Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

„A kormány és a SZOT .vezetői megállapodtak a további tennivalók össze­hangolásában” — ezzel a mondattál fejeződik be az a közlemény, amelyet a két országos vezető szerv leg­utóbbi megbeszéléséről ad­tak ki. Mindennapi gya­korlat immár, hogy az ál­lami és a szakszervezeti vezetők —• a legfelső szint­től a vállalatokig, sőt a mű­helyekig — megtárgyal­ják egymással a feladato­kat, az előrelépés feltétel e- ; it. A szakszervezet önálló ' tényező minden területen, ' s • ez a legkevésbé sem mond ellent annak, hogy érvényesíti és végrehajtja a párt politikáját. Erről ■ beszélgettünk Jakab Sán­dorral, a SZOT főtitkár- helyettesével. — Május elseje közeledté­vel különösen időszerű visz- szapillantani a történelmi előzményekre. Mióta te­kinthető önálló politikai tényezőnek Magyarorszá­gon a szakszervezet? — Hazánkban mintegy 120 éves múltra tekinthet vissza a szakszervezeti mozgalom. Már a kezdet kezdetén is, de különösen azóta, hogy megalakultak az egyes szakmai szakszer­j vezetek, kénytelenek vol­tak a' tőkések elfogadni |‘ ' azokat tárgyalópartnerként. Ez' az adott körülmények között azt jelentette, hogy önálló politikai tényező­ként léptek fel. Később pe­dig, a Horthy-rendszer idején igen nagy jelentő­sége volt annak, hogy a szakszervezetek legálisan működtek, a kommunisták felismerték az ebben rejlő ! lehetőségeket. Elég talán csak arra emlékeztetni, hogy a szakszervezetek se­gítségével lehetett megszer­vezni az 1930. szeptember 1-i budapesti tömegtünte­tést. Rajk László és más kommunista vezetők irá­nyították az építőmunkások és egyéb szakmák dolgo­zóinak sztrájkjait. — És a felszabadulás után? — Már az Ideiglenes Nemzetgyűlésben és a nem­zeti bizottságokban is kü­lön képviselői voltak a szakszervezeteknek. Az ak­kori Szaktanács a koalíciós ' harcok idején a Baloldali Blokknak önálló tagja volt, s jelentős szerepet, játszott abban, hogy sikerült mind jobban kiszorítani, a hata­lomból a. jobboldalt. — Milyen felfogások is­meretesek ma a szakszer­vezet jellegéről, feladatai­ról, ezen belül az önálló­ságról? — Itt ismét vissza kell kanyarodnunk a múlthoz. Bégen, de különösen a két világháború közti időbén a magyar szakszervezetek tag­jai automatikusan a Szoci­áldemokrata Párt tagjai is lettek. Ez alól csak az if­júmunkások képeztek kivé­telt, de ők is csak a há­borús években. Ma számos nyugat-európai országban hasonló a helyzet, de mi­vel ott több párt van, szin­te ugyanannyi szakszerve­zet is működik. Ű.iabban mindenütt az érdeklődés középpontjába került a 1 szakszervezet különösed ! mint társadalmi szervezet. I annak szerepe és tevékeny- f sé£e. Nyugat-Európában — 1 számos, közismert okból i — az utóbbi években. éle­ződött a tőke és a munka közti ellentét, szaporodnak a sztrájkok és azokon be­lül növekszik a politikai okokból, vagy legalábbis a politika által erősen mo­tivált sztrájkok száma és súlya. Nagyon is indokolt tehát, hogy mostanában sorra jelennek meg tanul­mányok és úgynevezett elő­rejelzések ezekben az or­szágokban a 80-as, DO-es évek szakszervezeti moz­galmáról. — Mit jelent pontosan, kö­zelebbről az annyit emle­getett „beleszólás”? — Előtérbe került ez ke­leten és nyugaton egy­aránt, de természetes, hogy más-más tartalommal. Nyu­gaton a tőkés munkáltatók és maga a kapitalista tár­sadalom úgy igyekszik a válság okozta gondjait le­küzdeni, hogy támadást in­dít a szociális vívmányok, illetve az erre fordított költségvetési összegek el­len. Növekszik és egyes tőkés országokban minden korábbinál nagyobb mére­teket ölt a munkanélkü­liség. Ez ellen a szakszer­vezeteknek fel kell lépni­ük és fel is lépnek. Hal­latják szavukat, beleszól­nák a társadalmi kérdé­sekbe, a válság leküzdésé­nek lehetőségeiről folyó vitákba is. S a XX. szá­zad utolsó negyedében már nem tehetik meg a tőké­sek azt, amit korábban oly sokszor megtettek — nem mellőzhetik, nem hagyhat­ják figyelmen kívül a mun­kások, . a szakszervezetek véleményét. — Mi a helyzet szocialis­ta viszonyok között? — Először is: gondol­nunk kell arra, hogy nap­jainkban nemzedékváltás történik az életnek min-* den területén. Azok a fia­talok, akik már a felszaba­dulás után nevelkedtek, voltak aktív résztvevői a társadalmi átalakulásnak. Az idősebb nemzedékek számára természetes, hogy „miénk az ország”, á fia­talabbaknak még meg kell tanulniuk ezt, bele kell jönniük a „tulajdonosi szemléletbe.” Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha látja a fiatal, hogy tény­leg beleszólhat a dolgok menetébe, életének, mun­kakörülményeinek alakí­tásába. a bérelosztásba és egy sor más. fontos kérdés­be. — Hogyan kell értelmezni azt, hogy a szakszervezetek szervezetileg önállóak? — Helyesebb úgy mon­dani: szervezetileg önálló­ak és politikailag elkötele­zettek. A kettőt nem lehet egymástól elválasztani. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a dolgozó nép él­csapata. horizontálisan és vertikálisan átfogja az egész társadalmat, vezető szere­pét nem lehet vitatni. Mint ahogvan nem lehet „nem politizálni” sem. A szak- szervezet a bérből és fize­tésből élők szervezete, tag­jai a szocializmus eszmé­jét és gyakorlatát a ma­gukénak vallják. Vannak a • szakszervezeteknek spe­ciális feladataik, amelyeket nem a pártnak, nem má«i szervezeteknek, hanem csakis és kizárólag a szak- szervezeteknek kell meg­oldaniuk. A sok közül egy példa: szakszervezeti fel­adat a munkavédelem, a szociálpolitikai teendők egész sora, az üdültetés. De ezeken túlmenően is szük­séges, hogy egyes témakö­röket a szakszervezetek dolgozzanak fel, jelezzék a termelés, a munka, a min­dennapi élet területén adó­dó problémákat S nem utolsósorban: vegyenek részt a szakszervezetek a végrehajtásban is, országo­san éppúgy, mint az egyes szakmákban és az üzemek­ben. Ez utóbbinál maradva: a Minisztertanács és a SZOT 1976-os döntése — megvál­tozott gazdasági viszonyok­hoz alkalmazkodva — na­gyobb jogkört adott a szak- szervezeti bizalmiaknak és bizalmi testületeknek. Ho­gyan valósul meg ez a gya­korlatban? — Hazánkban a dolgozók 96 százaléka tagja valame­lyik szakszervezetnek. Ter­mészetes, hogy az egyes emberek számára a szak- szervezet — .az az alapszer­vezet, amely munkahelyü­kön működik. Ennek kell beleszólnia az ő bérezési és termelési ügyeibe. Ez intézi üdültetését, ez gon­doskodik a munkavédelmi felszerelések, berendezések szabályszerű meglétéről stb. Az alapszervezet és a bizalmi van tehát napi kapcsolatban az egyes dol­gozóval. A helyi szb dön­tései kötelezőek a szakszer­vezeti tagságra, de ennek kell képviselnie a szakszer­vezeti tagságot az üzemi- döntéseknél, ismertetnie álláspontját , határozatho­zatal előtt, önálló politikai tényezőnek kell tehát- len­nie, s a gyakorlat azt bi­zonyítja, hogy mind több helyen egyre inkább azzá fejlődik. A tagságnak tud­nia kell, hogy. mi a szak- szervezet véleménye, elju­tott-e a magasabb testüle­tekhez. Jelentékeny ered­ményeink vannak e téren, de a legjobb módszereket tovább kutatjuk. — Milyen területeken tart szükségesnek további elő­relépést? — A Minisztertanács és a SZC\T együttműködéséhez és munkamódszeréhez ha­sonló alakult ki a 19 me­gyében és a 19 szakmában is. A közeljövőben újjá alakúinak — ahol még nincsenek — a községi sza’kmaközi bizottságok, amelyek érdekképviseleti funkciókat is látnak el. Be­leszólhatnak, s bele is kell szólniuk a lakóterület fej­lesztésébe, az ipartelepí­tésbe, a lakosság szociális ellátásának ügyeibe stb. Mindezekben legyenek partnerei az államigazgatás megyei tanácsainak a szak- szervezetek megyei taná­csai. Hasonlóképpen fej­leszteni kell a partnerkap­csolatot a minisztériumok és a megfelelő szakmai szakszervezetek között. A véleménycseréknek a hala­dást, a fejlődést 'kell előbb­re vinniük, ne legyenek öncélúak. Élő, eleven kap­csolatra gondolunk, amely­ben a szakszervezetek meg­mutathatják életképessé­güket. és önállóságukat. Mindez azonban nem áll­hat szemben a köznonti akarattal, vagyis az önál­lóság korántsem jelenthet valami önmagáért való ,.függetlenséget”. S ami ugyancsak fontos: nem me­het a többi szakma, más dolgozók rovására. Nyíltan, nyilvánosán akarunk dol­gozni, ezt megkívánjuk az egyes szakszervezétektől, az SZMT-ktől, a szakmakö­zi bizottságoktól, de az egyes üzemek, vállalatok szakszervezeti bizottságai­tól, bizalmi testületéitől, minden egyes bizalmitól —•' mondotta befejezésül Ja­kab Sándor, a SZOT főtit­kárhelyettese. Várkonyi Endre A DETKIEK BÜSZKÉK KÖZSÉGÜKRE Ahol mindig történik valami... •H A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa — mint is­meretes — korábban meg­hirdette a kongresszusi és jubileumi településfejlesztés társadalmi munkamozgal­mának versenyét. Az értéke­lés 1979—80-ban a település­fejlesztés érdekében végzett társadalmi munkák, valamint az üzemek, intézmények anyagi támogatása alapján történt. Megyénkből Detk község kapta nemrégiben a legjobbaknak járó elismerést. Hogy miért? Aki erre a kér­désre keres választ, annak, elég végigsétálnia a község utcáin, s máris megbizonyo­sodhat afelől, hogy itt bi­zony mindig történik vala­mi. Pedig, ha egy község szóba kerül, könnyen hajla­mosak vagyunk arra, hogy csak legyintünk, s megje­gyezzük: ugyan, történhet ott valami? S valljuk meg, több helyen joggal tesszük ezt. De nem így Detken! A konkrétumokra Koncsos Istvántól, Detk, Ludas és Halmajugra közös tanácsá­nak elnökétől kértünk ma­gyarázatot. — Semmi ördöngös nincs ebben a dologban — kezdte az elnök. — A kormányha­tározat a helyi politika egyik jelentős eszközeként jelölte meg a tanácsok koordinációs tevékenységét. Ennek meg­felelően a tanácsoknak le­hetőségük volt és van arra, hogy a területükön működő különböző nem tanácsi szer­vektől közös érdekeltségű célokra anyagi támogatást kapjanak, amelyek a területi tervek megvalósításán túl­menően elsősorban a lakos­ság ellátási színvonalának emelését szolgálják. A közös tanács is élt ezzel a lehető­séggel. Ez azonban csak az egyik oldal. A másik pedig, hogy a lakosság megértette: a társadalmi munka mind fogalmát, mind tartalmát te­kintve a szocialista építés kategóriája. Egyik jelentős tényezője a társadalom, ezen belül az egyes települések anyagi és szellemi gyarapí­tásának. Kifejezője a társa­dalmi és egyéni érdekek ta­lálkozásának. a növekvő közéleti aktivitásnak, az ön­zetlen segíteni akarásnak, társadalmunk szocialista em­bertípust formáló ereiének. — Mégis, mit vállaltak a közgép lakói? — Nem vagvok statisztikus, de hadd soroliam a teljes­ség igénye nélkül azokat a társadalmi munkákat, amik­kel többek közöft a szép si­kert. elértük. Kiterjed ez a lakóházak előtti terek, árkok, járdák, útpadkák tisztán és karbantartására, hidak, átereszek készítésére. Házak előtti parkosításra, a fák el­ültetésére, nevelésére. Sorol­hatom a vízhálózat építésé­nél a ^földmunkákat, út- és járdaépítéseket, azok gondo­zását, vagy az intézmények­nél a környezetszépitési munkákat. Az átadásra ke­rült nagyobb létesítmények, mint például az egészség- ügyi kombinátnál, óvodáknál a takarítási munkálatokat szinte teljes egészében a la­kosság végezte. Egy egészsé­ges versengés alakult ki. Ha az az utca olyan szép, akkor a mi , utcánk még szebb le­gyen! Ez szinte jelszó lett, s az ügy érdekében nagyon sok mindent megcsináltak. — Ezzel azonban talán még nem lehet a település- fejlesztés versenyében az él­re kerülni. Kik segítettek még? — Több közület is nagy odaadással „beállt a sorba”. Közülük is ki kell emelni a helyi Magyar—Bolgár Ba­rátság Termelőszövetkezetet. A gazdasági szervezet ter­mészetbeni társadalmi mun­kája igen sok. Így például az értékelt két évben mint­egy 600 négyzetméter új járdát építettek, új parkot létesítettek. Szellemi, társa­dalmi munkaként megter­vezték a három község fásí­tási és intézményeinek ren­dezési tervét, 80 ezer forin­tos értékben. Kétezer négy­zetméter új utat építettek az Ady Endre utcában, üze­mi utat az új óvodába. Je­Élvonalban a Finomsiterelyénygyár Országos második az újítási versenyben (Tudósítónktól) A Vas-, Fém- és Villa­mosipari Dolgozók Szakszer- vezete és az Ipari Minisz­térium újítási versenyt hir­detett a vállalatok részére. Az elmúlt év eredményei­nek értékelése alapján az egri Finomszerelvénygyár II. helyezést ért el. Űjitómozgalmunk orszá­gos gondjai elles£re a Ber- vában a gyár 3» éves fenn­állása alatt íeüyatnatosan fejlődött ' a mozgalom, és ma hatékonyan fejti ki te­vékenységét a vállalati cél­kitűzésekért. Az. alkotó ked­vű bervai dolgozók ésszerű- sítései 1980-ban 20 millió 144 ezer forint gazdasági eredményt jelentettek a gyárnak. A múlt évben 321 újítást- adtak be elbírálásra, s a 47 százalékos hasznosítási mutató igen jó eredménynek mondható, Simon Imre (Fotó: Perl Márton) lentős a különböző felada­tokhoz a téesz által társa­dalmi munkában biztosított szállítóeszköz 'is. A téli idő­szakban egyes utcákat a téesz munkagépeivel tisztí­tották meg a hótól. — Ludason és Halmajug- rán is hasonló ütemű a fejlődés? —A közös tanács nem á másik két község rovására szervezte a településfejlesz­tést. Eddig valóban szinte csak Detk támogatásáról szól­tam, de elmondhatom, hogy a termelőszövetkezet mind­három község intézményeit és ifjúsági szervezeteit segí­ti berendezések, felszerelé­sek beszerzésével, illetve készpénz juttatásával. így például á ludasi iskolának kerékpárokat vásárolt a KRESZ-park gyakorlati hasz­nálatához. A könyvtárakat 60 ezer forint értékben köny­vekkel töltötte meg. Tavaly került sor a detki művelő­dési ház belső festésére és mázolására, valamint a hal- majugrai művelődési ház és iskola lambériázására. Itt kell még megemlíteni, hogy 1981-ben szélesítik a Luda­son áthaladó KPM-utat, amelyhez a termelőszövetke­zet megint csak jelentős se­gítséget biztosít. Mindezek­hez azt is hozzá kell tenni,' hogy a már említett időszak­ban Detk fejlődött a legdi­namikusabban. — Ha az előbbiekben úgy fogalmaztam, hogy ki kell emelni a helyi termelőszö­vetkezet támogatását, akkor igazságtalan lennék, ha nem szólnék a többi, célunk el­éréséhez sok segítséget nyúj­tó közösségekről. Anyagi tá­mogatást kaptunk a Gagarin Hőerőmű Vállalattól, a Tho- rez Bányaüzemtől, a MÁV miskolci és budapesti igaz­gatóságától és a körzeti áfésztől. Ezenkívül a KISZ- szervezetek, úttörőcsapatok! társadalmi munkája is igen jelentős volt. összefoglalva az elmondottakat: a közös összefogás eredménye a si­ker, s ez mindnyájunk örö­me, hiszen egy szép. gon­dozott, fejlődő község la^ kői lehetünk. Kis Szabó Ervin /• 1981. május 1., pentefc i Önállóan, elkötelezetten Beszélgetés Jakab Sándorral, a SZOT főtitkárhelyettesével

Next

/
Oldalképek
Tartalom