Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-13 / 37. szám

KÉT KIÁLLÍTÁS Kéka Ferenc — Hatvanban Korga György — Egerben A fesl<í és a Holdmenyasszony a Hatvani Galériában A Hatvani Galériában Kóka Ferenc, Munkácsy-dí- jas festőművész kitűnően szerkesztett kiállítása fogad­ja a nézőt. Mindjárt a be­járat mellett a katalógus­ban nem is szereplő, Az égő város feliratot viselő kép romantikusan drámai hevü­lete mutatja be a festőt, aki 1961-ben ezt a sistergő, a végső pusztulásnak látszó, vagy a háború poklát jelző szín- és formaélményt rög­zítette. Ez a tüzes lobogás mindannak az ellenpontja, amit az utóbbi években mű­vészi mondanivalóként meg­fogalmaz. Az égő város csaknem , húsz évvel ezelőt­ti művésze mára lehiggadt, csaknem bölcs mértéktar­tással szemléli a világot, mi­közben a tájban a jelensé­gekben megérezhető az itt- ott fel-felbukkanó emberi testet helyezi érdeklődése középpontjába. A táj elbű­völi. Mindazt, amit belőle átél, olyan harmóniákkal igyekszik közelíteni hozzánk, amelyek távol állnak a köz­helyektől. A naplemente című kompozíción a sok-sok üde­zöld, a formáknak ez a vas­kosan földreülő együttese szinte feledteti, hogy nem is igen látjuk a napot, amely éppen lemegy. A tájban felfedezett de­rűt, összhangot még inkább élvezzük azokon a képein, amikor a központi téma, a főszereplő az emberi test, Az aktok beszélik el azt az érzelemvllágot, amely ma uralkodik az alkotóban. A Zsuzsanna és a vének klasszikus formákat tükröző szépsége abban is felfoko- zottabban hat, ahogyan ez a drapériával szelíden kö­rülvett nő ránk néz. A vé­nek iránti megvetése inkább közömbösség. Az elutasítás abban kapja meg illő for­máját, hogy az asszony ész­re sem veszi, ahogy az egyik bibliai bíró settenkedik a kép jobb oldalán. Bővérű humor árad arról a képről, amely Az asszony meg a katona címet viseli. A tenyeres-talpas hódítani vágyás, a kiéhezett férfi csiriáltan alattomos támadá­sa és d nő kiszolgáltatott­sága — ha ugyan ez az? — egy remek lélektani pilla­nat, folyamat krónikája. A mediterrán múlt és je­len. az asszony! testet anti- kizéló felfogásban elénk állí­tó művész hangulata árad a képekről. Frissen, mert még a folyton visszatérő kékkel jelzett sorsszerűséget is de­rűvel, bölcs nyugalommal hozza elénk Kóka Ferenc. Az út vége, az, ahogyan a hátulról látszó női félakt ruháját leejtve megy a Tar- tarosz, vagy a végtelen fe­lé. egyik mély gondolátokat ébresztő darabja ennek a kiállításnak. Az Egri Kisgalériában egészen más egyéniség fo­gad Korga György festőmű­vész személyében. Ezen a (Fotó: Szabó Sándor) tárlaton is elsősorban a színek hatnak a közönség­re. A képzelet által terem­tett világ igyekszik a jö­vőbe, vagy az általunk nem ismert, vagy csak modern ismereteink folytán elkép­zelhetőnek vélt világok, formák közé. Maradjunk in­kább annál a kiindulópont­nál, ami a huszonkét tábla megtekintése után a festő egyik képaláírásával is meg­fogalmazódik: mesélek ma- gamnak, A képek kapcsán. Ezeket a klsebb-nagyobb „hólyagocskákat” elképzelhe­tem a mikroszkóp alatt is, de kivetítve a világegyetem valamely tartományában is. Minden lehetséges, még mindez akár igaz is lehet. Realitás is van itt. az első holduias személyében és azokon a címlapterveken, ahol az emberi arc jelenik meg. persze azokkal a rend- kívüliséget jelző szín- és formai bejátszásokkal, ame­lyek alkalmasak a képzelet munkába állításához. A tárlaton kifüggesztett kiállítási katalógus is bizo­nyítja, hogy a Sci-fi iránt mekkora az érdeklődés. És azt is, hogy az irodalom és a film után a képzőművé­szek is megkedvelték ezt a témakört. Korga György színei alkalmasak arra. hogy az ólom és valóság közötti hidat megépítsék a képzelet számára. Farkas András Tanácskozik a játékfilmszemfe zsűrije Amikor e sorok eljutnak a kedves olvasóhoz, Buda­pesten, a Royal Szálló ét­termében éppen tanácskozik a XIII. magyar játékfilm­szemle zsűrije, A Tökei Fe­renc akadémikus elnökleté­vel ülésező zsűri nyilvóno? vitán Ismerteti álláspontját s az elhangzott hozzászólá­sok, észrevételek után ala kítja ki Végleges döntéséi E döntés eredményét hir­detik ki ma este, amikor is eldől a díjak sorsa, A pén­teki programban este fél nyolckor szerepel a fődíjas film vetítése. Természetesen e díj odaítélése nem köto- lező, csak adható. A játék­filmszemle klubjában el is hangzott egy olyan megfo­galmazás, hogy vajon ab­ban az évben, amikor a filmkritikusok nem találtak egyetlen magyar filmet sem díjra alkalmasnak. lesz-e fődíjas filmje a XIII. ma gyár játékfilmszemlének. Nos. az aggodalom any oviban nem jogos, hogy r filmkritikusi díj odaítélése kor figyelembe vett alkotá­sokon kívül tizenegy olyan magyar ftlm szerepel a szemlén, amely most került első ízben a közönség elé S bár mindenféle előzetes esélylatolgatás nem több mint egyéni ízlésen alapuló jósolgatás, úgy tűnik, az új­ságíró nem követ el túl nagy hibát akkor, ha a jó filmeket szerető nézők fi­gyelmébe ajánlja Sándor Pál Ripacsok és Kása Ferenc Mérkőzés című filmjeit. Ami a színészi alakításo­kat illeti, van miből válo­gatnia a zsűrinek. A ma­gyar művészeken kívül két lengyel színész alakítása feltétlen figyelmet érdemel: Palicja Jachiewicz Köm Fe­renc filmjében, Z: lunt Malanowitz pedig Gál Ist­ván Cserepek cfmű alkotá­sában nyújt maradandó ala­kítást. CSÜTÖRTÖKÖN: DRAMATURGIA AZ ÓKORBAN Színháztörténeti korszakokról Egerben Bér Egernek nincs önál­ló színtársulata, megnőtt az érdeklődés a városban ez iránt a művészeti ág iránt. Ezért a Megyei Művelődési Központ és a TIT Heves me­gyei Szervezete előadássoro­zatot szervezett ismert szak­emberek részvéteiével. Tegnap, csütörtökön délután öt órakor került sor az első ilyen alkalomra. Honfi Ka­talin, a Színháztudományi In­tézet munkatársa beszélt a színjátszás kezdetéről, a görög és a római kor ilyen jellegű törekvéseiről, az ókori dramaturgiáról. A nagy sikerű estet ebben a hónapban, 26-án követi a második rendezvény: dr. Bécsi Tamás a középkori színjátékok világát idézi föl, a nagy misztériumjáté­kok, moralitások időszakát. Ezzel nem zárul le a törté­neti visszapillantás; március 12-én Székely György a re­neszánsz színházról és drá­máról tájékoztatja az ér­deklődőket, elemzi Shakes­peare máig terjedő hatásá­nak okait, Ugyancsak már­ciusban Honfi Katalin tér vissza, s a commedia dell'- arte műhelytitkaiba vezeti be a hallgatóságot. Április 16-án FAbert János követke­zik, aki a francia klasszi­cizmus színházáról, Pác iné­ról, és CorneiHe-röl ad kör­képet. Ö avatja be a közön­séget Sztanyiszlavszkij és Bertolt Brecht munkásságá­ba, ami annál érdekesébb,' mivel a Gárdonyi Színház­ban A szecsuáni jólélek cí­mű darabot láthatják az egriek. Ez április 23-án következik. Napjaink Szín­házi irányzatairól Koltai Ta­más nyújt áttekintést má­jus 14-én, s az előadássoro­zatot Szigeti Gábor zárja, aki az egyetemes törekvések magyar vetületére emléke­zik. Bár a rendezvényekre bérletet bocsátottak ki, az egyes foglalkozásokra jegyet is lehet váltani. Uj műsorok a rádióban Tavasztól újabb műsorok gazdagítják a rádió politikai adásainak programját. A hallgatók informálódási igé­nyének további kielégítésé­re újabb 3 perces híradás hangzik fel majd naponta 11.30 órakor a Petőfi adón. Módosul a Déli krónika. Az információs műsor az ed­digi programmal összeötvöz­ve, zenébe ágyazva, hazai és külföldi tudósításokkal fris­sítve jelentkezik. A szocia­lista országok Idei pártkong­resszusaihoz kapcsolódva Vonzások és változások cím­mel sorozat kezdődik. Az adások a baráti országok gazdaságpolitikájáról, gaz­dasági helyzetéről számol­nak be. A testvéri országok életének jobb megismerését szolgálják azok a kerekasz- tal-beszélgetések, amelyek Hogyan él a mai falu?, Csa­ládtervezés. Közgazdászok- menedzserek, Mások-e a mai fiatalok? címmel havonta jelentkeznek a rádióban. Gazdasági témát vizsgál majd az Exportképes ter­mék című sorozat. Az a vé­leményem a címe annak az adásnak, amely azt boncol­gatja: ki mibe és miért akar beleszólni a gyárkapun belül. A többet ésszel cí­mű műsor rendszeresen megjelenő rovataiban az ész­szerű, a takarékos gazdál­kodást népszerűsíti; az en­nek ellentmondó jelenségek okait kutatja. A nőm, de mégis mély iró­niáját ... Ennyit juttatott nekem a sors; beérem vele, irodal­márgőg és pökhendiség nél­kül, viszonylag megbékéltem tivitéselméletihez, vagy a Bohr-féle atommodellhez fogható; s ez nem más, mint a zippzár (vagy a legújabb ortográfia szerint; cipzár). E zseniális szerkezet mű­Gőmöry Albert: Z ippzär O kos ember viszonylag rövid gondolkodás után készségesen belátja, hogy agyának befogadóké­pessége vége«; korunkban már régen leáldozott az egyetemes szellemek, a poli­hisztorok napja; menthetet­lenül a specializálódás felé haladunk: a világon fölhal­mozott hihetetlen mennyisé­gű ismeretanyagnak csupán egy morzsányi részét, sze­rény töredékét tudhatjuk magunkénak. Bevallom: mindabból, amit az alma materben ál­dozatkész munkával igyekez­tek a fejembe tölteni, úgy­szólván alig maradt meg va­lami, s lovaglásén elisme­rem, hogy ez nem a felké­szült és lelkes pedagógusgár­da számlájára írandó; szin­te mosolyra késztető tudat­lanságom eredetét önnön megátalkodottságomban kell keresni. Képtelen vagyok például fölfogni a Heisen- berg-féle bizonytalansági re­láció lényegét, sejtelmem sincs róla, mi a differenciál­ás integrálszámítás, mire való a Mengyelejev-féle periódu­sos rendszer, nem tudom, mi a gyökvonás; tisztelettel bámulok egy logarlécre, de legfeljebb vonalzónak tud­nám használni­Mégsem vagyok elkesered­ve. Vigasztalom magam az­zal a gondolattal, hogy vala­mi azért mégiscsak rámra­gadt; mondjuk, ha olvasok, át tudom érezni egy vers­sor kivételes szépségét, egy jelző semmi más szóval nem helyettesíthető pontosságát, egy nyelvi szerkezet logiká­ját, egy mondat áttetsző, fi­MftL február iá., péntek JJ hiszen változtatni úgysem tu­dok rajta. A konszenzus híve vagyok tehát: éljünk békében egy­más mellett, mi, az élet hu­mán- és reálszakösai, mint egykoron a jeles gimnázium­ban, ahol létem és működé­sem a tanári kar egyik fe­lének számára a ’ pedagógia csődje, a másik csoport sze­mében pedig önigazolásra is alkalmas eredmény volt. Bele is tudnék törődni ebbe a helyzetbe, ha nem birizgálna, mint valami go­nosz kis manó. egy gondolat, ami megkérdőjelezi ezt a szép fejtegetést, miszerint: ti ott, mi itt; mi tudjuk a négy alapműveletet, ti tudtok írni és olvasni, ez a világ rendje; van valami halvány sejtelmünk egymás világáról, s ez éppen elég a békés egy­más mellett éléshez.., Ez a gondolat pedig a kö­vetkező: én még annál is korlátoltabb vagyok, mint ahogy az előbbiekből kide­rül; tudniillik képtelen va­gyok fölfogni valamit, ami szavahihető emberek állítása szerint még az egykarú eme­lő működési elvénél is egy­szerűbb. Ez a valami a huszadik század találmánya; tanulat­lan koponyámban időnként olyan gondolatok kavarog­nak, hogy jelentőségében legfeljebb, az eins beim pia. ködési mechanizmusét évti­zedek óta szeretném megér­teni. de nem megy. Elmagya­rázhattam már magamnak többek között a műszaki tu­dományok jeles kandidátu­sával, gimnazista lányom­mal, és még sok mindenki mással; de minden remény nélkül, mert az eredmény csak az volt, hogy ők meg­döbbentek, amiért nem ér­tem, én meg megdöbbentem, hogy ők értik. Valami azért felderengett: az egyik oldalon kis mélye­dések, a másikon sok-sok kiálló kis bigyó, olyan fél­gömb alakú izék; ezeket egy csinos kis kocsi, vagy mi az ördög, egymásba préseli; így zár. Ezt fejcsóváló hitetlen- kedései tudomásul vettem, de ezzel vége is volt. Meg­maradt a kérdés: hogyan nyílik ki? S ezt, már senki sem tud­ta elmagyarázni. (A hiba persze ismét bennem kere­sendő.) ) Be kellett látnom: a zipp­zár misztériumába sohasem fogok belelátni, akárcsak — mondjuk — a maghasadásé­ba. mégis sokkal gyakrabban gondolok rá, mint az utób­bira. S nemcsak azért, mert hu­mánusabb valaminek érzem; mert például, megnyugvással tölt el az a tudat, hogy a zippzárat nem lehet háborús célokra. tömegpusztításra felhasználni, hanem azért is, mert egy embert feltételez, egy valamikor élő hús-vér embert, akinek nevét — tu­domásom szerint — nem je­gyezte fel a hálátlan utókor; az általam föl lelhető lexiko­nok legalábbis semmiféle felvilágosítással sem szolgál­nak. tiszteletre méltó szemé­lyéről. E tekintetben tehát csak feltevésekre vagyok utalva, őszintén szeretném, s min­denképpen illendőnek tarta­nám, ha a zippzár feltaláló­ját. bizonyos Zipp úrnak torták volna, akinek neve ilyen módon a világ végeze­téig fennmarad, hiszen a vi­lág — amelynek végezetéről nem szívesen elmélkedek — manapság már talán létez­ni sem tudna e furcsa zár nélkül, amelyet titok leng körül, nem úgy, mint más­fajta zárak, például a gomb, a tolózár (rigli), a lakat, a kaloda, a bilincs, a kurtavas, a keresztpántokkal rögzíthető nehéz vasajtó egyszerű kép­letét. Szeretném tudni azt is, milyen volt Zipp úr; nyakig­láb, szikár, szemüveges tu- dósforma, vagy piknikuS sörissza, afféle gemütlich ezermester, aki egyedül bő- rözi otthon a vízcsapot; sze­retném tudni, hogy hosszú elméleti kutatómunka és ki- sérletsorozat után jutott el a megoldásig; vagy netán lá­tomás révén, amikor is hir­telen megvilágosodott előtte valami, mint Saulnak a da­maszkuszi úton. Szeretném tudni, hogy volt-e felesége, s ha volt, hogyan közölte ve­le a nagy pillanatban, ami történt; a kádból kipattanva hörögte-e: heuréka, vagy egy kissé kapatosán hazatérve azt motyogta-e: anyukám, ma este vaddisznósültet eszünk áfonyával, mert fel­találtam egy micsodát, ami talán hoz egy kis pénzt a konyhára.., Szóval szívesen képzelném el mindezt, de lehet, hogy egy szép napon majd felvilá­gosít valaki, hogy a zippzá­rat tulajdonképpen < senki sem találta fel; e szerkezet­nek nincs ’ megnevezhető szellemi atyja, maga az em­beriség jött rá, mint a tűz­re, a kerékre, a szőlő- és bortermelésre, a dohányle­vél felhasználhatóságára; mint az összes egyszerű cso­dára, amely dolgok nélkül sivár és unalmas, úgyszól­ván elképzelhetetlen lenne az élet, Ha ez bebizonyosodna, saj-: nálnám, hogy le kellett mon­danom Zipp úrról, de azért a művet változatlanul hasz­nálnám, mint az élet nélkü­lözhetetlen rekvizitumát, és gyakran gyönyörködnék egy­szerű zsenialitásában. S köz­ben szívből örülnék annak,' hogy a zippzárat, bár minő­sége helyenként és időnként változó, még nem sikerült hamisítani — talán, mert nem lenne kifizetődő — és így lényegében még mindig az, ami a kezdet kezdetén; nem távolodott el genotípu­sától. Néha azonban szoronga­tták: felbukkanhat valarhi- kor egy randa fráter, egy go­nosz ellendrukker, aki sá­táni indulatoktól vezérelvé ráíratná a zippzárra, hogy káros az egészségre, vágy még ennél is sötétebb szán­dékokkal elfajzott lelkében, bandájával karöltve létre­hozná egy olyan változatát, amely minőségét, ami melles­leg nincs, csak egy évig őr­zi meg, hogy aztán kezét dörzsölve kajánul hahotáz- zon: ettől is sikerült elvenni a kedvünket; a bor fejedel­mi zamat«, a kékesen go- molygó füst nemes illata után ettől a hétköznapi cso­dától is megfosztottunk. Ha borús órákban ilyes­,mi jutna az eszembe, az élét humán tagozatából a reál­tagozatba kívánkoznék át; műszaki problémák kezde­nének foglalkoztatni a ma­gam álmodozó — és termé­szetesen laikus — módján: egy elmés szerkezetről áb­rándoznék, amelynek segít­ségével az összes randa frá­tert, ellendrukkert, csoda- tiprót, íllúziórombolót, öröm­gyilkost egyetlen villámgyors mozdulattal föl lehetne húz« ni. Vagy le.., S -ha néha ezzel a gondos lattal aludnék el, konnjasbäi lenne. az álmám.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom