Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-30 / 177. szám
PARTÉLET Agitáció véleménycserével ARRÓL TANÁCSKOZOTT a pártcsoport, miként teljesí. tik tagjai kommunista kötelezettségeiket. Egy véleményen voltak mindaddig, míg az egyik fiatalabb párttag értékeléséhez nem értek. Sok jó hangzott el róla: szorgalmasan dolgozik, a munkahelyi közösségbe jól beilleszkedik, társadalmi megbízatásának is eleget tesz. Ám ekkor valaki közbevetette: „Azért én mégsem mondanám, hogy a Pista minden kötelezettségét teljesíti. Azt hiányolom, hogy politikai kérdésekben sohasem hallani a hangját, nem agitál”. Az utolsó két szó hallatán többen felkapták a fejüket. „Már miért kellene agitálnia? — jegyezte meg valaki meglepődve. — Hiszen ma már nem olyan időket élünk ...” S ettől kezdve a megbeszélés jó időre elkanyarodott korábban kiszabott medrétől. Élénk vita indult, melynek tengelyében az állt: vajon szükség van-e manapság az agitáció- ra, el kell-e ezt várni a párttagoktól, avagy sem? Aligha Sllithatnánk,' hogy csupán az említett pártcsoportban léteznek ezzel kapcsolatban ellentétes felfogások. Elvileg persze nem szokás vitatni az agitáció lét- jogosultságát, hiszen a különböző szintű pártszerveknél, vezetőségekben többnyire léteznek az agitációval foglalkozó reszortfelelősök, titkárok, részlegek, De még az éves munkát átfogóan értékelő beszámoló taggyűléseken is többnyire mellőzik a szóbeli agitáció érdemi elem. zését. Vagy pedig leszűkítik annak csoportos formáira, a pártnapokra, vitakörökre és így tovább, és nem tér ki a személyes, egyéni agitáció problémáira. Holott a személyes agitáció — természetesen — a legkevésbé sem avult el. Ma is éppoly szükséges, elengedhetetlen eleme a pártmunkának, mint bármely korábbi időszakban. Sőt, azt is mondhatnánk, Hogy tulajdonképpen most sokkal inkább létezik a valóságban, a mindennapi gyakorlatban — és sokkal jobban, eredményesebben folyik —, mint ahogy azt az erről nem egyszer csupán semmitmondó frázisokat hangoztató különféle helyi összegezésekből vélni lehetne. A KÉRDÉS UGYANIS az, mint értünk az agitáció fogalmán. Hadd idézzünk fel ezzel kapcsolatban egy kissé régebbi esetet. Az egyik vállalati pártszervezet szokatlan módszert választott az agitáció hatékonyságának felmérésére: a pártonkívüli- ek véleményét tudakolta meg erről. Hamarosan tapasztalniuk kellett, hogy ha azt kérdezték, agitálnak-e az ő környezetükben a párttagok. a túlnyorrfó többség tagadó választ adott, sőt némiképpen indignálódva tették hozzá: ugyan már. miért is kellene itt agitálni?! De ha a kérdés úgy fogalmazódott, hogy beszélgetnek-e velük a párttagok politikai problémákról és elmondják-e azokban a véleményüket, a nagy többség igennel felelt, példákat is említve, kikkel milyen témákban folyt eszmecsere. Márpedig az agitációnak éppen ez a lényege. Mint ahogy a XI. pártkongresszus határozata is megfogalmazta még annak idején: ennék a tevékenységnek, vagyis a politika képviseletének és terjesztésének „leghatásosabb módja az aktív véleménycsere a pártonkivüliekkel; ez lehetőséget nyújt a különböző nézetek szembesítésére, tisztázására, a marxista—leninista álláspont meggyőző kifejtésére”. Ez a tömör öszefoglalás ma is érvényes módon körvonalazza az agitációnak azt a korszerű értelmezését, amelyben nemcsak az egyik fél jut szóhoz, amelyben véleménycsere folyik, szembesülnek az eltérő nézetek, melyek vitában tisztázódnak és így jut érvényre a valóságnak megfelelő helyes álláspont. AZÉRT INDOKOLT ezt hangsúlyozni, mert az agitá- ciótól való húzódozás mögött nemegyszer az „agitálás” régimódi és elavult értelmezése húzódik meg. Az olyan gyakorlat ugyanis tényleg helytelen és káros lenne, hogy a kommunisták beszélnek, magyaráznak, a pártonkívüliek pedig hallgatják őket. A párt és a tömegek kapcsolatáról vallott felfogásunktól ez valóban mélységesen idegen. De az agitációt nem is szabad ily módon felfogni. Hiszen a munkatársi, baráti, rokoni körben természetszerűen merülnek fel politikai kérdések, hangzanak el a nemzetközi, az országos vagy a helyi politikai eseményekkel kapcsolatos vélekedések. A kommunisták általában az ilyen eszmecseréken elmondják a párt áláspontját kifejező véleményüket, érveiket is. Agitációs „munkájuk” tehát a mindennapi politizálás természetes része. Éppen ebből adódóan az agitáció nem időszakos kampányfeladat, amelyre egy-egy jelentősebb politikai esemény alkalmából van csupán szükség. Nyilvánvaló, hogy az ilyen események felfokozzák a politikai érdeklődést, a polémia elevenebbé válik, s így a kommunisták állásfoglalása, véleménynyilvánítása is gyakoribb és erőteljesebb. Ám a politika a „csendesebb” periódusokban sem szorul ki a közérdeklődésből, már csak azért sem, mert a jelen körülmények között az ilyen „csendesség” csupán viszonylagos. MINDIG ADOTT tehát az agitációra a lehetőség. De fennáll szükségessége is, mivel a párt politikájának, határozatainak, törekvéseinek megismertetése, megmagya. rázása, elfogadtatása állandó, sohasem szűnő feladat. Gyenes László Jfrfr j-j- rr»_<L r ccc p ,r «~ir Hatvanban,! hajnalban j Bálint József 1950 óta dolgozik a vasútnál A vekkeróra hangja élesen hasított á hajnali csendben, amikor mutatói fél hármat jeleztek.' Odakint még csak nem is szürkült. Teljes volt a csend. Az autó motorjának zúgása duplájának tűnt a már megszokottnál. Az úton senki. Még aludt a város, a falu, a megye Egertől Hatvanig. Négy óra körül még a hatvani vasútállomáson is .teljes volt a nyugalom. Egy- ké+ vonatát lekésett ember szundikált csak a padokon. Nem sokkal később érkeztek az ingázók. Mozdulataikat a megszokás irányította: pénzbedobás a kávét adó automatába, sorbanállás a frissen érkezett reggeli újságokért, majd az első cigaretta, s közben alig egy-két szó. Szinte mellbevágott mindenkit az állomások ismert hangjelzése, tudtul adva a személyvonat érkezését. Komótos léptek, egy-két figyelmeztető szó a hangosbeszélőből — izgalom nélküli utazás. S' mintha a vonat is álmos lenne, még nyikorogva a billenő talpfák felett, egy újabb állomás felé ivette útját. Öt testvérem és a fiam is kollégám A forgalmi irodában viszont akkora volt a nyüzsgés, mintha a déli csúcsforgalomba csöppentünk volna. Szakadatlanul csengtek az egymás mellett sorakozó szolgálati telefonok. Az ügyeletes adatokat rögzített, utasításokat osztott, ellenőrző jelentéseket kért. Még tartott az éjszakai műszak. Ko. vács László állomásfőnök a megérkezése után pillanatok alatt regisztrálta, hogy rendben mennek-e dolgok, majd a kocsimesterhez kísért. — Hogyan telt az éjszaka? — kérdeztük a bemutatkozás után Bálint Józseftől, aki egyike a legrégebben itt dolgozóknak. — Mint ahogy szokott — felelte kurtán. — Nem veszélytelen itt dolgozni — mondta mintegy magyarázatként. — Elég egyetlen rossz lépés, s az életével fizethet az ember a figyelmetlenségéért. — Mi egy éjszakás kocsimester feladata? — A cukorgyár, a TÜZÉP, a Volán és a többi üzem vágányaira állítjuk az üres, vagy az áruval megrakott szerelvényeket. Sokszor ez is kitölti a 18 órától reggel 7 óráig tartó műszakot. De, ha erre szükség van, akkor mi cseréljük a személyvonatok kocsijait is, valamint elvégezzük a kisebb javításokat. — Hányszor éjszakás egy hónapban? — Nyolc-tíz alkalommal. — Fárasztó lehet. — Már megszoktam. Habár most már négy-öt órára le kell. hogy pihenjek másnap, de amíg, fiatalabb voltam, szinte soha nem aludtam egy-egy éjszakai műszak után. — Mióta csinálja? — 1950-től dolgozom a vasútnál. Nem volt nehéz ezt a pályát választanom. Vasutas család a miénk. Heten vágyunk testvérek, s közülük öt a kollégám. Sőt, most már azt is elmondhatom. hogy a nagyobbik fiam is az. Ö is itt dolgozik, lassan egy éve. Váltókezelő, s később mozdonyvezető szeretne lenni. Csakhogy még 19 éves, ahhoz pedig tanulnia kell. Egy fülsiketítő csattanás, nemcsak azt jelezte, hogy egy újabb szerelvény állt ö§sze, hanem azt is, hogy búcsúznunk kell. Az üres vagonokra ugyanis már vártak az üzemek, a gyárak, A kocsimester pedig a piros zászlójával integetve végezte tovább feladatát... Nyáron többet eszünk Azt már nem sikerült meglesnünk, hogyan is készül a friss reggeli ropogós zsemle, kifli, kenyéri Mint megtudtuk ugyanis, már reggel négy órakor megkezdődik az éjszakai sütés kiszállítása. Morvái Lászlót, a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat hatvani üzemének pék brigádvezetőjét így lakásán-kéréstük meg.. — Nemrégen ébredtem — mondta. — Nappal nem tudok sokat aludni. — Mennyi kenyeret sütnek egy éjszaka? — Azt mindig délután öt órakor írják ki. hogy menynyi az igény. Ma 57 mázsát kellett' kiszednünk a kemencéből. — Ez sok vagy kevés? — Sok. Ügy tűnik, hogy nyáron többet eszünk. Minden más évszakban ennél jóváj kevesebb kell. Nem dicsekvésképpen mondom, de a kedvelt, úgynevezett alföldi kenyeret, csak a mi műszakunk készíti. Ebből különösen sok ez a mennyiség, mivel nagyobb megmunkálást igényel. A másik műszakosoknak nem akar úgy sikerülni, ezért ránk maradt, de szívesen csináljuk. — Miért van ez? — Kevés a szakmünkás. Érdekes, hogy míg Egerben és Gyöngyösön van utánpótlás, addig itt, Hatvanban nincs. A nyolctagúi brigádomból is egyedül' nekem van szakmunkás-bizonylt. ványom. A többiek betaní. tott munkások. — Mit csinál ilyenkor nap. közben, ha csak ilyen keve. set alszik? — Reggel én indítom iskolába a két lányomat. Most éppen táborozni vannak, na és persze szünidő is van. te- hát kevesebb a gond velük; Az apósoméknál van egy kis hobbikért, s ott mindig akad mit dolgozni. Ezenkívül tíz éve tanácstag vagyok, s az ezzel járó teendőkre is job; bán -jut idő ilyenkor. Vagy ha éppen más nem adódik, akkor olvasgatok, pihenek; A feleségem a háziipart ktsz_nél dolgozik két műszakban délelőtt, délután. Minden második héten csak köszönni tudunk egymásnak. — Szokott-e néha itthon is sütni valamit a férj? — Csak ritkán fordul élő; hogy valamit kitalálunk a feleségemmel. Ez is inkább sütemény. De melyik háziasszony szereti, ha a férfi a konyhában kotnyeleskedik ? Nyugodt éjszaka-ri Ritka, csendes éjszakai ügyelet volt ez — hallhattuk a hatvani kórház négy osztályának betegeire vigyázó dr. Hargitai Klárától. — Közel száz beteg tartozott hoz. zám az éjszaka, de senkinek nem volt semmi különösebb panasza, s új felvételre sem került sor. Egy hónapban hét-nyolc alkalommal vagyok ügyeletes, s sajnos elég •*<* kevés ilyen nyugodt éjszakám van, mint a mai. — Mit csinál az ügyelet után? — Dolgozom tovább. Épp indulok a reggeli vizitre. Remélem ez is olyan problémamentes lesz, mint az éjszakai ügyelet. Mi is reméljük, s sok ha; sonló, eseménytelen ügy eletet kívánva búcsúztunk. Az éjszakai utcák csendjét csak egy-két tetején kivilágított, üres taxi zavarta meg egy-két órával ezelőtt. A kórházból jövet már lassabban haladt a kocsisor. Muri; kába Siető emberek sokasága, egyre erősödő forgalom jelezte a reggelt. S közben sokunknak eszünkbe sem ju; tott, hogy éjszaka is dolgoz; tak azért, hogy mi reggel ott folytathassuk, ahol tegj nap abbahagytuk. Jó regj gélt, azaz jó éjszakát éjsza-i kások! I Kis Szabó Erviri Ez már a. reggeli vizit. Dr. Hargitai Klára eseménytelen éjszakai ügyelet után. (Fotó: Szabó Sándor)' Szőlő és gyümölcs is lehet illetményföld Kedvező tapasztalatok az állami gazdaságokban Az idén első alkalommal tette lehetővé egy új rendelkezés, hogy az állami gazdaságok dolgozói illetményföldként ne csak szántót, hanem szőlőt és gyümölcsöst is kapjanak. Máris több gazdaságban éltek a lehetőséggel. Az eddigi tapasztalatok igen kedvezőeK. A szőlő- és a gyümölcsművelésre fordított szabad idő és a szakszerű munka lehetővé teszi a termés növelését, és így a gazdaságok és dolgozóik egyaránt jól járnak. Az adatok szerint mintegy 3 ezer hektár szőlő és ötezer hektár olyan gyümölcs van az állami gazdaságok tulajdonában, amelyekben a nagyüzem gazdálkodás költségei nem térülnek meg. Az elöregedésnek indult szőlőkben, korszerűtlen gyümölcsösökben a magas hozamok már csak aránytalanul sok kézi munkával biztosíthatók. E gyümölcsösök azonban még adnak annyi termést, hogy korai lenne felszámolásuk. Ezért kerestek olyan megoldást, amelyben érdekeltté válnak a gazdaságok dolgozói a többlet munkerő-ráfordításban. E feltételeknek az illetményföld-rendszer kiterjesztése felelt meg leginkább. A kézi munkaráfordítás, a gondos kezelés-metszés, zöldmunka ugyanis átlagban egyh a rmaddal növeli a hektáronkénti hozamokat. A termés a bérlőé, s a gazdaság is jól jár. Amellett, hogy lekerül válláról a jövedelmezőséget rontó területek gondja, az innen származó termés — amelyet szerződéssel vesz át — növeli árualapját és lehetővé teszi a feldolgozó kapacitás jobb kihasználását. A kiskőrösi, a kiskunhalasi és a hossiúhegvi állami gazdaságokban összesen mintegy száz hektár szőlőn, a Szamosmenti Állami Tangazdaságban pedig 50 hektár almáskertben vették át a dolgozók, illetve családtagjaik illetményföldként a művelést, jövőre pedig, előreláthatóan további 30 gazdaság alkalmazza^, a módszert. A vállalati kereten belül a személyi érdekeltség rendszerének továbbfejlesztésére az Állami Gazdaságok Központja ' további új formát dolgoz ki. Ennek lényege:, az új szőlő-, illetve gyümölcstelepítésbe is bevonják a dolgozókat. (Akár más vállalatok alkalmazottjait is.). ök saját pénzzel vagy OTP-kölcsönnel részi vállalhatnak a telepítésből, s résztulajdonosokként művelik a gyümölcsöt Ebben a formában nem egy-egy munkavállaló dolgozik majd a területen, hanem több tagból álló csoportok vállalnak kötelezettséget a mű- velésre. n iHfi.i ‘(MTI) Magyar írógépek a világpiacon Három földrész tíz országában mutatkoztak be nagy sikerrel a magyar gyártmányú írógépek az utóbbi fél évben. A világpiacra vezető utat a hazai írógépek előtt az a megállapodás nyitotta meg, amely értelmében az Irodagépipar és Finommechanikai Vállalat 1981 januárjától az IGV—Hermes kooperációban készülő mechanikus táska- és irodai írógépek önálló exportálójaként is jelentkezhet az egyezményben rögzített piacokon. A gyártók közötti piac- felosztást szabályozó egyezmény életbe lépése után az első üzletet egy egyesült államokbeli céggel kötötték. Az «Iső szállítmányt, 559 írógépet már februárban elküldték a tengerentúlra, jelenleg pedig újabb 200 darab van úton. Az év végéig hasonló mennyiség szállítására vállalkoztak. A kairói nemzetközi vásáron történt megállapodás szerint bemutatkozásként 250 táskaírógépet küldtek Egyiptomba; Ezenkívül még decemberig angol, NSZK-béli, török, görög, finn, norvég és francia igényeket kell kielégíteniük, 1951. július 30., csütörtök „ V
