Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-11 / 35. szám

KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Szádot Luxemburgban LASSAN KÉT EVE, HOGY HOSSZÚ VAJUDAS után tető alá hozták az egyiptomi—izraeli különbé­két, az azóta Camp David-i megállapodásként emle­getett egyezséget. Szadat, egyiptomi elnök felhasz­nálja az alkalmat, hogy az évforduló küszöbén ismét ráirányítsa a figyelmet a különalkura. Annál is in­kább, mert Camp David tulajdonképpen három politikusra épült: az azóta eltávozott Carterre, az alighanem végzetesen megingott Beginre és az arab világban szinte teljesen elszigetelődött Szadatra. Az elmúlt két évben az is nyilvánvalóvá vált, amit a szocialista országok annak idején Camp Daviddel összefüggésben a többi között kifogásoltak: a meg­állapodás a közel-keleti rendezés legalapvetőbb kér­désében, a palesztinok sorsában semmiféle megnyug­tató megoldást nem hozott. SZADAT MOST LUXEMBURGBAN az Europa­parlament fórumán, majd szerdától Franciaországban igyekszik megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, vagyis tisztázni a maga szerepét és kioktatni part­nereit, hogy miként közelítsék meg a közel-keleti rendezést. Az egyiptomi elnök legfőbb célja az, hogy lebeszélje a „tízeket.” valamiféle Camp Daviddel el­lentétes kezdeményezésről. Tavaly a közös piaci ve­zetők kétszer is kifejtették álláspontjukat, kiállva a palesztinok önrendelkezési joga mellett, s azt java­solták, hogy a rendezésről folytatott tárgyalásokon kapjon helyet a Palesztin Felszabadítási Szervezet. Szadat számára ez elfogadhatatlan, ö ugyanis — a tel-avivi véleményekhez közelítve — úgy véli, hogy elegendő, ha a tárgyalásokon a palesztinokat az Iz­rael által megszállt területen élő arabok képviselik. Ami pedig Jordánia bevonását illeti, Szadat saját presztízsét félti Husszein királytól. Nyugat-Európa most súlyos dilemma elé került. Vagy „szót fogad” Szadatnak és módosítja elképze­lését a közel-keleti kezdeményezéssel kapcsolatban, vagy kitart álláspontja mellett, s szembekerül a különalku három aláírójával: az USA-val, Izraellel és Egyiptommal. Az első megoldást választva az arab világot haragítják magukra, ami esetleg az olajszállítások mérséklését vonhatja maga után. A másik megoldás miatt viszont Washingtonban nehez­telnének. ANNÁL IS NEHEZEBB A DÖNTÉS, miután Reagan kormányzata sem alakította még ki a közel- keleti irányvonalát. Előfordulhat, hogy az új ame­rikai adminisztráció megvárja az izraeli választások eredményeit, s csak utána dönti el, mi legyen a Camp David-i szerződés további sorsa. GYAPAY DENES Befejezte munkáját a LEMP KB nyolcadik teljes ütése Erősödnie kell a józan ész frontiénak Az új kormányfő: Wojciech Jaruzelski Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: Varsóban hétfőn a késő esti órákban fejezte be mun­káját, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságénak nyolcadik teljes ülése. A tanácskozáson két napirendi pont szerepelt: a Politikai Bizottság referátu­ma „A párt feladatairól a szakszervezetek tevékenység gének és szocialista jellegé­nek formálásában”, illetve tájékoztató a Politikai Bi­zottság munkájáról. A ta­nácskozáson Stanislaw Ka­nja, a Központi Bizottság első titkára elnökölt, s a be­számolók megvitatásában 25- en szólaltak fel. A vita után a Központi Bizottság határozatot hozott az első napirendi pont té­makörében. A Politikai Bizottság ja­vaslata alapján a LEMP KB teljes ülése határozatot ho­zott arról, hogy megfosztja Központi Bizottsági tagságá­tól Zdzislaw Legomskit, Francisxek Kaimot. Henryk Rechowiczot és Andrzéj Bor- kowskit, A testület elfogadta Zdzislaw Grudzien, Zófia Grzebisz-Nowicka. Jadwiga Lokkaj és Jerzy Zasada KB- tagságáról vaió lemondási kérelmét. A Központi Bizottság tu­domásul vette, hogy Józef Pinkowski, a Politikai Bi­zottság tagja lemond mi­niszterelnöki tisztéről. A Központi BiaOttság úgy ha­tározott. hogy a szejm leg­közelebbi plenáris ülésén Wojciech Jaruzelskit, a Po­litikai Bizottság tagját, had­seregtábornokot javasolja kormányfőnek. Lengyelország helyzetének Stabilizálására, á normális munka helyreállítására szó­lított fel Stanislaw Kania, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságénak első titkára, aki a tanácsko­zás eredményeit összegezte zárszavában. Emlékeztette a munkásokat arra, hogy ők az ország vezető ereje, az ő kezükben van a nemzeti va­gyon jelentős része, meg kell akadályoznak az anarchiát, mindent meg kell tenniök. hogy visszatérjen a munka normálig ritmusa. A paraszt­sághoz fordulva hangoztatta: a lengyel falunak, a népha­talommal való széles körű együttműködés színterévé kell válnia. ..Lépjünk fel együttesen a paraszti ön­kormányzati szervezetek szétzilálására irányuló tö­rekvések ellen" — mondotta, majd az értelmiséget is ar­ra szólította fel, hogy min­den tudását, alkotó képessé­gét latba vetve működjék együtt a nehéz helyzet meg­oldásában, a társadalmi élet, a gazdálkodás jobb megszer­vezésében. A fiatalokat em­lékeztette arra, hogy az anarchia zsákutcába vezet, és arra kérte őket. hogy le­gyenek társak a párt harcá­ban, tevékenységében. A fegyveres erők tagjaitól, a rendfenntartó erőktől azt várja a párt, hogy „Hűen őrizzék ez ország független­ségét. a lengyel nép forra­dalmi pjttmáfivoit. Minden­kinek tudnia kell: úgy vé­delmezzük a szocializmust, ahogyan l-engyelország füg­getlenségét". Kenia rámutatott: erősöd­nie. szélesednie kell a józan ész frontjának, s fokozott fe­lelősségérzetre van szükség minden, az ország sorsát be­folyásoló kérdésben. A párt a szocialista meg­újulás következetes, átgon­dolt irányvonalát követi. Eközben »ok sürgető feladat vár rá és az államra. „Meg kell győznünk az embereket, hogy a lépten-nyomon fel­bukkanó, különféle célú sztrájkok közös érdekeinket veszélyeztetik, a megújulási folyamatot a törvényesség medrében kell tartani". Az a cél, hogy a megújító tevé­kenység nyomán érős politi­kai, társadalmi, gazdasági és állami struktúrák jöjjenek létre. Nem lehet helye az anarchiának, még kell szün­tetni egye* megnyilvánulá­sok szocialistaellenes forrá­sait A LEMP KB első titkára ezután a párt és az állam iránti teljes bizalom vissza­szerzéséről beszélt, aminek érdekében határozottabban kell törekedni a társadalom ilyen értelmű aktivitásának fokozására. Meg kell gyorsí* tani a gazdasági reform elő­készítését. és azokat a re­formintézkedéseket, ame­lyeknél ez lehetséges, mi­előbb életbe kell léptetni. Kania szólt az SZKP kö­zelgő XXVI. konaiesszusá- ról, amelyből a LEMP is le fogja Vonni a következteté­seket. Emlékeztetett arra, hogy milyen jelentős segítsé­get kap Lengyelország a szo­cialista országoktól, főként a Szovjetuniótól, majd arra fi­gyelmeztetett: ..barátaink nem fognak továbbra is megérteni bennünket, ha ká­oszba merülünk”, A Központi Bizottság ne­vében valamennyi, párttag­hoz fordulva kijelentette: a párt és az állam nehéz Idő­ket él át. „A hatalomért fo­lyik a harc". Különféle pró­bálkozások irányulnak arra, hogy meggyengüljön a párt pozíciója és szerepe az ál­lamban és a társadalomban. Mozgósítani kell a gazdaság minden erejét, le kell győzni a káoszt, biztosítani kell az új szakszervezetek szocialis­ta jellegét, el kell szigetelni a szocializmus politikai el­lenfeleit. le kell zárni az utat mindenfajta ellenforra­dalmi tendencia, próbálkozás előtt. ,.A harc időszakát éljük, a pártnak össze kell gyűjtenie minden erejét a nyugalom megteremtése érdekében, Minden párttagnak ehhez a rendkívüli helyzethez kell igazítania tevékenységét” — mondotta Kania, majd rá­mutatott: nem szabad en­gedni, hogy lazuljon a párt­fegyelem, azt pedig végképp nem, hogy a párt „cselekvés­re képtelen vitaklubbá ala­kuljon”. Minden párttag és pártszervezet érezze át a fe­lelősséget azon a területen, ahol tevékenykedik. A párt­tagok lépjenek fel „a pusz­tító sztrájkok ellen, amelyék az egész társadalom, a mun­kásosztály érdekeit veszé­lyeztetik”. „Nem lehet a párt tagja az, aki politikai jellegit sztrájkban vesz részt” — je­lentette kt a LEMP KB el­ső titkára. Harc háztól házig A budapesti csata emlékezetére ÜSZKÖS FALAK, KIÉ­GETT HAZAK, leomlott homlokzatok, a város két részét elválasztó Dunába ros- kadt hidak, a villamosvasút leszakadt vezetékei, a leg­szélesebb főútvonalakat is eltorlaszoló törmelékhalmok, égő nagyvárosi paloták — az archív képek nem adhatják vissza, mit szenvedett és ho­gyan pusztult el Magyaror­szág fővárosa az 1944. kará­csonytól 1945. február 13-ig, vagyis a több mint hat hétig tartó ostrom alatt. Buda és Pest már akkor is több mint másfél millió ember lakhelye volt. Hitler, amikor 1944. november 23- án kiadta a parancsot, hogjy a magyar fővárost „háztól házig vívott harccal” kell védeni, egyben hozzátette, hogy semmiféle tekintettel nem szabad lenni a lakos­ságra és a lakónegyedekben okozott károkra. Ezt a pa­rancsot a város védelmének parancsnoka. Pfeffer-Wil- denbruch SS-tábornok és cinkostársa, a magyar Hindy altábornagy teljes mértékben és szó szerint végrehajtotta. Pedig mindketten tisztában voltak azzal, hogy a végső­kig folytatott budapesti har­cokkal csak késleltetni le­het Bécs elestét, majd a ©HÜ IMI. február 11* szerda háború befejezését. Edmund Veesenmayer, a „birodalom teljhatalmú magyarországi megbízottja" ebből sem csi­nált titkot, mondván: „Nem törődünk vele, ha Budapest tízszer is elpusztul, ha ezzel Bécset védeni tudjuk”. És azzal sem törődtek, hogy a körülzárt főváros lakossága úgyszólván teljesen élelmi­szer nélkül, nagyon csekély tartalékokkal nézett az ost­rom elé. Ha aggódtak, csak azért, mert az éhezők felke­lésétől tartottak. Budapesten számos parti­záncsoport működött ugyan, de általános vagy akár szé­lesebb körű összecsapásokra nem került sor. A nyilas banditák gátlástalan terror­ja — sok ezer áldozat árán — eleve elejét vette minden ilyen akciónak. A város la­kóinak egyetlen reménye le­hetett: a szovjet katonák, akik házról házra, épület­tömbről épülettömbre küz- dötték magukat előre, mi­előbb elérik és felszabadít­ják őket is. Csakhogy idő­közben a hitleristák több száz megerősített ellenállási gócpont kiépítésével nagyon megnehezítették a támadó csapatok dolgát, amelyek a lakosságot és az értékes épü­leteket kímélve eltekintettek a romboló nehéztüzérség al­kalmazásától. Annak ellené­re, hogy a fasiszta hadveze- tőség gáládul meggvilkoltat- ta a város harc nélküli át­adására felszólító ultimátu­mot átadó két szovjet»parla­mentert, a megtorlástól el­tekintenek. mert azok súlyo­san érintenék Budapestet és lakóit. BAR A SZOVJET HAD­VEZETÉSNEK nem Magyar- ország volt a fő támadási iránya, hanem ebben az idő­ben az Oderánál már a Ber­lin elleni általános támadás­ra készültek elő, Budapest mielőbbi bevétele fontos volt számára. Ugyanazon okok­ból, amelyek miatt Hitler még a keleti hadszíntérről, Berlin alól is elvont csapa­tokat, hogy megpróbálja Bu­dapest „felmentését”, vagy legalábbis a város elestének késleltetését. Amikor Gude- rian tábornagy, a Wehrmacht vezetési törzsének főnöke úgy vélte, hogy a még rendelke­zésre álló legütőképesebb alakulatok közé tartozó 6. SS-páncéloshadsereget nem Magyarországon kellene be­vetni, hanem inkább a már erősen fenyegetett Berlintől keletre összpontosítani. Hit­ler leintette: „Ha ön nem kap üzemanyagot, páncélosai leállnak és a repülőgépei; nem tudnak felszállni. Ezt csak be kell látnia.” Gude- rian háború után megjelen­tetett emlékiratában annyi­ban igazolta egykori vezéré­nek döntését, hogy feljegyez­te: „Fűtőanyagüzemeink többségének kiesése a német vezetést az osztrák zisters- dorfi és a magyarországi ba­latoni (értsd: zalai, a szerk.) földgázlelőhelyekre korlá­tozta. Ez részben magvaráz­za Hitlernek az egyébként érthetetlen elhatározásai, hogy a nyugaton felszabadult erők zömét Magyarországra irányította ...” Igv került sor a makacs védekezésre, a háromszori, egyenként is nagyon erős „felmentési kísérletekre” és ezért kellett Budapest la­kosságának olyan sokat szen­vednie. a szép fővárosnak elpusztulnia. Budapesten oly mérhetetlen emberáldozat­tal a maradék olajért har­coltak, amelyet a Budapest —Bécs—Graz hadászati há­romszög megtartásával tud­tak még egy ideig biztosíta­ni. Német hadtörténészek szerint 1945. januárjában a hitleristák rendelkezésére ez­zel együtt csupán 5fl ezer tonna gépkocsi- és 12 ezer tonna repülőbenzin állt, az 1944. nyári havi 185. illető­leg 192 ezer tonnával szem­ben. NAGYON NAGY ÁRAT FIZF.TTEK a hitleristák ezért a makacs, pusztító vé­delemért és az esztelen „fel­mentési” kísérletekért. 1944. október 29. és 1945. február 13. között csupán a magyar főváros felszabadításában részt vevő egyik hadsereg- csoport. a 2. Ukrán Front csapatai 144 285 ellenséges katonát és tisztet semmisí­tettek meg. 11 064-et pedig foglyul ejtettek. Ezenkívül megsemmisítettek. illetőleg zsákmányoltak 1485 harcko­csit és rohamlöveget, 1519 löveget, 301 aknavetőt. 4798 géppuskát és 483 repülő­gépet. Budapest ostromának elhú­zódását a hitleristák magyar bérencei, a nyilasok azért üdvözölték olyan lelkesen, mert ezzel néhány hétig még lártott a pünkösdi királysá­guk, amely egyébként is csak az ország kisebbik ré­szére. a nyugati megyékre terjedt ki. Szálasi és bandája azzal is áltatták magukat, hogy amíg a főváros leg­alább részben a hitleristák és formailag a hátrahagyott magyar nemzetiszocialista „kormánybiztos” kezén van, addig ők az urak az ország­ban. Az új, demokratikus Ma­gyarország megteremtésén fáradozók számára azonban nem jelentett akadályt, hogy a demokratikus nemzeti meg­újulás kormányét Budapes­ten nem lehetett megalakí­tani. Mint egykor Kossuth Lajos és párthívei, ők is Debrecent választották a nemzetgyűlés színhelyéül. In­nen jutott el Budapestre is — történetesen éppen abban az órában, amikor az első szovjet egységek felszabadí­tották az első városrészeket, vagyis 1944. karácsony esté­jén — a rádió útján az ide­iglenes nemzetgyűlés szózata. Budapesten még folytak a harcok, amikor a Tiszántúl népe gyűjtést kezdett az éhező Budapest megsegíté­sére. NEM SOKKAL AZ OR­SZÁG teljes felszabadulása után Budapestre költözött az ideiglenes nemzeti kormány. Egy sokat szenvedett ország elpusztított fővárosából is­mét főváros lett. Akkoriban festette valaki egy romos budai ház falára Budavár visszafoglalóinak 1849-es jel­szavát: „Él a magyar, áll Buda még!” Pintér István Ai el nem kötelezettek plénumán Az iraki-iráni viszály Az el nem kötelezett moz­galom első számú feladata az iráni-iraki fegyveres vi­szály rendezése — jelentette ki Isldoro Malmlerca Peoli kubai külügyminiszter az Üj-Deihiben folyó értekezle­ten. Az el nem kötelezett or­szágok külügyminisztereinek plénuma és a záróokmányon munkálkodó szerkesztő bi­zottságok kedden egész na­pon át üléseztek. Malmierca, aki a plénumon beszélt, hangsúlyozta, hogy Iraknak és Iránnak egyaránt az iga­zi ellenség ellen kellené küz­denie. Majd egy másik alap­kérdést érintve aláhúzta: az el nem kötelezett országok­nak szilárdítaniok kell egy­más közötti kapcsolataikat. Mohammed Szeddik Ben- jahia algériai külügyminisz­ter sürgette a részt vevő or­szágokat, hogy erőteljesen Utasítsák el a tagállamok bé­kéje elleni fenyegetéseket,' Fellépett az el nem kötele­zettek területén levő katonai támaszpontok ellen. Abdel Malim Khaddam, Szíria kül­ügyminisztere kifejtette: szükségesnek ítéli, hogy a mozgalom lépéseket tegyen Egyiptommal szemben. Éz az ország — hangoztatta — nem felel meg az el nem kötelezettség elveinek, mint­hogy Egyiptomot és az Egye­sült Államokat katonai egyezmény fűzi Össze. Számos felszólaló — kö-; zöttük Mozambik külügymi­nisztere — érintette a pre­toriai fajüldözés kérdését, szolidaritásra szólítva fel az el nem kötelezett országnkat és az egész világot a dél- afrikai és a namlbial felsza­badító erőkkel. BUDAPEST Az MSZMP Központi Bi-i zöttsága meghívására ked4 den Budapestre érkezett a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának kül­döttsége losif Banc. a Poli­tikai Végrehajtó Bizottság tagja, a KB titkára vezeté­sével. A küldöttséget a Fe­rihegyi repülőtéren Győri Miklós, a Politikai Bizott­ság tagja, a KB titkára fo­gadta. MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége mély megrendüléssel közölte, hogy 1981. február 7-én, szolgá­lati kötelessége teljesítésa közben repülőgép-szeren­csétlenség során életét veszr tette Emil Szpiridonov ten­gernagy, a szovjet csendes­óceáni flotta parancsnoka, és Vlagyimir Szabanyejev al- tengernagy, a csendes-óceá­ni flotta politikai főcsoport- főnöke. VARSÓ A Lengyel Legfelsőbb Bí­róság kedden megvizsgálta azt a fellebezést, amelyet a „Földművesek független ön­kormányzatú szakszervezeté­nek” alapító bizottsága nyúj­tott be, miután a varsói vaj­dasági bíróság elutasította a szervezet bejegyzési kérel­mét. A Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta a varsói bí­róság döntését és rámuta­tott: az érvényes jogszabá­lyok értelmében a szervezet nem tekinthető szakszerve­zetnek, s így nem vonatkoz­tatható rá az új szakszerve­zetek bejegyzéséről szóló ál­lamtanácsi rendelet sem. BELGRAD Helmut Schmidt kancel­lár meghívására ' Veszelin Gyuranovics, a jugoszláv kormány elnöke ke idén há­romnapos hivatalos látoga­tásra az NSZK-ba utazott»

Next

/
Oldalképek
Tartalom