Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

Ü falát, fel a mennyeze­tig. egykedvűen lengik be a legkülönbözőbb pókhá­lók. Sötét, hosszú foszlányok­ban csüngnek alá. Rovargyűj­tőknek ritka kedves látvány lehet. Annak a négyezer utas­nak — naponta ennyien for­dulnak meg a füzesabonyi állomás épületében — való­színűleg kevésbé lelkesítő a kép, mint ahogy maga az egész épület állaga is lehan­goló. siralmas látványt nyújt. Az egyébként méreteiben, stílusában impozáns épület méltán lehetne egy máso­dik világháborús film meg­kapó díszlete — ostrom után. Pedig nem akármilyen ál­lomás ez. Évente négymillió tonna, árut fuvaroznak in­nen. Jelenleg is 20 ezer ton­na zöldség elszállítására ké­szültek fel. Fent, az emeleten, az üzem­főnökség vezetőjének irodá­jában rend, tisztaság. Gulyás István körzeti üzemfőnök példás udvariassággal kínál helyet. Válaszai pontosak, rö­videk. Csak akkor fogja egy kicsit hosszabbra mondóká- ját, amikor azt kérdezzük, igaz-e az a legenda, hogy a századfordulón, amikor a vas­útállomás épült, a tervrajzo­kat' összecserélték az akkor szintén osztrák—magyar mo­narchiabeli fiumei vasútépü- let terveivel. Végül is megerősíti, hogy igaz, így történt. Aztán je­len időre fordítva a szót, ar­ról tájékoztat, hogy a közel­múltban átszervezett vasúti rendszerben Magyarországon 39 üzemfőnökség alakult ki, s ezek egyike Füzesabony­ban van. A négy megyére kiterjedő vasúti szolgálat 64 fős törzskarral rendelkezik, a füzesabonyi állomáson a társ- szolgálati ágakkal együtt hétszázan dolgoznak, de jó néhány helyről hiányzik em­ber. Munkaerőgondokkal küz­denek, mint általában a vas­út. — Kik az állandó szállí­tók? — Innen Füzesabonyból a MÁTRAFÉM útnak indít na­pi 4—5 vagon terméket. Bél­apátfalváról jönnek a ce­mentvonatok, jelenleg az ál­lami gazdaság Norvégiába küld dinnyét. De indul tő­lünk exportszállítmány a Szovjetunióba. Líbiába. A jó múltkorában Angliába szállítottunk dióbelet, a Her- bária pedig állandó feladója négy svájci üzletfelének. Érdekességként említi, hogy márványt is hozattak ide Olaszországból vasúton. — Hogyan oszlik meg az ipari és mezőgazdasági áruk mennyisége ? — Az évi négymillió ton­na áruból 3 millió az ipari eredetű szállítmány, egymil­lió a mezőgazdasági termék. Persze az iparban benne van a mészkő, a cement is. Búcsúzóul megkérdeztük, hogy mikor tatarozzák. az épületet. — Talán még az idén hoz­zákezdenek, talán jövőre. Reméljük, minél előbb. Állo­másépületünk ugyanis vas- úttörténeti műemlék. ■ ■ ■ „Abon név alatt találni róla említést, im-ben. Neve után be- senyőtelepnek tartható. Az ösz- szefüggő püspökségi birtokok alapján már 1261-ben is egyhá­zi tulajdon volt. Az 1332—37. évi pápai tizedlajstromban Obon a neve. A mezőgazdaság és ha­lászat (a Laskó-patakban) fej­letté tette a községet.” (Heves Vármegyei Ismertető és Adattár, 1936.) ■ * ■ — Két dolgot kellett tudo­másul 'enni — mondja Sár­közi József, a Petőfi Terme­lőszövetkezet elnöke. — Az egyik az volt. hogy többet kell dolgozni és nagyobb fe­gyelemmel. A másik az, hogy pénzhez csak munkán keresz­tül lehet hozzájutni. Amikor 1977-ben átvette az elnöki teendőket, a ter- rhglőszövetkezet irányítását, voltak, akik nem túlzottan lelkesedtek ezért a két pontért. A közös gazdaság eredmé­nyei azonban visszaigazolták a két pont helyességét. A termelőszövetkezetben dolgo­zó 350 fő átlagjövedelme évi 55 ezer 280 forint. Sok a nyugdíjas: a 645 főnyi tag­létszám és a 250 dolgozó tag közötti matematikai különb­ség. Az azonban már több mint számtan, hogy az átlag teesznyugdíj havi összege öt­ven forint híján háromezer tori Bi­ti centrumot teremtett a vasút Abon - Obon - Füzesabony A gazdasági eredmények pedig — amelyek lehetővé teszik ezeket a számokat — a következők. A búza átlag­termése tavaly 54 mázsa volt. Alig néhány esztendeje ke­reken 20 mázsával termett kevesebb egy hektáron. A KITE-rendszerben termelt kukorica 75 mázsát adott hektáranként. az ezerhatszáz literes tejhozam az idén négy­ezer litérré emelkedik. A termelőszövetkezet nye­resége az elmúlt esztendőben tizenhárommillió forintra rú­gott. — Milyen lesz az idén? — Bizakodunk — hangzik a diplomatikus válasz. Iparvállalatok: Kolumbán Ist­ván villamos berendezésű mal­ma, Béta Károly vízimalma. (He­ves Vármegyei Ismertető és Adattár, 1936.) ■ ■ ■ Odakinn, kb. 30 fok, itt benn, a „hűvös” irodában, ennek duplája. Az igazgatói ventillátor lekerült az egyik üzembe. Sűrűn törölgetjük a homlokunkat Blahó István­nal, a Mátravidéki Fémmű­vek füzesabonyi gyárának fiatal vezetőjével. Ennek azonban nemcsak a nyári ká­nikula az oka, azt számol­gatjuk, hogy legfontosabb termékükből, a Magyarorszá­gon egyedül itt készített fém­kupakokból hányszor lehetne a földet körbekanyarítani. — Naponta 11 millió da­rab. egész évben 2 milliárd 600 millió, ez annyi, mint... — nyeli a számokat egy ké­pesig pnyi gépecske és azon­nali, adja a megfejtést. Mint látom, a gyár vezetője is csodálkozik. — Kétszer ke­ríthetnénk be az Egyenlítő mentén a földgolyót az itte­ni sörös- és iidítöskupakokból. Ez még így is óriási meny- nyiség, hát ha még megtold- juk a többi termékünkkel, a 300 millió menetes kupak­kal, a 68 millió tubussal és azokkal a festékes- vagy kré- mesdobozokkal, amelyek szintén a mi gépeinkről ke­rülnek le. Persze ennek az­tán impozáns pénzügyi vetü- letei is vannak: erre az esz­tendőre 700 millió forintot terveztünk ... — Azt hiszem, alig tfzéves gyárunkban senkinek sincs oka panaszkodni a fizetésé­re ma már. Az átlagkereset három- és négyezer forint között mozog, 1975-től csak­nem 700 aktív dolgozónk bé­re 43,3 százalékkal növeke­dett. — A gyár kívül esik a te­lepülésen ... — Ez csak földrajzi vonat­kozásban igaz. Mindig igye­keztünk szerves kapcsolatot kiépíteni ß- helységgel. hi­szen a „gyáriak” majdnem fele innen jár munkába. Ügy érzem, ez a törekvésünk nem volt sikertelen. Segítjük a fiataljaink itteni „fészekra­kását”, eddig 34-en kaptak „munkáslakás-akció” kereté­ben százezer forintnyi támo­gatást. ebben a tervidőszak­ban pedig még 24 Ifjú párnak könnyítjük meg a családala­pítást. És még további har­minc, úgynevezett kislakás­építéshez járultunk hozzá je­lentős összegekkel. — Megpróbáljuk kivenni a részünket Füzesabony kultu­rális és sportéletéből is. A művelődési központnak éven­te százezer forintot utalunk át, de így is van ez rend­jén. hiszen a mi fiataljaink kulturált szabadidős prog­ramját is szervezzük ezzel. Nyolcvan-százezer forintot kapnak tőlünk a gyermek- és más szociális intézmények. A huszonkilenc szocialista ' brigádunk társadalmi mun­kájának értékét pedig már nem is tudnám hirtelen ki­számítani ... ■ Hl •$ A falu közp©ntja valamikor az igen szépen rendbe hozott temp­lom körül yolt. 1870-ben futott be az első vonat Füzesabonyba, s a századforduló után kezdte beljebb szívni a centrumot a vas­út. Ma egyértelműen az állomás környéke jelenti a község mag- vát. Itt épülnek azok az új házak is. amelyek az 57 füzes­abonyi lakásigénylő várva várt óhaját kielégítik majd. Most ad­nak át egy tanácsi lakásokból álló épületet. Kilencen költözhet­nek be. Megkezdték egy OTP-s ház alapozását, amelyben 37 la­kás lesz, és az idén hozzáfog­nak még egy másik tömb épí­téséhez. A falu központja rendezett, kisvárosias. Az áfész-áruház földszinti részlegén rádiók, le­mezjátszók, magnók. A^múlt hé­ten vettek egy Hitachit. Az el­adó dicséri a japán készüléke­ket. Szívesen vásárolják őket. Az út. túlsó oldalán üzletház. Az ABC hűtőpultja — hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön voltunk bent vásárolni — teli felvágottakkal és a külön rész­ben karajjal, oldalassal, sertés­fejjel. Az L-alakú épület másik szárnyának földszinti részébe a szükség visz. Táskarádióhoz ke­resünk antennát. A világon sincs, uram —■ mosolyog udvariasan a rendelésfelvevő. Beszédbe ele­gyedünk. hány színes tévé lehet a faluban? Nem tudja pontosan, de sok. Kettőt éppen tegnap je­lentettek be javításra. Az első „megnyerő napi­rendi pont”, hogy Füzes­Nagy János, a Claas-gépefe szerelője abony és Dormánd közds községi tanácsának végrehaj­tó bizottsági ülése hajszál­pontosan kezdődik. A tizen­egy tagból kilenc van jelen. Egy igazoltan távol. Az első rendes napirendi pont igen fontos: a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének fej­lesztésével kapcsolatos teen­dőket beszélik meg. A két községben a háztá­ji gazdaságok tavaly 3500 hí­zott sertést adtak a kereske­delemnek. A zömében olasz exportra kerülő házinyúlból 525 mázsát vásároltak fel. Je­lentős a szarvasmarha-állo­mány is. sokan foglalkoznak fóliázással, zöldségtermesz­téssel. 9 Tetszik a vébéülés. Először nem tudjuk egymásnak pon­tosan megfogalmazni, hogy miért. Jegyzetelünk, figyel­jük a hozzászólásokat. A vé- bétagok arról beszélnek, hogy hogyan lehetne még jobban megszervezni a tápellátást, többször visszatérnek rá, hogyan lehetne megoldani a háztáji csorda kihajtását, in­tézkedéseket kel] hozni, ne­hogy visszaélések történje­nek az árakkal és szóba ke­Füzesabojjyi lakótélén (Fotó: Kőhidi Imre) . rti, hogy nem pontos egy mérleg. Igen, megvan. A község vezető testületé a legvalósá­gosabb valósággal foglalko­zik. Nem szólamokat, frázi­sokat, előregyártott jelenté­sek szokvány formuláit vi­tatják. Képviselik azoknak az érdekeit, akik megbíztak ben­nük. Ferencz Vilmos, a kö­zös tanács elnöke, már le­zárja a vitát, amikor újabb hozzászóló akad. Szót ad ne­ki. Nem a formaság a fon­tos. A vita tovább folyik. A napirendi pont tárgyalása el­nyúlik. Az ülés kettőtől ne­gyed hatig tart a füllesztő melegben. Mégsem tűnik hosszúnak. ■ ■ ■ Dormándon; a főutcai ha­talmas. száz négyzetméternél is nagyobb lakásban kelle­mes hűvös fogad. Körülöt­tünk a ház asszonya sürög- forog. Tudom én, hogy ilyenkor Jólesik egy hűsítő — mond­ja. — Nyáridőben mindig van a hűtőben ital, hogy amikor a férjem végez az aratással, legyen mivel ol­tani a szomját. Nagy Jánosnak, az abonyi Petőfi Termelőszövetkezet dolgozójának vendégei va­gyunk. Amíg a feleség és a nagyobbik lány, Erika, a po­harakkal és a párás palac­kokkal van elfoglalva, mi egy fehér oklevelet nézegetünk. Rajta német nyelvű írás, amely azt bizonyítja, hogy tulajdonosa, János Nagy, a Claas nyugatnémet cég ki­képzett szerelője. Gutem er­folg — szól az írás. — Mezőgazdasági gép- és Járművillamossági szerelő va­gyok. Hatvanhárom óta dol­gozom egy munkahelyen. Ezt pedig akkor kaptam — veszi újból kézbe a Claas-fejléces lapot —, amikor 73-ban a téeszből engem küldtek ar­ra a tanfolyamra, ahol az új kukoricatermesztési rendszer, a CPS szerelőit készítették fel. Akkor még csak nem is gondoltam arra, hogy ez milyen fordulatot hoz majd a Petőfi életébe ... Mert sok minden megváltozott ám az­óta — rá sem lehetne ismer­ni arra a „vergődő” téesz- re, ami ez volt. Nincs csel­lengés, cigarettázgatás, ahogy azt régen — no, nem csak nálunk! — látni lehetett. Aki nem veti meg a munkát, az boldogulhat nálunk — sodo- rítja össze a hüvelyk- és mu­tatóujját, majd elneveti ma­gát. — Fogadjunk, hogy ki­találom a következő kérdé­sét! Ne mondja, előbb hadd válaszolja. A feleségem sze­rint kevés! Bólintok, tényleg a fizeté­se érdekel. — Nem titok: 6200 forint. Ez jön ki átlagban. Nyáron, amikor harmattól harmatig aratunk, több, télen pedig kevesebb. — Hány órát aludt az el­múlt hónapokban? — Nem volt jellemző! Haj­nalban fél ötkor keltem és este 11-kor vagy még ké­sőbb kerültem ágyba. Dol­goztak a gépek, tartani kellett a tempót velük. Aztán meg hetente kétszer, éjszaka Wart­burggal az asszonyt * vittem Miskolcra a paprikával, pa­radicsommal, akkor alig hunytam le a szemem. — Itt nem veszik át hely­ben a zöldséget? — kérde­zem, mire ő legyint. — Átveszik, átveszik, de azzal inkább csak a kedvét veszik el a termelőnek ... Épp hogy nem fillérekért vá­sárolják fel a terméket! Az­tán meg egy óra múlva lát­ja az ember, hogy amivel ő küszködött, cipekedett és vé­gül elkótyavetyélt, azt drá­ga pénzért kínálják úgy, hogy ahhoz szinte hozzá sem nyúl­tak. — Mire jut ideje? — Hát. nem sok mindén­re. Szeretek olvasni. min­denfélét. Jár nekünk a Nép­szabadság. a Népújság, a Ké­pes Üjság ... igaz, mindet hátulról kezdem el olvasni, de hát ezzel sokan így van­nak. Amikor csak tehetem, megnézem a Tévéhíradót, ez jelenti nekem az ablakot a világra. Aztán meg nagyon szeretünk utazni. Most épp a román tengerpartra készü­lünk. Tudja, hti nem tud­nánk a feleségemmel olyan jól beosztani az itthoni mun­kát, semmire sem jutna időm. Ö is dolgozik — ugyan­csak a téeszben —; de segí­tünk egymásnak, ahol tudunk, Kell te, hiszen nem hagyfis tunk mindent az anyósomra- Enni kell adni a kacsának, a libának, a csirkének. Ja, és a disznóknak. Majd elfe­lejtettem: idén már leadtunk nyolc sertést is ... — Dormándon lakik, Fü­zesabonyban dolgozik. Sok idejét rabolja el a közleke­dés? — Nem. Nyáron a kis Ri­gámmal megyek a műhelybe, télen pedig busszal. Napköz­ben óránként .fordul a busz Abony és Dormánd között, és még a téesz is szállítja az embereket reggel, este. H H ■ Nincs protokoll. Nagy István} a nagyközségi pártbizottság titkára nem fogadja az új­ságírókat, hanem segítségül jelentkezik: mivel járulhat hozzá a községről szóló ri­porthoz. Ö is jegyzetfüzetet nyit, onnan sorolja. — Az év végén kezdik meg a vasúti aluljáró építését. Ez fontos. Végleg megszünteti a község kettévágottsági érzé­sét. Könnyebb lesz a gyere­keket is áthozni a „telep”-- ről a bölcsődébe. — A Kossuth utcai általáé nos iskolát két ütemben bőé vítik, 1985-ig. Először a nyolc tanteremből tizenkettőt csi­nálnak, utána 16-ra emelik a tantermek számát. Torna­termet is építenek. — Két év alatt a vállalat tok 11 lakást adnak át m megbízható munkát végző ci­gánycsaládoknak. Elsőként a költségvetési üzem épített egyik dolgozójának. A Ve­gyesipari Ktsz most, a KI ŐSZ helyi szervezete pe­dig szeptember végén nyújt­ja át a kulcsokat azoknaki akik azt megérdemlik. Felnéz jegyzetéből és 3 kérdez: — Hogyan segítették 9 munkátokat a községben? Kollégám felemeli jobb keJ zét és mutatja az ötös ősz-» tályzatot. ■ ■ ■ Talán az egyetlen kivéteí B. elvtárs volt. Először szí- vélyesen megígéri, hogy min-l den információt rendelkezé4 sünkre bocsát. Azután kéri,' hogy a már megírt anyagot mutassuk be neki, mert ki tudja... A posta hivatalvezetője azonnal hozza a kimutatáso­kat. Igen, nem elírás, a fa­lu úgynevezett ölvasottsági mutatója 113 százalék. Ee azt jelenti, hogy a 2100 csa­lád között többen vannak, akik nem csupán egy lapra fizetnek elő. Füzesabonyban havonta átlagosan 37 ezer* napi- és hetilapot adnak éli A Népszabadságnak 755, <? Népújságnak 802, a Magyar Hírlapnak 19. a Nők Lapjá­nak 592, az Élet és Iroda­lomnak négy előfizetője van! Egyébként a postán is vart gond bőven: a negyvenesi létszámból tizenhármán van- nagy gyesen. Még Szerencsei hogy a szomszédban van a! gimnázium és postaforgalmi szakközépiskola. A néhai el­ső osztály az idén végzett. 33 tanulóval. Ötöt alkalmazott a helyi hivatal. ■ I ■ Búcsúzóul még egyszer végigí kocsizunk a falun. A fontosabb utak portalanítottak. Itt is. et* is új falak emelkednek. Sok az új ház. Megállunk Füzesabony egyik nevezetessége, a sütemé­nyesbolt előtt. Huszonnégy faj­tából lehet válogatni. A hét vé­gére 2770 süteményt rendeltek és 81 tortát. Árra Béláné már is­merősként fogad, a múltkor ar­ról beszélgettünk, talán az itte­ni lányok már nem is tudnak sütni. Most klnálgat. Még ezt kóstoljuk meg, még azt. de ezt aztán ki ne hagyjuk. Mikor el­megyünk utánunk int. — Aztán jót Írjanak rólunk! 7500 lakos. Az aktív kere­sők száma 3464. Az iparban dolgozók száma 9]7, 26 szá­zalék. A mező- és erdőgaz­daságban 459, 13 százalék. A’ szállításban és hírközlése ben foglalkoztatottak száma 812, 23 százalék. A kereske­delemben dolgozik 13 száza­lék. ■ , Füzesabony, 1981. auguszé tus. Szigethy András Szilágyi Andor u fűmusSaSí 1981. augusztus 29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom