Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

Lear arcai: Major Tamás (Fotó: Kőhidi Imre) M OLVASÓ- PRÓBÁTÓL A BEMUTATÓIG Míg az előadás megszületik Csendes délelőtt a szín­házban. üresen ásítanak a széksorok. a nézőteret most nem népesíti be zsi­bongó közönség. A némaság­ban mégis egy-egy mozdulat, arc emléke ébred: régi elő­adások jutnak a látogató eszébe. Mint egy élő test, olyan ez az épület: 1 vala­hogy érző és gondolkodó, szenvedélyeket rejtő,- benne egy egész különös világ, amely esténként varázsütésre életre kél. Az ámulat azonban csak egy pillanatig tart, mert mosl is minden teli van hanggal és mozgással: sür­gölődő emberekkel zsúfolt Thália „szentélye”. A be­óvatoskodó idegen „ismerő­sökkel” találkozik a bejárat, nál. így is köszöntené őket, de hát a megkötött barátság elég egyoldalú egyelőre: még csak ö látta őket'a rivaldán túlról. Keresztülbótladozik a színpadon: a háttérben még a Lila akác emlékezetes pa­vilonjai árválkodnak, de elöl már újabb építmények fo­gadják: iparvágányok, s egy irdatlan magas tűzfal; a már­cius elején Miskolcon bemu. tatásra kerülő Shakespeare- darab, a Lear király díszle­tei. * Emlékpróba — délelőtt tíztől. Ezt hirdeti a tábla; nemsokára következik a har. madik becsengetés: a színé­szek és a rendező: Csiszár Imre elfoglalják helyüket. Fölcsendülnek a híres drá­ma első szavai, majd egyelő- utcai ruhában megjelenik nt a magasban a Leart ala­M fó Major Tamás, és kihir- ■ti: «... kimondjuk rejtett szán dohunkat. Adtátok a térképet. Tudnotok kell, Hogy országunkat három részre osztók S erős szándékunk minden gondot és bajt Lerázni agg korunkról...” A nagy király tehát szét­osztja birodalmát, lányai szép szavaiért árulva hatal­mát. Legkisebb, legszeretet- tebb gyermeke viszont nem tud, nem akar hízelegni: száműzi, ősi ez a mese. Shakespeare sokszor és szí­vesen játszott dárabjai közé tartozik. Miért tűzi műsorá­ra most az egri—miskolci társulat? — Egyike a legszélsősége­sebb műveinek: jóság, go­noszság, tehetetlenség, cse­lekvőkészség rejtezik benne — indokolja a választást Csiszár Imre. — Ügy véljük, nem egyéni sorstragédia, ha­ngra a társadalom, az élet kegyetlenségeiről szól. Egy­fajta vezetői vakság jellemző erre az uralkodóra: azt hi­szi, mindent megtehet, és hatalma csorbítatlan marad. Az életben azonban farkas­törvények vannak, s akit „megbíznak” vezetéssel, fe­lelősséget hordoz a vállán, esztelen döntéssel nem idéz­het elő polgárháborús szi­tuációkat. Elvont jóság nem létezik: emberek vannak, akik bizonyos helyzetekbe kerülnek. Ehhez képest cse­lekszenek. Mi most le akar­juk hántani a romantikus mázt, amely a történetre ra­kódott. Ügy tűnik, elgondo­lásunk helyes, mivel eddigi ZSHrnüsöü 1981. február 22., vasárnap munkánk bennünket igazol: föltárul és értelmet nyer a szerkezet kezünkben. Arra figyelmeztet a tanulság, hogy bábuból emberré kell válni, el kell tudni igazodni a valóságban. „Nemzöm vagy. fölneveltél és szerétéi. A tartozást én úgy rovom le. mint Illik, s méltó: szeretlek. engedelmes Vagyok, tisztellek mindenek fölött.” így dacol az értelmetlen szertartást játszó apjával, Cordelia, akit Igó Éva ala­kít. Nemsokára a bolond alakjában tér vissza: ez en­nek az értelmezésnek a sa­játossága, de a feltevések szerint a Globe Színházban is így játszhatták. Folyik a próba. Nemrégen vannak így együtt a szereplők. Vol­taképpen kevés az idejük a bemutatóig: összesen ha öt­hat hét áll rendelkezésükre. Megszokták, bár állandó túl- feszítettséget, nagy munkát követel ez a tempó. De ho­gyan is kezdődött? Elsőként asztal mellett töl­töttek néhány napot, ismer­kedtek a szöveggel, s az ed­digi színreállításokkal. A rendező fölolvasta a művet a saját elgondolása szerint, majd a szakirodalomból idé. zett, hogy a társulat több­féle véleményt halljon. Ez­után megegyeztek a „játék- szabályokban”, abban, hogy milyen módon építik föl az előadást. Arról is beszéltek, hogy milyen nézetek „ellen” fogalmazzák meg mondandó­jukat. Ezután elkezdődött a .rendelkező próbák” sokasága: ez Csiszár Imrénél aránylag Hogy az asszony helyesen viselkedjék a férjével, eh­hez nem elegendő az, hogy mindig csinos, és igyekszik nem bosszantani élete pár­ját. Hanem még azt is csal­hatatlan pontossággal tud­nia kell, mit mondhat és mit nem mondhat neki, és egyáltalán mikor kell szóba állnia vele. Hiszen az asszony soha­sem tudhatja biztosan, mi történt a férjével egy órá­val azelőtt. Például össze­veszhetett a főnökiével, és akkor nejének azt a szerény kívánságát, hogy vegyen ne­ki egy dollárért szalagot a I' hajál» — esetleg pazarlás­nak, túlzott költekezésnek és hosszú időt vesz igénybe, mivel nagy jelentőséget tu­lajdonít a pontos mozgásnak. Február közepén az úgy­nevezett „emlékpróbák” kö­vetkeztek. Ekkor rögzítik a megtanult szöveget. illetve illesztik össze a mozdulatok- kai. Persze úgy is mondják, hogy valójában a „felejtés” a feladat ilyenkor. Hogy miért? Akkor él valójában a játék, ha a gondolatok a helyszínen születnek meg: testévé, vérévé válik a mű­vészeknek az írott szó. Ez­után egyre közeledik a „fő­próbák” hete. Izgalmas pil­lanatok ezek: jön az első beöltözés, a világítás és más „aprómunkák”. Örök pör szinte a lehetetlenért: az eredeti elgondolás megvaló­sításáért, amelybe a techni­kai lehetőségek nagyon is beleszólhatnak. Lemondások és hirtelen ráeszmélések: ez az igazi! S aztán a bemutató. Ami., kor a társulat meglátja, mit ' végzett: a színpadon mór nem csupán színészek, de a megálmodott, életre hívott figurák vannak. Ez már valóságos, teremtés: ön­álló világ kezdett működni. Az első felvonás után le­ül a társulat, s megbeszélik a tanulságokat. Festői ren­detlenség a színpadon: is­merős arcok, szemben Blaskó Péter, arrébb Újlaki Dénes, az előtérben Major Tamás, mellette Igó Éva. amott Tí­már Éva, itt Polgár Géza, s a többiek mind. Csiszár Im­réé a szó: — A legnagyobb gondom az volt most, hogy egyelőre senki sincs jelen valójában. Mindenki magáramaradottan a csődhöz vezető biztos lé­pésnek tekintheti. Viszont, ha napközben a cég elnöke nyájas mosoly- lyal kezet szorított vele —, akkor szintén semmi szín alatt sem szabad szóba hoz­ni azt a szalagot. Ilyen sem­miséggel ugyanis az asz- szony csak megakadályoz­hatja azt, hogy a férfi ki­jelentse: tudod, drágám, már rég időszerű volna, hogy egy szép új télikabátot ve­gyünk neked. Ha egy asszony azt akar­ja, hogy normális családi élete legyen, akkor véssen elméjébe kilenc egyszerű szabályt, jrmely már sok­szor. nagyon sokszor bevált minden családban és vaía­létezik: színdarabról szó sincs. Az elején tanácstala­nabbnak kell lenni: állami ünnep van. pedig nincs itt az ideje. Miért? Létbizonyta­lanság! Idegesség, megfogha­tatlanság uralkodik. így válik valószerűvé, hogy a testvér a testvérre tör: mindez „becketti kiismerő ctetlen. ség”. Mint egy úrfelmutatás, olyan az első kép, fokozódik a csodavárás és jön a sem­mi ... Még hosszan következnek a különböző utasítások: né- hányan fölállnak, s . rögtön megkísérlik máshogyan. El­gondolkodva oszlanak szét: elszívnak egy cigarettát, el­mesélnek pihentetőül egy- egy kedves történetet. * 1 2 Major Tamás már otthon van Miskolcon és Egerben; legutóbb rendezőként ismer­hettük meg, a Tartuffe-öt ál­lította színre, most a Lear címszereplője: — Kedvelem az itteni művészi légkört, azért vág­tam a fejszém ebbe a nagy fába: ilyen feladattal még nem találkoztam, a darab­ban csupán Glosztert játszot­.tarn a. Nemzetiben. Amit most létrehozunk,^ vitáelő- adás — az eddigi értelmezé­sekkel szemben. Azt kutatjuk, hogy milyen szenvedély, tűz késztette Shakespeare-t a maga korában arra, hogy megalkossa ezt a létezésből, pusztulásból készült tragé­diát, ahol a főszereplőket poklokon keresztül vezeti el a humanizmusig. Ma is van miért kétségbeesni; az em­beriséget nagy veszélyek fe­nyegetik, — Hogy tartok-e a tekin­télyemtől? Nem, mivel a mű iránti alázattal lehet. mennyi házassági bontóper alkalmával is. 1. Sohase kérdezze meg a férjétől: — Drágám, jól nézek ki? Az ilyesmi merő időpo­csékolós. Ha ugyanis rosszul néz ki, a férj ezt úgyis ré­gen megjegyezte volna. Ha meg minden szempontból oké — nagyon csinos —, azt bezzeg nem veszi észre. Ha az asszony, haja borzas, ha­risnyáján félrecsúszott a varrás, vagy a szeme alatt elkenődött a festék — ez azonnal felkeltheti a figyel­met. Az új frizurája viszont sohasem. 2. Ila a férj ezt mondja: — Azt hiszem, szegény anyám végképp szenilis lett — az asszony ne siessen he­lyeselni. Különben még az a szemrehányás éri, hogy sértegeti férjének a szent életű szüleit. Elég, ha nyu­godtan ezt feleli: — Szegény anya, hiszen már nem fiatal, gyakrabban meg kellene látogatnunk. — Erre semmi szükség! — kiáltja a férj, és az este hátralévő részében azt fog­ja bizonygatni, hogy az öregasszony mégis meghib­bant. 2. Sohase mondja a férjé­nek azt, hogy fáradt. Csak a férj lehet fáradt. Az asszony pedig egyszerűen képtelen beosztani az erejét és az ide­git, Végtére is a házimunka, csak színre lépni. A szerep­lő és a rendező közösen dol­gozik: építeni kell a játszók személyiségére, fölismeré­seikre. Az általam formált Lear nem veszi észre a világ föllazulását, elvárja. hogy szeressék: hiúságában, kor­látoltságában olyat tesz, amiért meg kell bűnhődnie. Rettegés uralja ezt a drá­mát, mint Shakespeare leg­több művét: félelem attól, hogy meggyengülhet a köz. ponti hatalom. Ismétlés. Mintha más len­ne most minden, valahogy fölcsillan, megmutatkozik ab­ból valami, ami majd a kö­zönség elé tárul. Egy pil­lanatra megvalósul a varázs­lat, mintha már nem is „ci­vilben” mozognának a sze­replők, hanem azokban a kosztümökben, amelyet ez a zord éghajlatú vidék diktál, amelyről Szlávik István dísz­letei árulkodnak. Lear sza­vai teljes keserűségükben visszhangoznak; „Haragból alkosd gyermekét, hogy éljen Természet csúfjaként gyötrelméül, Hogy ráncokat ásson ifjú homlokába; Hulló könnyűi arcain csatornát Égessenek ...” Az első ráeszmélések. To­vábbléptek a mai napon is eggyel, sikerült megvalósí­tani újra valamit. A próba végeztével fáradtan, de a jól végzett munka érzésével bú. csúznak a. színészek, hogy estére egy más' darabban, más emberként lépjenek a fényszórók sugarába. Gábor László a gyereknevelés, a takarí­tás meg a főzés — minden asszony vágyálma, a férfi irodai' fecsegése a kollégái­val, a legfrissebb sportered­mények megtárgyalása pe­dig — roppantul nehéz mun­ka. 4. Az Ilyesfajta mondatok: — Nem fér a fejembe, hogy ez az Ellen hogyan tűrheti el Charley-jának az örökös félrelépéseit — szigorúan tilosak. Hiszén ez támadás az egész férfinemmel szem­ben. Ha kommentálni akar­ja Ellen és Charlev családi életét, akkor ezt kell mon­dania: — Szegény Charley! Bezzeg, ha Ellen nem fut­kosna folyton a barátnőihez traccsolni, és több időt for­dítana a konyhára, akkor sohasem veszekednének! 5. Sohase említse hajdani udvarlóit. Mert különben férjemuram okvetlenül kije­lenti : — Hát jó, ha ez a Harry valóban olyan őrülten sze­relmes volt beléd, akkor miért nem vett el felesé­gül? fi. Sohase taglalja férje öltönyeinek előnyös vagy hátrányos voltát. A férfinél a ruha ugyanis — merő szükségesség, az asszonynál viszont — könnyelmű hival­kodás. 1. »oliase jelentse ki a fér.Vnek: — Te folyton a sportról beszélsz, nekem pedig gőzöm sincs róla. , . Cyhth;q\ Medgyessy emlékezete Hatvanban Száz esztendeje született XX. századi szobraszatunk európai rangú mesteré, Med­gyessy Ferenc, a centenáns évfordulóról a Hatvani Galé­ria is megemlékezik. Hétfőn este fél hét órakor dr. Dö­mötör János műtörténész méltatja a nagy művész életútját, a galériában ren­dezendő emlékesten. Kiállít­ják Medgvessv terrakotta szobrainak kis gyűjteményét is. amelyet a hódmezőyásár- ''elyi Tornyai János Múze­um bocsátott az intézmény rendelkezésére. A büntetőjog és a stcx Vitaestek az ifjú jogászok klubjában Egerben a Megyei Műve­lődési Központban egy éve alakult az ifjúsági jogász- klub. A soron következő roglalkozásra február 24-érP kerül sor, amelyet dr. Ma­darász Tibor, a budapesti Eötvös Lóránd Tudomány­egyetem jogi karának do­cense tart. Ezt az előadást — minden páratlan hét keddjén — még továbbiak követik. Így a következő al­kalommal viselkedés-kultú­ránk és a jogászi magatar­tás címmel előadássorozat indul. Szó lesz még a ké­sőbbiekben egyebek között a bírósági végrehajtás szabá­lyairól, majd a büntetőjog és a szex, a világűrjog. cím­mel lesz klubfoglalkozás. Bemutatkozott az ui szegedi balett . Szombaton este a szegedi Zenés • Színházban önálló, .egész , estét betöltő műsorral mutatkozott be a Szegedi Nemzeti Színház újjászerve­zett balettkara. Korábban jónéhány évig nem műkö­dött Szegeden baíettegyüttes; az újjáalakulást jórészt az tette lehetővé, hogy a szege­di Tömörkényi István mű­vészeti szakközépiskolában balett tagozatot szerveztek és ennek legkiválóbb végzett növendékeit a színház szer­ződtette. (MTI) Mire ugyanis az asszony rájön, mire vezethetnek az efféle megjegyzések — már késő lesz. Férje elcipeli egy labdarúgó-mérkőzésre, vég nélkül magyarázza majd a lesállás rejtelmeit, de ha a végén az asszony megkérdi, tulajdonképpen mire való az a kapu ott, a pályán — ak­kor mérget vehet rá, hogy családi élete komolyan ve­szélybe kerül. 8. Sohase kérdezze meg a férjétől, hogy jól kialudta-e magát az éjjel, miután az egész este a televízió előtt horkolt. Hiszen ő nem aludt! Csak a szeméi pihentette, és minden szót hallott. 9. Sohase mesélje eí a fér­jének az álmait. Egyik ba­rátnőm egyszer felköltötte a férjét, és ezt mondta neki 5 — Olyan szörnyűt álmod­tam, álmomban beteg: vol­tam, és egy ismeretlen vá­rosban kórházba szállítottak.’ En sírtam, és folyton téged hívlalak, de sehol sem tud­talak megtalálni! Borzalmas volt, drágám! Mire a férj a másik olda­lára fordul, és álmosan diinnyögi: — De hát miért nem te» lefonáltak azok a felcsereit Jacknek? Hiszen könnyen méglehet, hogy éppen nála Voltam... Micsoda* felhajtás ilyen semmiség miatt. Es nyugodtan horkol hmm vább. (Gellérl- György fordítás^

Next

/
Oldalképek
Tartalom