Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
mi. augusztus 16, vasárnap Ilyen szén a dohánytermés. A kik bemutatják: Péter I.ajos és családja (Fotó: Perl Márton) Er3oíe!elc: ¥ipág@k — vált 9zások vei együtt. Jól élnek, s szinte érthetetlen, miért mennek el innen mégis a nősülés, férjhezmenés után a fiatalok. Pedig munkalehetőség lenne még a mezőgazdaságon kívül is. Igaz, a községben csak egy ipari szövet“ A Mártírok útja a legszebb a' faluban. — S mint később — bejárva Erdőtelket — kiderült valóban az. Nemcsak az elfogultság beszélt Péter Lajosnéból, aki ott lakik családjával együtt. — De ha segítenek, s eljönnek velünk, akkor még mutathatunk valami szépet — mosolygott hamiskásan előbbi beszélgetőpartnerünk, asszonylánya, ö is itt él a Mártírok útján, kicsit távolabb a szülői háztól. A meghívás pedig nem másra szólt, mint a dohánytörésre, Együtt a család. A vasútnál dolgozó apa, téesz- myugdíjas felesége — 22 évet töltött a szövetkezetben — két lányuk, valamint a két unoka. — No, jönnek? — szegezte nekünk a kérdést a fiatalabbik Péter lány. — Attól függ, mi lesz a fizetség? — Hát, csak úgy isten nevében ... — Akkor bizony nem. Inkább arra kértük őket búcsúzóul, hogy igazítsanak útba bennünket: hol lehetne forróság okozta szom- junkat enyhíteni? 1 A kertvendéglőnek nevezett kocsma is biztosan azért kapta a nevét, mert körülötte rengeteg a pompázó virág. Egyébként ugyanolyan, mint más faluhelyen. Semmivel sem tisztább, semmivel sem nagyobb a választék. ' A vendégszeretete viszont annál nagyobb. Bent ! a sarokban korsó sörét időnként meg-meghúzó bácsi üldögélt. — Idevalósi? — érdeklőd- , tünk a nyolcvannégy éves í Lévay Gyulától. Igaz, ezt a j 84 évet elég nehéz volt kimondatni vele, mert váltig . állította: még éppen hogy csak túljutott a húszon. f — Nem itt születtem, hanem Budapesten. Csak 1924- [ ben kerültem Erdőtelekre. ! Ha ma elém tennének egy ' akkori fényképet a faluról, biztos, hogy meg sem ismerném. Ma sokkal szebb, tisztább, otthonosabb! — Miért költözött el a fö- I városból, s miért pont Er~ , dőtelekre? f — A Népszínház utcában egy egyetemi tanárnál dolgoztam, mint inas. Egyszer I — már nem tudom miért —, 1 e háziúr elküldött a hajlék- J talanok otthonába. Ott ren- | geteg öreget láttam. Borzai- ' más élmény volt. Úgy gondoltam, hogy lejövök inkább falura, hogy ne járjak egyszer úgy magam is, mint azok a szerencsétlenek. Könnyebb volt akkor a magamfajta szegény legénynek a megélhetés itt, mint Pesten. No, nem sokkal később, amikor elhatároztam, elterveztem mindent, idevalósi asszonyt ajánlottak nekem. ■El is vettem, s vele élek ma is. így lettem erdőtelki. Budapest nekem már nem fess. Igaz, most meg az egyik lányom költözött a fővárosba. A másik itthon van, őt I majd mindennap látom. Az öt unoka közül is mindig nálunk tanyázik valamelyik. Szeretnek bennünket. Boldog vagyok, elértem a célom. De meggyőződésem, hogy ehhez Erdőtelekre kellett költöznöm. Ez az otthonom — mutat kifelé büszkén az ajtón. S mint azt a község tanácselnökétől —■ Szombathy Imrétől megtudtuk: Gyula bácsinak még 3900 „lakótársa” van. A termelőszövetkezetnek meghatározó szerep jut az életükben, hiszen a lakosság többségének a munkaadója. Majd mindenki foglalkozik háztáji műveléssel is. Általában egy tisztességgel dolgozó ember 65—70 ezer forintot keres évente, a háztáji jövedelmékezet, a budapesti központú RAMÓNA tudott, mint „idegen” beférkőzni. A fejlesztési tervek végrehajtásához természetesen a termelőszövetkezettől kérnek támogatást a tanácsi vezetők. Most egy új iskola építésén a sor, mivel a jelenlegi elavult, korszerűtlen. A felső tagozatosok — a helyi arborétum alapitója — dr. Kovács István botanikus hajdani kastélyában ismerkednek a tudományokkal. A kisebbek az úgynevezett alsó iskolába járnak, de már Az új házsor már a fejlődést jelzi ez az épület is régen megérett egy kiadós tatarozásra, korszerűsítésre. Azért, hogy az iskolagondok hosszú időre megoldódjanak, 10 millió forintos támogatást biztosítottak. Tavaly ingyen felújították az óvodát, s még számos esetben segítettek. Mindezt úgy tették, hogy közben saját dolgukat sem hanyagolták el, hiszen tava’y 30 millió forintos riyereség- gel zárták az évet Így már érthető, hogy szinte mecénása a falunak a termelő- szövetkezet. Ebben a tervciklusban a falu több éve húzódó problémája is megoldódik, hiszen most végre már fektetik a vízvezeték-hálózat csöveit. Jelenleg ugyanis nincs jó ivóvize a községnek. 1983- ban azonban várhatóan már csapból folyik itt is minden házban, A tanácselnök azt Is elmondta, hogy eddig egy kicsit mostohán bántak velük, ha a községen kívülről próbáltak támogatást kérni a fejlesztési tervek megvalósításához. A felszabadulás óta szinte majdnem minden újonnan épült létesítményt saját erőből valósítottak meg. Így például építettek egy buszmegállót, egy ravatalozót, bővítették a kultúl- házat. De most már remélik, hogy több támogatást kapnak majd a megyétől is, ami biztosítéka lenne e vendégszerető, kedves falu még gyorsabb fejlődésének ... Kis Szabó Ervin Mártirok útja Lőrinciben Új tornacsarnok Hétfőn délelőtt lesz Lőrinciben, az erőmű melletti iskolában, a jelentős társadalmi ösz- szefogással létesített tornacsarnok műszaki átadása. A minden igényt kielégítő új létesítmény költségének felét, kétmillió forint értékű társadalmi munkát az erőmű, az Erőkar és a Dunaplast dolgozói végeztek el. Többi között villanyhálózat bevezetése. Lőrinciben egyébként augusztus 20-án az új tornacsarnok felavatásával kezdődnek az alkotmánynapi ünnepségek. Az átadást követően egész napos sportműsorra kerül sor a község pályáján, valamint az átadott tornacsarnokban, este pedig az erőmű étterem előtt utcabált rendeznek. / Az a bizonyos legszebb utca a faluban: a A rádióból hallottam', hogy New York városában halálkomoly rendelet készül a lovak védelmére, miután az észak-amerikai metropolisban — akár hiszik, akár nem — még mindig tekintélyes az említett négylábúak száma. Nem emlékszem már pontosan, hogy mi mindent szabályoznak majd a cikkelyek, de sok mindenről szó van. Például arról, hogy a pacik ezentúl jól látható helyen kötelesek viselni törzsjelüket, határok közé szorítják hivatalos munkaidejüket s évente nekik is kijár a megérdemelt szabadság. » Gondolom, hogy nagyot nyerítenek örömükben már e néhány kiragadott elképzelésre is á derék hátasok és igások. akkora vágtába csapnak széles jó kedvükben. hogy ember legyen, aki visszafoghatja a kantárszárat. a gyeplőt. S bizonyos. hogy más állatokban is élénk visszhangra talál a hír, egy darabig rguéh téma sem lesz közöttük. Legelőször talán az , emberhez közelebb álló kutyák vitatják meg a témát szűkebb lakóértekezleteken, tömbaktíváikon, kis- és nagygyűléseken, kerek- ísztal-tanácskozásokon, napfényes parkokban s holdRendelet sütötte keritéstöveknél, árokpartokon. Aztán föltétlenül összejönnek majd a cicák, macskák is, élükön a harsány kandúrokkal. Mert ugyan miért lennének alábbvalók a lovaknál? Közismert, hogy ők is a gazdihoz tartoznak, a ház, a lakás körül élnek, ha éppen nem a szobában. Ennélfogva pedig nyilváú- valóan számos tekintetben hasonló vagy ugyanolyan jogok illetnék meg vala- mennyiüket, mint nagyobbra sikeredett állattársaikat. Legalábbis a fizetett szabadságra föltétlenül igényt formálhatnak maguk is. Hiszen köztudomású, menynyire rászolgálnának már erre. Ha állatot év közben — mi .több: a történelem egész eddigi folyamán — korlátoztak személyi szabadságában, hát a cicákat, kutyusokat mindenképpen! Hacsak a szemüket is rámeresztik valamely tetszetősebb, kívánatosabb idegenre. már hisztizik a tulaj. S úgyszólván a legritkább, amikor megengedi, hogy kedvence is igazi kedvét lelje, közelebb kocogjon, somfordáljon a másikhoz, ismerkedjék egy kicsit. A mélyebb szerelemről már nem is beszélve! Nagyon kellene hát az az egy-kéthetes kikapcsolódás, az a kis idő, amit a macska, kutya, akár a lakóhelyétől távolabb is vágya szerint eltölthetne — anélkül, hogy bárki orrára is kötné, amit csinál. Mert utóvégre: azért diszkrét dolgok ezek is... Nemcsak érzem, hanem már tapasztalom a többiek interpellációját is. Azt hiszem —, hogy csupán a ház körül mászkálóknál maradjunk — előbb vagy utóbb a rágcsálók néhány fajtájának, az egereknek, patkányoknak tömegesebb jelentkezésére, panaszára, tiltakozására, követelésére is számíthatunk. Egy cin- cogó - ugyanis a minap harsány hangon azzal lépett elém. hogy mit képzelünk mi emberek, állandóan csak üldözzük őket?! Igazság az, hogy o föld alá kényszerit- hetjiik a védteleneket, még a fényt, a nyilvános szereplést is sajnáljuk tőlük.?! Nem, nem és nem! Ebből elég, rendelet, törvény kell az ő védelmükben. az ő érdekükben is! 'Ügy érzem: már is elszabadult . a pokol. Nyugtalan vagyok és egyre jobban félek. Alig várom, hogy — fölébredjek...Gyóni Gyula Játék, de komolyan Sokat hallani manapság az amatőr művészeti mözgalmak hanyatlásáról. Ha a statisztikákat nézzük, valóban, mintha megfogyatkoztak volna a művészeteket kedvtelésből vállalók az elmúlt évtizedben. A szakemberek feladata, hogy ennek okait pontosan felderítsék. Jó néhány csoport azonban tudós elemzések nélkül is felismerte, hogy új módon és főleg új közönségnek kell színházat, zenét, képzőművészetet csinálni. Számukra az új közönség minden idők legfogékonyabb közönsége, a gyerekek lettek. A játék kemény munka A gyermek számára a játék nem egyszerűen időtöltés. hanem kemény munka. Számukra ez a lehetőség teljes birodalma. „Tűzoltó leszel. s katona! Vadakat terelő juhász...” jeleníti József Attila az Altató című versében a játék örök sajátosságát. Számtalan művelődési házban, múzeumban, könyvtárban kezdtek játékos foglalkozásokat szervezni, és szinte mindig művészek segítségével. Hiszen a művészet maga is modell, és ennek a modellnek a segítségével a gyermek is könnyebben ismeri meg a világot. A gyermekek nemzetközi éve nagy lendületet adott a munkának. Ekkor szervezte a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Irttézet az első „Játszóház”-foglalkozá- sokat. A gyermekek nemcsak csodálói lehettek a Galéria kincseinek, hanem alkalmat kaptak az önálló alkotásra is: rajzoltak, festettek, régen elfeledett népi játékokat készítettek és tanultak. Ezeket a kezdeményezéseket fogta egységbe a Népművelési Intézet az úgynevezett „Játszóház”-kísérlettel. Az Országos Közművelődési Tanács jelentős anyagi támogatásával tizenöt művelődési házban — Jászkísértől Tatabányán át Szombathelyig — keresik azokat az új formákat, amelyek alkalmasak a széles körű elterjesztésre. A pedagógusokat és a szülőket is megtanítják, hogy miként csinálhatnak — persze a gyerekekkel együtt — színes papírból, rongyhulla-, dékból, vadgesztenyéből vagy éppen üres-műanyag flakonból nagyszerű játékokat. Ebben máris nagy szerepük van az amatőr színjátszóknak, népművészeknek, táncosoknak, zenészeknek, de az eddigieknél is nagyobb lehetne. Ne csalj, mert tetten érnek.; J Nem kell hozzá több, csak megérteni, hogy ez nem egyszerűen az elveszett közönséget pótló szükségtevékenység, hanem az amatőrmozgalmat is megtermékenyítő, a valóság megismerésére serkentő lehetőség, amely űj minőségű munkára sarkall. De csak az képes a gyerekek kreativitásának felszabadítására és irányítására, aki maga is kreatív ember s művész. Nemcsak a választott önkifejezési mód technikáját, 'hanem az alkotás belső törvényeit is ismerni kell azoknak, akik arra vállalkoznak, hogy a gyermekek alkotótársai legyének. Mindegy,' hagy papírhajtogatást, sásfó- nást, bábkészítést vagy színjátszást tanítunk, a gyermeknek abban a világ egy szeletét kell megismernie. S ebben nincs helye a lélektelen másolásnak, a leckefelmondásnak. Ilyen körülmények között, persze, gyorsan lelepleződik a csalás, az üresség és az önmutogatás. Azok érhetnek el sikereket, akik vállalják a • ' tudatos, fegyelmezett és minden pillanatban újrakezdődő munkát, s vállalják ennek természetes velejáróját, a sikertelenség, a bukás kockázatát is! Nem kevés, persze, az sem, amit nyerni lehet: nagyobb és megalapozottabb technikai tudás, reálisabb önismeret, kapcsolatteremtő készség, tudatosabb önkifejezés. És mi lehet nagyobb cél egy egészséges amatőr művészeti mozgalom számára, ha nem ez?! A lehetőség adva van: az alkotó nevelés egyre inkább szükségesebb, és aki 'képes hozzájárulni, az közben maga is gyarapszik, gazdagodik! (Sz. F.) Lévay Gyula bácsi: „Budapest nekem már nem fess.. Gyermekek és amatőrök
