Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

Bizakodó évadzárás Megifiodó színház Csiszár Imre ! Thália szerelmesei nem­igen panaszkodhatnak: jó évadot zárt a Miskolci Nem­zeti és az egri Gárdonyi Gé­za Színház közös együttese. 1 Ezt igazolja az ország min- ' den tájáról megnyilvánuló 1 érdeklődés is. Nagy sikerrel I mutatkoztak be a társulat tagjai Budapesten, a lapok elismerően és hosszan íog- 1 lakkoztak munkájukkal. | Ami azonban a nézőnek j. néhány kellemes, elgondol­kodtató élményt hozó estét, a kritikusnak elemzésre ér­demes teljesítményt jelent, az a művészek számára nagy fáradtsággal, erőfeszítéssel létrehozott alkotás. Olyan, amely minden igyekezet el- ! lenére is lehet sikertelen. ! Aztán ki-ki ízlése, vérmér- ' séklete szerint lelkesedik, ! dicsér vagy éppen bírál. Ezért az ünnepi hangulatú évadzáró társulati ülés után fölkerestük Gyarmati Béla igazgatót és Csiszár Imre 1 művészeti vezetőt, hogy ve- 1 lük, kicsit az „utolsó szó 1 jogán” számba vegyük az elmúlt időszak eredményeit, gondjait. Az évad mérlege f — Hogyan értékelik az 1 ebben az évadban bemuta- 1 tott előadásokat? | Csiszár Imre: I — A legfontosabbnak azt érezzük, hogy volt legalább négy olyan produkciónk, amelyekre méltán büszkék lehetünk. Az egri közönség hárinat láthatott ezek kö­zül: az ott színpadra állí­tott Lila akácot, a Lear ki­rályt Major Tamás főszerep- lésével és a Jancsó Miklós rendezte Csárdáskirálynőt. Nagy visszhangot váltott ki a Tribádok éjszakája, ame­lyet a miskolci kamaraszín­házban mutattunk be. Jó­nak tartom ezenkívül a Kaviár és lencsét, és a Kis­polgárokat,• érdekesnek és újszerűnek a Bögre, illetve a Dr, Doolitle és az állátók című művek előadását. Meg­ítélésünk szerint a leggyen­gébb az Olasz szalmakalap volt. — Ezek a kívülről is lát­ható eredmények, de hogyan alakult a társulat belső éle­te? — Elsősorban a fiatalítás volt a célunk, húsz új ember került hozzánk. Ügy látjuk, hogy jelenlétük, frissességük javára vált az együttesnek, amely megerősödött, s min­den lényeges „posztján” ki­egészült. Ezt bizonyítják azok az elismerések is. ame­lyekben „újoncaink” része­sültek. — Vannak viszont mások, akik elszerződtek. Így pél­dául Űjlaki Dénes, Szeren­csi Éva... — Sorolhatnám én is: ösz- szesen tízén hagytak el ben­nünket. de ez nem befolyá­solja túlzottan munkánkat. A „mag” megmaradt, a szá­munkra legfontosabbakkal továbbra is együtt dolgo­zunk. Miskolc és Eger között — A kapcsolat Egerrel nem mindig felhőtlen. Mi­lyennek ítélik meg ezt a viszonyt az elmúlt évad tük­rében. Otthon érezte-e ma­gát a Gárdonyi Géza Szín­házban is a társulat? Gyarmati Béla: — Ezt csak társszínházi együttműködésként tudom elképzelni, tehát ugyanazt követeli tőlünk Eger, mint Miskolc. Ezzel együtt sok a buktatója ennek a „házas­ságnak”. Például az. hogy a barokk városban kevesebb- szer lehet játszani egv-egy darabot: kisébb létszámú a nézősereg, viszont több be­mutatóra van szükség. Így történhetett meg — amit a helyiek nem is vettek jó né­vén —, hogy a Gárdonyi Géza Színházban egyezteté­si okokból az elmúlt évad­ban jó néhány héten át csak délutáni, gyermekeknek szó­ló előadás ment. — A másik igen fontos követelmény, hogy bekap­csolódjunk a város vérke­ringésébe. Színészeink nem állandó egri lakosok, s ez nagy erőfeszítést követel tő­lük. Ellenpéldaként említe­ném Major Tamás esetét, aki mindvégig Egerben tar­tózkodott, amíg a Lear elő­adásai mentek, S így az es­ti fellépés mellett több ta­lálkozón, előadáson is részt vett — s hogy ez gyakor­lattá váljék — az már a helybelieken múlik. Lehetne a kínálatot színesíteni ka- maraelőadásokkal. ha meg­felelő termet találnánk eh­hez. Nagyón szeretnénk, ha az egriek is egyebek közt láthatnák a sikeres Tribá­dok éjszakáját. Egyre in­kább szeretnénk bekapcso­lódni majd Eger nyári szín­házának, az Agriának az áramkörébe is. hogy szak­Gyarmati Béla (Fotó: Veres Attila) embereink kaphassanak ott is feladatokat. Így arra is lehetőség nyílik, hogy Diós­győrben is színre kerüljenek az egri produkciók. — Hogy már a következő időszakra is gondoljunk: kü- szöbönáll az ötnapos mun­kahét bevezetése. Milyen szervezési gondokat vet föl ez a színházban? A színvonal megtartásáért Gyarmati Béla: — Amikor legutóbb az egyik tanácskozáson fölme­rült ez, kollégáimmal csak néztünk egymásra. Nem is a színészekkel lesz a baj, ha­nem a többi dolgozóval. De persze így is tartjuk ma­gunkat a megszabott elő­adásszámhoz Egerben. Egyébként is: a Miskolci Nemzet} Színház épületét re­noválják, így nemhogy ke­vesebb, de több egri elő­adás várható mint eddig. — Mit várhatunk az új évadban? Csiszár Imre: — Egerben rendezzük — kissé jelképesen is — az évadnyitó társulati ülést szeptember elsején. Ezután egy ideig ide kerül ugyanis a súlypont: itt újítjuk föl a Lear királyt, az Egy szere­lem három éjszakáját, s a Szecsuáni jólélek című da­rabot. Az első premier is itt lesz: ez Peter Buckmann Most mind együtt című drá­mája lész. A többit inkább majd szeptemberben... Gyarmati Béla: — Ha az ember valami­lyen jó dolgot csinál, az csak arra hatalmazza föl, hogy ne adja alább, ne végezzen gyengébb munkát. Művészi hitünkön kívül másban nem igen bizakodhatunk, hiszen gazdasági vagy kultúrpolitikai szempontból is nehezebb idők elé nézünk. Ennek ellenére mindent megteszünk, meg kell próbálnunk, hogy né­zőinket megtartsuk. Gábor László Régi újságokat lapozgatva... E£y francia mondás sze- riht akkor válik valaki hí­res emberré, ha történetek forognak róla közszájon, írókról, művészekről, a szín­ház világának kiválóságairól számos anekdotát jegyezték fel. Hogy valóban megtörtén­tek-e a feljegyzett esetek, vagy csak egy már meglevő sztorit, vándoranekdotát iga­zítottak a művész alakjához, ki tudja? Az alábbi történeteket, jó harminc évvel ezelőtt, a fel- szabadulást kövétő évékben megjelent vicclapokból gyűj­töttük össze. ★ Kómiós Vilmost és Her­ceg Jénőt rrtéihívták ély nudista estélyre. Mikor Aiéá- érkeztek. egy meztelen férfi nyitott ajtót, és Komlós fgv szólt: £\rtléjWSM 1981. július 1., szerda — Látod, Jencikém, itt még az inas is meztelén! — Honnét tudod, hogy ő az inas? — Hát nézd, öregem, egy biztos. Semmi esetre se szo­balány! ★ Mísoga László, a kitűnő jellemszínész és komikus fiatal korában vándorszí­nészként tengette életét. Tör­tént később, amikor nevét már szárnyra kapta a hír, az egyik falu ivójában be­rendezett „színpadon” Ady- verseket szavalt. Bejelentette az első vers címét: — „Én a halál rokona vá­gyók.” — Az még is látszik ma­gért! ★ Feleki Kamill, a kitűnő omikus nem tartozik a köl­tekező. könnyűkezű emberek közé. Amikor egyik kollégá­ja megnősült és valaki meg­kérdezte a népszerű Kamill- tól: — Mondd, öregem, te mit adsz nászajándékul? — Egy galambot — vála­szolt Feleki Kamill. — Galambot? — hülede- zett a kérdező. — Hiszen az nagyon drága! — Az igaz, csakhogy én postagalambot adók. — Az olcsóbb? — Nem, de visszajön! ★ Keleti László vidéki turné­ja alkalmával egy boldog nászutaspár mellett kapott szobát, és így- kénytelen volt végighallgatni, hogy az asz- szonyka egész éjjel ezt haj­togatta : — Téged be kellene ara­nyozni, Ödön! Reggel, amikor elhaladt a szomszéd pár ajtaja előtt, Keleti jó erősen bekopogott. — Ki az? — kérdezte riad­tan a párocska. — Az aranyozó — mondta a művész, és gyorsan odébb­áll t. A népi éneklés kettős ünnep® „Fuj, suvolt a Matra szele ” A Péter-Pálra forduló va­lódi kánikulában rendezték meg az elmúlt szombaton és vasárnap Heves megyében a szövetkezeti pávakörök II. országos találkozóját. Mint már közöltük, huszonkét együttes négyszáz tagja ve­télkedett itt egymással a ki­tűzött nívódíjakért, énekelt egymásnak lelkesen. A találkozót három részlet­ben bonyolították le. Szom­baton este Besenyőtelken. Bélapátfalván, Hevesen és Verpeléten nagyobb lélegzetű műsorokkal érzékeltették a zsűriző szakemberekkel az együttesek, milyen színvona­lú gyűjtést végeztek szűkebb pátriájukban a helyi népdal­kincs, a hagyomány meg­mentése érdekében, és ho­gyan tették színesebbé-gaz- dagabbá közösségi életüket az utóbbi időben. Aki csak a felszínt nézi a pávakörök munkájában, azt hallja, látja, mintha ezek a faluközösségekben élő em­berek egyéb (?) lehetőség és szórakozás híján összejárná­nak és egy lelkes szakember, rendszerint egy-egy helybéli tanár, vagy zenész vezetésé­vel énekelgetnek, táncolnak, szerepelgetnek. Ügy is, hogy az egyszerűbb dallamokat a maguk eredeti szépségükben és tisztaságukban adják elő egymás gyönyörűségére, ked­vére, olykor úgy is, hogy egy furulya, vagy apróbb banda egy hegedű, egy bőgő, avagy —. és ez a leggyako­ribb eset! —, citera kísére­tével. Itt a banda szót azért használjuk, mert még a teg­napi időkben is a rezes­vagy cigánybanda adta a táncolni- és énekelnivalót a faluban. Vagy akár az egri hóstyákon is! Ebben a szívet-lelket me­lengető kavalkádban, forga­tagban sok-sok szín, forma teremtett érdekes, tarka össz­képet. A találkozó résztvevői révén mintha az ország nép­rajzi térképe elevenedett volna meg. Zenében, tánc­ban. ruhákban. Mert az. ma­gától értetődő, hogy a zalaiak a maguk gyűjtötte névnapi életképpel érkeztek ide, a A Tudományos Minősítő Bizottság pályázati felhívást adott ki aspirantűrára. A részletes felhívás megsze­rezhető a Tudományos Mi­nősítő Bizottság titkárságán (Budapest, V. kerület, Mü- njch Ferenc utca 7.). A pá­lyázatokat a főhatóságok személyzeti és oktatási osz­tályaihoz július 31-ig lehet beadni. Pályázni lehet belföldi és külföldi aspirantűrára. Kül­földre Bulgáriába. Csehsz— Molnár Ferenctől egyszer megkérdezték, hogy vélemé­nye szerint a békegalamb hím-, vagy nőnemű-e? Az író elgondolkozott kis­sé, majd így szólt: — Feltétlenül hímnemű. — Miért? — Mert elképzelhetetlen, hogy egy nőnemű lény állan­dóan olaj ágat tartson a cső­rében, anélkül, hogy beszél­ne! ★ Salamon Bélától megkér­dezte az egyik ismerősé: — Sala bácsi, maga sport­ember. Igaz. hógy a lovaglás­tól megfáldul az ember feje? Salamon egyéni hangsúlyá­val rávágja: — Ellenkezőleg, kérem! Kiss Manyi mesélte egy barátnőjének: — Képzeld, édesem, tegnap tanúként hallgattak ki, és olyan lámpalázat kaptam, hogy amikor az életkoromat kérdezték, hirtelen nem ju­tott eszembe, hogy huszon­nyolc vagyok vagy huszon­hét. rekkenő hőségben is maguk­ra öltve a bekecseket, fel­tették a fejükre a kifordított báránykucsmát és verték a taktust a bottal, amelyen lánc csörgött érthető ütem­ben; színezve az olcsó meg­oldású, de ősrégi, szellemes fazékbrummogással. Az is természetes, és nagyon lé­nyeges. hogy a kunszent- miklósiak legfontosabb kö­zölnivalója az volt most is, hogy ők — szabad parasztok utódai. Akik senkinek meg nem hajoltak! És most itt ők arra emlékeztetnek — az a nagydarab ember, aki az énekkar előtt többedmagá- val sorban áll —, hogy ő az az Árva Mihály, akinek min­den őse juhász volt. Az Egri Csillagok Tsz népdalkórusa Endre báró balladáját adta elő nagy sikerrel. Szóljunk a nagy létszámú tápéi népi együttes bemuta­tójáról, „pünkösdölöjükről" is, ahol három generáció éne- kelte-táncolta végig azt az ünnepet, amelyet annyira szí­vébe zárt ez a nép. Hány gyökerű is lehet ez a népi alkotás, ha még Kodályt is nagyszabású mű megírására késztette? Sajátos színvilá­gával szinte ránk tört Nóg- rádból a mohora-magyarná- dori pávakör tüzes-piros pa­lóc viseletével, amit nyílt­színi taps köszöntött. A munkáról, a summáséletröl énekeltek, a férfiak kezében ott magasodott a kasza, a stilizált aratási bokréta is. És amikor az asszonyok ülő sora felemelkedett, az ölük­ben tartott sarló önmagáért is ható látványnak és bizo­nyítéknak tűnt. Alig tízéves múltjukban azt a sikert is megérhették, hogy az álta­luk összegyűjtött népi éne­keket, szokásokat újra di­vatba hozták és lakodalmai­kon azokat énekelve gazda­gítják a mát és önmagukat. A buzsáki hímzőasszonyok hatvantagú kórusa le se ta­gadhatná, hogy őket nem a munka tartja össze és nem munka tartja össze és nem­csak azért énekelnek, mert így még a mindennapi kö­telesség is könnyebben esik! lovákiába, Kubába. Lengyel- országba, a Német Demok­ratikus Köztársaságba. Ro­mániába és a Szovjetunió­ba. Az egyik legfontosabb követelmény, hogy a pályá­zó olyan témát válasszon, amelynek egyértelmű a tár­sadalmi hasznossága, s a benne való munkálkodás segítheti a gyakorlatban fel­merülő feladatok megoldá­sát. — Na és mennyit mondtál? — Tizenkilencet. Űj szobalány került Tonez Tiborékhoz, aki nagyon büsz­ke volt gazdája rajzolómű­vészetére. A Szabad Száj ki­váló rajzolója egyik nap fel­figyelt arra. hogy a lány a szomszéd szakácsnővel kép­zőművészeti vitába elegye­dik. Azt mondja a szakács­nő: — A legszebb képeket a Benczúr csinálta ... Mire a szobalány sértő­dötten feleli: — Tanulja mes a nevét. Mari. Nem Bencz úr, hanem Toncz úr! A kitűnő író eav bájos fia­tal szinésznőjelöltet prote- zsál Jób Dániel színigazga­tónál. — Öregem, ahogy ez a kis­lány tud! Ccc! Mindenki el­bújhat mellette. — Kérlek —< mondta sa­vanyú arccal Jób —. mi saj­nos. színházat játszunk és nem bújócskát... Gyűjtötte: Kiss György Mihály. Az ország északkeleti csücskéből jöttek a miio- taiak. A helyi termelőszövet­kezet tagjaiból verbuvált férfiegyüttesben egészen érett korú tagok is akadnak: az a nemes egyszerűség és tar­tás, amit ezek az emberek hordoznak, a lélek méltósá­gát mutatja meg. A szerelmes dalok, a be* tyárnóták, a lakodalmasok,' a névnapi köszöntők, az al­kalmi rigmusok, az ünnepek­hez kötődő népi játékok szí­nes és nekünk már tegnapi­vá változó világa elevenedéit meg itt a két napra, Heve­sen és főként a második ná- pon, az egri gálaműsorban. Itt osztották ki a nívódíja­kat a taktaszadai együttes­nek, az Egri Csillagok Tsz kórusának, a fedémesi, a kondorosi, a nyíradonyi. a buzsáki, a tápéi és a Zalából érkező bocföldei Űj Elet Tsz és a csatári klubkönyvtár közös együttesének. A gála műsorán tizenhá­rom együttes mutatta be egy- egy kiemelkedő részletét an­nak, amellyel erre az orszá­gos seregszemlére érkezett, A Gárdonyi Géza Színház nézőtere zsúfolásig megtelt az együttesekkel is. Mért nemcsak maguk szeretnék énekelni, de kíváncsian fi­gyelnek arra is, mi újdon­ságot hallhatnak az ország más végéből érkezőktől. És ahhoz nem kell szakembér, sem néprajzos, sem antropo­lógus, hogy megállapítsuk: nemcsak az összegyűjtött népdalok, a népi játékok, a balladák, a kun nyelven meg­őrzött imádság, a szlovák, a román és a német nemzé- tiség dalai tették sokszínűvé ezt a találkozót, hanem a sok-sok arc is, a vidékenként elkülönülő arcvonások, sajá­tosságok. A markáns, nap­szítta férfiarc, vagy a bájos lánykatekintet mintha más jegyeket hordozna Tápén, mint Milotán, vagy Kun- szentmiklóson. Más hangu­lata van a kondorosiak név­napi köszöntőjének, mint a zánkaiak tavaszköszöntőjé­nek, és megint más, amikor a zalaiak verték az ünnepé­lyes taktust, s úgy beszél­nek a halálról, mint valami atyafiságról. Az eseménysorozatnak a motorja és a szellemi irá­nyítója Vass Lajos, SZOT- és Erkel-díjas zeneszerző karnagy volt. Hite és lelke­sedése átragadt az együtte­sekre is, azok irányítóira is. Ezek a pávakörök, az értően segítő helyi támogatással olyan erkölcsi és művelődési fórumot teremtenek a falu kis közösségében, amelynek jelentősége érezhetően túl­terjed a községek közigazga­tási határain, túl a megyén és a maga mozaikrendszeró- vel országos értékké, érdekké tud nőni. Farkas András Madách NSZK- i színpadon Az ember tragédiáját egészen újszerű átdolgo­zásban mutatták be a hét végén a kasseli (NSZK) Operaházban. A történet szerint Madách Imre egy kórházi ágyon mint Ad ám éli át az emberiség törté­netének legfontosabb „szí­neit”. Az előadást Dieter Dorn rendezte. A müncheni Pe­ter Michael Hamei szeréz- te az opera zenéjét, amely a kritikusok szerint „le­mond a modern muzsika provokatív hangneméről". A bemutató közönsége né­gyes érzelmekkel fogadta a művet: „Meglepetés, elé­gedettség, megütközés és kétkedés érződött a füg­göny legördülése után fel­hangzott tapsban” — írja a DPA hírügynökség. Felhívás aspirantűrára (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom