Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
,.A legjobb úton haladunk a «épgazdasági jelentőség felé" — Szabados István Felszállási engedélyt kér Fekete Kornélia Ezt irigylem Miük: az el. libbenés könnyed, felemelő pillanatát! Benne a repülés történetének minden tapasztalata, megannyi új, és még feltáratlan ismerete — és a bizonytalanság. Igen. Amely, nek vállalásához annyi bátorság kell! Hiszen az elllb- benéskor csak a földet érés a biztos! A sárkányrepülésben szá. fisomra még mindig maradt valami misztikus. (Ahogy az ejtőernyőzés is megemészt, hetetlen egy kívülálló számára Legalább száz ugrást láttam helikopterből. A vissza- fordulő arcokon mindig valami furcsa mosollyal. A földön oly különböző emberek a zuhanás első öt méterén teljesen egyformákká válnak e mosolyban. Magukon aratott győzelem?) Most is: a Galyatető északi oldalán. „Döglött" a meleg, áll a levegő. Az Eger Kupa résztvevői üldögélnek a kifeszített, orra buktatott sárkányok árnyékában, nézik a felhőtlen eget, a tájat. A start, az cllibbcnés pillanata: két lépés után már a szakadék fölött a pilóta Petr Kodijtek merev szerkezetű sárkánya új utakat sejtet Mondják, a téli, északi szelek idején, a hő érkezése előtti napon a Tátra is íde- sejlik. Most esők a környező községek: Parádsasvár. Parádfürdő, Bodony, Recsk, Mátradereeske házai számlálhatok. Mindenki vár. Az első fuvallatban indultak közül ketten már a kékesi adó_ tórony fölött „kavarnak” a felszálló meleg légáramlatban, a „termikben”. Ketten- hárman leszálláshoz készülődnek a parádsasvári mezőn : ők a „kútbaesettek”, akiknek a haladás csak lefelé sikerült,. Az ő tapasztalataikon okultak, várnak a többiek — jó órája már. És akkor, látszólag ok nélkül — hisz szellő sem rez- dül —, feláll a Rozmaring Tsz versenyzője, a kesehajú, szótlan Várkonyi Miklós. Bemondja számát a főbíró Elfér Pátnénak, kettőt előrelép. és máris a levegőben. Köröz, egyre feljebb. A szél csak ekkor ér hozzánk: ő már tudta, hogy jönni fog. Déli irányban keresztülszelte a Mátrát; majd tizenhét kilométert tett meg légvonalban. és ezzel nyerte a versenyt. Tudott valamit a le- ■egőről. amit a töhbiek nem. Még Pilinszky Károly rektor is elismerően néz utána, pédig ő, a verseny fővédnö1081. július 19., vasárnap Tapasztalatcsere. Milán Ba- bovka libereci versenyző az angol „Démon” hintóját tanulmányozza. ke nyilván saját „fiaiért”, a műegyetemistákért szurkol. O ‘ Ha valaki megvizsgálná, hogy mely sportágban legtöbb az egy főre eső diploma, minden bizonnyal a sárkányrepülés lenne az első. Nem véletlenül. Hisz a — ma már nagy öregnek számító „harminconéves” — magyarországi elsőknek komoly elméleti felkészültséggel kellett rendelkezniük. A levegő áramlási viszonyai, a szárnyprofil számítása, és nem utolsósorban a gyártás méretezési, technológiai nehézségei . olyan szakmai ismereteket követeltek, amely, lyel csak a mérnökök rendelkeztek. Köztük is Várkonyi Miklósról azt tartják versenyzőtársai — zseni a sportban — csakúgy, mint klubtársáról, az eddig egyet, len igazi nőversenyzőről, Fekete Kornéliáról. Nő: csupa lélek, ahogy fogalmaz: — Az egészség, a jó gép, a kiképzés kevés, ezek csak alapfeltételek. Nézeti, hogyan csinálják a többiek. A levegő nem látható! Így csak totózni lehet a furcsa mozdulat indokát. Hallgatni a repülés utáni magyarázatokat, élménybeszámolókat, és kicsipkedni belőle a számomra még ismeretlen morzsákat — ez is kell! És ami talán a legfontosabb: állandóan a sporttal kell élni, vele álmodni, szüntelenül átgondolni a földön is, a magasban várható gikszereket. Hogyan védjem ki, hogyan hasznosítsam: ez a titok. O Aztán van, aki tudja, dé nem nyer. Tóth Ferenc, szin. tén „ős” már; marxi szakállú feje szobrász vésőjéért kiált. Most dühös: — Hat napig maradtam pont nélkül! Hat napig! Tudom, hogy nem én vagyok a legjobb, de ennyire rossz sem 1 Szóval az öregeknek — Kiss Ferencnek, Körösi Istvánnak, Borovszky Andrásnak is kijut: kinek ez, kinek az! Dr. Ordódy Márton, a sportág magyarországi még- honosítója. aki könyvet is írt a sárkányrepülésről, a szerencsések közül való: — Az Egedről indultunk hárman, és az északnyugati széllel sodródtunk Mezővesd felé. Ez az égjék legszerencsésebb útvonal: ezen született az első magyar ezüstkoszorú. 51 kilométert repült érte Hegyi Endre Le- ninvárosig. (Az Olefingyár portáján szállt le: ott van telefon ...) Mezőkövesdig ju. tottunk. amikór három vitorlázógéppel találkoztunk — évek óta erre a pillanatra vártunk! És bizonyítottunk is: ugyanabban a termikben a felhők aljáig emelkedtünk. Ók, kisebb fordulékonysá- guk miatt jóval alattunk kiestek az emelő légörvényből. Pedig a vitorlázógép három-négyszer (!) olyan messze siklik —. mégis vertük őket. Ettől függetlenül változatlan az ezüstkoszorú feltételrendszere, ami igazságtalanul szigorú ránk nézve: 1000 méter nyert magasság, ' 50 kilométer távrepülés, öt óra időtartam: a legnagyobbaknak is csak szerencsével sikerülhet! O A sportág nagykorú. Ugyanaz a repülésirányító szolgálat -engedélyezi a repü. lést, mint a katonákét, a MALÉV-ét. Ma már két évig (!) is tartja magát egy- egy újdonság, amíg fel nem váltja a még újabb. Lassan elkülönül egymástól a sár- kányosok között a repülőművész és a konstruktőr. Szabados István válogatott kerettag valahol a válaszút- nál áll: — Ez az UHU a legfrissebb konstrukciónk. Merk György terve, és annyira új, hogy még a híres sárkányszerkezet- gyártó angol .Sy way ejtőerDr. Ordódy Mártod nyős csodáját, a Démont is megelőzte. A dupla anyag közé olyan merevítőléceket is építettünk, amelyék szórnyprofil alakúra feszítik szét. Ez már teljesítmény gép! Méricskélik is a csehszlovák versenyzők — pedig ők is hoztak újat: Petr Kodijtek merev szárnyú sárkánya a mezőny leggyorsabbja. Óriási ' csomagolópapírra rajzól- ják a szárnyprofil íveit, a méreteket, a merevítőkötelék rögzítési pontjait. Szabados István nem irigykedik: készségesen válaszol, majdnem mindenre. — Mindent úgysem lehet „koppintani": az anyag minőségét mindenki maga választja meg. Mire megépítik,’ berepülik ezt a madarat, nekünk már lesz jobb. Repülőink egyébként i* a kísérletezők közül valók. Minden új típust leejtenék például egy hetvenméterés toronyból, függőlegesen előre. Ha nem áll önmagától vízszintes repülésbe — nem repülhet. (Persee a maradéka!) O 1 A fejlődés következő állomásait is pontosan látják már. Nem véletlen mostanában a sok bemutató motoros. propelleres sárkányrepülőkkel, és az autóvontatású, vagy csörlőzött. felszállással. A cél: elszakadni a kényszertől — a lejtőről való Indulástól. Hiszen ha sikerül tisztázni, szabályzatban rögzíteni e módszerek, feltétel- rendszerét, sík terepről, vízről, akkor országúiról ugyanúgy felszállhatnak majd a sárkányok, mint most a hegv_ ről. Még az időjárástól is függetleníthetik magukat. Oka van ennek, az áldozatok ellenére. (Mert mindén nagyobb előrelépésnek vérrél írott története volt: csak az ismétlők ússzak meg balesét nélkül. Nemrégiben egy versenyzőnek kellett (?) meghalnia: vontatáskor kettétört a sárkánya a magasban, — Változtatni kellett a szerkezeten!) És ha mindez eddig játéknak, oktalan hősködésnek tetszett, álljanak itt Szabados István megfontolt, okos szavai: — Csodálatos az esti szél elültekór, a „vaj”-időben motorral repülni. Egy 130 köbé centis, 8500-at pörgő, de 10 lóerős kis berregő tol hátulról, és oly könnyed, oly lágy a repülésed, mint a gólyáéi Toronyházak között keringhetsz, szlalomozhatsz, dómé bök fölött repülhetsz, egykét méter magasan. Vagy felemelkedhetsz, igen: lefényképezni árvizet, élősködőktől károsított vetést, víztározót, vizsgálhatod az erőművi hűtőtorony áramlási viszonyait. Egy vacsora áráért, repülőtér nélkül szeréz- hetsz olyan információkat, amelyekért enélkül repülni kell géppel, óriási pénzekért. Gyors vagy, könnyed és for- dulékony — ... és szabadj mint a madár. Kép és szöveg: Kőhidi Imrs »
