Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-28 / 74. szám

KÉT FILM flz első nagy vonatrablás Michael Crichton a saját novelláját filmesítette meg: megírta a forgatókönyvet és megrendezte az 1855-ös vo- ' natrablás képi megelevení- tését is. Így tehát joggal mondhatjuk, hogy mindent, ami a képben látszik és on­nan kiolvasható, az Michael Crichtoné. Tehát a szemlé­let is. Ez a rendező a vádható­ságot is, a szépen felöltözte­tett bírót szép körmondatok­kal és nehézveretű szenten­ciákkal arra biztatja, hogy jó útra térítsék ezt a min­den hájjal megkent, képze- lőerővel is rendelkező bűnö­zőt, Edward Pierce-t. Ami­kór ettől az alvilági, de ele­gánsan hidegvérű pofától megkérdezi a bíró, miért is agyalta ki ezt az Anglia szá­mára istencsapást jelentő bűncselekményt, azt vála­szolja: szeretem a pénzt! És a tárgyalóteremben, a karza­ton nevet a közönség. Az ut­cán pedig ünnepli a nép ezt a minden jellemi jegyével angol bűnözőt. Eddig talán ez lenne az író-forgatókönyvíró-rendező erkölcsi meggyőződése, ma­gánvéleménye arról, mit tart a társadalom ilyen vagy olyan rangú embereiről, az Ilyen és olyan élősdiekről. De ennél tovább megy. Az egész mesét úgy fogalmazza meg, hogy a nézőnek á fő­tolvajjal együtt kell lelke­sednie az ötletért amely ap­róbb-nagyobb kanyarokkal csak eljut a végkifejletig. Ahol minden úgy esik a tal­pára, ahogyan az a nagy történelmi forgatókönyvbén akkoron meg vala vagyon írva, 1835-ben. Az, hogy ez az Edward Pierce. az első vonatrabló a rendező számára csaknem nemzeti hős, érthető, hiszen a krimi igazi nagy csinálói az angolok. Az, hogy min­dent úgy adagol a szerző, mint egy doktori értekezést, érdekes, mert itt a bűn a hidegvér együttműködésének a feltárását tűzte ki célul. Az, hogy apróbb veszélyek leselkednek az ilyen rablési tervek forgatóira, ugyancsak izgató, mert aki járatlan úton jár, eltévedhet, akadály­ba ütközhetik. Mert van a közrend! De az már sok, hogy mi nem is tehetünk mást, mint ezt a tolvajt va­gyunk kénytelenek tisztelni, mert a társadalom többi ré­sze a legjobb esetben alakta­lan massza. Ami pedig kö­zelről látszik ebből a masz- szából, az szellemileg, erköl­csileg és sok egyéb téren fo­gyatékos. A gyerekek szok­ták mondani egymás között: hogy ezek mennyire hülyék?! És itt ez a kérdés a dörzsölt angol bankárokra, legelsősor­ban az angol rendőrökre és vasutasokra vonatkozik, akik két rúgással és száz fonttal lependeríthetők a tisztesség útjáról, sőt arra is jók. hogy együtt húzzák a mindent megoldó kötelet a rablókkal. Hangulatom ettől függet­lenül is nyúzottá vált, mire kijöttem a moziból, mert aki Ismeri a krimi végét, an­nak a túl komótosan feltá­lalt részletek, amiken az idő ú.iabb trükkökkel, ötletekkel régen túllépett, nem borzol­ják fel az idegeit, annak nem okoznak nagyobb izgal­mat. Pedig Sean Connery ele­gánsan játszik, Donald Sutherland, adja a szélhámos és a kézügyességi bravúr gazdáját, Lesley-Anne Down még el is hiteti, milyen jó ő léprecsalónak. Az önhitt bankosokat Alán Webb és Malcolm Terris zsírosán, jól megjátsszék. A film nem, nem világ­szám! Farkas András A svéd, akinek nyomaveszmtf Magyar—NSZK—svéd bűnügyi film Szeretem a gondűző kikap­csolódást, s kedvelem az iga­zán rangos krimiket. így az­tán érthető, hogy sokat vár­tam ettől a magyar—NSZK —svéd koprodukcióban ké­szült alkotástól. Sajnos jó­korát csalódtam, s legfeljebb a vállalkozás nagyszabású voltát ismerhetem el. A nemzetközi stáb sokat akart, s mindenáron sikerre „utazva”, Izgalmakban, vá­ratlan fordulatokban bővel­kedő bűnügyi filmet ígért. A cél érdekében sztárok so­rát állította a poróndra. Beck félügyelő szerepét, a Broad- wáyn is tetszést aratott, népszerű angol Shakespeare- szinész, Derek Jacobi alakít­ja. Tehetségéről képet alkot­hattak azok, akik megcsodál­ták azt a sokszínűséget, azt a megrendítő hitelességet, ahogyan színpadra vará­zsolta a tragikus sorsú II. Richard királyt? Judy Win­ter — az eltűnt svéd félesé­gét jeleníti meg tiszteletre méltó lelkesedéssel, de meg­lehetősen sovány eredmény­nyel. Érte a Német Szövet­ségi Köztársaságban rajon­ganak a színházlátogatók és a tévénézők. Érdekes az egyik mellékfigura, L őssé Strömstedt, aki hajdan hír' hedt bűnöző volt, s a fegy- házban töltött tizenöt eszten­dő alatt figyeltek fel rend­kívüli adottságaira. Berry Mason világslágerek és szu­persztárok dalszövegírója. Nem kisebb egyéniség Jacques Loussier, a zeneszer­ző sem. Más kérdés viszont az, hogy ebben a produkció­ban egyikőjük sem jeleske­dett, legfeljebb szeretett volna. A rendező Bacsó Péter, mintha eltűnt volna ilyen nagy nevek társaságában. Nem vette észre — ez pedig szarvashiba —, hogy minden későbbi baj forrása a Wolf- gang Milhlbauer által rosz- szul megírt, s arányaiban is hibás forgatókönyv. Minden erőt a krimire kellett volna összpontosítani, betartva az erre vonatkozó klasszikus, épp ezért bevált s folyvást hatásos fogásokat. Erről a következetességről azonban teljesen megfeledkeztek, s azt hitték, azzal elbűvölik a nézőt, ha vígjátéki és úti­film izekkel is elegyítik,'' azt a „főzetet”, amely így elvesz­tette markáns jellegét. Rá­adásul a humor a huszad­rangú 'szintet sem érte el, s a megkopott poénok csak ritkán hatottak a rekesziz­mokra. Az utazási Irodák — akárcsak a Vámmentes há­zasság esetében — most is örülhetnek az ingyenreklám­nak. Más kérdés, hogy ezek­nek *a kétségkívül szép be­téteknek semmi 'közük a cse­lekményhez, csupán még vontatottabbá teszik az egyébként sem lendületes áramlását. Ráadásként kaptunk egy kis horrort is. ,Az eltűnt új­ságíró hulláját — egyébként a tetemet nem Magyarorszá­gon. hanem svéd földön ta­lálják meg. nálunk teljesed céltalanul száguldoznak utá­na — ízléstelen közelképek­ben láthatjuk majdhogy szénné égve. Épp ezért a gyengébb idegzetűek é* gyomrúak tartózkodjanak et­től az élménytől. A tanulság? Illene min­den műfajt — így a krimit is megbecsülni, mert e vér­szegény alkotás példája is azt bizonyítja, hogy annak társadalmi kötöttségektől mentes, habkönnyű változa­tát is nehéz megteremteni. Hiába a nagy akarás, ha hi­ányos a felkészültség. Ilyen­kor — a közismert latin mondást idézve: vajúdnak a hegyek, s megszületik a kis­egér. Méghozzá olyan sze­rény és életképtelen, hogy egy valamire való macska is rangon alulinak tartaná fut­kosni utána... Pécsi István Nyele megy« küldöttei Egerben A szakszervezet az anyanyelvi műveltségért A Peda- msok Szakszer­vezetének Heves megyei Bi­zottsága nyolc megye kül­dötteit látja vendégül, hogy megismertesse velük a sző­kébb hazánkban végzett nyelvművelő munkát. Ugyan­is igen fontos feladatnak látják a szakmunkástanulók anyanyelvi kulturáltságá­nak fejlesztését: szakmai és általános műveltségük, vala. mint közéleti aktivitásuk ki­bontakoztatása érdekében. Erre már eddig is sok kez­deményezés született: fő­ként a tanórákon kívüli te­vékenységben, különösen az ilyen jellegű szakkörök jár­tak nagy eredménnyel. Idő­szerű tehát, hogy a kikisér- letezett módszereket tovább­adják, s kamatoztassák azt a sok elméleti és gyakorlati tapasztalatot, amelyet az elmúlt években szereztek. A kétnapos . tanácskozást, illetve tapasztalatcserét e gondolatok jegyében nyitot­ták meg tegnap, pénteken délután fél 3 órakor az egri kereskedelmi szakközépis­kola épületében. Elsőként Lévai Ferenc, az SZMT tit­kára köszöntötte a megje­lenteket, majd Roland Fe­renc, a SZOT kulturális, agitációs- és propaganda­osztályának vezetője beszélt a feladat fontosságáról, ki­emelve a pedagógusok sze­repét. Ezután előadás kö- vétkezett: dr. Somos Lajos nyugalmazott főiskolai ta­nár, a Pedagógiai Társaság Heves megyei tagozatának elnöke vázolta a munka el­vi alapjait, lehetőségeit. Ezt követte két bemutató, amely a közvetlen tapasztalatcserét szolgálta: elsőként a gyön­gyösi Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakmunkás- képző Iskola anyanyelvi szakkörének vezetője, Fodor Lajosné tartott foglalkozást a jelenlevők előtt, majd az egri 7. számú Általános Is­kola nyelvművelő és közmű­velődési kiscsoportja Pintér Istvánná irányításával. A rendezvény ma folyta­tódik: a meghívottak az egri Ho Si Minh Tanárkép­ző Főiskola nyelvi tanszéké­vel ismerkednek meg. rtAON-Ő 13. Az 1875-ös Halácsy- féle térképen még nem is szerepel, mocsaras puszta­ságnak ábrázolják, pedig a terület lakott, s ekkor már valószínűleg így is emlege­tik. Sőt, már jóval koráb­ban is ismerhették a pesti­ek ezt az elnevezést; erre utal a régi Pest egyik utca­neve. az Engelsfeld gasse. amely északi irányban veze­tett ki a városból. Más for­rások szerint az 1840-es években még Ördögföldnek nevezték ezt a részt — a Rákos-patak mentén levő híres Ördögmalomról —, de hogy az ördögből miért, és mikor lett angyal, erről nin­csenek adatok. Elmélet viszont annál több akad. Például: bizonyos En­gel nevű kereskedőnek vol­tak itt bérelt földjei, s in­nen az Engelsfeld — majd nevét magyarosítván (Engel is meg a Feld is). Angyal-' föld lett belőle. Vagy egy másik, Nagy Ignácékat ta igazoló feltételezés: a régi Pest dámái nagy titokban ide jártak a hírhedt angyal­csináló bábákhoz, elrekken- tetni nemkívánt magzatai­kat. Hát, lehet, lehet. Ám az elméletek és a valóság vi­szonyának ismeretében, va­lamint a névadások földhöz- ragadó szemléletéből követ­keztetve mégis az a legva­lószínűbb, hogy valamely majorsági épület falán téve­désből árválkodó angyalszo­borról nevezte el a földet egy átutazóban levő lelemé­nyes hajós vagy kereskedő. — Végül is jobb. ha beis­merjük: a városrész nevé­nek eredete ismeretlen. Hanem ismert és ado­mánylevelekkel is bizonyít­ható tény, hogy Árpád-házi királyaink idején három vi­rágzó falu: Űj-Bécs, Jenő és Üj-Jenő állt a mai Angyal­föld területén. A három fa­lu királyi birtok, mígnem 1243 után IV. Béla az éppen átellenben levő nyulak­Színházi műsorok - Előadóestek - Gyermek­programok — Szórakoztató rendezvények — Koncertek — Kiállítások — Tanfolyamok Kulturális kínálat, áprilisra Az ismereteiket gyarapí­tani vágyókat megyeszerte változatos, kulturális kíná­lat várja áprilisban. Kilen­cedikén este fél 8 órai kez­dettel a gyöngyösi Mátra Művelődési Otthonban a debreceni Csokonai Színház együttese, mutatja be a Var­sói melódia című darabot, 11-én — ugyanitt — délután négy órától József Attila emlékműsort ad Pécsi Ildi­kó és Madaras József; 15-én a boconádi olvasók Marék Veronika írónővel találkoz­hatnak; 17-én — az egri Megyei Művelődési Központ­ban — vidám, zenés panto­mimest keretében lép fel Nagyiványi Péter. Hogyan? További címmel április 20- án a Mikroszkóp Színpad mutatkozik be a gyöngyösi művelődési központban. 25- én a hevesi nagyközségi járási művelődési központ­ban a szolnoki Szigligeti Színház művészei viszik színpadra a Szabin vők el­rablása című zenés bohóza­tot. -28-án Illyés Gyula da­rabját, a Tüvéjevöket adják elő a hatvani művelődési központban a Szombathelyi Tanárképző Főiskola hallga­tói. A gyermekek sem csalód­nak. hiszen terjedelmes lis­tából válogathatják ki a ne­kik Iegink.ább tetsző pro­dukciókat. Április 4-én dél­előtt 10 órától a Megyei Mű­velődési Központban a hűs- véti népszokásokkal, a to­jásfestés fortélyaival, a já­tékkészítés fogásaival ismer-, kedhetnek meg a kisebb és nagyobb fiúk, lányok. 8-án délelőtt a gyöngyösi műve: lődési központban az Állami Bábszínház vendégjátéké: bán gyönyörködhetnek. 13: án a hevesi járási művelő: dési központban a szolnoki színtársulat tagjai jelenítik meg az Aladdin és a csoda- lámpa című mesejátékot) Csili-Csala csodáiból a Víg^ színház művészei adnak íze­lítőt 15-én a gyöngyösi mű: velődési központban. 17-én a füzesabonyi művelődési központban Szepes Péter szerez kellemes perceket az apróságoknak. Április 2-én, délután 9 órától a hatvani művelődé­si központban a lőrinci Ai: lami Zeneiskola Bartók: hangversennyel Szórakoztat: ja a zenebarátokat. 4-én este 18 órától a tarnaleleszi klubkönyvtárban magyaré nótaestet tartanak. Közre: működik: Jákó Vera,- Solti Károly és Szendrei Klára. 12-én este a hevesi járási művelődési központban a Skorpió és a Reflex együt­tes nyújt, kellemes kikap: csolódást a fiataloknak. A képzőművészet iránt érdeklődőknek kínál nem mindennapi élményt id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész kiállítása, amelyet április 15-ig lehet megtekinteni a hevesi járá­si művelődési központban. Folytatódnak az egyetemi,' főiskolai előkészítő tanfolya­mok; ezeknek, akárcsak ko­rábban. most is az egri Mé- gyei Művelődési Központ felnőttnevelési stúdiója ad otthont. Diákírók országos találkozója A diákírók és diákköltők országos találkozóját az idén — immár a hetedik alka­lommal — április 4-e és S-a között rendezik meg a nyu­gat-magyarországi Sárváron. Az ebből az alkalomból meg­hirdetett pályázatra minden korábbinál több pályamunka érkezett be. A beküldött verseket, novellákat, ripor­tokat és kritikákat az elmúlt hetekben írókból, költőkből és kritikusokból álló zsűri értékelte, s ennek alapján a 82 legjobb pályamunka ifjú szerzőjét hívták meg a sár­vári találkozóra. A három: napos rendezvényen neves írók folytatnak eszmecserét a fiatalokkal az Írói mun­káról, az irodalom társadalmi felelősségéről. A pályamű: vek legjobbjait irodalmi es­ten is előadják. szigeti domonkosrendi apá­cáknak adományozza. (Le­het, hogy Margit hozomá­nyaként?) Az apácáktól ké­sőbb az esztergomi érsek .birtokába kerül, tehát min­den bizonnyal értékes terü­let. A lakosság a halászat, a hajózás és a kereskedés mellett szőlőtermesztéssel is foglalkozott; méghozzá na­gyon jó bort termelhettek, ha Zsigmond királynak ren­deletileg kellett megtiltani az „angyalföldi borok” bu­dai árusítását, mert rontot­ták a gellérthegyi és tabáni szőlősgazdák üzletét. A tö­rök hódoltság idején még mindig nagy és gazdag te­lepülések lehettek itt, hiszen korabeli leírások szerint „ser és gyertyatartó házak”, vagyis több kocsma volt mindegyik faluban. Azután a török hódoltság megszűnté­vel, szinte egyik napról a másikra eltűntek a föld szí­néről, valószínűleg egy na­gyobb dunai áradás sodorta el őket. Csak természeti csa­pás 'végezhet olyan alapos munkát, hogy mindössze ti­zenhét évvel Buda felszaba­dítása után. I, Lipót 1703-as kiváltságlevele már meg sem említi a három középkori falut. Abban már csak Szent László-puszta szerepel, mint Pest és Buda szabad királyi városok tulajdona. Szent László-puszta pedig az egy­kori Űj-Bécs és Űj-Jenő ál­tal közrefogott terület, amelynek egy része Szent László-major néven még az 1000-as évek elején is állott, a Frangepán utca és Hajdú utca kereszteződésénél. Mindezek ellenére ITalá- csy térképének nemcsak 1875-ben — amikor már je­lentős iparvállalatok: gőz­malmok, szeszfőzdék, egy gyapjúmosó és egy gépgyár működik Angyalföldön —, de az ezt megelőző százöt­ven évre vonatkoztatva sem volt igaza. Mert Oj-Bécs, Jenő és Oj-Jenő elpusztult ugyan, de a hajósok, keres­kedők és halászok jtt élnek azután is. Mert a Duna azért' még itt folyik, mert a ké- reskedőutak itt húzódnak észak felé, mert a patakok­kal, árkokkal szabdalt fo­lyami árterület biztos ha­lászzsákmányt jelent. Bo­londok is lennének elmenni innen, hiszen közigazgatási­lag szinte sehova sem tar­toznak, s élnek a gyűjtöge­tő gazdálkodás szabadságá­ban. Vizafogónál a Fekete­tengerből felúszó vizákat fogják k( a Dunából, a Rá­kos-patakból rákot, pontyot, görgpesét, kárászt, vörös­szemű koncért, a Csík­árokból — amely a Teve ut­ca környékén folyt — ter­mészetesen csíkot. Legföl­jebb az áradások jelenthet­tek némi veszélyt. Csak egy kis időre és fegy: veres erőszak hatására nép- telenedik el ez a halászpa- radicsom. 1705, július 1-én II. Rákóczi Ferenc ország- gyűlést hívott össze Rákos mezejére, s ekkor a környék lakóit kitelepítik a kurucok, hogy a bevehetetlen Pest városát, az ellátatlan lakos­ságot kiéheztessék. De az­után a hadak elvonultával, a portyázások megszűnésével több mint száz éven át is: mét háborítatlan a félig: meddig törvényen kívüli ha-' lászok." hajósok vásározók élete. (Folytatjuk^ Angol film

Next

/
Oldalképek
Tartalom