Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-10 / 160. szám

/ Nem múlékony divathóbort f — Tiszavirág életű dolog — jósolgatták a hatvanas évek elején, amikor fellob­bant a népi hagyományok, eszközök iránti érdeklődés, Akkoriban ugyanis minden­ki azt gondolta, nem hiá­nyozhat a lakás díszéi közül a régi rokka, vagy szuszék. esetleg a dédmama hímzett törülközője. Igaz, ina már nemigen mászkál senki ódon házak padlásain, köcsögök . után kutatva — nem is igen ! találni már —, de a nép- ] művészet iránti érdéklő- ' dés nem csökkent. De meg- változott, megtisztult a dí- [ vatsallangoktól, új értelmet kapott, hagyományaink ápo- ! lásának egyik módszere lett. { Szerves része a honismereti munkának, és ízlésformáló I hatása sem lebecsülendő, hl. : szén a régi motívumok fel- í kutatásával egyidőben egyre ! szélesebb körben hódít azok I felhasználása, s a mai igé- [ nyéknek megfelelő módon I történő alkalmazása, újratér- | yezése. f Csak a mi megyénkben [ több ezerre tehető azoknak a I száma, akik a megye hatvan ! szakkörében, hozzáértő em­berek vezetésével ismerked­nek a különböző tájegységek népművészeti alkotásaival, s I ezzel együtt a régi népszoká. ! sokkal, hagyományokkal. S ! hógy mindezt nem kezdő fo_ I kon teszik, mi sem bizonyít- ' ja jobban, mint az. hogy az I elmúlt évben is három új I mesterét avatták a népi ipar. | művészetnek. I A hagyományfcutató s azo. ! kát felhasználó asszonyoknak | köszönhető, hogy a különbö- f ző országos kiállításokon I rangot szerzett magának szű. I kebb hazánk palóc népművé. | szete, a hagyományos piros- | kék hímzés, a recski vagda- | lásos, a boldogi fehérhimzés, f s nem utolsósorban a szőt- [ tes. | A kézimunka, a hímzés, a I szövés önmagában is hasznos I időtöltés a lakáskultúra szoL I gálatában, de hiba lenne, ha ( a szakkörök munkáját csak f az „öltögetésekre” szűkite- f nénk le. A résztvevők ugyan, f is nem csupán az új motí- | vumokkal ismerkednek, ha- | nem közben, szinte é6zrevét. I lenül gyarapítják egyéb is- ! méreteiket is. Gyakoriak a helytörténi előadások, a né­pi hagyományok, szokások ismertetése, de legalább eny„ nyi helyet kap az időszerű kül. és belpolitikai helyzet ismertetése. Arra is volt már nem egy példa, hogy a köz­ségek vezetői a szakkörök meghívására a község napi gondjairól beszélgettek az asszonyokkal. Általában elmondható, hogy a Hazafias Népfront he. lyi szervei szerencsés módon A jelen eredményei szé­pek — alkotó továbbfejlesz­tését jelentik a hagyomá­nyoknak. De ezzel egyidő­ben felmerül, vajon az utó­dainknak átmentett értékek tovább élnek-e? Ügy tűnik: igen. Egy fecske ugyan — mint mondják — nem csinál nyarat, mégis bizakodásra ad okot, hogy a kiállítók, között ott volt egy tizenkét éves recski kislány — Borgos Gyöngyi — is. Bízni lehet Részlet a nyíregyházi kiállítás anyagából kapcsolják Ö6sze a hagyomá­nyok ápolását és a napi élet problémáinak ismertetését Talán egy kissé furcsán is hangzik, de a szakkörök — jó vezetés mellett — közéle. tiségre nevelik az asszonyo­kat. Mivel néhány üzemi szakkört leszámítva általa bán a háziasszonyok vesznek részt e munkában, így olyan réteghez is eljut az ismeret- terjesztés, amelynek képvi­selői egyébként nem nagyon vesznek részt a közös gon­dok megvitatásában. A népművészeti hagyomá­nyok ápolását jelentő mun­ka minőségét jelzi az is, hogy alig akad olyan kiállítás, ahonnan ne hoznának el dí­jakat. Legutóbb az egy év­tizedes múltra visszatekintő, s a napokban Nyíregyházán megrendezett, Gránátalma nevet viselő országos kiállí­táson Eiben Imréné népi iparművész egri keres ztszé- mes motívumokból tervezett térítőjét jutalmazták ezüst- plakettel. '„Ajándékcsomag” szeptemberre OrSmhir a diákoknak T Talán csak a lurkóknak ' kedvez, de annál több bosszúságot okoz a szülők­nek és a tanároknak a min­den esztendőben akadozó tankönyvhiány. Ha lehetne osztályozni, hogy az elmúlt időkben milyen eredmény, nyel dolgoztak ezen a terü- 1 léten az illetékesek, bizony az ellenőrzőkben ott. viríta­na a kampó — az elégtelen. Ügy látszik, 1981-re még- 1 unták a sok noszogatást a tankönyvellátók, és ezért most majd egy jobb bizo­nyítványt tölthetünk ki ré­szükre. Az egri Bornemissza Gergely Könyvesboltba a megrendelt „okosító” kötetek 75 százaléka már megérke­zett, mintegy 700 ezer fo­rint értékben. Ez azt jelen­ti, hogy kellő időben meg­kezdhetik a kiszállítást a járás és a város iskoláiba, és szeptemberre minden ta­nulni vágyó kis- és nagydi­ák padján hiánytalanul ott lesznek a „kékruhások”. Bízunk a további eredmé­nyes „szereplésben” is és ezért a pedagógusok gyakor­latával élve, megelőlegez­zük az ösztönző, jobb je. gyet. Az NSZK-ba utazott a Vidróczki Fontban éjfélkor indult az autóbusz tegnap Gyön­gyösről, a városi művelődé­si központtól, hogy a Vid- róczki Néptáncegyüttest a Német Szövetségi Köztársa­ságba vigye. A Határorszá­gok találkozója elnevezésű folklórfesztiválra kaptak meghívást a gyöngyösiek, Most az áfész színeit kép­Qjj&tiw% 1981. július 10., péntek viselik a SZÖVOSZ-tól ka­pott megbízatás alapján. A turnén Patinszki Alajos, a GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ osz­tályvezetője a csoportveze­tő. A tervek szerint ma, pén­teken délután érkezik a kü­lön busz Bitburgba. Itt 14-ig maradnak és szerepelnek a fesztivál rendezvényein. A következő állomás Schessel, ahol 15-től tartózkodnak öt napon át. Ez a város ad helyet a IV. nemzetközi béke népviseleti fesztiválnak, amelynek egyik résztvevő­je a Vidróczki lesz. abban, hogy példáján na­gyobb kedvvel nyúlnak a hímzötű után korosztályának többi tagjai is, hiszen a ma végzett munka csak úgy le­het teljes, ha felnevelődnek követői is. Deák Rózsi Hatodik erifcalommat Munkásfiatalok vers­es prózamondó versenye Hatodik alkalommal ren­dezik meg — október és a jövő. év áprilisa között — a munkásfiatalok országos vers. és prózamondó verse­nyét. A rendezvényre július 31-ig a munkahelyi szakszer­vezeti bizottságoknál jelent­kezhetnek az előadói készség get érző munkásfiatalok. A verseny célja ezúttal is a munkásfiatalok irodalmi ízlésének, beszéd, és vers­mondó kultúrájának fejlesz­tése, bemutatkozási lehetősé, gének biztosítása. A vetél­kedőn 30 éven aluli fiatalok — szakmunkások, üzemek, vállalatok, intézmények fizi­kai állományú dolgozói és közvetlen termelésirányítók vehetnek részt. A verseny, zők kötelező feladatként egy SZOT-díjas szerző versét vagy prózai alkotását adják elő, és egy szabadon válasz­tott művet tolmácsolnak. Az első fordulóban a je­lentkezők üzemi, vállalati, intézményi, megyei, buda­pesti válogatón és területi középdöntőn mérik össze tu­dásukat. Az országos ver­senyre az ötven legjobban szereplő kap meghívást. A döntőt április 16. és 18. kö­zött. Salgótarjánban rende_ zik meg. A legsikeresebbe­ket arany-, ezüst- és bronz­diplomával tüntetik ki. s odaítélik a rendező szervek és Salgótarján város társa­dalmi szervezeteinek és üzemeinek díjait is. Mammutrejtvény ötvenezer négyzetrácsból és 18 ezer kérdésből áll a világ eddigi legnagyobb kereszt- rejtvénye, amelyet két fran­cia keresztrejtvény-szerkesz­tő állított össze. Egyikük, Guy Brouty, a Le Monde cí­mű tekintélyes párizsi napi­lap munkatársa. Az öt mé­ter hosszú és 3 méter szé­les keresztrejtvényóriás feke­te kockáit úgy állították ösz_ sze, hogy azok értelmes szö­veget: ismert személyiségek szállóigéit alkotják. A rnonst. rumot több részletben bo­csátják a keresztrejtvény- fejtők rendelkezésére. Lajcsi Kellemesen hűvös a nyári este. Langyos szél bújkál a toronyhazak között, és lassan-lassan elcsitulnak az utcáról felhallatszó zajok. Beszélgetünk Lajossal és Évával, a feleségével. A téma, mint annyiszor máskor, a gyerek, az egy szem csemete, aki az idén érettségizett. Éva szomorú. Lajos egymás után nyomkodja el a ha- muzóban a cigarettavégeket. — Baj van a Lajcsival. — Az érettségi? — Igen! Megbukott! — Remélem, a nyarat tanulással tölti? — A fenét! — ugrik fel Lajos mérgesen. — Lassan már aludni sem jár haza. Mikor itthon van, délben kel fel, az­tán morogva, rosszkedvűen eltűnik. Mi meg csak várjuk, lessük az utcát, mikor tűnik fel végre valahol. A múltkor bejelentette, hogy falura megy, Jolán nénihez, ott a csend­ben jobban megy a tanulás. Egy hétig nyugodtak voltunk. Tudtuk, hogy Jolán néni gondjaiba veszi, semmiben sem lesz hiánya. Mikor hazaérkezett, szótlan volt és annyit mondott, hogy Jolán néni egészséges és csókoltat mindkettőnket. Az­tán ugyanezen a napon még a postás is bekopogtatott. Le­vél jött Jolán nénitől. Elpartaszolta, hogy ugyan miért nem küldjük le már néhány napra azt a szegény gyereket, hi­szen mennyire kifáradhatott a tanulásban ... Hallgattunk. Lajos most gyújtott rá a hatodik cigaret­tára, kéri Évát, főzzön kávét. Éva tiltakozik, de Lajos in­gerült lesz. — Főzz csak bátran. Így sem, meg úgy sem tudok aludni.’ Kint csapódik az ajtó. A szülők fellélegeznek. — Megjött Lajcsi — mondja Éva úgy, mintha valami távoli expedícióból érkezett volna haza. — Szia — hallom az előszobából a rekedt, kamaszhangot.' — Elnézést kérve magamra hagynak és bemennek mindketten a szomszéd szobába. Talán negyedóra telik el, amikor ismét fordul a kulcs a zárban. — Elment Lajcsi. Elutazik a barátaival a Dúna-kanyar- ba ... Az erkélyre ülünk. Lajos barátom vad, erős szilvapá­linkát hoz, Éva is szétönti a megfőzött kávét. — Olyan, mintha nem is a mi fiunk lenne, — szólt Lajos. — Éppen hogy elvisel minket. A ruhán, a zsebpénzen,’ meg az ennivalón kívül úgyszólván semmi kapcsolat köz­tünk. Egyszer, amikor beszélgetni akartam vele, a jövőjét Illetően, azt vágta a fejemhez: — Ez az én ügyem. Ezt te úgysem értheted meg, papa.' Vontatottan, nehezen ballag az idő. Nagyokat hallga­tunk, mint mindig, amikor bánatos, és szomorú az ember. — Adtál neki pénzt? — Kétszázat, — felelte Éva. — Miért nem szóltál? Én is a zsebébe csúsztattam hármat' Döbbenten néztem rájuk, majd megkérdeztem: — Ügy gondoljátok, megérdemelte? — Nem! — felelték szinte egyszerre, — Akkor jó lenne, ha elgondolkodnátok arról, hogy ugyan ki a hibás abban, hogy így alakult a gyerekkel való kapcsolat és hogy ugyan miért nem tanul a fiatok? — Igen! Mondtam már Évának, hogy alighanem elké­nyeztettük ezt a gyereket.. í Szalay István Hazánk, Kelet-Európa (5.) Sorsfordító kongresszus 195« ELEJÉNEK kiemel­kedő történelmi jelentőségű eseménye volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának feb­ruár 14—26. között megtar­tott XX. kongresszusa. A nemzetközi helyzet ér­tékelése kapcsán a kong­resszus nagy fontosságú el­vi megállapításokat tett. Így rámutatott arra, hogy a szo­cialista tábor erőinek gyors növekedése következtében a • harmadik világháború elke­rülhető (az 1952-ben tartott XIX. kongresszuson még csak elodázhatónak vélték); a termonukleáris katasztró­fával szemben az egyetlen reális alternatíva a békés egymás mellett élés politi­kája. A világhelyzet kedve- Tő változásai új megvilágí­tásba helyezték a kapitaliz­musból a szocializmusba va­ló átmenet kérdését is. A tőkés országokban a szocia­lizmusra való áttérés pol­gárháború nélkül is lehetsé­gessé vált — szögezte le a kongresszus. A meglevő de­mokratikus intézményeket is felhasználva, a kommunista pártok által vezetett dolgo­zók szövetsége viszonylag békés úton — az egyes or­szágok nemzeti sajátosságai­nak megfelelően — szerez­heti meg a hatalmat. Rá­mutattak a gyarmati rend­szer egyre gyorsuló bomlá­sának rendkívüli jelentősé­gére a világ helyzetének hosszú távú alakuláséban. A két ellentétes társadal­mi-gazdasági berendezkedé­sű világrendszer küzdelmé­ben a XX. kongresszus — a békés egymás mellett élés koncepciójának logikus kö­vetkezményeként — a gaz­dasági versenyt helyezte elő­térbe. Ennek jegyében fo­gadták el az 1956—60*ra szó­ló hatodik ötéves terv irány­elveit. A terv a népgazdaság további arányos fejlesztését irányozta elő, küUxnöß hang­súlyt helyezve a szovjet nép anyagi jólétének és kulturá­lis színvonalának további emelésére. A kongresszus végén N. Sz. Hruscsov zárt ülésen négyórás beszámolót terjesz­tett elő „A személyi kultusz­ról és következményeiről” címmel. A beszámoló a sztá­lini időszak első átfogó ér­tékelése volt. Hruscsov rész­letesen bírálta Sztálint az elkövetett törvénytelenségek miatt, beszámolt a rehabili­tációs folyamatról. Ugyan­akkor nem feledkezett el az SZKP korábbi vezetőjének érdemeiről sem. Rámutatott a személyi kultusz néhány különösen elvtelen megnyil­vánulására js (például a Sztálinról elnevezett tucat­nyi város stb.). Kétségtelen, hogy az SZKP vezetése bizonyos kockáza­tot vállalt a problémakör részletes és terjedelmes tár­gyalásával. s ezt a nyugati propaganda igyekezett is a maga céljaira kihasználni. A hosszú távú érdekek azon­ban vitathatatlanul szüksé­gessé tették a szembenézést Sikerült olyan légkört kiala­kítani, amely biztosítékot nyújtott arra, hogy a múlt­beli hibák és torzulások nem ismétlődnek meg. A kongresszus kötelezte a Központi Bizottságot, hogy folytassa a személyi kultusz maradványai elleni harcot, tegye meg a szükséges in­tézkedéseket a személyi kul­tusz következményeinek megszüntetésére a párt és az állam tevékenységében, az ideológia területén. Ennek megfelelően az SZKP Köz­ponti Bizottsága júniusban külön ülést tartott e kérdés részletes elemzése és meg­tárgyalása céljából, és elfo­gadta a „személyi kultusz­nak és következményeinek leküzdéséről” szóló határoza­tot, amely feltárta a Sztálin által kialakított személyi kultusz objektív és szubjek­tív körülményeit. A XX. kongresszus bírál­ta az ideológiai munka hiá­nyosságait. különösen a szo­cialista építés valódi problé­máitól való elszakadást, a dogma tizm üst. Az SZKP XX. kongresz- szusának újszerű elméleti és gyakorlati állásfoglalásai, őszinte kritikus szelleme, a további fejlődés útját kije­lölő határozatai természet­szerűleg nagy hatást gyako­roltak a kelet-, közép-euró­pai szocialista országokra is. A térség kommunista párt­jait a XX. kongresszus ered­ményei több szempontból váratlanul érték. A pártokon belül átmenetileg — amint erről már szó volt — ismét megerősödtek a szektás-dog­matikus erők, néha éppen a revizionista csoportokkal kö­tött elvtelen kompromisszu­mok árán. Mégis, a koráb­bi hibák és torzulások kö-' vetkeztében kialakult —bár az 1953 utáni korrekciók kö­vetkeztében esetenként eny­hült — ellentmondások tel­jes felszámolása, a nemzet­közi helyzet új jelenségei, saját országuk specifikus szükségletei egyaránt azt kí­vánták, hogy a kelet-, kö­zép-európai szocialista orszá­gok is lépjenek rá kommu­nista pártjaik vezetésével az SZKP XX. kongresszusa ál­lal kijelölt útra. A kongresszus tanulságai­val a pártok központi bi­zottsági üléseken foglalkoz­tak, ahol a Moszkvából ha­zatért küldöttek beszámoló­it is meghallgatták. Űjból áttekintették az 1949—56 kö­zötti saját tevékenységüket. Megállapították, hogy nem kevés lépést tettek a „he­lyesbített irányban” való ha­ladás érdekében, de ezek sok szempontból nem hoztak ki­elégítő eredményt. Űjabb intézkedéseket dolgoztak ki a gazdaságfejlesztés üteme és az ágazati struktúra módo­sítására, az életszínvonal ja­vítására, a szocialista de­mokrácia fejlesztésére, a pártegység és a kollektív ve­zetés megszilárdítására, a dogmatikus és revizionista irányzatok visszaszorítására. Bár a kelet", közép-euró­pai szocialista országok kommunista pártjai teljes egyetértésüket fejezték ki az SZKP XX. kongresszusán ki­dolgozott kül- és belpolitikai irányvonallal, számos párt- és állami vezető nem tudott szakítani a korábbi munka- módszerekkel és vezetési stí­lussal, nem volt hajlandó őszinte és valódi önbírálatra. Mindez természetesen káro­san befolyásolta a megho­zott határozatok eredményes yégrehajtását. Különösen állt ez az Enver Hodzsa ál­tal vezetett Albán Munka­pártra, mert formálisan ugyan szintén kifejezték egyetértésüket az új politi­kával, de a valóságban nem tettek lépéseket korábbi te­vékenységük felülvizsgálá­sára. a személyi kultusz, a szektás-dogmatikus nézeték felszámolására. (Sőt. 1956- ban még újabb törvénytelen kivégzések is voltak.) A NEMZETKÖZI KOM" MUNISTA MOZGALOM tragikus szakadását, helyes­bítő lépés volt 1956 nyarán, hogy a szovjet és a többi kelet-, közép-európai kom­munista párt helyreállította kapcsolatait a jugoszláv' párttal. (F-m tat juk) ,. Molnár Tamás * 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom