Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-14 / 62. szám

KÉT FIIM Vámmentes házasság Magyar—finn film Mindenkit hidegen hagy Mari névházassági kísérlete — a főszereplő figurájának életre keltésével Kiss Mari küszködik, nem sok eséllyel —, s az is, hogy később be­leszeret Pekkába — ezt az alakot legalább árnyaltan akarta megformálni a finn Tom Wentzel — s létrejön a kötelező érvényű happy end. Közben arra is jut időnk, hogy együtt érezzünk azokkal a színészekkel — Margittai Ágira és Esztergá­lyos Cecíliára gondolunk —, akik szinte sziszifuszi erőfe­szítéssel próbálták életszerű­vé mintázni sablonos szere­peiket. Nemrégiben a szakemberek arról vitatkoztak egy tévémű­sorban, hogy érdemes-e lai­kusoknak filmet rendezni. Többen emellett kardoskod­tak, én viszont tamáskodtam, s a felkészültség, a hozzáér­tés. az érzék hiányára hi­vatkoztam. A Vámmentes házasság után most már el­oszlottak kételyeim, s azt ja­vaslom: " álljanak rajthoz, próbálják meg. Hátha nekik jobban si­kerül ....? Pécsi István NEM RÁZTA MEG... Alig néhány hete múlt el jégtörő Mátyás, s máris itt oaw. azaz volt Gergely nap­ja, amikor is a derék fér­fiú elfelejtette megrázni szakállát, s ennek követ­keztében március 12-én nem esett hó, legalábbis szűkös hazánkban. De ál­lítólag az ország más tájain sem. Hogy a nevezetes férfiú feledékeny ségböl, avagy nagyon is tudatosan mon­dott le szőrzete megrázá­sáról, arra vonatkozóan nincsen semmiféle meg­győző . bizonyíték, legfel­jebb némi mendemonda, hogy ebben a rohanó vi­lágban már Gergely is fe­ledékeny. Nos. mindegy, hogy miért nem hullott a hó, a fontos az, hogy nem hullott. Ugyanis az embe­rek többsége ilyentájt már semmi hiányát nem érzi a csapadék eme válfajának, már az esőt is unja, s óha­tatlanul arra gondol, hogy tavasszal már napsütés és meleg kellene. Egyrészt azért, hogy lehessen kirán. dúlni, másrészt azért, mert a kertészkedés ideje is el. jött mór, csupán az időjá­rásnak is segíteni kellene a munkák élénkítésében. Vannak azért akik ag­gályoskodnak, hogy hiába jelzi március közepét a naptár, ez még nem jelent semmit, mert áprilisban, sőt májusban is volt már hóesés. A kétkedőkkel szemben azonban inkább az optimisták tábora a na­gyobb. a tavaszban és a jó időben igazán bízóké. í Különösen az ifjabb kor­osztályok feledkeztek el igen hamar a télről, az egri Népkert közelében le­vő fagylaltosbódénál Ger­gely napján már sűrű so­rokban álldogáltak ked­venc csemegéjükért. S fe­lőlük jöhet eső, vagy ritka hószállingózás, náluk már mindenképpen itt a tavasz — melynek jelképe lehet­ne az ibolya is. de szá­mukra még inkább a fagy­lalt (kapóst) Pályázat pedagógusoknak, óvónőknek Az ifjúság békére neveléséről Hajdani reménytelen vál­lalkozásaim egyike finn nyelvtanulásom volt. No, nem én lelkesedtem érte, hanem az egyetemi tanterv írta elő kötelező penzum­ként. Az eredmény — akár­csak mások esetében —, Papp István professzor szo­morúságára enyhén szólva siralmas lett. Olyannyira, hogy rémálmaimban újra vissza-visszatér az egykori vizsgadrukk. Így aztán nem csoda, ha utazási terveim listájáról a leghatározottab­ban töröltem az ezer tó or­szágát. Azóta két hosszú évtized telt el, s egy magyar—finn koprodukciós alkotásnak, a Vámmentes házasságnak kel­lett megszületnie ahhoz, hogy rájöjjek, mekkorát is vesz­tettem. Az operatőr jóvol­tából ugyanis jó másfél órán át utazgattam Vejnemöjnen legendákat termő földjén. Megcsodálhattam a főváros, Helsinki szépségeit, széles sugárútjait — milyen kár, hogy Budapest nem bővel­kedik ilyenekben —. műem­lék épületeit. Átengedhettük magunkat a tenger varázs­latának. Aztán vidéki útra indulhattunk, kissé borzolt idegeinket megnyugtatta a falusi tájak csöndje, az alko­nyok lírája, s a hajnalok frissesége. A néprajzkedve­lők nem csalódtak* képet al­kothattak — méghozzá min­den mozzanatot jelezve —. egy hagyományos, érdekessé­gekkel mértéktartóan szol­gáló esküvői szertartásról. Emellett bepillanthattunk a finn hétköznapokba, tapasz­talhattuk a magas életszín­vonalat, s a tágas otthonok, táncteremnek is beillő szo­r A film címe is arra utal, hogy Stanley Donén, a film rendezője mosolygásra, ne­tán kinevetésre visszaidézi a régi Hollywood álomgyárát, azt a valóban sosem volt me­sevilágot, amit az egykori nézők láthattak a mozikban a harmincas-negyvenes évek­ben, tehát a mai fiatalok pa­pájának gyermekkorában. Sőt, nem is egy sztorit, de kettőt kapunk egy műsorban, mert ha a film paródia, ak­kor annak tömörebbnek és valahol, valamiben, vala­micskét igazabbnak kell len­nie az eredetinél, annál, amit nevetségessé tesz. De így van-e ez valójá­ban? Két rövid, jól szer­kesztett, feszesen, képsorok­ba állított história pereg le a néző előtt. Az egyik naiv mese arról szól, hogy egy jó- öklű joghallgató eljut az igazságig és villamos szék­be ültetheti azt. aki az er­kölcs és az emberi igazság nevében ítélve, a büntetést megérdemli. De az indítékok, amelyek ezt a fiatalembert vezetik, olyannyira csináltak, a szituációk annyira az író­asztalon fekvő papíron szü- ' lettek, hogy azt még a tí- h zenaluli álmodozó is belát- ja, ekkora szélsőségek, ek- ! kora jóságok és gonoszságok 1 így nem indulnak el az élet- 1 ben és nem érnek úgy cél- * ba, ahogyan ezt a millimé­terre és másodpercre kiszá- 1 mított képsorok mutatják. f A másik paródiában is ez | a matematikailag összeho­zott, lélektanilag tökéletes képtelenség ijesztene el min­ket. Hihetőleg a forgató­könyvíróban is, a rendező­ben is a szándék bujkált: bemutatni azt az üres zsák­utcát, amibe a hollywoodi filmgyártás „akkor” bele­OMsmm UHU márcfae 14„ acombaá báikkal arról is meggyőztek, hogy arrafelé réges-rég is­meretlenek a lakásgondok. Ki örüljön ennek? Az uta­zási irodák feltétlenül, hiszen az ingyen reklám mindig jól jön. Különösképp a takaré­koskodás időszakában. A nézők véleménye? Hát ezzel aztán nem törődött az alkotógárda. Vígjátékot ígér­tek, de nem állták szavukat. Helyette vérszegény sztorit — ez akkor is igaz, ha a for­gatókönyv egyik társszerzője Kertész Ákos, a meglehetősen ismert és népszerű író volt — garantáltan lassan csordo­gáló cselekményt és tömény unalmat produkáltak. Ezt ui- szont minden mennyiségben. Humorral is megpróbálkoz­tak, bár ne tették volna, mert csak annyit értek el, hogy emlékeztettek minket az elszalasztott lehetőségekre. szakadt. Hihetőleg így van ez. És mégsem hiszem el ezt a szándékot. Tartok attól, hogy ebben a két filmparó­diában legalább annyira ben­ne van a nosztalgia, a teg­napi létezés ma már ragyo­gásnak tűnő nyugalma, bé­kéje és a gondolattalanság utáni alkalmi vágy, mint az az együgyűség, az a minden­kiben meglévő és kipusztít- hatalan, majdnem a bugyu- taságig menő jámbor óhaj, hogy győzzenek az igazak s a gonoszok meg bűn hód jenek. És ez a feltételezésem meg­erősödik, amikor azt látom, hogy a kiindulópontjaitól eltekintve frappáns szer­kesztésben a mese hősei min­den karikírozás. túlzás, vagy félrejátszás nélkül adják azt, ami a néző előtt érték: a mozgó kép által előidézett varázslatot, amely színes, gazdag és érzelmekkel túl­dúsítva is hasonlít arra. amit a saját sorsunkban szeret­nénk megélni. Mert egye­düli példány az ember — mondja Kosztolányi — és hisz is abban, hogy csak ne­ki és csak egyedül neki jár ki az élettől minden. Ha pe­dig a néző már azonosult a film főhősével, vagy egyik­másik hősével, akkor joga van az illúzióra. Egészen az álom, az álmodozás szintjé­ig Elgondolkoztam a két fil­men. amely egy tőről fakadt. Mindkettőben jót és jól ala­kít George C. Scott. Egy nagy színész még a ripacs- kodást is tudja finoman és emberien csinálni. Ezért és miatta is megtévesztő a ren­dezői szándék. Trish Van DéPére. Red Buttons, EH Wallach, Harry Hornién, Barbara Harris, Barry Bost- wick beállnak a régi holly­woodi pózba és csinálják jól. amit ki akarnak nevettetni. En komolyan vettem őket. Farkas András ______ Olvasóink szives f igyelmébe ajánljuk Su- monyi Zoltán regényét, amelyet a mai nappal foly­tatásokban közlünk. A Nagy Lajos emlékének szentelt fordulatos, cselek­ményekben gazdag alkotás még ebben az évben meg­jelenik a Magvető Könyv­kiadónál. 1. Szeptember 14-én, pénte­ken a nap 5 óra 19 perckor kel. de a panelház lakói még soha nem győződtek meg az 1979-es zsebnaptár ezen ál­lításának hitelességéről. Nem mintha mindenki aludna még ilyenkor. Sőt, 5 óra 19 percig tizenegy lakó lép ki a ház kapuján; kilencen azért, hogy elinduljanak munkahelyük felé, ketten meg azért, hogy kutyájukat sétáltassák a ház körüli parkban. Ök pedig már hu­szonöt-harminc perce fel­ébredtek, de sem az álmos­ság, sem a reggeli kapkodás, készülődés, sem pedig a munkába való sietség nem alkalmas az efféle előrejel­zések ellenőrzésére. Úgy­hogy valószinűleg észre sem vették a napfelkeltét. 4 óra 50 perckor, amikor az IJS-s Trabantos lakásában, a hetedik emeleten fel csörög az ébresztőóra, a ház előtti parkolóból már kihúz egy fe­hér Zsiguli, s a kapun kilép egy kiskatona. A Zsiguli, amint kifordul jobbra a Vá­ci út felé. felgyulladnak tom­pított reflektorai, az Arpád- híd Étterem előtt csak lelas­sít, és mivel alig van most forgalom, meg sem áll, ket­tesben hagyva a sebesség- váltót, nagy ívben balra for­dul, s elhajt Újpest irányá­ba. A kiskatona — nyári ki­menőegyenruhában, fején tányérsapkával — fázósan indul át a parkon, de mi­előtt kiérne a Váci útra, egy alkalmi gyalogösvényen fel- szalad a hídra, átbújik./ a korláton, és így pont akkor­ra ér a megállóba, amikor a 84-es busa az Árpád-hidra kanyarodik. Az IE-s Trabantos lenyom­ja az óra csörgőgombját., hadd aludjon még a felesé­ge, és átmegy a nagyszobá­ba. Ott már szinte világos van, minthogy a sötétítő­függönyöket nem szokták összehúzni, kinyitja és kifor­dítja a középső ablakot, s le­néz a parkolóba. Ösztönös mozdulat ez is. pontosan úgy, mint a csorgóöra elhall­Hogyan valósítom még a békére, a nemzetközi meg­értésre nevelést? — a kér­dés megválaszolására pá­lyázatot hirdet az Országos Béketanács, a KISZ KB más szervekkel karöltve. A jeligés pályázatra 20 gé­péit oldalnyi terjedelmen belül várják a tartalmas elemző munkákat, az óvo­dák, az általános iskolák a szakmunkásképző és a szakközépiskolák, a gimná­ziumok, a pedagógusképző intézmények és más oktatá­si intézmények vezetőitől, óvónőktől, tanítóktól, taná­roktól. A pályázat legfőbb célja, hogy csokorba gyűjtse a hasznosítható gyakorlati ta­pasztalatokat és eredménye­ket. Ugyanis valamennyi iskolatípus nevelési-oktatá­Bartók Béla születésének századik évfordulója alkal­mából pénteken Szegeden a zeneköltö nevét viselő mű­velődési központban Bartók­ra emlékeztető kiállításokat nyitottak meg. Az egyik te­remben tizenhét Budapesten, Debrecenben és Szegeden élő képzőművésznek azokat a festményeit, szobrait, grafi­káit és textilmunkáit mutat­ják be, amelyek megszüle­téséhez elsősorban a Cantata profana adott ihletet. Egy másik teremben kot­ták, levelek, könyvek és más dokumentumok szemléltetik Bartók munkásságát. Ott he­lyezték el Reismann Mariann fotóművész hat nagy méretű fotóját a zeneköltőről. A művelődési központ elő­csarnokában kiállították Kass János grafikusművész tizen­gattatása. hiszen még nem ébredt föl teljesen, annyira azonban mégis ébren van, hogy elégedetten vegye tu­domásul: kocsija ott áll sér­tetlenül az ablak alatt, ahol délután leállt vele. Az IE-s Trabantodnak agyonápolt vi­lágoskék Zsigulija van! Nem új, de újszerű állapotban verte a megkímélt kocsit hosszas keresgélés és alkudo­zás után, s óriási szerencsé­jére alig három hónapja, vagyis nem sokkal a gépko- csiárak általános emelése előtt. S még hatvanötezerért! A panelház lakóit persze — akik tizenegy év utón is legtöbben csak az autók rendszámáról és márkájáról ismerik és különböztetik meg egymást — nem nagyon zavarja ez a változás, ök évekkel ezelőtt IE-s Traban­téiként ismerték meg a he­tedik emeleten lakó fiatal­embert. így beszéltek róla. és valószínűleg még nagyon so­káig csak így fogják emle­getni. Igazuk is van! Ha megkísérelnék követni az autók változásait, hát lehe­tetlenné válna közöttük min. denféle társalgás. Mintha va­laki mindig új nevet venne föl! S ez bizony bábeli zűr­zavart. teljes bizonytalansá. got okozna: sosem tudhat­nák pontosan, hogy ki kiről beszél. Éppen elég nehézkes személyleírásokkal megkü­lönböztetni azokat, akiknek még nincs kocsijuk! Mert a ház előtti parkolóban most, 4 óra 52 perckor ötvenöt gépkocsi áll. vagyis a száz­harminckét családnak több mint a felét névről, vagy legalább foglalkozásról kel­lene ismerni. Igaz ugyan, hogy azokról nem is igen van mit beszélni. Legalább­is itt. a ház előtti parkoló­ban nem. Persze, ezt a parkolót már így is kinőtte a ház. Kétol­dalt szorosan egymás mellett állnak be a kocsik, s aki délután 5 óra után érkezik haza, az már nem is tud hő­si terve bőséges tananyagot és lehetőséget ad az ifjú korosztály békére nevelésé­re. Olyan pályamunkákat várnak, amelyekben kifej­tik: ,i tanterveknek-e törek­vése napjainkban milyen módszerekkel, eszközökkel valósul meg az iskolai gya­korlatban. A jeligés pályamunka mellé csatolni kell a szerző nevét, munkakörét és pon­tos címét tartalmazó zárt borítékot is. Ez év október 1-ig várják — két gépelt példányban — a pályamun­kákat az Országos Béketa­nács címére. A szakértő bi­zottság két első, ugyanennyi második és öt harmadik díjat ítél oda. A nem díja­zott, de értékes pályaműve­ket külön jutalmazzák. Japánban egy színes alkotását, ame­lyek Bartók A kékszakállú herceg vára című művét il­lusztrálják. Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából Japánban is széles körben megemlékeznek a nagy zene­szerzőről. Az ünnepségsoro­zat nyitányaként a tokiói ze­nepalotában, a Bunka Kai- kanban az új japán szimfo­nikus zenekar Kobajasi Ken- icsiro vezényletével Bartók Concertóját szólaltatta meg hatalmas sikerrel. A Bunka Kaikan előcsar­nokában csütörtökön este megnyílt a Bartók életútját és munkásságát bemutató fényképkiállítás. A jövő hé­ten a tokiói rádió Hungaro- ton-lemezekről megkezdi a Bartók-életmű bemutatását. A sorozat tíz napon át tart; (MTI) va beállni. Hát csak megáll valahol. Este 9 és hajnali 5 között a parkot szegélyező járdákon is egymást érik az autók, megbiccentve állnak egy-egy első és hátsó kere­kükkel a járdán, a másik kettővel lent az úttesten. De még ott sem jut hely min­denkinek, úgyhogy minden­nap négy-öt kocsi gazdája vállalja a följelentést, vagy a helyszíni bírságolás kocká­zatát, és felhajt a park gye­pére. De hát mégsem állhat­nak meg az úttest közepén! Ma már nehéz lenne kide­ríteni, hogy tizenegy évvel ezelőtt takarékossági okból-e, vagy pedig azért nem ter­veztek nagyobb parkolóteret a tízemeletes Larsen-Nielsen- tipusú házak elé, mert senki sem számíthatott a magán­gépkocsik ilyen ütemű sza­porodására. De való igaz, hogy itt akkor még túlzás­nak is tűnt ez az óriási le­aszfaltozott térség, amelyen nyolc-tíz Trabant álldogált, s egy-egy öreg Moszkvics, Volkswagen, Fiat. Aztán négy-öt év múlva hirtelen szaporodni kezdtek a ház előtt a Trabantok, az öreg kocsik kicserélődtek új Sko­dákra. Zsigulikra — és újabb két-három év elteltével megindult a Trabantok roha­mos metamorfózisa is. Előbb használt Zsigulikra, Skodák­ra, Wartburgokra cserélték őket, aztán a használtakat újakra. Hiába na. ez a fej­lődés! De a panelház autós közösségének tudatában — hacsak valami rendkívüli nem történik, mint például nyáron is, hogy valakinek az ötödik emeletről hat és fél éves Wartburgja helyén egy. szer csak egy vadonatúj me- tálkék Ford Capri áll. amit már a rátartibb autósok is körbejárnak —. tehát ha va­lami ilyesmi nem történik, akkor mindenki az első ko­csijával írja be magát a is a hetedikről, aki miközben köztudatba. (Folytatjuk} ­Á papa mozija Amerikai filmparódia Az ihletet a Cantata profana adta Bartók-emlékklállítás Szegeden Megemlékezések

Next

/
Oldalképek
Tartalom