Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

A mm kert. háttérbe« a múzeum Aquincum romjai Amikor Augustus császár a* időszámításunk kezdete körüli években a római bi­rodalom határát előretolta a Dunáig, az Itt élő illír, kel­ta ée eraviscus őslakosságot széttelepitettók. katonai el­lenőrzés alá vonták. A megszállók — katonák — lassan keveredtek az öt- lakokkal Az I, század végé­re itt. a határ mentén is romanizálódtak az egykori eraviscus falu lakói — el­sajátították a hóditők nyel­vét, szokásait, vallását. (Bár még a III században ia, ami­kor a Gellérthegy lejtőin már régen az aquincumi bir­tokotok gyümölcsei zöldéit' . tek — a lakostág visszajárt a hegytetőre ét a bennszü­lött, isteneknek áldozott, A kultusz egyik jóspapja. T. Flavius Titianus augur az eraviscus közösség nevében állított Itt fogaldalmi ol­tárt.) Minerva istennő szobra, bronz Igaveret Jupitert áb­rázoló bronzfigura, üvegfú­vó, fazekas kemence, Mith­ras szentély. És itt őrzik az egyetlen római orgona ere­deti alkatrészeit — 228-bói A romkert. A polgárváros központjs — a fórum, a ba­zilika, közfürdő és vásár­csarnok. Légfűtéses torna­csarnok, szennyvízlevezető. Mostanában az újjáépített, kiszélesített Szentendrei út mentén az aquaeductua — vízvezeték — néhány szép íve került felszínre. A fa­ragott kőívekkel összefogott pillérsor tetején 4—8 kilo­méter hosszban futott haj­dan a csővezeték. A mai Római-fürdő gyógy- és Ivó­vizét szállította a városok, lakóházak és közfürdők szá­mára. Traianus császár 103 és 107 között kettéosztotta Pan­nónia tartományt s a ke­leti rész székhelyéül Aquin­cumot jelölte. Az első csé­széd helytartójául a későb­bi Hadriánu* császárt ne­vezte ki Aquincumot Had- riánus római városjoggal ru­házta fel, munícipium rang­jára emelte — a szabad születésű lakosság részére megkülönböztetett jogállást biztosított. 134-ben Septi­mus Severus császár még magasabb — eolonia — rangra emelte a várost Üj középületeket. fürdőket, szén télyeket építettek. Külön települt a polgár­város, a katonai tábor és a katonaváros. Kőből, téglá­ból díszes házakat emeltek. Vízvezetéket építettek, köz­ponti fűtést és vízöblítésé* latrinát. A polgárvárost — római mintára — fallal vet­ték körül. A centrumban a fórum az államvallás szen­télyeivel, vásárcsarnokkal, fürdőkkel, A főutcákat bol­tok. kézműves egyesületek és papi testületek székházai szegélyezték. Budapest majd két évez­redes elődje. Aquincum — ma rommezó, Versek szól­nak a sírkövekről, az elmú­lást hirdetik, Hajdan volt dicsőséget, emberek, császá­rok és birodalmak pusztulá­sát. A múzeum. Pacatus mes­ter műhelyéből a vörös má­zas edények, agyagmécsesek. Néhány évtizedes virágzás. Aztán a barbár támadások, a római birodalom válsága, a hanyatlás jelei érződnek Aquincumban is. S hiába erősítette meg á birodalom határait' I. Valerrtinranus császár a IV, század 70-es éveiben őrtornyokkal, kato­nai táborokkal — a barbá­rok, Aquincumban a hunok, könnyen győzelmet arattak. A lakosság elvándorolt. Az egykor virágzó civilizáció­nak már nyoma is alig ma­radt, amikor az V. század első évtizedeiben hivatalo­san is elhagyták Aquincumot a római közigazgatás képvi­selői. Aquincum épületei túlél­ték a római birodalom ösz- szeomlását. Az amphíteatrumba köl­tözött a honfoglaló Árpád fejedelem családja. Zsig- mood idején megújították a római falakat. Mátyás ki­rály római gyűjteményt ren­dezett be budai palotájában, 1778-ban a véletlen hozta felszínre a katonai tábor na­gyobbik fürdőjének romjait az óbudai Flórián téren. Ek­kor. 30 évvel Pompei feltá­rása után, Mária Terézia megbízásából indította meg Sehönwüner István egyete­mi könyvtáros az azóta is tartó ásatást. A polgárváros módszeres feltáráséhoz esek a múlt század nyolcvanas éveiben kezdtek hozzá. A rendezés, a régészeti munka mind a mai napig tart. Kádár Márt* lésilet a múzeumból fMTl fotó — KS) Gondolatok A gondolkodás általiban ötleteket szül, de egyeseknél már önmagában az is ötletet jelent, ha egyáltalán gondol­koznak. (Leopold R. Nowak) ★ Ha ragaszkodunk hibáink­hoz, a* annyit jelent, mint­ha piszkos fehérneműt szá. rítanánk. (Slawomir Wrőblewskl) ★ Életének tévedéseit az em­ber követte el, ma már eb­ben a számítógép is segítse, gére van. (Janus R. Kowalezky) ★ Amikor észrevették, mek­kora géniusz szunnyad ben­ne, lábujjhegyen kezdtek kö. rülötte járni. (Robert Karpecz) ★ Soha sem jön el az a pilla­nat, amikor azt mondhatnád: a munkámét jól végeztem, holnap pedig vasárnap lesz. (Picasso) ér Az ököl.jng tnlaidőékép­pen azt is jelenti, hogy fü- gét mutatunk. (Lee) ★ Minden embernek egyfor­mán vannak igényei, de as intelligens emberek ezeket elfojtják, vagy eltitkolják- Éppen ezért van at, hoary az ostobák látszanak (fényesek­nek, (Gilbert Cesbron) ★ Ha az emberek emk nkoe dolgokat mondanának, sokan elfelejtenének beszélni. (Karol Bunseh) ★ A tyúk számára a tojás annak a megoldása. Hogy újabb tyúk születhessen. A tojás számára viszont a tyúk esupán egy újabb tojás létre­jöttének a lehetősége. (Samuel Butler) ★ .. _ ... Manapság fontosabb as újítási tanfolyam elvégzésé­ről szóló bizonyítvány, mint maga az újítás. (Leopold R. Nowák) ★ Amikor az lett be!*!«, ami lenni akart, megértette, hogy túl sokat akart. (Lee) Apáti Mikiéi i Egy mondat a gyermekekről , de akár négy mondatét ja érdemelnének, mert négy gyermeké» van, tételesen: Miklós, Bálán, Ada» és Beúée. kttlön-külön mesélhetnék róluk« egymásnak akár, vagy akárkinek, i mégsem mesélek, mert gyereket magának ősinél az ember, társadalmilag as a leg bonyolultabban ssabályoehété egyéni, családi, közösségi tóti. lám, hiába sújt saját anyagi beiycetem, én már maradok ében nők beidet, meri elmúlhatnak a Terseim, a mondáét lm, rámomolhat barlangom, lakásom, de ők nőm múlhatnak el> nem egyezem bele, miattuk sem vivők fegyveres békeha-rot miattuk lesem a TV-H ABORCT, ■ az árakat, miattuk kérdezem váadaruUmból fbltoktatva: hova menetelnek négy fiaim, s hová juthatnak el egyáltalán, s velem vagy nélkülem — én eat a világot akartam t ha rájuk mégis art hagyom, így változatlanul, négy szemper vádol, kenyeret kér, szer etetet eed, szabadságot követel, Önfegyelmet remél e négy gyermeki szempár, mit feleljek, hogy megtettem mindent? hogy miattuk nem tettem semmit? es Itt a kérdés» BARÁTAIM! Miss, Schneckl, gyertek vissza! Smkattsn nyelvészeti esz- moftrttatáat kőnöl a Magyar Nyelvőr egyik száma: a fo­lyóirat levelezője. Nagy De­zső. a XIX. század dereká­ról származó kutya neveket vizsgálja. A dolgozat szer. zője újabb nyelvi és nép. rajzi források kutatásának „melléktermékeként'’ búk. kant erre « témára. A Fő­városi Szabó Ervin Könyv­tár Budapest Gyűjteményét böngészve (óbb évea mun­kával, mintegy 18 000, a Pest-Budái Rend őr - iga aga ­(óság által 1852. és 18SS. kö­zött kiadott körözőlevelet olvasott végtg. A magyar és német nyelvű okiratok kö­zött számos kutya körözvén yt ia lélt. Ezekből állt össze a kép a korabeli kutyanévadási szokásokról. Peat-Budán akkori ban fő­leg a nemet nyelv járt* ez magyarázz* a keresett ku­tyák gyakori német névé* (Rother, Schneckl), de talált angol eredetű kuéyanoyateet ia (Mtaa, Betuty, Fink), óc rábukkant közismert, ma ia használatéi ebnevekre (Né­ró, Tigris. Lidi, Keivé»). A gazdik — akkoribén talán még hevesebben, mint napjaink ban, — természete­sen ragaszkodtak el kóborolt négylábú barátaikhoz, és ju­talmat helyeztek kilátásba a megtalálónak, vagy a nyom. ravenetőnek. Nemesak a névadási szokásokról erről is tanúskodnak a több mint százesztendős kutyakor örvé­nyek. 1882-ben írták például a következő körözvényt: „Leírass azon kutyának, mely Pesten, a Tanácsház terén eltéveljreriett: Ez T évea, tigrisazemű, asemlye- szin. feltűnően hasított ajkú, ezen kiáltásra: „BullT hall. gáté, tiszta fajú szelindek, ácsé! nyaklánccal áa vöröa ssíjezasrsaámú réz szájko­sárnál volt ellátva”. „Allergiás szavak..,"? Bizonyosan látta Senőrel, a mostani ériemmel Cimbi, alán azt - (* tudod, ! ogy csúcsf ókönyv elő. űz „Ököruszály és sertésdagad 6" egye- ülésnél. Nagyeszű ■Tn bér ez a Bánatos- y Benő. sokkal Óko­ribb eddigi férjeim- tél. Zsenik vagy os- obak a férfiak, ezt e is tudod. Benő zuperzseni. Egyetlen eis hibája, hogy fél­órát krahácsol ébre- lésnél. Persze, a na- yi ötven cigaretta. Muszáj volt, édesem, degromboló munkát liget, percnyi lázi- ás nélkül. Születés­iapjára megkapta a ryógyszipkát, fehé- ■en-feketén, három jarnitúrát egyszáz- syolcvanért. Gavallé- •os ajándék volt. Tudod, mit csinált > minav az én asz­ályon felüli párocs­kám,? Azzal lepett neg hogy szakit a lohányzással. Azt sittem, megzabálom iröm.öm.ben. Ismered, nerhanagy ember, nellbósége kiléle- jezve százhuszonhá- •om renti. Kivágta 12 ablakon az utolsó loboz Fecskét. a pyógyszinkákka l >pvüft, Vett antido- lánuo.i pasztillát ket- ö dobozzal egyszer- •e. Azóta nem szí ’OV felet se. meaes- .■üdött rá. nála az es­eti komoly és szent ioloq. A vendégek '.sikkéit, a földszinti cukába önti leszalad i hatodikról, ha be- hiccsol a Hft. Azóta tetn fUldokhk réggé­A fogadalom lenként, bér napköz­ben diszkréten, hal­kan köhécsel, Kicse­rélték Benőt — map persze engem is — újabb mézesheteink következtek. Fehér­holló 6 a férfingm- ben — gondoltam — megmtntáztatom a fejét egy neves szob­rásszal. Kitétetem a kapubejárattól jobb­ra^ ezzel a fölirattal: ,,Ő az a csodálatos Benő. aki negyven- évi dohányzás után sutba rágta a bapót. Csakis őt kövessétek, pipogya férjek!" De mi történt ek­kor. drága barátnőm, Címbi? Kiálltam az erkély­re egytk reggel, hogy utána nézzek, rág­ja-e a gyógycukorkát Benő. Majd hanyatt estem a rémülettől. Bement a trafikba, eléggé sokáig időzött ott, és kegyetlenül fújta a füstöt kifelé jövet. Majd kicsat­tant a képe a gyö­nyörűségtől. Azt hit­tem, menten eláju­lok. Becsapott en­gem ez a bifanp. ott szív. ahova nem lát­hatok. vagyis a hi­vatalban. Pedig is­merhetsz. gyanakvó természetű vagyok. Naponta forgattam ki a zsebeit, s egy szikra dohány porra se akadtam. Szagolgat­tam a zakóját és eny­he pacsuliszagot érez­tem. Bár ez a fod­rásztól is szár mázha­tott. Várj csak. vén la­tor — gondoltam —, próbára teszlek este. Két doboz Fecskét tettem a zöldséges- kocsonyás tányérja mellé a vacsoránál. A hatás drámai volt. — Ezt kinek szán­tad, Mucus? — kér­dezte ártatlanul —, tudod, hogy nem do­hányzók! — Nem baj, szí­rem — feleltem eny­hén mosolyogva —, ez reprezentációs ci­garetta, azoknak a gyönge jellemű kol­légáidnak, akik ott­hon beadják gyanút­lan nejeiknek, hogy útszélre dobott ceik- ket se szívnak. Vígan pöfékelnek a hivatal­ban. Benő nagy szemet meresztett rám, de megőrizte ceúcs- fó könyvelői nyugal­mát. — Remek asszony vagy, Mucuska, ha ezekre az ingatag ka­rakterekre is gon­dolsz. Nem állhatom a szagukat se. Mint a héja csapott le. zsebébe süllyesz­tette a Fecskéket. Tagadott még most is ez az elvetemült. Mélyen a szeme közé néztem. — S< « trafik, aho­va reggelenkint be­jársz? Sózott mogyo­rót vásárolsz? Többféle szint vál­tott pillanatok alatt. — Nem, Mucika. Cigarettát veszek, pusztán csak kőnyő- rületből. Az asszony­ka férjének tőből le­vágták a lábát. Erős dohányos volt. — Na és... — Hagyhatom éhen veszni nyomorék fér­jével együtt, amikor annyian leszoktak a dohányzásról? Ekkorát hazudni! Tudod, Cimbi, mint­ha kést vágtak volna belém. Olyan volt ez az egész meskete. — És jóképű az a te trafikosnöd? — szegeztem a mellé­nek. — Pocsék, mint a világháború! — vág­ta rá habozás nélkül — Foghíjas, mint egy lebombázott város! Ismered az én puha szívemet. Nem élhet­ne rágógumiból. Másnap megnéztem magamnak azt a tra- fikos angyalt. Kép­zelj, Cimbi, egy csu- pabögy töltottgalam- bot. falusi táncegyüt­tesből. Miniszoknyás lábát gusztálta a füg­göny mögé rejtett ál­lótükörben. Hunyadi István Egy levélírónktól idéstülf a címbeli jelzős szerkezetet Ezt írja: Szinte allergiát vált ki belőlem néhány igénytelen, s főleg német eredetű szónak a gyakori használata”. Példái között ezeket a megnevezéseket so­rolja fel: pancser, pacotr, ríttig, nepper, rapsic. Abban igaza van, hogy a felsorakoztatott nyelvi for­máknak van magyar megfe­lelőjük, s bizonyos beszéd­helyzetekben érdemes és ta­nácséi ia velük élni. Pan­es er-puccer: ügyetlen. két­balkezes, mindent elrontó ember; nepper: csaló, ipar­engedély nélkül házaló ke­reskedő, vevőket felhajtó személy; rapsic: vadorzó, orwadáaz; rittig: valóban, csakugyan, csak azért is, persze stb. Mégsem tartjuk teljesen kerülendőknek: bizalmas be- szédhelyzetekben jól telje­síthetik nyelvi szerepüket A rittig szóalakkal a nép je él ilyen szövegösszefüggé­sekben: Rikttg rábeszélték őt is, rittig l«reszegetett a tár­saság. rittyíg tele lett a fa­zék Hogy a szóhoz a ke­délyességnek, az enyhe gúny­nak a hangulati értéke is tapad, arról ez a varsnéez- let is bizonykodik: .Egyszer bekukkant Istók Debrecen­be, / Aligha ott nines. No ni! Rittig, az'." (Arany; Bo­lond Istók) Nem véletlen tehát, ha most éppen arra idézünk mai köítóinktől verarészlete- ket hogy a rostára tett sza­vakat kulcsszókként illesztik költeményeikbe a hangula­ti hatás fokozása céljából Hogy a tréfás, gunyoros hangulat felkeltésére, az él-. ítélő szándék lefejezésére mennyire alkalmasak a pancser, a nepper, a rapsje szavak, arról ezek a vers- részletek tanúskodnak: „Sár­kányölő hősök nincsenek, j csak asúrfiúk, meg poncse- rek” (Parancs János: Az is­teni D.). — „A kellő pilla­natban elrugaszkodva a té­nyek pereméről. / a világ­óceán felé suhanhasson / a lánglelkű pancser" (Orbán Ottó: Ikarosz leérkezik). — „Ma megférnek a nepperek­kel / lottó s totó bűvöletébe / esett ki* költők" (Dernény Ottó: Irodalmi kávéház). — „»Áldozatukra várva-varnak, / jó nepperek s vad tenge­rek” (Csanady János: Váz­latok az elveszett szerelem­ről). Hogy a merészebb költői szóképek alkotásához is ösz­tönzést adhatnak ezek a szavak, arról győz meg ben­nünket ez az idézet: „Les­helyemben — bár senki sem láthat — / orv-szorongás kél, mély rapsic-bánat" (Búzás Andor: Virágének). f>r. Bakos József i

Next

/
Oldalképek
Tartalom