Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-14 / 111. szám

(Nem) akadémikus vita

KÉPZELJÜNK EL egy

acélkék Rolls Royce-t, amit potom húsz dollárért kínálnak a Merkur-telepen. Ne gyanakodjunk bóvlira, egészen jó kis kocsi. Alig nagyobb a motorja, mint egy gyufásdoboz, viszont százezer kilométeres sebességgel repít előre óránként. Igaz, zabálja a benzint, harminc litert is elfogyaszt — tízmillió kilométeren.

Kérem mosolyogni! Tiszteletreméltó tudósaink is ezt tették az Akadémia idei közgyűlésének vitaindító előadá. sán, amelyen Vámos Tibor akadémikus, a számítástech. nika mindentudója elemezte a világ és hazánk műszaki fejlődését. Persze, hogy a műszaki fejlődés néha megdöbbentő ütemét szakmájából választott példákkal fűszerezte. Az álombéli Rolls Royce bizonyítékként került az előadásba: lám, il.yen autói lehetnének a világnak, ha az autóipar is úgy fejlődött volna, mint a számítástechnika. Amely nem az álomvilágban, éppenhogy a hétköznapi valóságban produkál lélegzetelállító „mutatványokat”. Az idén például forgalomba kerül az a komputer, ami másodpercenként hatszázmillió műveletet végez el; s lehetne folytatni a sort. Az információs rendszerek, távadatvivők, hírcsa. tornák fejlődése sem kisebb, ráadásul a számítástechnika térnyerését sietteti az is, hogy rohamosan csökken az áruk. A fejlett ipari államokban #.gy kisebb üzem teljes adatforgalmát ellátó gér. egy átlagos személyautó negyedébe kerül.

Mindez persze még nem ok arra, hogy az Akadémia közgyűlését a műszaki- fejlődésnek szenteljék. Ami miatt mégis a műszaki fejlődésről vitáztak két napon át az akadémikusok, az a számítástechnika és az információs rendszerek fejlődésének általános társadalmi hatása- A tudósok nem egyszerű, változásról, hanem

fordulatról beszélnek. Gyöke, rés fordulatról a termelés eszközeiben és a termelés szervezésében. Mindez már ma is tapasztalható a világban. A műszaki fejlődés egyik hatása például, hogy módosul a társadalom szerkezete. Egyre kevesebben dolgoznak közvetlenül a termelésben, viszont egyre nő a kiszolgálók, a termelést előkészítők és a szolgáltatók száma. Átalakul a termelés, az állami gépezet irányítása. Az eddig zárt. hierarchikus felépítésű rendszerek helyébe új, nyitott, egymással együttműködő rendszerek lépnek, amelyek a technika segítségével szinte azonnal kiválasztják a leghelyesebb gazdasági döntést. Utópia? Az ezredforduló túlságosan közel van; a világ pedig halad. Vámos Tibor szerint olyan fordulat előtt állunk, amely- leginkább ahhoz a biológiai fordulathoz hasonlítható, amikor az élő szervezetek idegsejtjei kialakultak és rendszerré szerveződtek.

Szentágothai János, az Akadémia elnöke úgy fogai, mázott, hogy a világ ma már túlságosan is egységes rendszer ahhoz, hogy büntetlenül hátat fordíthatnánk neki. Amit egyébként hazai gépiesedé, de még nem eléggé gépesített életünkben amúgy- sem tehetnénk meg. A magyar gazdaság állapota, feladatai közismertek. A világ, piac, a versenyképesség fogalma már a tízen aluliak szótárából sem hiányzik, lépést kell tartani a világgal, amihez a műszaki fejlesztés adja a lendületet. Ráadásul nemcsak az élen járók diktálják nekünk a tempót, hanem az utánunk járók is szorítanak. A fejlődő országok egy-egy termelési ágban már utolértek, ha ugyan le nem hagytak minket. A korábbi, „olcsó munkaerőből” származó előnyük is a múlté, így aztán fennáll annak veszélye hogy a magyar ipar kiszorul a versenyből.

SÖTÉT SZEMÜVEG? Erről

szó sem esett az Akadémián. A tudomány dolga, hogy mérjen, értékeljen, s a dolgok állásából levonja a tárgyilagos következtetést. A magyar gazdaság a világ- ranglistán a középmezőnyben foglal helyet, s jó, ha ezt a helyet meg tudja tartani. Van rá mód. ha recept nincs is. Kérdések azonban vannak: Itt van például erőforrásproblémánk. Mindent nem kutathatunk, fejleszthe. tünk, nincs rá erő. Viszont minden fontos területen csereképesnek kell maradnunk, hogy sebezhetőkké ne váljunk a piac szorításában. Vagy: A kutatásoktól elvárják a gyakorlati hasznot, vi. szont vannak alapkutatások, amelyek csak tíz-húsz év múlva értékesülnek a gyakorlatban, mégis szükség van rájuk, mert alapkutatás nélkül nem áll meg talpán a gazdaság.

Aztán: Mit gyártsunk, s mennyit? Nos, abban meg. egyeztek tudósaink, hogy a már jól bevált gyártási ágaink mellett afféle rugal. más nemzetközi kisiparosi szerepet célszerű felvállalnunk: ez felel meg adottságainknak leginkább. Különleges szolgáltatásokkal „betömni” a műszaki nagyhatal. mák hagyta réseket. Amit például az autóbuszipar tesz, amikor tíz-tizenkét darabból álló, „szériás” rendelést is felvállal.

DE MERT MINŐSÉGI FEJLŐDÉSRŐL esett szó, szükségképpen beszéltek a korszerű vezetői szemlélet viszonylagos hiányáról is. És arról, hogy a minőségi váltás igénye jóval túlnyúlik a vállalati, ágazati cselekvési horizonton. Mint ahogyan az sem engedhető meg, hogy — Vámos Tibor szavaival élve — csak és kizárólag egy, mégpedig a pillanatnyilag legfontosabbnak ítélt eélo. kát szolgáló gazdasági szabályzásra bízzuk jövőnket.

Megyesi Gusztáv

lé lenne;

időjárás, rendelésre

Egerben 1949-ben ”1 844 ember élt. 1989-ban «9 897. Az elmúlt három évtized alatt a természetes szaporulat nem haladta meg a) 11 000-et, tehát a környező községekből és távolabbról több mint 20 090 ember vándorolt be. Mi lett velük, hogyan élnek ma a munkások? Jellemző példaként a Finomszerei vénygy ár ban Veres Illés családját emlegetik.

\

Különös, minden előzőnél különböző ..népvándorlás” történt 'hazánkban az ötvenes években. Százak és ezrek keltek útra. Előbb csak a férfiak, aztán a nők és egész családok kerestek munkát a városokban, az ipari központokban. Viszonylag rövid idő alatt, az ország minden részén tömegesen változtattak foglalkozást, lakhelyet és életmódot az emberek. Veres Illés élete csupán egy példa, de korántsem az egyetlen, sokkal inkább jellemző, ahogyan sorstársai munkájában,

gondjaiban és örömeiben osztozott. Parasztcsalád

gyermekeként Egerfarmo- son 1925-ben született. A nem egészen öt hold földre öt gyerek jutott. Ebből nem lehetett megélni. Az ötvenes évek elején ott termelőszövetkezet még nem volt. i a napszám már megszűnt, ipari üzem pedig a környéken sem akadt.

Veres Illés életében jelentős változás következett 1958-ban. Felvették a Fi- nomszerelvénygvárba. A

gyárban állandó munkához és biztos keresethez jutott. Ma már hihetetlen, hogy milyen nagy dolog *volt ez akkor. Eleinte a Berva-Mo- pedekhez alkatrészeket, motorkerékpárokhoz porlasztókat. kürtöket, autóvillamossági cikkeket készítetet- tek, majd olajszabályozókat és újabb pneumatikus automatika elemeket gyártanak.

PisAk Miklós brigádvezető és Magyari Sándor művezető egybehangzóan azt állítja. hogy Veres Illés kezdettől fogva igyekvő, szorgalmas ember, munka melletti tanfolyamokon szakmát szerzett. Jelenleg beállító lakatos a 35-ős üzemben (Az elmúlt napokban Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült.) Ö inkább arról beszél, hogy 13 évig lakott a legényszállón. Pedig dehogyis volt akkoriban legényember. A felesége és két iskolás gyereke otthon élt Egerfar- moson. Ö csak ünnepekre járt haza. A felesége sokáig egyedül bajoskodott a gyerekkel. a kevéske földdel, a kerttel és a jószágokkal.

A család életében akkor következett a második változás, amikor mindkét gyerek tovább akart tanulni. De hogyan? Négyen négyfelé éljenek? Veres Illés erről annyit mond, hogy sokáig töprengtek, vitatkoztak is, de aztán közös megegyezéssel Egerfarmoson eladták a családi házat. A gyárban akadt jó cimbora, aki Felnémeten befogadta őket. így lett az egész család albérlő. Nem kevés ideig él(ek így szűkösen, nagy bizonytalanság közepette. Az vigasztalta a szülőket, hogy a gyerekek jól tanultak, majd a fiú és a lány is a Finomsze- relvénygyárban dolgozott. A mama meg dajka lett a gyári óvodában.

Aztán egy szép napon jóra fordult minden. A Veres család 1972-ben két szobaösszkomfortos lakást kapott a gyártól. A bervai 5-ös lakótelepen, a 3-as épületben laknak. Ez. volt aztán az igazi nagy. változás! Veres Illés és felesége véglegesen gyári munkás lett, városlakó. igazi bervai.

Az utóbbi években gyakoribbak a változások. A Veres családban több az öröm. nem ritka vendég a boldogság. Lányuk közgazdász, fiuk mérnök lett. A vejük is mérnök. Erzsiké Veszprémbe ment férjhez. Olyan messziről ritkán jöhet haza. de most az ünnepekre masával hozta kilenchónapos kisfiát.

— Vagyont nem gyűjtöttünk, csak egy kis Trabantunk van, de jó gyerekeket neveltünk. És nekik már könnyebb lesz — mondta bizakodva Veres Illés. Vajon nős fiára gondolt, aki januártól a KSH egri saamítóárbocról” sütött a nap. Lesz jobb — reméltük, reméljük —, és ugyanez vonatkozik a hevesi termelőszövetkezet uborkatáblájára is, amelyből eddig több mint 12 hektárt ültettek be palántával. Természetesen folyamatosan megy tovább a munka.

A korábbi évek sikereihez hasonlóan az elmúlt esztendőben is kitűnő eredménynyel gazdálkodó hevesi termelőszövetkezetben a kukoricát is kellő időben elvetették. a paprikapalánták kiültetésére pedig a paradicsom befejezése után, május közepén kerül sor.

— Semmilyen téren nincs tehát elmaradás — mondja búcsúzóul Gulyás Sándor —, esőből egyelőre elég volt, most már a meleg kell, de az nagyon.

Mi újság a szomszédvárban, a tarnamérai Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben?

— A silókukorica kivételével, amelyből 400 hektárt vetünk, és amelynek most már a befejezésén dolgozunk. minden mag megfelelő időben került a földbe — kezdi tájékoztatóját Kurunczi István, a közös gazdaság elnöke. — Kukoricából 900, napraforgóból 1500, cukorrépából 100, fénymagból pedig 50 hektárunk van. Elvetettük — 35 hektáron — a helyben vetett paradicsomot, és ez már szépen kel, és jó ütemben halad a korai, szántóföldi étkezési paradicsom kipalántázása is.

Ezekből a zöldségfélékből Tarnamérán 60 hektárt terveztek és ottjártunkkor, a munka kétharmad részét be. fejezték, mire tehát ez a tudósítás napvilágot lát, feltehetően a további egyhar- mad részből sem sok marad hátra.

— Nagyon vártuk egyébként az idő felmelegedését, hogy hozzáláthassunk a dinnye- és a paprikapalánták kiültetéséhez. Az előbbiből ötven, utóbbiból pedig 300 hektárunk lesz. Ezek mellett van még vetőmag- termesztés céljára tíz hek- tár petrezselymünk, ugyancsak tíz hektár sárgarépa és 30 hektár hibrid dinnyevetőmag a zöldségskálánkon — teszi teljessé a képet Kurunczi István, majd mintha összebeszéltek volna a hevesi elnökkel, azt mondja: — Csak most már a meleg kell, sok meleg, utána meg egy kiadós eső, olyan jó, májusi, a kalászosoknak és a többieknek.

Nos: ahogy az időjárás alakulását elnézzük: talán, talán ... A „kiimádkozott” eső után már néhány szép, sugaras napunk volt. A többit majd meglátjuk. Mindenesetre: nem lenne rossz: időjárás, megrendelésre.

B. Kuo Tibor

Napról napra szebb a zöldpaprika a fólia alatt. Felvételünkön: egy kis „eiőszüret” a hevesi Rákócziban

(Fotó: Szántó György)

gépközpontjának mérnöke, de lakás híján náluk lakik. Vagy az jár .eszében, hogy a lánváék társasházat építenek és hamarosan Veszprémbe utazik, hogy a „fészekrakásnál” segítsen.

Meghitten ültünk a szobában és arról beszélgettünk, hogy a mi nemzedékünk nemcsak különös népvándorlást, hanem rendkívüli nagy és gyors ütemű társadalmi átrétegzödést ért meg. Veres Illés parasztgyerekből gyári munkás lett, a gyerekei az értelmiség hasznos tagjaivá válnak. így van ez a férjem családjában is — szól közbe Erzsiké —. A nagyapa falusi bognár volt, az apa jónevű asztalosmester, a fia meg faipari mérnök.

Ugye, mindenki tud hasonló példát mondani? Nemcsak Egerben és Veszprémben, hanem szerte az országban.

; Fazekas László

Nem is olyan régen, április vége felé, amikor már nagyon elég volt a tavaszi kánikulából, és kezdett fenyegetővé válni a szárazság, mind több fohász indult fel a földekről, címzett pedig: az a bizonyos „magasságos”. Az illetékes igencsak megszeppenhetett, mert — ha nem is élég sűrűn, de — hullatni kezdte könnyeit. Mivel pedig ily módon éppen csak a port verte el, újabb sürgető esőrendelések indultak útra, immár valamivel cirkalma, sabban.

A többit tudjuk: kiadós — vagy: majdnem kiadós — esőzés követte a kezdeti kéj. veset, a kiszáradt földek fellélegeztek, feltámadtak a vetések, a kiültetett, fonnya- dozó palánták ... A külső szemlélő legalábbis effélét láthatott a határt járva. Csupán az a kérdés: jól látSzemnek is szép látvány: síkfólia kerül a kiültetett dinnyepalántákra- #k»lá: -Béri* MS r Ion)

irágfe

1981, május 11., csütörtök

ta-e? — vagy pedig gazdaszemmel nézve — egészen más a helyzet.

Gulyás Sándor annak a hevesi Rákóczi Mezőgazda- sági Termelőszövetkezetnek az elnöke, amelyet — a szomszédos tarnamérai tszszel együtt — joggal tekinthetünk megyénk éléskamrájának. Ö mondta nemrég, az esőt követő borongós napok egyikén:

— Kissé megkésve, de annál jobban jött a csapadék. Mi nem panaszkodhatunk rá, nálunk elég volt. A zöldségfélékről szólva elsősorban a paradicsom miatt vártuk nagyon, mert előtte, megfelelő időben nálunk földbe került 160 hektár étkezési és további száz hektár paradicsom. Mivel nagyon vízigényes növényről van szó, eső előtt öntöztünk is, így sikerült átvészelni a száraz heteket.

Ami a továbbiakat illeti: a múlt évi, várakozáson alul sikerült dinnyetermés után a hevesi Rákócziban a fóliákból most 25 hektáron síkfólia alá ültették ki a dinnye- palántákat. Igaz, ez nem éppen olcsó mulatság, de min. den bizonnyal megéri, mert így a „fagyosszentek” aligha tehetnek kárt az érzékeny és értékes palántákban. Arról nem is beszélve, hogy ezáltal előrehozzuk, és 2—3 héttel meghosszabbítjuk a diny- nyeszezont.

Szemnek sem rossz látvány egyébként a síkfóliás dinnyepalántázás. A kilométer hosszú fóliasorok úgy fénylenek, mint megannyi patak tükre, pedig ottjártunkkor csak erőtlenül, „félüísreselc a Beruäböl j