Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-27 / 73. szám

H kerékpár is sokat fogyaszthat Lépéselőny és lépéskényszer Magánépítkezés — állami szervezésben? — Bicikliügyben jött? — kérdezte a gyárigazgató. Sza­badkoztam, hogy nem pro­tekciót kérek egy kétkerekű vásárlásához, bár mint hír­lik, rövidesen szükség lesz „kapcsolatra", ha az ember egy mutatósabb kerékpárhoz akar jutni. Mert energiavál­ság ide vagy oda, az egyre népszerűbb kerékpárok ha­zai . gyártásával bajok van­nak. A gyártmánykorszerű­sítés mintapéldájaként oly sokat .emlegetett biciklire rá­fizetnek a gyártók, mégpedig nem is keveset: minden egyes darabra több száz forintot, ami évi 300—400 ezres szé­riánál- tetemes veszteség. Az igazgató kérdésében az is benne volt. hogy ügy lett a hazai kerékpárgyártásból. Helyesebben újra az lett, hi­szen öt-hat éve is az volt. Igaz, akkor egészen más ér­telemben. Akkor a rendkí­vül népszerű Pannónia-mo- torok gyártását szüntették meg, mert nem volt elég jö­vedelmező. A gyár olyan terméket keresett, ami hosszú távon nyereséges, a munká­sokat sem kell különöskép­pen átképezni. A mélyülő olajválság Is azt diktálta: gyártsunk bi­ciklit: kelendő lesz itthon és külföldön egyaránt! Az ügy Húszezer óra szolgálatban Megtartotta tanácskozását a hatvani önkéntes rendőri mozgalom is, hogy számba vegye az 1980-ban végzett munka eredményeit, gondja­it, Kovács József alezredes, kapitányságvezető ' értékelte a másfél száz önkéntes rend. őrt magában foglaló tizenegy csoport sokirányú tevékeny­ségét. elismeréssel szólva ar. ról, rftilyen fontos szerepük volt agárba és a hozzátar­tozó községek — Boldog. He­réd, Nagykökényes — köz­rendjének szilárd megőrzé. sében. önként vállalt terhei­ket jellemezve elmondotta, hogy az elmúlt esztendő so­rán húszezer órát töltöttek szolgálatban, tizenegy körö­zött személyt adtak át a rendőrkapitányságnak, szá­mos közlekedésrendészeti, if­júságvédelmi akciói bonyo­lítottak le, továbbá csaknem száz esetben tartottak a köz. renddel, a közbiztonsággal összefüggő felvilágosító elő­adást. A beszámolót hozzászólá­sok követték. Pálinkás Fe­renc vezérőrnagy, a Heves megyei Rendör-főkapitány- ság vezetője megelégedéssel nyugtázta a hallottakat, s a közelmúltban tartott orszá­gos önkéntesrendőri tanács­kozás kapcsán néhány fontos momentumra figyelmezte­tett. Angeli József tanácselnök, a város irányító szervei ne­vében köszönte meg az ön­kéntes rendőrök helytállását, külön szólva a közlekedési csoport veterán tagjáról, Ka­ssás Albertról, aki huszonöt esztendeje, tehát kezdettől hasznos szolgálója a mozga­lomnak. Ezután a különböző kitün­tetések, jutalmak átadása következett. A városi tanács vándorzászlaját, a vele láró jutalommal, megosztva a hatvani közlekedésrendé, széti, valamint a herédi köz­ségi önkéntesrendőri csoport kapta, A belügyminiszter so­ron kívül a „Közbiztonsági Érem” arany fokozatával dr. ' Halmos Tibor ifjúságvédelmi csoporttagot, ezüst fokozatá­val pedig Tóth Jánost, a hatvani 3-as körzeti csoport tagját tüntette ki. Ezenkívül tizennyolcán részesültek kü­lönböző szolgálati idő után járó elismerésben, a város, és környéke gazdasági vezetői pedig harminc munkásírt jutalmaztak meg. ♦». 79* megoldása nem sokáig vára­tott magára: 600 millió fo­rintos beruházással fejlesz­tették a hazai kerékpárgyártó bázist. De nem sok köszönet volt benne! Ügy tervezték, évente félmillió kétkerekűt gyártanak, s .adnak el, ez azonban egyetlen ér ben sem sikerült. Az eddigi veszteség már messze túlhaladja a fej­lesztésre fordított összeget. A hazai kerékpárügy tan­mesének is beillik, a kérdé­sek egész sorát veti fel. Jobb lett volna el sem kezdeni az egészet? Talán meggondolat­lanul döntöttek akkor, a ter­mékszerkezet-váltás gyors sikere reményében? A legfőbb kérdés ma: mi a kiút? Felszámolni a bicik­ligyártást. s túladni a speci­ális technológiákon? Mert ugyan mit iS' kezdenének például a küllőgyártó auto- matasorral ? Ismét térjenek át egy új cikk gyártására? mmitMwuwer Szóval, ismét válaszút előtt állnak, holott akkor is a jó szándék vezérelté őket. ami­kor ' változtatni akartak. De úgy látszik, a termékszerke­zet-váltás sokkal göröngyö­sebb út, mint ahogyan azt gondolták. Nem biztos, hogy a min­denáron való struktúraátala­Csütörtökön Kovács Gyu- lánénak, a megyebizottság titkárának 'vezetésével ülést tartott a KPVDSZ megyei bizottsága. A testület Bágyi Imrének, a megyei tanács kereskedelmi vezetőjének előterjesztésében megvitat­ta a Ví. ötéves terv megyei kereskedelempolitikai célki­tűzéseit. Ugyancsák a napi­renden szerepelt a Felső­magyarországi Vendéglátó Vállalat szakszervezeti bi­zottságának irányító tevé­kenysége is. A megyebizottság tagjai ezután tájékoztatót hallgat­tak meg a kereskedelemben dolgozók munkaidejének, Csepelyi Károly elnökleté­vel tegnap ülést tartott Egerben, a Heves megyei Népi' Ellenőrző Bizottság. Az ülésen megtárgyalták és el­kitás garantálja a jövedel­mezőbb gazdálkodást, hiszen — mint -láttuk — egy kerék­pár is fogyaszthat sokat. Csakis a jól átgondolt, min­den külső és belső feltétellel számoló, megalapozott dön­tés járhat sikerrel. Feltéve, hogy kellő következetes:fég- gél, jó szervezéssel hajtják végre azt, s ha mindebben a vállalat és dolgozói egyaránt érdekeltek. Persze a sikerhez jó adag szerencse is kell. amiből a csepeli kerékpár­gyárnak nem jutott ki. «WlMVMAílWtm Mi tehát a megoldás? Pon­tosan az, amit ezúttal a gyár­tók is akarnak, hiszen a bi­ciklire szükség van itthon, külföldön egyaránt. Űjabb beruházás . nélkül — erre nem is leine keretük — a termelékenység lényeges nö- vetésével, az importhányad mérséklésével, ésszerűbben kialakított, az általánosabb fagyasztói igényekhez jobban igazodó, szűkített választék­kal jövedelmezőbbé tenni a kerékpárgyártá,st. A szabályo­zás mai keretei éppen erre ösztönöznek. Remélhetjük tehát, ha mindezt valóra vált­ják, nem lesz „defektes” a magyar kerékpárgyártás. szabad idejének és túlmun­kájának alakulásáról. A je­lentés négy vállalatnál szer­zett tapasztalatokat összeg­zett; megállapította, hogy többek között a részmunka­idősök, nyugdíjasok foglal­koztatásával, az elmúlt évben csökkenthették a túlórák számát. A testület felhívta a figyelmet, hogy az ötnapos munkahétre való átállásra készülve a szakszervezeti bi­zottságok vizsgálják meg a kereskedelemben, vendég­látásban dolgozók munkaide­jének alakulását, s azt, ho­gyan lehet- gondoskodni a szabad idő biztosításáról. fogadták az egri Finomsze- relvénygyár tőkés exportjá­ról és a megyei NEB tájé­koztatási munkájáról készült jelentéseket. — Az elmúlt év végén az ötéves tervtörvény rangján vált állami döntéssé, hogy lakásépítési feladatainkat a magánerős építkezések ará­nyának növelésével kell meg­oldanunk. Hogyan'készül er­re Heves megye, milyen gon­dok jelentkeznek? — kérdez­tük Harmath Lászlótól, az Építési Tudományos Egyesü. let Heves megyei Szervezete titkárától. — A legutóbbi időkig a lakások egynegyede épült állami szervezésben: kiala­kult tervezési, engedélyezési, beruházási és finanszírozási módszerek alkalmazásával. Ez egyben viszont azt is je­lenti, hogy az állami irányí­tás meglehetősen hatástala­nul igyekezett befolyásolni a „maradék” 75 százalékot — a családi házak, a csoportom családi házak és a tömbsze­rű beépítésű, de magánkez­deményezésből épülő lakások létrejöttét. Ezekre a felada­tokra ma sincsenek kialakult tervezési, bonyolítási formák, és szervezetek sem; csupán ajánlások. Márpedig a spon­tán megoldások, túlságosan „egyéni ízek” néfníkfPR csú­nya városképet eVedméríyéz. nek, de társadalmi méretű pazarlásokhoz is vezetnek. — Magánerőből építkezni — társadalmilag pazarolni? — Igen! Azt szoktam mon­dani. hogy a mai energia­takarékossági előírásoknak eleget tevő házat 8 centimé­teres műanyag habból össze lehet állítani; csak egy váz- szerkezet kell, hogy el ne fújja a szél. Minden, amit e felett építünk egy házba, az már pazarlás. A nagypaneles vagy alagútzsalus házak tize. dik emeleti lakása például ugyanolyan falvastagságú, mint a földszinté — indoko­latlanul persze. A műanyag- hab-lakás nyilván nemcsak az én elméletem. Nyugaton már ma is úgy épül a csa­ládi házak többsége, hogy a kereskedő katalógusából — 2—300 variációból — kivá­lasztja a vevő, amit kíván, és azt, szendvicspanelekből, 2—3 teherautó a helyszínre fuvarozza, majd ott össze­szerelik. Gyorsan, olcsón, jól. Ezek a korszerű épületszer­kezetek nálunk ma még ép­pen csak megjelentek, holott megyénk erdői jó alapot ad­nak erre is. Így az építtető — még ha tervcsomag alap­ján épit is —, kénytelen vas­betonból. téglából építkezni — drágán, sok fuvarral és élőmunkával, és hosszan küzdve az anyagellátás ne­hézségeivel. Mindenki ma­gának épít nálunk, általában családi házat — pedig az a leggazdaságtalanabb megol­dás. — Mi teszi azzá? — Az egy lakáshoz szük­séges na£y telekigény, a ma­gas (két-háromszoros) köz- művesítési költség, a hosszú víz-, gáz-, szennyvíz-, csa­padékvíz-vezeték és a sok út. Amellett a különálló házak nagy felületűek, ami nagy fűtési és tatarozási költsége­ket jelent. Ráadásul építése még utcasorok esetén is alig iparosítható. Nem véletlen, hogy a békési árviz után épülő családi házak többsége házgyári panelből készült! — Tehát tömegesen épít­hető családiház’típus % kell. Volt ilyen: a rosszemlékű ONCSA-házak! — Nem a sok egyforma családi ház kell egymás mel­lé; hanem családi házak összeépítéséből létrehozott, egységes képű lakótelep Amely sorház, láncház. át­riumház. szőnyegház. terasz­ház lehet — a mi vidékün­kön olyan szépen lehetne játszani a domborzat kínálta építészeti lehetőségekkel! Egyébként még csak fel sem kellene találni hozzá a spa­nyolviaszt, hiszen itt, Eger­ben épült fel az egyik első példa, a Leányka utca, ame­lyet ma is épitészeti telita­lálatnak érzek. Ám hiába készült hasonló tervezet a Tihamér beépítésére — az valahol elhalt közben. És épülnek helyettük a kivagyi­ság szörnyű példái megye- szerte. Legutóbb Istenmeze­jén láttam hatszobás, telje­sen berendezett, két öreg „lakta” palotát: az építési tervrajzon szerszámoskamrá- nak „álcázták” az engedélye­zéshez az egyik emeleti szo­bát. .. De másutt is látni öt- erkélyes. várszerű épületeket. Az erdő közepén, ahol a szendvicspanel összes alkotó­ja ma kárba vész. Ez viszont már államigazgatási kérdé­seket is felvet: mint ahogy szerintem a probléma kulcsa ez. — Mit kellene tenni a szebb városrészekért? Az olcsóbb lakásokért? — A már említett anyag­választási, technológiai kor­látokon túllépni — egyelőre illúzió Feloldásuk csak be­ruházásokkal lehetséges. Ám a tervtörvény döntéséből származó feladatoknak már most elébe kell menni. Mert a telekbiztosítás, a beruhá­zási szervezet létrehozása, a sok lakást befoglaló szövet­kezetek irányítása — mind állami feladattá válik, előbb, vagy utóbb! Mert ma példá­ul állami tervezői jroda nem szakosodott erre a feladatra: a SZÖVTERV, az AGROBER, • a tanácsi építők, a tervező­iroda építészei mind-mind másra vállalkoznak. A meg­rostált egyéni tervezői kar sem lakótelepet tervez. És amíg egy beruházási válla­latnak például rutinmunka egy engedélyezési eljárás — az egyetlen, jogilag képzetlen ember számára maga a kálvária. A sok és elaprózott lakásszövetkezet — legutóbb hallottam egy két házból (!) álló „szövetkezet” önállósu­lásáról, MESZÖV-hozzájáru- lással — sem áll feladata magaslatán, sem pénzügyileg, sem mint építtető. A feladat, a lakótelepszerű családi há­zak konkrét megjelölése után tehát működőképes szerveze­teket kell majd létrehozni, önálló kezdeményezéssel. És ez reális cél! Szegeden ma ezer lakásból álló paneles, tetőtérbeépítéses, rendkívül szép lakótelep épül, sorházas megoldással. A 100 négyszö­göles telek, a 90—130 négy­zetméteres lakótér és a ga­rázs 700—1 millió 100 ezer forintos áron épül — kedve­ző hitellel, esetleg félkészre is. De Veszprém, Debrecen is épít már paneles sorházakat, kialakultak szervezési mód­szereik is — tanulmányozni kell ezeket, hogy kialakul­hasson a miénk. Például az. hogy a sorház lakásait az OTP árulja. Annál is in­kább, mert van terület, ahol lépéselőnyünk van: a város- rendezés. A VÁTERV ugyan­is már elkészítette Egerrel együtt a 13 környező község közös fejlesztési tervét — és igen» jó terv ez hosszú távú céljainkhoz. De ennek meg­valósítása állami kezdemé­nyezés nélkül nem megy! — A kényszerek elöbb- utóbb csak megszülik a meg­oldást? — Nem hiszek ebben. Most ugyanis valóban cok a kény­szer. A sok-sok építkezni akaró ember egyfelől, aki sa­ját munkaerejét is „kispórol­ja” e célért napi munkájá­ból. A kevesebb állami fel­adat miatt kihasználatlan házgyári kapacitások másfe­lől. A hiányzó és egyre fo­gyó élőmunka, mint harma­dik tényező — és ezek csak a legfontosabbak. És félő, hogy e sok kényszer végül valami torz megoldáshoz vezethet — amint a kényszer szülte gyors döntéseknél megtörtént már. Ezért most, amikor még nem égett a körmünkre semmi, most kel. lene széles körben, ankéto­kon megbeszélni a lehetősé­geket, hogy a döntés előtt egyetlen okos gondolat se kallódhasson el. Mint aho­gyan például a gyalogos­belváros kapcsán tettük. A kérdésfelvetés ma már jogos — és a szükséges fórumot a mi egyesületünk is biztosít­hatja. Bízom benne, hogy eredménnyel tennénk. Kőhidi Imre 1981. március ftt., péntek---------------------------------------------—; ' B orséwetés A nagyrédei SzőJőskert Termelőszövetkezelbi»r az elmúlt hói végén már janiban foly­tak a tavaszi munkák. Megkezdődött a borsó vetése: 150 nektáron kerül földbe a mag. (Fotó: Szabó Sándor) (Sz. L.) Szakszervezeti megyebizottsági ülés fl kereskedelemben dolgozók szabad Ideiéről, túlmunkájáról Uiest tcsúfolt a megyei HIEB V Az egri Leányka utca (Fotó: Kőhidi Imre) ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom