Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

§Z!NHÁZJEGY GYÖNGYÖSÖN Miért nincs, ha van? Természetesen a kérdést fordítva is föl lehetne ten­ni, hiszen hogyan beszélhe­tünk színházról Gyöngyösön, ámikor voltaképpen nincs 'is. Van azonban egy új műve­lődési központ, amelyben helyet kapott egy színpad. Nem a legjobban felszerelt, nézőtere is mindössze csak négy és fél száz főt fogad­hat be. Építésekor ezeket a körülményeket megszabták az előírások. Ezért elsősor­ban kamaradarabok jöhet­nek számításba. Ez alaposan megkurtítja a lehetőségeket. Ennek ellenére az eltelt há­rom év alatt alaposan meg­nőtt az érdeklődés a Mátra alji városban ez iránt a mű­vészeti ág iránt.. olyannyira, hogy valóságos közelharc dűl .a jegyekért. Ivády Já~ pofiiétól, a Mátra Művelődé­si Központ igazgatóhelyette­sétől arról érdeklődtünk, ho­gyan alakulhatott ki ekkora kereslet a belépők iránt. Ez nem színház! • — Ahogy megépült ez az űj ház, kialakult egy városi köztudat, hogy itt színház van. Pedig más ez az in­tézmény. sokkal szűkösebb, nem elsősorban arra a célra tervezték. Ilyen körülmények között nehéz megnyerni ne­ves társulatokat, hogy itt játszanak. Meglehetősen sok utánajárásra van szükség. A kínálat ugyanis nem túl nagy. A megyeszékhelynek sincs önálló társulata. így máshol kellett partnereket találni. Nem kis erőfeszítés­sel szerencsére sikerült, a budapesti Madách és a szol' noki Szigligeti' Színház szí­vesen és gyakorta jár ide. De sorolhatnám még tovább: fellépnek a Fővárosi . Ope- rettszínház, a debreceni Cso­konai Színház művészei, s most fölvettük a kapcsola­tot a Radnóti Színpaddal és a Nemzetivel is. Emellett a Népszínház is helyet kap a hagyományok szerint. Elége­dettek lehetünk, mivel rang­ja lett Tháliának, s ezt nagy szakmai sikerként könyvel­hetjük el.. A baj csak any- nyi, hogy nincsenek gumiból a falak, a nézőteret nem bő­víthetjük. A férőhelyek szá­ma korlátozott. Japus Pannoniusnak való­ságos pőre nem volt. Nem idézte színe elé számadásra sem egyházi, sem világi ha­talom. nem állt bírák előtt sohasem. Mégis vele kell kezdenünk a magyar írók pereiről szóló sorozatot, hi­szen csak azért nem fogták el, azért nem került börtön­be. mert elmenekült Mátyás király leszámolásra készülő hatalma elől. Társát az ösz- szeesküvésben,' Vitéz Jánost Mátyás kétszer is elfogatta, s csak igen szigorú egyezség megszületése után engedte szabadon. Mátyás azonban feltehető­en tudta, hogy az ellene irá­nyuló politikai összeesküvés igazi szellemi atyja, gondo­lati összetartója s szervező­je nem az idős esztergomi érsek volt, hanem a pécsi püspök, akinek humanista szellemiségétől, természetbe vágyakozó szelídségétől — és természetesen rendi érdekei­től is — távol álltak a ki­rály csehországi hadjáratai. Nem valószínű hát, hogy Ja- nusszal is egyezséget kötött, volna, mint ahogy azt sem «eltételezhetjük, hogy Janus bármilyen alkuba is bele­QMrwm 1981. május 24., vasárnap Szép az új színházterem, de — Mi alapján osztják el á jegyeket? — Természetesen bizonyos szabályozásra szükség van, mivel nagyon nagy a keres­lek, s egy-két gyári közön­ségszervező elvihetné vala­mennyit. Ezért a következő gyakorlatot, alakítottuk ki: elővásárlási jog illeti meg azokat a brigádokat, ame­lyek részt vesznek az egyez­tetett munkásművelődési programunkban. Ez száztíz kis közösséget jelent. Köte­lességünknek érezzük, hogy biztosítsuk számukra ezt a lehetőséget, hiszen irányítá­sunkkal vállalták a rendsze­res önképzést. Minden nagy­üzemben van közülük jó né­hány, így munkások közé kerül a belépők 75—80 szá­zaléka. A pénztárba a ma­radék jut, tíz nappal az elő­adás előtt kezdjük árusítani. Mivel szórólapon is szét küld­jük előrejelzéseinket, gyakor' ta előfordul, hogy a műsor­füzet megjelenésének idő­pontjában már nincs is be­lepő. — Persze még nagyon so­kan formálnak és formál­hatnak különböző előjogokat, így például azok is, akik komoly társadalmi munkát végeznek a művelődési köz­pont számára. Meg 'aztán a vonzáskörzetünkbe tartozó kis községekből is szeretné­nek sokan eljönni, s nekik is biztosítani kell az esélyt erre. Egyáltalán nem vá­mén t volna, hogy kétes ér­tékű szabadságát Mátyás ki­rály által biztosíttassa. Az elégedetlen költő Janus Pannonius tulajdon, képpen sohasem érezte ma­gát igazán jól magyar föl­dön. Közéleti sikereket igen szép számmal ért el. Mátyás bizalmasa, kancellárja, itá­liai követe lesz, megkapja a pécsi püspökséget, sőt egy időben szlovéniai bán is. Ja. nus azonban nem elsősor­ban közéleti sikerekre vá­gyott, az Itáliában tapasz­talt irodalmi-művészeti, szel­lemi légkört, atmoszférát nem találta idehaza. Az iro-i dalomnak közönsége, megbe­csülése alig volt. „Kinek írok? — kérdezed Vitus —, hisz nincs, aki olvas, nincs, aki hallgat! Magamnak írok, Vitus, és a múzsáknak!” — írja egyik epigrammájában 1464 körül. Jellemző adalék: itáliai követségéből hazatér­ve is visszavonul újonnan szerzett könyveivel Pécsre, Magyarország déli kapujába, ahol egyébként is szívesen tartózkodott, közel az imá­dott tálján földhöz. Elégedetlenségét, keserűsé­gét fokozta betegsége is, új­ra és újra elöntötte a láz, s ez hangulatát jelentősen be­folyásolta. Idegenkedett a háborúsko. dástól is. A török ellen kép­zelte volna el talán az egyet­len igazságos háborút, a pá­pától is a török elleni hábo­véges a befogadóképessége (Fotó: Szabó Sándor) gyünk könnyű helyzetben. Ugyanez vonatkozik a bér­letekre is. — Előfordulnak-e itt „ár­nyéknézők”, tehát olyanok, akiknek mondjuk a szakszer­vezeti bizottság megfizeti a jegyet, de ők nem - használ­ják ki a lehetőséget? — ’Ilyesmi nálunk nagyon ritkán fordul elő, általában telt házzal mennek az elő­adások. Egy-egy szokatla­nabb produkciónál történt meg — mint például az Ál­lami Bábszínház Diótörő- je —, hogy a bérletesek kö­zül sokan nem jöttek el. De ez inkább ritka kivételnek számít. .. Egyedül nem megy . — Milyen lehetőséget lát a hiány pótlására: nincs-e mód az előadások számának szaporítására? — Ennek sok akadálya van: részben költségvetési, részben pedig — mint em­lítettem — nem mindegyik darab alkalmas erre a szín­padra. De úgy gondolom, hogy kényelmi szempontok is közrejátszanak abban, hogy így-alakult a helyzet. Három évvel ezelőtt gyak­ran indultak , színházi bu­szok Gyöngyösről Budapest­re. Egerbe, vagy máshová. Mostanában mintha elfelejt­keztek volna erről a lehető­ségről a közönségszervezők. Mindent tőlünk várnak, hi­rúhoz akart segítséget sze­rezni. Magyarországon írott epigrammái közül talán az a kettő a legszebb, amelyeket a háborúk ellen, a békessé­gért írt 1469 után. Mars is­tenhez békességért című ver. sében írja: „.. .Te szörnyű vérivó, halottra éhező, Te férfiromlás, asszonyok­tól átkozott, Szegénynek*kincset adsz, kifosztasz gazdagot, Te békegyűlölő, vad éh- halás szülője, Szerzője rettenetnek. pánik indító, Atyánk, kíméld megfáradt pannon népemet!” Mindez azonban legfeljebb Janus keserűségét, rossz köz­érzetét indokolná, nem az összeesküvést. Ahhoz más. személyes indítékok is hoz­zájárultak. Ezek közül két­ségkívül talán az a legfon­tosabb, hogy Hunyadi Mátyás és két korábbi legfőbb ta­nácsadója, Vitéz János és Janus Pannonius között a viszony elhidegült, Mátyás önállóbb politikát akart, új tanácsadókat keresett. Egye­lőre nem rendelkezünk meg­felelő adatokkal arról sem. hogy nem ebben, az időben mentik-e fel Janust szlavó­niai bánsága alól. A befo- lyáscsorbulás tényei kétség­telenek. a szász herceg egyik ügynökének 1471. szeptember 14ri jelentése szerint. Mátyás az országtanács egyik ülésén arcul is ütötte Vitéz Jánost, az idős érseket, miután az nyíltan szembefordult a ki­rály csehországi hadjáraté­\ Az összeesküvés A szembefordulásnak mind Janus, mind Vitéz János, szén — úgymond — helybe jön a produkció. Igv termé­szetesen nem is tudunk meg­felelni az igényeknek. A .Mátra Művelődési Köz­pontnak egyébként is lehe­tetlen adottságai miatt tel­jes képet adni ériül a művé­szeti ágról. Egyedül nem megy. . . A váró? ügye — Említette, hogy kevés az itt bemutatható darab. Va­lamelyik társulattal nem le- helne'e szorosabbra fűzni a szálakét, hogy az itteniek valamiféle ..házi színházává” váljék? — A jövő útja erre vezet­het, Ügy vélem, hogy ha (va- lóban ilyen nagy az igény a város lakóiban, azzal szá­molni kell. Ez nemcsak a mi feladatunk, hiszen végtére is a művelődési központ elin­tézhetné tiszta lelkiismeret- tel annyival az egészet, hogy néhány népszínházi előadást fogad és kész. Ma már azon­ban nem lehetséges ennyi­vel kiegyezni. Ha viszont to­vább akarunk lépni, ahhoz mindenképpen összefogás kell. Az előadások megvéte­lén túl rendszeres támoga­tást lehetne adni valamelyik együttes számára, például szóba jöhetne a Madách Színház. Tudomásom szerint a hasonló helyzetű Salgótar­ján és a szolnokiak között létezik ilyen kapcsolat. Mi is követhetnénk ezt a mód­szert. Erre a vállalati kul­turális alapokat lehetne moz­gósítani. így már az egész város ügye lenne ez: ösztö­nöznénk a társulatot, hogy több. itt is játszható kama­radarabot vigyenek színre. Még sokféle mást is ki le­hetne találni, hogy „ide édes­gessük” a nekünk kedves művészeket. — Úgy vélem, tüneti keze­léssel semmire sem mehe­tünk: hiába dolgoznánk ki különböző — talán az ed­diginél is igazságosabb — rendszereket a jégvek elosz­tására, az nem segítene. Va­laki mindig kimaradna a ..szórakozásból”. Csak az ér­deklődésnek megfelelve, módszeresebb munkával ér­hetünk célt. ■ ' mind a főpapok és főurak részéről az erkölcsi tényezők mellett anyagi okai is vol­tak. Mátyás ugyanis csehor­szági hadjáratához elsősor­ban onnan vette a pénzt, ahol volt: a főpapoktól, fő­nemesektől. Egyes adatok szerint Janus a főpapok megsarcolása miatt a pápá­hoz is fordult segítségért, bár a pápai legátus „kiadta” öt ez ügyben Mátyás király­nak. Való igaz, anyagilag is, hatáskörvesztésben is Vitéz Jánost érte a súlyosabb sé­relem, mégis, már Bonfini is úgy ítélte meg. hogy az. ösz- szeesküvés lelke, szervezője, összetartója Janus Pannoni­us volt. Azzá tette követke­zetessége, kitartása, meg­vesztegethetetlensége, min­denre elszántsága. Az összeesküvők 1471 ta­vaszán kezdtek szervezkedni. Bonfini tanúsága szerint alig volt főrend, aki nem vett részt ebben a mozgalomban, s a 75 vármegye közül mind­össze 9 engedelmeskedett Mátyásnak. Mi volt a céljuk? A magyar trónra Hunyadi Mátyás helyett a tizenkét éves lengyel királyfit, Káz- mért akarták ültetni, akinek meg törvényes joga is volt erre a címre, lévén Albert magyar király unokája. A „személycsere” mögött nyilván az. a szándék mun­kált, hogy a gyermekkirály helyett a tényleges hatalmat a főpapok-főrendek gyako­rolják. miután Mátyás erős kezű férfikirállyá érett. Nem vitás: mai szemmel nézve az összeesküvés retrográd, az erős központ; hatalom meg- iélésére irányul, a főrendek Itfeainak védelmére. (Folytatjuk) Mitől jó egy krimi? A sznobok egyre népesedő tábora bármennyire is meg- hökken. mégis bevallom, hogy ifjúkorom óta kedve­lem a krimiket, s minden' elkövetek. hogy havont? legalább egy-kettőre szei legyek. Egyébként nyűgöd janak meg a méltatlanko­dók. mert ebből a szempont­ból a vájtfülü, a poéta doc- tusnak méltán nevezett Ba­bits Mihály sem volt kivétel hiszen . még súlyos betegen birkózva a közelítő halállal sem tudott meglenni nélkü­lük. Hozhatnék még számos példát, de a megrökönyödés hatványozására azt hiszem ez is elég. Mit szeretek ebben a mű­fajban? A fordulatosán, az izgalmasan szőtt, váratlan meglepetések sorát rejtegető cselekményt — a szöveg le­het irodalmi igényességgel megformált is. mint példá­ul Fridrich Dürren mattnál —, az életből metszett ka­rakterré mintázott, az. olykor csetlö-bolló, bogaras nyo­mozótiszteket, s azt, hogy a logika révén én is bekapcso­lódhatok a vétkesek, vagy a bűnösök üldözésébe. Sajnos a magyar könyvki­adás az utóbbi időben nem kényeztetett el bennünket remekművekkel. Színvonal- talanságban versengtek vele az ilyen jellegű tévéjátékok is. A hazai fogantatásúakat talán ne is említsük, mélta­tásukra feleslegesen pazarol­nánk a papírt. A bemuta­tott NDK-sok elviselhetet­lenül naivak és didaktiku­sok, a románok hódító unal­mat sugároznak, a csehszlo­vákok kitűnően pótolják a leghatásosabb altatószereket is. Már-már megalkudna az ember, de néha, két-három esztendőben egyszer csak megkapja az annyira várt meglepetést. Legutóbb szer­dán este lehetett ilyen1 rit­ka élményben részük azok­nak. akik a 2-es csatornán megnézték A választ csak a szél ismeri című, 1974-ben készült NSZK—francia bűn­ügyi filmet. Manfred Purzer forgatókönyvének alap­anyaga Johannes Mario Sim­mel első osztályú regénye volt. Ez az alkotó mellőzött minden sablont, többek kö­zött az unos-untalan ismé­telt macska-egér játékot, amelynek végén mindig a büszke cirmosok és a bátor kandúrok győznek. Ez az. író minden szempontból újat adott, s a lendületes ese­ménysorozatot — fordulatok regimentjét kínálva, majd- hogy parnasszusi ormokig szórnyaltatfa, megajándé­kozva mindannyiunkat az igazi katarzis varázslatával. Milyen kár. hogy ritkán akadnak követői, pedig a szn'obok ámulatára, s oly so­kunk szellemi gyönyörűsé­gére igv is megnyílnak az igazi irodalomra táruló ka­puk. (pécsi) Pityke világszáma Pityke őrmesterrel hét al­kalommal találkozhattak a magyar televíziónézők. Saj­nos. Egy is sok lett volna belőle. S csodák csodája, a hetediknek ez volt a címe: Világszám. El is töprengtem rajta, hogy vajon mi lehet ebben a Pitykében a világ­szám. Netán az, hogy hárman is írták? Kovács István, Hor­váth Gitta és Peterdi Pál. Kétségtelen, hogy ha nem is világszám. de igen szép teljesítmény három iróem- bernek ennyi ötlettelensé­get, ilyen rögtön ölő unal­mat kifundálnia. amely nemre, korra és egyéb hova­tartozásra való tekintet nél­Húsz esztendeje annak, hogy a gyöngyösi szakmun­kástanuló-kollégium meg­kezdte a működését. Annak pedig tíz. esztendeje, hogy az intézménynek József Attila nevével ’ való avatása meg­történt. ku egyaránt letaglóz min« denkit. ­Ügy tűnik, a három író mellé azért kellett három operatőr is, mert többen akarnak osztozni abban a fe­lelősségben. ami bizony jócs­kán terheli az alkotókat egy ennyire nézhetetlen rajzfilm utón. Pedig ebben a műfaj­ban nehéz „nézhetetlent” al­kotni. Most sikerült. Mara­déktalanul. Egy haszna viszont feltét­lenül volt — legalábbis sza­momra — ennek a filmnek. Mélyen elgondolkodtatott. Mióta a sorozat első részét — és a hetediket is — meg­néztem, egyfolytában azon töprengek, hogy milyen ne­héz lehet igazi jó alkotást létrehozni. És milyen könnyű milliók előtt megjelentetni egy töke- letesen rosszat. (szigethy) Tiszta szívvel és lélekkel. . . Szeretem a verseket, de nem szeretem a versmondó versenyeket... Különösen, ha azokat a televízió képer­nyője előtt kell végignéz­nem. Nem érzem őszintének a „küzdelmek” légkörét és hangulatát. A televízió cere­móniamesterei túl ünnepé­lyesre hangolják ezeket az eseményeket, ami aztán nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az amatőr előadók olyan felfogással mondják el választott müveiket, ami­lyennel. A hátam borsózik, ha szép, fiatal lányok és fiúk mosolytalanul. eszelős tekintettel kóntál.iák az egyik műben, — no, nem a régi értelemben — a mo­dernségre hivatkbzva, hogy „csikktől bűzös a szój”-uk. Mintha én tehetnék róla! Ha a költő leírta, az úgy igaz, nem ott a hiba. Azon­ban, ha ezt egy tizen-huszon- éves adja elő. nekem ha­misnak tűnik. (Lehet, hogy az én készülékemben van a hiba.) Hány. meg hány ilyen bús képű átkozódó, gyász­menyasszonyt láthattunk a televízióban eddig versmon­dás ürügyén. Úgy érzem, egy költemény elmondásához el­sősorban őszinteség szüksé­geltetik, csak úgy lehet a költő gondolatait híven tol­mácsolni. ha mellette vállal­juk önmagunkat is. A többi értelmetlen és alakoskodás, — mert nem bújhatunk ki a bőrünkből. bármennyire szeretnénk is. Persze a tele­víziót egy nagy előnyétől e versenyek sem foszthatták meg, a készülék kikapcsol­ható. Hiába átkozódtak. hö­rögtek eddig a megcsonkított versmondók, én mindig cse­lekedtem ... Az, hogy pénteken a Bol­gár vers- és prózamondó versenyt mégis végignéztem, egyvalakinek köszönhető. Tóth Bélának, aki Bács-Kis- kun megye színeit képvi­selte — 75 évesen. Akik látták öt. sokáig nem fogják feledni ezt a felgombolt inggalléros, nyakkendő nél­küli bajuszos bácsi kát. A fiatal, harmincon inneni .,bo­rongok” közé ő csempészte be a mosolyt és a melegsé­get. Ez a csillogó, huncut szemű öreg a közönséget és a zsűrit is levette a lábáról, győzött. De sokkal többet adott annál, mintsem azt egy első díjjal kifejezhetnénk. Megmutatta, hogyan lehet és kell őszintén, tiszta szív­vel és lélekkel kiválasztani, értelmezni és előadni egy művet. Szolgáljon az ő pél­dája az ország versmondói­nak örök tanulságul. És hogy is mondta Buda Fe­renc: Isten éltesse soká’ Béla bátyám! Köszönjük. Mi is ... kollégium Ebből az alkalomból ün­nepséget szerveztek a váró* művelődési központban, amelyre meghívták a r«gi kollégistákat is. A hangúig» tos esemény tegnap zajlott le. Gábor László Magyar írók perei 2. Futás a halálba (I.) (szilágyi) Jubilált a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom