Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-13 / 61. szám

Az alapsz@rv@z@« kezdeményező szerepe NINCS AZ ÉLETNEK olyan területe, amelyen ma ne hangoznék el — és min­denhol jogosan —, hogy tá­mogatni kell a kezdeménye­zést,. szükség van a kezde­ményezésre, vállalni kell a kezdeményezéssel járó koc­kázatokat. De hogyan jelentkezhet ez a gyakorlatban? Mindenhol úgy, hogy valamilyen mó­don kötődik a pártalapszer- vezet életéhez, tevékenységé­hez, állásfoglalásához. Hi­szen a párt irányító és ellen­őrző szerepéből következik, hogy működési területén tudnia kell minden lényeges dologról, ami ott a munka vagy az emberek sorsa szem­pontjából fontos. Sohasem mellékes, hogy valamely kezdeményezés kérdésében miként véleke­dik a pártái apszervezet, mert azt az erkölcsi-politikai tá­mogatást. amelyet az alap­szervezetnek kell . nyújtania, senki mástól nem kaphat­ják meg a kezdeményezők. A pártszervezet a maga poli­tikai súlyával, erejével segít­het zöld utat biztosítani az újat vagy újabbat akarók­nak, de segíthet úgy is, hogy a körébe tartozó kommunis­táknak konkrét megbízatás­ként adja valamely kezde­ményezés szakmai segítését, patronálását. Az alapszervezetek felelő­sek a maguk területén első­sorban a párt politikájának valóra váltásáért. Ebből egy­értelműen következik, hogy a kezdeményezéshez való vi­szonyuk milyen legyen. Tá­mogató, segítő, kockázatvál­lalásra serkentő, a tehetsége­ket felkaroló, a kényelem vagy olykor a kockázattól való indokolt félelém ellen fellépő. Mindazonáltal leszűkíte­nénk a pártszervezeteknek a kezdeményezéssel kapcsolatos kötelességeit, ha csak a gaz­daság, a munka, a termelés területére vonatkoztatnánk. Néha nincs nagyobb segít­ség a jó példánál. Ezért a pártszervezet a kezdeménye­zőkészség támogatásában és terjesztésében minden szóbeli agitációnál több sikert érhet el, ha maga is kezdeményez. Ha működési területét is­merve javaslatokat tesz, elő­remutató és a kommunisták munkáját konstruktívabbá tevő határozatokat hoz. Kez­deményezései vonatkozhat­nak az élet minden területé­re, de mindenekelőtt a párt­szervezet munkájára, s ha úgy adódik. belső életére. Pártunk életének minden­napjai ékesen bizonyítják: mindez nem valami elvont óhaj és nem is valami me­rőben új ötlet, és új igény. A pártélet minden területén születnek új meg új formái, módszerei, eszközei a politi­zálásnak. Az utóbbi években talán elsősorban a pártcso­portok izmosodtak meg, az ott végzett munka lett erő­sebb, hatékonyabb, intenzí­vebb. És már maga ez a tény is az élethez való iga­zodást jelzi, hiszen a hétköz­napok munkával kapcsolatos követelménynövekedése kész­teti arra a kisebb közössé­geket, hogy összeforrottab- ban, a maguk területének legközvetlenebb, leginkább személyekre „lebontott” is­meretei alapján tartsák szá­mon és fogalmazzák meg a teendőket. HASONLÓKÉPPEN sok­féle kezdeményezés tanúi va­gyunk a körzetek, pontosab­ban a lakóterületi pártalap- szervezetek munkájában, a nyugdíjas, idős párttagok foglalkoztatásában, az agitá- ciós munka koordinálásában más társadalmi-politikai szer­vezetekkel, az informálódás és az informálás meggyorsí­tására vonatkozó törekvé­sekben, a kádermunka, a káderutánpótlás tervszerű, sokoldalú nevelésében és ami nem kevésbé lényeges, ör­vendetes: a pái tmunka elis­merésében és megbecsülésé­ben. Ha a pártalapszervezet kö­rültekintően és lendületesen politizál, akkor minden bi­zonnyal kezdeményező szere­pet vállal és tölt be a szo­cialista hazafiságra és a pro­letár internacionalizmusra való nevelésben, a tudat- és az ízlésformálásra, a köz- életiségre való nevelésben. Kezdeményez gazdasági épí- tőmunkánk feladatainak mi­nél tökéletesebb elvégzésére, ezen belül a takarékosságra, az ésszerű kockázatvállalás­ra. Kezdeményez a szocialis­ta demokrácia fejlesztésére alkotó vitákra, arra, hogy mind löbben és mind aktí­vabban vállaljanak részt a közélet gondjaiból és tenni­valóiból, kezdeményez a szo­cialista erkölccsel egyező egyéni és közmorál terjesz­tésére, illetve a meggyőzés­re és harcra, ha ezekkel el­lentétes nézetekkel és gya­korlattal kell megütközni. Kezdeményez mindenben, ami közvetve vagy közvet­lenül a dolgozók, a magyar állampolgárok életére, anya­gi és szellemi gyarapodására, közérzetére kihat. a pártszervezet, ha ezt a feladatát szívósan és következetesen ellátja, ak­kor csak növeli tekintélyét a szűkebb közösségben, s ez­által növeli egész pártunk és politikánk iránt a bizalmat, segít az egész ország előtt álló feladatok megoldásában. Ezért hát manapság talán az egyik legnagyobb dicséret, ha az emberek szinte egyen­lőségjelet tudnak tenni a két szó közt: alapszervezet = kezdeményezés. Cs. I. A téli szünet utón Nagyüzem a téglagyárakban A tégla- és cserépipari tröszt 120 gyárából 80 még hagyományos módon dolgo­zik, tehát népi függetlenít­heti magát az időjárástól. A kényszerű téli szünetet va­lamennyi gyárban a gépsorok alapos felülvizsgálásával, karbantartásával, felújításá­val és több helyen nagyja­vítással hasznosították. Feb­ruár végétől már készen várták a rendbehozott beren­dezések a fagymentes napo­kat, s a tröszt jelzésére hét­főtől elsősorban az ország melegebb, déli térségeiben .üzembe helyezték a tégla­préseket. A hét végéig va­lamennyi hagyományos tég­lagyárban megkezdődik a munka. Az idei tervek szerint az alagútkemencékkel ellátott, korszerű üzemek és a ha­gyományos téglagyárak együttvéve — a múlt évi­hez hasonlóan — 1925 millió égetett téglát gyártanak. A TÜZÉP-pel kötött szerződés szerint a korábbinál több téglaipari terméket szállíta­nak a lakosság részére. Egyebek között mintegy 20 százalékkal növelik az úgy­nevezett fert-gerenda terme­lését, s 30—40 százalékkal a vasbeton födémgerendák kö­zé helyezendő béléstest gyár­tását, amelyre 10 üzemet ké­szítették föl. 1 Harminc év három napja... 1951. augusztus 13., pén­tek. Színes kis kartonruhája átázott a nyári záporban. Csuromvizesen várakozott a felvételi iroda előtt. Bartus- ka Marika nem először jött már szerencsét próbálni a Bervába, eddig tizenkét­szer (!) kísérelte meg a fel­vételt, s mind a tizenkétszer azzal küldték el, hogy mit akar itt, az épülő gyárban egy tizenhat éves kis csitri. Ö tizenharmadszorra is ne­kivágott Andornaktályáról az útnak, mert nagy volt a család. .. Amint kinyílt a munka- erőiroda ajtaja, összeszedte minden bátorságát, bemon­dás alapján még két évet hozzálódított az éveihez. Ja­kodét András végül megszán­ta a megázott kislányt és vízhordónak felvette. Milyen körülmények! Esős időben félcipőben nem lehe­tett az építkezésen járni, gu­micsizmában dagasztották a sarat. Tizenkét órát dolgo­zott. Jászladányi és debre­ceni épületszerelőknek hord­ta az ebédet. Gépszállítók reggeliért, cigarettáért sssa- lasztották a boltba. A tihaméri vonatmegálló­tól ponyvás autóval utaztak tovább, meg gyalog, de így is nagyon örült a háromszáz forintos fizetésnek. Ezt az első napot nem tudta elfe­lejteni, később is sokszor eszébe jutott, amikor baktat­va a Bervába, hányszor meg hányszor végigszámlálta a gyárig vezető vasúti talpfá­kat. .. 2 1967. április 13., csütör­tök. Marika, Grósz Sándorné felemelő érzéssel szemléli újszülött kislányát. Sanyika mór iskoláskorú, Tündi ba­bával teljes lett családjuk öröme... A sárga üzem — emléke­zett újra a múltra. Mennyi legenda fűződik hozzá. Ne­héz volt ám ott munkát kap­ni, mert egészségre káros anyagokkal kellett dolgozni Nem volt neki pártfogó „ke­resztapja”. Nehéz súlyokai szerelt, de megtanulta a pa­tikamérleg kezelését is. Nem mindenki bőre bírta a ve­gyi anyagokat, sokan ezért ott is hagyták ezt a részle get. Ö mindig csinálta azt. amit rábíztak. Becsülettel helytállt, (Fotó: Pásztor Tibor, SzereHe a Panni robogó­kat, kerékpár-hátsóagyat fű­zött, orvosi fecskendő tűfe­jét fúrta, automata gépekei kezelt a 19-es üzemben Annyi éven keresztül, min­dig három műszak, ötven hat éiszakáin. amikor kiiá vási tilalom volt, délutá ötre jöttek, s reggelig égés éiszaka dolgoztak. Mikor kislányát nem tud ta otthon kire hagyni, a fo­lyamatos műszakból felmen­tést kért. Első osztályt kez­dő gyermeke mellett a két műszak is nagy segítség lett volna, ele Bem tudták bizto. Hói szorít a A falu szélén a modern épület messziről fölhívja magára a figyelmet. Ami­kor az egyik ház előtt álldo­gáló idős bácsikától útba­igazítást kérek, ő egyeneser cipőgyárnak mondja ezt az üzemet. No, ha nem is gyár, de . valóban a legna gyobb a környéken : 54 milli­óért építtette az Egri Cipő­ipari Szövetkezet. A közeli falvakból 170-en járnak ide dolgozni ha maid teljes lesz a létszám. Még körül­belül 30—40 jelentkezőt vár­nak. ★ Molnár Mihály, a telep vezetője kalauzol az új üzemcsarnokban. Ö sem régen költözött Tiszanánára, vezetői gyakorlatot egy bor­sodi szövetkezetben szer­zett. — Novemberben kezdte meg a munkát az új üzem a cipők aljának összeszere­lésével. A tűző. az aljaszere­lő részleg már két műszak­ban dolgozik, a többi még egy műszakos. Várjuk a je­lentkezőket: éppen a közel­múltban Ahádszalókról. Ti- szaroftról, Buráról vettünk fel dolgozókat. Főleg szak­képzetlen nőket, akikre még ezen a környéken munkaerőként számítha­tunk. Néhányan jöttek olya­nok is. akik korábban mesz- sze eljártak dolgozni, s csak hetenként, kéthetenként ta­lálkoztak családjukkal. * Az üzemcsarnok tágas, világos. Kényelmes munka­hely az itt dolgozóknak. A szalagsorokat virágládák választják el egymástól; szépen gondozott muskátlik sávja húzódik végig. Ide is belopták a természetet. Barcsik Ferenc üzemve­zető, Kácsor Jánosné meós és Kiss János művezető be­szélgetésébe kapcsolódunk be. — Ennek a cfpőtalpnak a szélével van baj, észre veszi-e? — mutatja felém Kacsomé a recézett mű­anyag talpat. — Visszaküld­ték Egerből. — Vagyis innen már ki­jutott egyszer... — Igen, azt hittem én is,' még elmegy, de most már szigorúak a minőségi előírások. Ilyenkor aztán a meóst veszik elő, de per­sze aki a hibát elkövette, annak kell kijavítani, s ezért a munkáért már nem jár bér. — Sok ilyen hiba előfor­dul? „Aki a hibát elkövette. annak kell kijavítania..Molnár Mihály ellenőrzi a cipők minőségét. (Fotó: Szántó György) 3 1931. március 2., hétfő. Mindennap, ma is fél négykor kelt. •— Az idő is szaladt felettem! — tűnődik el, s arról mesél, hogy az utolsó sárga gyártmányt még ő csinálta. Hét év óta, amióta nem gyártják ezt a termé­ket, a forgácsolóüzemben dolgozik. Már hozzá nőtt a kompresszorgyártáshoz. A Ságvári Endre szocialista brigád példamutató tagja. Kommunista műszak nem múlhat el nélküle. Tünde nyolcadik osztá­lyos, pályaválasztás előtt áll, kereskedem i szakközépisko­lába készül. Sanyi fiúk a nyáron már választópolgár lett, húszéves, a Csepel Autógyár egri gyáregységé­ben géplakatos. Komolyan udvarol, bármelyik pillanat­ban bejelentheti, hogy nősül. A család segíti, neki gyűjte­nek. Grósz Sándorné — férje is ebben a gyárban dolgozik — munkájának elismerését több kitüntetés, elismerés jelzi. A Finomszerelvénvgyár alapító tnrzsgárdatagjainak száma ma kilencvenöt, s ebből ti­zenegy nő. Közülük egyed ü csak Marika néni végez ke mény fizikai munkát. Vob aki már szóvá tette ezt, d ő cseppet sem szégyenli az‘ amit csinál. Harminc év jóban-rosszban hű maradt az üzemi munkához. Simon Imre — A dolgozók jó része most ismerkedik ezzel a munkával, így aztán gyak­ran adódik vitánk. A cipő már nem olcsó dolog, s nemcsak tartósnak kell len­nie, a szép kidolgozás is fontos. ★ Kácsorné hat évig betaní­tott munkásként dolgozott a régi kis üzemben, gya­korlata elismeréseképpen bízták meg a meózással. Amikor a tanulásról kérde­zem, a válaszából érződik, nem először kerül ez szó­ba. — Hogy a hibát észreve- gyem. azt úgysem a szak­munkásképzőben tanulom meg — mondja. — Én is több mint hat éve dolgozom ebben a szak­mában — veszi át a szót Barcsik Ferenc üzemveze­tő. — Azelőtt kőműves vol­tam, aztán elvégeztem a cipőipari szakmunkáskép­zőt. Én is gyakorlatom alap­ján kerültem vezetői poszt­ra. — No, persze — zárja le a vitát Molnár Mihály — mindegyiküknek előírtuk a megfelelő iskolákat. Ez már nagyobb üzem, export­ra is dolgozunk, s amikor százezrével számoljuk a ci­pőt, az már nagy érték. Kapcsolatunk van a gyomai cipőipari szakközépiskolával, onnan is jöttek már ide fiatalok. A szakmunkáskép­zőt pedig helyben is meg­szervezzük. * Az Egri Cipőipari Szövet­kezet exportfejlesztő hitelt kapott a tiszanánai üzem építéséhez. A korábbi esz­tendőkben ugyanis a szö­vetkezet minőségi bőrcipői­ből a hazai üzletekbe csak az került, amit az export teljesítése mellett még ké­szíteni tudtak. A kereske­dők örültek, ha kaptak be­lőle. Tavaly viszont meg­szűnt a kivitel. A tervének is alig több mint a felét tudta teljesíteni a szövet­kezet. Rosszabb műszaki feltételek mellett már 1971- ben több cipőt készítettek mint az elmúlt évben. — Nem kaptunk jó minő­sítést, ez igaz — kezdi be­szélgetésünket Hurták Lajos, a szövetkezet elnöke. — Több olyan körülmény okozta ezt a sikertelenséget, ami váratlanul ért bennün­ket. Nem a minőség, ha­nem a bőrárak emelkedése volt az ok, ami miatt a tőkés piacot tavaly elvesz­tettük. Az NSZK-ba szállí­tottunk már régóta moka­szinokat. A partnerünk évi öt-hét százalékos áreme­lést elviselt, de a 30—35 százalékot már nem. Az­előtt belföldre mindig a maradék juiott, s tavaly 1 mi következett? A nagyke- I reskedőktól azt a tájékozta­tást kaptam legutóbb, hogy három évig is elég lesz a készletük Agria cipőkből, nőségi Eozö toks.a — A Külkereskedelmi Mi- nőségi Ellenőrző Részvény- társaság szerint voltak ki­fogásai a tőkés partner­nek... — Vannak üzleti fogások is. Előfordult például az, hogy a reklamált és vissza­küldött szállítmányt itthon páronként átvizsgálva mind átvették. De ezzel idő telt el, késleltették a kifizetéseket is. Azt viszont látnunk kell, hogy ezen az áron ez a mi­nőség nem kell Nyugaton. Egyébként a bőr világpiaci áremelkedésénél nagyobb mértékben emelték áraikat a mi alapanyagellátóink. — Az exportfejlesztő hi- telért viszont valamit vál­lalni kellett. Az idei esz­tendőben javultak-e a ki­látások? Tudják-e alakítani a termékszerkezetet az új feltételekhez? — Tavaly 220 ezer pár cipő volt a tervünk, 117 ezer párat készítettünk. Az idén újra 215 ezer párat határoztunk el. Mi az úgy­nevezett olcsóbb cipőknél nem tudunk versenyezni a nagy cipőgyárakkal, olyan terméket kell kiad­nunk, amit máshol nem készítenek. Autóscipőt, au­tósszandált, műanyag tal­pú mokaszinokat tervez­tünk — igazodva az igé­nyekhez. Megjegyzem, hogy az exportfejlesztő hitel egy részét bőrmegmunkáló gé­pekre költöttük, s ezeknek egynegyedét ilyen profil- váltás miatt nem tudjuk ki­használni. Tőkés exportra egyébként nagyob tétel ígérkezik az idén: 50 ezer pár görkorcsolyacipőt tu­dunk eladni, a gyártást a második félévben kezdjük. Ezek is műanyag talpúak. A vevő fröccsöntőgépet ad ne­künk, amit termékkel fizé- tünk. Ezt az exportot már a tiszanánai üzemre alapoz­zuk. A piáéi verseny éleződé­sére és az emiatt kialakult nehéz helyzetre jó példa a cipőipari szövetkezeté. Gaz­dálkodását minősíteni ne­héz, hiszen minden vállal­kozásában ott van a kudar­cok kockázata is. A tisza­nánai beruházás a terveik­hez képest egy évet ké­sett, s emiatt a hiteltörlesz­tésre is haladékot kap a szövetkezet. Az idei év jól indult, bér a hallottakat összegezve úgy tűnik, ma­radtak még nyitott kérdé­sek. És mások számára hasznosítható tanulságok ia. Hekeli Sándor ,Nmüsm f) 1981. március IX, péntek sitani. Nem vitatkozott sen­kivel, de úgy elkeseredett, hogy le akart számolni.,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom