Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-05 / 54. szám

KÖZÖS GONDOLKODÁSSAL - JOBBÍTÓ SZÁNDÉKKAL Politikai, társadalmi egység a népfrontfórumokon , írta: dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára Megmenteni a munkaképesseget! Üzemegészségügyi tapasztalatok és tennivalók Egerben F Március 14-én ül össze a I Hazafias Népfront VII. kong- i resszusa, hogy számot adjon j a végzett munkáról, megha- | tórozza a további teendőket I és újjáválassza az országos i vezető testületeket. A kong- | resszust megelőzően több ezer í településen megválasztották j a népfront helyi bizottságait, j lezárult a megyei küldöttér- i tekezletek sora is. ; A népfrontválasztások jó j politikai légkörben zajlottak, j szervesen kapcsolódtak az j 1980-as esztendő kiemelkedő I politikai eseményeihez. A népfrontfórumok résztvevői kifejezték egyetértésüket az MSZMP politikájával, azzal, hogy a párt a népért, a nem­zetért viselt felelőssége tuda­tában tölti be vezető szere­pét, politikájában érvényre juttatja az egész társadalom érdekeit. A sok tízezer fel­szólaló felelősen szólt a szo­cialista építőmunka eredmé­nyeiről és gondjairól, az or­szágos és a helyi feladatok­ról, tervekről, gazdasági épí­tőmunkánk soron levő kér­déseiről. a munka becsületé­ről, a társadalmi munkaak­ciókról, életmódról és élet- körülményekről, a közélet­ről, a lakóhelyi mozgalmi munkáról és sok más, életün­ket, jelenünket és jövőnket formáló kérdésről: Visszatér­tek azokra a közérdekű ész­revételekre is, amelyek az elmúlt évi tanácsi és ország- •gyűlési képviselői választáso­kat megelőző gyűléseken ve­tődtek fel. A nyílt légkör erősítette a népfronttestüle­tek önállóságát, felelősségét, gazdagodott együttműködé­sük a tanácsokkal, a társa­dalmi és a tömegszervezetek- I kel. A tanácskozások : nem egyszerűen j -véleményt mondtak | a Hazafias Népfront. Orszá- I -gos Tanácsának A szocialis- ( ta demokrácia, lakóhelyi köz­élet című vitaanyagáról, ha­nem a szocialista demokrá­cia alkotó műhelyeivé vál- -tak. Egyöntetű a vélemény, ;hogy a demokrácia fejleszté­se, a közélet gazdagítása a 'szocializmus teljesebbé téte­lét szolgálja, ezért érvénye- .sitésén a mozgalomnak cél­tudatosabban kell munkál­kodnia. Célunk, hogy a dol­gozók minél nagyobb szám­ban vegyenek részt a hata- | lom gyakorlásában, a köz­i-ügyek intézésében, a dönté- ! sek hozásában, a határoza- í tok végrehajtásának ellenőr- ! zésében. Ehhez kialakult a megfelelő politikai intéz­ményrendszer, amelyet tar­talmilag még gazdagítanunk kell. Szükséges, #hogy oz dl- lampolgárok ne csak véle­ményt mondhassanak, hanem célszerű javaslataikat fogad­ják is el, vagy érdemileg minősítsék. Az érdemi mun- í ka, a tényleges beleszólási és | döntési lehetőség, a mindeh- i hez szükséges tájékozottság I fejleszti legjobban az egyén- I ben és a közösségben a d,e. j mokrácia tiszteletét és gya- I korlgsát. A népfront fórumai ! akkor és azért élőek, eleve­nek, mert a lakosságot érdek­lő, érintő témákat tűznek na­pirendre és jelzéseiket, ja­vaslataikat eljuttatják az ar­ra illetékes, megfelelő jog­körrel rendelkező szervek­hez, vagy — ha szükséges — mozgalmi akciót szerveznek i megoldásukra. E megállapí- ! tás vonatkozik a testületi f ülésekre, a falugyűlésekre, a í városkörzeti tanácskozások- : ra, a tematikus vitafórumok- I ra egyaránt. Akár gazdasági, ' akár társadalompolitikai kér- I dések kerültek napirendre, elmélyültebb lett a közös gondolkodás, erősödött a cse- 1 lekvési készség, a jobbító szándék. A társadalmi viták és a lakossági összejövetelek hozzájárultak ahhoz, hogy az emberek jobban megismerjék 1 a gazdasági, a politikai ten- f nivalókat, terveket, s kiegé- 1 szítsák javaslataikkal, majd [ sajátjuknak érezzék a végre- I, hajtás folyamatában. Ä népfront választási fórumain elismeréssel szóltak a tör- t süf üm vesselek társadalmi vi­táiról is. Az elmúlt ciklus­ban 24 törvényt alkotott az országgyűlés és ezek többsé­ge — a társadalmi viták ré­vén — a lakosság javaslatait is tartalmazza. A viták a törvényalkotás szempontjából iá hasznosak voltak és fej­lesztették az állampolgárok jogtudatát. Ezen az úton kell továbbhaladnunk. A szocia­lista állam jogokkal és köte­lességekkel ruházza ' fel pol­gárait, hogy ezekkel jól él­jenek. azt elősegítik a tájé­koztatók, az eszmecserék, a viták, az eltérő érdekek fel­tárása, a nézetek egyezteté­se. Ilyen módon erősödik az állampolgári fegyelem, á kö. telességtudat és a szemléleti egység is. A népfront testületé és ak­tivistái közreműködnek az állami szervek és az állam­polgárok kapcsolatainak erő­sítésében. Az országgyűlés, a tanácsok, a képviselők, a ta­nácstagok tevékenysége en­nek megfelelő figyelmet kap a mozgalom közjogi tevé­kenységében. A népfront is szorgalmazza az országgyű­lés ellenőrző szerepének to­vábbi növelését. A képvise­lőktől azt várjuk, hogy po­litikusán tevékenykedjenek, ugyanakkor választóik ügyes­bajos gondjaival is törődje­nek. A képviselők és a, ta­nácstagok is elkötelezett em­berek, akik készek áldozat­készen munkálkodni a szo­cialista építőmunka soron levő feladatainak megoldá­sán, akik érdeklődnek a köz­ügyek iránt. Választóik azt várják tőlük, hogy felelős­ségteljes munkával. véle, ménynyilvánítással jól szol­gálják a társadalom, a vá­lasztókerület érdekeit. A népfront szervei a lakos­ság érdekében, a lakóhelyi demokrácia. fejlesztésében együtt dolgoznak a tanácsok­kal. ‘A Hazafias Népfront és a tanácsok együttműködése kétoldalú és kölcsönös a kőé. érdekű tennivalók meghatá­rozásában és elvégzésében, a lakossági igények feltárásá­ban és egyeztetésében. A nyílt város- és községpoliti­ka is elősegítette a lakóhelyi közélet élénkülését. A ta­nácstag, mint fontos közéleti ember, elősegíti, vagy segít­heti a lakóterületi munka fejlesztését. E munkában szá­míthat a népfrontbizottságok támogatására. Az egészséges lakóhelyi közélet erkölcsi és anyagi ér­tékeket teremt. A sikeres társadalmi munkaakciók, a környezet építése, szépítése, a fejlesztési alapok, célszerű felhasználása tanúskodnak erről. Az idősekkel, a fiata­lokkal. az egymással való tö. rődés is része a jó Közérzet­nek. Mindezért szenvedélye­sen szót emeltek a községi, a városi, a megyei népfrontér­tekezletek. Mint ahogy szót emeltek az aprófalvakban, a társközségekben élő emberek jobb ellátásáért, a színvona­lasabb szolgáltatásért és más jellegű gondok megoldásáért. A tapasztalatok alapján a mozgalom méltán számíthat arra, hogy a cselekvő állam­polgárok önmagukat, egy­mást formálják igazi közös­ségi emberekké. E folyamat­ban újabb és újabb rétegek­hez és emberekhez kell el­jutnunk. A mozgalomban együtt munkálkodnak a különböző foglalkozású, vi­lágnézetű és anyanyelvű em­berek. A népfrontos összefo­gásnak, az alapja a szilárd osztályszövetség és a széles politikai, társadalmi egység. De a népfrontbizottságoknak az eddiginél nagyobb figye­lemmel kell kísérnie a sajá­tos rétegek helyzetét. Többet kell törődniük a háziasszo­nyokkal', a gyermekgondozási segélyben levő anyákkal, a tanyákon, a pusztákon élő emberekkel. Jobban kell gon­doskodni azokról a fiatalok­ról, akik nehezen találják meg az utat a közéletbe. Nem mondhatunk le azokról az állampolgárokról sem, akik visszahúzódnak, vagy közömbösek. A befelé fordu­lás oka sokszor a tájékozat­lanságban, a kudarcokban, az adott közösség gyengeségé­ben -rejlik. Az eredménye­sebb rétegpolitikai munka feltételezi a mozgalmi mun­ka módszereinek továbbfej- lésztését is. A népfrontmun­ka egészét gazdagították azok a javaslatok és kezdeménye­zések, amelyek a papíros­munka helyett az ügyet, az embert, az emberi környeze­tet, a tudást helyezték kö­zéppontba. A népfrontválasztások is kifejezték, hogy hazánkban erős a nemzeti egyseg, ame­lyet a szocializmus korszaka teremtett meg, amely ösz­tönzője további előrehaladá­sunknak is. ,A Hazafias Nép­front sokoldalú politikai munkával, fórumrendszeré­nek tartalmi gazdagításéval, a lakóhelyi közélet élénkíté­sével is hozzájárul ahhoz, hogy ez az egység tovább szilárduljon és újabb réte­gek, állampolgárok vállalják egyre tudatosabban szocia­lista céljaink teljesítését, azt, hogy a maguk posztján szí­vósan küzdjenek a jobbért, á korszerűbbért. EZERKILENCSZÄZ- HETVENKETTÖ ÖTA ha­zánkban törvény biztosítja, megyénkben pedig külön ta­nácsi határozatok is segítik az üzemegészségügy fejlesz­tését. A törekvéseknek — mint a közelmúltban a vá­rosházán tartott végrehajtó bizottsági ülésen összegezték — Egerben sem maradnak el az eredményei. Mind a ne­gyedik, mind pedig az ötö­dik ötéve.s terv során jelen­tős előrelépés történt. Az or­vosi ellátás már a korábbi ciklusban is a megelőzőnek másfélszeresére javult, míg az utóbbiban sikerült elérni, hogy az időszak végén a ren­delőkben naponta már ösz- szesen 72 órát fordíthassanak a rászoruló dolgozókra. Előbb a város déli ipar­negyedében, a Csepel Autó­gyár, a KAEV, illetve az Agria Bútorgyár, majd a megyeszékhely két nagy élel­mezésügyi vállalata, az Egri Dohánygyár és a borgazda­sági kombinát, később pedig az állami, valamint a tanácsi építők, míg végül — az el­múlt ősszel — a Volán, s a közúti igazgatóság teremtet­tek megfelelő körülményeket főfoglalkozású üzemorvosok működéséhez. így ma mór hat helyen — az Összes ren­delési idő kétharmadában — őrködhetnek megnyugtatób­ban a munkahelyeken alkal­mazott emberek egészsége fölött. Határozott fejlődést jelent, hogy amíg régebben több­nyire a gyógyítás adott fel­adatot az orvosoknak, nap­jainkban már munkaidejük legalább felét a megelőző te­vékenység jelenti. Szerencsés dolog az, hogy az üzemorvo­sok jól és egyre jobban is­merik a helyi viszonyokat, sajátosságokat, tisztában vannak a munkaártalmak jelenlétével, számolhatnak a veszélyforrásokkal, segíthet­nek a bajok elkerülésében. A legtermészetesebb, hogy már az új belépő alkalmas- sági vizsgálatával elkezdődik a gondoskodás, a védekezés, s a későbbiekben — kivált­képpen a veszélyeztetettebb területeken — rendszeres az ellenőrzés, a szűrés. A hely­ismeret ugyanekkor lehetővé teszi, hogy az esetleg indo­kolatlan panaszok esetén is reálisabban, biztonságosab­ban ítélhessen az orvos be­tegeiről. NAGY SEGÍTSÉG a meg­előzésben és a gyógyításban egyaránt az egészségügy te­rületén megvalósított integ­ráció, az üzemegészségügy kórházi főigazgató-helyettesi irányítása, 1978-tól pedig a főfoglalkozásban biztosított rendelőintézeti üzemegész­ségügyi szakmunka. Lénye­gesen javult így a szakmai irányítás és ellenőrzés, az üzemorvosi szolgálat kapcso­lata a megelőző és gyógyító ellátás intézményeivel, nem utolsósorban egyszerűbbé vált a gazdálkodás. Az együttműködés következté­ben a város l-es számú bel­gyógyászati osztálya minden további nélkül fogadja a foglalkozási betegségben szenvedőket, vagy éppenség­gel az ártalmakra gyanús egyéneket, szükség esetén pedig az Országos Munka- és Uzemegészségügyi Intézet fekvőbetegosztályai is ren­delkezésre állnak a kezelés­hez. Egerben folyamatosan tör­ténik a munkahelyek króni­kus betegeinek nyilvántartá­sa és gyógykezelése, az üzemegészségügyi szolgálat azon fáradozik, hogy a pa­naszos dolgozók elkerüljék a munkaképesség-csökkenést. Ha pedig ez már óhatatlan, az orvosok rehabilitációs te­vékenységükkel iparkodnak segíteni abban, hogy ki-ki újra hasznosnak érezhesse magát vállalatánál, üzemé­nél. A munkahelyi vezetők az orvosokkal konzultálva jelölik ki a könnyebben be­tölthető reszortokat, ahová a veszélyeztetett területekről, vagy közvetlenül átirányít­ják a dolgozókat, vagy át­képzéssel kerülhetnek az egészségükben károsodottak, a sérültek, rokkantak. Jóllehet, ez utóbbi jelen­tené az igazi rehabilitációt, többnyire az egyszerűbb megoldást választják a vá­rosban: olyan munkaköröket biztosítanak, ahol a legki­sebb a fizikai erőkifejtés, a legkevésbé szükséges a szak­tudás, ahelyett, hogy a meg­maradt munkaképességgel, felkészültséggel, gyakorlattal a legjobban gazdálkodnának. S gond az is, hogy számosán még mindig húzódoznak a rehabilitációtól, maguk a rá­szorulók sem mindig akar­A VI. ötéves terv elő­irányzata szerint évente 2,7—3,2 százalékkal nő az élelmiszeripar termelése; ez­zel elegendő árukészlet áll majd a lakosság rendelkezé­sére, és az export is foko­zódhat — mondotta Kovács Imre mezőgazdasági és élei-- mezésügyi -miniszterhelyet­tes az élelmiszeripari válla­latok, gazdaságok, intézmé­nyek vezetőinek értekezle­tén, amelyet szerdán rendez­tek meg a Technika Házá­ban. A miniszterhelyettes a vá­sárlókat érintő kérdésekkel kapcsolatban megállapította: az ipar jelenleg mintegy 4500 féle terméket állít elő, az elmúlt öt évben 530 új termékkel bővült a válasz­ték, viszont nem ilyen ked­vező a helyzet a jellegében teljesen új termékek gyártá­sánál. 1976—80 között mind­össze hét ilyen termék ki­bocsátására futotta a vál­lalatok erejéből. (Például a bébiétel, a kukoricaőrle­mény és a szójabab alapon készítet konzervek.) Ezzel az eredménnyel, az üzemek nem lehetnek “légedettek, több kezdeményezésre van szük­ség. Kitért arra, hogy az élel­miszeripari termékek minő­sége fokozatosan javul. Mind kevesebb panasz érke- rik a vásárlók részéről, és a laboratóriumi vizsgálatok is azt tanúsítják, hogy az üze­mekben kellőképpen megszi­gorították a belső ellenőr­zést.. Az átlagosnál rosszabb viszont a helyzet a tanácsi és a szövetkezeti kezelésben működő üzemekben, itt a reklamációk száma kétszer annyi, mint a minisztériumi iparban, ezért a következő időszakban nagyobb gondot fordítanak a kisebb üzemek ellenőrzésére és a felelősség­re vonásra. Elmondta, hogy ják, hogy újra dolgozzanak, így vagy úgy folytassák a munkát. Ma ugyanis az úgy­nevezett rehabilitált munka­körökben általában kevesebb a fizetség, mint a rokkantsá­gi díj. S a rokkant ember a járadéka mellett — mint is­meretes — egyéb jövedelem­re is szert tehet. MAGYARUL: rehabilitálni csak azt lehet, aki maga is akarja. S enélkül hiába gon­doskodik például a Finom,- szerelvénygyár. vagy az Or­szágos Érc- és Ásványbá­nyák több olyan munkakör­ről is, mint amennyit rászo­ruló dolgozói közül jelenleg betölthetnek, minden marad a régiben. Jelentősebb eredményeket — csakis az alaposabb szem­léletváltozás hozhat Egerben is. Annak a felismerése, hogy egy-egy sérült ember még korántsem másod-, vagy so- kadrendű, s a legkevésbé sem elveszett ember. Min­denkiben van, rejtőzik vala­mi olyan képesség, ami fel­ismerhető, feltárható s fel­tétlenül hasznos lehet a ma­ga valóságában. Vagy éppen­séggel kifejleszthető ez hoz­záértéssel, segítséggel, nem utolsósorban pedig kellő aka­rattal. S értékének megfele­lően díjazható is a munka­adó kölcsönös megelégedésé­re, a társadalom örömére. ILYESFÉLÉK ÉS HASON­LÓK kerültek a városi ta­nács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésének napirend­jére, több más mellett. Két­ségtelenül sok a kedvező ta­pasztalat az üzemegészségügy területén, ám — mint az imént említett gondok bizo­nyítják —, azért van még bizony tennivaló is jócskán. Érdemes ezért talán inkább ez utóbbiak felé fordítani az érdeklődést. az élelmiszerek jelölése még mindig kifogásolható, a jól azonosítható és egységes fel­iratok nemegyszer hiányoz­nak, amit nem lehet elfo­gadni, és — amint hangsú­lyozta — nincsen helye a további türelmi időnek. Valamennyi -iparágra néz­ve érvényes és fontos fel­adat a. lakosság széles réte­gét érintő diétás készítmé­nyek termelésének fokozása. Jelentőségét mutatja, hogy mintegy 300 ezer cukorbeteg és négymillió energiaszegény és zsírszegény diétát tartó ember igényeinek kielégíté­séről kell gondoskodni a kö­vetkező időszakban, a jelen­leginél lényegesen jobb szín­vonalon. Az ipar problémái is szó­ba kerültek az értekezleten. Egyebek között az, hogy nem javult kellő .mértékben a termelő kapacitások ki­használása viszonylag magas az állásidő, mert nem elég hatékony az üzem- és mun­kaszervezés és a karbantar­tás sem eléggé szervezett. De nemcsak a régi beren­dezések kihasználása vonta­tott, az új építmények, új üzemek, valamint a kapaci­tást bővítő rekonstrukciók gépei is gyakran veszteglés- re kényszerülnek. Bebizonyo­sodott, hogy esetenként a nyersanyaghiány, máskor pedig munkaerőgondok mi­att állnak a ' gépek olyan üzemekben, ahol nagy ösz- szegű beruházásokkal fokoz­ták a névleges teljesítményt. Nagyobb körültekintésre van szükség tehát, a beruházások előkészítésénél. ______________________(MTI) , Nmw5ii,€} 1981. március 5., csütörtök A bútoripar idei tervei... A bútoripar 1981—85 közötti termelésének növekedési ütemét alapvetően meghatározza a belföldi kereslet és az export növelése. A belföldi kereslet kielégítése érdekében a ko­rábban lecsökkent készleteket mintegy hatszázmillió forintnyi termékkel tervezik feltölte­ni, Ez azt jelenti, hogy a bútoripar jelenlegi szintje képes eleget tenni a következő évek­ben jelentkező vásárlói igény mintegy ötszázalékos növekedésének. Képünkön: készül a Kanizsa Bútorgyár ülőgarnitúrája. (MTI fotó — Összeállítás r: KS) Gyóni Gyula 1 Élelmiszeripari tanácskozás Budapesten JAVUL AZ ÉLELMISZEREK MINŐSÉGE »

Next

/
Oldalképek
Tartalom