Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-02 / 78. szám
AZ ÉV ELSŐ FELÉBEN ELKÉSZÜL Hatvant és környékét ' ssoäfgätfla Gycgytornaterem és fizikoterápiái rendelő SZÁZÁN KIMARADNAK Szakmunkások lesznek Néhány adat Hatvan egészségügyi helyzetének múlt esztendei jellemzőiből: Az év folyamán a kórház, illetve a rendelőintézet 2165 sérültet, látott el. akiknek java része utókezelésben részesült. A fizikoterápián 21 ezer, a rehabilitációt elősegítő gyógytornán 13 ezer kezelési esetet vezettek naplóba És most nézzük a civilizációs megbetegedések alakulását! A keringési, illetve a daganatos esetek mögött gyakoriságban a közlekedési balesetek száma iratkozott fel a narmadik helyre. Vagyis újabb tényező, ami az utókezelés feltételeinek javítását sürgeti. Miért ez a bevezetés? Ahogyan dr. Galambos Eszter városi főorvos megfogalmazta, a régi Gras- salkovich-kastély egyre szű- kebb. hogy megfeleljen Hatvan és környéke fizikoterápiás követelményeinek, az épület romló állapota pedig azzal fenyeget, hogy szár- * nyait esetleg le kell zárni, éspedig egyik napról a másikra. Ilyenformán nagy jelentőségű a tavaly megkezdett vállalkozás, aminek célja egy átmeneti építmény létesítése, társadalmi összefogással. „Együttműködési tanács” Hatszáz négyzetmétert meghalad a Petőfibányán ..hattyúdalként” legyártott . faepület, amelyet 1981 első Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa és a KISZ Heves megyei Bizottsága értékelte az elmúlt évben megszervezett kommunista műszakok es társadalmi munkaakciók eredményeit. Ezek elsősorban a gyermekintézmények . fejlesztésében, valamint szociális célok elérésében jelentettek nagy segítséget. 'Bevételeik egy részét az egri gyermekváros sporttelepének építésére fordították, továbbá nagyobb összeget a kiskörei megyei úttörőtábor létesítésére használnak fel. Az említett szervek most azzal a felhívással fordultak szőkébb hazánk vállafelében szeretnének átadni rendeltetésének. Vagyis itt helyeznék el a rehabilitációt szolgáló gyógyászati részlegeket, immáron két esztendő költségvetésében biztosítva a mindenképpen szükséges kiegészítő gépi berendezéseket is. A hétmillió fo rinton felüli értékű munkára nem volt fedezete a hatvani tanácsnak. Funaált azonban az egész környékre kiható, a város környéki üzemeket, vállalatokat, gazdaságokat felsorakoztató együttműködési tanács amely megmozdult a riasztó szóra. A M'átraalii Szénbányák Vállalat, a Csányi Állami Gazdaság, a horti MEZŐGÉP. a selypi Eternit, a Duna Cipőgyár, a helyi költségvetési üzem, a cukorgyár, s több. kisebb-nagyobb cég párt- és gazdasági vezetői biztosították az illetékeseket, hogy anyagiakkal és társadalmi munkával megteremtik a vállalkozás feltételeit. Különösképpen a bányavállalat tett ki magáért. Szocialista brigádjai nemcsak az épület összeszerelésében jeleskedtek, hanem vállalták a közeli napokban kezdődő szakipari munkák kivitelezését is. Testre szabott feladatok Milyen rendeltetésű a több tucatnyi, különböző méretű helyiség, ami a kórház udvarán emelt, nagy faépülataihoz, üzemeihez, szövetkezeteihez, hogy öt évre előre határozzák meg a társadalmi munkamozgalom fő céljait, vállalásait, ennek bevételeit pedig az adott települések legfontosabb társadalompolitikai céljainak megvalósítására ajánlják fel. Újdonság, hogy a rokkantaik nemzetközi éve alkalmával a közületek, brigádok, magánszemélyek ezzel kapcsolatos felajánlásainak, illetve a kommunista műszakok, gyermekintézmények javára szolgáló befizetéseinek fogadására az Országos Takarékpénztár Heves megyei Igazgatósága külön-külön számlát nyit, leiben van? A banyavállalat tervezőinek sokoldalúságát tanúsítja, hogy remekül kihasználták az adott területet. A gyógy tornaterem. a különböző kezelők, raktárak, pihenők mellett öltözők, mosdók, orvosi és asszisztensszobák sorakoznak. Lesz továbbá parafíinföző és paraf- íinozó az épületben, a szükséges temperatúrát pedig külön hőközpont biztosítja. A segítség ezen túl is testre szabott, s lendületet fokozta a világszerte meghirdetett „rokkantak éve”. A Betonútépítő Vállalat például az alapozáshoz, valamint az aljazathoz szükséges beton szállítására kötelezte magát. A Csőszerelői pari Vállalat hatvanj üzemegysége a központi fűtés és a vízszerelés munkáit végzi el. A költségvetési üzem és a cukorgyár a szállítás gondjaiból részel. S miként tavaly, az idei befejezés feladataihoz is megtette ajánlását néhány távolabbi gazdasági egység, amilyen az ikladi műszergyár, az apci Quali- tál, vagy éppen a Zagyvavölgye Termelőszövetkezet. Miért ne tették volna! Hiszen olyan ügyet jelent a fizikoterápiái rendelő és gyógytornaterem, amely közvetlenül érinti dolgozóik több ezres tömegét, testi épségét, illetve a- bajba jutottak mielőbbi talpra állását. Pont az ügy végén Van-e garancia arra, hogy minden kívánatos millió társadalmi úton biztosíttassák? Dr. Hargitai Rezső, a kórház gazdasági igazgatója, természetesen hitelt ad minden felajánlásnak, minden támogató szándéknak, amennyiben az papírra tétetett. Számolni azonban mindenképpen kell olyasféle dolgokkal, amelyek a teljesítést gátolhatják, vagy nem várt kiadásként jelentkeznek a tetszetős és nagy fontosságú építmény kivitelezésénél. A kórház a tavalyi esztendőben éppen ilyen megfontolásból- szerepeltette költségvetésében a fizikoterápiát szolgáló felszerelések megvásárlását. És miként a megye segített, úgy a helyi tanács is tartalékol bizonyos összegeket nem várt költségekre. Vagyis jó mederben halad a hiányt pótló intézmény megvalósításának ügye, s joggal bízhatunk abban, hogy. a „rokkantak éve” száz és ezer mozgás- sérült egészségét, boldogulását szolgáló ügy végére tesz majd pontot. Az alaptétel szűk, korrekt fogalmazásban így hangzott: — Általában a gyengébb tanulók jelentkeznek a szakmunkásképzőbe. Meglephet bárkit, amit Semegi Gyula, a gyöngyösi Kereskedelmi és Vendéglá- tőipari Szakmunkásképző Iskola igazgatója mondott? Aligha. Bár ő még hozzátet. te, hogy jó néhány évvel ezelőtt más volt. .Ahogy ma is sok olyan fiatalt kapnak, akik első helyen gimnáziumot. vagy más középiskolát jelöltek meg, de oda nem kerülhettek be. Az ő bizonyítványuk a jobb. — Van még egy sajátosság: a ruházati eladók is a magasabb tanulmányi átlagot elért gyerekek körébe valók. Persze, a végeredmény a fontos: milyen szakmunkások lesznek az évek múltával? Az már természetes A tény, az tény: a gyöngyösi iskolának messzibb tá_ jakon is jól cseng a neve. Ott vannak mindenütt, konferenciákon,, országos versenyeken, tájértekezleteken és ilyenkon rendszeresen előállnak valami ötlettel, javaslattal. — Most két diákunk volt Budapesten a Szakma kivá. ló tanulója versenyen: Sánta Anna, aki vendéglátóipari, és Pari Gyula, aki háztartási cikk-eladó. Harmadik, illetve negyedik helyen végeztek. Állandó pezsgés érzékelhető az iskolában: tanárban, diákban, szakoktatóban egyaránt. — Aki ném tud ebbe a közegbe beilleszkedni, elbúcsúzik tőlünk. Pedig' mi nem hajcsárkodunk. A teljes tanulói létszám 650. Mire az oklevelet átveszik, százzal kevesebben maradnak. A gyengébb képességűek még az első évfolyamon kihullnak a rostán. A többiek főként családi okok miatt búcsúznak el társaiktól. Egy részük férjhez megy és az esti tagozaton folytat, ja-tovább a tanulást. Az iskolai átlag valamivel jobb a hármasnál, a szakmunkásvizsgái viszont nagyon megközelíti a négyest. A beíratkozóké pedig jóval a hármas alatt van. Az indulási és a befejezési érték közötti különbség önmagáért beszél. , Nincs szakadék Mennyivel lesz valaki jobb boltos, ha tudja, hogy a múlt idő jele és a tárgy í'agja között mi a különbség? — Előfordul, hogy azt mondja a gyerek, azért nem tudja a magyart, mert dolgozatot írtak , valamelyik szakmai tárgyból és arra kellett készülnie — közölte Fodor Lajosné, aki a magyart és a történelmet tanítja. — A történelem a szakmunkásvizsgán is szerepel, az más. Az is igaz, hegy az első évben * heti egy óra jut magyarra, míg az idegen nyelvre heti három óra. De van megoldás: érdekesen kell tanítani az anyagot, hogy a gyerek figyelmét lekösse a tanár. Ö maga tíz osztályban tanítja a magyart. Helyettesít is, azért. — Állítom, az iskolánkban nincs olyan felfogás, hogy ez csak közismereti, tárgy, ez pedig az igazi, a szakmai. Azonos véleményt hangoztat Gál Józsefné is, aki áruismeretet és eladástant tanít. — Kell ugyan házi felada. tot is adni, és arra is alapozunk, hogy a gyerek otthon is tanul, de a lényeg a szervezett iskolai oktatás — tette még hozzá az előzőekhez. — Tény, hogy *a gyerekeknek alig van szabad idejük. Jó részük korán kel és későn ér haza, mert bejáró. A hét minden napján vagy az iskolában vannak, vagy a boltban. Nagyon lekötöttek. A szakmai tárgyakban adat adat után található. Ezeket „be kell vágni”. Nehéz a megfelelő eredményt elérni ? — Ha úgy kérdezi, azt mondhatom, a tanár ener. giája úgy hatvan százalékban térül vissza. Elgondolkoztató arány. Hja, ez a pedagógusmunka — bölcselkedhetünk, amitől azonban a tény még tény marad. Nem mindenki Szűcsi Zsuzsámig másodikos. A KISZ-bizottság titkára is. — Az általánosban Közepes voltam. Magyarból is. Valahogy nem szerettem tanulni. Most jeles a magyar is, a történelem is Hogy -mitől ez a nagy változás? Én mindent az osztáivfőnö- kömnek köszönhetek Az első perctől kezdve feladatokat bízott rám. amiket ee- re kellett hajtani Lassan hozzászoktam ahhoz, hogy dolgozni, tanulni kell. Olyannyira hozzászokott, hogy a legjobb tanulók egyike. Ma már. — A titkos vágyam? Tanítónő sz.eretnék lenni. Tani* tónő, mert csak a kisgyerekekkel akarok foglalkozni. Íme: a fejlődés „ékes” bizonyítéka. A másik pólus a közismereti tárgy ügyében? — Nem szeretem sem a magyart, sem a történelmet, az általánosban sem szerettem. Az irodalom még hagy- ján, de az, hogy alany és tárgy ... ! Unalmas. A szakmai tárgyakat jobban szere, tem, de azokból sincsenek jó jegyeim. Hát... én igazából autószerelő szerettem volna lenni, de hát nem lehetett. Most már úgy vagyok vele, hogy felszolgálónak megyek majd, ha végeztem. Akitől ezt hallottuk: Va- liskó Zsuzsa Abasárról. Tudni kell Hogy is van ez? A szakmai tárgyakban sok az adat, azokat be kell vágni. Ki szeret magolni? — Az órán meg lehet tanulni a legtöbb' részét — állította határozottan a másodikos Budai Mária, aki a közeli Gyöngyöstarjánbó! jár be. — Nem nehéz ez sem, hiszen a tanárok mindent elkövetnek, hogy a gyerekek tudjanak. Bizonyságul felsorolhatná a jeles bizonyítványának adatait. — Tovább akarok majd tanulni. Előbb a gimnáziumban, aztán valamery’k kereskedelmi felső iskolában. A szakmában maradok, mert "ezt szeretem. .Ezekre az érlelt gondo'a- tokra csak rábólintani lehet. Nem egészen azonos, hűi. lámhosszon vélekedett Jónás Éva, aki Lőrinciből jár be Gyöngyösre. — Az első évben sehogy sem szeretteii a kereskedel. mi gazdaságtant. A kereskedelem történetéből állt az egész. Az idén már sokkal érdekesebb, dé még mindig... Igaz, már feleltem négyesre is kergazból. Egyszóval: a szakmai tárgyak mindegyikéért sem lelkesedik minden tanuló. De miért is lenne ez másként? Aztán az élet Felvillantottunk valamit a gyöngyösi iskola mindennapjaiból. Az összkép biztató. De az iskola is egy dolog és maga az élet is egy más dolog. Ott válik el, milyen biztonsággal érlelte meg az iskola az elhatározásokat. Kételkedni nincs okunk. Azon viszont nem ártana el. gondolkodnunk, hogy az oktató-nevelő munkába fektetett energia milyen -hatékonysággal „használódik fel” a munkáshétköznapok során? Mert a jó indítás jó folytatást tételez fel. Az indítás, sál már ebben az iskolában is rendben Hinnénk. És a folytatás»? ... Bíznunk kell a fiatalokban. G. Molnár Ferenc NwüsőJifö 1981. április 2., csütörtök (moldvay) A teljesítmény a fontos IjEGUTÖBB egyik üzemünk pártalapszervezeté- ben jártam, a bérekről és az áremelkedésekről beszélgettünk. Nem ők nélkül: két óra alatt féltucatnyi álláspontot vitattunk meg. Volt, aki az automatikus pótlékokat tartotta megoldásnak, másvalaki azt mondta: ne keverjük össze a bérezést a szociálpolitikával! Mindenki kapjon a régi elv szerint, amit sokszor bizony megsértünk: a végzett munka, a teljesítmény alapján. Hiszen nemcsak az a feladat, hogy az emelkedő közös energia- és alapanyagszámlákat kiegyenlítsük, hanem végre gazdaságosabban dolgozzunk. ■ S mi legyen akkor a bérekkel? Árpi egyedül célravezető az egyénnek, társadalomnak, vállalatnak egyaránt: igazodjanak a társadalmilag hasznos eredményhez, differenciálódjanak. Az alapképlet egyszerű —, s nincs is aki érvekkel vitathatná, mivel az ösztönzés ezt .kívánja. Más lapra tartozik a gyakorlat, hogy az elvek nem mindig érvényesülnek. S'nem csupán arról van szó, , fiogy már az elmélet és más a gyakorlat. Mert tegyük fel: elhatározzák a vállalatnál, hogy mától- differenciálnak. Azonnal bevezetik a készenlétben álló ösztönző bérezési rendszert. Eljön az első hónap vége, s át kell számítani a teljesítményoszlopokat forintösszegekké. Kiderül, hogy a háromgyermekes családapánál a fiatal váltótárs, a „tárgyidőszakban” négyszáz forinttal többet tel- jesitett. Az egyedülálló asz- szony bizonyult a legügyesebbnek, majd hetven százalékkal esztergált többet, mint gépszomszédja, a fiát egyedül nevelő egyébként szorgalmas, ám ügyetlen társa. Végül is mennyit kapjanak a borítékban? Érződjön-e ez a különbség a fizetésnapon. Nos. kívülállóként lelkesen válaszolhatnánk hogyne, érződjön — túltéve magunkat egyéb szempontokon. De ott abban a közösségben ez utóbbi szempontok értékrendje más, mint külső megítélésünké! A MEGSZOKOTT ÉS BE- LÉNKIVŐDOTT gyakorlat okán — „mindenre” ki kell terjedni a bérezés felelősségének. Arra, hogy a több- gyermekes ember gondjain segítsen és természetesen arra is, hogy ösztönözzön. Továbbá: ne sértse a kollektív szellemet, ne keltsen feszültséget munkatárs és munkatárs, vezető és vezetett között ... Bizony, az ösztönzés — miért tagadnánk? — legtöbbször a sorrendben nem az első, hanem az utolsó, legalábbis a hátsó helyek egyikét foglalja el. És ez az a pont, ahol érdemes valamit eldönteni. Tartható-e. elfogadható-e mai helyzetünkben ez a besorolás, ez a rangsor? Tudva és pontosan megmérve az egymással ellentmondó követelményeket, azt hiszem a teljesítményre való ösztönzés mellett kell dönteni — a bérezésben. míg a méltányosságnak a szocializmusban háttérbe nem szorítható követelményét a szociálpolitika kategóriájában szükséges kielégíteni. Mit jelent ez? Azt. hogy igyekezzünk kifizetni mindenkinek — életkorra, családi állapotra való tekintet nélkül — társadalmilag hasznos munkájáért! Azon szocialista elv alapján, hogy mindenkit munkája szerint illet meg a díjazás. Szigorú és „kíméletlen” parancs ez magunkkal szemben. Ám nincs más megoldás: ahhoz, hogy a leggyorsabban és a leghatásosabban növeljük közös jövedelmünket ez a legcélravezetőbb. ÜGY VÉLEM, nem érdektelen bérezés helyett teljesítményhez igazodó bérezést, eloszlást mondani. Amikor a VI. ötéves terv szerény életszínvonal-életkörülmény előirányzatait vizsgáljuk, nem érdektelen tudni: ez átlagos, társadalmi rpéretű számítási érték. Mögötte — szükségszerűen — jelentős különbségekkel számolunk, mégpedig a végzett munka, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás szerint. Másként fogalmazva: a legjobbakat, a gyorsan fejlődőket, nagy értékeket létrehozó vállalatokat. embereket, nagyobb részesedés illeti meg a jövedelmekből. Többet kell keresni annak, vállalaton belül, iparágak között, de még brigádban is, aki többet tesz mindannyiunk asztalára, mert hiszen ezzel nemcsak ő, hanem mindenki többet nyer! JM. JT) összefogás a szociális tervek megvalósításáért Társadalmi munkával a gyermekekért és a mozgássérültekért Heves megye Tanácsa, a Áruismereti óra a III/B-ben (Fotó: Szabó Sándor)
