Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

______ * F ekete Sándor: Lenkey tábornok Az Agria Játékszín az idén lis; Fekete Sándor darabjá­val kezdte meg színházi es­teinek sorozatát. A vár Töm- íöc-bástváján most is több .alkalommal elevenednek meg azok a mondatok, szópárba­jok, amelyeket a történelmi vár falai tavaly — a rossz időjárás miatt — ritkábban visszhangzottak a tervezett­nél. A drámáról, az író gondo­latairól az ősbemutató kap­csán már rögzítettük véle­ményünket. Most inkább a színészi teljesítményekről szólnánk, azokhoz fűznénk néhány megjegyzést. Tesszük ■eátjanuál is inkább e darab •kapcsán szívesen, mert Len­kék * tábornok nemcsak áz arádi vértanúk égy;ke. a le­gendás 48-as tábornok, de Eger szülötte is. A dráma címszerepét, Len­key tábornokot az idén is Reviczky Gábor alakítja. Elmondhatjuk, hogy a drá­ma történelmi alakjának ha­tása nem erősödött fel első jelentkezése óta. A darabban Lenkeyvel akkor találkozunk már, ami­kor az aradi vesztőhely köz­vetlen közelében faggatja őt egykori tiszttársa, Ernst Vil­mos. Stabsauditor. A cella, amelyben a kihallgatás fo­lyik/ komor. Olyan külső cselekvés, amely egy hőst a saját méretéhez képest moz­gásban tartaná, vagy enged­né neki a teret és az időt, hogy igazi énjét, a hőst, a nekünk felmutatandó nagy­szerű embert megvallhatná, nem létezik, nem jöhet lét­re/ mert itt az első pillanat­ban nyilvánvaló, hogy a bosszú órájában nem az igazságot keresik. A külső körülmények hiányoznak ah­hoz,- hogy a drámai .hős moz­gásteret. cselekvési szabad­ságot kapjon, s így nincs más hátra, mint kiépíteni azt- a, lélektani hatást, amelyben ' mindazt felvonul­hatja ma'jd;'amiré mi’ ma’ is,;' -.'itt is.', á XX. században 'is ■'íctvéncsiak vagyunk.' *■ A hős a neki szokatlan 1 környezetben, új lélektani helyzetbe kerül. Most nem fegyverekkel támadnak rá, a győző gőgös érvei, a nye­rőnek a hasznosságról és a megalkuvásról ingázó indo­kai és indítékai támadják őt, a tébolyig jutó, vagy jutta­tó erkölcsi kihívás pimasz­ságával. A néző várja, hogy ezt jól állja a forradalmat magáénak érző és hazafisá- got — amíg lehetett — tet­tekkel megvalló tábornok. Várjuk, hogy a fölényes jo­gász, aki majd vallat, majd vesztese lesz ennek a pár­harcnak. a párbeszédben és viaskodásban elevenen kitet­szik, hogy a győző oldalán állni és a büntetés kiosztá­sában véres kézzel részt ven­ni nem dicsőség, inkább a hasznot leső gyávaság és az erkölcsi széthullás egy-foka. A dráma szövete csak jel­zi, hogy Lenkey magatartá­sa milyen pilléreken nyugo­dott akkor. A vallatás alatt szenvedő Lenkey lelki tar­talmát azonban túl szűk­szavúan tárja elénk az író ahhoz, hogv minden porci- kájában ételinek érezzük. És ha már itt. tartunk: Revicz­ky nem tehet mást, mint életrajzi adatokat mond fel, megcsillogtatja egy-egy fél­mondatban a lengyel Teré­ziát, a szerelmet és a két nép közötti rokonszenvet. a máramarosi napokat, de nem tudja, mert nincs szövege rá. kifejezni azt a lelkiálla­potot. amely eltöltotte őt. a nemzet bukásának pillanatá­ban, akkor, amikor szemé­lyes sorsa is a nemzet sír­jába készült hullani. Ez az oka. hőgv a vizsgálóbíró ostromszerű és diadaüttas okfejtésével szemben nem kapunk kellő választ, etikai­lag nagyszerű és jól elhelye­zett visszatámadásokat. Reviczky Gábor a közön­ségnél nem tud elérni olyan érzelmi hatást, amely az emberi nagvság értékét és mértékét időállóvá tenné, azaz nem kaptunk olyan többletet általa, amiért úi tűzzel tudnánk lobbanni Lenkevért. S mintha ezért is konott volna mea kissé tavalytól ez az alakítás, a Rédve+lenséé' egy '’biiz'óftyos árnyalatát is Hordozva ma­gán. Szombothy Gyula a Len- kevétől lényegesen nagyobb terjedelmű és sok vonatko­zásában jóval átgondoltabb figurát kapott az írótól. A színész, a Haynau bosszú­álló szándékát túl szorgal­masan végrehajtó, beosztott pribéki feladatát túlteljesíte­ni igyekvő hadbírót meste­ri pedantériával formálja valósággá a komor falak kö­zött. Nemcsak az a különb­ség Lenkey és Brnst között, itt e végjátszmában, hogy az író Lenkeyt csak lelkesedés­sel és hittel írta meg, nem adott neki egyebet a szelle­mileg kiszolgáltatott fogoly állapotánál, hanem abban is áll a „győztes’’ óriási előnye, hogy olyan a mának is is­merősen hangzó érdek- és haszonérvekkei veszi körül Ernst Vilmos jellemét, lelki- ismereti alku ját, bűnét a sza­badság bajnokával és a nem­zettel szemben, amelyek őt igazolni látszanak. Doktor Frankot Miklósy György alakítja. Ez. a szerep kitűnő monológ, egv osztrák állampolgár állampolgári kelletlenségének monológja. Minden indok jól fekszik ebben a szövegben. S bár ebben a kihaJlgatásos és dik- tátumos környezetben ez a szöveg inkább már csak ne­künk szóló történelmi iga­zolás. I^nkev helyett is ér­zékeltet valamit az érzel­mekből: a közérzetből, amely akkor ezt a nemzetet elfog­ta. Gáspár Sándor Antonja szófukarul is helyén van. Balkay Géza írnoka árnyék- jellemként még erősíti a ,.labanc”-oldalt, talán azért is. hogy Tímár Éva Trézsi asszonyának iusson egv kis érzelmi lehetőség az elomló Lenkey mellett. Valló Péter és Éberwein Róbert játéktere ideális környezet a tételekre bont­ható párbeszédekhez. Valló szinész/vezetése a szikár szöveghez idomul. Jánoskúti Márta jelmezei az áldozat- vállalás ' atmoszféráját sűrí­tik. ~ Végül is a néz.ő azzal az érzessél távozik a Tüpjlpc- bástyáról. hogy 48 49. a .nem­zeti öntudat és eszmélés ma is és folyton is égő sebe marad! Farkas András Az. idei esztendő hozta meg az. Agria műsorokban az.t a szervezeti változást, amely lehetővé tette, hogy az egri és a városba látogató szín­házszerető közönség az Agria Játékszínnek, mint önálló nyári színháznak produkció. i1 látogathassa meg, tüntesse ki érdeklődésével. É változással kapcsolatos kérdésekről, nézetekről la­punk hasábjain is figyelmet érdemlő nyílt vita folyt. Minden biz.onnyal ez. is hoz. zajárult ahhoz, a felfokozott érdeklődéshez, amely az. idei bemulaló, Kisfaludy Károly komédiáját, a Csalódásokat megelőzte. Az. önálló nyári színház létrejöttének kapcsán több. szőr elhangzott az. a véle­mény, hogy már az. elmúlt esztendőben eikez.dődött egy folyamat, amely az. addigi előadások ' bizonyos mértékig kommersz, jellegű szórakoz­tató produkcióit, egv elmé­lyültebb. komolyabb vonula. tó műsorpolitikával váltja fel, természetesen nem mondva le a szórakoztatás­ról. A vár Tömlöebástváján folyó történelmi szócsata Lenkey tábornok és Ernst őrnagy között, valamint a fő. iskola belső udvarán meg­elevenedő komédia éppen ebbe az. irányba mutat, s jó, okos /házasságnak” ígérke­ző k. Mindenesetre a válasz­tás lehetőségével ajándékoz­ta meg a színházszeretőket. Ami továbbgondolásra és vitára érdemes, az maga Kisfaludy darabja — illetve a kiválasztás helyessége —, amelyet Valló Péter az. író remekének mondott és írt le az. Agria Játékszín műsor­füzetében.' S bár a bemutató kapcson írt eszmefuttatás aligha ad lehetőséget arra, hogy Kisfaludy drámaírói mivoltáról, s a komédia ér­tékeiről bővebben essék szó, annyi azért engedtessék meg-, e. sarak -úáiéRgk, hogy e darabot" ne tartsa remek­műnek. Még csak nagyon jó műalkotásnak sem. Hogy ne akármilyen véleményt idéz­zünk, álljon itt Arany Já­nosnak alábbi megjegyzése: „Kisfaludy határozottan nagy drámai tehetség volt. Müvei nincsenek ugyan hiány nél­kül, nem egy helyen lehet azokban szerkezeti hibát mu. tatni fel, — s a- jellemzés néha túlzott.” Ám ennél sok. kalta nagyobb hibát is fel lehet róni az. írott műnek — szándékosan nem ide illően fogalmazva — kevés az át- sugárzó elektromos töltése e komédiának. Lehet, hogy 1828-ban volt, de 1981 -re el. szivárgott az. idő csatornáin. S itt kell feltennünk azt a kérdést újból, hogy vajon mennyire volt érdemes ra­gaszkodni olyan drámai ha­gyományokhoz, amelyek nem, vagy alig léteznek. S noha nem lehet fenntartás nélkül egyetérteni Lukács György­nek a magyar drámáról va!_ lőtt azon nézetével, hogv „Vörösmarty Csongor és Tündéje a magyar dráma legélöbb. talán egyetlen iga­zán organikus alkotása”, az azonban kétségtelen tény, hogy a „magyar irodalom klasszikus korának irodalmi jelentőségű drámája a fran­cia romantika külsőlegesen Shakespeare-izáló halasa alatt állott.” E kitérő után azonban ül­jünk be a színházba, ahol idilli környezetre, üdezöld gyepre. pompásan tagolt, funkcionálisan kialakított színpadtérre s középen az igazság tükreként is szolgáló szökökú t-medencére szóró, d'ik a reflektorok fénye. A darab első részére jócs. kán ráfért volna a húzás, a tömörítés. Lomhái uradalmi inspektor ugyan rendíthetet­lenül agvalja ki újabbnál- újabb plánumait, s akar ősz. szeházasítani mindenkit min. denkivel, fogadott leányát először a szomszéd földes- úrral. Mokánnyal, majd Ele­mír gróffal, fiát. Eleket elő­szói Luca kisasszonnyal, majd Köröndy Lina fiatal özveggyel s még felsorolni is sok, hogv kit kivel, ám Inke László jo ideig egyedül tart. ja vállán a darabot’, s még­oly remekbeszabott szerep- formalása sem tudja elfeled­tetni a vissza-visszatérő üres­járatokat. A komédia túlsá­gosan lassan halad a tökéle­tes félreértések kibontako­zásáig. Addig, hogy ki sze­HAZÁNK, KELET-EURÓPA (7.) Óiul! erővel (1957-61) í. A viharos 1956-os év len­gyelországi és különösen magyarországi eseményei természetesen jelentős hatást gyakoroltak a többi kelet- közép-európai szocialista országra is. , Ezen .országok párt-- és állami vezetésének egy része a szocializmus Magyarországon történt sú­lyos veszélybe kerülését nem a korábbi időszakban elkö­vetett p/flitikai és gazdasági hibáknak tulajdonította, ha­nem éppen ellenkezőleg, az SZKP XX. kongresszusa őszinte kritikai szellemének, megújulási szándékainak kö­vetése céljából a többi szo­cialista országban hozott ha­sonló intézkedéseknek. E negatív jelenséget azonban a legtöbb szocialista országban viszonylag rövid időn belül sjkerült leküzdeni, különö­sen azt követően, hogy 1957 júniusában az SZKP Köz­ponti Bizottságából eltávolí­tották a hasonló nézeteket valló pártellenes csoportot (Molotovot, Kaganovicsot és másokat). A szocialista országok kommunista pártjai 1957-es moszkvai tanácskozásukon nagy jelentőségű elvi-ideoló­giai állásfoglalásokat hoztak a szocialista építés általános törvényszerűségeivel kap­csolatiján. Megállapították, hogy az általános, nemzet­közi érvényű törvényszerű­ségeket az egyes országok nemzeti sajátosságainak fi­gyelembe vételével kell al­im. július lé., vasárnap kalmazni, mivel ilyen mó­don jelentősen meggyorsít­ható és egyenletesebb üte­művé tehető a szocializmus építése. Fontos más országok tapasztalatainak figyelembe vétele, de a mechanikus má­solás nehézségekhez vezet­het. A Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége az említett elveket magában foglaló kö­zös nyilatkozatot nem fo­gadta el. Változatlanul ki­tartott a decentralizálás és a tömbönkívüliség koncep­ciója mellett. Ennek követ­keztében a .IKSZ és a többi szocialista ország partjai kö­zötti kapcsolatok átmeneti­leg ismét meggyengültek. A múlt tapasztalatai' alap­ján a kelet-közép-európai szocialista országokban nö­velték a központi és a helyi választott képviseleti szervek szerepét. Kisebb-nagyobb mértékben decentralizálták a túlközpontosított államappa­rátust. ismételten átszervez­ték a gazdaságirányító szer­veket. Helyreállították az ál­lambiztonsági szervek tevé­kenységének közvetlen párt- ellenőrzését. Folytatták — vagy megkezdték — a ko­rábbi. törvénysértések áldo­zatainak rehabilitálását. Nö­velték a társadalmi szerve­zetek, munkalehetőségeit. Különösen nagy jelentő­ségű volt a kommunista pártok munkastílusának megváltoztatása. A pártok többségében lépéseket, tettek a kollektív vezetés megerő­sítésére. a párton belüli de­mokrácia » i szélesítésére. a döntések előkészítésében részt vevők körének bővítésére. A pártok belső kohéziója és tömegkapcsolatai erősödtek. A kommunista pártok megújították szövetségi politikájukat is. A népfron­tok és — ahol megmaradtak —, a szövetséges pártok is­mét. aktivizálódtak. (Ezt Magyarországon az „aki nincs ellenünk, az velünk van" jelszó fejezte ki.) A korábbi évek során szer­zett tapasztalatok a.ra ösz­tönözték az országok veze­tését. hogy a politikai stabi­litást az életszínvonal vi­szonylag gyors ütemű min­denki számára érzéke I hét ő emelésével is biztosítsák. A gazdaságpolitikát is ennek megfelelően alakították. Csökkentették a központi terv kötelező mutatóinak számát, növelték az anyagi érdekeltséget/. A mezőgazda­ságban néhány ország meg­szüntette a kötelező beszol­gáltatást, emelték a felvá­sárlási árakat, az önálló gépállomásokat megszün­tették. A gazdaságpolitika azon­ban változatlanul —t részben vagy egészben — extenzív alapon kívánta fejleszteni a népgazdaságot. Néhány or­szágban a valóságos lehető­ségeket- meghaladó elképze­léseket próbálták megvaló­sítani. így például 1959-ben Bulgáriában, a — hivatalo­san is — „nagy ugrásnak” nevezett akció keretében, 1958-hoz képest' meg akar­ták kétszerezni az ipari ter­melést. 19fi0-ra pedig meg­háromszorozni. A 111. cseh­szlovák ötéves terv 1985-re a legfejlettebb tőkés orszá­gok szintjének túlhaladását tűzte ki célul. 1960-ra' már valamennyi országban a nemzeti jövede­lem nagyobb része — 51—83 százaléka — az iparból szár­mazott. Nőtt az egyetC nem mezőgazdasági ága­zatok részesedése is. Az ipar évi növekedési üteme 1958— 60 között 8—22 százalék volt. (1950—55 között 11—16 százalék.) A fejlődés, a leg­nagyobb elmaradottság mi­att. Albániában volt a leg­gyorsabb. a fejlettebb orszá­gokban arányosan iussúbb. A mezőgazdaság növekedése jóval mérsékeltebb volt. 1950—00 között a reálbé­rek . az. NDK-ban 3t>0 száza­lékkal. Bulgáriában 95 szá­zalékkal. Romániában 85 seázalékkal. Mág,varországon és Jugoszláviában 50 száza­lékkal. Csehszlovák iában 39 százalékkal, Lengyelország­ban p>edig 29 százalékkal nőttek. Az ötvenes évek végére, a hatvanas évek elejére min­denhol befejezték a .szocia­lista termelési viszonyok ki­építését. Az ipar és a keres­kedelem szinte teljes egé­szében köztulajdonná vált (kivéve az. NDK-t). A térség országaiban befejeződött a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, gyorsult a pa­rasztság egységessé válásá­nak folyamata. (Kivételt ké­pez Lengyelország és Jugo­szlávia. ahol a földterület 87—90 százaléka változatla­nul magántulajdonban van.) Az. önkéntesség elve betar­tásának és a korábbinál sok­kal körültekintőbb előkészí­tésnek köszönhetően a me­zőgazdasági termelés a kol­lektivizálás következtében nem esett vissza. Magyarországon a mező­gazdasági politike átértéke­lése már az ellenforradalmat követően megindult. Az ere­deti jogaiba visszahelyezett szövetségi politika érdeké­ben is eltörölték a kötelező beszolgáltatást, és a felvá­sárlási rendszert vezették be Más, a parasztságot ösztönző intézkedések is születtek, s ezek eredményeként nem­csak a közhangulat, a mun­kás-paraszt szövetség álla­pota javult, haujétn iffiator sen fejlődött a termelés. Az, MSZMP KB 1957 második felében — abból kiindulva, hogy a szocializmus építése falun is kiteljesedjen — jó­váhagyta az új agrárpolitika téziseit. Ezek szerint a párt „egyik legfontosabb felada­tának tekinti annak elősegí­tését, hogy mezőgazdaságunk fokozatosan korszerű, szo­cialista nagyüzemi mezőgaz­dasággá alakuljon át.” En­nek útja predig a szövetke­zetesítés. a fokozatosság és az önkéntesség elvének tiszte­letben tartásával, a nagyüze­mi gazdálkodás fölényének nem az adminisztratív biz­tosításával, hanem a bizo­nyitásával. • A Kö/pon ti Bizottság 1958. december 7-i ülése az. elért eredméőyek alapján, a közhangulat figyelembevéte­lével úgy döntött, hogy az átszervezés üteme meggyor- stható. Nem minden vita nélkül, ám a felelős szervek jó munkájának eredménye­ként is a következő tavaszra százezrek léptek be a szö­vetkezetekbe (főleg az. Észak- Dunántúlon és Szolnok me­gyében). Ezután rövid felké­szülés. erőgyűjtés, az, ered­mények konszolidálása kö- vetkezett. majd a második nekifutásra (1960-ra) a szo­cialista szektor túlsúlyra ju­tott a mezőgazdaságban (76 százalék). Közben folyt az. alapos politikai munka, a meggyőzés, s a meglevő tsz-ek gazdasági, politikai megszilárdítása. A harmadik szakasz vége, az 1961-es év már a 93 százalékos szocia­lista arányt, az. átszervezés nagy munkájának elvégzé­sét jelentette. Mégpedig úgy, hogy mindezen idő alatt nőtt a mezőgazdasági termelés. 196'2-betn a korszakos Vili. kongressztis jogos büszke­séggel jelentette az. ország nepenek: Magyarországom befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása (Folytatjuk.) Mulnár Tamás rét kit. és miért hiszi a má­sik, hogy meg vagyon fsa­la tva. Az előadás fokozato­san javul, erősödik .fel. Ja­varészt annak köszönhetően, hogy olyan színészek adják- veszik egymásnak a staféta­botot, akik képesek. maguk körül csodát teremteni a Csa­lódások közepette is. Inke hajszálpontosan találta meg az inspektor figuráját. Ne­héz mezsgyén jár. Egy lé- pésn.vi letérés a rendező s a maga szabta ösvényről, mór papírízűvé, vagy üres komé­diássá tehetné Lombai alak. iát. Imponáló biztonsággal járja be útját, mosolyogtató. komolyan a korabeli birto­kon. Szemes Mari Vilmája hibátlan. Nem túl • bőven mért lehetőségből csinál -va­rázslatot. A Huszár László alakította Mokánnyal ők két. ten nem csalódnak semmi­ben. A nézők sem bennük, A közönség p>edig Huszár László jóvoltából olyan élő­eleven, esetlen, faragatlan, vadászható, nem olvasó, mu­latozó magyar földesurat lát­hat, hallhat, amejv át tudja törni az idő falát 1828-tól 1981-ig. Szimmetriájának' és ellenlábasának megalkotott Elemír grófjával nehezen birkózik Reviczky Gábor. Mint ahogy nem tudja el­dönteni a Köröndy Linát alakító Tóth Éva, hogy most egy könnyed nyári komédia, bán, vagy egv tragikus ki­menetelű kiráiydrámában kell a szép és fiatal özve­gyet megjeleníteni? Nem úgy Szom bathy Gyű. la, aki úgy vállalja fél a< szédítő bohóckodást, hogy az egy pillanatig sem válik üres és külsődleges ripácsködás- sá. Nagyon is átgondolt és jól felépített báró Kényesije, egy társadalmi réteg ke-r gyetlen diagnózisa is/ Szirtes Ági és Balkay Gé­za mintha önmaguk növény­gyűjteménybe préselt lenyom matai lennének a XIX. szá­zad elejéről. Tamás uradal-* mi kertész ugyancsak díszé* letnek • .szánt s/^rej) * fenyő-, mását kelti, de a' precízen végigvitt alak Miklósy György gondosságát sugall-, ja. Luca kisasszony sokáig em­lékezetes marad számunkra/ Tímár Éva dicséretének szá. nőm, hogy nem tudom elkü­löníteni a szerepét kibontó színészt és a pletykára, férj­re vadászó Lucát. Igazi teli. találat. Nem úgy, mint- maga a darab, amelynek kiválasztá­sa megkérdőjelezhető. Ko­runknak nem túl sokat mon_ dó komédia, ahol végül ia minden félreértés természe­tesen tisztázódik. s a sze­relmesek egymás karjaiba omlanak. Valló Péter rendező, úgy tűnik maga *sem hitt túlsá­gosan abban a kijelentésé­ben. hogy itt remekművel állunk szemben. Felemás érzésekkel nyúlt a darabhoz* Talán túl könnyednek, túlsá­gosan is íajsúlytalan szóra-« kozásnak érezhette a maga művészi igényességével — melyet már itt Egerben is bizonyított — a Csalódáso­kat. s ezért tulajdonképpen felemás megoldás született. A gondolkodás igényét is felkeltő rendezői elképzelé­sek applikációként hatnak és nem illeszkednek szervesen az előadás légkörébe. Mes­terségbeli hiányosságot 'okia. lanság lenne számon kérni a rendezőn. Inkább vívódásait' érezzük ki egv olyan művel, amellyel nem lehet többet mondani, mint amit magá­ban hordoz. E felemásság ellenére az Agria Játékszín közönsége nem távozik csalódással a Csalódásokról, A rendezés fi- nommivű, csiszolt munkája, kitűnő színészi alakítások, megeitően szép színpadkép, parádés jelmezek adnak any_ nyi pluszt Kisfaludy Károly darabjához, hogy végül is esténként vastaps — méltán megérdemelten — köszönti a produkciót. Ha majd azonban az első nyári színház mérlege elké­szül. akkor újra vissza keil térni a darabválaszlá.s dön­tő fontosságú és nagy fele­lősséget igénylő kérdéséhez. ../te Szigethy András V Csalódunk-e a Csalódásokban ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom