Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

*t Megkezdte munkáját a HNF kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) legyen a fő törekvésük, hogy emellett és mindenekfölött olyan emberi magatartásra ösztönözzenek, amely a tár­sadalom javát szolgálja. Tisztában vagyunk azzal, hogy az emberek ízlése rend­kívüli módon eltérő. Nem is tudunk elképzelni olyasmit, hogy az emberek azonos íz- lésűek legyenek. Nem is sza­bad meggátolni senkit abban, hogy egyéni ízlésének meg­felelően alakítsa az életét. De legyen társadalmi egyet­értés abban, hogy az egyéni ízlés ne sértsen másokat, ne lazítsa az erkölcsöket, ne kezelje le az igazi értéket és ne nevezzen ki értékké va­lamit, aminek nincs értéke. Ez olyan program, amelyben az áliamnak, az állam intéz­ményeinek, a társadalom szerveinek egyaránt részt kell venniük. Már az iskolá­ban ki kell alakítani a folya­matos továbbképzésre és a művelődésre való igényt. Most különösen indokolt az a törekvés, hogy a kimű­velt emberfők sokasága se­gítse jövőt formáló mun­kánkat. Egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: milyen legyen a szocialista emberek, élet­módja, milyenek legyenek Kádár János: Szövetségi politikánk osztályszövetség Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Barátaim! A Hazafias Népfront VII. kongresszusának munkáját meghatározóan befolyásolják azok a viszonyok, amelyek jelenleg hazánkban és a nem­zetközi életben uralkodnak. ! Belpolitikai helyzetünk pon­tos felméréséhez elég gon­dolatban felidézni az elmúlt év legfontosabb politikai eseményeit. Néhány nap hí- i ján , egy esztendeje tartotta XII. kongresszusát a magyar társadalom vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkás­párt. A kongresszus gondo­san elemezte az ország hely­zetét, és kijelölte a fejlődés további útját. Megállapítá­sait, határozatait helyeslés­sel fogadta az ország lakos­sága és magáévá tette a népfrontmozgalom, amiért itt külön is szeretnék köszöne­tét mondani. Az egyetértést tükrözte a Hazafias Népfront programja is, amellyel a ta­valyi képviselő- és tanács­tagválasztásokon 'az állam­polgárok elé állt. Ezt köve­tően az újjáválasztott ország- gyűlés előtt a kormány fel­vázolta programját. Az őszi hónapokban lezaj­lottak a szakmai szakszer­vezeti tanácskozások, majd decemberben összeült a ma­gyar szakszervezetek kong­resszusa. Mind a választá­sokon, mind a szakszervezeti kongresszuson kifejeződött a párt XII. kongresszusán el- 1 fogadott fő irányvonallal l való általános egyetértés. Ez milliók támogatását je­lenti, mégpedig nemcsak szavakban, hanem tettek­ben. Bizonyítja ezt az el­múlt esztendőben végzett eredményes építőmunka, r Az év végén elkészült a VI. ötéves terv, illetőleg az 1981. évi népgazdasági terv, amelyek a párt XII. kong­resszusának határozataival összhangban konkrétan ki­jelölik a legközelebbi évek gazdasági és egyéb feladatait. Mindezt átgondolva teljes bizonyossággal állapíthatjuk meg. hogy a Magyar Nép- köztársaság politikai helyze­te szilárd, társadalmi ren­dünk szocialista intézményei jó! működnek, megkezdődött és folyik n pártkongresszus határozatainak végrehajtása. A belpolitikai feltételei megvannak tehát annak, hogy eredményes, jó munkát végezzen a Hazafias Nép­front VII. kongresszusa, amely nagy eseménye társadal­munknak. A népt'rontmozga- lom kifejezője a szocialista életkörülményei. Azt valljuk, hogy ha a szocialista társa­dalom magasabb rendű, akkor az ezt, megteremtő embernek is ilyennek kell lenni. Ez természetesen követelménye­ket támaszt mindannyiunk­kal szemben. Úgy éljünk, hogy méltóak legyünk a kor­hoz, mely 1917 után az Ok­tóberi Forradalom győzelme hatására létrehozta a nem­zetközi életben egyre inkább meghatározó szerepet játszó szocialista világot. Ez pedig olyan életet jelent, melynek teljességéhez a jól végzett munka, az emberekkel való szoros, segítőkész kapcsola­tok erősödése, a nagyobb tu­dás megszerzésére irányuló törekvés, az élet szépségei­nek birtokba vétele és a rossz elutasítása éppúgy hoz­zátartozik, mint a hazája iránti hűség és a más népek megbecsülése. A mi dolgunk, hogy feltár­juk az élet kínálta lehető­ségeket állampolgáraink előtt, a mi kötelességünk, hogy azokat, akik a helyes úton járnak, támogassuk a közös­séget szolgáló tevékenysé­gükben. Ahhoz, hogy ez a törekvésünk sikeres legyen, nekünk is, a Hazafias Nép­front tisztségviselőinek és aktivistáinak is kell ember­ségben, munkaszeretetben, közösségi magatartásban pél­dát mutatnunk. nemzeti összefogásnak, annak a tömörülésnek, amely elő­rehaladásunk nélkülözhetet­len feltétele. A kongresszusi dokumentumokkal, az Or­szágos Tanács jelentésével, Sarlós elvtárs beszámolójá­val egyetértek, azok jó ala­pot adnak az eredményes tanácskozáshoz. A kongresszus valameny- nyi küldöttjét és résztve­vőjét szívből köszöntőm, megköszönöm a baráti fo­gadtatást, s átadom önök­nek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának szívből jövő üdvözletét. A vita keretében először a nemzetközi helyzetről sze­retnék szólni. Mivel szocia­lista rendszerünknek ma­napság nagyon sok éber fi­gyelője, kritikusa van, talán nem árt, ha szó esik arról is. hogy a gazdaságilag fejlett tőkés országoknak is meg­vannak a maguk, a miénk­nél bizonv nagyobb gondiai. A kapitalizmus mély politi­kai. gazdasági, pénzügyi és szociális válságban van. A tőkés rend saját ellentmon­dásaival küszködik, a kapi­talista országokban élő dol­gozókat satuként szorítia az infláció és a munkanélküli­ség. A szocialista országok vi­szont az utóbbi években is erősödtek, gyarapodtak. A haladás erői előretörtek, a népek nemzeti szabadságküz­delme sorra számolta fel a gyarmati rendszer marad­ványait. Az imperializmus vezető tényezői maguk is el­ismerik, hogy rossz a mérle­gük, nehéz, s romlik helyze­tük. Ebből a maguk módján keresik a kiutat, amit — úgy tűnik — a fegyverkezési verseny fokozásában, a nem­zetközi helyzet élezésében vélnek megtalálni. Ez szük­ségszerűen a világ népeinek, sőt saját országuk lakossá­gának rovására megy. Alig leplezett céliuk. hogv a fegy­verkezési verseny révén ka­tonai erőfölénybe kerüüenek. E törekvéseik következté­ben az enyhülés megtorpant, a helyzet éleződött. Mélv meeovőződésünk hogv az imnerializmus tervei irreálisak és kudarcra van­nak ítélve. A népek nem mondanak le elért vívmá­nyaikról. erre őket senki sem kényszerítheti. A rhée elnyo­mott. rabságban sínylődő nemzetek sém ad iák fel azt a törvényes, elemi jogukat, hogy küzdjenek szabadságu­kért. Amikor valamelyik nép megrázza bilincseit, hogy megszabaduljon az iniperia­Az egyetértés hozott el bennünket erre a kong­resszusra. Az egyetértés tette lehetővé, hogy eredményes munkáról számoljunk be e tanácskozá­son. Az egyetértés jellemző a jelenünkre és reméljük, hogy még inkább ismerve lesz a jövőnknek. Bízunk abban, hogy az országos ta­nács beszámolója találkozik az önök véleményével. Ké­rem, hogy a beszámolót, az. állásfoglalás-tervezetet, az írásban kiadott jelentésein­ket vitassák meg és fogad­ják el. Az Országos Tanács be­számolóját követően László Andor, az országos pénzügyi és ellenőrző bizottság elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Ezután megkezdődött a beszámoló és az előterjesz­tések feletti vita. Elsőnek Pápai Zsolt, a Bu_ dapesti Műszaki Egyetem ad­junktusa, majd Juhász Fe­renc Kossuth-díjas költő, az Új Írás főszerkesztője, és Bóján Ferencné, gyári mun­kás (Szolnok megyei, vala­mint Rácz Sándor téesztag (Békés megye) szólalt fel. Ezt követően Kádár János a kongresszus résztvevőinek nagy tapsa közepette emel­kedett szólásra. lizmustól, a kapitalizmus vé­dőügyvédéi azt állítják, hogy valamiféle ügynökök uszít­ják őket. Ez nem igaz. Ha ezeknek a népeknek bárki azt tanácsolná, hogy törőd­jenek bele a rabságba és úgy éljenek tovább, nem hallgatnának rá. És termé­szetesen nekik van igazuk! A népek azért harcolnak, mert emberi módon, szaba­don akarnak élni. A tár­sadalmi fejlődés folyamata megállíthatatlan, alapvető törvény és nem függ sen­kinek a szubjektív elhatá­rozásától 1 Az előttem szóló költő en­gem is megihletett, és arra gondolok, hogy az emberi géniusz csodálatos dolgokat alkotott a tudományban, a technikában, s társadalom életében, s még nem fejezte be teremtő munkáját, még nagyszerű távlatok elé néz. De sajnos az emberiség már megteremtette azokat a fegy­vereket is,, amelyekkel képes megsemmisíteni saját civili­zációját, sőt létét is. Ez is hozzátartozik a mai világ képéhez, erről sem feledkez­hetünk megyés nem is feled­kezünk meg. Ha ugyaneze­ket a tudományos és techni­kai vívmányokat teljes mér­tékben a békés élet szolgá­latába állítanánk, csodálatos életet biztosíthatnánk az em­beriségnek a földön. Mi így látjuk a jelenlegi helyzetet és a perspektívát. Ami pedig a népeket illeti, az emberiség nem akar kol­lektív öngyilkosságot elkö­vetni a fegyverkezés mögött álló monopoltőke profitja miatt. Mi politikánkat erre a meggyőződésre alapozzuk és biztosak vagyupk abban, hogy az emberiség fejlődése nem a vége felé iár. hanem éppen ellenkezőleg. most olyan sorsforduló van. ami­kor — ahogy a marxizmus halhatatlan megalapítói mon­dották — átléphet a szük­ségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába. A közelmúltban a nemzet­közi élet kiemelkedő esemé­nye volt a Fzovietunió Kom­munista Pártiának XXVI. kongresszusa. A szovW nén é!etáb°n történelmi ieleotő- sóeű. s külpolitikailag is óri­ási hatású kongresszus meg­hallgatta Rrezsnyev elvtárs beszámolóját, és széles körű vita után meghozta határo­zatait. A SzovWunin belső helyzetével reálisan számot vetve kidolgozta és elfogad­ta a békés kommunista épí­tés hatalmas programiét ivtí- ként kongresszusi felszólalá­sunkban is kifejeztük, őszin­tén. szívből kívánjuk, hogv a szovjet nén sikerrel való­sítsa meg a XXVI. kongresz­szus határozatait és békében élvezhesse munkájának gyü­mölcsét. A kongresszus ismét mesz- szehangzóan hirdette a Szov­jetunió békepolitikáját. Óri­ási horderejű javaslatokat tett a szovjet—amerikai vi­szony rendezésére, az összes vitás nemzetközi kérdés meg­oldására, beleértve a Perzsa­öböl problémáját, a Távol- Kelet biztonságát és békéjét, Afganisztán nemzetközi vo­natkozásait, a hadászati tá­madófegyverek s a közép­hatósugarú rakéták ügyét is. A kongresszus a fegyverke­zési verseny megfékezését, a fegyverzet csökkentését ja­vasolta a világnak, azon az elvi alapon, hogy az egyenlő biztonság a fegyverzet ala­csonyabb szintjén valósuljon meg. E javaslatok, amelyekkel a Szovjetunió a nemzetközi élet felelős tényezőihez for­dult, mély benyomást kel­tettek az egész világon. Sőt, azt is mondhatjuk, s nem alaptalanul, hogy az SZKP XXVI. kongresszusá­nak külpolitikai állásfogla­lásai bizonyos mértékig már­is enyhítették a nemzetközi feszültséget. Mi szívből üd­vözöljük, támogatjuk ezeket a javaslatokat, amelyek tel­jesen egybeesnek a Magyar Népköztársaság törekvései­vel, a magyar nép érdekei­vel. A javaslatok további sorsát illetően most a Nyu­gaton a sor. Az ottani köz­vélemény, s a szocialista vi­lág népei is joggal várják el, hogy érdemi válaszok szülessenek. A Magyar Népköztársaság külpolitikája — úgy is mond­hatom, hogy a szocialista or­szágok egyeztetett nemzet­közi irányvonala — háború­ellenes, és síkraszáll az eny­hülésért, a béke megszilárdí­tásáért, a fegyverkezés meg­fékezéséért, az. egyenlő biz­tonságért. Kiállunk a külön­böző társadalmi rendszerű országok közötti békés egy­más mellett élésért, a sokol­dalú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztéséért. E politika megfelel elveinknek, élvezi népünk egységes tá­mogatását. Mi ezekért a cé­lokért dolgoztunk eddig is, és ezt tesszük a jövőben is. Megingathatatlan hitünk, hogy a béke erői hatalma­sak, külpolitikái kérdések­ben mindenütt diadalra jut a józan ész, győzni fognak azok a tényezők, amelyek erldic is a népek javára alakították a nemzetközi helyzetet, s békésebb vilá­got. nyuvodtabh nemzetközi légkört teremtenek. Tisztelt kongresszus! A népfront céljainak el­éréséhez a hazai feltételek kedvezőek. Néoünk — s ezt világosan látjuk — olyan évek előtt. áll. amelyek nem lesznek könnyűek. De dolgoz­ni fogunk, és biztonságban, élve előre fogunk haladni a legközelebbi esztendőkben is. A politikai feladatokról szólva — részletezés nélkül — szeretnék néhány szót szólni a pártról, mert úgv gondolom, hogy a Hazafias Népfront munkája elválaszt­hatatlan az MSZMP tevé­kenységétől. Nemcsak azért, mert a párt is részese a Ha­zafias Népfront-mozgalomnak, hanem más tekintetben is. Szeretném ismét hangsúlyoz­ni pártunk XII. kongresszu­sának azt a megállapítását, hogy a párt. amely az Al­kotmányban rögzítetten is a társadalom vezető ereje, min­dig azon dolgozott, és a jö­vőben is arra fog törekedni, hogy méltóképpen töltse be nem könnyű, de felelősség- teljes és megtisztelő funkció­ját. Ebben az összefüggésben is szeretném hangsúlyozni, hogy a párt politikájának és mun. kájának — úgy tűnik — vannak eredményei. Ezekről nem szabad megfeledkez­nünk, hiszen a nép a szocia. lista építés eredményeiben látja munkája értelmét. Ugyanakkor azt is hangsú­lyozom: sikereink nem je­lentik azt, hogy most már megpihenhetünk. A párt a maga feladatát úgy fogja fel, hogy min­dig megfelelő, elvi, reális és gyakorlatilag helyes vá­laszt adjon a ma és a hol­nap kérdéseire. Ez így lesz a jövőben is. Az MSZMP gyakorlatából mindenki előtt világos, de azért nem árt ismételten és ezen a helyen is hangsúlyoz­ni, hogy eddig a párt jinin- den politikai kérdést politi­kai eszközökkel oldott meg, és a jövőben is erre törek­szik. A párt a tömegekkel összeforrva él és dolgozik, és ezt a gyakorlatot fogja kö­vetni ezután is. Az MSZMP, mint azt a XII. kongresszus is hangsú­lyozta, folytatja szövetségi politikáját. Ezt haladásunk nagyon fontos tényezőjének és politikánk lényeges elemé­nek tartjuk. Ezt a politikát kell folytatnunk, mégpedig jól. Szövetségi politikánk osz­tályszövetség, a munkásosz­tály, a szövetkezeti paraszt­ság és az értelmiség szövet­sége. Emellett a párttagok és a pártonkívüliek, a különbö­ző hivatású és’ foglalkozású, életkorú és világnézetű em­berek politikai szövetsége is. Mi mindig arra töreked­tünk és törekszünk, hogy a párt nevében szólva ' egyér­telmű ' fogalmakkal dolgoz­zunk, álláspontunk világos és tiszta legyen minden kérdés­ben. A felszabadulás óta eltelt több mint három és fél évti­zedben Magyarországon nagy társadalmi változások zajlot­tak le. A szocialista forrada­lom eredményeként korsza­kos történelmi vívmányok születtek, amelyek sok tekin­tetben százados elmaradott­ságot szüntettek meg. Ezt népünk jól tudja, és még az ellenségeink sem tagadhatják le. Politikánk eredményeiről a pártban, a szakszervezetben, a Hazafias Népfrontban, gaz­dasági és kullurális területen egyaránt beszámolhatunk. Ezzel együtt. s ezt mindig hangsúlyozzuk, nem tartjuk se csalhatatlannak, se téved­hetetlennek magunkat. Tud­juk, hogy a munka során hl­bákat is elkövetünk, olykor késlekedünk. Politikai, gaz­dasági, kullurális viszonya­inkat nem idealizáljuk, nefn hirdetjük és a jövőben sem mondjuk Petőfi szavaival, hogy itt van már a Kánaán, tehat megállhatunk. Feladatunk társadalmunk szocialista vonásainak to­vábbi erősítése, ennek egyik nagyon fontos elemeként kell továbbfejlesztenünk, még szélesebben kibonta­koztatnunk és elmélyíte­nünk a szocialista demok­ráciát. Ezen a fórumon is szólni kell a társadalomban fellel­hető visszásságokról, amelyek tagadhatatlanul léteznek és a legkülönbözőbb természetűek. Szólni kell a bürokratizmus­ról, a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen jelensé­gekről, a helyenként megmu­tatkozó felelőtlenségről, a gazdasági visszásságokról, visszaélésekről. Ezekkel szem­ben megalkuvás nélküli, kér­lelhetetlen harcot kell foly­tatnunk. Mert jogos az em­bereknek az az igénye, hogy szocialista társadalmunkban ne csak az alapvető nagy kérdésekben, hanem minden területen és minden kérdés­ben, országosan és helyileg érvényesüljön és győzzön az igazság. E cél csak közös erőfeszítéssel érhető el. Szün­telenül dolgoznia kell érte a pártnak, a társadalmi szer­vezeteknek, s nem utolsó­sorban a Hazafias Népfront­nak, a kormánynak, gazdasá­gi-kulturális intézményeink­nek, egész lakosságunknak. A kongresszus első felszó­lalója a viták szükségességé­ről beszélt. Üdvözlöm ezt a felszólalást és megismétlem, mindenki tapasztalhatta, hogy a párt és a kormány is min­den kérdésben széles körű tanácskozásra törekszik, ha lehetséges, még a döntés meghozatala előtt. A párt, hogy más példát ne említsek, a kongresszus mondanivaló­ját meghatároz^ irányelveket is országos és nyilvános vi­tára bocsátotta. Ebben a vitában milliók vettek részt, párttagok és pártonkívüliek egyaránt, A kormány szintén arra törekszik, hogy a törvényja­vaslatokat minden lehetséges esetben még a végleges dön. tés meghozatala előtt bocsás­sa vitára a szakemberek, né­melyiket pedig az érdekel­tek még szélesebb körében, akár országos méretekben is. A kormány — és ezt üdvö­zöltük — ezúttal a népgaz­dasági tervről is széles kör­ben konzultált. Tanúsítha­tom, hogy a kongresszus ál­lásfoglalásai, a törvényjavas, latok, az alapvető és fontos rendelkezések, a népgazdasá­gi tervek a vita eredménye­képpen javultak. Kitérőleg mondom, én már régóta va­gyok pártmunkás, többféle ciklusban dolgoztam, korsza­konként a pártmunka stílu­sa is változott. Mindig azt hangsúlyoztam, hogy a ma­gyarázatot, az agitációt, az érvelést, a meggyőzést meg­takarítani nem lehet. Lehet egyszerűen rendelkezéseket hozni, közzétenni, de akkor utána kell az észrevételeket hallgatni, az embereket meg­győzni, hogy legyenek szíve­sek elviselni azt az intézke­dést. Ez így nem jó. nem vezet sehová. Sokkal többet kell beszélni és sokkal rosszabb hatásfokkal lehet érvelni, vitatkozni, magyarázni, ha mindezt a döntés meghoza­tala után, s nem előtte csi­náljuk. Az utólagos megvi­tatás megfoszt bennünket egy nagyon értékes dologtól, a legjobb hozzáértők véle­ményétől is. Ezért a jelenlegi gyakor­latot — az előzetes beható eszmecseréket — erősítjük és fejlesztjük tovább. (Folytatás a 4. oldalon) .NémsmGl 1981, március 15., vasárnap ' ■ <A! ■ '■ 1.•‘.V '.v-vv" Kádár János felszólalását nagy figyelemmel hallgatták

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom