Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

■

í- -í •’ .iU

... '*1^«

%fU

Herczeg Klára József Attila plakettje- •■■msw:

Pék Pál:

Szél jár utánam

Kövek zuhognak, seb a

sebre

hajnaltól estig. Rontani szél jár utánam át a

házon,

lépcsőkön bukdos.

Pusztulásom be kéne mégis vallani.

Seregük értem fakó népem

S lángom latolva nem

tudok

kőtéllel, késsel összezárva tükörbe köpni a szavára,

hiába fosztott, vadított. Mert velem nőtt és el nem enged.

Magával biztat! S

meglapul,

keserűn csak, ki

visszaválhat a csönddel-beírt

magasságnak — Miatta bénít ez a súly.

Hisz kilobban még

otthontalan szavamból tisztán a

'Hág!

S hol Öncsonkító virágzás nyit,

majd fölemel a

szabadságig

s e földdel békít, a fiát!

Zefef MMSss

Groteszk triptichon

VÉNÜSZ SZÜLETÉSE

kimászott egy kölcsön napon egy kölesön szoba kölcsön ágyából

a kölcsön takaró alól azóta kölcsönöz.

*

SZÍVÜNK

mócsada szórnia jönne

Kiss Benedek:

Régi

fénykép

Fakó-kék falak meg foltos-sárga falak — szafttal leöntött

matrózruhában így áll itt, nézd,- így álmodik magában tengert és tengerészt az infantilis kisvárosi zsúr, fontos itt minden, és

minden kifakul, —

itt meg rőt diákszerelmek s kiskatonacsók-morzsa közt az okkersárga érseki palota mellett

rózsásra kopasztott

kiskutyát hömbörget , az agyagos csatornavíz...

Nézd csak: akár egy szív. Mondjuk, a szívem.

Vagy a te szíved.

Utassy József:

Naplemente

A nap szétfeszíti térded, s megerőszakol a halál. Holdasul arcom, ha nézlek Alkonyodéi, Édesanyám?!

Árnyam ijesztő nagy így is, hátha a föld alól fénylesz? Nyurgulhatok én már égig! mama. itt olyan sötét lesz.

arcom, minden sejtem elfogy, sarlósodik, suhog sárgán, sikolvélesrc fen a szél. s hozzádsötétülök, mama!

Várj ram.

Herceg Árpád:

Töredék

Villonnak

Végül belevágtam a kést Is! Jegyezze meg, ha ő az isten, az emlékezet törvénykövére írja föl:

egyszer élek örökké.

Tehát az ember fegyelme csak annyit ér, mint egy király kegyelme. Vagyok most már, mint a kő,

mit elhajított a képzelet; szállók

Föld, ég összemosódik nehézkedem.

az eszeveszett zuhanásban. Tudom:

így kifosztott feeskefeszek lesz két szemem.

ha ner: innen a villanyóra elől

lopnám az áramot.

*

PLAKETT

lett lassú utcacsönd lett lassú nyárrohad lassított végtelen, így csak utcacsöndben így csak nyárrohadban lassú végtelenben.

Ratkó Jázsef:

Búcsú

Szegődik az ember

madárnak,

s dobnak utána követ.

Szájukból fegyver származik, szívemre célzott gyűlölet. Kitéve a foguk közül fütt förtelmes fagynak,

rágalomnak,

Indulok melegebb hazát * keresni ártatlan dalomnak. F.lhúzok Délnek, nem Jövök ide többé soha. fogadott földem fölött tündöklik szárnyam nyoma.

'/Kf

Felady Oytifrr raj»«

Mut ». Mufti, to AUrW.qétitMs

'ftAKÜrU*, ezüétetíf. tdietv

fjeitvc clf/rK Jjdlt'

/i /putnur

thizet naste ie> i»nyt„dc*K ii tóném, tu.ttf.irJ, /mist Hy, ttftt? kitte, tt. J :

cl/jluflfd- a, (Mae. t ^rjetü added. aJt «.td ret fdtett.

ÍxaU*c te tudtad *f/mAj.oL trrm. jLuk-íkt H/lffJ óráért. KtXa/dtfd, jcrtitrat a. tfddk tn/rét

° r r /■ffi /

S fStnUy, LdJlLUvs, ,

CmJÍcsSjCu<,' IdéftKÁmee,

üt£(n£ (4uJe. üdltt,

Ju Jt < / tudna. ti, ói ;

. í : Le. trw. sm

fct-í fcöJit /fatéuatlt tüzes ókr-terttl,

^ UJ.ZS. a, SZSHi/*rJt,r .

rs’ú't rCededm- étét, cJ- a^tdé,1' ea^&dné£fé£c tóusiészet/

' rörueJrttSsC.

OsfrXi ,Őít.

te «dd /ejtde*, a, r~t Hiéná t

/í~ andedt a, 4L*.

a, W- evet, " tér *- frfeuis

A/vtCkJLrf Cf—'íf’si

ütésé4' '

LttU.n.iK Cf

/zr/sjófjesti. Józtífj;

r /.>' ISTI

Mst

A

te*nis

frodetént

^d'rffJéturúenvrtCifji f-lSÚSO ijévCM. COvr«ZJvi.

ArSÚSO

\^SZ«-jd^Z*snyidjtiA

. — vxótf-zn,C

— tétetedi

CteJl Sz.odt*t*eé, kjÓ, érr/t-HUS/ Mert cud**., verten. dcéiséncué, \rC-jTi2edétx.f te, c*. éjtrtt/é lépd

táré%t a, tofvÍASfJ/ és tetrílf

A frttjrd vcéé pl %%/*’

l/tétuoi lrtXL.d/ '

^0«: kUcJdét

• 'T&iMrC'ÍZcdvt, u

... 4p-fMt metr stdp SC j*é.

‘ ”7/

tédm, Ce sJtó

í*ft,** '* J4eécJ.-d. cpjPt

<esi~'o4f^C <yis*ZZ.e A. srr.'t^ J

fii'

révet e- szd'-,

slléj) /lóovvdte, iZeé'

J ckíó dreJéf

Popóífí Artna:

Egy nap hajnala

Ha elhagynám magam,

elhagynám az emberi reménységet is.

Napsütött mérgeket lélegzek be majd. Folytatódik összes valószínűtlenségem.

Csak tudnád, terheld mi módon

szánhatnának eí. A mélységes esendő invázió a robotgépek vassá pusztított rétjeén.

wmá a seünkükft,

ha alvókhoz ér ideges széllel,

és senki nem felel,

csak az élő fö^d önmagára maradt

eszméletlensége.

A szentéletű természet

pazarol rám még fényt,

s a kvantumelméletből egy rezgésnyi

imát.

És sírhatok, mint az áldozatok-: egy sekélyes korban mm den mélyen hat rám.

i L

Ferenczy Béni: P«tőfi Szobor Gyulán 1968-ban

Kardja pengéje letörve markában puszta markolat pengéje szeszláng

részegeknek szobra tövébe okádtak ők

Megyek Gyulán a mély

hóban

haszonba! évesen Ilyen mély hó idején

született

mély-mély havakban mit keres

Gyere nézd ezt a világot se döccenő se buktató

Oláh János:

nem nyúlik ki belőle

semmi

minden besüpped, elsimul

Csak ez a kardhegy irritált e penge villanón kiállt mégis jó vannak részegek elintézik a kardokat ,

Járunk Gyulán mély-mély hóban

göröngyök, buckák alszanak egy költő versei merednek a hóból

egy festő képei feketén

De az a kardhegy nem

mered már mégis jó. vannak részegek ami más nincs törjétek le Szántó Kovácsot, Áchimot

Kihúzni mint a rósz fogat legyen eves íny a föld öreg. vénséges beesett arc huszonhat évesen

Markában puszta markolat szorítja holtában is mélv-mély időben egyidős torkomban sírás a

kardokért.

Koczek József:

Á balhé

mióta minden úgy válik hogy nem válik valóra azóta minden szerelem egy másiknak a sója mióta minden igazság egy másiknak van oltva

azóta minden szerelem saját vesztét koholja mióta minden új világ egy réginek adósa azóta minden szerelem a nemlevő bolondja.

Herceg Árpách

Hanyatt üveghegyen

Haragé ellen nincs jó

szavam:

tengeríenskítiik semmit nem ígér.

Sehonnan hotott

csomagomban nincs madárlátta kenyér.

Vén ló poroszkál mögöttem; tanúja sok-sok vereségnek.

Mért jöttem mégis vissza? Én nem, s te fciégúgy se

érted.

Mert feküftíem hanyatt:

jflreghegye«. Párizsba léptein: álltam. Sebekkel fölékszerezve

mégitr:

élnem keö halálra tíNmi,

Grasszáló senki,

Csók-Vitéz,

szivednek édes mákteje, tán tizenhat-forintos ész ...de voltam-e? De

voltam-e?

Voltam, ki nincs itt. s nincs amott.

Csupán egy fintor, mely sovány

arcomra jókor ráfagvott, miként akartam, ostobán.

„. . .te nem vagy ó, .te nem vagy ó

mélyemnek leik«*

tímtasza...”

míg nyasgaíla f‘gramafont, én elfutnám. Nosza!

S állt a balhé! Érthető, s tűnődtem, mint az

ámulat,

kalyibán, rácson, pléhtetőn röpdöstek rókák,

kannyufak.