Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-29 / 176. szám
♦ Az önállóság színe és visszája EGYIK VENDÉGLÁTÓIPAR! vállalatunk vezetője panaszolta nemrégiben: a szerződéses, bérleti rendszernek sok előnye mellett hátránya is van. Nevezetesen az, hogy a vállalat igazgatója jóval kevesebb önállósággal rendelkezik, mint a bérbe adott presszó, étterem, ételbár vezetője. A furcsa kontraszt elgondolkoztató, még akko,- is, ha vállalataink többségére nem ez, hanem ennek ellenkezője a jellemző. Vagyis: amíg a nagyvállalatok felnőttek módjára önállóan döntenek arról, hogy miből és menynyit gyártsanak, mire és hogyan költsék el fejlesztési és részeseefcsj alapjaikat, miként agafcftsák át termék- szerkezetüket addig a nagyvállalata» be*® a gyárak között gyta'wka az önállót-, lanságnak, lehetünk tanúi. A JoeöBesesp betffi” válto- zatlaaafe dtaSc még az óme- chanizm*»sgtaho*’ a kőtelező rrtaséfe^ az ri&írás. A nagyváSaÉstf imár felnőtt, de benne a gjtér és a gyáregység koriátoft lehetőségű és felelősségi „kisgyermek” maradt Fctesic^cs lenne hosszan, ecseteim az önállót- lanság, az ertasttásos rendszer hátrányait. Több mint egy évtizede, hogy ezzel kapcsolatban rangos szakemberek tudományos és népszerű értekezéseiben, dolgozataiban napvilágot láttak az — azóta vállalati szinten nagyrészt gyakorlattá érlelődött — érvek. Elég legyen annyi, hogy az utasítás alig-alig apellál az érdekeltségre, alig ösztönzi a gazdálkodót az önálló, újszerű, pénzt fiadzó kezdeményezésre. Az utasítás a végrehajtásra, és nem az ésszerűséget, takarékosságot maximálisan figyelembe vevő gondolkodásra sarkall. A régi mechanizmust idézi az is, hogy a vállalaton belül néhol a teljesítménytől, a gazdaságossági mutatóktól függetlenül, egyenlőségjelet tesznek gyár és gyár közé. Ideológia is könnyen találtatik: a vállalatnak egyaránt szüksége van a Z-ben és az E-ben működő gyárak teljesítményére: kapjanak hát azonos mértékű béremelést. Hogy az egyik gyárban csak 80, a másikban SS százalékos az első osztályú termékek aránya? Hogy az egyik helyen ötödével több anyagot, energiát, munkaidőt használnak fel a termék előállításához? A „közös alap” elve összemossa a különbségeket. És milyen nagy visszahúzó erő ez az összemosás! Nemrégiben valahol lelkesedéssel fogadták az egyik vidéki gyár dolgozód a tárca döntését, amelynek értelmében leválasztják őket az anyavállalat testéről. Örömük oka: a következő esztendőtől már nyereségrészesedést, nagyobb béremelést várnak. Eddig ugyanis hiába volt a kirakatba kívánkozó teljesítmény és á hasonló minősítést érdemlő exportgazdaságossági mutatói a 'gyár; nyereségből év végi részesedés ‘csak nem akarodott lenni: a pénzt elvitték a veszteséges részlegek. KÉTSÉGTELEN, akadnak úgynevezett vertikális vállalatok, ahol az egyik gyár az alapanyagot dolgozza fel, a másik a közbenső termékeket, az alkatrészeket, a részegységeket gyártja, a harmadik az összeszereléssel foglalkozik, míg a negyediknek „csak” az a dolga, hogy karbantartsa a vállalat gépeit, esetleg maga is gyártson berendezéseket. Az alapanyaggyártás általában kevésbé nyereséges, mint az összeszerelés. De a szerelő üzem nem nélkülözheti az előző termelési folyamatokat, a többi gyár munkáját. Az égjük nem nélkülözheti az előző termelési folyamatokat, a több gyár munkáját. Az egyik nem nélkülözi a másikat. Mindez persze nem ok arra, hogy a gyárak egyforma nyereséghez jussanak. A Papíripari Vállalatnál a teljesítmény alapján osztják fel az érdekeltség} alapokat. Tavaly például hat és kilenc százalék között mozogtak a gyár; bérfejlesztési mutatók. Az elsők közt volt a budafoki, a dunaújvárosi, és a nyíregyházi papírgyár. Igaz, ennél a vállalatnál is központosítják a fejlesztési alapot, de szétosztásáról nem az egyenlősdi, vagy a szűkén értelmezett központi akarat szerint döntenek. Pályázatot kérnek a gyáraktól, és a fejlesztési elképzeléseket „vizsgáztatják”, zsüriz- tetik. A pozitív példák listájára kívánkozik az Üvegipari Művek két esztendővel ezelőtti érdekeltségi rendszere. Ez a rendszer jelenleg is érvényben van, csupán érvényesülni nem tudott: az állammal szembeni befizetési kötelezettségek 1979. év végi megváltozása miatt. Ezért indokolt a „két évvel ezelőtti” kivétel. Akkoriban a részlegek annyi részesedést kaptak, amennyit érdemeltek. SZAMOS PÉLDÁT lehetne felhozni az ösztönző vállalati belső érdekeltségre. Mindez azonban nem feledtetheti azokat a hátrányokat, azokat az elmaradt szellemi és fizikai teljesítményeket, amelyek az utasításos módszerek számlájára írandók. (M. P.) ÁlvÓZvédelem két műszakban Tekintettel a megnövekedett igényekre, már két műszakban dolgozik a gépkocsik alváz- és üregvédelmét végző brigád a Heves megyei Finommechanikai Vállalat egri FULL-szervizében, Megszűnt ezzel a hosszú várakozási idő. Naponta 24 kocsit védenek meg a korróziótól. A Dinitrol alvázvédőanyaggal kezelt gépkocsikat a szerviz félévenként ellenőrzi a garanciális idő alatt. Ű.i kocsiknál négy évig garantálják az alvázvédelem minőségét. Ugyancsak folyamatosan ellenőrzi a licencadó cég is a szerviz munkáját. Minden veszélyeztetett felületre egyenletes rétegben kerül az alvázvédő anyag (Fotó: Szántó György) Az adatok változtak Mennyi Is mz üres Imkásmk smémmt Szerkesztőségünk a közelmúltban kerekasztal-beszél- getést rendezett az ifjúsági lakásépítésről. Az illetékeseket kérdeztük meg a lakáshoz jutás körülményeiről, a különféle támogatások feltételeiről. Szó esett továbbá a városokban levő üres lakásokról. Mint leírtuk: „Egerben ötszáz üres lakás van.” Az elhangzottak sokáig foglalkoztatták közvéleményünket. Tekintettel a nagy érdeklődésre és. az esetleges félreértéseket tisztaza.ndón, szükségesnek tartjuk kiegészíteni ezt az információnkat. A népszámlálás 1980. január elsejei állapotot tükröző adatai alapján — az egri városi tanács igazgatási osztályának tájékoztatása szerint — összesen 489 nem lakott, üres lakás volt a megyés zékheljren. Ezek nagyobb része, 387 a műszakilag átadott, de különböző okok miatt birtokba nem vett lakás. Mindezek mellett örökölt, kisajátított, de le nem bontott és felújítás alatt levő üres lakásokat mért föl a statisztika, illetve olyanokat, amelyeknek bérlői, tulajdonosai más településen dolgoznak, vagy külföldön tartózkodnak. Ide soroltuk az ingatlankezelő vállalat tulajdonában levő szükségszerűen fenntartott üres, átmeneti lakásokat is. A gyöngyösi városi tanács tájékoztatása szerint az említett időpontban a vámosban 420 lakás volt üres, Hatvanban pedig 170 nem lakott otthon szerepelt a nyilvántartásban, az Egerben tapasztaltakhoz hasonló okok miatt. Egyébként ezeknél lényegesen több üres lakásról szólnak az adatok a községek együttes nyilvántartásában. Bizonyára segítené a városi lakásgondok enyhítő- ■ sét, ha ezeket is hasznosíthatnák. Az adatok azóta természetesen változtak. A statisztikában felmért új lakásokba például 1980. első negyedévében már beköltöztek. Azóta is előfordult viszont, hogy sok, az év végén átadott, de el nem foglalható lakás volt a városokban. Egyebek mellett ezért is fontos, hogy az építőipari vállalatok év közben folyamatosan és ne kampányszerűen, az év végén adják át a lakásokat. Ez az ütemesség tükröződjön a szerződések megkötésénél is. A lakásokat viszont csak akkor adják át, ha oda valóban be lehet költözni. Az építkezések ciklusossága, a természetes lakásforgalom tehát részben magyarázza is az üres Lakások tényét. Nem is a statisztikai adatok között szereplő nem lakott lakások alaposabb vizsgálata a fontos. Mint a kerekas ztal-bes zélgetés ün - kön is elhaiigzott, a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot kezdett elsősorban a vitatható okok miatt nem lakott lakások ügyében. A testület tervei szerint októberben ad tájékoztatást a tapasztaltakról. Alaposabb elemzésre a népi ellenőrök felmérése után vállalkozhatunk mi is. A következő tervidőszak lakásellátásának fejlesztésére társadalompolitikai programot dolgozott ki a megyei tanács. Több intézkedés biztosítja megnyugtatóan a lakáselosztás jobb megszervezését, a támogatások igazságosabb differenciálását. Azzal a céllal készült a program, hogy a hitel- és telekárak kedvezményeit valóban azok élvezzék, akiknek sürgős és indokolt a lakásigényük. Hekeli Sándor Diagnózis Tarnazsadányról Egy körorvos hétköznapjai Régóta ismerjük egymást, ezért mindjárt a témánál kötünk ki. Nincs kendőzés, udvariaskodó magyarázkodás, dr. Kovács István első mondatai már a lényeget pásztázzák. Talán azért is, mert izgalmas kérdéskört feszegetünk: az egészségügyi alapellátás helyzetét. Más szóval: a jelen örömeit és gondjait összegezzük, utalva a jövőben adódó új feladatokra is. Közben amolyan diagnózist készítünk az 1780 lakosú Tarnazsadányról, a faluról, ahol — ez már jelzi js a nehézségeket — három- százhetven cigány él. Hajsza a táppénzért Arra mindjárt fény derül, hogy a táppénz körül itt sincs minden rendben. — Néha indokolatlanul magasak a statisztikai mutatók. így van — ezt sok esztendő tapasztalatainak birtokában állítom — az ünnepek atan, A mezőgazdaságban tevékenykedők tavasszal ritkán jelentenek beteget, ősszel a betakarítást munkák végeztével viszont annál gyakrabban. Az összkép mégsem elkeserítő, elsősorban azért, mert a körzeti ápolónővel együtt mindent megtettünk azért, hogy hatékonyabbá formáljuk az ellenőrzést. Ugyanakkor az is- igaz, hogy kirívó esetek bőven akadnak. Íme a meghökkentő példák: — Jó néhányan valóságos hajszát indítanak a kiírásért. Akkor sem nyugszanak meg, ha teljesen indokoltan elutasítjuk őket. Pa- naszkörútra mennek, s lehetőleg minél több szervnél jelentenek fel bennünket. Győzhetjük azután az igazoló okmányokat gyártani. Ráadásul kivizsgáltatják magukat, s olyan igazolást hoznak, amely visszalépésre késztet minket. Akkor is, ha meglepetve olvastuk az egyik kórházi jelentésben kogy. az Miete gyompi>. fekélye az egyik helyről a másikra vándorolt. Méghozzá nyolc-tíz nap alatt. Aztán az „ágyban fekvőkkel” is találkozunk: ránkköszönnek a kuglipályán. Az ;s előfordul, hogy bérmunkát vállalnak, hogy a sógor építkezésén szorgoskodjanak. Mindez rendkívül bosszantó de remélem. hogy a jövőben feltétlenül csökken az ilyen esetek 'száma. Ezért teremtettem jó kapcsolatokat, a nagyobb munkahetekkel — többek között a tarnamérai Lenin Termelőszövetkezet vezetőivel. Más szóval: a meglevő hibákat közösen számoljuk majd fel. Kérek egy beutalót Az egészségügy fejlesztésének társadalmi programja — ez a hatodik ötéves tervre szól — az előbb már említett alapellátás megerősítését írja elő. Miként valósítható meg ez az ígéretesnek tűnő elképzelés? V =- - -„.caaaäsfc talanul egyetértek. Igaz, hogy a szakrendelőkre túl sok felesleges vizsgálat hárul, s ez idő és pénz pocsék- lással jár. Annál is inkább, mert mi is szolgálhatnánk a biztos, a megnyugtató diagnózissal. De mit tegyünk, ha a páciensek már ezekkel a szavakkal nyitják ránk az aptót: „Doktor úr, kérek egy beutalót ide, vagy oda.” Sajnos egyik sem Di- zonytalankodik, mindegyik tisztában van jogaival, pontosan tudja, hogy mit akar. Ahhoz, hogy előbbre léphessünk alapvető szemlélet- változásra lenne szükség, s ez bizony — bármennyire szeretnénk is — nem megy máról holnapra. Ma még ott tartunk, hogy ha megtagadom a kérést akkor aztán kész is a harag, amely nem egyszer vádaskodásba torkoll. — S ha eljutottunk eddig, akkor hadd utaljak egy másfajta akadályra is. A felülvizsgáló főorvos is ragaszkodik a szakvéleményhez. Olyankor is. amikor — például a lumbágó esetében — az teljesen felesleges. Minden szombat szabad? Köztudomású az, hogy az Egészségügyi Minisztérium ebben az ágazatban is megvalósul majd az- ötnapos munkahét. Mi a ve'eménye? Zökkenő nélküli lesz a bevezetés ? — Nem kell bizonygatnom, hogy megörültem a hírnek. Annál is inkább, mert a legelfoglaltabbak kategóriájába tartozom. A rendelés, a kihívások után mindennapos a készenlét, azaz egyszer sem hagyhatom el a falut. Ha sürgős dolgom akad. akkor gondoskodnom kell helyettesről. Ráadásul öthetenként ügyeletet js tartSk szombaton és vasárnap, azaz mind a hét tarriamenti községből engem keresnek fel a páciensek. Ügy hallom, hogy körzetközpontokat alakítanak ki, s ott székel majd egy gépkocsival is rendelkező „stáb”. Nem tudom miként lesz majd végleges változat, de azt tudom, hogy a járási főorvos most dolgozza ki a részleteket. Egy biztos: nem lesz könnyű dolga, hiszen meglehetősen kevesen vagyunk, s már az komoly gondot okoz, ha egyikünk néhány napra kidől a sorból. Kell a pihenés nekünk is, de éz csak akkor lehet hiánytalan, ha az ellátás színvonalát emiatt nem éri csorba, mert első az ápolásra, a törődés- re-szorultak érdeke... ■í ő. Pécsiilstván Az élesztőgombák hasznosítása Az élesztőgombák sok irXi nyű hasznosításáról nemzeti, közi konferencia kezdődött kedden Budapesten, a Kér, tészeti Egyetemen. A négynapos tanácskozás szervezője a Magyar Mikrobiológiai Társaság, amelynek szakemberei napirendre tűzték az élesztőgombákkal, mint biológiai szempontból rendkívül fontos mikrobacsoporttal kapcsolatos tudományos és gyakorlati kérdéseket Aí program során magyar szakemberek — orvosok, kutatók, élelmiszergyártók — csehszlovák és NDK-beli kollégáikkal folytatnak konzultációt Országos pályázat Gazdaságosabb termelés biztonságosabb munkavégzés Elsősorban a termelés közi vetlen résztvevőitől, a balesetveszélyt legjobban ismerő munkásoktól kér javaslatokat a Gazdaságos ter± melés — biztonságosabb munkavégzés címmel meghirdetett országos pályázati A kiírók — nyolc országos szervezet, hatóság és intéz, mény — a Magyar Kémikusok Egyesületének és a Vegyipari dolgozók Szakszervezetének kezdeményezésére olyan javaslatokat várnak, amelyekkel főként a nagyobb veszélyekkel járó és sok dolgozót foglalkoztató termelési folyamatokban és gépsorok mellett teremtik meg a korábbinál biztonságosabb és egyúttal gazdaságosabb munka feltételeit. Egyebek között pályamunkákat kémek anyag- és energiatakarékos eljárásokra, amelyek a környezetet szennyező és mérgező ipari hulladékok veszélylen újrafelhasználását, megsemmisítését oldják meg, vagy az egészségre ártalmas vegyianyagokat veszélytelenebbekkel váltják fel. A pályázóktól ötleteket kérnek a vegyiipar gyártási eljárások tűzveszély-forrásainak feltárására, a megelőzésre és más biztonság- technikai megoldásra is. A pályázat meghirdetői nemcsak új ötleteket kérnek, hanem hasznosnak tartják a már bevezetett, de országos elterjesztésre alkalmas ésszerűsítéseket is. A pályamunkákat jövő év július 31-ig küldhetik be a szerzők a Magyar Kémikusok Egyesületének (1061. Budapest, Anker-köz 1.). JÜI@ 33&L jéMns *
