Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
Bizakodó évadzárás Megifiodó színház Csiszár Imre ! Thália szerelmesei nemigen panaszkodhatnak: jó évadot zárt a Miskolci Nemzeti és az egri Gárdonyi Géza Színház közös együttese. 1 Ezt igazolja az ország min- ' den tájáról megnyilvánuló 1 érdeklődés is. Nagy sikerrel I mutatkoztak be a társulat tagjai Budapesten, a lapok elismerően és hosszan íog- 1 lakkoztak munkájukkal. | Ami azonban a nézőnek j. néhány kellemes, elgondolkodtató élményt hozó estét, a kritikusnak elemzésre érdemes teljesítményt jelent, az a művészek számára nagy fáradtsággal, erőfeszítéssel létrehozott alkotás. Olyan, amely minden igyekezet el- ! lenére is lehet sikertelen. ! Aztán ki-ki ízlése, vérmér- ' séklete szerint lelkesedik, ! dicsér vagy éppen bírál. Ezért az ünnepi hangulatú évadzáró társulati ülés után fölkerestük Gyarmati Béla igazgatót és Csiszár Imre 1 művészeti vezetőt, hogy ve- 1 lük, kicsit az „utolsó szó 1 jogán” számba vegyük az elmúlt időszak eredményeit, gondjait. Az évad mérlege f — Hogyan értékelik az 1 ebben az évadban bemuta- 1 tott előadásokat? | Csiszár Imre: I — A legfontosabbnak azt érezzük, hogy volt legalább négy olyan produkciónk, amelyekre méltán büszkék lehetünk. Az egri közönség hárinat láthatott ezek közül: az ott színpadra állított Lila akácot, a Lear királyt Major Tamás főszerep- lésével és a Jancsó Miklós rendezte Csárdáskirálynőt. Nagy visszhangot váltott ki a Tribádok éjszakája, amelyet a miskolci kamaraszínházban mutattunk be. Jónak tartom ezenkívül a Kaviár és lencsét, és a Kispolgárokat,• érdekesnek és újszerűnek a Bögre, illetve a Dr, Doolitle és az állátók című művek előadását. Megítélésünk szerint a leggyengébb az Olasz szalmakalap volt. — Ezek a kívülről is látható eredmények, de hogyan alakult a társulat belső élete? — Elsősorban a fiatalítás volt a célunk, húsz új ember került hozzánk. Ügy látjuk, hogy jelenlétük, frissességük javára vált az együttesnek, amely megerősödött, s minden lényeges „posztján” kiegészült. Ezt bizonyítják azok az elismerések is. amelyekben „újoncaink” részesültek. — Vannak viszont mások, akik elszerződtek. Így például Űjlaki Dénes, Szerencsi Éva... — Sorolhatnám én is: ösz- szesen tízén hagytak el bennünket. de ez nem befolyásolja túlzottan munkánkat. A „mag” megmaradt, a számunkra legfontosabbakkal továbbra is együtt dolgozunk. Miskolc és Eger között — A kapcsolat Egerrel nem mindig felhőtlen. Milyennek ítélik meg ezt a viszonyt az elmúlt évad tükrében. Otthon érezte-e magát a Gárdonyi Géza Színházban is a társulat? Gyarmati Béla: — Ezt csak társszínházi együttműködésként tudom elképzelni, tehát ugyanazt követeli tőlünk Eger, mint Miskolc. Ezzel együtt sok a buktatója ennek a „házasságnak”. Például az. hogy a barokk városban kevesebb- szer lehet játszani egv-egy darabot: kisébb létszámú a nézősereg, viszont több bemutatóra van szükség. Így történhetett meg — amit a helyiek nem is vettek jó névén —, hogy a Gárdonyi Géza Színházban egyeztetési okokból az elmúlt évadban jó néhány héten át csak délutáni, gyermekeknek szóló előadás ment. — A másik igen fontos követelmény, hogy bekapcsolódjunk a város vérkeringésébe. Színészeink nem állandó egri lakosok, s ez nagy erőfeszítést követel tőlük. Ellenpéldaként említeném Major Tamás esetét, aki mindvégig Egerben tartózkodott, amíg a Lear előadásai mentek, S így az esti fellépés mellett több találkozón, előadáson is részt vett — s hogy ez gyakorlattá váljék — az már a helybelieken múlik. Lehetne a kínálatot színesíteni ka- maraelőadásokkal. ha megfelelő termet találnánk ehhez. Nagyón szeretnénk, ha az egriek is egyebek közt láthatnák a sikeres Tribádok éjszakáját. Egyre inkább szeretnénk bekapcsolódni majd Eger nyári színházának, az Agriának az áramkörébe is. hogy szakGyarmati Béla (Fotó: Veres Attila) embereink kaphassanak ott is feladatokat. Így arra is lehetőség nyílik, hogy Diósgyőrben is színre kerüljenek az egri produkciók. — Hogy már a következő időszakra is gondoljunk: kü- szöbönáll az ötnapos munkahét bevezetése. Milyen szervezési gondokat vet föl ez a színházban? A színvonal megtartásáért Gyarmati Béla: — Amikor legutóbb az egyik tanácskozáson fölmerült ez, kollégáimmal csak néztünk egymásra. Nem is a színészekkel lesz a baj, hanem a többi dolgozóval. De persze így is tartjuk magunkat a megszabott előadásszámhoz Egerben. Egyébként is: a Miskolci Nemzet} Színház épületét renoválják, így nemhogy kevesebb, de több egri előadás várható mint eddig. — Mit várhatunk az új évadban? Csiszár Imre: — Egerben rendezzük — kissé jelképesen is — az évadnyitó társulati ülést szeptember elsején. Ezután egy ideig ide kerül ugyanis a súlypont: itt újítjuk föl a Lear királyt, az Egy szerelem három éjszakáját, s a Szecsuáni jólélek című darabot. Az első premier is itt lesz: ez Peter Buckmann Most mind együtt című drámája lész. A többit inkább majd szeptemberben... Gyarmati Béla: — Ha az ember valamilyen jó dolgot csinál, az csak arra hatalmazza föl, hogy ne adja alább, ne végezzen gyengébb munkát. Művészi hitünkön kívül másban nem igen bizakodhatunk, hiszen gazdasági vagy kultúrpolitikai szempontból is nehezebb idők elé nézünk. Ennek ellenére mindent megteszünk, meg kell próbálnunk, hogy nézőinket megtartsuk. Gábor László Régi újságokat lapozgatva... E£y francia mondás sze- riht akkor válik valaki híres emberré, ha történetek forognak róla közszájon, írókról, művészekről, a színház világának kiválóságairól számos anekdotát jegyezték fel. Hogy valóban megtörténtek-e a feljegyzett esetek, vagy csak egy már meglevő sztorit, vándoranekdotát igazítottak a művész alakjához, ki tudja? Az alábbi történeteket, jó harminc évvel ezelőtt, a fel- szabadulást kövétő évékben megjelent vicclapokból gyűjtöttük össze. ★ Kómiós Vilmost és Herceg Jénőt rrtéihívták ély nudista estélyre. Mikor Aiéá- érkeztek. egy meztelen férfi nyitott ajtót, és Komlós fgv szólt: £\rtléjWSM 1981. július 1., szerda — Látod, Jencikém, itt még az inas is meztelén! — Honnét tudod, hogy ő az inas? — Hát nézd, öregem, egy biztos. Semmi esetre se szobalány! ★ Mísoga László, a kitűnő jellemszínész és komikus fiatal korában vándorszínészként tengette életét. Történt később, amikor nevét már szárnyra kapta a hír, az egyik falu ivójában berendezett „színpadon” Ady- verseket szavalt. Bejelentette az első vers címét: — „Én a halál rokona vágyók.” — Az még is látszik magért! ★ Feleki Kamill, a kitűnő omikus nem tartozik a költekező. könnyűkezű emberek közé. Amikor egyik kollégája megnősült és valaki megkérdezte a népszerű Kamill- tól: — Mondd, öregem, te mit adsz nászajándékul? — Egy galambot — válaszolt Feleki Kamill. — Galambot? — hülede- zett a kérdező. — Hiszen az nagyon drága! — Az igaz, csakhogy én postagalambot adók. — Az olcsóbb? — Nem, de visszajön! ★ Keleti László vidéki turnéja alkalmával egy boldog nászutaspár mellett kapott szobát, és így- kénytelen volt végighallgatni, hogy az asz- szonyka egész éjjel ezt hajtogatta : — Téged be kellene aranyozni, Ödön! Reggel, amikor elhaladt a szomszéd pár ajtaja előtt, Keleti jó erősen bekopogott. — Ki az? — kérdezte riadtan a párocska. — Az aranyozó — mondta a művész, és gyorsan odébbáll t. A népi éneklés kettős ünnep® „Fuj, suvolt a Matra szele ” A Péter-Pálra forduló valódi kánikulában rendezték meg az elmúlt szombaton és vasárnap Heves megyében a szövetkezeti pávakörök II. országos találkozóját. Mint már közöltük, huszonkét együttes négyszáz tagja vetélkedett itt egymással a kitűzött nívódíjakért, énekelt egymásnak lelkesen. A találkozót három részletben bonyolították le. Szombaton este Besenyőtelken. Bélapátfalván, Hevesen és Verpeléten nagyobb lélegzetű műsorokkal érzékeltették a zsűriző szakemberekkel az együttesek, milyen színvonalú gyűjtést végeztek szűkebb pátriájukban a helyi népdalkincs, a hagyomány megmentése érdekében, és hogyan tették színesebbé-gaz- dagabbá közösségi életüket az utóbbi időben. Aki csak a felszínt nézi a pávakörök munkájában, azt hallja, látja, mintha ezek a faluközösségekben élő emberek egyéb (?) lehetőség és szórakozás híján összejárnának és egy lelkes szakember, rendszerint egy-egy helybéli tanár, vagy zenész vezetésével énekelgetnek, táncolnak, szerepelgetnek. Ügy is, hogy az egyszerűbb dallamokat a maguk eredeti szépségükben és tisztaságukban adják elő egymás gyönyörűségére, kedvére, olykor úgy is, hogy egy furulya, vagy apróbb banda egy hegedű, egy bőgő, avagy —. és ez a leggyakoribb eset! —, citera kíséretével. Itt a banda szót azért használjuk, mert még a tegnapi időkben is a rezesvagy cigánybanda adta a táncolni- és énekelnivalót a faluban. Vagy akár az egri hóstyákon is! Ebben a szívet-lelket melengető kavalkádban, forgatagban sok-sok szín, forma teremtett érdekes, tarka összképet. A találkozó résztvevői révén mintha az ország néprajzi térképe elevenedett volna meg. Zenében, táncban. ruhákban. Mert az. magától értetődő, hogy a zalaiak a maguk gyűjtötte névnapi életképpel érkeztek ide, a A Tudományos Minősítő Bizottság pályázati felhívást adott ki aspirantűrára. A részletes felhívás megszerezhető a Tudományos Minősítő Bizottság titkárságán (Budapest, V. kerület, Mü- njch Ferenc utca 7.). A pályázatokat a főhatóságok személyzeti és oktatási osztályaihoz július 31-ig lehet beadni. Pályázni lehet belföldi és külföldi aspirantűrára. Külföldre Bulgáriába. Csehsz— Molnár Ferenctől egyszer megkérdezték, hogy véleménye szerint a békegalamb hím-, vagy nőnemű-e? Az író elgondolkozott kissé, majd így szólt: — Feltétlenül hímnemű. — Miért? — Mert elképzelhetetlen, hogy egy nőnemű lény állandóan olaj ágat tartson a csőrében, anélkül, hogy beszélne! ★ Salamon Bélától megkérdezte az egyik ismerősé: — Sala bácsi, maga sportember. Igaz. hógy a lovaglástól megfáldul az ember feje? Salamon egyéni hangsúlyával rávágja: — Ellenkezőleg, kérem! Kiss Manyi mesélte egy barátnőjének: — Képzeld, édesem, tegnap tanúként hallgattak ki, és olyan lámpalázat kaptam, hogy amikor az életkoromat kérdezték, hirtelen nem jutott eszembe, hogy huszonnyolc vagyok vagy huszonhét. rekkenő hőségben is magukra öltve a bekecseket, feltették a fejükre a kifordított báránykucsmát és verték a taktust a bottal, amelyen lánc csörgött érthető ütemben; színezve az olcsó megoldású, de ősrégi, szellemes fazékbrummogással. Az is természetes, és nagyon lényeges. hogy a kunszent- miklósiak legfontosabb közölnivalója az volt most is, hogy ők — szabad parasztok utódai. Akik senkinek meg nem hajoltak! És most itt ők arra emlékeztetnek — az a nagydarab ember, aki az énekkar előtt többedmagá- val sorban áll —, hogy ő az az Árva Mihály, akinek minden őse juhász volt. Az Egri Csillagok Tsz népdalkórusa Endre báró balladáját adta elő nagy sikerrel. Szóljunk a nagy létszámú tápéi népi együttes bemutatójáról, „pünkösdölöjükről" is, ahol három generáció éne- kelte-táncolta végig azt az ünnepet, amelyet annyira szívébe zárt ez a nép. Hány gyökerű is lehet ez a népi alkotás, ha még Kodályt is nagyszabású mű megírására késztette? Sajátos színvilágával szinte ránk tört Nóg- rádból a mohora-magyarná- dori pávakör tüzes-piros palóc viseletével, amit nyíltszíni taps köszöntött. A munkáról, a summáséletröl énekeltek, a férfiak kezében ott magasodott a kasza, a stilizált aratási bokréta is. És amikor az asszonyok ülő sora felemelkedett, az ölükben tartott sarló önmagáért is ható látványnak és bizonyítéknak tűnt. Alig tízéves múltjukban azt a sikert is megérhették, hogy az általuk összegyűjtött népi énekeket, szokásokat újra divatba hozták és lakodalmaikon azokat énekelve gazdagítják a mát és önmagukat. A buzsáki hímzőasszonyok hatvantagú kórusa le se tagadhatná, hogy őket nem a munka tartja össze és nem munka tartja össze és nemcsak azért énekelnek, mert így még a mindennapi kötelesség is könnyebben esik! lovákiába, Kubába. Lengyel- országba, a Német Demokratikus Köztársaságba. Romániába és a Szovjetunióba. Az egyik legfontosabb követelmény, hogy a pályázó olyan témát válasszon, amelynek egyértelmű a társadalmi hasznossága, s a benne való munkálkodás segítheti a gyakorlatban felmerülő feladatok megoldását. — Na és mennyit mondtál? — Tizenkilencet. Űj szobalány került Tonez Tiborékhoz, aki nagyon büszke volt gazdája rajzolóművészetére. A Szabad Száj kiváló rajzolója egyik nap felfigyelt arra. hogy a lány a szomszéd szakácsnővel képzőművészeti vitába elegyedik. Azt mondja a szakácsnő: — A legszebb képeket a Benczúr csinálta ... Mire a szobalány sértődötten feleli: — Tanulja mes a nevét. Mari. Nem Bencz úr, hanem Toncz úr! A kitűnő író eav bájos fiatal szinésznőjelöltet prote- zsál Jób Dániel színigazgatónál. — Öregem, ahogy ez a kislány tud! Ccc! Mindenki elbújhat mellette. — Kérlek —< mondta savanyú arccal Jób —. mi sajnos. színházat játszunk és nem bújócskát... Gyűjtötte: Kiss György Mihály. Az ország északkeleti csücskéből jöttek a miio- taiak. A helyi termelőszövetkezet tagjaiból verbuvált férfiegyüttesben egészen érett korú tagok is akadnak: az a nemes egyszerűség és tartás, amit ezek az emberek hordoznak, a lélek méltóságát mutatja meg. A szerelmes dalok, a be* tyárnóták, a lakodalmasok,' a névnapi köszöntők, az alkalmi rigmusok, az ünnepekhez kötődő népi játékok színes és nekünk már tegnapivá változó világa elevenedéit meg itt a két napra, Hevesen és főként a második ná- pon, az egri gálaműsorban. Itt osztották ki a nívódíjakat a taktaszadai együttesnek, az Egri Csillagok Tsz kórusának, a fedémesi, a kondorosi, a nyíradonyi. a buzsáki, a tápéi és a Zalából érkező bocföldei Űj Elet Tsz és a csatári klubkönyvtár közös együttesének. A gála műsorán tizenhárom együttes mutatta be egy- egy kiemelkedő részletét annak, amellyel erre az országos seregszemlére érkezett, A Gárdonyi Géza Színház nézőtere zsúfolásig megtelt az együttesekkel is. Mért nemcsak maguk szeretnék énekelni, de kíváncsian figyelnek arra is, mi újdonságot hallhatnak az ország más végéből érkezőktől. És ahhoz nem kell szakembér, sem néprajzos, sem antropológus, hogy megállapítsuk: nemcsak az összegyűjtött népdalok, a népi játékok, a balladák, a kun nyelven megőrzött imádság, a szlovák, a román és a német nemzé- tiség dalai tették sokszínűvé ezt a találkozót, hanem a sok-sok arc is, a vidékenként elkülönülő arcvonások, sajátosságok. A markáns, napszítta férfiarc, vagy a bájos lánykatekintet mintha más jegyeket hordozna Tápén, mint Milotán, vagy Kun- szentmiklóson. Más hangulata van a kondorosiak névnapi köszöntőjének, mint a zánkaiak tavaszköszöntőjének, és megint más, amikor a zalaiak verték az ünnepélyes taktust, s úgy beszélnek a halálról, mint valami atyafiságról. Az eseménysorozatnak a motorja és a szellemi irányítója Vass Lajos, SZOT- és Erkel-díjas zeneszerző karnagy volt. Hite és lelkesedése átragadt az együttesekre is, azok irányítóira is. Ezek a pávakörök, az értően segítő helyi támogatással olyan erkölcsi és művelődési fórumot teremtenek a falu kis közösségében, amelynek jelentősége érezhetően túlterjed a községek közigazgatási határain, túl a megyén és a maga mozaikrendszeró- vel országos értékké, érdekké tud nőni. Farkas András Madách NSZK- i színpadon Az ember tragédiáját egészen újszerű átdolgozásban mutatták be a hét végén a kasseli (NSZK) Operaházban. A történet szerint Madách Imre egy kórházi ágyon mint Ad ám éli át az emberiség történetének legfontosabb „színeit”. Az előadást Dieter Dorn rendezte. A müncheni Peter Michael Hamei szeréz- te az opera zenéjét, amely a kritikusok szerint „lemond a modern muzsika provokatív hangneméről". A bemutató közönsége négyes érzelmekkel fogadta a művet: „Meglepetés, elégedettség, megütközés és kétkedés érződött a függöny legördülése után felhangzott tapsban” — írja a DPA hírügynökség. Felhívás aspirantűrára (MTI)
