Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-30 / 100. szám
I Tudományoi kutatók A Gárdonyi-hagyaték kutatója: Korompai János Gárdonyi Géza hagyatéka az egri Dobó István Vármúzeum birtokában van, s annak kezelője, gondviselője és rendezője: dr. Korompai János. 1964-ben került a múzeum tudományos létszámába. majd mint tudományos főmunkatárs 1979- ben ment nyugdíjba, de élve a lehetőséggel, azóta is 6 a Gárdonyi-hagyaték kezelője. Az író hagyatékának nagy értékét az jelenti, hogy nemcsak abból ismerhető jól meg Gárdonyi egyénisége, személye és viszonya környezetéhez, írótársaihoz, de páratlanul gazdag és sokoldalú a fennmaradt anyag. Hogy ez a hagyaték ma olyan gazdag, annak az író egy jellemző sajátsága a kezese: ha ugyanis leírt valamit, azt soha el nem dobta! Még adatgyűjtő céduláit is megőrizte azok felhasználása után. Fel-felbukkanó különböző gondolatait is papírra vetette, légyenek azok világnézeti, társadalomrajzi, természettudományi vonat- kózásúak, vagy pedig az írói munkáról való megfigyelései, például hogyan lehet maradandó művet alkotni. Gárdonyi igen takarékosan használta fel a papírt, mert. annak mindkét oldalára, sőt az áthúzott szöveg hátoldalára is irt. Már kisdiák koréban kialakult ez a sajátsága. Fennmaradtak gimnazista korából noteszei, melyből megtudjuk, hogy mit olvasott, milyen kiállításokat nézett, vagy előadást hallgatott meg. Már diák korában érdeklik a Magyar Tudományos Akadémia előadásai. Feljegyezte a reá hatást gyakorló politikai eseményeket is. Egri tanítóképző intézeti növendék korából is fennmaradtak apró, de becses feljegyzései. Mintegy 4500 cédulát Karcagi őriz a gyűjtemény. Rendkívül értékes része a Gárdonyi-hagyatéknak a kb. 1300 darabból álló lepélgyűjtemény, melyből 1200 darabot ő kápott, s mintegy százat ő írt. Kialakult az íróban le- _ velezése rendszeres gyűjtése. * Korompai a múzeumi évkönyv XI—XII. kötetében ismertette a Gárdonyi-hagyaték cédulaanyagát. A hagyaték harmadik részét képezik a fennmaradt Sajtótermékek, melyben vagy ő írt, vagy róla írtak mások. Ezt 1966-ban ismertette tudományos cikkében Korompai, mint a hagyaték kezelője. A személyi és családi okmányok sorában a peres iratok mellett sok a külön- ■ böző utazásaira vonatkozó, például útlevelek, vasúti bérletek stb. Körülbelül 4000 darab új- ságkivágatot őrzött meg Gárdonyi Géza. Mindazt, ami őt érdekelte. Több újságcikk később novellái témájául szolgált. Kimeríthetetlen forrást jelentettek az író számára a lapok törvényszéki rovatai. A hagyaték hatodik csoportját az úgynevezett titkos írásos feljegyzések képezik, melyről már sokszor adtunk hírt lapunk hasábjain. Rendkívül becses a hagyatéknak mintegy 30 ezer lap terjedelmű irodalmi vonatkozású kéziratanyaga, melyről azt lehet mondani, hogy szinte valamennyi megmaradt. Az utolsó másfél évtized anyaga olyan gazdag, hogy fennmaradt 1—1 mű vázlata, ceruzával írt első fogalmazványa, tintával letisztázott, legépelt kész kézirata is. Ezekből deríthető fel az ö munkamódszere, illetve az egyes műveinek genealógiája. Utoljára, de nem mint mellékeset, említjük Gárdofazekas Ma délután, fél három órakor érdekés kiállítás nyílik az egri vármúzeumban. Ifjú Szabó Mihály karcagi fazekas, a népművészet ifjú mestere csaknem egy évtizedes Qjmm UK4. április 30., csütörtök munkával gyűjtötte össze, és dolgozta fel újra a hódoltság korai fazekasság motívumkincsét. Munkái díszítik például a bécsi Mátyás-pincét is. Képünk írókázás közben ábrázolja a művészt, akinek kiállítását Bellon Tibor, a karcagi múzeum igazgatója nyitja meg. (Fotó: Kőhiéi Imre) nyi Géza fennmaradt teljes lakását, maradéktalan berendezésével. A lakást halála után a család nem használta, s így sértetlenül maradt az utókorra. A leg-' különbözőbb tárgyak sorából Korompai első helyen a zenére vonatkozóakat említi; Az író hegedűjét, cifnbalmát és pianínóját. A zene' végigkísérte Gárdonyit egész életén. Hej, de kevesen is tudják ma már itt Egerben, hogy egy sor Dankó-nótának a szövegét , Gárdonyi Géza írta. Olyan mesterien hegedült, hogy egy barátja az USA-ból azt írta neki: gyere ki, megélsz itt a hegedűjátékodból. .. • A hagyaték érdekes részét alkotják az író festményei, melyek családja tagjait és tájképeket ábrázolnak. A festészet, mint kul- túrkérdés is mélyen foglalkoztatta, amint ez az Ida regényében is tükröződik, de magyarázatát adja Feszthy Árpádhoz fűződő barátságának is. Szinte külön témát képez a gazdag könyvtár, mely jellegzetes példája Gárdonyi autodidakta, sokirányú érdeklődésének. Kimagasló helyet kap. az író könyvei sorában a spiritlzmusra, a szabadkőművességre és a vallásokra vonatkozók. Kutatta, kereste a vallás eredetét. Eredetiben okvasta a Koránt, a talmudot, a védákat és a francia szabad gondolkodók (Voltaire, Renan,. Rousseau stb.) munkáit A Gárdonyi-könyvtárnak több mint a fele idegen nyelvű munka. A nagy európai nyelveken kívül számos exotikus nyelven írt kötet is megtalálható ott. A munkák nyelvének a száma eléri ti tizenhatot. Mintegy 200L kötetre rúg a szótárak és nyelvtanok száma.-. Az író németül rosszul beszélt, de a francia, olasz és angol műveket szótár és nyelvtan segítségével jól fordította. Így fordította a Divina Com- mediát, Dickens, Shakespeare és Mark Twain munkáit. Az orosz klasszikusokat német fordításokból ismerte meg. De tanult oroszul is. A gazdag könyvtára egy jelentő részét a budapesti, bécsi es párizsi anti- quáriusok útján szerezte meg. A hatalmas Gárdonyi-hagyaték szakszerű rendezése elvitathatatlanul dr. Korompai János érdeme. A teljesen rendezetlen anyagban 6 teremtett ésszerű rendszert. Eddig teljesen rendezést nyert a levelezés, a titkos feljegyzések, a cédulák, a sajtóanyag és az okmányok. Most folyik az irodalmi hagyaték szakszerű „feltérképezése” és rendbe állítása. A munka nagyságát jelzi, hogy az még 3—4 évet fog igénybe venni. Dr. Korompai János meglehetősen sokat és szakszerűen publikált a Gárdonyihagyatékban végzett munkája ■ nyomán, 665 nyomtatott oldal terjedelemben 25 cikke, tanulmánya jelent eddig meg, ‘ Korompai szorgalmas, nagyon szorgalmas ember. A hagyatékrendező munkáján kívül értékes tervek is érlelődnek benne. Elkészíti Gárdonyi Géza kalendáriumát, azaz mikor, hol és mi történt az íróval. Eddig máris 2200 nap már készen áll. Bízik abban, hogy sikerülni fog 5 ezer, nap anyagát meghatároznia. A Magyar Tudományos Akedémia Miskolci Bizottsága rminkatervében szerepel Gárdonyi munkái kritikai kiadásának az előkészítése zömében a fennmaradt hagyaték alapján. Az író hagyatéka 1965 novemberében, fia, Sándor halála után vált teljessé, aki az anyag egy részét magánál őrizte. S erről a rendkívül értékes és érdekes anyagról bízvást elmondhatjuk, hogy dr. Korompai János tudományos főmunkatárs kezében napról napra tovább finomodik, újabb és újabb adatok kerülnek elő. Sugár István 39. Néhány pillanatig mindketten zavartan állnak a kis előszobában, aztán a férfi- még ott átnyújtja a bonbo- nosdobozt, valami olyasféle motyogással, hogy: — Tessék, virág helyett... Már sehol nem találtam nyitva virágüzletet... A doktornő pedig ugyanilyen zavart sablonszöveggel veszi át: — Ó, köszönöm szépen! De hát ezt se kellett volna, igazán. .. — Majd kedveskedve azonnal javít': — Tulajdonképpen nagyon szeretem a csokoládét! — Igen? — Aha. Csak félek, hogy el fogok hízni.' Itt elmosolyodik, mintha maga is jelezni akarná aggodalmának képtelenségét De a férfi most nem reagál erre, nem kezd el tiltakozni, hogy: ugyan már. te meg az elhízás! — vagy más efféléket. hanem csak a nő mosolyát nézi, és ugyanaz az izgalom fogja el, mint néhány napped azelőtt, mikor először találkoztak. Tisztán csak erre a mosolyra emlékezett azóta is, és tulajdonképpen semmi mást nem tudott felidézni, akármennyire erőlködött. A szélesen széjjelhúzódó és enyhe félhold alakú ajkak között kilátszik szinte a teljes felső fogsor, és az áll - felé keskenyedő ovális arcon ettől a széjjelhúzott mosolytól vaAmi kihívó, kamaszos kifejezés jelenik meg. A szemei viszont — s ezt voltaképpen most sem tudja eldönteni, hogy ellentétben vagy összhangban-e ezzel a mosollyal —, az egymástól kissé távol ülő szürkéskék szemek még nevetésükben is egy kis riadal- mat vagy kutató gyanakvást tükröznek, A férfi úgy elmerül ebben, hogy észre sem veszi, mikor léptek be a szobába. Balra, az ajtó mellett áll egy biedermeier kanapé, apró rózsákkal csíkozott huzattal, arra ülnek le mindketten. — Vesd le a zakódat — szólal meg a doktornő, látva a férfi kínos szertartáMitől ízes a palacsinta? Akadnak szerencsés emberek, akikben már kora gyermek-! korban kialakul egy meghatározott foglalkozási vágy. Ha azután emellett ki is tart az illető, akkor minden bizonynyal boldog ember lesz, hiszen egész lényét ez az élethiva-í tás tölti be. Mások még tizennyolc esztendős korukban is vacilálnak, hogy, milyen pályára lépjenek, míg végül is a szülők akarata szerint döntenek. Ez aztán a „lutri” — ahogyan mondják —j mert vagy beválik a szakma vagy nem. Ismét mások — helyesen — elhivatottság hiányában a Pályaválasztási Intézet szolgáltatásait veszik igénybe és al-j kalmasságuk alapján látnak munkához. Bárhogyan is történjen, az a legfontosabb, hogy az ember kedvelje azt, amit csinál, szívesen végezze a munkáját. Annál is inkább, mert a foglalkozás rányomja a bélyegét az ember egyéniségére, ennek megfelelően alakulnak ki kész-- ségei, szokásai, a magatartása is. — Mi a foglalkozása? — Fodrásznő vagyok. f — Szereti a munkáját? — Tizennyolc éve csinálom, és úgy érzem, nem tudnék más munkakörben dolgozni. — Mindig ilyen kedves, bájos? — Ne haragudjon, de azt kell mondanom, hogy ez veié jár a szakmával. Én sokak fodrásznője vagyok! Nekem ki kell találnom a vendégeim gondolatait. Tudnom kell az alkalmakat is, amelyre a hölgyek a frizuráikat készíttetik. És sok mindent tudok, hallok, látok, de ezekből csak annyit adok tovább, amennyit jónak látok. A nők a fodrásznál különösen közlékenyek. Nem szabad visszaélni a bizalmukkal. -1 — ön hol dolgozik? — Szakács vagyok. — Mindenki dicséri a főztjét! — Ezért élek! Az emberek pedig — ha nem érti félre — a hasuknak. Szív kell ehhez a foglalkozáshoz, kérem! Ez nem kéményseprés, vagy parkettacsiszolás. Állítom önnek) hogy még az ízes palacsinta sem olyan ízes, ha az ember csak „úgy” tessék-lássék belecsapja a lekvárt, — ön hol dolgozik? — Bíró vagyok. Megnyugtató modorú, kellemes ember. — Mi a hobbija? — Sokat olvasok.. Érdekelnek az emberi dolgok, a regénye gyűjteményem lassan már egy szobára /aló. — Mindig ilyen komoly, mértéktartó? — Ilyen az egyéniségem, és valahogy a foglalkozásom is ilyenné tesz. — ön bolti eladó? — tizenöt éve. — Maga, ha fáradt is, mosolyog! És kedves, szolgálatkész) , — A szakmámmal jár! Megszoktam és ennek örülök. Különböző emberek, különböző foglalkozások. Másfajta egyéniségek. Mindössze egy közös követelmény van: ember-i nek kell maradni. ' Szalay István sósságát. Sötétkék zakó van rajta, világoskék ing, nyakkendő, szürke nadrág. S ügy ül, mintha színházban lennének. — Kösz, majd levetem — válaszol rekedtes hangon, a torkát köszörülve. De csak kigombolja a kabátot, és miközben előre dől, bal alsó karjával egymásra tett combjaira támaszkodik, és körülnéz a szobában. Ami első pillanatban szembetűnik, az a rengeteg virág az ablak előtt. Faládákban, cserepekben sorakoznak a parkettén, és még a kisebb* nagyobb vázák is, friss vágott virágokkal, a földön állanak. A sötét és dióbarna bútorok meglehetősen különböző stílusokat képviselnek ugyan, de mégis otthonos összhangot tudnak teremteni, és kifejezetten üdítő ebben a betonkocka szobában, hogy egyetlen, úgynevezett modern bútor sincs benne. Se pálcikalábú préseltfa asztalok és lakkozott szekrények, se fémlétrákon imbolygó lépcsős könyvespolcfalak és bérszekrényfalak, sem pedig a görgőkre szerelt ormótlan ülőgarnitúrák, élénk buklészövettel bevont habszivacs üléseikkel, amelyek pedig szinte minden új lakásban megtalálhatók. A férfi föláll, odasétál a szekreterhez, és az üvegajtó mögött sorakozó könyvek gerincét nézegeti. Majd a szekreter felhajtott írólapját? vizsgálgatja. az intarzia mintáit, a kulcslyuk rézfoglalatát, és az orvosnőhöz fordulva a bútordarab stílusát és korát igyekszik meghatározni. A nő elneveti magát. — Ne légy már olyan feszélyezett, jó?! Levethetnéd már azt a kabátot... És a nyakkendőt is. Ügy viselkedsz, mintha egy követségi állófogadáson lennénk, — De tulajdonképpen örülök, hogy így kiöltöztél! — teszi hozzá majdnem meghatottam ég hirtelen a férfi mellé lépve megcsókolja az arcát. — Hát el akartalak vinnf valahová, nem? — De igen, de hát tudod.1 — Tudom. A fiad. Ö az? — mutat a könyvespolcon álló naptárra, amelynek felső részére Dániel fényképét montírozták. — Igen, ő. Ez karácsony.: kor készült. Most már hat és fél éves! Iskolás! — Szép gyerek. — Szép és okos. Teljesen az apja. Szerencsére az eszét is tőle örökölte. — Nem akarod megnézni? — Te..., hadd aludjon. Ne keltsük fel... — .Űgyis be kell takarnom, és különben sem ébred fel, Reggel hétig sosem szokott felébredni. • — Majd később bemegyünk hozzá, jó? — és a férfi engesztelőén simogatja meg a doktornő erősszálú haját, aztán magához öleli és megcsókolja. Előbb a homlokát, a szemöldökét, a szemeit — így megy le a szájáig. Amikor elengedik egymást, a nő zavart mosollyal visszaül a kanapéra, ég az arca, de kezét a férfi felé nyújtja, hogy üljön le. Az végre leveti ' a zakóját, kioldja a nyakkendőt, és leül a doktornő mellé. — Dániel háromhetes volt) amikor meghalt a férjem. Tudtad? — Igen. Ezt tudqm. A ba-i rátnőd még első este eH mondta rólad a legfontosab-’ bakat. Ezt már az első mondatban. Valami ostoba rmH hiba volt. Egy injekció. (Folytatjuki l /
