Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

„Mindegy, hogy miről írok, csak az embert szolgálja...” Beszélgetés Csingiz Ajtmatov szovjet-kirgiz íróval A hatvanas éveli végén szinte robbanásszerűen tört be a kortárs világirodalom élvonalába a kirgiz születé­sű szovjet író, Csingiz Ajt­matov. Könyveit nagy pél­dányszámban nyomtatták ki a világ valamennyi nyelv- területén. s ez már önmagá­ban is jelezte, hogy ezek a művek a szovjet irodalom egy korszerű, megújuló ágá­nak , termékei. Ennek az „új hullámnak1’ — mint egy al­kalommal nyilatkozta — az első hegedűse a markáns vonásé, széles látókörű poli­tikus és író. Csingiz Ajtma­tov. A napokban Heves me­gyében vendégeskedett, ek­kor kértük meg. hogy vála­szoljon munkatársunk kér­déseire. , — Kedves Csingiz Ajtmatov! Az ön nevét egy szép sze­relem tette világszerte ismert­té. Dzsamila szerelme. Hoz­zánk többek között Az első ta­nító ..indította útnak”, s egy versenyló, valamint a Fehér hajó hozta el. Miként fogadta elbeszéléséi, kisregényei ma­gyarországi ídkerét? — Minden írásom megje­lenésének nagyon örülök, s talán nem is kell monda­nom. hogy nagy várakozással készülök ■ egy-egy könyvem külföldi kiadására. Az kü­lön öröm számomra, hogy egy másik nép, egy távoli ország lakói megértik, átér­zik hőseim sorsát, írásaim lényegét. Ügy érzem, a siker azt Is jelzi, hogy az olvasó­nak sikerült bepillantania a kirgiz nép küzdelmes múlt­jába. mai életébe. Magyar- országról sokan írnak ne­kem. ki oroszul fogalmazza meg gondolatait, ki az anya_ nyelvén mondja el, hogy mi Izgatta, mi fogta meg az írá­saimban. Egyáltalán nem ud- - variasságból mondom: iga­zán örülök minden sornak, minden levélnek, mert azt bi„ zonvítják. hogy érdeklik itt (T'Zaf írásaim taz embereket. A;fio] csak megfordulok, az autogramkérők kezeiben vi­szontlátom a könj'veimet, s ahogy időnként belelapozok eayikbe-másikba. látom, hogy végigolvasták már. eltűnt ró­la a friss nyomdaszag ... — Hadd Ipr.iok vissza Ilzsa­milához . . . írásainak francia tolmácsolójá, 1 u u is Árason mondta egyszer: a Dzsamila szerelme „a huszadik század legszebb szerelmi története”. Ennek a kirgiz asszonynak a küzdelmében, vívódásában iu- lajdonképpen az emberi sza­badságvágy tükröződik. Ennek a gyökerei bizonyára mélyre nyúlnak vissza’ az ön népének történelmében. — El kell mondanom ezzel kapcsolatban, hogy a szabad, ságszeretö nő szelleme tör­ténelmi gyökerekből fakad Kirgiziában, öss zef ü g gés be n áll ez azzal, hogy a kirgiz népnek a forradalom előtt nagyon nagy és nehéz sors­fordulói voltak. Tehát a sza- badságszeretet. amely ennek a nőnek a harcában is tük­röződik. igen mélyen él né­pünkben. Kél mozzanatot szeretnék kiemelni példa­^OJZűhtú* ként: itt van \ mindjárt a Manasz eposz, amely nagy történelmi és kulturális em­lékünk. Ebben Manasz fele­sége, Káné kéj az egyik leg­fényesebb alak. aki a férfi­akkal együtt küzd a szabad­ságért, fegy vert szerez, ruhát varr, szembenéz minden ve­széllyel ... Van egy másik eposzunk, amelynek a címe a főhős neve: Dzsanil mirza. Ennek az érdekessége, hogy a Dzsanil egy női név, a mirza pedig azt jelenti: úr! Ez a jelző is mutatja, hogy a kirgiz nők milyen tiszteletet vívtak ki maguk­nak az évszázadok sor^n. Mintegy > kifejezője ez né­pünk tragikus, drámai sor­sának. küzdeni akarásának, szabadságvágyának. Dzsami­la életének bemutatásával tu­lajdonképpen ennek a ne­mes emberi vonásnak akar­tam emléket állítani. — Írásainak hősei — az egy­szerű tanító, vagy Tanabaj, a pásztor, illetve a kemény kötésű gépkocsivezető, aki Talassz- völgyi lányok énekével indul neki a hegyeknek, s hogy ki ne felejtsem, a tragikus sorsú kisfiú — mind-mind „hétköz­napi" emberek. Mennyiben lel­hető fel ezekben az ön élete? — Ezekben a hősökben nem konkrétan az én életem tükröződik, hanem a környe­zetemben, a Kirgíziában élő emberek sorsa. Én inkább az élettapasztalataimat, az ismereteimet adtam ezeknek a hősöknek a megformálása­kor. Az író azonban mint művész, minden hősének a sorsát átéli a történetek leírásakor, ez alól én sem vagyok kivétel... — Önt a szovjet-kirgiz iroda­lom egy korszerű, újító vezér­egyéniségeként emlegetik, s arról is nevezetes, hogy ren- geteget dolgozik. Munkájúnak egyik érdekessége, hogy úgy­nevezett „kétnyelvű” író. — Valóban kétnyelvű író vagyok, néha spontánul, né­ha tudatosan írok kirgizül, vagy oroszul. Bevallom, min­den nyelven nehéz írni, vagyis, hogy pontosabban ki_ fejezzem magam: igényesen írni. Mindig foglalkoztat va­lami. s az a témától függ, hogy melyik nyelven írom le először. Ha az oroszt vá­lasztom. később úgyis lefor­dítom kirgizre és fordítva... — Azt tartják, egy jó fordí­tás a mű újjászületése. Hogy van megelégedve a saját forL dításaivál? — Eddig jól ... Persze igyekszem is megfelelni a saját elvárásomnak, mert azt tartom: mindegy, hogy milyen nyelven írok, s hogy miről írok. A lényeg az, hogy mindez az embert, az ember életét szolgálja. EZt tartom fontosnak a napi munkám­ban is. amelyet a Novij Mir című irodalmi lapnál vég­zek. — Ez az újságírói, szerkesz­tői munka lehetővé teszi, hogy megismerje a szovjet írónem­zedék legifjabb tagjait is. Mit tartogat ez az új nemzedék? — Vannak nagyon" érdekes kísérletek, a fiatal írógárda . . . Távolt bolygón vagyunk, sok millió fényévnyire a Földtől. Itt középkori zsarnokság uralkodik, a fejlett civilizációhoz ,képest fe­neketlen sötétség. Aljas indulatok, ösztönök csapnak össze. Egy maroknyi bátor ember — a távoli Föld küldöttei — helybelinek ál­cázva figyelemmel kíséri az eseményeket, de erőszakkal beavatkoz­niuk nem szabad. Nemes eszményeiket követve, egy magasabb rendű társadalom szellemében, mégis megpróbálják megmenteni a jókat, megbüntetni a rosszakat. Mennyire sikerül nekik, erről szól ez az érdekfeszítö, fantasztikus történet, amelynek hősei azonban hús-vér emberi figurák, kik éppúgy élnek, szenvednek, szeretnek és meghalnak, mint mi — a Föld lakói, ma, mindnyájan! 1. . .. Amikor Rumat-a ciha- ladt Szent Mika sírja mellett, már egészen sötét volt. Az. egekig magasztalt. hamahari csődör, amelyet kártyaadós­ság fejében kapott dón Ta- meótól. hasznavehetetlen ge­bének bizmnvult. Rumata összehúzta magán a köpenyt, elengedte a kan­társzárat. A sietésnek nem volt értelme. Éjfélig egy óra volt hátra, a Csukló Erdő pe­dig már fekete, csipkés sze­gélyként állt a látóhatár fö­lött. Kétoldalt felszántott földek húzódtak, a csillagok M 4 r n fí 1981. július 26., vasárnap alatt élettelen, rozsdaszagot árasztó mocsarak vilióztak, halmok és Invázió korabeli korhadt cölöpkerítések sötét- lettek. Messze balra komor pír lobbant fel, és hunyt ki: bizonyára valamilyen falucs­ka égett, egy a számtalan egyforma Halvaszületett-, Akasztófavirág-, Zsivány-ta_ nya közül, amelyet legfelsé­gesebb parancsra nemrégi­ben Áhítattá, Áldásossá, An­gyalivá kereszteltek át. (Az út kanyarulatánál egy sötét alak vált el a bokrok­tól. A csődör visszahőkölt. Rumata megragadta a kan­társzárat, jobb kezén meg­igazította a csipkét, tenyerét kardja markolatára tette, és körúlkémlelt. Az út mellett álló ember levette a kalapját. — Jó estét, nemes dón — szólt halkan. — Bocsánatot kérek. — Mit akarsz? — tudakolta Rumata, és fülelt. Zajtalan csapda nem léte­zik. A rablókat elárulja az íjhúr csikordulása, a szürke rohamosztagosok féktelenül böfögnek a pocsék sörtől. A bokrokban azonban csend volt. Ez az ember tehát nem cinkas: zömök városi polgár, szegényes köpenyben. — Megengedi, hogy ön mellett fussak? — kérdezte, s meghajolt. ' — Tessék — mondta Ru- muta. s megrántotta a kan- társzárat. — Belekapaszkod-" hatsz a kengyelbe. A városi polgár melléje szegődött. Kezében tartotta kalapját, feje búbján jókora kopasz folt világított. Ke­reskedő, gondolta Rumata. Mi tagadás, bátor kereske­dő... De az is lehet, hogy könyvtudó. Menekült. Kita­szított ... De az is leitet, hogy kém, — Kicsoda vagy, és hon­nan jössz? — kérdezte Ru­mata. — Nevem Klun — felelte szomorúan a városi polgár. — Arkanarból jövök. — Arkanarból menekülsz — mondta Rumata előreha­jolva. Valami csodabogár, gon­dolta Rumata. Vagy mégis kém? Ellenőrizni kell ... De tulajdonképpen miért kell? Miért ne higgyem el, amit mond? Itt megy egy városi polgár, nyilvánvalóan könyv­tudó, menekül, hogy az éle­tét mentse... összetalálko­zott egy arisztokratával. — Kiun ... Ismertem egy Kiunt. Gyógyszerárus és al­kimista a Bádog utcában. Rokona vagy? — Sajnos, igen — felelte Kiun. — Távoli rokona ugyan, de nekik ez mind­egy tizenkettedíziglen.-— És hová menekülsz? Televízió Azonos hullámhosszon tagjai valóban újszerű mű­vekkel jelentkeznek. De ez az ifjú nemzedék még nem érett be, közülük még nem emelkedett ki egyetlen iga­zi tehetség sem. Számítunk rájuk, formáljuk őket, s le­het. hogy egy-két év múlva némelyikük neve világszer­te ismerősen cseng majd. Az írásaik nagy akaraterőről és jó látásmódról árulkodnak. — A magyar irodalomkedve­lő közönség úgy értesült, róla, hogy odahaza újabb kötetei jelennek meg. Milyen irodal­mi csemegét várhatunk öntől I a közeljövőben? —. Hadd kezdjem azzal, hogy sokrétű és nagyon szo­ros kapcsolatom van a ma­gyar olvasókkal, a kortárs írókkal, s a könyvkiadókkal. Sokat beszélgetünk a magyar irodalomról, költészetről, így elmondhatom. hogy sok új magyar alkotás jelenik meg a szovjet könyvesboltokban, Ami itt ma sláger, nálunk is az olvasók kezébe kerül egy­másfél éven belül. Ügy tu­dom. ez a „gyakorlat önöknél is. A legújabb írásaimat il­letően: Rab Zsuzsa fordító­val most készítjük, elő őszi megjelenésre Az élet hosz- szabb egy évszázadnál című kötetemet, s talán újdonság lesz a magyar olvasóknak a másik könyvem, amelynek azt a címet adtam, hogy A tengerparton jutó tarka ku­tya. Ez az egyik olyan mű­vem, amely nem kizárólag a kirgiz mondavilághoz, élet­formához kapcsolódik.-- lapunk hasábjain hívású, ink tízezrei ismerkedhettek meg írásaival, s ezeken ke­resztül népével. Ez bátorít lel arra, hogy égy autogramot kérjek öntől olvasóink szá­mára. — Nagyon szívesen és ba­ráti üdvözlettel adom .., — Köszönjük. ..... Szilvás István — Valahová.Minél messzebbre. Megpróbálok Irukanba jutni. — Ügy — mondta Rumata. — És azt képzeled, hogy a nemps donnái átjutsz a ha­tárőrhelyen? Ki un nem válaszolt. — Vagy talán azt gondo­lod. a nemes dón nem tudja, kicsoda Kiun alkimista a Bádog utcából? Kiun hallgatott. Rumata úgy harsogta, mint a Kirá­lyi térten a kikiáltó: >'— Az Isten, a . korona és a köznyugalom ellen elköve­tett szörnyűséges bűncselek­ményekkel vádoltad k; és azokban bűnösnek találta- tik! Kiun Hallgatott. — És ha a nemes dón bál­ványozza dón Rebát? , Ha szívvel-lélekkel hűséges a szürke igéhez és a szürke ügyhöz? Kiun hallgatott. Az út jobb oldalán a sötétből akasztófa árnyéka tűnt elő. A kereszt­gerenda alatt lábánál’ fel­akasztott, meztelen" test fe­hérlett. — És ha'a nemes dón most azonnal e csavargó mellé akaszt? — mondta. — Erős árkán ári kötélre. Az esz­mények nevében. De miért hallgatsz. Kiun írástudó? Ki un hallgatott. Vacogott a foga, és erőtlenül összehúz­ta magát, akár a megvert kutya. Hirtelen valami csob­banva az út menti' árokba pottyant. — Nosza, akassz fel! Akassz fel, áruló! Rumatij kifújta magát, s elengedte Ki unt. — Tréfáltam — mondta. — Ne félj. (Folytatjuk.) A tévé múlt heti műsorá­ban kuriózumnak, ritka cse­megének számított a kana­dai est. Kíváncsian teleped­tünk a képernyő elé. azt re­méltük. hogy egy tőlünk sok­ezer kilométerre levő, szá­munkra jórészt ismeretlen ország kulturális életébe pillanthatunk be. Nem is csalódtunk, mert ízelítőt kaptunk az. ottani tévéfilmgyártás törekvései­ből: A Tyler című alkotást láthattuk. Arról mái' az első képsorok után meggyőződ­tünk. hogy a vendégek nem akármilyen művej leptek meg bennünket, amelyik so­káig emlékezetes marad szá­munkra. A kétségtelen siker összetevőit több szempontból is érdemes felvillantani. A téma idegen tőlünk, mégis azonal együttérzünk az anyagi gondokkal birkózó, s egyre reménytelenebb helyzetbe sodródó farmerek­kel, akik hiába futkosnak a mentőövet jelentő kölcsön után. A három forgató­könyv író — Ray MacGregor, Rpiph L. Thomas és Peter Pearson érdeme, hogy a szo­katlant. a távolit mindjárt közelünkbe varázsolják. Megértjük a hetente 90 órát dolgozó apa keserűségét, sziszifuszinak tűnő küzdel­mét, s Tylor nevű fia csak Ha már megszűntünk lab­darúgó-nagyhatalom lenni, s vízilabdában sém állunk az elérhetetlen csúcson, vigasz­talódjunk azzal, bogy van valami, amiben szenzációsak vagyunk. Olyanok, hogy a világ bármelyik szakértője fcselt inthet a nyelvével; ez igen, ez aztán az igazi. Ez az igazi piáiig Chrudi- nák Alajos, aki már-már televíziós műfajt teremtett magának. Mert azok a kö­zel-keleti, vagy közép-keleti riportok, sorozatok, amelyek­kel megajándékozza a hazai nézőkel, túlnőnek a szok­vány riport keretein, azok műfaji határait feszegetik. Péntek esti műsorával is­mét igazolta, hogy nemhiába kapott nemzetközi nagydíjat és nemhiába egyik1 kedvence a képernyők előtt ülőknek. Ügy varázsol elénk izgalmat, veszélyérzetet, úgy arányit, elegyít érdekfeszítő sorokat a világ fontos politikai vo­nulatainak gondolataival, hogy lehetetlen nem végig­nézni. Lehetetlen nem „oda­ragadni” a készülék elé. Tiszteletre méltó az az ob­jektivitás, elfogulatlanság, ahogyan Chrudinák a sok esetben áttekinthetetlen po­litikai erők között — nem Szombaton hazautaztak a Somogy megyei Barcson megrendezett nemzetközi rézfúvós kamarazenei tábor tagjai. A más,félszáz részt­vevő huszonkét együttes képviseletében érkezett ide, nemcsak a hazai. hanem csehszlovákiai, NDK-beli és belgiumi zeneművészeti fő­iskolákból. A varsói, a ber­A földtudományok egyik legnagyobb alakja, Lóczy Lajos életművét bemutató kiállítás nyílt szombaton a keszthelyi Helikon' kastély- múzeumban. Az őslénytan, a térképészet és a leíró földrajz terén egyaránt na­gyot alkotott tudós geológus műveit s munkásságának egyéb tárgyi emlékeit szep­tember végéig láthatja az érdeklődő közönség. A világhírű kutató legki­azért is, kitartását. Ö nem akarja feladni a harcot, mert ezer szállal kötődik a falusi gazdálkodáshoz. Bennük az ember szimpa­tikus. Azzá tette a szerzők mesteri jellemábrázoló kész­sége, lendületes cselekmény- formálása. Nem unatkoztunk,; minden kis részlet rangjá­nak megfelelő fontosságot, hangsúlyt kap, s valameny- nyiünket magával ragad a folyvást terebélyesedő hami­sítatlan drámai feszültségtől izzó konfliktussorozat, amely végül is tragédiába torkoll. Nem tudjuk milyen érté­kű műveket produkál ma a kanadai literatúra. Nem hisszük, hogy a közeljövő­ben alapos tájékoztatást hal­lanánk valamilyen fórumon erről a minden bizonnyal iz­galmas kérdéskörről. A sokezer kilométernyi tá­volság egy estére, illetve szűk másfél órára mégis semmivé% zsugorodott. Így van az olyan alkotások ese­tében. amelyeket nemes szándék szült, amelyek írói mesterségbeli tudásuk teljes fegyverzetében igaz emberi vágyakat visznek színre, őszinte indulatokat, hiteles érzéseket szólaltatnak meg. Velük azonos hullámhosz- szon' „ (pécsi) lavírozik — mozog. Bátran}- megalapozott értékítélettel, nagyon is jól érzékelhető ál­lásponttal, melyet azonban pillanatig sem akar rákény- < szeríteni ellenfeleire sem. A Magyar Televízió való- . színűleg nemzetközi nagyte- íj kintélynek számíthat ’ arab*: ügyekben a világ elektroni- ; kus tömegtájékoztatásában, ' hiszen ezeket az ízig^véri? tévés produkciókat rajtun! kívül még nagyon sok or­szágban megnézik. A Chrudi- nák-.jelenség nemcsak ná-< lünk siker. Hogy a fent említett ri­porteri felkészültségen —- nem áltudálékos, hanem kér-* déseiben benne réjlően ab­szolút tájékozott az arab ügyekben — kívül mi még a nagy titka? Az, hogy hiába látjuk’ amint homokzsákok között kúszik, utcai lövöldözésekbe- keveredik, mégis a háttér­ben marad. Jobban mondva, nem tolakszik az előtérbe. Nem érezzük, hogy hőskör dik, hogy James Bond-féle y bravúrokat hajt végre. Dől-;/ gozik. Végzi a munkáját’ hogy okos és hű tájékozta- , tást kapjunk mi —: a nézők.' ; lini, a prágai zeneakadémi­ák művésztanárai, * valamint Magyarország zeneoktatá­sának kiválóságai két héten át képezték a fiatalokat, akik számos hangversennyel, együttes muzsikálással ör­vendeztették meg a Dráva menti rendezvén vsorozat idelátogató vendégeit. (MTI) emelkedőbb munkája a la ionhoz kapcsolódik. Kora más tudósaival együtt meg­teremtette a magyar é.s egy­ben az európai tudományos, sag,egyik legkorábbi kor-y; lex táj monográfiái sorozatát. Ez a Balaton földtörténeti ős,korától a természeti, jelen­ségek leíráson keresztül a ló környékének régészeti, néprajzi és műemléki doku­mentumait foglalja magába. (MTI) Befejeződött a rézfúvós tábor Kiállítás Lóczy Lajos munkásságáról A Chrudinák-jelenség (szigethy)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom