Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-04 / 155. szám

PÉNTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Manila új és régi gazdája A HÉTEZER SZIGETBŐL álló Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában ünnepélyesen beiktatták ma­gas hivatalába a hatvannégy éves Ferdinand Marcost, a köztársaság „új”, egyszersmind régi — ellenzéke szerint túl régi — elnökét. Az államfő az ázsiai térség egyik legmarkánsabb veterán politikusa. Az ország egyik legelőkelőbb nagybirtokos famíliájából származik. Ifjúkorában ha­zája könnyűsúlyú amatőr ökölvívóbajnoka volt. Ki­tüntetéssel végezte jogi tanulmányait. Amikor apját, egy akkori politikai ellenfele megsértette és az ifjú joghallgató párbajban végzett a „rágalmazóval”, csak magas összeköttetései mentették meg a hosszú börtön- büntetéstől. A japán megszállás alatt Ferdinand Marcos tisz­teletreméltó bátorságról tett tanúságot: nagy parti­zánegység élén bevette magát a sűrű őserdőkbe és éveken át nyugtalanította a betolakodókat. A háború után politikai pályára lépett. Gyorsan emelkedett a ranglétrán és 1964-ben — tehát csaknem tizenhét esz­tendeje — elérte a piramis csúcsát: köztársasági el­nökké választották. MIUTÁN AZ ORSZÁG alkotmányának mintája az amerikai alaptörvény, egy-egy elnök legfeljebb kétszer négy évig tölthette (volna) be hivatalát. Mar­cos, aki saját földbirtokosrétege haragját magára von­va némi földreformmal, bizonyos szociális intézkedé­sekkel szerzett kétségtelen tömegbázist, a kétszer négy év után nem volt hajlandó megválni hatalmá­tól: 1972-ben — a déli szigetek muzulmán szeparatis­ta zendülésére és a szaporodó terrorcselekményekre hivatkozva — rendkívüli állapotot vezetett be, gya­korlatilag megbénította a polgári demokrácia szer­veinek működését és államfői dekrétumokkal kor­mányzott. CARTER ELNÖK HÍRHEDT „emberi jogok” kampánya miatt illett szalonképességi aggályokat hangoztatnia Marcos meghosszabbított országlásával kapcsolatban. Nyílván ennek köszönhető, hogy Aqui- not a Carter-kabinet felkarolta és a jelek szerint tá­mogatta. A Reagan-kormány viszont egy percig sem titkolta, hogy számára nincsenek holmi „szalonképes­ségi” szempontok, kizárólag stratégiai elképzelések érvényesülnek. Mivel a Subic Bay haditengerészeti és a Clark-légitámaszpont az egyik legnagyobb amerikai bázis a Távol-Keleten, várható volt Washington ma­gatartásának látványos változása. Ez is történt: Mar­cos — Amerika felől immár biztosnak érezve a há­tát — módosította az alkotmányt, s ennek alapján újra államfővé választatta magát.- HARMAT ENDRE A nyolcvanas évek gazdasági stratégiája Folytatta munkáját a KGST XXXV. ülésszaka SZÓFIA-. Teljes üléssel folytatódott pénteken délelőtt a szófiai Nemzeti Kultúrpalotában a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának XXXV. ülésszaka. A délelőtti ülés napirendjén a tervezési, együttműködési bizottság beszámolója szerepelt az 1981—1985. évi népgazdasági tervek összehangolásáról és az 1981—1985. évi sokoldalú integrációs intézkedések egyeztetett tervéről. A be­számolót Emílián Dobrescu, a bizottság elnöke terjesztet­te elő. A Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának ülésszakán az első napon felszólalt valamennyi kül­döttség vezetője. Bár a felszólalások alap­vetően a szocialista gazda­sági együttműködés jelené­vel és jövőjével foglalkoz­tak, érintették a nemzetközi politika egyes kérdéseit is. A küldöttségvezetők általá­ban rámutattak arra, hogy a bonyolultabbá vált nem­zetközi helyzetben — ami­nek fő oka az imperialista államok enyhülésellenes, a fegyverkezési verseny meg­növelésére irányuló politi­kája — a szocialista orszá­gok, a haladó államok, a békeszerető erők összefogása az eddiginél is nagyobb sze­repet tölt be. Valamennyi felszólalás támogatásáról biz­tosította a Szovjetuniónak a nyolcvanas évekre kidolgo­zott békeprogramját, azokat a javaslatokat, amelyeket Leonyid Brezsnyev terjesz­tett elő az SZKP XXVI. kongresszusán. Több felszólalás utalt ar­ra. hogy Lengyelországban súlyos helyzet alakult ki. Szólt erről a mongol és a vietnami küldöttség vezető­je. támogatásukról biztosít­va a lengyel kommunistá­kat, a LEMF-et abban a munkájában, amelyet a helyzet normalizálása és a gazdasági problémák megol­dása érdekében fejt ki. Ugyanakkor a kormányfők felszólalásai túlnyomóan a gazdasági kérdésekkel, a KGST keretei között eddig kialakult együttműködéssel, a további feladatokkal, a nyolcvanas évekre szóló gaz­dasági stratégia kidolgozásá­val foglalkoztak. Kivétel nélkül eredményesnek minő­sítették a szocialista gazda­sági integráció komplex programja megvalósításának első évtizedét, A KGST tervezési, együtt­működési bizottságának be­Irán elnököl és 51 képviselőt választ Július 24-én tartják Irán­ban az elnökválasztást és a parlamenti pótválasztásokat is — jelentette be csütörtö­kön Mahdavi Kani belügy­miniszter. Mint elmondotta, az új elnök megválasztásán kívül 51 parlamenti képvi-. selő személyéről döntenek. 27 képviselői hely az Iszlám Köztársasági Párt székházé­ban június 28-án elkövetett pokolgépes merénylet követ­keztében üresedett meg, 24 mandátum sorsa pedig füg­gőben maradt, mert leg­utóbb több választókerület­ben elhalasztották a válasz­tást, vagy érvénytelenítették annak eredményét. Mohammad Dzsavad Baho- nar, az Iszlám Köztársasági Párt új vezetője csütörtö­kön bejelentette, hogy ez év augusztusában megtartják a párt kongresszusát, amelyen megválasztják ,a* új közpon­ti tanácsot és a párt állan­dó főtitkárát. A vasárnapi merénylet következtében a párt vezetőjén. Rehesti aja- tollahon kívül a központi tanács 7 tagja vesztette éle­tét. FRANCIAORSZÁG Merre tovább? i Ki ez a Mitterrand és mit akar? — tudakolták ameri- kaias hanyagsággal az óceá­non túl nem is olyan régen. Azóta politikai portrék ára­data ismertette meg a vilá­got az új francia elnök ösz- szetett „reneszánsz” egyéni­ségével, a polgári indulást és a balratartást egyaránt átfogó pályafutásával. Arra a kérdésre viszont, hogy mit akar ő és pártja, miként ala­kítják majd a francia jövőt — most kezd körvonalazód­ni a válasz. A kommunisták szerepe Mindenekelőtt tisztázódott egy alapvetően fontos prob­léma: mi legyen a választási szövetségessel — a Francia Kommunista Párttal? Aligha kétséges, hogy egy olyan fej­lemény, amely a kommunis­tákat kizárja Franciaország új kormányából, súlyos te­hertételként nehezedett vol­na a mitterrand-i vezetésre. Nem mintha a szocialista párt a parlamentben egyma­ga nem állhatná a jobbol­dali rohamokat. A szocialis­ta párt a kommunista hon­atyák nélkül, is abszolút több­ségben van a nemzetgyűlés­ben. A kommunisták kiját­szása azonban sebet ejtett volna Mitterrand erkölcsi arculatán, mert vitathatatlan, hogy a négy- és félmilliós kommunista szavazótábor voksai segítették a szocialis­tapárti elnökjelöltet az Ely- sée-palotába Qrkmim l jsamrő «sasa Hála? Morál? — fintorog­nak a javíthatatlan ciniku­sok. Mi közük a politikához? Sok. De nem csupán erről van szó. Érdekről is. Egyet­len francia baloldali kor­mány sem engedheti meg magának, hogy palettájáról hiányozzék az a szín, ame­lyet a kommunisták képvi­selnek. A giscardi súlyos örökség felszámolása, a vál­tozás véghezvitele megköve­teli a kommunisták dina­mizmusát. Mindamellett a négy kommunista miniszter kinevezése, ne álltassuk ma­gunkat, korántsem voltköny- nyű döntés. Párizst az Egye­sült Államok előzőleg dur­va nyomásnak vetette alá, utólag pedig Bush amerikai alelnök magában a francia fővárosban jelentette ki bal- jóslatúan, hogy ez a lépés érinteni fogja az Egyesült Államok és Franciaország kapcsolatait. Mitterrand azonban mert De Gaulle módjára dönteni, vagyis a külső nyomással szemben a francia szempontot juttatta érvényre. Nem vitás, hogy a kommunisták bekapcsolása Franciaország kormányába jó esélyt nyújt arra. hogy a mostani „francia változás” ne kerüljön be a baloldal „elszalasztott alkalmaként” a jövendő történelemkönyvek­be. Gazdasági gondok nyomása Ez azonban még odébb van. Addig is meg kell ol­dani a munkanélküliség ri­asztó problémáját. Tévedés lenne azt hinni, hogy Gis- card-t arisztokratikus veze­tési stílusa vitte a romlásba. Ez csak hozzájárult buká­sához. Az ijesztS arányú munkanélküliség miatt for­dultak el tőle a franciák. Az új kormány ezért szakít az­zal az amerikai és nyugat­európai gyakorlattal, amely a foglalkoztatottság rovására, az infláció elleni harcot ál­lítja előtérbe — tudjuk mi­lyen eredménnnyel. A Mau- roy-kormány elsődlegesnek az új munkahelyek létesíté­sét tekinti. Előnyös feltéte­lű kölcsönökkel jutalmazza azokat a vállalatokat, ame­lyek új helyeket teremtenek a fiatalok számára. A ter­melő munkát szolgálja az is,' hogy a kormány — a szo­ciális intézkedések keretében — emelte a legkisebb fize­téseket. Nem csupán a szo­ciális igazságtalanság jóvá­tételéről van itt szó, hanem egyúttal a vásárlóerő növe­léséről is, amelynek vissza kell hatnia a termelésre. Jogos az aggodalom, hogy mindez pénzbe kerül. Való­ban a francia kormány vá­laszút elé került. Vagy túl- óráztatja a bankóprést, azaz a vágtató inflációval felfa­latja a szociális juttatásokat, vagy pedig megadóztatja a nagyon nagy vagyonokat. A kabinet ez utóbbi mellett döntött. A jobboldal dtihos A nagytőke, a bukott jobb­oldal izzó dühe érthető, az viszont már kevésbé, hogy ezt az adóintézkedést a kon­zervativizmus szószólói „szo­cializmusnak” tüntetik fel. amelyet ..meg kell állítani”. Még a frank védelme sem „szocializmus”: egyszerűen elem; francia nemzeti érdek. Amikor ugyanis a balodat győzelmének hírére az ame­rikai, angol és más nagy­bankok piacra dobták frank- tartalékaikat, hogy- hemtjéfc a francia pénznem árfolya­mát, a Banque de France a felkínált mennyiség felvásár­lásával kivédte ezt a tőzs­dei támadást. Biztosra vehe­tő, hogy az ilyesfajta pénz­ügyi manőverek mindany- nyiszor felbukkannak majd, valahányszor csak a francia baloldal előre kíván lépni, valahányszor napirendre tű­zi a bankok, valamint a tu­catnyi nagy monopólium ál­lamosítását, vagy pedig a külpolitikában a giscardi af­rikai csendörszerep módosí­tását. Ilyenkor mindig meg fog szólalni egy kórus, hogy íme: a rózsaszínű Francia- ország vörösre vált át. Merő képzelgés lenne azt hinni, hogy ennek az ének­karnak csupán a nemzetkö­zi és a francia jobboldalon vannak szólistái. A jobbol­dali szólamokat már jó né­hány hang átveszi a balol­dali táboron belül is. Ezek a hangok mérsékletet hir­detnek, ami önmagában he­lyesnek is tűnhet föl. A fran­cia baloldalt már nem egy­szer sodorta tragikus hely­zetekbe a „mindent, de azon­nal" lelkesen hebehurgya kö­vetelése. De más a fontolva haladás és megint más a munkáskövetelések, az álla­mosítások. a reformok soha­napjára halasztása. A szétvert jobboldal a bal­oldali vezetés tehetetlensé­gében, a kezdeményezések kifulladásában, a reformter­vek elvetélésében, s ennek nvomán a tömegek kiábrán­dulásában reménykedik, mi­közben mindent meg is tesz azért, hogy valamiféle ilyen fordulat bekövetkezzék. Ar­ra spekulál, hogy a „káosz után” kaján mentőangyal­ként jelenhet meg a poli­tikai porondon. A tét tehát nem jelenték­telen: a baloldali Francia- ország sorsa, amelynek ala­kításában a kommunisták most már kormányszinten is beleszólnak. számolóját előterjesztve E. Dobrescu a többi között megállapította, hogy a KGST- tagállamok öt évre, eseten­ként hosszabb távra is egyeztették gazdasági és tu­dományos-műszaki együtt­működésük fő irányait, meg­határozták az ötéves keres­kedelmi szerződések alapját képező kölcsönös .áruszállí­tásokat, meghosszabbították és kibővítettek több két- és sokoldalú megállapodást és újakat is kötöttek. A nép- gazdasági tervek egyezteté­se megteremtette az alapve­tő feltételeket a tervező munkához és a gazdaságok szilárd fejlődéséhez. Ugyan­csak előterjesztették az ülé­sen az 1981—1985. évi sok­oldalú integrációs intézkedé­sek egyeztetett tervét. Jugoszlávia nagy jelentő­séget tulajdonit együttműkö­désének a Kölcsönös Gazda­sági Segítség tanácsával — hangoztatta a csütörtöki ülé­sen Zvone Drágán, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács alelnöke. Mint ismeretes, az ország 1964 óta alakította ki kapcsolatait a KGST-vel, s részt vesz annak számos programjában, a szakosítás és a kooperáció kialakításá­ban is. A jugoszláv küldöttség ve­zetője kiemelte annak fon­tosságát, hogy együttes mun­kával az eddiginél is jobban használják ki a sokoldalú és a kétoldalú megállapodá­sokban, a Jugoszlávia és a KGST között kialakult gaz­dasági és a műszaki-tudo­mányos együttműködésben rejlő lehetőségeket. Űromfko Varsóba utazott Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere pénteken Moszkvából a LEMP KB és a lengyel minisztertanács meghívására rövid látoga­tásra Varsóba utazott. Tüntetés a Fehér Háznál Tömeges letartóztatások­ra került sor Washington­ban a szociális kiadások csökkentése ellen tiltakozók soraiból. A tiltakozó kam­pány résztvevői főleg' azok. ból a kis jövedelmű rété. gekből kerültek ki, akiket leginkább sújt a lakás-, a jóléti- és az egészségügyi kiadások Reagan elnök ál­tal elrendelt drasztikus csökkentése. Heteken kft. több gyermekes családanyák, lelkészek és neves közéleti személyiségek — köztük Ma­gyarországon is jól ismert dr. Benjamin Spock — szinte naponta tiltakoznak a Fehér Házban a kormány politikája ellen. A rendőrség 154 embert vett őrizetbe. „Jogtalan be­hatolással” vádolják őket, amiért hathónapi börtön­büntetés járhat. Lengyelország kitart a szocialista országok egysége mellett Hável József Pénteken reggel kilenc óra­kor ismét összeült a lengyel parlament. A képviselők foly­tatták a vitát a csütörtöki ülésen elhangzott törvényter­vezetekről, amelyek tárgya: az idei népgazdasági és költ­ségvetési terv módosítása, a gazdasági válságból való kiút. A pénteki ülés napirend­jén újabb törvénytervezet szerepel, amely több minisz­térium összevonásáról szól. Megvitatják két új kitünte­tés alapítását is. Az egyiket az 1939-es honvédő harcok­ban, a másika), az 1944-es varsói felkelésben részt vet­tek kapnak. Az eredeti napirendet két ponttal kiegészítették: — a szejm válaszol arra a felhívásra, amelyet a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa intézett nemrég a béke meg­őrzésével kapcsolatban a vi­lág parlamentjeihez és né­pei hez. — Wojciech Jaruzelski mi­niszterelnök — aki csütörtö­kön este visszatért Varsóba a KGST szófiai ülésszakáról — a minisztériumok össze­vonása nyomán személyi vál­tozásokra terjesztett elő ja­vaslatot a kormány összeté­telében. Egy órával a pénteki ülés megkezdése után véget ért a vita a csütörtökön előter­jesztett öt törvénytervezet­ről. összesen 23 képviselő szólalt fel, s többségük egyet­értett a csütörtökön elhang­zott referátumokkal. Ezután a törvénytervezeteket — a korábbi gyakorlatnak meg­felelően — az illetékes szejm- bizottságokhoz továbbították. Harmadik napirendi pont­ként a szejm egyhangúlag határozatot fogadott el vá­laszként arra a felhívásra, amelyet a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa intézett a világ parlamentjeihez és né­peihez. A határozatban a len­gyel parlament „határozott támogatásáról biztosítja a felhívást, amelyet úgy érté­kel, mint újabb bizonyítékot a népek érdekét szolgáló szovjet békepolitika követ­kezetességére”. A dokumen­tum emlékeztet arra. hogy a fasizmus elleni harcban a szovjet nép hozta a legna­gyobb áldozatokat, s jelen, tette a legfőbb erőt. „Ennek köszönhetően jöttek létre az új európai erőviszonyok, amelyek a második világhá­ború óta tartó béke alapját jelentik.” A szovjet, és a lengyel katonák együttes har­cának eredményeként szaba­dult fel Lengyelország, s te. remtődtek meg a feltételek ahhoz, hogy Lengyelország békés körülmények é.s hatá­rok között fejlődhessen. „A lengyel szejm teljes mérték­ben osztja a felhívásban ki­fejezett meggyőződést, hogy napjainkban alapvető kérdés a tárgyalások mielőbbi, elő­feltételek nélküli megkezdé­se a rakéta., nukleáris fegy­verkezési hajsza újabb sza­kaszának megelőzése érde­kében.” A szejm különösen fontosnak tartja az úgyne­vezett eurostratégiai fegyver­zetekkel foglalkozó szovjet— amerikai tárgyalások mi­előbbi megkezdését, amihez- „jó alapot jelentenek a Leo­nyid Brezsnyev által nem­rég előterjesztett javaslatok”, A lengyel törvényhozás ál­lást foglalt a madridi talál­kozó mielőbbi, eredményes befejezése mellett, 'majd megújította azt a javaslatót, hogy Varsóban rendezzék meg az európai katonai eny­hüléssel és leszereléssel fog­lalkozó konferenciát. „A szocialista Lengyelor­szág újólag megerősíti, hogy határozottan együtt kíván működni a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi államával az enyhülésről és a leszerelésről szóló, á2 SZKP XXVI, kongresszusán elfogadott program megvaló­sításában” — hangsúlyozza a határozat, majd végezetül rámutat: Lengyelország kül­politikája változatlanul a szocialista országok egységé­nek és együttműködésének érdekeit, az európai béké stabilizálását, a leszerelést szolgálja. A határozat egyhangú el­fogadása után a szejm rátért a következő, negyedik napi. rendi pontra, amelynek tár­gya több, gazdasági jellegű minisztérium összevonása az erőforrások jobb koordinálás sa végett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom