Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

f Tanulás— < egy életen át j A régi közmondás, mély s»érint, a jó pap holtáig ta. j nul, napjainkban is roppant időszerű, hiszen arra a ma- j gatartásra utal, melyet ma divatos szóval permanens, i azaz egész életen át tartó tanulásnak nevezünk. Helyesen < vették észre a régiek, hogy aki választott foglalkozásé, í nak, hivatása követelményeinek igazén meg akér felelni, [ az nem elégedhet meg a gyerekkorban — az iskolában ; — szerzett tudással, annak állandóan tanulnia kell, szín- j te halála napjáig. Hajdanán persze nem mindenkire vo. natkozott ez a népi bölcsesség, jobbára csak az értelmi, ségi pályák képviselőire, mert hát földet, szántani vagy vasat verni kevés iskolával, sót akár anélkül is lehetett. Manapság a permanens tanulás kényszere alól jófor­mán senki sem vonhatja ki magát. A jó orvosnak, ta­nárnak, agronómusnak vagy mérnöknek éppúgy lépést kell tartania szaktudománya eredményeivel (mert- külön­ben lesüllyed foglalkozása alsó szintjére), mint az ipari munkásnak szakmája előrehaladásával. Változó korban élünk, amikor régi szakmák szemünk láttára halnak el, s közben újak keletkeznek. Ipartőrté. neszek statisztikája szerint a mai szakmáknak a fele a század elején teljesen ismeretlen volt, a jövőkutatók vl- j szűnt azt jósolták, hogy 2000-ben a népesség féle ma még ismeretlen szakmákban fog dolgozni. Félelmetes iramú fejlődésnek vagyunk tanúi, részesei. Sokak számára a permanens tanulás nem is jelent töb­bét a termelésben részt' vevő felnőtték szakmai tovább­képzésénél, a munkakörhöz kapcsolódó tudományág vagy ! technika új eredményeinek megismerésénél. Pedig ennél j jóval többről van szó. Rohamléptű világunkban az Iskola, ha megfeszül, sem képes befejezett tudást nyújtani a fiataloknak, nem ta­níthat meg mindent, amire később az egyénnek szüksége ; lesz. Ehelyett arra kell fölkészíteni őkét, hogy az egész életre szóló tanulás korunk megmásíthatatlan parancsa, ami alól nem bújhat ki senki, sem a szervezett oklátás befejezésekor; az iskolatáskával együtt nem dobhatjuk le j a vállunkról. Már csak azért sem, mert a Szakmai tevé­kenység színvonalas ellátásán kívül a harmonikus, sok­oldalú személyiség kiteljesedéséhez is hozzájárul a fo- ! lyamato« tanulás. Vagyis az emberi képességek szabad kibontakozásának ez feltétele és eszköze is egyúttal. Napjaink pedagógiájában tehát nem véletlenül került az \ első helyre a képességfejlesztés. A szocialista társadalmakban egyébként sem sebtiben kitűzött politikai cél az állandó tanulás. Hadd emlékez­tessünk rá, hogy Mongóliától Kubáig az új világot te-, rém tő forradalom győzelme után óriási erőfeszítések tör­téntek a műveltség kiváltságainak felszámolására — szá­mottevő glketrel. A kulturális forradalomnak nem titkolt célja, hogy az Új típusú államban a néptömegek ne csak a hatalom birtokosai legyenek, hanem a világot is mind jobban megismerjék, s ezáltal alkotó erőikét, sokoldalúan kibontakoztathassák. A szunnyadó egyéni képességek fel­szabadítása természetesen nem szolgálhatja az önzést, összhangban kell történnie a társadalom nagy céljaivá!, a szocialista közösségi tudat erősítésével. Tanulásról szólva, lesyen az társadalmi méretű is, nem feledkezhetünk meg az iskolákról, mert. a perma­nens tanulás évszázadában is előkelő szerep vár rá, jól­lehet ez Idő tájt a műveltség megszerzésének már nem egyedüli forrása: munkáját és felelősségét megosztja más intézményekkel, üzemekkel művelődési otthonokkal, tö­megtájékoztatási fórumokkal, sőt az egész társadalommal is. Dé á sor élén mégiscsak ő áll, elvégre neki a legna­gyobbak a lehetőséged, a legtöbb tapasztalattal 6 rendel­kezik. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a felnőttek nincsenek fölkészülve az állandó tanulás új körülményei­re, a műveltség gyarapítását csak hagyományosan, isko­lai keretek között tudják elképzelni. A mostani gyere­keket már arra is meg kell tanítani, hogy az iskolából kilépve, a gyakran változó társadalmi feltétetek között ki-ki megtalálja az egyéniségének legjobban megfelelő önképzési módot, Aligha szőrül bizonyításra, hogy ehhez az alapokat az iskolában kell lerakni. Első hallásra nem látszik ez különleges pedagó­giai feladatnak, pedig valójában az. Százszor köny. nyebb munka ugyanis a tanárnak puszta ismeretekét< közvetíteni a katedráról, mint képességeket fejleszteni. Márpedig az állandó tanuláshoz elsősorban arra'van szükség, hogy a fiatalokban kialakuljon az önképzés, az | önirányítás, a fejlett, gondolkodás képességé, Hogy a ! diák felismerje: bárhol lehet tanulni, nemcsak az Isko­lában. A múzeumi és könyvtári órák. az tizemlátogatá-; sok, sőt a fakultatív iskolai foglalkozások is már ezt a célt szolgálják. Külföldön is sokakat Izgató kérdés az életfogytiglan tartó tanulás, Tíz év óta az UNESCO fi gye lém reméltó munkát fejt ki a permanens ismerétszerzés propagálása érdekében. A világszervezet Hamburgban székelő Nem­zetközi Neveléstudományi intézete négy évvel ezelőtt nemzetköz) kísérletet kezdeményezett — hazánk is részt vesz benne — „Az önálló tanulás fejlesztése az iskolá­ban” címmel. A kutatástól azt várják, hogy összegyűjti és rendszerezi az önálló tanulás legfontosabb személyi és társadalmi feltételeit és a tapasztalatokat nemzetközi méretekben is hasznosítani lehet majd, vagyis hozzájá­rulhatnak egy-egy ország közoktatásának korszerűsítésé­hez ami ma már elválaszthatatlan az. állandó tanulás elterjedtségétől. P. Kovács Imre ' Nyár Kiss Attila rajza Indulás előtt RITKA SZAKMÁK Mérnök a motoros ■ elitről szürkébb, tárgy. "* szerűbb minden. A búza-, és a lucernatáblák nagynak tűnnek, s zöld szí­nük semmilyen képzetet rtem kelt bennünk. De mennyire más minden fentröll Amott parányi autók suhannak, emitt szinte bogárként kúszik egy kerékpáros, a kerekha- ras/,ti gépműhelyben játékok­nak tűnnek a különben monstrumnak számító rend­szerié pék. S az az említett zöld hány árnyalatban pom­pázik. Impresszionista fest­mény hatását kelti a Mátra napfényben tündöklő, pára­köpenyből kibukkanó kékje is. ülsz a pilóta mellett, s nem tudsz, betelni a látvány- nyál, megszűnik időérzéked, csak akkor ébredsz rá a va­lóságra, amikor már lefelé hoz a gép. ez a Szovjetunió­ban készült, s ott elsősorban utasszállitásra használt masi­na. 1 Kikötünk a heréd! lucer­násban, s megindul a be­szélgetés égy ritka szakma — Quint Attila hivatásnak nevezi — műhelytitkairól. — Nem véletlenül válasz­tottam ezt a pályát.. Édes­apám pilóta volt, s engem már kilenc esztendős ko­romban magával vitt egy felszállásra. Nem tehetett mást, mert állandó ostro­maimnak már képtelen volt ellenállni. Később rendsze­resen jártam vele, s az el­ső csodálat, élménye nem eloszlott, hanem folyvást erősödött bennem. így az­tán érthető, hogy amint, le­hetett, vitorlázó repülőssé váltam, hogy magam hódít­hassam meg a távolságokat. — Veszélyérzet, nehéz helyzetek akadtak-e? — Kár lenne tagadni, de ezeket gyorsan elfelejtettem. A legutóbbira emlékszem, az egyik kukoricatáblán kel­lett kényszerleszállást vég­rehajtanom. A baj esetén söhá nem gondoltam vala­miféle tragikus kifejletre. Akkor csak a pillanatnyi feladatot láttam, s ha már valamiféle megbórzöngásról van szó. azt Csák itt, a föl­dön éreztem. 2 Tizennyolc évesen oko­san gondolkodott, a nyíregy­házi mezőgazdasági főisko­la speciális tagozatára je­lentkezett, mivel azzal akar­ta keresni maga és családja kenyerét, ami szórakozása, öröme, hobbija volt. — Hálás vagyok tanára­imnak, mert. alapos felkészí­tésben részesítettek minké' s gondoltak nemcsak fiatal, hanem idősebb korunkra is. Azaal is számoltak, hogy valaki közben megbetegszik, s többé már csak lentről nézheti magasba szárnyaló társait. Ezért nemcsak a re* pülés csínját-bínját sajátí­tottuk el. nemcsak a gya­korlati növényvédelem tud­nivalóit jegyeztük meg; ha­nem mezőgazdasági gépész üzemmérnöki ' diplomát is kaptunk, Ezt az okmányt, az életben szükség esetén bármikor sokoldalúan kama­toztathatjuk. Ennek tudata biztonságérzetet ad, nem kell attól tartanunk, hogy valaha reménytelenül kilin­cselünk majd állás után. A repülőgépszerelés egyéb­ként speciális terűiét: ézzél nem ml foglalkozunk, ha­nem minden masinára égy szakember ügyel, aki foly­vást ellenőrzi, hogy rtém adódott-e valamiféle üzem», hiba. 3 1974 óta dolgozik, s az egymást követő heteket leg­többször családjától távól tölti. — Nekik, különösképpen a feleségemnek, nehéz ezt megszokni. Budapesten la­kunk a szüleimnél, így az­tán van, aki vigasztalja édesanyám személyében, aki annyi éven át eleget Izgult apám szerencsés haza Jövete­léért. Az is tény ugyanakkor; hogy a kereset nem rossz: a gazdaságok teljesítménybér­rel kombinált óradijat fizet­nek. — Nyaranta összejön a havi nyolcezer, igaz vi­szont az is, hogy télen nem nagyon lépem túl a három­ezrét, mégsem panaszkodom; mert a decembert és a ja­nuárt — a rossz Időjárási viszonyok miatt — lehetet­len ilyenkor dolgozni — aa enyéim körében töltöm. 4 A pénzről már beszéltünk; de arról még nem szóltunk; hogy a viszonylag szép sum., máért komoly munka jár. — Egy-egy alkalommal hat percet töltök fenn, 9 ezt csinálom kora reggel­től késő estig. Nem unalmas; mert a feladat leköt. Na­gyon vigyázni kell. hogy a műtrágya csak oda kerül­jön, ahová szükséges, mert különben lényeges kárók ke­letkeznek más növényfaj tá kJ ban. No, ez nem panaszko­dás, csak azt szeretném ér­zékeltetni, hogy a helytállás nálunk épp olyan szigorúan előírt valami, mint másutt. Egy biztos: a repülőgépes növényvédelem óriási elő­nye a gyorsaság. Ennek ér­zékeltetésére jegyezzük meg azt. hogy egy levegőben töl­tött. óra alatt 50—70 hektár­nyi terület-en védekeznék * kártevők ellen. így aztán áz sem tűnik túl nagy fogyasz­tásnak, ha az ezer lóerős motor óránként 200 liter benzint fogyaszt. Közben a szerelő körbe­járta a masinát, a műtrá­gyát Is felpakolták, azaz semmi akadálya annak, hogy az AN—2-es határozott len­dülettel a magasba emelj kedjék, s ott fenn magabiz­tosan rója köreit azzal a pi­lótával, akinek a munka ölömet, hamisítatlan hobbit jelent. Szerencsés egyéniség . .. Pécsi István A gabonatáblák felett... (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom