Népújság, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-21 / 117. szám
Lej á rt lemez? visszatérek a petőfibányai Élelmiszer-gazdaságunk az egyensúly javításában Beszélgetés Csizmadia Erna akadémikussal A több mint kei évtizede következetesen folytatott agrár. és szövetkezetpolitikánk jó alapul szolgál a Sö-as években is élelmiszer .termelésünk továbbfejlesztéséhez. Ennek a politikának egyik kidolgozója és megvalósításának irányítja volt éveken át Csizmadia Ernő akadémikus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora. Korábban a Minisztertanács főosztály vezetőjeként, majd a Központi Bizottság osztályvezető-helyetteseként tevékenykedett az agrártermelés szolgálatában. Petőfibányán hallottam, igazgatói szájból: A^mi művelődési házunkban év elején nincs gond a közönség, gei. Jut minden eseményre, hangversenytől a színházig, tudományos előadástól a kiállításokig. .Jönnek az emberek csapatostól, jönnek, hogy mielőbb „letudják” brigádjuk közművelődési vállalását, hogy’ azt mielőbb kipipálják az éves feladatokból. Később? Tavasztól esztendő ,végéig? Hát igen, akkor jobbára pang minden. A színház éppen úgy, mint a kórushangverseny, vagy a nép. táncosok szemléje. Ki erre, ki amarra köti le magát. Ki erre, ki amarra tölti el mun. ka utáni szabad idejét. Kertet gondoz, családi kirándulást , tesz, a szomszédnak segít hr'.at építeni. A kultúra? Kérem, minden vállalás bizonyítható. Tessék megnézni a brigádnaplókban a bejegyzéseket, a sztárfotókat, belépőjegyeket, a kiállítási katalógusokat. Ott. virít a művészek autogramja is. Kié kékkel, kié zölddel. Vagyis a brigád májustól immár igazoltan marad távol minden művelődési eseménytől. Elgondolkodom az igazgatói kesergésen, a szocialista brigádok „célirányosan” teljesített vállalásain, a műi velődési házba vándorló napi- ló kon. Jogos a kesergés? Jogos. Egy intézmény nem hónapokra, hanem egész esztendőkre szervez, munkál programot, hogy tartalmasán, gazdagon szolgálhassa a teljesebb ember és a kulturáltabb társadalom ügyét. És a brigádok magatartása, sajátos viszonya? Nem tisztesség, felen. Különösen, ha szű- kebb körben, mondjuk a hatvani portákon nézünk körül, ahol a művelődési intézményeket az év első hónapjaiban sem igen látogatják a munkáscsoportok, és csak a jóisten tudja, hogy minek az alapján ítél egy- egy szakszervezeti bizottság az arany-, ezüst-, a bronzjelvények dolgában, amikor azoknak bizonyos értelemben nincs v 4 s fedezetük. Nincs mögöttük a kulturális élet iránti érdeklődés, de még a vállalásból eredő kötelesség, tudat sem. Ennek az okát most nem kutatom, mint ahogyan a brigádmunka értékelésének jelenlegi módszerével sem kívánok bővebben foglalkozni. Inkább igazgatóhoz, annak a füstöl, géséhez. Éspedig azért, mert lelkesíteni szeretném. Mert érdemes a buzdításra. Elsősorban azáltal, hogy van „pár hónapos” közönsége, van aranyalapja, amiről elindul, hat. Év elején a petőfibányai üzemek szocialista brigádjai egymással versengve járnak a művelődési házba. Eljárnak, naplójukkal. Ki belső vonzódásból, többen azért, hogy a kulturális vállalás a helyén legyen. Ez pedig nagy dolog. Lehet rá építeni. A gyökeret eresztett fát lehet tovább lombosíta- ni. Hogy miként? Erre , kellene . receptet találni. Jómagam pillanatnyilag egyet tudok. Egyetlen módszert, egyetlen gyógyszert. Ez pedig az általános intelligenciaszinttel számoló, de azt valamelyest meghaladó művészeti teljesítmény, amivel művelődési intézményeinknek közönségükhöz közelíteniük kell. És vonatkozzék ez a muzsikára éppen úgy, mint a színházra, a táncra, a vers. re! Nem mellőzve a folyamatba épülő fokozatosság elvét. Intelligenciaszintet, vagyis igényt említettem, továbbá ahhoz igazodó, azt meghaladó produktumot.. A hangsúly ezen van. Amit nyújtunk, lépjen túl az általánosan megszokottól. De ne lépjen ki abból a szellemi szférából, amelyben még hatni képes. Ez a légkör az. tán majd tágul, a mérce feljebb rakható, amint a nyújtott nemes táplálékot mindenek megemésztették, elraktározták magukban. Nincs tehát valójában másról szó, mint hogy a műveltség mind magasabb fokára juttatva százakat és ezreket, ébresszük fel bennük a kultúra minden hónapos, minden hetes szüksé. gét. Azt az éhséget, amely már természetes, amely már független a brigádvállalásoktól, a kicicomázott brigádnaplók, tói. Mondhatja bárki erre: lejárt lemez! A minőség és szoktatás házassága ősrégi dikció. Igaza is van. Ilyesféle bírálóm azonban megfeledkezik egy dologról: az igazán jó lemez sohasem jár le. Ezért tartok ki javallatomnál. Moldvay Győző Közreműködött a mezőgazdaság irányítási rendszerének kidolgozásában is. Élelmiszer-gazdaságunknak a nyolcvanas évtizedben betöltött szerepéről beszélgettünk vele. — Hogyan értékeli az eddigi eredményeket? — Hazánk Európa közepén helyezkedik el és a világ szántóterületének mindössze fél százalékával rendelkezik. A fontosabb mezőgazdasági termékekből viszont ennél jóval nagyobb arányban részesedik. Búzából például másfél, kukoricából két százalékkal. 1980' ban az egy főre jutó búza- termelés 1,3 tonna, az egy főre jutó hústermelés pedig 140 kiló volt. Magyarország nemzetközi összehasonlításban az elsők között van az egy főre jutó tojás- és baromfihús-termelésben is. Élelmiszer-termelésünk ezt a kedvező helyzetét az utóbbi évtizedekben érte el. Számottevő előrehaladás a nagyüzemek megszervezése után és azok megszilárdításával a hatvanas- évek közepén következett be. A növekedés a hetvenes évek második felében meghaladta az évi három százalékot, az élelmiszeriparban pedig az évi négy százalékot. — Milyen élelmiszer-termelésünk műszaki, illetve technikai színvonala? — A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek csaknem kétharmadát ma már korszerű technikával és technológiával állítja elő az ágazat. Ezek közé tartozik a kukorica- és a kenyérgabona-termelés, a sertés- és a baromfitartás. A feldolgozó iparágak közül a hűtöipar' ban, a baromfi- és húsfeldolgozó iparban történt jelentős korszerűsítés. Ezekben az ágazatokban nem csupán a technológia, hanem a termelés színvonala is eléri a nemzetközi mércét. A lehetőségekhez képest viszont elmaradottabb a szálastakar- mány-termelés, a rét. és legelőgazdálkodás, valamint ezekkel együtt a tejtermelő szarvasmarha-tartás. A búza hozama az ötödik ötéves tervben 4,7, a kukoricáé 5,3, tonnára, az egy tehénre jutó tejtermelés pedig 3500 literre emelkedett. A termelési eredmények nagyarányú nö. vekedésének tartós alapja a biológiai, műszaki, technológiai és szervezeti korszerűsítés. Mindez a nagyüzemek kialakításával kezdődött és napjainkban is tart. A hatvanas évek közepétől különösen a búza-, a kukorica- és a' baromfitenyésztésben nagy hozamú, világszínvonalon is versenyképes fajták terjedtek el hazánkban. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta az egy hektárra jutó műtrágya-hatóanyag felhasználása hatvanról háromszáz kilóra emelkedett! A traktorok teljesítménye háromszorosára, a növény védőszer-felhasználás pedig 18-szorosára növekedett. Jelentősen- emelkedett az öntözésre és a meliorációra fordított beruházások összege is. Több száz szakosított szarvasmarha-, sertéséi baromfitelep lépett a termelésbe. Élelmiszer-gazdasá. gunk tehát ma már a legalapvetőbb ágazatokban rendelkezik azokkal a biológiai, kémiai, technológiai és műszaki feltételekkel, melyek elérik a fejlett országok színvonalát! — Hogyan változtak a parasztság élet. és munkakörülményei? — A magyar agrárfejlődés egyik leglényegesebb forrása a munkaerő kulturális és szakmai színvonalának, közöttük a parasztság életszínvonalának, élet. és munkakörülményeinek számottevő javulása volt. Jellemző', hogy mezögazdasá' gunk a nagyüzemek kialakulása előtti évekhez képest hét százalékkal kisebb földterületen. fele annyi munkaerővel termel. A hetvenes évek végére csaknem változatlan munkáslétszámmal jelen tős ter m e 1 és n ö ve ked és t ért el az élelmiszeripar is. 1980-ban, a nem egészen egymillió mezőgazdasági aktív keresőnek húsz százaléka volt szakmunkás. Ezenkívül 46 ezer felsőfokú és hatvanezer középfokú végzettségű szakember dolgozott a mezőgazdasági üzemekben. A fejlődés a szövetkezeti parasztságnak nemcsak könnyebb munkát biztosított, hanem kellő meg. élhetést, magasabb szakmai felkészültséget és kulturáltabb, emberibb életmódot. Munka- és életkörülményei ma már nem rosszabbak, mint a fejlett ipari országokban élőké. — Mi indokolja élelmiszer- gazdaságunk sokszínűségét? — A hazai élelmiszertermelés alapvető szervezeti formái az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a háztáji, kisegítő gazdaságok. Az úgynevezett másodlagos szervezeti formák: a trösztök és a vállalati társulások. A mezőgazdasági üzemek tevékenysége a hatvanas évek közepétől jelentősen specializálódott, sőt ma már egyre inkább megjelenik a nagyüzemekben az ipari kapcsolódó tevékenység is. Ügy mint a takarmánygyártás, az élelmiszerfeldolgozás, a gépjavítás, az építés, amely jobb foglalkoztatást és a mezőgazdasági alaptevékenység fejlesztését segíti elő. Ez a sokszínűség forrása a növekvő vállalati eredményeknek. — Milyen feladatok várnak élelmiszer-gazdaságunkra a nyolcvanas évtizedben? — Agrárpolitikánkat már az elmúlt két évtizedben is áthatotta az a felismerés, hogy korunkban az élelmiszerek. melyek termeléséhez adottságaink kedvezőek —, az olajhoz és más energia- hordozókhoz hasonlóan stratégiai cikkekké váltak. Hazánkban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar növekvő szerepet tölt be a lakosság folyamatos ellátásában. Emellett a népgazdaság exportárualapjának 25 százalékát adja. Ez a részesedés a (A szerző felvétele) dollárelszámolású exportból még nagyobb, 33—34 százalék. Mindezt azt bizonyítja, hogy milyen kulcsfontosságú szerepet tölt be a népgazdasági egyensúly javításában! A gazdaságirányítás általános reformját, amely 1968- ban kezdődött, évekkel megelőzte a mezőgazdasági irányítás: a tervezés, a szabályozás, a szervezeti rendszer reformja. Ennek központi kérdése volt a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, valamint ezekhez kapcsolódó vegyipar és gépipar, továbbá a kereskedelem össze~ hangolt fejlesztése. Most a nyolcvanas években az élelmiszer-termelés előtt álló feladatok teljesítése minden eddiginél nagyobb erőfeszítést igényel. Fő a minőség, a jövedelmezőség és a takarékossági követelmények fokozottabb érvényesítése! Az 1979-től módosított gazdaságpolitikánk a szabályozás, az ár- és pénzügyi rendszer felhasználásával a gazdasági eredményekhez, a gazdaságos termelés növeléséhez köti a feltételeket. Ezzel a társadalmi, a vállalati és az egyéni érdek minél jobb összhangjára törekszik! Szigorúbb közgazdasági szabályozással, ugyanakkor állami támogatások körével igyekszik a vállalati, szövetkezeti erőforrásokat, az egyéni kezdeményezéseket a társadalmi célok szolgálatába állítani. A fejlesztést elsősorban az export és a termelés hatékonyságának követelményei határozzák meg. Ezek a termelés folyamatában részt vevő valamennyi gazdasági szervezet összehangolt munkájával; tevékenységük arányos fejlesztésével érhetők el. — Köszönjük a beszélgetést. Mentusz Károly Ne vágj ki minden Miért kerül fűrész alá a nemes nyár? A címet nem én találtam ki, de azt hiszem, ezt nem is kell bevallani, mivel bizonyára sokan ismerik Koncz Zsuzsa népszerű slágerét, amelyik a fák védelme érdekében szól. „Még csak egy félórát sem lazítanak” azonban a fakitermelők Sarudon, Tiszanánáy, Poroszlón, Űj- lőrincfalván, Egerszalókon, s azt hiszem, sorolhatnám tovább is megyénk községeinek nevét, ahol mostanában igencsak nagyüzemet teremtettek , a fakitermelésnek. Pontosabban a nemes nyár- \ fák kivágásának. Sóskúti Györgytől, a megyei tanács erdészeti és természetvédelmi felügyelőjétől kértünk feleletet a bizony sokakban felvetődött kérdésre: miért buzgólkodnak olyannyira a fűrészesek? — Több ok miatt is ki kell vágni ezeket a fákat — kezdte a szakember. — Elöljáróban azonban mindjárt hadd szögezzem le. hogy korántsem valamiféle rablógazdálkodás folyik. Az ötvenes években egyszerre telepítették a most kitermelésre kerülő fákat. Általában az utak. vasutak mentén. Most azonban már ki keli vágni ezeket, mivel rövid életűek, s ha egy-két évet várunk a kitermeléssel, akkor elszáradnak, tönkremennek, használhatatlanná válnak a feldolgozás szempontjából. Kömlőn például már hatal más példányok is elszáradtak, Vagy mert korábban megsérültek, vagy mert már a kivághatóság korát túllépték. Egy-egy terület kitermelésének a megkezdése előtt az egri erdőfelügyelőség vizsgálatot tart, s ez alapján döntenek, hogy mi is történjék a jövőben. Tehát szabályos az eljárás. — Hasznosak'e ezek a fák? — ■ Különösen nagy értékük nincs. De örülök, hogy sokari jelezték aggodalmukat a kitermelés miatt. Hiszen a levegőt tisztítják, árnyat adnak, díszítik a környezetet. — Hallottunk más véleményekről is. — Igen. Pétervásárán például a lakosság kérte, hogy távolítsuk el a házak elől. mért különösen tavasszal a virágjával tele van a lakás, mert elfogja a napfényt hatalmas koronája. A kérés jogos volt, mivel ez a fafajta nem belterjes telepítésre való az előbb említett okok miatt. — De vágják * az utak, vasutak mentén is. — Azok a fák, amelyek még nem érték el a kitérmeihetőség korát, csak akkor kerülnek a feldolgozó üzemekbe, ha azt az útkorszerűsítési munkálatok, az új KPM-rendelet — közvetlen az útpadka közelében nem lehet fasor —, vagy egyéb balesetveszély — a kanyar beláthatósága — miatt szükséges. — Mi készül ezekből a nemes nyárfákból? — Ä raklapok egy részét készítik belőlük, de miután, ahogyan nevezzük, szemétfa, igen nagy hányadából csak tüzelő lesz. — Ha nem is becsülik különösebben, igen nagy a kereslet iránta. — Azért, mert ha az akáccal együtt kerül feldolgozásra. akkor már mint készárunak, nagy értéke van. — Hol dolgozzák föl? — Több téesz faüzemében, így Poroszlón, Tarnaleleszen, Bodonyban, Pétervásárán, de még a Szolnok megyei egye- ki'tsz-től is járnak érte. — Gondoskodnak-e a pótlásukról? — Anyagi lehetőségeinkhez mérten igen. Vannak teÜj felárak Ösztönzik a vágómarha-tenyésztést fát... ríiletek, ahol nem tudjuk azonnal pótolni a kivágott fákat. A bükkszéki bekötő út szélesítése miatt az ottani elágazásnál például egész fasort, kellett kivágni, de már sikerült pótolni. Juharfákat telepítettünk a helyére. Minden évben meghirdetik a fásítási akciót, ugyanis a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 80(1 ezer forint értékű facsemetét ad annak a megyének, ahol ingyen elültetik ezeket. így ha nem is azonnal, de egykét éven belül megtörténhet a pótlás. Sőt mi több, ezt kötelezően elő is írják a jogszabályok. Ügy érzem, megnyugtató dolgokról hallhattunk a szakembertől. A beteg, elöregedő fát időben kj kell termelni, hogy még feldolgozható legyen. De azért fogadjunk szót Koncz Zsuzsának is, vagyis azt se tévesz- szük szem elöl. amit ő hirdet: „Ne vágj ki minden fát, legalább néha-néha lazíts egy félórát.” Mert a lombos fára is szükség van. Kis Szabó Ervin Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt 19 vállalata három különböző felárral is ösztönzi május elsejétől a vágómarha-tenyésztést. A feltételeket már közölték a gazdaságokkal. A tröszt illetékesei az MTI munkatársának elmondották, hogy a világpiacon viszonylag kedvező feltételek mellett értékesítik a jó minőségű magyar szarvasmarhát. A korábbi években tapasztalható időszakos értékesítési nehézségek megszűnőben vannak.* Az alapárrendszer nem változik meg, ellenben a különböző felárak mutatják a termelőknek. hogy a fellendülés, a minőségi húsmarhatartás nem egy rövid távú folyamat. Az 198J-re meghirdetett exportfelárakon felül — május 1-től további intézkedésig, de legkésőbb 1981. november 30-ig — időszaki exportfelárat fizetnek a vágómarhát élő exportra szállító üzemeknek. Ez az időszaki felár a fajtáktól, a minőségtől és az élősúlytól függ. A felár módosítására csak akkor kerül sor, ha a világpiaci ár vagy a dollárárfolyam megváltozik, ebben az esetben az üzemeket egy hónappal előbb írásban tájékoztatják. Egyúttal húsexportfelárat is meghirdettek, szintén május elsejétől. A harmadik felár az exportárualap bővítéséért jár, ezzel egyértelműen azokat a gazdaságokat ösztönzik, amelyek hajlandóak áldozatokat hozni a termelés fejlesztéséért, a tenyésztőmunka javításáért. A felár mértékét differenciálták, attól függően, hogy a nagyüzem milyen kötelezettséget vállal. A kistermelőknek — akár közvetlenül, akár a nagyüzemeken keresztül, értékesítenek vágómarhát — külön minőségi felárat adnak; a fizetés feltétele, hogy a szerződésben rögzítve legyen az átlagsúly és a minőség. A felárakat a május 1-től átadott állatok után fizetik. (MTI) ■■I MlXnnUfr 1981. május 21.> csütörtök