Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-15 / 88. szám

új bemutatóra készül a Győri Balett „Nyugtalan látomások” címmel, április 17-én új ba­lettestet mutat be a Győri Balett. Űj változatban látható majd Bartók Béla A csodá­latos mandarin című balett­je. Koreográfiáját tervezte és betanította Markó Iván. A „Sírvers” Krámer György koreográfiája Wagner, Vival­di és Chaves zenéire. Bartók Béla Kontrasztok című művére Maguy Marin, Jelenet A csodálatos mandarinból, a lány szerepében La- a párizsi Balett d’Arche mű- dányi Andrea veszeti igazgatója, vendégként (MTI fotó: Benkő Imre felvételei — KS) készített koreográfiát. A csodálatos mandarin pró­báján: a mandarin Markó Iván. Pályázati felhívás D tudomány a gyakorlat szolgálatában A Magyar Tudományos Akadémia miskolci, akadé­miai bizottsága, a hagyomá­nyokhoz híven, ebben az év­ben is közzéteszi pályázati felhívását. Ebbe a nemes ver­sengésbe benevezhetnek a tu­dományos vagy gyakorlati munkakörben dolgozó egyé­ni kutatók, illetve kutatókol­lektívák. Alapvető feltétéi az, hogy eddig még sehol nem publikált, máshol be nem nyújtott, olyan tanulmányok­kal lehet részt venni, ame­lyek a feldolgozott témák ed­digi irodalmához képest ere­deti, új gondolatanyagot tar­talmaznak. A kész írásokat négy példányban kell jeligé­sen benyújtani a MAB-hoz (Miskolc-Egyetemváros. Ne­hézipari Műszaki Egyetem, központi épület. I. emelet. 126. szoba. 3615). A terjedelem nem haladhatja meg a száz oldalt. Minden munkához egyoldalas összefoglalót kell csatolni, megjelölve a gya­korlati felhasználhatóság szempontjából számba jöhe­tő területeket, intézményeket, illetve üzemeket. A dolgozatok benyújtásá­nak legkésőbbi határideje 1981. október 31. Az ered­ményhirdetésre 1981. decem­ber 15-én kerül sor. Szűkebb pátriánk vállalatai közül töb­ben ajánlottak feldolgozandó témát. A Cerhent- és Mész­művek Bélapátfalvi Gyára ahhoz kér ötleteket, hogy az üzem poremisszióját miként lehet csökkenteni, különös tekintettel a környék védett és kiemelten védett területi levegőtisztaságára. A Gaga­rin Hőerőmű Vállalat az erő- műves nagykazánok csőrend­szerének állapotfelmérését célzó diagnosztikai rendszer kidolgozásához, az előlágyí­tott víz lebegőanyag-tartalmá­nak eltávolításához alkalmas, nagy teljesítményű szűrőbe­rendezés tervezéséhez vár ja­vaslatokat. Az Egri Dohány­gyár a korszerű termelésirá­nyítás megszervezéséhez igé­nyel támogatást a tömeggyár­tás esetén, figyelembe véve az alkalmazható matematikai módszereket. „Akkor ki a hibás?” — kérdezi Kapusi Rózsa azt kutatván, hogyan történhe­tett meg az orvostudomány mai állása mellett, hogy R. Ági, 13 éves általános isko­lai tanuló négy nap alatt belehalt egy aprónak tűnt térdsérülésbe. Egy este Ági a lépcsőn megbotlott, térdén felhor- zsolódott a bőr. A kollégiu­mi nevelő bejódozta, bekö­tözte a sebet. Semmi okát nem látta annak, hogy a hét végén ne engedje el ba­rátnője szüleihez. Péntek éj­jel a fájdalmaktól nem tu­dott aludni, szombaton már nem tudott lábra áll, va­sárnap viszont a gyulai kór­házból azzal küldték haza, hogy nincs komoly baj. Hét­főn. amikor már előrehala­dott volt az általános szep- szis, diagnosztikai műtétet hajtottak végre rajta. Meg­állapították a tényt, azt, hogy törés nem történt Értelmet kereső mondatok­ból, göndolatfoszlányokból bomlottak ki ennek az ér­telmetlen tragédiának foko­zatai. az öt nap története, a fölösleges vizsgálatok, a kül_ dözgetések haza és kórház­ba. Az orvosnő azt nem ér­tette, hogy nem a bekötött, hanem az ép lábára panasz­kodott. Csak törésre gondol­hatott, ezért röntgenbeuta­lót adott. Röntgen azonban csak a gyulai kórházban volt. Ha ott többen látják, dönthettek volna a sorsa fö­lött. Igaz, a kétegyházi or­vos nem látta a fenyegető bajt: „be van dagadva egy ki­csit, be van dagadva. De hát mit csináljunk vele?” A helyettesítő körzeti orvos tü­dőgyulladást állapított meg. „Nagyon fájlalom, egy na­gyon jó, bájos 14 éves gyer­mek volt. Elvesztése nagyon megrázott. Nem tudom, mi lehetett az ok, ami miatt el­vesztettük. Mit lehetett vol­na tenni, hogy elkerüljük ezt a fatális kimenetelt” — mondja. Mindenki tett vala­mit: „Én bekötöztem. Én röntgenbeutalót adtam. Én 'különböző antibiotikumokat Írtam fel. Nekem lényeges mulasztásom nem volt”. Hétfő reggel a kétegyházi főorvos ismerte fel a vér­mérgezés tüneteit. Tíz per­cen belül akkor ott volt a mentő. Az ő magyarázata oszlat el ködöket: „Vétkes itt egy nem lehet, mindnyá­jan felelünk érte” —. A gyulai főorvosnő: „A speci­alizálódó orVostudomány egyik rákfenéje, hogy orvo­saink egyre inkább csak ah­hoz a területhez értenek, amit művelnek, tehát nem az egész embert látják”. A nagy íróasztalfogdosások („ez az én asztalom..., az nem az én asztalom”) „az egyre inkább specializálódó tudományok idején valóban veszélybe kerülnek • életek, mert szűk szakmai korlátok közé szorítják az embert. Maga is rabbá válik. A le­zárt és kisajátított feladat­körök mentesítenek, fele­lősséget hárítanak át. A ma­gyarázatok pontosak, csak éppen nem nyugtatnak meg senkit, önvédelmet biztosí­tanak, bástyákat, stallumo- kat védenek, de kinek az ér­dekében ? Kapusi Rózsa a lel­kiismeretes riporter gondos­ságával járt be egy keserves utat. Tudta, hogy nem tá­maszthatja fel a szülei em­lékképeiben ' azóta is megje­lenő kislányt, de fáradozása az élet, a dolgok egészének szemléletére, az egymásért történő felelősségvállalásra int. „Ekkora kivizsgálás, ami ezzel a gyerekkel 4—5 na­pon át történt, ahhoz már egy nap is sok”. Ha az em­ber, az orvos meglátja,, ész­reveszi, meri észrevenni a kritikus pontot, amin élet, jövő múlik, soha nem kerül­het ilyen helyzetbe. Igaz,' ehhez bátorság, humánum, önzetlenség szükséges. Ebergényi Tibor Ezzel lepték meg a ver­sek kedvelőit a hazai ki­adók az idei év április li­re, a költészet napjára. Immár hagyomány, hogy minden esztendőben József Attila születésének emléké­re megjelenik a honi poé- zis legjobbjainak válogatá­sa, Szép versek címmel. Most azonban hiába vár­ták a vidéki olvasók a friss, nyomdaszagú kiadvá­nyokat, azok nem jutottak el hozzájuk. Az indok: szál­lítási gondok. Amit még meg is értenénk, hiszen emberek vagyunk, még ha többet is olvasunk, olvas­nánk a kelleténél, de... Vajon az illetékesek nem tudták, hogy mint minden évben rendesen, az idő Tovább gyarapszik az ál- ' talanos iskolai tanulók szá- ' ma a következő években: az 1981—82-es tanévben 53 ezerrel, az 1986—87-es tan­évben pedig 134 ezerrel lesz nagyobb a jelenlegi 1 millió 162 ezernél. A Művelődési Minisztériumnak a napokban megjelent statisztikai tájé­koztatója jelzi, hogy a leg­nagyobb a növekedés az el­ső osztályban: 16 ezerrel, vaéyis több mint tíz száza­lékkal több a tanuló, mint amennyi 1979-ben volt. Az elsősök csaknem mindannyi­an részt vettek óvodai vagy ! Légnemű kötetek! 1981-ben is telik és eljő áp­rilis 11-e? Nem számítót- < tak rá, nem várták ezt a ) napot? Nem tudhatjuk. \ Egy biztos, a kötetek nem í érkeztek meg Egerbe, se > Miskolcra. Eltűntek mint j a kámfor, pedig a rádió is '• bejelentette megjelenésű- > két. > Azoknak pedig, akik mégis szeretnék megvásá- 5 rolni a Szép versek 1980 ? kötetét, mi üzenjük: re­ménykedjenek! Eljő az ün- > népi könyvhét — május S utolsó hete — s addigra ta- í Ián a Szép versek is el- í jutnak hozzánk, a végvá-1 rakba is. Budapesttől 136 > kilométerre! > (szilágyi)> iskolai előkészítő foglalko­záson. A következő tanév­ben az ideinél 25 ezerrel, vagyis 14,5 százalékkal több lesz az elsős, ugyanis ekkor lép iskoláskorba az utóbbi évek legnépesebb korosztá­lya. Ezt követően fokozato­san csökken az első osztá­lyosok száma. A tanulói létszám növeke­désére számítva az ország sok településén fejlesztették az iskolahálózatot. Az utób­bi Őt évben iskolaépítés vagy bővítés révén négy és fél ezerrel gyarapodott a tan­termek száma. így ma 3633 általános iskolában 35 és fél ezer tanterem áll az oktatás szolgálatában. Mintegy 500 ezren — a tanulók 38 száza­léka részesül — napközis el­látásban. 27. — Te Karcsi, én nem is tudtam, hogy te az Izzóban dolgozol. Azt hittem, hogy a HKI villanyszerelője vagy. ,— Á, fenét! Ez csak a mellékkeresetem itt a ház­ban. Húsz éve vagyok az Izzóban technikus. Most a kontrollműszeresek csoport- vezetője. — Hogyhogy kontroll­műszeresek? Ti csináljátok a műszereket is? — Persze. A Vali meg már huszonkét éve van a halogénüzemben. Szalag mel­lett! Azokat a szabad szem­mel nem is látható kis szá­lakat teszik be az égőkbe. Azt férfiak nem is tudnák csinálni, beleőrülnének. A nők se bírják tíz-tizenkét év­nél tovább, mert tönkre­megy a szemük. De Valinak valami különleges szeme le­het, mert ma is úgy dolgo­zik, mint a műszer. — Ez igen! Gondolom, meg is becsülik, mi?! — Hát meg, persze, ö a bezzeg-csaj! Hatszoros kiváló dolgozó, meg négyszeres szo­cialista brigádtag, meg min­den. De azért ő is vállal itt a házban két helyen takarí­tást, mert hát kell a pénz. Tudod, a gyerek, a kocsi, a lakás, a nyaralások. Szóval nem olcsó dolog ez, na! — Na, de ne bolondozz már, hát... ! A rendező itt elharapja a mondatot, mert mégsem tart­ja illendőnek, hogy egyene­sen rákérdezzen a fizetésük­re. Pár évvel ezelőtt Angliá­ban egy ilyen kérdés/ miatt igen kínos helyzetbe került, azóta óvakodik az efféle dol­goktól. De azért nagyon iz­gatja, hogy mennyit keres ma Magyarországon egy húszéves gyakorlattal ren­delkező szakmunkás, így az­tán általánosságban teszi fel a kérdést. — Te, szóval hát mennyi a fizetése nálatok egy negy­ven év körüli jó szakmun­kásnak? Mondjuk a ti mű­helyetekben? — Háromezer-nyolcszáz. — Mennyi?! — Három-nyolc. Mondjuk, négy. De akinek négyezer van, azt már nagyon utál­ják. Hát nekem, mint cso­portvezetőnek négy-kettő az alapom, de ez már elég sok­nak számít. — Na ne etess! Hát ez csak az alapod, nem? Eh­hez még jön a jutalom, a prémium, a nyereség, a túl­óra — szóval nemcsak eny- nyit keresel! — Nézd, hát valami jön még hozzá, de nem olyan sok. Nyereség például idén nem is lesz. Örázni lehet néha, mondjuk évente van két olyan hónap, amikor megkeresnek a fiúk egy ha­tost. Meg persze én is. De ahhoz már csalni is kell. — Hogy tudtok csalni? — Nézd... Sanyikám..., de köztünk marad! Szóval, időnként van egy-egy fon­tos meló, aminek a hó vé­gére feltétlenül el kell ké­szülnie. Akkor én azt kipu­hatolom, hogy esetleg kap­hatunk-e rá egy kis célpré­miumot is. /Ha úgy néz ki, hogy van benne fantázia, akkor a fiúk két hétig lazí­tanak. Ez nem( nagy ügy, mert valamire mindig lehet hivatkozni. Anyaghiány, a társvállalat nem küldi az al­katrészt, satöbbi, satöbbi. Akkor aztán hónap közepén minden góré a hajátj tépi, hogy nem lesz meg a terv, elveszítjük a külföldi piacot, ugrik a dollárbevétel és mindenbe beleegyeznek. Le­het túlórázni, ami belefér, nincs se szabad szombat, se vasárnap — csak csináljuk meg a'melót, ők kifizetik a dupla órabért. A fiúk aztán rávernek, mindig minden elkészül határidőre, és így megvan a hat-hat ás fél ezer. Na de ilyen csak legfeljebb kétszer van egy évben! — Fantasztikus! Ezt egy­szerűen nem tudom elhinni! — Hát, sajnos így van. — És sajnos-, ez is egyre kevesebbszer — szól közbe Valika. — És sajnos, idén nyereségünk se lesz, úgy néz ki. Pedig milyen jól jött eddig az a kis pénz! Még tavaly meg tavalyelőtt is!, Hát szóval nem azt mon­dom, hogy rengeteg volt, mert mondjuk annyi nem volt, mint 70—73-ban, de azért nagyon jól jött. Még tavaly is majdnem kétezer forint — Mennyi?! — hitetlenke­dik a rendező. — Egy évre csak ennyi nyereségrészese­dés egy exportképes gyár­ban?! — Miért? Nem hiszi, Koz­ma úr? Várjon csak, éppen nálam volt ma az 1977-es részesedési- kimutatásom. Itt van ni, nézze csak! „Bérlis­ta szerinti éves bér (a része- dési alapból folyósított ju­talom és prémium kivételé­vel) : 40 664 Ft”. Vagyis 3388 forint a havi alapbérem. Akkor az éves bérhez hozzá­jön még 1356 Ft, a harminc napon aluli betegség idejére kifizetett táppénzem, össze­sen tehát a „nyereség fel­osztásánál figyelembe vehe­tő összes évi bér 42 020 Ft. Nyereségrészesedést befolyá­soló egyéb tényezők: Növe­lő: szolgálati idő: 22 év után 70 %: 29 414 Ft. Növelő té­nyezővel korrigált éves ke­reset 71 434 Ft”. — Na — kiált fel diadal­masan a filmrendező —, hát akkor ez az az összeg, amit egy év folyamán ilyen­olyan címen, de végül is megkap a gyártól! A fize­tés, a prémium, a jutalmak,' satöbbi! — Jaj, dehogyis! Nem,' nem! De jó is lenne! Hát az majdnem hatezer forintos havi átlag! Hogy képzeli Kozma úr?! Az a 29 414 Ft csak a huszonkét éves mun­kaviszonyomat kifejező szám, amit hozzáadnak a tényleges béremhez, és en- qek az összegnek fizetik ki a két egész hattized száza­lékát. — Nem értem. Mi az a két egész hattized százalék?! — Minden vállalatnak van egy szorzószáma, amit az évi részesedés kiszámítá­sánál megállapítanak. Hogy hány százalék részesedést fizet, a gyár. Az Izzóban például két egész hattizedet. (Folytatjuk) 1881. április 15., szerda / Az első osztályban tetőzik a létszám

Next

/
Oldalképek
Tartalom