Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-29 / 176. szám

Az elmúlt héten Kalocsán Önkényes utőszö egy fcslsillcoző végesre Van nékünk egy igazikra* «ünk. Népművészetünk, mely a maga sajátos nyel. vén szól százados történel­münkről, egy paraszti lét vigasságairól. • nyomorult ' napjairól. Másrészt ott van árucikké minősített népies, mintsem népi kacatok tö­mege nemre, anyagra, mű­fajra való tekintet nélkül. Elnézem a terasz prímásá­nak alázatos, szolgai alakját. A révedező kék-szőke sze­mek asztalról asztalra kísé­rik, lelkesen tapsolják a vir. tuóz silányságot. <5 is benn áll a sorban: előttem az ajándékbolt giccskiállítása, üvegre húzott ..szűrökből", kulacsokból, népi faragás­nak magasztalt tucatáruból, hímzésekből. kerámiákból. Látom, a Piroschka- és ,gu- lyásparty-k bőgatyás eszt- rádromantikáját, és újra a prímásomat, amint meg há­jéivá süllyeszti el a gyű­rött ötmárkáet. Áruvá hiz- lált-azaporított népművé­szet. Kissé tétován bolvong a külföldi (belföldi) ebben a hamis ízléstelenségben. S mennyivel könnyebb dolga volt az elmúlt héten Kalocsán. A főutcán feállí- tótt sátrakban idősebb s fiatal népművészek remekei, kékfestő kelméi, egyszerűsé­gükben is ,.igazi”(!) cserép- körsók, míves bőrök, hím­zett és „drukkolt” szövetek között egy nyelven beszélhe­tett a sárközi, a palóc, a ja­kján tévés, vagy a német, olasz, holland turista. Mint ahogy egy nyelven szólt a VII. Duna menti folklór-fesztivál szlovák, len­gyel, német, szovjet, török, osztrák, vagy magyar Rába­közi, sárközi, kunsági, csong­rádi, s ki tudja még hány nációt megszólaltató muzsi­kája is. A tiszta népiségigaz nyelvén. Művészetük, kultú­rájuk, hagyományaik leg­szebb darabjait hozta el ide a több tucat tánccsoport, külföldi delegáció és sokszáz szakember. Tolna és Bács­A közönség kedvence, a török FOTEM együttes Egy arc a b.jelorusz tánc- csoportból Kiskun megye hat városá­ban, községében több mint százezren látták, miként őr­zi, miként éli meg napjaink nemzedéke népi kultúráját, nemzetiségeink, a német ro­mán. szlovák, szerb hajdan hátrahagyott paraszti művé­szete hogyan él — itt és ma! A szabadtéri színpadok, a felvonulók táncosai mellett erről szólt a számtalan nép­művészeti, népi hangszer, fo­tó-, és egyéb kiállítás; a kó­rusok, ‘ honismereti, népze­nei és más tanácskozások idese reglett szakemberei. Meglehetősen szűkében va­gyunk a hasonló rendezvé­nyeknek. Martin György akadémikus, a nemzetközi konferencia egyik ismert szaktekintélye mondta: ...... Magyarországon ez az e gyetlen fesztivál, ahol a folklór hiteles, autentikus formáját tudjuk bemutatni. Az összes föbbi magyaror­szági fesztivál a néptánc- csoportok és koreográfusok fesztiválja és vetélkedője.” És hogy mit visz magával a távolról érkezett, azt mondja el az észak-ameri­kai egyetemi tanár, Sa.my Bioland: ...... csodálatos él­m énnyel térek haza Kalo­csáról. ... megmutatom egye­temi diákjaimnak, baráta­imnak. akiket érdekel, hogy itt, Magyarországon... ho­gyan táncolnak az egyszerű emberek saját jókedvükből, s nem a színpadi produkció kedvéért.. Talán, ha egyszer köznapi népművészetünkben is ha­sonló útravalót tudunk adni, az ide érkező (s az innen távolba induló) is meríthet magának a mi tényleges, tiszta forrásunkból. Cziráki Péter 3. „A betűtől ered minden, test­vérek! Azt mondják, hogy hém a pénz boldogít, még hogy a paraszt is ember, az­tán még egyre cifrább, sértő versikék, majd pedig láza­dás is... ” Az Arkanar királyság tűz­vészek pírjaitól és világító- fáklyák szikráitól beragy ri­góit sötét síkságán, az uta­kat! és az ösvényeiken pedig véresre tört lábú, verejték­kel és porral belepett, ha­lálra rémült de meggyőző­désükhöz sziklaszilárdan ra­gaszkodó szerencsétlenek százai futnak, vánszorognak, az őrhelyekét kikerülve; tör. véhyen kívül állónak nyil­vánították őket mert gyó­gyítani és tanítani tudják és akarják betegségektől elcsi­gázott tudatlanságba süly- lyedt népüket; azért, mert az istenekhez hasonlóan, agyagból és köböl második természetet alkotnak a szép­séget hém ismerő nép életé­nek rne*szépítésére. Éuíhata lehúzta kesztyűjét és teljes erőből a csődör fü­le közé vágott vele. , 1981, július- S6., szerda — No, te dög! — mondta oroszul. Már éjfél volt amikor beért az erdőbe. Manapság senki sem tudja pontosan megmondani, hon­nan eredt ez a furcsa név: Csukló Erdő. Volt egy olyan hivatalos legenda. arr.e.y szerint háromszáz évvel ez­előtt Totz birodalmi mar­sallnak — Arkanar későbbi első királyának — vas szá­zadai, a rézbőrű barbárok hordáit üldözve, utat tőnek a vadonon keresztül, és itt, a pihenőkön, a fehér fák kérgéből híg sört főztek, amelv leküzdhetetlen csuk­lást okozott. Állítólag innen származott ez a furcsa név. Akár így van. akár más­ként, ez nem egészen közön­séges erdő volt. Kemény, fe­hér törzsű, hatalmas fák nőt­tek benne, amelyek sehol másutt a Birodalomban nem maradtak meg: az Irukani Hercegségben sem.-még ke­vésbé a kereskedő Szoan Köz­társaságban. Azt beszélték, ilyen erdő sok van a barbá­rok országában, de á barbá­rok országáról sok mindent mesélnek... Az erdőn keresztül út ha­ladt, amelyet vagy két év­századdal azelőtt vágtak. Az ezüstbánvához vezetett, és ez a hűbéri jog szerint a Pampa báróké. Totz marsall egyik harcostársának leszár- mazottaié volt. A Pampa bá­rók hűbéri joga évj tizenkét púd színezüstbe került az arkanari királyoknak, ezért mindegyik király trónra lé­pése után sereget gyűjtött, és Bau várának, a bárók fészkének bevételére indult. A vár falai erősek voltak, és a szétvert hadsereg vissza­térése után az arkanari ki­rályok újra meg újra meg­erősítették a Pampa bárók hűbéri jogait, más kiváltsá­gokkal egyetemben. A Csukló Erdő sötét tit­kokkal volt tele. Nappal a délre vezető úton érccel megrakott szekérkaravánok vonultak, éjjel azonban az út kihalt volt. Azt beszélték, hogv pókok ugrálnak az ágakról a lovak nyakára, egy pillanat alatt átharapják ereiket s mohón szívják a vérüket. Azt beszélték- hogy az erdőben az óriás Peh va­dállat kóborol, amelyet pik­kely takar. Valaki látta, amint fényes nappal, pana­szosan dörmogve áthaladt az úton a csupasz vadkan. Akadt itt szükevény rab­szolga. lapockái között bé­lyeggel, szótalan és könyör­telen, akár a bolyhos vér­szopó pók. Meg hétrét gör­nyedt varázsló, aki titkos gombát szedett bűvös főze­teihez, amelyek segítségével az ember láthatatlanná vál­hat A félelmetes Görbe Mérleg legényei is járogat- tak az úton, és az ezüstbá­nyából megszököttek is. Egy mérföldre az úttól, egy vénségtől elszáradt, óriási fa alatt, megfekete­dett faház süppedt a földbe. Emberemlékezet óta itt állt, ajtaja mindig zárva volt. a korhadt, tornác előtt pedig egész fatörzsből faragott, roggyant bálványok mere- deztek. Ez a ház a legesleg- veszélyesebb hely volt a Csukló Erdőben. Nem túl régen, az Özön faluból való Fityisz Irmó. a józan életű falubolondja, egy este odatévedt a házhoz és benézett az ablakon. Egé­szen hibbantan tért haza. és miután kissé összeszedte magát, elmesélte, hogy a házban éles fény volt, az egyszerű asztalnál felhúzott lábbal ült a pádon egy em­ber és hordóból ivott, ame­lyet fé! kezével tartott. Nyil­vánvalóan maga Szent Mika lehetett, még a megtérése előtt: többnejű, korhely és mocskos szájú. Az egész környékről odagyűltek, hogy meghallgassák a bolond el­beszélését A dolog azzal végződött, hogy megjelentek a rohamosztagosok. és a ke­zét hátrakötve elhurcolták Arkanar városába. A házról mindazonáltal továbbra is beszéltek, és mostanában csakis Részeg Barlangnak nevezték.... Rumata a Részeg Barlang tornáca előtt leszállt a lo­váról, a kantárszárat az egyik bálvány köré csavarta. A házban fény égett, az aj­tó tárva volt. és az egyik sarokvason csüngött. Az asz­talnál Kabani atya ült. — Jó estét. Kábán, atya — szólt Rumata, és átlépte a küszöböt. — Üdvözlöm — válaszolt Kabani atya. Rumata az asztalhoz mént, kesztyűjét ledobta a padra, és megint ránézett Kabani atyára. Az mozdulatlanul ült, s petyhüdt arcát két tenyerébe támasztotta, ösz- becsavarodó, bozontos szem­öldöke úgy csüngött orcája fölött, akár a száraz fű a szakadék szélén. — Magam találtam ki! — mondta, miután erőlködve félhúzta jobb szemöldökét , — Magam! — Minek?... — Jobb kezét kiszabadította ar­ca alól, megrázta szőrös uj­ját. Semmi közöm az egész-* hez!. .. Én találtam ki... és semmi közöm hozzá, ugye? Rumata kicsatolta övét, a fején keresztül lehúzta a vállszíjat a kardokkal. (FoMafÖuft*! Az Egri Szimfonikus Zenekarral Sebestyén János orgonaestje BIGRIN! Az idei nyár harmadik orgonaestjén Sebestyén Já­nos művészetében gyönyör­ködhetett az egri közönség. A felfokozott érdeklődés bi­zonyára annak is szólt, hogy a műsorban két orgona- verseny is szerepelt, Händel d-moll és Haydn C-dúr or­gonaversenye és ez a zene­kari muzsi kával elhangzó két szám színesebbé-gazda- gabbá tette a zenei élményt. Az Egri Szimfonikus Zene­kar Farkas István karmes­teri közreműködésével szó­laltatta meg a Händel-, il­letve Haydn-művet. Ma ugyan furcsának tűnhet, hogy Haydn egy ilyen ko­moly és elmélyülten szép orgonamuzsikával vallott szerelmet, ám amikor a fia­talság derűjét, az érzések szemérmes kitárulkozását él­vezzük a műben, eltűnnek kételyeink. Händel egészen más hangvétellel, más han­gulatokkal tölti fel a kö­zönséget. A kedélyesség azonban itt sem hiányzik. Akármilyen fenséges hang- zatok gazdájaként ismerjük őt, ebben a művében mór közelít a Haydn-féle dalsze- rűségek felé. a versenymű végén menüettel és gavottal. Farkas István együttese értő szeretettel szólaltatta meg ezt a két művét. Nem véletlen, hogy ez az együttes elkötelezett a barokk muzsi­ka iránt, hogy kamarakon­certjeiken ezt a szellem- és dallamvilágot állandóan éb- resztgetik, függetlenül a ba­rokk muzsika erősödő és lanyhuló divatszakaszaitól. Sebestyén János a műsor­nak ebben a részében az or­gonát rendkívül finom plasz- ticitással kezesítette a zene­kar hangzási körülményét.; hez: itt az orgona egy vólt a megszólaló zenei instru­mentumok között és enne'.« az érzékeny együttműködés-: nek eredményeként hatott a két szám meghitten. A han­gulati elemek belesimultál® Bach és Mozart lágyabb, szelídebb, lírai fogantatást! muzsikájának elemeibe. A műsor második részében az angol Elgal, a norvég Grieg, az olasz Bossi és a francia Vieme muzsikája je­lentette a körképet. Bártól® öt kis darabja és Koloss Ist­ván II. partitája mellett. El- gar Allegro maestosója ugyan nem mély járású mű, de olyan hatásos, mintha egy nagy zenekar szólalna meg és közvetítené a szerző gon­dolatait . Grieg Tavasszal iá északi líra, Bossi g-moll scherzója nagyszerű zenei játék orgonán, míg a műsor' befejező számaként elhangzói Vierne-dárab, a Westmins- teri harangjáték lelkesítőén csillogó alkotás. A harangod zúgását érzékeltető és a rá-i felelő, a felsőbb régiókat kitűnő ellenpontozásként ho-i zó akkordok érzékeltettél® igazán azt a művészi meg­alapozottságot és elmélye­dést, amelyet Sebestyén Já­nos neve ma a magyar or-i gonamuzsika ápolásában ésl gazdagításában jelez. Nenw csak á neki bizonyára na-i, gyón kedves Haydn-orgona— versenyben — ö mutatta b« először Magyarországon^ 1959-tyen —, de a drámai hatású Koloss-műben és szt elegáns Elgar-alkotásban is az tűnt ki. hogy a művész azt a derűt is hozzáadja a muzsikáláshoz, amely any- nyira sajátja. A megszólal- tatandó müvek kiválasztásá­ban. a játékban is tetten ér­hető ez a rokonszenves de­rű. Farkas András Kőkersxaki absztraktak A naturalistától az abszt­raktig fejlődő művészet — ezt bizony nem tartogatták az időszámításunk szerinti huszadik századra, megvolt már a kőkorszakban is. Üj példája ennek az a bar­lang a délkelet-olaszországi Pugiia tartományban fekvő Porto Badisco mellett, amelyben a történelem előt­ti sziklara jzok százain, mint­egy 'tíz évvel a felfedezé­sük után. most végezték el az első tudományos vizsgá­latot. Ezeket a képeket fekete denevérürülékkel és' vörös okkerral festették a falak­ra. Alapos tanulmányozá­suk feltárta, hogy fejlődé­sük egy bizonyos' semati­kus naturalizmussal kezdő­dik és a szimbolikus rajzo­kon keresztül folytatódik a teljes absztrakcióig — ez olyan fejlődés, amely nyil­vánvalóan szoros kapcsolat; bán van a korszak mélyre­ható kulturális változásai­val. A barlang, amelyre Paolo Graziosi kutató egy könyv­ben most számolt be, egy nagy, föld alatti karsztvi­déken terül el. Ezen belül a sziklarajzok csak három, egyenként mintegy 200 mé­ter hosszú járatban talál­hatók. A köztük előforduló fél- naturalista ábrázolások első­sorban vadász'jelenetek, de a családi élet mozzanatai is megtalálhatók. Az ábrá­zolásnak ez a módja azon­ban csak mintegy 25 száza­lékot tesz ki. Túlsúlyban a szimbolikus és absztrakt ábrázolások varinak", amé- Iveknek az értelme többszö­rösen is tisztázatlan. Megalakult a Közép-dunavldéki Intéző Bizottság Kedden, a Vízügyi To­vábbképző Központ szent­endrei oktatóbázisán meg­tartotta alakuló ülését a Kö­zép-dunavidéki Intéző Bi­zottság. Az üj szervezet arra hiva­tott. hogy a fővároshoz északról és délről közvetle­nül kapcsolódó üdülőkörze­tek idegenforgalmát össze­hangoltan tervezze, fejlessze és irányítsa. Az idei — több mint 100 millió forint értékű — fej­lesztési feladatok között az első helyen szerepel a Duna­kanyar a Királyrét—Cseresz­nyefarakodói út megépítése, amivel közelebb kerül a tú­rák kedvelőihez a népszerű ;börzsönyi kirándulóhely — Nagyhideghegy. Eszter- , gomban folytatódik a vas­kapui kirándulóterület fel­táró útjának építése, a Vár­hegy műemléki rendezése. Tovább építik Visegréd szennyvízrendszerét, tájhá­zat létesítenek Nagybör­zsönyben, korszerűsítik Ze_ begény közvilágítását, Szent­endrén és Vácott kiépítik a Duna-parti sétányt, A ráckevei üdülőkörzet fejlesztésének kiemelt fel­adata a Duna-ág felső sza­kaszán megkezdett meder- és partrendezési munkák folytatása, az apajpuszt-ai idegen forgal mi létesítmén vek (Hajós-kastély, fedett lovar­da; kialakítása, továbbá mi­ni-kempingek és közösségi üdülőterületek létesítése. (MTI) | 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom