Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
Mi van a „kamrában”? Látogatóbon a FÜSZÉRT egri raktárházában Fehér titok Tiszanánán Tejjel az élvonalban Raktárház a város szélén. E(jer. a megye jelentős és a szomszédos Borsod legközelebbi, kisebb területének egyik „éléskamrája” — ahonnan például tavaly csupán kávéból 515. déligyümölcs- ból 1119 tonnát fogyasztott a körzet, hogy az. alapvető, a legszükségesebb napi cikkekről ne is szóljunk. » Nem is gondolná az ember, hogy már az elmúlt esztendőben közel járt a forgalom az egymilliárd forintos értékhez, az idei tervek szerint pedig meg is haladja ezt. Forgács György igazgatóval járjuk a telepet, s valóságos ..áruhegyek" között beszélgetünk az itt dolgozó, valamivel több mint másfél száz ember munkájáról. — Legalább ötezerféle cikket kapunk 640 szállítónktól — magyarázza — Győrtől és Békéscsabától a helybeliekig. Jó néhány termék ugyanis megyénkben készt;!, „szűkebb hazánk" üzemeiből kerül hozzánk. Áruink mintegy négyötöde élelmiszer, a többi vegyesipari készítmény, illatszer. kozmetikai cikk, mosó- és tisztítószer, festék, hígító, meg egyéb. Mint például azok a Cirokseprűk, amelyek éppen itt mellettünk vannak összecsomagolva, ebben az útra kész rakományban. Amit mutat — egy kisebbfajta üzletbe kerül majd rövidesen. Hasonlóképpen a mellette sorakozókkal. Szorgos — nem mindig könnyű — púinkéval válogatják egybe a boltok megrendeléseit, hogy másnap a sok minden kifuthasson, eljuthasson oda, ahová kérték. ■ — Talán nem lesz unalmas, ha még néhány számot megemlítek — folytatja kísérőm. — Á Volántól bérelt 14—16 tehergépkocsi összesen 1407 partnerhez továbbítja a különféle árut. Féléves program alapján a kisebb egységekhez havonta egyszer, a nagyobbakhoz általában kétszer, a kiemelt helyekre hetente viszünk árut. Ha pedig valamilyen megrendelést nem sikerül teljesítenünk a „fordával”, azt lehetőségeinkből telhetőén menet közben pótoljuk saját autóinkkal. Vagy úgy, hogy a boltosokat közvetlenül is kiszolgáljuk a telepen a hét két meghatározott napján. Sajnos, az az igazság, hogy néha akadozik az ellátásunk, a termelők nem folyamatosan teljesítik feladataikat, egyes cikkek eleltűnnek, váratnak magukra, így aztán bizony a legjobb igyekezetünk mellett sem tudjuk mindig hiánytalanul kielégíteni az igényeket. — Mostanában például mik e hiánycikkek? — Az említettek miatt többi között kevesebb, úgynevezett ..lisztesáru”, kekszféle. nápolyi jut az üzletekbe. Nem lönféle aromákat. Vagy, mondjuk a vamliacukrot, a babérlevelet. Vegyiáruknál pedig a mosóporokat, öblí- töszereket. némely Ultra-készítményeket. Magam is tapasztalom a boltokban, .hogy déligyümölcsböl sincs mindig elegendő. Jóllehet: legutóbb is többet kaptunk belőle, mint korábban. A banánból egyébként éppen mostanában már a szezon utolsó mennyiségét „sárgítjuk”, érleljük raktárunkban ... — S mi az, amiből több is van a kelleténél? — Jó néhányat ezekből is említhetnék, de közülük, érdekességként. most csak néhányat sorolok. Nos. itt vannak a „divatcikkek”, a gyümölcsillatú szappanok. Korántsem keresik már úgy, mint annak idején látszott. A fogyasztók valahogy beteltek vele. Most, hogy már bőségesen kapható, úgy tűnik. nem elég érdekes. Igaz, a mi almánk nem is egészen olyan, mint amilyent a „feketepiacon” kerestek s vásároltak valamikor méregdrágán az emberek ... Gond — mint annyi más helyen — itt is akad. Kevés a munkáskéz, olykor a gépesítés ellenére is jócskán szükség van a fizikai erőre, s ez pedig — lévén a létszám nagyobb hányada nő — nem olyan egyszerű. Aztán a 13 esztendeje épített raktárház jócskán kinőtte „öltönyét" s meg is öregedett. Egyre nehezebb elhelyezni a vala- mikorinál harmadával több árut. az épület állaga romlik. A készlet egy részét szabadtéren kénytelenek tárolni. ami látványnak is kellemetlen — hiszen a telep a megyeszékhely „kapuja”. A vágyonbiztonságról alig lehet beszélni. — Mindent, megpróbálunk, amit lehet — halljuk Forgács Györgytől, a Borsod— Heves megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat epri raktárigazgatójától a búcsúzásnál. — Jobb híján a szabadtéri tárolóhelyek szemre tetszetősebb átrendezésén fáradozunk, a vagyonvédelem javítására törekszünk, s reménykedünk abban, hogy idővel többre is futja erőnkből. . . Fontos feladatunknak tartjuk a partneri kapcsolatok erősítését, a fogyasztóhoz történő további közeledésünket. Ügy érezzük, hogy eredményesek a szakmai találkozások, az áruforgalmisták és üzletvezetők számára rendezett tájékoztatóink, áruismertetőink nemcsak itt. a saját bemutatótermünkben. hanem kinn a hálózatban is. Szeretnénk rendszeresebbé. folyamatosabbá tenni a kereskedelmi egységekben rendezett kóstolóinkat, hogy eladó és vevő egyaránt otthonosabban válogathasson a válaszékbőví- tő, illetve az új cikkek között. Különösen a konzervfélék változatosabb felhaszA dolgok relativitását — ha mar olyan nagy ember alkotta meg elméletüket, mint Einstein — úgy vélem, tisztelni illik. A magam részéről teszem is ezt lelkesen. s ebben bizonyára jó adag rész jut annak, hogy az elmélet részleteit meglehetősen kevéssé ismerem. Feltehetően azért, mert hátul ültem, amikor az iskolában — ingyen és bérmentve — osztogatták ezt a tudományt. Hogy mi köze van a tejtermelésnek a relativitáshoz? — őszintén szólva, éppen fenti indokok kapcsán is — mofnentán pontosan aligha tudnám megmagyarázni, ha csak azzal nem, hogy nekem nagyon tetszik mindaz, ahogyan ezt Tiszanánán művelik. Ök viszont önmagukkal, meg az eredményeikkel — egy kicsit mindig elégedetlenek. Azon, hogy ily módon közelítjük meg a kérdést, Go- dó Lajos, a fiatal elnök csak mosolyog. — Erről ugyan a Holstein— fríz nem sokat tehet! — Hanem ki? — Ne találgassunk, inkább megmondom: mi magunk, a szarvasmarha-telepen dolgozó szakembereink leginkább, meg én magam is. Nagy kérdőjellé változhatnánk hirtelen, ha nem tudnánk, mire gondol Godó Lajos. Csakhogy tudjuk: ahhoz, hogy a rossz, vagy legalábbis igen kedvezőtlen körülmények közt működő növénytermesztési ágazatot ellensúlyozni tudják, ahhoz igazán jó állattenyésztés szükséges. És Tiszanánán erre törekednek, és nem is eredménytelenül. Mutatja ezt, hogy míg három esztendővel ezelőtt 60—40 százalék volt a növénytermesztés és az állattenyésztés által produkált árbevétel aránya, addig most: fele-fele. Ami pedig a tehenészetet illeti: 1977-ben 17 milliót. 1930-ban pedig már 37 millió forintot hozott, ★ Az itt szokásos „szertartás” után — szigorú fertőtlenítés (telepvezető és helyettese, illetve föállattenyésztői minőségben) — első számú kovácsoló]' a szarvasmarha- tenyésztés. a magas szinten müveit tejtermelés sikereinek. Nem sokkal később megmagyarázzák; miért volt a várakozás: — Vérvétel és üzlet. Mielőtt a kedves, de e téren kevésbé járatos olvasó ennek hallatán elborzadna — gondolván emberi dolgokra —. hadd áruljuk el: ez. is. az is a szarvasmarhákra vonatkozik. Nem több az egész, mint akár véletlennek tekinthető időbeni egybeesés az egészségügyi felügyelet keretén belüli vérvétel és egy adásvétel között. Az átá- nyi termelőszövetkezet ugyanis éppen most vásárolt meg, s szállít el a telepről 21 szarvasmarhát. SZŰCS ANTAL; — Mindkettő rendszeres, az egészségügyi felügyelet és A hevesi Rákóczi például innen cserélte le az állományát. most az átányiak következnek. Ha már itt vagyunk, meg is nézzük az elszállítást. A „kiválasztottak” kicsit nehezen akarják megérteni, mit is várnak tőlük, pedig Bőit Anna ugyancsak noszogatja őket: „Mozgás, hétalvók! Aztán végre egy üsző rátalál a rámpára, és a többi követi. indulhat a kocsi. Irány: Átány. .. Miután pedig az akció rly módon sikerrel megoldást nyert, lélegzetnvi szünethez jutunk, és Anna — fejből, „kapásból” adatokkal teletűzdelve ismerteti a telep történetét. Ezek szerint kezdődött az egész azzal, hogy 1974 júniusában 238, majd egy év elteltével újabb 150 fekete-fehér Holstein—fríz vemhes üsző érkezett Amerikából. Már az első év sem sikerült rosszul: egy tehénre 4852 liter tej jutott, a következő esz.lendöben pedig 5263 liter, 77-ben 5689 liter volt a tehenenkénti fejési átlag. (A megfelelően alakult szaporulat alapján 1979—80- ban került sor az első jelentősebb szelekcióra, 33—35 százalékos volt, és ezt elsősorban a 400 férőhelyes telep immár szűkösnek bizonyult kapacitása indokolta.) Mielőtt megfeledkeznénk róla: kicsit késleltetett beszámoló a nánai tejről ez a riport. Hogy miért kellett késleltetni, azt egyelőre hadd kezeljük „fehér" titokként, hiszen a végére úgyis minden kiderül. Kis, közbevetett biztatásként talán ennyi is elegendő arról, hogy miért a „késleltetés”, miért kerülgetjük körül úgy ezt a tejtémát, mint macska a forró kását. — Maradjunk inkább a tejnél — javasolja a fiatal, s derűre mindig hajlamos főállattenyésztő, Süttö Ferenc. Az egyik legújabb újság nálunk ugyanis az. hogy az egri tejüzemmel kötött egyezség alapján nagyszerű hűtőberendezésünk van, így a 37 fokos tej a fejés utáni percekben már 5 Cc alatt érkezik a tárolóba. Ez már nyugati szabvány szerint is csecsemőtej- minőség. — Apropó, ha már a Nyugatnál tartunk — tér visz- sza kedvenc témájához Báti Anna —, a nemzetközileg elfogadott viszonyítási szám alapján az ellés utáni 305 napos tejtermelésben aa USA-ban 5014 kg, nálunk pedig 6210 kilogramm volt a laktációs (tehát két ellés közötti) átlag. így aztán, amikor nemrégiben a meri' kai szakemberek jártak ná' lünk tapasztalatcserén, gyakorlatilag már nem annyira adtak, mint inkább kértek tanácsot. Többek közt szóba jött a takarmány tárolása is. Ök azt mondták: „nálunk, Amerikában az indiánok ál' tál alkalmazott ősi, nedves tartás ma is a módszer”. Mire mi azzal válaszoltunk,’ hogy itt a török módi járja, hombárokban tárolunk. Többek között — és nem utolsósorban — ez is hozzájárul a mennyiség és minőség magas szinten tartásához. A sikereknek talán első számú kulcsa ugyanis a takarmányozás. a takarmányigény kiegészítése, ennek növénytermesztési háttere, a mielőbbi betakarítás, lefedés. A tiszanánai termelő- szövetkezet egy évre 400 vagon silót és 120 vagon szálas takarmányt tárol. Az abrak tehát magas beltartalrhi értékű koncentrátum, és azt szeretnék, ha á tartástechnológia ugyancsak hasonló szinten lenne. Pihenőbakra, mély alomra lenne szükség — ez egyelőre nincs. A megoldás viszont már a küszöbön: májusban „beköltözhető” lesz a most kialakított 26 hektáros karámrendszer, s kényelmes tartózkodási helyet nyújt majd = vemhes tehénkéknek. Sok más fontos mutatót lehetne még említeni. így a kifogástalan fejéstechnoló- giát. és az ezzel (is) szorosan összefüggő tényt, hogy bakteriológiai szempontból első osztályú minőségű tejet adnak, melynek literenkénti előállítására 42 dekagramm abrakot fordítanak, valamint azt, hogy az elmúlt évben 14 százalékkal növelték a leadott tejet. És így tovább és így tovább. A telep három fiatal, vezető beosztású szakembere és az idősebb korosztályt képviselő Árva Pál műszaki vezető se vége, se hosz- sza tudna mesélni erről a szinte szerelemmé vált, szép munkáról. Számukra az idő. számunkra pedig a hely szab azonban szigorú korlátokat. Legyen elég talán annyi még így az elmondottakhoz, hogy megyei szinten 1977-től „zsinórban” nyeri a tejtermelési versenyt a tiszanánai termelőszövetkezet. Az elmúlt évi munka alapján pedig most újabb nagy siker koronázza évről évre javuló munkájukat: fajtán belüli versenyben, sok nagy gazdaságot megelőzve. országos harmadik helyet szereztek. Ez volt a tiszanánai „teher titok”. És ez már nem titok. .1 B. Kun Tibor 1981. majuí 10., vakara» tudunk elegendő patront, főleg habpatront küldeni, sok helyütt hiába keresi a vevő a Rama margarint, az egyes konzervféléket, készételeket, befőtteket, a citrom- vagy naranessűritményeket, a künálását. a félkész- vagy készételek előnyeit kívánjuk bemutatni éttermi rendezvényeink során, a leghozzáértőbb szakácsokkal. Nagyon örülnénk, ha mindez sikerülne ! (gyóni.) a poi'tan — a telepen vagyunk. Azonnal azonban mégsem sikerül találkozni Szűcs Antallal. Báti Annával és Süttő Ferenccel, ezzel a — nemcsak relatíve! — kitűnő, fiatal vezetői hármassal, akik Uí központi ellenőrzés ízletesebb húsáru Jobb minőségű. ízletesebb hentesáru kerül a fogyasztókhoz. annak a minőségellenőrző szervezetnek a működése nyomán, amelyet a V.*»; rosba szállító húsipari vállalatok megbízásából a budapesti Húsnagykereske- #elmi Vállalat hívott életre A minőséget eddig általában az üzemek maguk ellenőrizték. A vizsgálatok szerint a Budapestre szállított naponta átlagosan 100 tonna termék túlnyomó többsége megfelel a szabványelőírásoknak. legalábbis ami a szabvány szerinti fehérje-. zsír- és víztartalmat illeti. Az íz viszont — miután a bírálat gyakran kevésbé pontosítható. szubjektív — már el-elszakad a fogyasztók igényétől. Így fordulhat elő. hogy bál- egy-egy termék megfelel az előírásoknak, íze időnként mégsem eléggé jellegzetes. ez pedig lényegében már minőségi hibát jelent, A nagykereskedelmi vállalat a termékekből rendszeresen kóstolókat, bemutatókat szervez. Legutóbb például a Kaposvári Húskombinát hurkairól* disznósajtjairól kérték ki a fogyasztók véleményét. Más üzletekben a zalai felvágottak vizsgáztak. A véleményeket összegzik, megküldik az üzemeknek, ahol ezek figyelembevételével módosítanak a gyártástechnológiákon. A vizsgálatokból a többi között kiderül, hogy a forgalomba kerülő ötféle virsli közül legkedveltebb a sertéshúsból készített és enyhén csípős változat. E termék gyártását növelik az üzemek a többi rovására. pro Tavaszi napsütésben, vidáman a siker kovácsai: Süttö Ferenc. Báti Anna, Szűcs Antal és az „öreg” Árva Pál a tenyészállat-értékesítés is. Vályúnál a bocik — kitűnő takarmányt kapnak, i! V ^ v .wo 5 i? v x y<HflKWMWKWrotX!l Ä drága — és kedves — utánpótlás..: (Fotó: PerMSästo»)
