Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-12 / 60. szám

/ FIATALASSZONYOK GYESEN Ki nem törődik, kivel? — A találkozóra négyen jöttek el. Pedig idejében el­küldtük a meghívókat. Még válaszborítékokat is mellé­keltünk . . . Sajnos a többség még arra sem méltatott ben­nünket, hogy lemondja a meghívást. Szakszervezeti titkár is­merősöm panaszkodott így a minap egy kismama-talál­kozó kudarca miatt. Hogy is van ez? Ki nem törődik, kivel? Gyakran halljuk a gyermekgondozási segélyen levő fiatalasszo­nyoktól: nem törődik velünk a gyár, a párt, a szakszerve­zet." Van ilyen vállalat is, de lám az ellenkezője is megtörténik. Immár 14 esztendeje an­nak, hogy megszületett a Minisztertanács rendelete, amely a párt politikájával összhangban kimondta a gyermekgondozási segély be­vezetését. Ez idő alatt több kiegészítéssel gazdagodott már a rendelet, és várha­tóan igazodik majd a társa­dalom eljövendő változásai­hoz is. Mostanáig több mint egymillió nő élt a lehető­séggel, — jelenleg 270 ez­ren vannak gyermekgondo­zási szabadságon. Többen vallják: kényszer- megoldás a gyes, a bölcsődei férőhelyek hiánya miatt szü­letett meg. Tény, hogy ha­zánkban a nők foglalkozta­tása csaknem teljessé vált. A munkaképes korú nők 80 százaléka munkahelyet ta­lált magának, ám ezzel össz­hangban nem sikerült meg­építeni a szükséges gyer­mekintézmény-hálózatot. Nem vitatom, van, a<ki nem szívesen maiad otthon a gyermeknevelés végett, különösen több évre nem. Képtelen a négy fal között maradni, nem tud magával mit kezdeni. Vagy azért nem marad otthon szívesen, mert fél a lemaradástól, hi­szen három év nem kis idő. Éppen elég ahhoz, hogy el­felejtsék az embert. Megint mások nem élnek. inkább visszaélnek a gyessel. Hal­lani: vannak fiatalasszonyok, akik kollektív ivászatokkal egybekötött „gvesfelejtőket” tartanak, nem törődve a kis­gyermekekkel. Hallottamolyan esetről is. hogy az unatkozó fiatalasszonytól nem épper kismamához illő szórakozá­sáért vált el a férje. Kirívó esetek ezek. Az az igazság, hogy a kismamák többsége becsületesen gon­dozza gyermekét. Jelenleg a kereső szülő nők mintegy 75—80 százalé­ka veszi igénybe a gyest. Közöttük is az alacsonyabb keresetűek vannak többség­ben, hiszen a segély összege, esetleg az ehhez járuló csa­ládi pótlék nem sokkal ke­vesebb a fizetésüknél. A legtöbben egyenesen áldás­nak tartják azt a lehetősé­get, hogy a gyermekek ne­velése. egészsége szempont­jából oly meghatározó első éveket az anyával tölthetik a kisgyermekek. Persze jól tudjuk, hogy egv idő után egyhangúvá válik az otthoni munka. Nem tölti ki idejüket a gye­rek körüli tennivaló, több szabad idő marad. Unatkoz­nak. Sokan elítélik a gyer­meküket nevelő kismamák magányérzetét, felnagyí­tottnak vélik áz otthon ma­radók gondjait. Az idősebb, a régebben szült asszonyok között nem ritka az a véle­mény, hogy a mai fiatal anyukák jó dolgukban nem tudnak mit kezdeni maguk­kal. Hajdan bizony örültek volna az asszonyok, ha leg­alább egy évre otthon ma­radhattak volna a kisgyere­kekkel. Ha nem kellett vol­na hajnalban rohanni a böl­csődébe, aztán a mnkába, majd következtek az ottho- . ni tennivalók. Bezzeg nem volt akkor idejük az unat­kozásra. Ügy hiszem, hogy mind­egyik véleményben van igazság. Más volt akkor az élet, és más ma. Félreértés ne essék, nem akarom én védelmezni a gyermekükkel nem törődő, csak a maguk magányosságán kesergő fia­talasszonyokat. Az a véle­ményem. hogy ezek a kis­mamák gyes nélkül sem igen tudnának mit kezdeni önmagukkal. Azt azonban vallom, hogy nagyon fontos a gyermekgondozási segélyen levő fiatalasszonyok társa­dalmi segítése. Elsősorban a munkaadók rendszeres ér­deklődése az otthonlevök iránt. Vannak igen jó kezde­ményezések. Például a győ­ri RÁPATEX-ben töiíb nyug­díjas dolgozó vállalta azb hogy folyamatosan kapcso­latot tart a gyesen levő öt­százötven kismamával. A gyárban a fonó- és szövő­átképző tanfolyamot is megszervezték számukra. A tanítási idő alatt a KISZ- fiatalok vigyáznak a kis­gyermekekre. Követésre mél­tó az is, amivel néhány ke­reskedelmi vállalatnál talál­kozhatunk: megszervezték az ptthon levő asszonyok to­vábbtanulását, levelező sza­kon. Szabolcs-Szatmár me­gyében a Hazafias Népfront kezdeményezésére a párt, a tanácsok és a társadalmi szervezetek összefogásával „gver,-szolgálatot” indítot­tak. Orvosok, védőnők, pe­dagógusok, társadalmi akti­visták patronálják a kisma­mákat. Jó lenne, ha mielőbb ál­talánossá válna a felisme­rés, hogy nemcsak határo­zatba foglalt jog a 3 éves gyermekgondozási szabad­ság. A jog mellett emberi kötelességtudatot és felelős­séget kíván valamennyi érin­tett munkahelytől, társadal­mi szervezettől, és minde­nekelőtt a kismamáktól. (N. T. E.) NÉPI ELLENÖRÖK VIZSGÁLJÁK Hogyan dolgozik megyénk építőipara * Teljesitették-e ötéves ter­vüket megyénk építőipari szervezetei? Milyen intézke­déseket tettek a kapacitásuk növelése érdekében? Milyen a szakképzett munkaerő biz­tosítása es az utánpótlás képzése? Javult-e munkájuk szervezettsége, gazdálkodá­suk hatékonysága? Hogyan alakult a termelés összetéte­le, milyen munkák elvégzé­sére vállalkoztak a megyén kívül? Mi az oka a határ­idők csúszásának, a minősé­gi hiányosságoknak? Milyen a készletgazdálkodásuk, tech­nikai eszközeik kihasználá­sa? Nőtt-e a vezetés színvo­nala, javult-e a munkafe­gyelem. milyen az együtt­működés a vállalatok és a szövetkezetek között? Meg­felelően készültek-e fel a VI. ötéves terv építési fel­adatainak megvalósítására? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresnek választ ezekben a napokban, hetek­ben megyénk népi ellenőrei, amikor is egy utóvizsgálat keretében részletes elemzést készítenek a megye építő­iparának munkájáról, gaz­dálkodásáról. Együd Jánosné és Bukta Zoltánnc a zsíipfedeles üzem előtt Mányi zsúpfecfeles üzem Seprű — de nem boszorkányság Ha nem több milliós ter­melési értékről lenne szó, akár tréfálkozhatnánk is a dolgon. Akár azt is mond­hatnánk. hogy Átányban, eb­ben a jobbára csak Kakas­házáról ismert dél-hevesi kisközségben seprűháton re­pül az idő. De mert termé­szetesen semmiféle boszor­kányságról, sem más mesés, elemekről nincsen szó, néz­zük a tényeket. Aki sorolja: Szabó János, a termelőszö­vetkezet elnöke. Azt hiszem, túlzás nélkül elmondhatjuk: végre megér­tük, hogy jól működő seprű- üzemünk van, Igaz, nem má­ról holnapra értük ezt el, mert bizony, éppen húszéves munka eredményei hogy az asszonyok így belejöttek a seprűgyártásba. Az üzem egyébként a legutóbbi idő­kig manufaktúraként műkö­dött, 1979-ben vettünk elő­ször kötőgépet, és a közel­múltban két olasz masinát, PERUZZO C 78 típusút. Ügyes szerkezet, de ezt még csak most tanuljuk mi is, így aztán kisebb fennakadá­sok egyelőre előfordulnak. A seprűgyártásban egyéb­ként — ősz óta két műszak­ban — ötven asszony és húsz férfi vesz részt, és ezzel a növénytermesztésben dolgo­zók téli foglalkoztatását is megoldottuk. Sokat jelent, hogy a spárga, a szeg és a drót kivételével magunk ál­lítjuk elő a .seprűkészítéshez szükséges dolgokat, aminek nem kevés szerepe van ab­ban, hogy szép nyereséget Gaosal Károlyné és Danyi Imréne: jók ezek az olasz gépek, ügyes szerkezetek, de még csak most tanuljuk a fortélyait... hoz számunkra ez az üzem. Évente 200—250 ezer darabot készítünk ebből a fontos (Fotó: Perl Márton) háztartási kellékből, mintegy nyolcmillió forintos terme­lési értékben. A népfrontkongresszus küldötte: Szmolnik Éva Március 14-én ül össze a Hazafias Népfront VII. kong­resszusa. A jelentős belpo­litikai esemenyen megyénket hnszonölen képviselik, kö­zülük mutáljuk be a Hatvani Konzervgyár dolgozóját. A mukahelyén keresem. — Éva most a városi KISZ-bizottságon dolgozik — igazítanak el munkatársai egy röpke telefonbeszélgetés után, miszerint most éppen benn tartózkodik, s nem a várost járja az elintézendő ügyekkel. Alig egy negyedóra múl­va találkozunk, kedvesen kí­nál hellyel az új „munka­helyén”. Az asztalán irat­csomók. géppel és kézzel irt vázlatok, tervek, beszámo­lók. Ami azt illeti, ezek a jelek árulkodnak: nem ép-' pen jókor zavarjuk. — Mit csinál egy vérbeli népfrontos a KlSZ-bizotts” gon? — Nemcsak a népfront­mozgalomban dolgozom, rég- KISZ-es is vagyok. A városi bizottság politikai képzési munkacsoportját vezetem jelenleg, s most egy hóna­pig „besegítek” a hatvani KK2-kiUdottér lekezle t, va­lamint a forradalmi ifjúsági napok előkészítő munkáiba. Ráadásul a jövő héten be­számolunk a városi bizott­ságnak a KISZ KB kong­resszusi lejeiének vitájáról. — Közben készül a nép­front nagy eseményére... — Szerencsés embernek mondhatom magam, ez lesz ugyanis a második olyan kongresszus, amelyen egyik megyei küldöttként vehetek részt a népfrontmunka ma­gas szintű összegezésében, s a további feladatok megfo­galmazásában. Szmolnik Éva joggal te­heti ezt. Fiatal létére ugyan­is meglehetősen sok tapasz­talattal rendelkezik a nép­front tevékenységét illetően. Amikor jó tíz évvel ezelőtt a középiskolát befejezve, ha­zakerült a konzervgyárba, a Braun : Éva ifjúsági szóéin lista brigád tagja lett.? Ez a ‘tatai csapat esvebek közö!i árva-, illetve állami gondo zott gyerekeket patronált a városi népfront bizottsággá' karöltve. A volt titkár az azóta elhunyt Partos Imre figyelt fel a fiatal konzerv­gyári munkai kóuflfcti ér­deklődésére. tenni akarásá­ra, s arra a tehetségére, amellyel azóta is fáradha­tatlanul foglalkozik az em­berekkel, fiatalokkal, idő­sebbekkel egyaránt. Az ak­koriban gyámolított gyere­kek azóta felnőttek, szakmát tanultak, szépen boldogulnak az életben. . . — Már ezért is ménért' — mondia Éva. aki 10R9-t számtalan feladatot kapót4, és végz.ett el a népfrontban \ városi bizottság tagia lett később utcabizalmiként dol­gozott. maid a megyei bi­zottság. illetve a HNF Or­szágos Tanácsa tagjává vá­lasztották. Négy esztendö­vel ezelőtt részt vett a moz­galom VI. kongresszusán, mi több: szót is kért a vitában. — Az országgyűlési kép­viselők esetében úgy fogal­maznak. hogy ,,elmondta a szűzbeszédét”. Annak idején a munkások, a munkásnők helyzetéről beszélt, felszóla­lása nagy tetszést aratott, Véleménye szerint, mennyi­ben változott azóta a hely­zet? — Emlékszem rá, úgy fo­galmaztam: „. .. a társadal­mi munkában való fokozot­tabb részvételüknek még mindig nagyon sok akadá­lyozó tényezője van.” Igen, a több műszak, a család el­látása. a gyermeknevelés, a szolgáltatások hiánya, hogy csak néhányat említsék. Most úgy látom — s ez a hatvani tapasztalat —, hogy könnyebb lett a nők élet- és munkakörülménye, több munkásnő, egyedülálló és többgyermekes is részt vállal például a népfrontmunká­ból. Jut idejük a saját éle­tük átszervezésére, mert az utóbbi években javult a csa­ládon belüli munkamegosz­tás. a kereskedelem bővítet­te a félkész-, a konzerv- és mirelit ételek választékát. sv -zipte mindenüttv»n rrárn ■danvei-jj háztartási aéo. Mpg»u oviit és sikert aratott a v»s* eosban a Patyolat, s általá­ban is iavult a szolgáltat.'- c,>k színvonala. . . Az em­berek manapság egyre töb­bet törődnek egymással, ezt szorgalmazza a népfront is, amikor például levelet inté­zett az új lakótelep ottho­naiba költöző ifjú házasok­hoz, kapcsolatot keres ve­lük. helyi bizottságokat szer­vez a társadalmi munkákra, a közös rendezvényekre. A kezflet biztató, mint azt a Kastélykert úti lakótelepiek példája is igazolja: ők együtt ünnepelték a karácsonyt, kö­zösen szépítik a környezetü­ket, szívásén vállalnak fel­adatokat a városért. — Feltételezhető, hogy ha ezúttal is szót kap a kong­resszuson, akkor ezekről a változásokról beszél? — Nem, ezt a témát csak érinteném. Van ugyanis egy másik kérdés, amely foglal­koztat. Azt mondanám el, hogy a mai életben is van­nak példaképek, s a haza- fiságra való nevelés kapcsán nem mindig az a jó, ha az elődeink tetteire hivatko­zunk. A fiatalokra rendkí­vüli hatással van és lehet a ma „hőse” is, aki becsülete­sen dolgozik, példásan él, közéleti töltésű. Akire, mint mai példaképre, bármikor felnézhetnek. Azt mondanám el. hogv ezekpt a mai pél­daképeket pgviitt rkeli meg­keresnünk már ott ar kong.-. "»ss7uson. utána pedig a hétköznapok sorában... — Jó munkát kívánunk hozzá! Szilvás István Belvíz­veszély Az országnak évről évre visszatérő gondja a belvíz, amely jelenleg is 51 500 hek­tárt — ebből 12 ezer hektár vetést — borít, főként a ti­szántúli megyékben. A deb­receni, a szegedi és a gyu­lai vízügyi igazgatóság első és másodfokú belvízvédelmi készültségben sietteti' az el­öntött területek vízteleníté­sét a szivattyúzással: 73 szi­vattyúteleppel és 40 hordoz­ható szivattyúval másodper­cenként 147 köbméter vizet távolítanak el a belvíz-csa­tornahálózatból. Ennek ered­ménye, hogy két hét alatt a vízzel töltött 76 ezer hektár­ból 24 500 hektárt mentettek szárazra. A belvízhelyzet a vízborí­tás csökkenésének ellenére sem biztató, ugyanis az Al­földön a talaj legfelső. 50 centiméteres rétege gyakor­latilag vízzel telített, s" a pá­rolgás, vagy a víz leszivár- gása a mélyebb rétegekbe pedig nagyon lassú, ennél­fogva már a viszonylag ki­sebb csapadékpótlást " sem fogadja be, így az esőié meg­marad a talaj felszínén. i 1981. március 12., csütörtfeít

Next

/
Oldalképek
Tartalom