Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-01 / 77. szám
4 Vándorló , Felújítás közben is eredményesen dolgozik Petőfibánya művelődési háza Tavaly ünnepelte negyed- százados fennállását a Mát- raalji Szénbányák Vállalat szakszervezeti művelődési háza. Szép, eredményekben gazdag volt az esztendő.' Százezernél többen fordultak meg a petőfibányai épület falai ,között. És ahogyan Dóráné Bódi Klára gazdasági vezető elmondotta, a vállalat csaknem 700 ezer forintot kitevő támogatását 600 ezer forint saját bevétellel sikerült megtoldaniuk. Legtöbb költséggel a fúvószenekar fenntartása járt. De senki sem sajnálja ezt a pénzt a különböző ünnepeken, műsorokban szereplő gárdától. A amelynek szakmai irányítását Marosvölgyi Károly vette át pár hónapja. A jeles, tapasztalt karnagynak ugyanis sikerült összefognia, ismét felfejlesztenie a széthul- lóban levő együttest. Olyannyira pedig, hogy ma már 40—45 muzsikus vesz részt a próbákon, s visszatértek olyan régi, lelkes zenekari tagok, mint Dobrócst Pál, Bodzási György, Szeberényi Pál. Kellemetlen közjáték pen dalos lányainak felkészítésével foglalkozott. Kórusa, amelyet tavaly szervezett új szín a művelődési házban immár 40 tagot számlál, s röyld fennállása alatt az intézmény több rendezvényén mutatkozott be sikeresen. Dr Pauchly Gézáné nevéhez az irodalmi színpad ..feltámasztása" fűződik. Főleg üzemi fiatalokkal — Kulisár Helga Tóth Jenő — erősítette meg a gárdát, s legutóbb a mindig zsúfolt házat ' jelentő „öregek napján” nyújtottak kellemes, vidám órát 500 jelenlevőnek. A- népi hagyományok ápolása terén csak7.aohar I-á^ló könyvtárosnak gyakori vendégei az olvasóteremben a ki dobosak, akik az őrsi foglalkozások anyagának kiválogatásához kérik segítségét. (Fotó: Szabó Sándor) kiváltó vadászati és helytörténeti kiállítás jelentette az elmúlt esztendőben. Ennek viszonzásaként bányászati témájú, a környékből begyűjtött könyveket irányítanak Gyöngyösre. Jobban is mehetne persze a mtinka' Misi Lajosné szerint azonban ehhez az iskola erőteljesebb támogatása. honismereti szakkörének szélesebb körű megmozgatása kellene, »miben Koruhely Jánosai Igazgatóra számítanak, remélhetőleg nem alaptalanul... Kórus alakult Volt alkalmunk közelebbiéi bepillantani a kiscsoportok életébe. Bakki Magdolna zenetanár például, épQjljwmM v 1981. április 1., szerda A legidősebb: Sárréti István és a legfiatalabb: Balogh Gábor, ^ bányász fúvószenekar próbájára indulnak. HPte! 16. A Tripollszt például éppen most kezdik lebontani. Na, ez a bontás nem tart sokáig, a telep szélén — amely pontosan a középkori Üj-Jenő helyén éktelenkedik — már ott magasodnak a toronydaruk. A piros földkotró és szörnyeteg markológépek egy-kettőre eltakarítják a cseréppel, kátrány- papírral, bádoglemezzel fedett és hátukkal egymásnak ragasztott proletár (és lumpenproletár?!) lakásokat —s helyükre a daruk már emelgethetik is a nyolcadik, tizedik emelet magasságáig fölfelé a félkész panelszobákah Már ablakostul. üvegestül egvütt. A Tripolisz régi lakóit is ilyen tízemeletes panelházakba költöztetik. Újpalotára, Újpestre, Óbudára. Kőbányára — ahol éppen elkészült lakások vannak. Másfél szobásokba, kétszobásokba, vagy két és fé! szobásokba. attól függően, hogy melyik család mekkora lakásra jogosult. A családtagok számától függően. Bent van a meleg víz, a W. C. a fürdőszoba, gáztűzhely, mindaz* amit eddig csak idegen lakásokban tapasztalhatlak — s a legtöbb családot mégis szinte erőszakkal kell kiköltöztetni a Tripoliszból. Mert szétköltöztetik ókét? Mert nem tudják már megszokni az újat, vagy nem is akarnak beletörődni, hogy minden és mindenki Idegen leg' ;en körülöttük? Ez is. az is, lehetséges magyarázat. (Tizenkét évvel ezelőtt jártam néhányszor a Tripolisz- ban, annak is egyetlen lakásában. Első fiam születése mindössze tíz nappal előzte meg a gyermekgondozási segély bevezetését, úgyhogy ezzel a lehetőséggel, ha akarunk, sem élhettünk volna. Így amint lehetett, bölcsődébe adtuk, de hamar kiderült, hogy nem jól tűri a közösséget: egy hét bölcsőde után mindig két hétig beteg volt. otthqn kellett tartani, s mellette ) kellett maradnia valakinek'. Feleségem abban az időben a Thälmann utca és Tomorj út sarkán álló iskolában tanított, s ott megegyezett az egyik ellenkező napszakban dolgozó takarítónővel. aki igazán- csekély órabérért elvállalta a baby- sitterkedést. A negyven év körüli, szikár asszony nr-'den reggel pontban hétkor érkezett. Fertőtlenítő vízben kezett mosott, maszkot kötött a szája elé, fölvette a magával hozott és keményre vasalt fehér köpenyt, s egy csecseA jubileumi esztendő azonban kellemesen kellemetlen közjátékkal is járt, igencsak próbára téve Misi Lajosné igazgató türelmét, ügyszeretetét, avatott munkáját. Nyár végén megkezdődött az impozáns épület teljes tatarozása, beleértve olyan célfeladatokat, mint a szinpadtér, zenekari árok bővítése; szcenikai berendezések megvalósítása, vagy a 17 ezer kötetet számláló. Zachar László vezette könyvtár otthonának átköltöztetése, végső kialakítása. A kellemetlen gondot természetesen nem az új köntös „varratása" jelenti pillanatnyilag. A művelődési ház vezetői inkább a költségek miatt aggodalmaskodnék. A vállalat által e célra előirányzott 3 millió forint felújítási alapot ugyanis maga' a színházterem felemészti az Időközben történt árváltozások miatt. Az igazgatónő mégis bízik a vállalkozás sikerében, reméli a további pénzforrásokat, azok birtokában pedig az intézmény 1982-re Befejeződő teljes rekonstrukcióját. Területi munka Bízik, de nem ül a tavalyi babérokon, hanem kutatja- keresi a lehetőséget, hogy a művelődést ház felújítása közben is dolgozhasson. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy tavaly ősztől hónapról hónapra vándorolnak, az épület más-más zugában ütik fel hadiszállásukat az intézmény művészeti csoportjai, klubjai, szakkörei. És amíg föl nem szedik a nagyterem padozatát, addig színházat is fogadnak, illetve folytatják a MOKÉP-nek üzemelésre átadott mozi előadásait. A közeljövőben Petőfibányára várják például a szolnoki Szigligeti Színházat, a Gyermekszínház vidéken turnézó társulatát, valamint a pesti bábosokat. Előadásaik a környező települések — Selyp, Lőrinci, Vörösmajor. Rózsa- szentmárton — lakosságát 's megmozgatják, miként e falvakra a korábbi esztendőkben már számíthattak. Gyakorlatban tehát a 3500 lelket számláló Petőfibánya művelődési házának komőly„hin- terlandja” van. s erre épít az itteni szakvezetés. Költözik a könyvtár. Segítenek szocialista brigádjának tagjai nem tíz esztendő alatt Balogh Jánosné szerzett hervadhatatlan érdemeket. Igazodva az ország tájjellegű hímzőművészetét felölelő programhoz, évről évre új kollekcióval lépnek nyilvánosság elé szakkörének lányai, asszonyai. Közülük rábaközi térítőkké! Kozma Sán- dorné, palócmpnkákkal Ba- ronás Sándorné, -boldogi, szigetvári párnákkal pedig a körvezető szerzett rangos elismerést Dunaújvárosban, ahol tavaly rendezték meg a SZOT országos népművészeti szemléjét. Hasznos szerződés Ami az ismeretterjesztést illeti, a TIT támogatásával 1980-ban száznál több megmozdulása volt az intézménynek. összesen 15 ezer résztvevővel. Igen jó ez az arány, s jcülönösen nagy érdeklődés nyilvánul meg az egészségügyi programok iránt, amilyen például dr. Örley Judit gyermek- és nőgyógyász népszerű tájékoztatója volt. E területen a jövő szempontjából nagy jea gépUzem Teleki Blanka la. lentőségű az a szerződés, amelyet a gyöngyösi Mátra Múzeummal kötöttek. A múzeum kiállításokat szervez Petőfibányán, a helyiek pedig tátnogatják a közgyűjtemény anyagának fejlesztésére irányuló munkát. A premiert hatalmas érdeklődést Az összefogás példája Hogy mire érdemes összegezésként gondolnunk? Petőfibányán hatékony, a komoly nehézségek leküzdésére irányuló közművelődési munkát folytat ebben az esztendőben is a vezetőség. És hogy ez így történik, arra a széles társadalmi összefogás, illetve a feladatokhoz hangolt kiscsoportos tevékenység, a kiscsoportvezetők támogatása jelent biztosítékot. Jó lenne mindezt példaként tekinteni megyénk azon helyein is, ahol kisebb akadályokkal sem képes, vagy nem akar megbirkózni egy-egy intézmény irányító gárdája.. Moldvay Győző Irma néni 92 éves és agresszív, ami idősödő hölgyek körében nem éppen ritkaság. Magányát, szabadságát védi hatósági döntésekkel szemben. Kiderítették róla, hogy elmebajos, „nem . rendelkezik az ügyei önálló viteléhez szükséges belátóképességgel”. „Totál hülyének néztek valakit, aki totál normális.” K ót h y Judit és Be- horovszky Béla, a dokumentumjáték szerkesztői úgy látják, hogy „egy 92 éves asszonynak joga van ott és úgy élni, ahol eddigi életét boldogan és elégedetten eltöltötte. Nem látják' be. hogy a közösség és humánum jegyében megfoszthatja őt akaratától egy jó szándékú orvosi vélemény”. Mert ez történt. Gondnokság alá helyezték, utókezelő kórházba szállították és most valóban tehetetlen öregek között él. ami rosszabb, mint a fogház, mert ott a börtönőr időnként szól a rabhoz, itt azonban a főorvosi verdikt — „megmondtam magának hatvanszor, hogy ide élve hejftn, de ki nem megy” — fellebbezhe- tetlen. 1 Irma néni 91 éves koráig kint élt a hegyen épült kétszer három méteres beton- padlós viskóban, ami száméra a boldogság szigete volt. Márciustól őszig kedvére sétálhatott, még kertet is müveit. A téli hónapokban 7—10 fokra fel tudta fűteni lakását, az ennivalót hetenként vitték fel száméra. Szülei hivatalnok-' nak szánták, de ő óvónő szeretett volna lenni, szabad levegőn, gyerekek közelében akart élni. Csak egyszer vált hűtlenné kenyéradó gazdáihoz, amikor Kolozsváron szőnyeget kellett porolnia, 1914-ben férjhez is ment, de a háborúból csak egy tüdőbajos férjet kapott visz- sza, akit 1934-ig hűségesen ápolt. A II. világháború éveiben kecskéket tartott, mert a tej akkor keresett áru volt. Ma is képes magáról gondoskodni, egész életében beosztással élt. Keresztfia hívta, hogy költözzék hozójuk, de hogyan élhetne egy harmadik emeleti lakásban. Sző volt arról is, hogy beköltöztetik a kerepesi szociális otthonba. A dokumentumjáték ki nem mondva is számtalan kérdést tesz fel. Tudunk példákat arról, hogyan fosztják ki az utódok öreg szüleiket. Lakását fenntartják, bekapcsolják a fizető- vendég-fezolgálatba, nyugdíját, megtakarított pénzét elszedik. A hatóság gondoskodik szociális otthonokban történő elhelyezésükről, néhány éve tanácsi jogkörbe utalták a házi szociális gondozást. „Nem engedhetjük meg, hogy az emberek mocsokban, szemétben forduljanak fel vagy hogy holttestüket kutyák zabálják fel” — mondja a hivatal a humanizmus nevében. Mindez igaz, de mi történt volna, ha már korábban egy-egy szociális megbízott vagy vöröskeresztes aktíva felkereste volna otthonában, rendet teremtve, megosztva gondjait, magányát, Ez a sokarcú doku- mentumsor nekem azt sugallta: „hagyjátok őket boldogan elmenni”. Az öregek •— hiszen Irma néni is még a múlt századot hozta magával — nem értik egy szocialista- állam társadalmi szerkezetét, berendezkedéseit, gondosságát az emberekről. Nem is várhatjuk tőlük, de az évek jogán csak nekik lehetnek követeléseik. Kár, hogy a tényeket feltáró beszélgetések • olykor egymásba csaptak át, így nem vált világossá a következtetés sem. Helyenként motyogássá váltak az érvek és csak az öregasszony mondatai voltak világosak. Jó emlékezettel még arra is utalt, hogy a második férje csavargó csibész volt. Ki is dobta. A rádiós mikroszocio. lógiák lényege a valóság feltárásán kívül az, hogy megmutasson lehetőségeket, megoldásokat, valóban végigjárható utakat. És erre napjainkban számtalan lehetőség van. Ebergényi Tibor , mősnővér szakértelmével és biztonságával nyúlt a gyerekhez. Az első pillanatban látnivaló volt, hogy nyugodtan rá lehet bízni. És mire déltájban felváltottuk, addigra ráérő idejében a lakásban is rendet rakott. De mert ez a gyermekpásztor - kodás néha hetekig is folyamatosan eltartott, s neki odahaza is volt mit tennie, egy idő után rendszert változtattunk. Reggel hazavitte a gyereket, délután pedig az iskolában átadta a feleségemnek. Az egyik lucskos november végi napon pedig azt javasolta, hogy vétek ezt a kisgyereket naponta kétszer végigzötyögtetni a Váci úti villamosokon, amúgy is náthái egy kicsit, nyugodtan elalhatna náluk. A lányai is nagyon szeretik a kisfiút, eljátszanának vele. és mi csak hét végén vinnénk haza. Addig meg minijén délután meglátogathatjuk, s az estéink szabadok lesznek, igazán elmehetnénk egyszer egy moziba, színházba, mint azelőtt, Megmondta a lakcímet, es elmagyarázta, hogy a Gyöngyösi úton szálljunk le a villamosról., gyalogoljunk bé a Madarász utcáig, s ott balra fordulva már csak néhány lépésre vannak azok az egymáshoz ragasztott kis házak. Amikor első délután elindultunk. hogy megkeressük, és mire a tripoliszi sötét útvesztőkben szorongó kérdezősködések után rátaláltunk a megadott címre akkor már biztos voltam benne, hogy egy percig sem maradhat itt a fiam. De még azt se fogom megengedni, hogy még egyszer idehozzák! Inkább szabadságot veszek ki, és én ücsörgők mellette! Aztán a salakos útról a konvhába lépve már lanyhult a felbuzdulásom, a szobában pedig teljesen lelohadt. Bent kíno6 rend és tisztaság volt mindenütt, a padlóról enni lehetett volna — ahogy mondani szokták —, az edények és a berendezés fémrészei szikráztak a villanyfényben. Az asszony egyedül nevelte két feltűnően szép és csinosan öltöztetett kamaszlányát; a férje 56-ban disszidált, s Amerikából csak színes fényképeket küldözgetett magáról. — Gábor a szoba közepén állt egy járókában, a lányok körülötte viháncoltak, ő pedig boldogan kapkodott feléjük. Rólunk meg alig vett tudomást. Két vagy három hétig élt a fiam a Tripoliszban, leszámítva a vasárnapokat. Milyen furcsa, hogy már teljesen elfelejtettem ezt a tizenkét év előtti novembert, és most, hogy bontják a hírhedt telepet, egy csapásra beugrik a kép. Gábor, a járóka. a -lányok. Hihettem volna-e, hogy valami közöm lesz az immár , végérvényesen legendák ködébe vesző Tripoliszhoz?) HÁROMNEGYED TÍZKOR még mindig csöndes a panelhez környéke. A kismamák, nagymamák, egyéb gyermeksétáltatók még nem iöttek le a parkba, oedig már igazán meleg van, tizenkilenc fokót mutat a hőmérő. De az ablakból kinézve ez rém érzékelhető pontosan: a nap hol előbújik néhány percre, hol eltűnik a felhők között. Ha ki is süt, lyukakban világít át a felhőkön, mert a budai hegyék még párás ködben vannak, csak vékoriy körvonalaikat látni, a Duna fölött is kékebb, sűrűbb a köd — itt viszont szokatlanul fényesen csillognak az autók szélvédő üvegei. Ezekből pedig a kismamák, nagymamák, dédik még mindig nem tudták eldönteni, hogyan öltöztessék fel a gyerekeket. fFo&tetjuJíj j
