Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-29 / 75. szám

ORSZÁGJÁRÁS Múzeum a bástyában A kastély főépülete: balról a sarokbástya ad otthont a Múzeumnak Immár több mint két éve, hogy Körmend­del öt városa létt Vas me­gyének. Az ötödik város Most múzeum­mal gyarap­szik. Er újabb dk, hogy meg­látogassuk a takaros tele­pülést, amely­nek neve csak­nem hét és fél évszázada sze­repelt először aklevélben, s már 1244-ben, nem sokkal a tatárjárás után említést tesz­nek váráról is. Az ezt követő században pe­dig már vá­rosként jegy­zik. Abban a században ke­A körmendi bognár céh koporsója 1R29 hói (A szerző felvételei) rült ki a királyi birtokok közül s ezen az úton jutott aztán jó kétszáz évvel utóbb a Batthyányak birtokába: ők éltek abban a szép nagy park közepén álló hatalmas kastélyban, amely ma is uralja a várost, a kultúrá­iig központ: épületeiben van a könyvtár, egyebek között a diákotthon, a mű­velődési hás s most rende­zetten lesz múzeum is. Várkastély A Bába sík völgyében települt város messziről föl­tűnő ősi építménye volta­képpen várkastély. Fő épü­lete őrzi a szabálytalan negysaög alaprajzú vizívár maradványait, azokra, azok­ból épült ki. E vízivérnak egy 1805. évi leírás szerint mind a négy sarkán egy- egy hast ya torony állt. A kastély mai alakjában a XVIII. század végére épült ki, akkor alakult ki a ba­rokk homlokzat s közepén a dór oszlopos erkély, amelyet ma a háborús pusz­tításból helyreállítva erede­ti szépségében láthatunk, így is észrevehetjük a vár hagyatékát az épület kerek, erőteljes saroktagjaiban — ha pedig ezeket belülről szemléljük, a félig kör alap­rajzú szobákban, a vastag falak között érezzük: bás­tyákban vagyunk. Előzmények Ebben a középponti fő­épületben nyűik . a múze­um a főkapu felől nézve a bal oldali — a délnyuga­ti — sarokbástyában. Ott- jártunkkor már rendezték ,a készülő kiállítások anya­gát, megtekinthettük a ki­terített tervrajzot. Nagy Zoltán muzeológus azt is elmondta. milyen múltja van máris a leendő múze- imnak. A Batthyányak vár­kastélya is őrzött muzeális gyűjteményt — ha nem is a most nyíló múzeum há­rom termében. Ezek ugyan­is az utolsó Batthvány-bir- tokosok idején a tizenegy hercegi gyermek szobái vol­tak. Ezenkívül volt Körmen­den hadtörténeti gyűjte­mény is, amelyet egy hely­beli tanító hozott létre. Mted ebből, a Kőszegi—Bar- tuaek-íele gyű j «meny bői. mind a Batthyán vakéból maradt egy-két emlék, s főleg fennmaradtak feljegy­zések. így a Rábavidék cí­mű helyi újság a századfor­duló táján rendre közölte a kastélybeli gyűjtemény számára felajánlott tárgyak jegyzékét. Továbbá Dévényi Eerene tanár is létesített egy gyűjte­ményt, s ez 1953. decembe­rében nyílt meg — szintén visszatekintenek rá az új múzeum kiállításán, akár­csak Molnár Lajos molna- szecsődi közjegyző gyűjte­ményére. Végül a kastély kocsiszínjében is volt állan­dó kiállítás 1985 és 1975 között, Mindezek az előz­mények közös előteremben kapnak helyet. Céhes emlékek A másik két terem a kö­vetkezőképpen oszlik meg: A márványteremben a vé- rostörténeti kiállítás kap helyet dokumentumokkal, térképekkel, • tárgyakkal. Láthatjuk például Muszta- ía bégnek 1837. július 18-án Batthyány Ádámhoz magyarul írt levelét. E helyiségben ve­títeni is fognak a látogatók­nak: a város műemlékeit, jel­legzetes oromzatait, kapuit s más építészeti emlékeit mu­tatják így be. A béstyateremben pedig Körmend céhes emlékei kapnak helyet. (Mellesleg: 1907-ben például 38 szakma 193 mesterembere működött az 5000—8000 lakosú, de élénk piacú városkában!) Különböző céhek tárgyait, köztük Zwiefel lakatos. Ra- posa bognár vagy Kluge Pál kékfestő — s egyúttal ipartestületi elnök — mun­kásságának emlékeit láthat­juk. A terem közepére egy régi hirdetőoszlopot kíván­nak fölállítani, amelyen a Rábavidék korabeli cikkei­nek fénymásolatai idézik a múltat. A múzeum megnyitásával korántsem ér véget a múze­umalapítás, sőt inkább új, komolyabb és szervezett alapon ekkor kezdődhet új­ra igazán. Egyebek közt a városka órásainak emlékeit — főként híres toronyórá­saiét — kívánják összegyűj­teni.' De ez már a jövő dol­ga. ........................................... i P ákatéf Hnnc vwMiif Nyugtalanság Helyem Umy seholse lelem, levetném mér nehér gúnyámat, er eget naphosszat kémlelem, szellő ha fut, felhő ha támad, A tavasz hegy kéreti magát! Csak mér kiesinyt világosodjon. Ha megérzem a tavasz szagét, fogadom, hogy Rém találtok otthoR, A kondoai sziklafestmények Keiet-Afrika egyik eddig ismeretlen korai kultúrájának 1000 lelőhelye Humor­szolgálat Chnetemon saámáta ms orvos azt rendelte, hogy teljesen mondjon le a szeszről, és csupán tejet igyék. A szerencsétlen há­rom napon keresetül, un­dorát leküzdve többször is ivott tejet, a negyedik na­pon azonban kifakadt; — Most már értem, hogy a csecsemők miért nyafog­nak és bőgnek folyton! te Két barátnő beszélget: — A kisfiam szakasztott olyan, mint az apja ■»» mondja az egyik — Semmi vész drágám — feleli a másik. — Az a fő, hogy egészséges le­gyén! ★ — Apuka, miért kuko­rékol a kakas? — kérdi apjától a kis Johny. — Akkor kukorékol, amikor valaki hazudik. — De hiszen még éjjel háromkor is kukorékol, amikor mindenki alszik! — Tudod, kisfiam, ak­kor nyomják a reggelt la­pokat! ★ ' — Mégiscsak buzgó Hit­térítő volt Brouin atya. — Miért? — Mert amikor a kan­nibálok berakták az üst­be, így kiáltott fel: „Leg­alább az remélhetjük, hogy ezek az emberek most ízelítőt kapnak a vallás­ból!" te A jósnő igy beszél láto­gatójához: — A közeljövőben sú­lyos veszteség vár önre, asszonyom. Lehetséges, hogy elveszti a férjét... — De hiszen már két éve özvegy vagyok — vág közbe az asszony. — Akkor az ernyőjét! te Svájcban egy turistacso­port idegenvezetője vég­képp felbőszült egy ame­rikai turistanő aprólékos kérdezősködése miatt. — Honnan került ide ez a temérdek kő? — fag­gatta buzgón a turistanő. — A gleccser hozta ide. — J?s hot »an most ez a gleccser? Az idegenvezető nem jött zavarba: — Kiment, hogy újabb kőszál litmányt honon! Tanzánia északi részén, a több mint 1500 m magasan fekvő, terméketlen Massai- sztyeppe szélén, az Árusáé­ból Dodomába vezető út kö­zelében az eddig felfedezett csaknem 1000 lelőhely ta­núskodik arról, hogy Kelet- Afrikának ezen a vidékén is már igen régen létezett kul­túra. Ezek a rajzok még nem olyan ismertek, mint azok, amelyeket ezen a földrészen Dél-Afrikéban, Zimbabweban és a Szaha­rában találtak. A keletkezés idejére vonatkozó pontos adatok is hiányoznak ezekkel a aziklafestményekkel kap­csolatban, amelyek minde­nekelőtt a kondoai körzetben fordulnak elő sűrűn. Az egyes ábrák kora a tu­dósok nézete seerint igen kü­lönböző. A szakemberek azt állítják, hogy a kőkorszak különböző szakaszaiból szár­mazó mintegy I* stilusvál- tozatot fedeztek fel — a jól sikerült, naturaltsztileus raj­zoktól az egyszerű vona{áb­rázolásokig. A közelben ta­lált kőkori szerszámok alap­ján 8—4 ezer éve* korra le­het következtetni, Az ábrák­ban legeléező antilopokat, elefántokat, asiráfokat, orr­szarvúakat és struccokat le­het felismerni, amelyek a még ismeretlen „művészek” keresett vadászzsákmányai voltak. A rajzok témái, amelyek közül a legrégebbieket, úgy Utazik okkerral készítették, állatok, emberi alakok, em­bercsoportok, valamint va­dászjelenetek. Vannak fehér ^és sárga festmények, amelye­ket valószínűleg csak a kö­zelmúlt századokban toldot­ták hozzájuk. Egyelőre semmiképpen sem világos, lei készítette ezeket a sziklafestményeket a Mas- sai-sztyeppe és a kelet-afri­kai árok közti törésvonal környékén. Sok jel mutat arra. hogy a környék bush- manokkal rokon őslakói vol­tak az ismeretlen festők. Le­hetséges, hogy a kb. 200 év­vel ezelőtt északról betört harcias mássá ik űzték ki őket. Kondoától északnyugatra mintegy 150 km-re a sós vi­zű Lake Easy partján még ma is él egy kis népcsoport, a hadzapik vagy vakidingák, akik a bushmanokhoz hason­lóan főleg vadászattal és gyümölcsök gyűjtögetésével szerzik a táplálékukat, és akik egy jellegzetes pengő­hang-nyelven érintkeznek egymással. Kondoától nyu­gatra, Singida Irányában él a kereken 30 000 főt számláló szandave nép, amely szintén bushman nyelvet beszélő ki­sebbség a tanzániai bantu népek kellős közepén, akik csak az utóbbi évtizedekben tértek ót a földművelésre és állattenyésztésre. Péntekes A címbeli szóalakot ab»’ bői a szövegrészletből emel­tük ki: Amolyan péntekem ember. Ennek a régi egri saólásformának a jelentése: szerencsétlen, balszerencsés, kétbalkezes ember. Hegyi Gárdonyi Géza is jól Ismer­te az egri hóstyákon használt szólást, bizonyítja a Magya­rul igy! című nyelwédó könyvének egyik adata is. A peches, a pechvogel idegen nyelvi formák magyar mag­felelőinek sorába illeszti be-! le a következő szókat: pén­tekes, ballábas, balogsüti. A péntekes ember jelzős szerkezetben a jelző szere­pét vállaló melléknév valóé jóban több népi jellegű szó-1 iás mondanivalójának a sum­máját fejezi ki. Ezekre a szóé lásmódokra gondolunk első-' sorban: Sok pénteket ért meg már. — Elérte a sok pénte­ket. Azokról mondják, akié két sok szerencsétlenség értj akik tele vannak bajjalj akiknek nem kedvez a sze­rencse. Az sem véletlen, hogy • népi hagyományban a pén­tek szóhoz inkább kedvezőt­len jelenségek kapcsolódnak.’ A közleményünk címében Idézett péntekes szó jelen­tésváltozatairól árulkodnak azok a szólások is, amelyek­ben a péntek a kylessaó szerepét vállalja: Olyan mini a pénteki menyasszony (ked­vetlen, szomorú), — Sotten#, mint a péntek. — Szegény, mint a péntek. — Elért ez ebijesztő péntekre (bajba ke­rült). — Olyan fösvény, mint a péntek. — Hat pén­teken se jöhet eszére (egy­ügyű, babonás, balga, be» Előbb-uíóbb min­dennek megjön e neója. A klassziciz­mus kései követője a neoklassziciz. mus. a reneszánszé a neoreneszansz. Most arra szeretném fel­hívni a figyelmüket, hogy divatossá vált a neonaiv. Az ösnaivra emli. tek egy-két közismert példát, hogy érzékel­tessem a különbségei. Az egykori kislány, aki a. füle tövéig el­pirult egy pajkos szó hallatán: östiai». A régi kizsákmányoló­világbeli pincér, aki egy téves számlázá­sért a sárga földig elszégyellte magát: ösnat». Aki Hitt a századfordulói rek­lámnak, amely sze­rint ha nő, sarkig érő haja nő, ha férfi, visszanyeri, amijét elvesztette — ősnaiv. E figurák letűntek az idők mélyvizébe. A jelen pillanat: a tu­datos. előre megfon­tolt naivak kora. Itt a neonaiv mű­vész. azaz az olyan festő, szobrász, éne­kes. satöbbi, aki nem azért nem tanul, mert hátrányos a helyzete, hanem azért, mert nagyon js tud ja, hogy íg-jt előnyösebb. Mert egyvalamit megta­nult, de azt nagyon: Divatos a neonaiv hogy a hivatásos, va­lóságos naivnak az a fő ismérve, hogy nem tágít a naivitásától, ha törik, ha szakad. A neonaiv: öntudatos és szervezett naiv, nem marad el egy- havi tagdíjjal sem a Naivak Érdekvédelmi Szövetségében, mely szervezetnek vezetői természetesen sem­miképpen sem lehet­nek sem ős-, sem neonaivak. A naiv művésznek jó, ha névjegy he­lyett csak kézjegye van: képére ráírja, hogy Kép, szobrára, hogy Szobor. A neonaiv ilyes­mikkel idegesíti az ellentábort: — Mond. ja. nem tegnapi a kenyér? — Mondja, nem túl zsíros a ka­raj? — Mondja, nem öregít engem a frizu­ra? — Érett a áiny- nyéje? — Savanyú a káposztája? — Édes az almája, édes? — És esőben nem válik le a talpa? — Mától nem lett olcsóbb a benzin? Elég körülnézni, és kiderül: merő neon a. tv állampolgár nyü­zsög körülöttünk. De nem kevesebb a neo­naiv sem. Sokféle vél- és al­faja van; osztódással szaporodik. Közös is­mérve. hogy úgy tesz, mintha azt hinné, hogy elhiszik, amit óm aga sem hisz, csak úgy tesz, mintha hin­né, vagyis mintha olyannyira naiv len­ne. hogy feltételezi: más még nála is nai­vabb. Ar ilyen: ne­héz eset. Még meg­fogalmazni sem köny- nyű. Naiv turista. A vámnál beszámol ar­ról, hogy azért vette azt a sok sárga csil­logó micsodát oda­kint, mert bebeszél­ték neki, hogy szido- losott sárgaréz, és csak a fazonja mtat.t drága. Ez a színhely ihlett a műnaivakat. Ezért például akad olyan is, aki nem is sejtette, hogy a Cin­re no feliratú üveg­ben nem steril ivóvíz van, mind a húszban; úgy gondolta, esetleg kézmosásra is jó lesz, azért hozott ennyit. Az ilyen nem i, sej­tette, hogy egynapi útravalónak sok az öt rúd téliszalámi. Fogalma sincs róla, hogyan és kicsoda ügyeskedte be a ko­csijába azt a százhat­vanöt centis, élő al­vó hajasbabát, az ülőkéjébe meg a nyolc száz darab kvarcórát. Naiv vámos is van. elméletben.. őt leírni egyszerűbb: naiv vá­mos az. aki ezt elhi­szi. Naiv olvasó: akt elhiszi, hogy van olyan naiv vámos, aki az ilyen neo-münaiv meséket elhiszi. Folytathatnám reg­gelig. De annyira már — és még — nem va­gyok naiv, hogy el­várjam az olvasó hat percet meghaladó ér. deklódését. Pereli Gabriella tor). Mint érdekességet említ-' jük meg azt is, hogy a hét napjainak a neve sok népi szólásunkban hordoz egé­szen sajátos és átvitt értel­mű mondanivalót. A pénte-’ ki nap meg különösen gyak­ran emlegetAdik népi szó­lásainkban. A gazdag példa­tárból idézzük most a leg-' jellemzőbbeket: Gyakorta, fordul, mint a pántéit szombatra. — Pénteki vig tánc, vasárnapi lőne. — Ab­ban a hétben nem lesz pén­tek (nem készül el a vállalt munka). — Pénteki örö«*,' vasárnapi öröm. — Ki pén­teken nevet, vasárnop #1« — Holnap után kiskedden, borjúnyúzó pénteken. ■— Hosszabb péntek, mint a szombat, majd megtoldja * vasárnap. A nép nyelvében nyelvi szerephez jut a pén­tek szóból képzett megpin- tekel ige is. Jelentése: el­ítél. megbotoz, szerencsét­lenné tesz. Így zárul be a kör: a péntekes szó jelen­téstartalmához ez is értékes adalék. Dr, Bakos József Németh Ferenc Tavasz elé A tél már ballagóbam, itt^ett még csöppnyi hó van. fehér nyomok, és muzsikálva halkan, mint üde, tiszta dallam, egy ér csorog. Kelti a vágy a fákat, nyújtják is már a* ágat a Nap felé; esivog a sok picinyke, lármás, jókedvű cinke tavasz elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom