Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-12 / 109. szám

Julius Caesar HA NEM TUDNÁM, hogy mm azt hihetnem, igen: ez V,. am Shakespeare neve­zetű angol a televízió szá­mára írta Julius Caesar cí­mű tragédiáját. Annyiszor leírtuk, elmondtuk, méltat­tuk, hogy milyen óriási, mi­lyen elismerésre méltó az angol BBC vállalkozása, mert képernyőre viszi Sha­kespeare'összes művét, hogy most frivol megjegyzésnek tűnhet: nem is olyan nagy dolog az. Hiszen, mint írtam fentebb. Shakespeare, aki bátran használta fel korá­nak tegnapi, sőt aznapi fel­fedezéseit is. akinél vidá­man lőttek ágyúval oly kor­ban, amikor a puskapor még nem találtatott fel, s akinél Brutus élmerülten lapozgat könyvecskéjében, holott már az általánosban is tudtuk, mikortól volt papír és könyvnyomtatás, szóval ez a Shakespeare miért ne érez­hette volna meg előre a tele­vízió majdani eljöttét is? Nem üres tréfálkozás írat­ja velem mindezt, hanem an­nak meghökkenése, amelyről ugyan tudni véli az ember, de tudatos véleményt for­málni ném, hogy: talán nincs is televíziós műfaj. Egy félezer éves dráma, ha annak ereje és igazsága szá_ zadokon átragyog, ha an­nak értő rendezője, hiva­tott színészei lesznek, akkor az mára televíziós műfaj i s. Herbert Wise, mint rendező és a lenyűgözően találó, Vö_ rösmarty zengzetesen szép és utolérhetetlen fordításá­ban megszólaló magyar szinkron jóvoltából. igazán hivatottam sőt elhivatottan szóltak, játszottak az angol film színészei. Brutus rút gyilkos. Cassius hitvány és ráadásul tolvaj gazember is. Míg Caesar maga a fönség és az igazság. Antonius a rettenthetetlen férfierő, a férfiszépség, a bátorság és a bosszú istene. „Et tu mi fili, Brute” — magoltuk be boldogult diák korunkban Plutarchos után a szállóigét, amelyben a meg­csalatott, a legkedvesebbtől elárult Caesar szól az aljas és csalfa Brutusnak megdöb. bent tanácstalansággal: hogy még ő, akit pedig fiának szeretett, még ő is ... így tanultuk. A negyvenes évek elején, mi akkori kis gimnazisták. Nem véletlenül. Mint ahogy aligha lehetett vé­letlen (!), hogy ugyancsak a negyvenes évek elején Ang­liában Caesar alakjában a fasizmust formálták meg. a diktátort, az önkényt, a fé­lelmet, azt, akivel és amivel leszámolni minden Brutus­nak kötelező. Shakespeare persze hogy nem római drá­mát írt. s főleg — a cím el­lenére sem — nem Julius Caesar drámáját. Shakes, TVsorozat jövőnk titkairól Jövőnk titkai címmel 9 részes ismeretterjesztő soro­zat, vetítését kezdi meg má­jus 13-án a televízió. Czeizel Endre genetikus ezúttal har­madik alkalommal vállalko­zott arra, hogy szűkebb szakterülete, az emberi örök­léstan eredményeiről és problémáiról bészéljen a te. lévízió nyilvánossága előtt. A hetente jelentkező soro­zat a jövővel foglalkozik ko­runk gondjainak ismere­tében. Az előadások a genetika szakterületének problémáiból indulnak ki, s ezék jövőbeni megoldási kí­sérleteit vázolják fel. Az egyes részekben meg- . hívott szakemberek vitatják meg az elhangzottakat és saját tapasztalataikkal, isme- réteikkel egészítik ki a té- „mákat. ííMmm szól. május 12.,, kedd peare Brutus tragédiáját ír­ta meg drámájában, annak az embernek a tragédiáját, aki tiszta szívvel, ha kell „véres kézzel” is. njély és idealista hittel kész a végsőkig is harcba szállni a zsarnokság ellen. Csakhogy ezek a „fá­radt Brutusok”, akik nemes szívükkel oly későn érkeztek a történelem színpadára, akiknek hív tette, sőt tettei is csak elodázni tudják im­már a megváltoztathatatlan haladást, „kardjukba dőlnek és lefekszenek” — amint Babits írja emlékezetes so­raiban, Amikor e mű szüle­tett, egységes és szilárd ha­talomra volt szüksége a szá­zadváltó Angliának, ahol ugyan hőse lehetett egy tra­gédiának akár Brutus is, de győztese semmiképpen sem. Több változatban, felfogás­ban láttam már önmagam Is ezt az ugyan nem gyakrán, de mindig magas hőfokon jászolt tragédiát, amelyet legkono, kabb ellenzői sem tudnak megfosztani brutusi értékei­től. Ám a még látszólag azo­nos rendezői elképzeléseken belül is virágos rétnyi sokasá­gú Brutus, Cassius, Antonius jelent meg előttem filmen, színpadon. Érdekes és izgal­Azt mondja: múltkor is jön­nek hozzám, hogy órabér­emelést kérnek. Na, az anyá. tok jóistenit, mondom nekik, jól van, az kaphat emelést, aki annyi idő alatt leeszter­gál egy munkadarabot, és olyan pontosan, mint én! Fölvettem egy köpenyt, oda- álltam a gép mellé, na hát csak néztek a titánok! De aztán egyik sem jelentke­zett, hogy utánam csinálja. — Hát igen, az ilyen a jó vezető — szól közbe Kardos —, aki maga is meg tudja csinálni, amit követel. Csak az ilyennek lehet tekintélye. — Egy frászt! Ez egy marhaság! — torkolja- le a FÉL MONDAT TELT csak eddig, tegyük teljessé a mondatot és a gondolatot: magával ragadó volt a szinkron. Szabó Sándor, Kránitz Lafos. Bitskey Tibor, Kozák András, Tímár Béla, Józsa Imre és a többiek nem többek, de nem is kevesebbek, mint — szerzőtársak. Az al­kotó-team magyar tagjai. Es feltétlen idesorolandó Ne. deczky Edit, aki Vörösmarty szövegét sikerrel alkalmaz, ta a képernyőre és a szlnk- ronrendező dr. Márkus Éva is. Gyurkó Géza | mérnök. — Egy vezetőnek nem kell mindenhez a leg­jobban értenie, az nem egy univerzális előmunkás! Ez az a régi, , rossz szemlélet. A vezetés külön tudomány. Er­ről már elég sok komoly ta­nulmány is megjelent. Most olvastam például egy angol rendszerszervező tanulmá­nyát, ahol... — Tanulmány?! — szól közbe a tanár ingerülten. — A tanulmányokkal már Du­nát lehetne rekeszteni, aztán mondd meg, hogy mi válto­zik meg tőlük?! Semmi! — Azért remélem, azt te is tudod, hogy ez nem egé­szen így van — védi meg Anna komolyan és váratla­a Mentsük meg boconádi kastélyt? más volt most megfigyelni — túl a majdnem teljesen szöveghű cselekményen — hogyan „vizsgálja” meg kö­zelről a rendező az arcokat, s hogyan rajzoltatja fel e premier plánokban jellemü­ket. Szemek, szájak, apró rezzenések látszanak csak néha a képernyőn, s ezekkel is mindent el tud mondani a néha nagy, és a kamerák adta kereteken belül a teát. reális, látszólag külsőséges, de mindig célirányos eszközöket felsorakoztató rendezésében Herbert Wise. Érdekes és izgalmas volt ugyancsak Richard Pasco forradalmi idealizmussal megfogal. mázott Brutusa és vele szemben a földön járó, a reajitások iránt lényegesen érzékenyebb, az érzelem he. lyett az értelem pajzsát hor. doz.ó David Collins Cassiusa. Charles Gray — őt ábrá­zolja felvételünk — méltó­ságteljes, öntelt, sőt önhitt Caesar-a megrendítő emberi magasságba tudott emelked­ni a gyilkosság pillanataiban. Brutus legnagyobb tévedése — történelmileg is! — An­tonius volt, kiről azt hitte, nem több egy kicsapongó, fejet csak a boroskupa és sisak okán, s nem a gondolko­zásért is hordó szép fiúnál. Pedig Antonius .eszes, értel­mes, hatalomra törő, céltu­datos férfi. Shakespeare-! re­meklés a gyászbeszéde. És egyben színészi bravúr, aho. gyan a klasszikus szöveget megidézte és eljátszotta, ve­le és általa pedig a tömeggel bánt Keith Michel, Antonius szerepében. A tanulatlan, a mindig félrevezetett nép így lehet híve és szószólója mindazoknak, akik értik (?) nyelvüket, akik nem tisztelik bennük az egyént, mert nem is látnak mást bennük, csak játszani, hódítani, hódítani és háborúztatni való tömeget. Az épület — messziről nézve — elbűvöl méreteivel, arányaival, barokkos pom­pájával. Ám, ha közelebb érünk, mindjárt feltűnnek az egykori hanyag kezelés* a felelőtlen pusztítás mind erő­teljesebben megmutatkozó nyomai. Háborítatlanul om. ladoznak a falak, lassan már csak mutatóba akad vako­lat, fokozatosan nagyobb te­ret hódít a talajvíz. Veszély­ben a tetőzet, annál is in­kább, mert masszív geren­dáinak egy részét valaha barbár kezek felszabdalták, s hazavitték, hogy gyara­podjanak a köz kárára, Ak­kortájt erre senki sem gon­dolt, pedig lehetett, kellett volna. A vezetők tétlenül szemlélték, hogy miként ke­rül végveszélybe a nemzeti vagyon egy része. Ma másként vélekednek a községi tanácsnál: vészjelzé­seket küldenek, S.O.S.-t em_ legetnek. Arra hivatkoznak —■ teljesen jogosan —, hogy , aki a múlt hagyatékát nem becsüli, óvja, annak a jövő­ből is kevesebb juss jár. Hallgatom őket, s az is eszembe jut, hogy a helybe­liek eleinte milyen érdekte­lenek voltak. Mennyit kellett érveim, győzködni, amíg nemcsak nézték, hanem meg is látták ezt az építészeti kincset. Ezután már felfi­gyeltek az elődök örökségé­re, el is határozták azt, hogy megmentik azt a tra­gikus végtől, örvendetes, hogy ennyit változott a gon­dolkodásmód: a társadalmi munkától senki sem húzó­dozna, ha ilyen nagy, ilyen fontos ügyről van szó. Ez ■ .— —— ■ ii immm-m-mmmmmmmmmmmmm n ul. — Mert azért ami szín­vonalas és hasznos tanul­mány, azt nálunk megjelen­tetik, és azok el is jutnak az illetékesekhez. Ezt nekem el­hiheted, ezt én jobban tu­dom — mondja magabiztos fensőbbséggel. Ezen még hosszan elvitat­koznak. A tanár mér régóta nem követi a vitát, egyre kényelmetlenebbül érzi ma­gát a mélyen besüppedő szi­vacsgarnitúrán, s úgy 'érzi, mintha homokot rágna; meg­fájdul tőle az állkapcsa is. ö áll fel elsőnek, mire a társaság is szedelőzködik. Későre jár, elfogyott a ko­nyak és már legalább három főzet tea. Jó utat kívánnak a Görögországba induló Kar- doséknak. s megegyeznek, hogy legközelebb már egy diavetítéses élménybeszámo­lón találkoznak, pontosan három hét múlva. És addig­ra talán Kamzikova válasza is megjön Nizna Bocáról. HÁROMNEGYED TIZEN. KETTŐKOR ül le a tanár az íróasztalához, hogy elkészít­se a holnapi óravázlatot. Megint hogy elment az idő, pedig szinte semmit nem csinált, azóta, hogy hazajött a gimnáziumból. S ha ren­desen föl akar készülni az óráira, legalább hajnali ket­tő lesz, mire ágyba kerül. (Befejező rész következik), megnyugtató, de egyedül ők sem képesek csodára, csak akkor, ha akadnak mecéná­sok, akik legalább annyi pénzt biztosítanának, hogy meg lehessen kezdeni a hely­reállítást, pontosabban an­nak első szakaszát, a tetőzet renoválását. Rájöttek, hogy a kastély a rég feledett századokat idé­zi. Nemcsak a minden jó­ban dúskáló földesurakat, hanem azokat a jobbágyelő­döket, akik nem hagyhattak maguk után emlékművet, mégis az ö fáradozásuk vit­te tovább a világot, őket, akik nemcsak a török sa­nyargatásától szenvedtek, hanem — s ez sokak által nem ismert adalék — a ku­rucok fosztogatásaitól is. Olyannyira, hogy 1647-ben így summázták sérelmeiket. „Az fel s alá járó kuru­cok miatt vallottak 1008 Ft károkat, az magokban és lovakban tett gazdálkodáson (élelmezési terheken) kívűí. Mely miatt, ha az törökhöz folyamodtak segítségért, de csak azt mondotta: a török császár akarja, hogy csak tartsák a kurucokat. A felső párton levő katonák miatt is vallottak 857 forint károkat. Az földnek terméketlensége miatt árpa és köleskenyérre jutották. Némelyek közülük koldulásra jutván, azt sem tudják, miképpen maradhas­sanak meg.”, Nem volt nagy stiliszta, aki ezeket a mondatokat for­mába öntötte. A hibák még­sem zavarnak bennünket', annál inkább érezzük a jo­gos keserűséget. Nemegyszer olyan súlyos­sá vált a helyzet, hogy min­denki elmenekült. Nem vég_ legesen, mert a szülőföldhöz való kötődést nem lehet sem feledni, sem elszakítani. Fu­tottak, de visszavágytak, békés és nyugodtabb éve­ket reméltek. Amint módjuk, adódott rá, újra itt telepedtek meg, bízva abban, hogy leendő uraik mohósága is csökken majd. Általában csalatkoz­tak, mert az Ivocs családot felváltó Almásy János, va­lamint báró Szeleczky Már­ton tábornok, Pest megye alispánja lényegében nem különbözött a korábbi bir­tokosoktól. Az utóbbi fia. II. Márton, haladt a korral, majorsági gazdálkodást folytatott, ter­mészetesen úgy, hogy jobbá­gyai kerüllek emiatt hátrá­nyos helyzetbe. Ez persze mit sem zavarta őt, aki csak saját jövőjével, gazda­godásával törődött. Gyarapo­dott is szépen, olyannyira, hogy •1760-ban hozzáfogha­tott a mai épület alapozásá­hoz. Erre nem sa.inália a pénzt, bizonyítva, hogy leg­alább egy dicséretre méltó vonással, esztétikai érzékeny­séggel rendelkezett. A jelenleg nem használt szárny elszo-morítóan / üres szobái azonban nemcsak er­ről tanúskodnak, hanem ar­ról is, hogy a munkálatoké bői a meíMzOMefcndt jtrtotfi az oroszlánrész. Akár tet­szett, akár nem, menniük! kellett az úr parancsára; mert így írta elő a regula,' A gonddal rakott téglák, a barokk homlokzat hatalmas ablakszemei reájuk is emlé­keztetnek. Rájuk, akiknek messzi leszármazottaik el­hurcolták, tönkretették az itteni értékek egy részét. Szerencsére nem az egé­szét ... Az S.O.S.-t azonban nem­csak az egészséges lokálpat­riotizmus indokolja. Ebben az épületben mű­ködik pillanatnyilag a köz­ségi könyvtár, az óvoda, az iskolai napközi. Van ugyan egy toldozott-toldozott — folytonos karbantartására áU landóan költeni kell — mű­velődési ház, de ennek hosz- szú életet senki sem jósol,' Legyünk most teljesen számszaki emberek, s szám­űzzünk mindenféle lírai hangoltságot! Ha itt nincs gyors segítség, akkor egyszer ezeknek az intézményeknek is ki kell innen költözniük, s újakat kell emelni helyet­tük. De honnan vesznek majd ehhez legalább húsz-j milliót? Méghozzá egyszerre. Ha viszont megmentik a kastélyt, akkor ide költöz­het az öregek napközije, ki­alakíthatják végre az oktatás és a közművelődés gyakor­lati közelítését célzó nevelé­si központot, amely külön-* ben csak vágyálom marad. Ha így vetődik fel a kér­dés, akkor semmilyen ellen­érv sem akad, s mindenki egyetért azzal, hogy jogosak a vészjelzések. m Ez persze nem elég, mert igenlő szavak helyett most már tettekre van szükség, méghozzá minél hamarabb. Hol tartanak jelenleg? Megvettek hatvanezer mű­emlékpalát és ötezer kúp­cserepet, beszereztek húsz köbméter fenyőfát, negyven­ezer forintot költöttek csa­torna vásárlására. Mecénási szándékát igazolta .az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség és a megyei tanácstagok já­rási csoportja. Tegyük eh­hez hozzá azt, hogy a tanács az anyagiak zömét erre a nagy vállalkozásra tartalékolj ta' / Ez több a semminél, ám mégis kevés, hiszen legalább kétmillió kellene a tető rendbehozatalához. Ez lenne az első szakasz. Így megálljt mondanának a tóvábbi pusz­tulásnak, s a következő for­dulókban folytatódhatna a munka. Ehhez azonban me­gyei támogatásra is szük­ség van, s csak akkor boL dogulnának zökkenők nélkül,' ha az OMF is többet adna évi 150 ezer forintnál. Nemcsak a múlt értékeit féltik, de a jelen gondjai­nak ésszerű megoldását is várják a helybeliek, akik okos lokálpatriótaként azt, is sejtik, hogy csak így ala­pozhatják meg a jövőt... Pécsi Isí*<áa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom