Népújság, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-07 / 132. szám
Védenünk kell a földet AZ EMBER ÁTALAKÍTJA A TERMÉSZETET, igényének megfelelően változtatja környezetét, céljainak eléréséhez „fogja igába” a természet erőit. S hogy milyen a megváltozott környezet? Élénkzöld búzatáblák mellett visz a vonat, aztán egyik pillanatról a másikra változik a táj: elhagyott agyagbánya. Tátongó nyiladékok, amelyeket elpusztíthatatlan gyomok vettek birtokukba. És ami még rósz. srpbb. a közeli téglagyár kéményéből szürke-fekete füst gomolyog, a szél pedig szanaszét hordja a tüdőre nehezedő ködöt. így fest a kép. mert a célirányos természetátalakító munka nemcsak szükségleteinket, igényeinket elégíti ki, hanem — salakjával, kedvezőtlen következményeivel ártalmunkra is van. Átalakul, sőt nemritkán elpusztul a termőhelyek őshonos, eredeti növény- és állatvilága. Mezei virágaink helyett növényvédő szereken „hízó” gyomok ütik fel a fejüket. Szaporodnak a rovarirtó szereket is túlélő kártevők. Sokan mindezekből azt a következtetést vonják le, hogy kár volt és ma is fölösleges a természeti folyamatokba beavatkozni, mert csak veszedelmeket hozhat ránk. a biológiai egyensúly megbontása beláthatatlan következményekkel jár. Ez részben így igaz. | Magyarországon rria már i 1300 kilogramm gabona és ; 140 kilogramm hús jut egv- egv emberre az éves mező_ : gazdasági termelésből. Ezzel ' a teljesítménnyel hazánk nemzetközileg is az élenjárók közé küzdötte fel magát. Igaz, nem sportból. A hazai ellátás növekvő igénye, ' az export fokozódó követelménye szorította erre a pro- ■ duktumra népgazdaságunkat. Tudni kell, hogy húsz évvel ezelőtt egy-egy hektár föld csupán a felét adta mai hozamainak, egy-égy me- zőgazdasági dolgozó legfeljebb a negyedét termelte meg annak, amire most képes. Ehhez a lehetőséget viszont éppen az ember természetátalakító munkája — a műtrágyázás, a kémiai növényvédelem. az új növény. és állatfajták meghonosítása teremtette meg. De nem vagyunk mindig mértéktartók. A SZERVESANYAGVISSZ A PÓTLÁSSAL NEM TÓRŐDÖ műtrágyázás például előbb-utóbb a termőtalaj pusztulásához vezet, a nyakló nélkül adagolt gyom- és rovarirtó szerek az életfeltételeket kedvezően befolyásoló tényezőket is „mérgezhetik”. A mértéktől, a vezérlőelvtől immár nemcsak környezetünk, vele együtt jövőnk is függ. Ezt a kérdést nem lehet a továbbiakban csak a termelést irányító mérnök, vagy csak a természetvédő idealista szemével nézni. Arra van szükség, hogy gondjainkat az összefüggések ismeretében, a következmények számbavételével oldjuk meg. Országunk legnagyobb természeti erőforrása a termőföld. Hasznosításának feltétele. hogy a talajok természetes termőképességét fokozzuk. De úgy, hogy például a növénytermesztés egyre növekvő feladatait teljesítő agrokémia kedvezőtlen hatása az el viselhet őség határán belül maradjon. Ügy, hogv a melioráció ne csak a fölösleges vizek elvezetését., hanem azok tározását és szükség szerinti visszavezetését is jelentse. Hogy a föld mélyét kutatók, az utakat, városokat építők mindössze annvit tegyenek használhatatlanná a termőföldből, amennyi eredményes munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges. A TERMÉSZETÁTALAKl- TÁS ÉS TERMÉSZETVÉDELEM nem egymást kizáró fogalmak, hanem ugyanannak a folyamatnak — az emberi létfeltételek folyamatos és bővített újratermelésének — két elválaszthatatlan oldala. Rajtunk múlik, hogy a kedvezőtlen jelenségek számának növekedését megállítsuk. Kőváry E. Péter A jó Is javítható Évek óta gyártják az istenmezeje! Béke Termelő- szövetkezet. szederkénypusztai majorjában a FATIP jelzésű faépületelemeket A tetszőleges hosszúságra építhető szerkezetből tavaly ötezer négyzetméternyi alapterületet, állattartó, gabonatároló, szociális teket, tornatermeket fedtek be szerte az országban. A szövetkezetnek e melléküzem- ága csaknem egymilliós nyereséget hozott. Mégsem állt le a gyártmányfejlesztés: a nyárra már „piacérett” lesz a magánépítkezőknek szánt előregyártott tetőszerkezet. így néz ki a felállított FATIP-szerkezet belülről. Műanyag ponyvával, illetve alumínium lemezzel egyaránt borítható, a hőszigetelés igényeinek megfelelően. (Fotó: Kőhidi) Javultak a gyárfás körülményei is. A ragasztással-szegez és- set készülő elemekhez olasz pneumatikus szögbelövő gépet vásároltak. * A Típustervező Intézetben tetőtérbeépítésre, házgyári kislakásra, illetve hagyományos felhasználásra egyaránt alkalmas változatot munkáltak ki — alkalmazásával egy négyzetméternyi tetőszerkezet — borítás nélkül — nem egészen kétszáz forintba kerül majd. « Nincs más hátra, mint előre Népi ellenőrök az építők munkájáról Megyénk népi ellenőrei, a pénzügyi és a közgazdasági szakma elismert művelői, az 1977-ben tartott alapvizsgálatuk után — amely a vezetésre, a termelésre és a gazdálkodásra egyaránt kiterjedt — a közelmúltban ismét megmérték Heves megye építőipari szervezeteinek munkáját. Kérdéseikre elsősorban a Heves megyei Állami, a Heves megyei Tanácsi, az Egri Közúti Építő Vállalatnál, a Mátravidéki Építőd és Szakipari, a hatvani valamint az egercsehi építőipari, szövetkezeteknél kértek, és kerestek hiteles válaszokat. Mindenekelőtt arra voltak kíváncsiak, hogy a különböző állami és helyi támogatások ellenére az ágazatnak miért nem sikerült teljesítenie az V. ötéves tervét, és hogyan tudna ,a lehető leggyorsabban. és legolcsóbban kijutni az újabb (? ! ? !) hullámvölgyből. Az ígéretes múlt... Az 1977-ben feladott „NEB- lecke” eredményeként az érintett vállalatok, szövet, kezetek, a felügyeleti hatóságok, valamint az érdekképviseleti szervek — elsősor_ ban a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága által hozott határozatok alapján — tucatnyi intézkedést tettek a feltárt hiányosságok megszüntetésére. A bizonyító tények meg_ cáfolhatatlanok: 1977 és 1980 között az érintett vállalatok és szövetkezetek nem kevesebb, mint 368 millió forintot költhettek saját beruhá- '/ásóikra, 79-.millió forintoké pedig a forgóalapjuk növelésére fordíthattak. A tetemes milliók 22 százalékát tanácsi juttatásként, 25 százalékát pedig állami támogatásként és bankhitelből kapták. A fejlesztésekhez a Heves megyei Tanácsi és a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat kapta a legnagyobb összeget, és mindkét vállalatnál sikerült is korszerűsíteni a gépparkot és a technológiát is ... A szomorú jelen... Mint a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság szakemberei a legutóbbi vizsgálatok során megállapították: a vállalati, valamint a felügyeleti szervek intézkedései sajnos nem hozták meg a kívánt eredményeket. Igaz ugyan, hogy a 70-es évek végén számottevően nőtt megyénk építőipari szervezeteinek kivitelezői kapacitása, de mivel az érintett egységek igen jelentős megyén ki. vilii építésekre vállalkoztak, és vállalkozhattak (? !) így végül is a megye V. ötéves tervének megvalósításában az állami és tanácsi építők is egyaránt adósak maradtak. A megyén kívüli munkák aránya a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál az 1970-es évi hat százaléktól tizenegy százalékra, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál pedig 8.7 százalékról nem kevesebb, mint tizennyolc százalékra emelkedett. Az állami építők 1980-ban az építésszerelési munkák tizenhárom százalékát, a tanácsiak pedig harminchat százalékát megyén kívül végezték. Minta megyei NEB szakemberei megállapítottak; kmtelezési értékre átszámítva 1978— 1980-ban a két vállalat nem kevesebb, mint 720 millió forintot érő munkát végzett Heves megyén kívül. Miközben mindkét cég milliós értékű megyei beruházások kivitelezését utasította el kapacitáshiányra való hivatkozással. Íj ezért, ki azért. I: A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat minisztériumi utasításra vesz részt a budapesti lakásépítkezésben. Tetszik, nem tetszik, ezt tényként kell tudomásul venni. Egészen más a helyzet a tanácsi építőkkel. Annál is inkább, mert a megyei tanács vb 129 1 1976. (VII. 20.) határozatában szigorúan korlátozta a vállalat megyén kívüli munkálatait. Mindezek ellenére évről évre nagyobb beruházások megvalósítására vállalkoztak — a budapesti szállodaépítések stb. keretében. Csak „az érdekesség kedvéért” jegyezzük meg, hogy a megyei tanács vezetése a végrehajtó bizottság jogerős határozata ellenére is sorra hozzájárult a vállalat megyén kívüli „portyázásaihoz”. Most derült ki az is, hogy tevékenységükben egyre nagyobb szerepet kapott, az Eger város alatt húzódó pincerendszer felújítása. Ez ugyanis anyagilag sokkal jobb üzleteket ígért és biztosított a cégnek. Mindezek eredményeként a sokszorosan kitüntetett vállalat egyre kevesebb időt, s erőt fordította megyében jelentkező tatarozás!. felújítási igények kielégítésére, elsősorban olyan vállalkozásokba fogott — a pincerendszer megerősítése, műanyag ajtók, ablakok gyártása stb. —, amelyek közvetlenül nem is tartoznak a vállalat profiljába. Hogy ezeket megtehette, az természetesen nemcsak a vállalat vezetőinek számlájára írható... A?, anyagi é6 szellemi erők szétforgácsolásának végül is az lett az eredménye, hogy nem tudták teljesíteni a szerződésijén vállalt megyei kötelezettségeiket, számos beruházásuk késve és az eredeti költségeknél jóval nagyobb összegekben valósult meg. A munka szervezésében, valamint a vezetésben keletkezett feszültségek és szakadások miatt a vállalat teljesítménye hétről hétre, hónapról hónapra romlott. Megingott a bizalom a megrendelők részéről, és hitelüket vesztették a közösen megállapított átadás-átvételi határidők is. Mindezek eredményeként az oly szén napokat mesélt cég végül is megbízhatatlanná és fizető- képtelenné vált. Ha más okok miatt is, — nem sikerült a termelést és a gazdálkodás szervezettségét javítania, valamint a közén- vezetés színvonalát erősítenie —■ de hasonló sorsra jutott az Állatni Építőipari Vállalat is. Kötelezettségeinek csak részben tudott, eleget tenni, s ennek következményeként ismét megjelent a szanálási bizottság a • vállalatnál. Először, másodszor harmadszor is: Heves megye Vita tárgya sem lehet, hogy megyénk építőipari szervezeteinek először, másodszor és harmadszor is a megyei építési igényeket kell legfontosabb politikai és gazdasági feladatainknak tekinteniük. Vagyis elsősorban azokra a beruházásokra és fejlesztésekre kell erőforrásaikat fordítaniuk, amelyek szűkebb hazánk, Heves megye VI. ötéves tervének célkitűzéseiben szerepelnek. Hogy tetemes mulasztásaikat miként tudja az ágazat pótolni, az elsősorban azoktól függ, akik vezetik és szervezik a két nagy gazdasági egység munkáját. Abban viszont nekik is igazuk van, hogy egyedül nem képesek gondjaikat megszüntetni, és csak akkor, és csak úgy tudnak a megye által igényelt feladatokhoz felnőni, ha mielőbb sor kerül a munkájukat akadályozó objektív és szubjektív okok megszüntetésére. Mielőbb rendezni a sorokat. . T Megyénk építői — mint az említett példák bizonyítják — az 1977-es vizsgálatok után is bebizonyították, hogy képesek több és jobb munkára. S mivel termelésük és gazdálkodásuk ezután is meghatározó lesz a meeve VT. ötéves tervének megvalósításában. ezért számukra is érvényes az a régi. és bölcs mondás: „nincs más hátra, mint előre”. Vagyis a megve, az iparág és az országos szervok segítségével mielőbb rendezni kell soraikat, meri kö^h^n azok a "a-zöasáei és politikai célkitűzések megvalósítása kerülhet. ..úiabb hullámvölgybe”, amelyek megvénk egész lakosságának gazdagodását hivatottak szolgálni. Nem a nagy szavakra, az úiabb fogadkozásokra van tehát szüksdg hanem, n tervekkel velő őszinte szembenézésre. és gyors, hatékony intézkedésekre. Koós József Madarak és fák napja Az idén három esztendeje annak, hogy — sok év után — felelevenítették a régi hagyományt: megyénkben is megünneplik a madarak és fák napját. A HNF, a tanács, az úttörőszövetség most a Gyöngyös melletti Pipis-he- gyen rendezi a megyei találkozót, amelyre — kisvo- nattal, autóbuszokon — elsősorban a város, valamint környékének általános iskolásait várják. A június 13- án, szombaton délelőtt 10 órakor kezdődő ünnepi eseményen méltatják a kedves nap jelentőségét, majd Molnár Istvánná vezetésével a „Széchenyi István" emlékplakettel kitüntetett gyön- gyössolymosi „Kék Cinege” környezetvédelmi őrs ad műsort, illetve tájékoztatást rendkívül érdekes, izgalmas munkájáról. Mint értesültünk: nem hiányoznak a gaz.' dag programból a játékos vetélkedők sem. Lesz környezetvédelmi totó, dalos-, és szavalóverseny is, s az érdeklődők — a gyöngyösi, felnőtt természetbarátok kalauzolásával — rövid erdei túrán vehetnek részt a Mátra élővilágának megismerésére. A legügyesebbeket: természetesen díjazzák. S azon vannak a rendezők, hogy minden résztvevő — hűsítőül — kapjon egy üveg kő»át. Még ha több százan lesznek is. Semmi,® 1981. június 7„ vasárnap ■ V Megint nem sikerült
