Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-05 / 30. szám
I AZ EGRI GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZBAN Brecht: Á szecsuá jólélek avagy, ha az istenek, a színészek és a rendező összefog Szinikritika - kritika nélkül Először Is nem megy fel a függöny. És a végén nem megy le. Nem azért, mert kulturális életünk anyagi gondjai miatt immár színházi függönyre sem telik, hanem mert Sdecsuánban nincs függöny. A szecsuáni jólélek történetét nem lehet úgy elmesélni, hogy felmegy a függöny és — kezdődik. Vagy a függönyt kezelő szakmunkás megfelelő idejű közbeavatkozása nyomán leereszkedik az, jelezvén, hogy itt a vége. Mert a szecsuáni jólélek történetének nincs se eleje, se vége, minthogy a rosszaságnak és a jóságnak sincs sem kezdete, sem vége. Készült e dráma Bertolt Brecht által legelsősorban azért, mert abban bízott velünk, a nézőkkel együtt: a rossznak egyszer majd függönnyel, vagy anélkül, de vége lesz. De hát ez már a bizalom, az optimizmus, az előretekintés és nem a színpadi történés, a dráma — azazhogy a példázat 2 résben — kérdése. Mindenesetre Berto* Brecht utolsó játékai között ismét és szerencsesén felhasználva egy mesés, távol- keleti történetet, ismét és szerencsésen irt még egy rendkívül agitatév daaabot, amelyet egyaránt ei lehetne játszani, vagy hogy inkább el lehetett voi«a játszani egy hajdanvolt kiscsoportos politikai gyűlése, fehníágo- sító előadásként és ei a színpadon. magával ragadó színi- játékként. Meseként inkább, amelynek mint minden igaz és jó mesének, tanulsága is van. Méze, hogy ínyünk élvezze édességét, hihetetlen hősed, hogy efhigy- gyük, igenis ők a hihető- ek, s hihető szereplői, hogy elhiggyük róh*k, ők a hihetetlenek. Sen Te az egyre setejSlesebb „áruját” a sarkokon kínálgató testkereskedője Szecsuánnak valami csoda folytán pénzhez jut. Nem is kevéshez. És ezt megszimatolván, Szecsuán minden apraja-nagyja, szegénye, söpredéke, így vagy úgy, rokonként, vagy csak kunye- rálóként, férj jelöltként, vagy háztulajdonosként a nyakába zúdul, testéből, pénzéből rész* jussolni akarván. Sen Te egyike, ha nem az egyetlen, ama jólelkeknek Sze- csuánban, aki nem tud nemet mondani, és így aztán gyors ütemben zuhan vissza a pénztelenség, a nincstelen- ség és az utcasarok mélységei felé. Mert hogy jólélek. S mert, hogy olyan jólélek, a léhűtők általa még léhű- tőbbek, a szerencsétlenek még tehetetlenebbek, a csirkefogók még csirkét fogóbbak és a kiszipolyozó gazdagok még gazdagabbak lesznek. Az istenek nem tudnak mitévők lenni. a* i. es&árték Azért jöttek ugyanis a földre, hogy találjanak egy jóleiket, egy igaz embert, akiért megmenthetik — no nem Szodomát vagy Gomo- rát — az istenek világának hitét az emberben. És akkor itt van ez Sen Te, aki jólélek, de miatta még gonoszabbak lesznek az emberek. Igaz. ott van ama másik Sen Te úr, aki ugyan lám megállítja az emberek gonoszságát, de maga is mily gonosz, kegyetlen eszközökkel. Hát melyikük a jó ember Szecsuánban? Mindkettő, azazhogy ez egy, mert Sen Te hol mint saját nagybácsikája, álöltözetben veszi védelmébe önmagát és környezetét a kemény lépéseivel. hol meg mint a nagybácsi húga osztja szét a nagybácsiként imént még újra visszaszerzett javait. Istenek, szerelem. lelepleződés, fény és fénytelenség, egekbe vesző díszletek, pillanatnyi megállás nélküli játék és mese és mese és mozgás és mozgás és zene, — színház az élete*! és élet a színházért. Mit kezd a színész. ha nincs jó rendezője? Mit. kezd a jó rendező, ha nincsenek jő színészei? És mit kezdenek mindvalamennyier. ha nincs mit rendezni, játszani, ha csak egy léggömböt kell mázolni tetszetősre, papír- maséból mozgó figurát formálni, s mént bábukat a sakkban, elrendezni azokat a színpadnak nevezett sakktáblán? Most volt színpadra való alkotás, amit meg fehetett rendezni, — igaz, „elrendezni” is. Volt játékhoz értő és a játékot nagyon komolyan vevő, ötletekből szinte kimerithetetten rendező, — úgy hívják, hogy Csiszár Im*re, — de lehetett volna akamok rendező is. „Szuverén” rendező. A színészt marfenetífigurának vélő, s a kitűnő színpadtérben — Szlávik István remeke — azokat marionettfiguraként is mozgató rendező. Csiszár még a mozgásokat, a lépcsőkön. a lajtorjákon való szédületes tempójú futko- sást is koreografáltatta a® ehhez is igen értő Somoss Zsuzsával, és nem átallotta a Kalmár Péter „vezette” kis kamaraegyüttest felültetni a színpadra. Azazhogy: odaüttetni Szecsuán egyik utcájának sarkába. És voltak, vannak természetesen a színészek. Mihályi Győző a szinte elasztikus mozgású Vang vízáros képében. Polgár Géza. mint az istenek ..brigádvezetője”. Sdilós Gáborral és Somló Ferenccel a paraszti fekete öltönyben megjelenő egyszerre reális és mesés triumvirátus. Újlaki Dénes az állástalan repülő, aki tudta, mert tudatos színész, hogyan kell igazi koktéllé keverni a mesét és a keserűen szép és szépségében is bizony keserű valóságot. És ott volt a színpadon, azazhogy e példázatban (2 részben) igaz példaként Tímár Éva. aki úgy érezte magát ebben a játékban, mint atso^aM a -espbogo sacfcé. kút alatt. Máté Éva, Csapó János, Horváth Zsuzsa, Matus György — és még a feléig sem jutottam a közreműködők, az alkotók, a játszók, a szórakoztatók, a bohócok, a színészek (tessék választani, úgyis mind igazi) felsorolásában. Szakács Györgyi jelmezei nem jelmezek voltak. A színészek társai. Sőt: önmaguk is játszottak. Volt olyan érzésem, hogy Csapó János jelmeze egymaga is eljátszhatott volna egy bolond, öreg szerelmest, hogy Újlaki Dénes csizmája magától is felkapaszkodik egy régirégi öreg repülőgép fülkéjébe. A szecsuáni jólétek azt példázza előttem, mint néző előtt, s előttem, mint a színházzal néha kötelességből is foglalkozó előtt, hogy a színház kollektív műfaj. Nincs rendezői, nincs színészi, nincs szerzői színház. Színház van. Amely a színpadból és a nézőkből áll. Ha ezt közhelynek tekintik, rezignálton kell megállapítanom, hogy a kedves olvasónak ififcéleieseu igaza van. Nem tudtam summázatként mást írni, mfnt egy közbe-: lyet. Amely azért igaz! Mmt A szecsuáni jólélek. Gywrkó Gém Tőrök fürdőmúzeum Pécseit Újabb török kori műemlékkel gazdagodik Pécs: helyreállítják Merni pasa fürdőjét és benne fürdömú- zeumot rendeznek be. A munka befejező szakaszába ért és még az idén megnyitják a látogatók előtt a romkertet, amely része lesz a város első sétáló Utcájának, az ódon hangulatú Sallai utcának. 1977 tavaszán közműépítés közben masszív kőfalakra bukkantak, amelyek — mint a szakemberek kiderítették — részben a középkori ferences templomhoz, részben a Merni pasa nevét viselő törökfürdőhöz tartoztak. A régészek feltárták a várostörténeti és kultúrtörténeti szempontból egyaránt jelentős romegyüttest, s- így lehetőség nyílt a műemléki rekonstrukcióra. Merni pasa fürdője az első olyan törökfürdő hazánkban, amely eredeti állapotban fennmaradt, s megőrizte legjellegzetesebb részleteit. Természetesen nem teljes helyreállítás történt, hanem csak annyira épitették újjá, hogy a látogatók számára szemléletessé váljék a négyszáz év előtti fürdő alakja, belső elrendezése és működési technikája. A feltárás során napvilágra kerültek az 1301-ben épült gótikus templom szentélyének alapjai is. A tér dísnbwk óla tán — a mostani barokk templom előtt — megjelölték a középkori falak helyét. A hazánkban páratlan műemléki együttesben ity módon három nagy művészeti korszak találkozik: a gótika, az iszlám és a barokk. (MTI) TIT-mérleg Hatvanban nagyobb műszaki érdeklődés kevesebb tanfolyam Az elmúlt évben S76 tudományos előadás hangzott el Hatvanban és a környező települések különböző intézményeiben. A társadalomtudományok közül is a művészeti tartalmú előadások a legnépszerűbbek, de több előadó foglalkozott különböző műszaki témakörökkel, amelyek szintén nagy érdeklődésre tartottak számot.. A jövő feladatának tekintik, hogy a természettudományi ismertetések iránt megfelelően felkeltsék az érdeklődést. Nagy sikert aratott a TIT- stúdió kiállitássorozata. Csökkent az érdeklőd»»« # különböző tanfolyamok iránt. (Tavaly mindössze kilenc működött). A szárny vetés során elhangzott, hogy a nyelvtanulás nem örvend valami nagy népszerűségnek. Igaz, ebbén közrejátszhat: a nyelvórák költségei igen magasak. A jövőben az üzemek, vállalatok több anyagi segítséget nyújthat, nának dolgozóik ez irányú törekvéseinek megvalósításához. Ma már eredményesen működik a heréd! TIT-csoport, s február végen Boldogan is hasonló alakul. Jobb adottságok, több orasó (Tudósítónktól) A termelőüzemekhez hasonlóan számadást készítettek eredményeikről a tanácsi fenntartású könyvtárak is. Az elmúlt esztendőben százneigyvenöt bibliotékában várták az olvasókat. Nemcsak kölcsönzéssel, hanem — mintegy 50 helyütt — fortotékával, azaz zenei részleggel is. A hálózatban 209 könyvtáros és 71 technikai dolgozó segítette a munkát, közülük 123-an fő, 71 - en részt ogla 1 ko zás bán, 86-an tiszteletdíjasként szorgoskodtak. örvendetes jelenség az, hogy mintegy 56 ezren iratkoztak be, váltak a színvonalas irodalom barátaivá. Re*dsaerw»é teü-1 tek a kölcsönzésen tűid ren-j dezvények, az inó-olvasó találkozók, az ismeretbe?-■ jesztő előadások, a aeweá műsorok, a verstaomdó veri senyek. Otthont adtak nemcsak a különböző kisközösségeknek, hanem olykor a brigádtíüálkoaoknak, valamint az iskolai és óvodai programoknak i«. Javultak a tárgyi adottságok: új berendezést és otthont kapott a parádi, a tarnaörsi. a tar. namérai könyvtár. Tiezaná- nán talán a megye legtágasabb intézményét alakít, ják majd ki. Bárány i Imre Biztonságtechnika és tudomány A közelmúltban megalakult Miskolcon a Magyar Tudományos Akadémiai Bizottság vegyipari biztonságtechnikai munkabizottsága is. Célul tűzték ki, hogy a működési területen — Borsod. Abaúj-Zemplén, Heves és Nódrád megyékben — például a kazánok, csővezetékek meghibásodásai, robbanásai elhárításának témakörében folyó tudományos tevékenységeket állami és társadalmi erőkkel ösztönözni, támogatni, szervezni fogják. A bizottság ennek során munkaprogramot fogadott el 1981-re. Kiemelt föladatként kezelik a biztonságtechnikai szabályok véleményezését, felhívják az illetékesek figyelmét a korszerűtlenné vált előírásokra és azokra a szakmai területekre, melyek szabályozása időszerűvé vált. Védnökséget vállalnak a vegyi ipari rendszerbiztonsági szakmérnökök miskolci egyetemi képzése felett, növelik a biztonságtechnikai oktatás eredményességét. A munkabizottság elnökségének tagjai sorába két Heves megyei szakembert is választottak. A sztár lánya 16. „Keresem a megfelelő szót” — mondja madame Odette Miron-Boire —, „hogy ki tudjam fejezni Marlene Dietrich egyetlen gyermekéhez, lányához. Máriához fűződő viszonyát, de csak egyet találok rá: ma- jomszeretet!” Maria 1925 januárjában jött a világra, tizenkilenc hónappal azután, hogy Marlene háziasságot kötött Rudolf Sieber felvételvezetövel. Abban az időben — alapos a gyanúnk —, mikor házasságuk már tévedésnek bizonyult. ..Mikor 1962-ben hozzá kerültem” — meséli madame Odette —, „elvitt magával a korábbi Jakiamak a pincéjébe, a rue Thiers-re. Párizs elegáns 16. kerületébe. Sieber úrnak és Marlenének számtalan bútora, ládája és ládikója volt, melyek még abból az időből származtak, mikor együtt éltek Berlinben. Mindent vastag takaró borított, hogy megóvja a holmikat a szénportól”. Mivel a pincében nem volt folyó víz, Odette Miron vásárolt egy pár üveg ásványvizet, hogy meg tudják mosni a kezüket és az arcukat. „Emlékeket talált, és mesélni kezdett” — mondja Odette. „Többek között azt mondta: Most van harminc éve. hogy utoljára együtt aludtam a monsieur-vel. Pontosan így fejezte ki magét. De úgy tűnt. hogy még mindig saeaaeti, mint egy mentői övét, melyet idős napjaira akart megőrizni...” Tizenhárom évvel később, ■mikor Rudolf Sieber már régen halott volt, vallotta be Marlene Dietrich a fiatal olasz újságírónak, Fabio Raf- faelinek: „Az esküvőm napján megmondtam a férjemnek: Nagyon fáj, hogy ezt kell mondanom neked, de a mi házasságunk soha nem lehet jó házasság. Te hozzá fogsz szokni ahhoz, hogy soha ne keresztezd az én terveimet. Az én férjem csak árnyék ember lesz”. „Á férfiakhoz fűződő magánéletét pontosan elválasztotta másik magánéletétől, mely végig férjéé, lányáé, Máriáé és négy unokájáé, Michaelé, Pierre-é, Paulé és Da\ödé volt” — mondja madame Odette. „A lányát imádta, túlságosan elkényeztette, annyira, hogy nésmi sem lehetett. De azután történt valami köztük, egy kellemetlen félreértés, és mindannyian láttuk, hogy Marlene több mint egy évig nem beszélt a lányával!” Nézzük csak ezt meg közelebbről. Heidede, így hívták a kicsit, mikor Marlene még Berlinben élt, nagyon elragadó kisgyermek volt. Az anyja mindenhová magával vitte, még a bokszmeccsre is. Annál is inkább meglepődött a közvélemény, mikor 1930 áprilisában Marlene egyedül érkezett meg Hollywoodba a rendezője után, és az ötéves gyerek az apjával maradt Berlinben. Csak egy évvel később. 1931 májusában hozta Heidedét Hollywoodba. És mivel ott senki nem tudta kimondana est a nevet, azóta Máriának nevezte. Férje, Rudolf Sieber egy év múlva Párizsba költözött egy másik nővel, és csak évekkel később érkezett Hollywoodba. Az amerikai „Ladies’Home Journal” egy úgynevezett otthoni riportot készített ebben az évben Marlene Diet- richnél, melybem nemcsak a pompás Beverly Hils-i házát mutatták be, hanem a lányát is. A házat szemmel láthatólag azoknak a partiknak a számára építették, melyeket Marlene hetente egyszer vagy kétszer adott. Mária egy méretre készített organdi rfl* hában ült a szőnyegen, rrga közben a zenekar játszott és elegáns emberek táncoltak el előtte. 1932 tavaszán azután történt valami, ami Mária életét döntően befolyásolta* Marlene zsaroló levelet kapott: „El fogjuk rabolni a lányát, ha nem fizet 10 000 dollárt. Május 16-ára tartsa készen a pénzt. Parkoljon a ház előtt a kocsijával, és a becsomagolt pénzt tegye a hátsó lökhárítóra. Csak 5 és 10 dolláros bankjegyeket — Lindbergh -akció”. 1932, március elsején rabolták el az óceán híres át- repülőjének, Charles Lind- berghnek a gyerekét, és meggyilkolták. Az Amerikában kitört hisztériából egy csomó őrült húzott hasznot úgy, hogy ilyen zsaroló levelekkel akart gyorsan pénzhez jutni. Jelenet a „pé!dázat”-ból (Fotó: Veres Attila)
