Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

Beruházáspolitika áj követelményekkel Beszélgetés dr. Neményi István egyetemi tanárral' Nem emelik! A beruházáspolitika egyik legtekintélyesebb hazai el­méleti művelője Neményi István, a közgazdaságtudo­mányok doktora, a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem tanára. Mun­kásságának nagy részét a beruházáspolitika elméleti kidolgozásának és folyama­tos tökéletesítésének szen­telte. Közreműködött a ban­kok államosításában, volt a Pénzügyminisztérium osz­tályvezetője, majd a Beru­házási Bank vezérigazgató­jaként dolgozott. Egy évti­zede pedig egyetemi tanár. Hét megjelent könyvéből négy a beruházásokkal fog­lalkozik. Részt vett a gazda­ságirányítási reform kidol­gozásában, legutóbb pedig a hatodik ötéves terv előké­szítésében is. Dr. Neményi Istvánnal a középtávú terv beruházás­politikájának új követelmé­nyeiről beszélgettünk. — Tervgazdálkodásunk a 80-as években hogyan iga­zodik a megváltozott fel­tételekhez? — Az országgyűlés téli ülésszakán, amely törvény­erőre emelte a hatodik öt­éves tervet, a mennyiség bűvölete helyett merőben más törekvések kaptak hang­súlyt. Az MSZMP XII. kongresszusának határozatai szellemében megvalósításra kerülő társadalmi, gazdasági célok kerültek a figyelem középpontjába. A terv te­kintetbe vette népgazdasá­gunk fejlődésének eddigi ta­pasztalatait, az előre látha­tó feltételeket. Ezért a prog­ram nyitottabb, mint az elő­ző ötéves tervek voltak. Az ilyen terv serkenti a gaz­dálkodó szervezeteket és az állami intézményeket, sőt kényszeríti is őket a minő­ségi célok elérésének legrö­videbb és legeredményesebb útjára. A terv tehát rugal-- mas. menet közben változ­tatható, a világgazdasági és a belső feltételekhez igazít­ható. Ez a tervezési stílus összhangban. van az inten­zív fejlődési szakasz köve­telményrendszerével, fejlődő gazdaságirányítási * rendsze­rünkkel, és egyben lehetővé teszi a vállalatok, szövetke­zetek önállóságát. Ezért a hatodik ötéves terv viszony­lag szerény mennyiségi elő­irányzatokkal és nagyobb minőségi, hatékonysági kö­vetelményekkel számol. — Mennyire hasznosítják a beruházáspolitika eddigi tapasztalatait? — Ehhez szorosan hozzá­tartózik. hogy népgazdasá­gunk a hetvenes évtizedben, tehát a IV. és az V. ötéves tervben számottevően fejlő­dött! Ez a fejlődés azonban nem volt egyenletes. Külö­nösen a hetvenes évek má­sodik felében, tehát az ötö­dik ötéves terv első három évében nem sikerült javíta- tani a gazdaság egyensúlyi helyzetét. A tervezettnél na­gyobb lett a behozatal, és a nem rubelelszámolású kül­kereskedelmi mérlegünk hiánya nőtt. Eközben a be­ruházás és a készletfelhal­mozás 1977-ben és 1978-ban is túlszárnyalta a tervezet­tét. Ezért az MSZMP Köz­ponti Bizottsága a valós gaz­dasági helyzet elemzéséből kiindulva 1977-ben a kül­gazdasági stratégiáról, 1978 decemberében pedig a köz­vetlen teendőkről, a köze­lebbi gazdaságpolitikai cé­lokról nagy jelentőségű ha­tározatot hozőtt. A legfőbb folyamatok 1979-ben és 80- ban már ezeknek megfelelő­en haladtak. A belföldi fel- használásban a beruházások mérséklődtek, a fogyasztás pedig az eddiginél lassabbat bővült. A fő cél azonban az hogy hosszabb távon haté­konyabb legyen a gazdasági építőmunka, és felgyorsul­jon a termelési szerkezet étMakrtása! Miután gazda- «éet**k»ak a 86-as étaekben (Fotó: Mentusz Károly) olyan feladatokat kell meg­oldania, amelyekkel eddigi fejlődése során nem talál­kozott, a középtávú terv ké­szítésekor a korábbi tapasz­talaté'.-t is felhasználtuk. Nojja mar kez'denek érvé­nyesülni gazdálkodásunkban a minőségi és a hatékonysá­gi tényezők, kibontakozóban van a kezdeményezés, a ta­karékos szemlélet, mégis van miből okulni! Mindez azt kívánja, hogy még na­gyobb figyelmei fordítsunk a belső egyensúly megszilár­dítására. Az üzemek, a vál­lalatok a nyersanyagokat, az energiahordozókat, a beru­házásokat a kereslet-kínálat alapján kell, hogy alakítsák a jövőben. Az eddigi beru­házáspolitikát ugyanis sok kritika érte, nem is alapta­lanul, mert számítások sze­rint az építkezések, a beren­dezések átadási határidői­nek elhúzódása a harmadik ötéves tervben 35, a negye­dik ötéves tervben ötven- és az ötödik ötéves tervben százmilliárd forint társadal­mi többlettermék-kiesést okozott! Mindezt a kellően meg nem alapozott tervezés, a fegyelmezetlenség, a rossz szervezés, és különböző mu­lasztások okozták. A beru­házáspolitikában tehát meg kell találnunk azokat a pon­tokat, amelyek kiegyensú­lyozatlanságot, ciklusokat okoznak. 1968—1978 között ugyanis ez volt a jellemző. — Milyen új vonásai van­nak a hatodik ötéves terv beruh ázáspolitiká iának ? — A terv előkészítésekor számolnunk kellett a válto­zó, a bizonytalan, az előre nem látható külgazdasági környezettel. Világgazdasági korszakváltás mérlegelésekor viszont nem lehetett kétsé­ges. hogy részt veszünk a nemzetközi munkamegosz­tásban. Az intenzív fejlődés igénye és a világgazdasági kihívás azonban együtt, egy­mást erősítve hat. Célunk, hogy mielőbb túljussunk ezen a két nehéz akadályon! Ehhez legfőbb erőforrásunk, hogy okulunk az eddigi ta­pasztalatokból, és munkán­kat képesek leszünk a kor­szérű termelési, vezetési, gazdálkodási módszerekkel előnyösebbé tenni. Ehhez kapcsolódik az ésszerű be­ruházáspolitika is. A negye­dik ötéves tervben 570. az V. ötéves tervben 870 milli­árd forintot költött népgaz­daságunk új létesítmények­re. Most a hatodik ötéves tervben 10?()—1040 milliárd forint áll rendelkezésre. Nem cél ennek túlteljesítése, mint az korábban jellemző yolt. A beruházásokból ebben a tervidőszakban az ipar 39, a mezőgazdaság 17 százalékkal részesül és az eddigieknél többel, 44 százalékkal pedig az infrastruktúra. Az úgy­nevezett termelő infrastruk­túrából jelentős szerepet kap az energia-vezetékrendszer, a vízgazdálkodás, a közleke­dés és a belkereskedelem fejlesztése. A nem termelő beruházások nagyobb részé a lakásépítést, az egészség- ügyi ellátás javítását, az ál­talános iskolai hálózat fej­lesztését szolgálja. A terme­lő beruházásokon belül to­vábbra is előtérben állnak az exportárualapot növelő, a gazdaságos kivitelt elősegítő, a behozatalt csökkentő, anyag- és energiatakarékos fejlesztések. Elodázhatatla- nul fontos a beruházások gazdasági és műszaki előké­szítése, tervezése és szerve­zése. Hogy az építők, a vál­lalkozók a határidőket be­tartsák és jobbak legyenek az érdekeltségi viszonyok az új létesítmények gazdaságos kihasználására. Nem utolsó­sorban pedig az új fejlesz­tésekkel egyenrangú feladat a már meglevő nagy értékű épületek, berendezések vé. delme, folyamatos karban­tartása, és ahol szükséges, felújítása is. — A terv mennyire ösz­tönzi a vállalati fejleszté" seket? — Mindenekelőtt a válla­latok fejlesztési alapjaira épít. Ezért kedvezőbbé vál­nak a hitelfeltételek, viszont csökken az állami költségve­tésből a beruházásokra for­dítható hányad. Ehhez meg­vannak a műszaki és köz- gazdasági lehetőségek, min­denekelőtt a termelés szer­kezetének gyorsabb átalakí­tására, a jobb minőségű ter­mékek gyártására. A VI. öt­éves terv úgynevezett köz­ponti fejlesztési programjai a korábbiaktól eltérően nem állami, hanem vállalati be­ruházásokhoz kapcsolódnak, Minőségi fejlődésünknek nem lebecsülendő tényezője a kutatás és a műszaki fej­lesztés sem. Ennek középtá­vú programját most első al­kalommal dolgoztuk ki, amely természeti kincseinkre, á műszaki hagyományokra, a hazai szaktudás elönyeme alapoz. — Köszönjük az elmon­dottakat, véleményét, amely szemléletes közelségbe hozta a VI. ötéves terv gazdaság- politikai. beruházáspolitikai elképzeléseit. is régen volt Mentusz Károly Ilyenre példa! Mármint arra, hogy egy állami áremelést követően valamelyik gazdasági egy­ségben úgy döntsenek, hogy mégsem. emelik az árakat. ( Olyanról meg egyenesen | nem is hallottam, hogy az j árak nem emelését még az újságban is — lapunk­ban jelent meg a nem is olcsó hirdetés — közhírré tegyék. Ezért, ha volna ka­lapom — nem azért nincs, mert időközben ez is drá­gább lett —, mindenkép­pen megemelném az egri TECHNOLUX Szolgálta­tó Szövetkezet vezetői előtt, ők döntöttek ugyan­is úgy a közelmúltban, hogy az 1981-es központi áremelés ellenére is az 1980-as árakon állnak a kedves vendégek rendel­kezésére a szövetkezet női- és férfifodrászai, a kozmetikusok, és a fény­képészek. Hogy miként csinálják, nem tudom. Ötletüket azonban mindenképpen követésre ajánlom. Mert mint a szövetkezet példá­ja is bizonyítja: a külön­böző hazai és külföldi, a szocialista és a nyugati ár- és költség- „begyűrűzése­ket’’ nem pusztán csak az árak emelésével lehet ki­védeni, vagy ellensúlyoz­ni. A szövetkezetben — mint végül is kiderült — kizárólag szervezettebb és főképpen kulturáltabb és jobb minőségű munkával kívánják megtartani és kiszolgálni a vendégeket. Az érdem mindenképpen a TECHNOLUX-é, és el­sősorban azok figyelmébe ajánljuk, akik azonnal a ceruza után nyúlnak, ha — a közismert előre gyár­tott elemmel fogalmazva — gyűrűzni kezdenek a belföldi és a külföldi árak. Persze ahhoz sem férhet kétség, hogy egy- egy termék, vagy szolgál­tatás árának a megemelé­se sokkal egyszerűbb, mint valóban gazdaságo­sabban és kulturáltabban dolgozni. ' (koós) Új jegykiadókat szerelnek fel Gyorsabb lesz az utazás a helyijáratokon Mától új jegykiadó fél­automatákkal találkozhat­nak az utasok a Volán egri helyijáratú autóbuszain. Ed­dig csak az első ajtókon szállhatnak fel azok, akik nem bérlettel utaznak, s gyakran alakult ki torlódás, a bu­szoknak várakozniuk kel­lett a megállókban, A Volán 4-es számú Vállalat több mint félmillió forintért vásárolt új készülékeket, s a ko­csikban a hátsó kivételével, a többi ajtóhoz is felszerel­ték a jegykiadókat. Gyor­sabb lesz így a felszállás és — remélhetőleg — kisebb a tülekedés. Egyébként ha­marosan találkozhatnak ezekkel az új jegykiadó fél­automatákkal a gyöngyösi és hatvani hélyijáratok utasai is. Egerben 18 millió utast szállítottak tavaly ezek az autóbuszok. Naponta 55—56 ezren szállnak fel a helyi- járatra, s ez a korábbi esz­tendőhöz képest újabb tízszá­zalékos forgalomnövekedést jelent. A járatok pontosabb szervezésével, a menetidő rövidítésével lehet még eny­híteni a zsúfoltságon, s min­den intézkedés fontos lehet, hiszen a forgalom növekedé­sére számítani lehet a jövő­ben is. Az új jegykiadó ké­szülékek felszerelésétől szin­tén várni lehet, hogy rövi- debb lesz a járatok menet­ideje. A buszokra mikrofonokat, erősítőket is felszerelnek, hogy a gépkocsivezetők fo­lyamatosan tájékoztathassák az utasokat. Több hasonló rendelkezés segíti még ezen­kívül a kulturáltabb tömeg- közlekedést, az utasok jobb kiszolgálását. Gyakoribb lesz emellett a jegyek ellen­őrzése is, elsősorban azért,, hogy a valódi utasforgalom­ról pontosabb adatai legye­nek a vállalatnak. Ezek alap­ján tudják megtervezni a ké­sőbbi . fejlesztéseket. Mától tavas* van Vasárnap beköszönt a meteorológiai tavasz. A nagy kérdés csak az. hogy figyelembe veszi-e az idén különösen kiszá­míthatatlan időjárás a naptári fordulót. A meteorológiai szolgálat előrejelzése szerint az eddigiekhez képest nem sok változás lesz az időjárásban, csalóka idő köszönt majd az országra. A napsütés, a tiszta, friss idő már a tavaszt idézi, a vasárnapi hőmérséklet viszont nem: 5—6 fokkal marad el a sokéves átlagtól. Az éjszakák továbbra is hidegek lesznek, akarcsak a ka-jnálok. Átvennék, ha átadnák Az ajánlat már elhangzott Gyöngyös máris lépéshát­rányban van. Megelőzték. Nemcsak a nagy települé­sek, hanem a kisebbek kö­zül is jó néhányan. Mind­azok a helységek, amelyek­ben az iskolai napközis konyhákkal nem az oktatási hatóságoknak kell törődni­ük. — Még tavaly áprilisban eljuttattuk írásbeli ajánla­tunkat a városi tanácshoz, de választ még nem kap­tunk rá. Akitől ezt a tájékoztatást hallottuk. Hargitai Vilmos, a Felső-magyarországi Ven­déglátó Vállalat igazgatója. Ez a fixpont, ahonnan in­dultunk. , Az irányelv fentről jött Az ötletet nem kellett ki­találni, azt a Belkereskedel­mi Minisztérium, az Okta­tási Minisztérium és a Mi­nisztertanács Tanácsi Hiva­talának együttes irányelve fogalmazta meg. Mégpedig: a gyermekélelmezés tovább­fejlesztése és szervezettebbé tétele megköveteli, hogy a vendéglátó vállalat vegye át ezt a feladatot. — A gyöngyösi I-es, Il-es, IV-es és VI-os, valamint a mátrafüredi VII-es számú általános iskolák berende­zett .konyhaüzemét a raktá­rakkal és a konyhához tar­tozó egyéb helyiségekkel használatra átvennénk és az alapterületnek megfelelően évente használati díjat fi­zetnénk. E mögött a summás aján­lat mögött ott állnak még a további részletek. A külön­böző főző- és sütőberendezé­sek, konyhai fogyóeszközök, a személyzet bérezése, a dől. gozók átvétele, a felhasz­nált energia költségeinek át­vállalása. Mindez tételesen felsorolva, hogy még vélet­lenül se lehessen utólag bár­mit, bárkinek félreértenie. — Az étlapot közösen ter­veznénk meg az iskola meg­bízottjával. Lehetővé ten­nénk azt is, hogy akár a kalkulációba betekintsenek, akár a nyersanyagokat el­lenőrizzék. Igazán korrekt ajánlat. És még valami tartozik ide: — Kötelezettséget válla­lunk arra, hogy az iskolai konyhák alaptevékenységén kívül ott semmilyen más vendéglátó tevékenységet nem folytatunk. A kör itt zárul be. A gyakorlat bizonyít Hargitai Vilmos készsége­sen sorolta, eddig már hány helységben vették át az is­kolai konyhák üzemelteté­sét. — A vállalatunknak bizo- pyos adottságai vannak, ami­ket jól tudunk kihasználni a diákétkeztetésben. Gondo­lok arra, hogy az alapanya­gokat nagy tételben, ked­vezményes áron tudjuk be­szerezni. Tárolási lehetősé­geink pedig azt segítik elő, hogy a legkedvezőbb idő­pontban vegyük meg a zöld­ség- és gyümölcsféléket. — Azt mondják, a gyer­mekélelmezés csupa ráfize­tés. Miért törekszik akkor a vállaldt ennek a tevékeny­ségnek a kiterjesztésére? — Mi nem valamiféle szí­vességet teszünk valakiknek, amikor a vállalatunk alap- tevékenységéhez tartozó fel­adatokat végezzük. Nekünk ebből a munkából kell él­nünk. megélnünk, tehát eb­ből kell nyereséget is elér­nünk. El is érünk. Hogy ez a megoldás mek­kora könnyebbséget jelent az iskolák igazgatóinak. arról hosszasan lehetne beszélni. Eddig is segítettek Gyöngyösön is sok gon­dot okozott és okoz még ma is a kisdiákok napközis el­látása. — A Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat eddig is sok segítséget nyújtott — hallhattuk Eged Györgytől, aki a városi művelődési osz­tályon a gazdasági ügyek intézője. — Lehetővé tették, hogy a különböző üzemi ét­kezdékben csoportosan ebé­delhessenek a napköziseink. Ehhez a fenntartó vállalat, üzem. szövetkezet hozzájá­rulását is megkértük. Sorolhatnánk, hogy hány száz gyerek étkezik az egyik,' hány száz a másik üzemi étteremben, hány adagot főznek még úgy is, hogy on­nan viszik el naponta az ebédet az iskola napközijé­be. Ezek azonban csak rész­letek. Motiválják, de néni változtatják meg a lényeget A készséget, a segíteni aka­rást és a segíteni tudást. Az ember csak azt nem érti, ha mindez ennyire egy­értelmű, ennyire világos és jó, miért nem csaptak már egymás tenyerébe azok; akiknek az egyezség meg­kötésére joguk van? Pénz, pénz és pénz Montecuccoli úgy mondta; hogy a háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz és pénz. Mi már megtold- hatjuk ezt a szellemes mon­dást a kevésbé szellemes, de tényszerű kiegészítéssel, hogy a megélhetéshez is három dolog kell. Igen: pénz, pénz és pénz. — Ügy számoltuk, körül­belül hárommillió fórint lenne az az összeg, amive! hozzá kellene járulnunk a vendéglátó vállalat tevé­kenységéhez. Ök ugyanis magasabb normával dolgoz­nak, mint a napközis kony­hák. Ezt a különbséget nem tudjuk áthárítani a gyere­kek szüleire. A költségveté­sünk pedig... A „fő bibi” Eged György szájából hangzott el. Itt van tehát a „húzódozás” lényege. — Pillanatnyilag költség­vetési fedezetünk ehhez nincs — mondta Berecz Andrásné, a városi taná’S illetékes elnökhelyettese. —• Keressük a megoldás lehe­tőségét. • . Ide jutottunk el és — nincs tovább. Lehetne ugyan „pénzt követelni”, de hon­nan, miből? Semmi értelme az ilyen magatartásnak. Pénzünk annyi van... Ho- hó! Mintha... ! Ha átvenné a vállalat a konyhákat, akkor felszaba­dulnának a munkabérek, az energia költségei, a mi egye­bek, de még használati díjat is kapnának. Mennyire rúg­na mindez egy évben? A lelkesedés azonban gyorsan alábbhagy bennünk, mert eszünkbe jut egy sajá­tos pénzügyi „kaloda”: le­hetnek fölös számú milliók az egyik költségvetési rova­ton, abból, nincs isten, aki már egy fillért is felhasz­nálhatna „máshová”. Mégha ezerszer annyira szükség iS lenne rá. Így vagyunk ezzel is. Gya­kori tehetetlenségeinknek ilyen magunk kiagyalta „bölcs” okai is vannak. És csak állunk és mered-! ten nézünk magunk elé; Nincs senki, aki tenni is tudna valami okosat ? Re­ménykedjünk. Nemcsak most, más és hasonló ese­tekben is. Hátha... G. Molnár Ferenc 1 Nincg szó tehát semmifé­le gesztusról, hanem csak egy prózai üzleti vállalko­zásról, amely esetünkben a kisdiákok étkeztetéséhez kapcsoMOik. rUmmäßQi

Next

/
Oldalképek
Tartalom