Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-20 / 67. szám
Ä magyar nyelv hetén A szavak kincse GYÖNYÖRŰ kincsünk a szó, miénk a nád, a víz, a szél, a Nap; lám, vagyonunk töredéke is mily beláthatatlan messzeségbe hívhat... Mérhetetlen gazdagok vagyunk, miénk minden, aminek nevet adott az ember, minden, ami volt, ami elődeink kínnal és örömmel kiszakítottak maguknak a végtelen világból, amit megismertek, amit feltételeztek, amire ráhibáztak, mindenminden, amit a közlés kölcsönös szükséglete velük elneveztetett. .. most bennünk torlódik, agysejtjeinkben halmozódik, s néha úgy érezzük, hogy mindez itt van a nyelvünk hegyén. Ám mindent egyszerre ki nem mondhatunk, a szavak használatának értelmes rendje van, és ez a rend kötelez. A szavak kincse akkor kincs igazán, ha a másik emberhez utat talál. Elsorvad ez a kincs, ha fösvényként zárjuk magunkba, és értéktelen lesz, ha fecsegünk. Örökségünk nemcsak az emberi nyelv, a magyar beszéd, a szó; örökségünk a szavak rendje is. Es a szavak rendje fegyelemre int. Mert ahogy nem lehet költő, aki ezt a fegyelmet — nemzeti létünk lényegi részét — béklyónak érzi, aki nem vállalja önként, hogy képes legyen másokat gazdagítani, éppen úgy nem lehet teljes értékű ember, aki a szavakat kellő rend nélkül fecsérli. A szavak kincse csak másokban mérhető. Sokféle rendje van e kincsnek; igazgyöngyökként fűzhetjük szabatos mondatokba, készíthetünk belőle tompa fényű láncot, amelyben egy-egy szó ékkőként ragyoghat, lehet e rend nehéz veretű fegyver, vagy bármi más drága szerszám, ami értéket teremt; lehet ívfény, ami lánga gyújt, lehet villám, ami porba sújt, lehet ringató fuvallat, csatába hívó kürtszó, kilencágú korbács, hímzett palást, örvény, diadalív, szerpentinút egy hegyre és tovább;. hasonlíthat a fecske röptére és megreszkettetheti a szíveket. De ez mind csak másokban mérhető. Eszünkbe jut-e ez, amikor megszólalunk? Megfordul-e fejünkben, hogy a beszéd... felelősség. Hányszor vagyunk úgy, mi emberek, hogy éppen a kimondott szavak, a saját szavaink emelnek falat közénk. Hányszor merül el a legszebb szándékunk is a szavak ködébe, hányszor reked ez a szándék a mondatpanelek rettentő börtönébe; hányszor issza fel itatósként a szakmai vagy a mozgalmi zsargon! ÉS A DEGSZÖRNYŰBB, hogy általában akkor bástyázzuk körül magunkat szavakkal, amikor magunkból kellene megmutatni valamit, amikor volna mit mondanunk, és fontos lenne, hogy minél többen figyeljenek ránk. Pedig tudjuk jól — hisz sokszor tapasztaltuk, amikor más beszélt —, hogy csakis a gondolkodtató, vagy az érzelmet fakasztó szónak van ereje, a többi mind — bárminő szabatos rendbe is álljon — untat, kábít, álmosít. És azt is tudjuk, hogy mások szavainak bennünk mikor van foganatja. Akkor, ha a beszélőt nem maga a beszéd, hanem a közlés vágya hatja át, ha gondolatot akar megértetni, ha önnön bűvkörébe kívánja vonni hallgatóját, s mindehhez saját magából igyekszik szinte kiszakítani a legmegfelelőbb szavakat, ha nem fél, nem szégyell és nem lusta temérdek kincséből válogatni. Mindezt tudjuk, mégis, ha ránk kerül a sor, ha nekünk kell vagy kellene másokban gondolatokat, érzelmeket keltenünk, félünk, szégyenkezünk, vagy lusták vagyunk magunkat megmutatni, ezért is kérünk szót olyan ritkán egy-egy fórumon, s ha szót kérünk mégis, ezért ismételjük a már sokszor hallott, magunk által is unt szófűzé- reket, csak mondjuk, mondjuk a „magunkét” (ami tulajdonképpen nem a jniénk), és másokban keressük a hibát, ha nem figyelnek ránk, vagy — rosszabb esetben — észre sem vesszük, hogy szavunk közönybe hull. Márpedig ha ezen változtatni nem vagyunk hajlandók, vagy nem leszünk képesek, szavaink kincse megfakul, rendjük végtelen gazdagsága lassan elsorvad bennünk, és előbb-utóbb üresek, kongók leszünk, mint a hordó, amelyből a bor már kifolyt. NEM MÁSOKBAN, bennünk fog kiapadni a gondolat, az érzelem. (A. G.) ;,Most még azt mondogatjuk, Hogy nincs:: .* Az elkényelmesedett nagyközség Egv szál pislákoló gyertya mellett is születhetnek fordulópontot jelentő döntések. Múlt év februárjában történt ez így Recsken, a moziban megtartott viharos falu. gyűlésen. A vita kellős közepén kialudt villany jelképesen egy korszakot zárt le. Mégpedig: az állóvíz, a kényelmesség időszakát. A lakosság legalábbis ezt a reményét juttatta kifejezésre, amikor egybehangzóan tett- rekész, mozgékony, a helyi körülményeket jól ismerő fiatalembert kívánt a nagyközségi tanács élére. Pócs István — aki tavaly .áprilisban kapta meg a bizalmat — panaszkodás nélkül vázolja előttünk a helyzetet : — Ügy tűnik, a nagyberuházás terve, a várossá válás közelsége egyfajta nyugalmat, tespedtséget hozott az életünkbe. Korántsem a múlt vezetésére akarom hárítani a felelősséget, hiszen a jelenlegi állapot kialakulásában valamennyiünknek része van. Sajnos, meg kell állapítanunk: Recsk települési beosztásának nem megfelelően fejlődött az utóbbi években! Számos üzem. nem találva meg itt a számítását, elköltözött. Ennek a szolgáltatás színvonalának csökkenése lett a következménye. Korábban a környező községek lakói is idejártak javíttatni a gépeiket, hát ma már ezek a helységek nálunk jobb helyzetben vannak. Az elnök homlokán összeszaladnak a ráncok, amikor a megoldásra váró gondokat sorolja: — Az utainknak majdnem a fele földút. Előbb járhatóvá kell tennünk őket, utána A völgyben a múlt, a falu: a dombtetőn az átadás előtt álló 40 új bányászlakás Ezt is akarjuk, ezt is csináljuk: Pócs István tanácselnök egyelőre inkább a gondokat, mint az eredményeket számolja Recski óvodások: nekik vajon mit tartogat a jövő? (Fotó: Kőhidi Imre) KISKÖRE: Harcban a vízzel — Most én inkább úgy mondanám, hogy haragban — módosít Kovács Antal, a kiskörei termelőszövetkezet föágazatvezetője —, inkább haragban vagyunk most, semmint harcban. Már csak azért is, mert bizony, az az igazság, hogy ha jön, akkor nem sokat tehetünk ellene. Valamit azért mégis. Kezdődik pedig ez a valami azzal, hogy — ha akkor nem is éppen a majdani lehetséges ár-, illetve belvízre gondoltak — a kiskörei közös gazdaság 3400 hektár szántójából múlt ősszel egyetlen darab sem maradt szán- tatlon, november 4-re befejezték ezt az igen fontos munkát, beleértve az őszi vetéseket is: 1221 hektár búza. 370 hektár árpa és 228 hektár repce, összesen háromszáz hektárral haladva meg ezzel az előző évi őszi vetések területét. Az eredménves őszt jó telelés követte, és március közepére végeztek 130 hektár tavaszi árpa elvetésével is. ami pedig a jelent illeti: ezekben a napokban a cu- Wvrréoa, a kukorica és a napraforgó vetésének előkészítésével foglalkoznak. Előbbiből, mármint cukorrépából tavaly száz hektáron vetettek, ezt most felemelik 150 hektárra. — Több cukorra van szüksége az országnak, és ennek megvalósítása érdekében anyagilag is jelentősen érdekeltté teszik a gazdaságokat — ad iránymutatót a helyzet megértéséhez Kovács Antal. — Mi ezt a helyzetet megértve és a várható hasznot értékelve döntöttünk úgy, hogy másfélszeresére növeljük a cukorrépa vetés- területét. A most soron következő munkákhoz egyébként megfelelő gépek állnak rendelkezésünkre. köztük egy John Deere traktor, egy nyugatnémet IHC típusú ku- koricavető-gép. 6 db SPC napraforgóhoz, és előreláthatólag nálunk az alkatrész- ellátással sem lesz különösebb probléma. Ez lenne tehát az a jó. amit semmikéonen sem túlzás úgy is értékelni, hogv egyféle küzdelmet is jelent az eselWes természeti csapások ellen Mert ha az árvizet. belvizet meg nem történtté tenni nem is lehet, az vitathatatlan, hogy a veszélyeztetett területeken bekövetkező kár mértékét ellensúlyozni képesek — természetesen csak ésszerű határokon belül — a víztől nem károsult, néhol máris szemet gyönyörködtető látványt nyújtó szép vetések. Ugyancsak a természet elleni küzdelem, vagy az azzal való versenyfutás eredményének tekinthető, hogy a Tisza árterületén ezer köbméter nemes nyárfát tudtak kitermelni — 1,7 millió forint értékben — mielőtt még a víz komolyan kopogtatott volna. (Az elmúlt évhez képest ez igen jelentős eredménynek számít, akkor ugyanis végig ..kint volt” a víz, egyetlen fát sem lehetett kivágni.) Igaz, az ezer köbméternél azután megálljt mondott az áradás, de ez mit sem von le annak értékéből. hogy a lehetséges rövid időt jól kihasználták a kisköreiek. Már most mi a helyzet jelenleg? Sajnos, egyáltalán nem biztató. A Tisza színi je a nagyközségnél március 17-én már 6 méter felett volt, és az 1600 hektár őszi vetésekből legalább ezer hektárban kisebb-nagyobb mértékben víz van. A felmérést most végzik az Állami Biztosító szakemberei, de annyi például „ránézésre” is megállapítható, hogy a rákháti rizsteleppel szemközti repcevetésnek kb. 70—80 százaléka vízzel borított. Sok károsodás érte a búzát és az őszi árpát is. A váratlanul (?) nehézre fordult tavasz természetesen megkívánja, hogy ahol csak lehet, toimbbi erőfeszítéseket tegyenek a kár várható mértékének csökkentésére, illetve az ellensúlyozás módjának megtalálására. Jó tudni — mondta erről Kovács Antal —, hogy termelőszövetkezetünk vezetősége ebben mindenkor számíthat a nálunk dolgozó szocialista brigádok tagjaira, összesen 153. valóban példamutató emberre. Belvíz ellen konkrétan persze ők sem sokat tehetnek. de a mindenkori munkájuk jó elvégzésével hozzájárulnak a várható veszteségek arányának csökkentéséhez. Az igazi mindemellett mégiscsak az lenne, ha beérné anpyivál a víz, ameny- nyit már elvett, ez azonban sajnos — már nem a kisköreiek kívánságán múlik. B. Kun Tibor gondoskodni a védelmükről, Ebben az esztendőben kettőnek, a Jámbor Vilmos és a Felszabadulás útnak a portalanítását, építését tervezzük. Járdáink is felújításra szorulnak. Gondot okoz a szennyvíz elvezetése, amihez több községet összefogó derítőrendszer kialakítása szükséges. Óvodánk sajnos, élet- veszélyessé vált, novemberig ki kell költöztetnünk onnan a kicsiket, Az elmúlt ötéves terv végéig be kellett volna fejezni az általános iskola bővítését, ez azonban nem történt meg. Most egyébként már majdnem a duplájába fog kerülni. A Hunyadi utcai régi iskolaépület meglehetősen rozzant állapotban van. A négy tanterem kicsi, rossz időben a tornaórákat az osztálytermekben, vagy a 15 méter hosszú, másfél (!) méter széles folyosón kénytelenek tartani. Folyosón végzik télen, vagy esőben a testedzést az iskola új épületében is, a dobogás behallatszik a földszinti osztálytermekbe. A négy tanterem mellett az úttörőszobát és az előadót is befogják az oktatásra. Ám, háromszáznyolcvanhét nebu_ lónak még így is szűk az intézmény. — Annál is inkább — teszi hozzá Kramarik Lajos igazgató —, mivel a miénk .körzeti iskola: ide járnak Mátraballáról a felső tagozatos tanulók. A bővítésre tehát égetően szükség van! További négy tanterem, két műhely, egy előadó és egy tornaterem csatlakozik majd a meglevő épülethez. Sajnos, a tervezés elhúzódott, így várhatóan 1982 szeptemberére készül el az új szárny. Vele megvalósíthatjuk ama elképzelésünket is, hogy valamennyi (16) tanulócsoport délelőtt járhasson az iskolába. Még súlyosabb a helyzet a másik gyermeknevelő intézményben, az óvodában. Gál Gyuláné tanárnő méltán panaszkodik — úgy. is mint szülő, és mint tanácstag. — A fiam most nagycsoportos. Negyvenhatan vannak, a termükben viszont csak negyven ágy fér el a délutáni pihenőhöz. így azután nyolc-tíz gyermek ebéd után rendszerint hazamegy. Akárcsak az iskolában. Amellett, ahogyan kinéz az az épület .. .Hát azt látni kellene! Megfogadjuk a tanácsát, és rövidesen az apróságok vezető óvó nénije. Dudás Lászióné kalauzolása mellett győződhetünk meg a hallottak valóságáról: az L-alakú volt községháza, majd pénzügyőr-laktanya öreg tetőszerkezete megroggvant. valóban életveszélyes. Főleg akkor szembetűnő ez. ha a padlásteret is megtekinti az ember. A falak csaknem másfél méter magasságig nedvesek, kétévenként cserélni kell rajtuk a borítólemezt. A mellékhelyiséeek szűkek és nagyon kicsik. En. nek ellenére az eredeti férőhelynél ötvennel több. vagyis 124 gyermek lakik itt napközben. — Ha a felújítást sürgettük, megnyugtattak, hogy lesz majd másik. Legkésőbb novemberig elköltözünk innen, az István-kastélyt alakítják át a céljainkra. As igazi megoldás azonban két- ségtelenül egy új óvoda építése lenne... — foglalja ősz. sze a lényeget az óvoda irányítója. Persze, nemcsak gondot,' megoldásra váró problémát kapott örökségbe a fiatal tanácselnök. Elég csak rápillantani a bányászlakótelepre. Emellett: két körzeti orvos ápolja rendszeresen a betegeket, a fogukat fájla- lóknak sem kell mindjárt a megyeszékhelyre utazniuk. Hogy az időskorúak ne maradjanak teljesen magukra, erre ott van az öregek napközi otthona, amelynek felújítása a befejezéséhez közeledik. A fiataloknak négy klub programja igyekszik esténkénti elfoglaltságot, szórakozást nyújtani, a sportoláshoz két egyesület áll a rendelkezésükre. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet helyi részlegének munkájában 85-en vesznek részt, cikkeik Japánban,' Franciaországban is keresettek. Nem messze innen található az Érckő ABC-áruház, amely arra nagyszerű példa, hogyan szüntethető meg a túlzott kényelemszeretet a nagyközségben. Az üzletvezető asszony szavai ennek hű kifejezői: — Itt nem lehet szó arról,' hogy nincs! Ha ezt kellene mondanom a levőnek, szégyellném magam, és nagyon fájna a szívem... S hogy egyáltalán nem túlzás, amit mond, bizonyíték rá az áruház kínálata. Ismét a tanácselnök szoJ bájában ülünk. Beszélgetésünk közben többször keresik, ki telefonon, ki személyesen — valamennyien a jobbítás szándékával. Érvelnek, győzködik egymást. Ne^ künk, kívülállóknak úgy tűnik, ez félreérthetetlen jelj megmozdult a recski állóvíz. Persze, a java még csak ezután kezdődik a munkának. Pócs István máris magyarázattal szolgál: — A recski emberek bé- ketűrők, de a kritikai érzékük rendkívül fejlett. Az lesz az ideális, ha önmaguk bírálata is erre a szintre emelkedik. Most még azt mondogatjuk, hogy ez sincs, az sincs, de ez nem jelenti, és nem is jelentheti azt, hogy semmit sem tudunk tenni. A nem kellő odafigyelés miatt meglevő értékeinket nem óvtuk meg eléggé, az értéktelenek ugyanakkor megmaradtak. . Gyakran mondják nekem, hogy egészségtelenül türelmetlen vagyok. Hát nemcsak én vagyok így vele ebben a nagyközségben, hanem mindenki, aki egy kicsit is magáénak érzi ezt a helyet. Épp ezért úgy érzem, szükség van a türelmetlenségre. Tudjuk, hogy mik a tennivalóink, a jövőben már azok megvalósításán kell fáradoznunk! Szalay Zoltán Mmisän€% 1981. március 20., péntek t
