Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-03 / 154. szám
« 1 Kirakat Egerben megszaporodtak a szép kirakatok: versengenek a kirakatrendezők az Agria napok alkalmából. Nemcsak szépek, ízlésesek, ötletesek is — állapítom meg a Centrum melletti pavilonnál, amelyet kővel környezett az ismeretlen mester. Elégedetten biccentve lépnék tovább, de — földbegyökerezik a lábam! A következő pavilonban ugyanis — képünk bizonyítja — különféle háztartási gépek alatt egy tolókocsi áll, s fölötte függött a felirat: „hogy ennyivel is könnyebb ! legyen”! f Ez már döfi — gondolom, ! és azonnal hozzákezdek a | kirakat — művészi üzenet I kihüvelyezésének. Asszociá- | cióim: | 1. Aki háztartási gépeket f használ, annak az eközbe- | ni balesetek miatt előbb- | utóbb tolókocsira is szüksé- I ge lesz. Valamijét úgyis le- | vágja a gép... ? 2. Ha a kedves vásárló f már olyan nyomoronc, hogy I nem képes késsel-villával- I húsklopfolóval krumplit pu- | colni, habot verni, szilvát [ aszalni, és emiatt háztartási I gépeket vesz —, vegyen [ mindjárt tolókocsit is. A I nagymamának, akire a házi- | munkát hagyja. NEB'dosszié Ki törődik velük? Kevés a bölcsőde, nem minden gyermeknek jut hely az óvodában. Az iskolai napközik nem tudnak minden jelentkezőt fogadni. Itt-ott baj van a gyermek- élelmezéssel. Ezernyi a gondunk, amelyek megoldását a jövő nemzedék érdekei kívánják. De van még egy korosztály, amely az átlagosnál nagyobb figyelmet igényel és érdemel. Az öregeké. Az egészségügyi ellátás javulásának, az életkörülmények változásának örvendetes .következménye a növekvő átlagéletkor. Ráadásul a mi megyénk egy kicsit gvorsabban is öregszik, a fiatalokat elvitte hazulról a távolabbi vidékek ipari fejlődése. A községekben, a városszéli kisházakban ..ott maradtak az öregek őrizni a házat” — mint mondották. De őket ki őrzi? Az egri járási-városi NEB népi ellenőrei arra vállalkoztak, hogy felmérjék, hogyan élnek az Idősebbek. Kik és hogyan gondoskodnak azokról, akik hovatovább már nem képesek egyedül ellátni önmagukat. Az öregekről való gondoskodás örvendetes módon egyre többször szerepel a különböző szintű tanácskozásokon. Egyik formája a gondoskodásnak, hogy eltartási szerződéseket. kötnek velük. Azonban nem mind- egv, hogyan teljesülnek ezek a szerződések. Ellenőrzésükre a helyi tanácsok hivatottak, s ezért a NEB aktívái a városi és községi tanácsok gyakorlatával ismerkedtek. de ügy is. felkerestek néhány eltartottat. A tapasztalatok szerint az egri városi tanács igazgatási osztálya feladatainak megfelelően, a tartási szerződés jóváhagyása előtt igyekszik felmérni,« valóban biztosított-e az idős emberek ellátása, ápolása. Meggyőződnek a helyszínen is, milyenek az eltartás feltételei, az idős QJIjwmz 1981. július 3., péntek 3. A tolókocsi megkönnyíti a konyhai jövés-menést. 4. Minden negyedik vásárló ingyen tolókocsit kap. Abban tolják haza, ha elájul a meglepetéstől... 5. Mozgássérültek évére szóló szellemi torzszülöttet látok. Szende szellememből eny- nyi telt. Jó, tudom én, hogy nem kell a formális logika igényével elemezni ezen átszeli remeket —, de a kirakat akkor is — bizarr. Sőt: horror. Sőt: rettenetes. ,. Kőhidi Imre Virít a naprózsa A kiskunsági nemzeti park ritka növényzetű fülöpházi homokbuckáin virít a naprózsa. Ezen a területen, ahol még szabadon „fut” a homok, Közép-Európában egyedülálló a növényflóra. A száraz, nitrogénmentes talajhoz alkalmazkodó növények közül a legjellegzetesebb a talajhoz tapadó naprózsa, amelynek sárga szirmait a déli nap bontja ki. A lan- kásabb részeken díszük az árvalányhaj, a kékvirágú szamárkenyér. az illatos homoki szegfű, a serevény fűz, és a vadon burjánzó boróka. Az újabb felfedezések szerint a homokbuckák zuzmóvilága is egyedüli, feldolgozása még munkát ad a botanikusoknak. II Ménesgazda sikere Kovács András' Ménesgazda című alkotása kapta meg a legjobb külföldi film diját Lengyelországban. Az elismeréssel a lengyel filmkritikusok jutalmazzák az előző év során, az országban bemutatott külföldi filmek legkitűnőbbjének ítélt művet. szerződő felet meghallgatják a másik távoilétében, s ha a legkisebb gyanú is felmerül, nem hagyják jóvá a szerződést. Mert az igaz ugyan, hogy minden eltartási, életjáradéki, örökösödési szerződés mögött anyagi megfontolás is akad, de ha ezzel nem párosul a vállalás komolyan vett teljesítése, akkor a segítség helyett csak egymás életének meg- keserítése következik. A várost tanács a szerződések teljesítését évente egyszer, szükség esetén többször is, a helyszínen ellenőrzi. Ám úgy tűnik, a NEB-ellenőrök tapasztalatai szerint, hogy akad hiba az ellenőrzésben. Amikor felkeresték ugyanis lemmel is — jogos igénylők lehetnek, A lakás-használatbavétel díjához is kedvezményeket, részletfizetési lehetőségeket kívánnak biztosítani. A nyugdíjasok számára teremt jobb lehetőséget az a törekvés is, hogy a jövőben a nyugdíjasok háza valóban a nyugdíjasoké legyen. A népi ellenőröket egész sor javaslatra ösztönözte a szerzett tapasztalat. Olyanokra, melyeket a távoli jövőben, részben pedig már napjainkban is hasznosítani lehet. Javasolták a szélesebb körű aktívahálózat megteremtését, s az egri példához hasonlóan, az úttörők, KISZ- esek bevonásával is. A vizsgálat során Ismétel- ben megállapíthatták, * nagyon kevés a férőhely a szociális otthonokban. Bővítésükre pénz kell. De van társadalmi erő is, amelyet hiba lenne számításon kívül hagyni. Ahogy az óvodák, bölcsődék, gyermekintézmények vagy éppen a sportpályák építésére, bővítésére meg lehetett nyerni az embereket, minden bizonnyal nem találna süket fülekre olyan felhívás sem. hogy bővítsük a szociális otthonokat. Csak szervező kell hozzá. Az egyik népi ellenőr a vizsgálódások összegezése során azt mondta: ahogyan mi, és ma gondoskodunk öregjeinkről, úgy törődik velünk a felnövekvő nemzedék. így igaz. Deák Rózsi A kasza Aratás van. Csodálatos masinák, bonyolult kaszáló, cséplő szerkezetek habzsolják a gabonát, a kenyérnek valót. Ahol a kelő Nap aranysárga búzatengert talál, estére már hűlt helye mindennek és földbemaró tárcsák szaggatják a tarlót. Régen az egész ország falunépe talpon volt, amikor aratni kellett és summások izzadtságverte nótájától volt télé a széles határ. Kévét kötni, keresztet és kazlat rakni úgyszólván minden valamirevaló villaforgató ember tudott. Ezrek és tízezrek arattak, hordtak, csépeltek, míg végre a szó szoros értelmében véres verejték árán magtárba került az Élet. Most másfajta aratásoknak vagyunk szemtanúi. A falu népe úgyszólván nem is tudja, hogy kilenc kombájn harapja a kalászokat, vágja, csépeli egyszerre, szinte gombnyo* másra. Ha az idő engedi, tizenhat-tizennyolc munkanap elégséges,' hogy egy megyényi aratnivaló a magtárba kerüljön. A napokban a nyári forróság a hobbikertekbe csalogatta a városlakókat. Kapálgattak, permeteztek, locsolgattak, gyümölcsöt szedtek az- emberek. Egyszer régi ismerős hang, a suhogó kasza hangja hallatszott. — Mitxdolgozik? Restelkedve nézte hol a kérdezőt, hol a kaszát — Kaszálnék. Füvet kaszálnék, ha... .j.. — Kaszált már valamikor? — Soha az életemben. Ügy gondoltam, vásárolok egy kaszát, egy nyelet és kaszálok, mint a parancsolat. Az egyszerű munkának tűnő művelet kárvallottja értetlenül leste a kaszát, mint valamiféle csodálatos jószágot,’ amelynek nem tud parancsolni az ember. — Egy kombájnt bizisten hamarább elvezetnék. — Mégis, mi a baj a kaszával? — A fene se tudja, pedig fenőkövet is vettem hozzá. Mustrálgatjuk a kaszát, nézegetjük, ujjúnkat húzgalgatjuk a fűtől zöld pengén. — Ez bizony életlen, akár a bot. — Mit kellene tenni? — Meg kellene verni! — Mit? — A kaszát. Már úgy értem, hogy üllő, kalapács, szóval tudja, ahogyan valamikor falun az aratók csanálták. Az ember a fejéhez kap. — Jó, hogy mondja! Ennek a kaszának először élét kell kalapálni és csak azután jöhet a fenés. Nos, mit szól hozzá, még egy kis üllőt is vettem, csak éppen elsuvasztottam a lomtárba. Előkerült az üllő, meg a kalapács. Verődött a kasza, véko- nyult az éle, csak éppen — mint később kiderült — nem ott,’ ahol szükséges lett volna. Beljebb, sokkal beljebb érték a pengét az ütések, így aztán a kasza éle, olyan maradt, mint a bot. — Azt a keserves mindenségét ennek a kaszának! Látott már ilyet valaki, hogy a huszadik században a technika világában egy műszakilag képzett ember ne bírjon egy nyavalyás pléhkaszával? Egy harmadik beszélgető partner érkezett a hangos szóra. — Kaszával bánni kérem nagyon kényes dolog. Ez aztán az igazi tudomány! Egy gombot megnyomni, egy kart behúzni nem nagy dolog, de egy kaszát megverni, megfenni tisztességesen. .. Félóra múlva munkára készen áll a kasza, csak éppen olyan ember nem volt, aki bánni tudott volna vele. — A kaszában most már nincs hiba! Csak az emberben.' A harmadik vendég aztán kézbefogta a kaszát és olyan csodálatos, ősi mozdulatokkal kezdte „aratni” a zsenge füvet, hogy megbámulta valamennyi magas műveltségű, műszaki ember. Szalay István ART BUCHWALD: Az új veszély az egyik idős embert, kiderült, két éve egyáltalán nincs szükség gondozásra, — meghalt. Feltehető, a korábbi években nem találtak hibát eltartásában, s az egyébként valóban túlterhelt ügyintézők nem látták indokoltnak a sűrűbb ellenőrzést., az eltartó pedig nem tartotta fontosnak a változás bejelentését. De ez az egyetlen tény is indokolja a NEB- ellenőrök javaslatát, s a városi tanács törekvését, hogy társadalmi segítséget vegyenek igénybe. A gyakoribb és alaposabb ellenőrzésekhez a Hazafias Népfronttól kértek — és kapnak — segítséget. Elsősorban azokat, a nyugdíjasokat kérték fel közreműködésre. akik nem régen tartoznak e kategóriába és szívesen vállalták a munkát. Nekik új feladatot jelentett, s azt az érzést, hogy a nyugdíjas években is számítanak rájuk, az öregeknek pedig segítséget, sorsuk megnyugtató rendezéséhez. Megértésre talált a NEB javaslata az idős emberek lakásproblémáinak megoldására. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a lakásgazdálkodásra készült új tervezet részletesen foglalkozik az idősek, a nyugdíjasok, járadékosok lakásügyével. Kedvezményeket biztosítanak számukra, a nyugdíjasok, az idős egyedülállók . — magasabb egy főre jutó jövedeAz országra leselkedő legújabb veszélyt — ha jól értem az „erkölcsös többséget” és a tv-prédikátoro- kat — nem a kommunisták, vogy a velük szimpatizálók jelentik, hanem az elvilá- giasult, a „szekularizált humanisták”. Ezek az elvilágiasodott humanisták végeznek agymosást a gyermekeinken a fejlődéselméletről, a szexről, a fajok közötti kapcsolatokról szóló, mocskos szavú könyvekkel. Ezeket a nézeteket ki kell sepernünk a könyvekből, az iskolákból és a könyvtárakból. A könyvek cenzorai munkához is láttak, megindult az erkölcsi kereszteshadjárat és a hajtóvadászat a szekularizált humanisták ellen. A könyvégetök közeli ismerőseim, ezért elhatároztam. mielőbb csatlakozom kampányukhoz. Csupán az a problémám, hogy a MacCarthv-korszak vörös boszorkányüldözésé- vel ellentétben most fogalmam sincs róla, miről ismerhetők föl az elvilágiasodott humanisták. Könnyű volt az ötvenes években valakit komcsinak vagy szimpatizánsnak nevezni, hiszen állandóan Daily Workert szorongatott a hóna alatt, és nem sokat baj- molódott a cipőfényesítéssel. Sosem volt egy jó szava MacCarthy szenátorról vagy Roy Cohnról, és az ötödik parancsolatot emlegette, ha megidézték az Amerikaellenes Tevékenységet, Vizsgáló Bizottság eié. Szóval, könnyen kideríthető volt," járt-e valaha a több száz szervezetnek akárcsak a környékén is, amelyeket a kormány fölvett az erőszakos fölforgató tevékenységgel vádolt szervezetek listájára. Egy elvilágiasodott humanista azonban egészen más tészta. Honnan tudhatnám meg valakiről például, hogy egészen értelmesnek tartja a Darwin-elméletet, ha ezt nyíltan nem vallja be. És az elvilágiasodott humanisták nem egyenletes- diznek. Nincsenek sejtjeik, ahol összeesküsznek Amerika ellen, és nem folytatnak vallásellenes propagandát. Legtöbbjük egyedül dolgozik, történelmi kutatásokat végez, könyveket és regényeket ír. megmagyarázza, hogyan születnek a bébik, tudatát, hogy elmondják nekik, milyen a világ, de azt ritkán, hogy egy elvilágiasodott humanista szerint milyennek kellene lennie. Szerintem a szekularizált humanistákat az teszi nagyon veszélyessé, hogy pontosan olyanok, mint önök vagy én. Némelyikük akár a legjobb barátjuk is lehet, és még csak nem is sejtik róla, hogy humanista. Meglátogatja önöket, játszik a gyerekeikkel, eszik az été. lükből, önökkel együtt még meccset is néz a tévében, és soha nem tudják meg róla, hogy olvasta a Szép új világot és a Huckleberry Finnt. Persze, akad köztük, aki kérkedik a humanizmusával, s azzal henceg, hogy helyesli az abortuszt, és ellenzi,- hogy az állami iskolákban imádkozzanak. Őket rövid úton kidobhatják a la-' késükből. Egyébként minden szekularizált humanistára, aki fundamentalistának vallja magát, legalább tíz másik jut, aki ugyancsak fundamentalistának adja ki magát, ám közben az amerikai család szétzüllesztésén mesterkedik. Semmi sincs többé biztonságban, ha a kongresszus tagjaiból alakult Antiszeku- larizációs Humanista Bizottság nem irtja ki mindennek a gyökereit is. Tanúkat kei! kihallgatnia, akiket kötelezzenek a többi, ismeretségi körükbe tartozó elvilágiasodott. humanista megnevezésére. A könyvtárosoknak és a tanároknak felelniük kell a polcaikon található könyvekért. A kiadók legyenek felelősek mindazért, amit kinyomtatnak. Az írókat büntessék az írásaikért. Az elvilágiasodott humanisták tudomására kell hozni, hogy szint kell vallaniuk az első parancsolatról. Vissza kell térniük azokhoz a régi erkölcsi értékekhez, amelyek naggyá tették ezt az országot. Még akkor is, ha kő kövön nem marad, Először is el kell égetnünk a könyveket, és ha ez nem elég — az embereket is meg kell égetni. (Fordította: Homoródi JózsefJ