Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-20 / 43. szám
BELÉPÉS NEM CSAK MARS-LAKÚKNAK I Hyporonék a Művelődési Központban Bemutatkoznak i a nemzetiségek lapjai Márciustól a szabad szombatokon sorra bemutatkoznak a hazánkban élő nemzetiségek lapjai. A MOM Szakasits Árpád Művelődési Házában. A német nyelvű Neue Zeitung, a szlovák nyelvű Ludové Novine, a délszláv Narodne Novine és a román Foaia Noastra. A nemzetiségek anyanyelvén tájékoztatják olvasóikat, a nemzetiség életéről, országépítő munkájáról, kultúrájának. néphagyományának, művészetének ápolásáról. Hírt adnak a testvéri országokról, mindennapjairól is. E bemutatkozások egyben a nemzetiségek napjai is lesznek; kora délutántól késő estig nemzetiségi művészeti csoportok népdalokat, népzenét, néptáncot adnak elő s a táncházban meg is tanítják a bemutatott táncokat. A népművészek — hímzők, fafaragók — is közzéteszik motívumkincseiket, a nemzetiségi iskolák tanulói pedig rajzaikat állítják ki majd. Az első alkalommal, március 7-én a Foaia Noastra írói, szerkesztői találkoznak az olvasókkal, az érdeklődőkkel. Eszmecsere a balettről Az Állami Balettintézet vendégeként Budapestre érkezett a moszkvai testvérintézmény végzős osztálya, Szofja Golovkina igazgatónő vezetésével. A táncosok egyhetes itt-tartózkodásuk során bemutatósorozatot tartanak klasszikus balett-technikából és balettrepertoárból. Ezt követően a magyar tanárok és szovjet kollégáik eszmecserén vitatják meg tapasztalataikat. Színes bizgentyűk, szkafander, „idegenek”, varangyok — ezek jutottak eszembe, amikor nemrégiben meghallottam, hogy a Megyei Művelődési Központban sci- fi klub működik. No, még ez hiányzott! Nem elég, hogy a televízió és a mozik jóvoltából idétlen és bárgyú „fan- tikat” nézhetünk, most már még klubokat is nyitnak ezek kedvelőinek ? — morogtam magamban. Tér Péntek délután. Belépek a Megyei Művelődési Központ épületébe. Azonnal egy plakát ötlik a szemembe, rajta filmcímek: Csillagok háborúja, Meteorvadászok, Stalker... — a klub ajánlása. A csapóajtónál egy másik felhívás, amely Korga György sci- fi témájú képeinek megtekintésére invitál a kisgalé- riába. A porta mellett egy tábla: Fantasztikusok I. em. 25.; Csillagászok I. em 24. Tehát invázió! ★ Késve érkeztem. A teremben körülbelül húszán üldögélnek. Középen egy fiatalember ismerteti Stanislaw Lem lengyel író életművét, aki alkotásai elképzelt világában — világaiban — is a humánum és a társadalom kérdéseit boncolgatja. „Létezik-e ön, Mr. Jones?, Sola- ros. Éden” sorolja a bajszos klubvezető a művek címeit. A tizenéves hallgatóságot kémlelem, de hiába... Semmi olyat nem veszek rajtuk észre, amiből megtéveszt- hetetlenül felismerném őket, a fantasztikus irodalom eljegyzett szerelmeseit. Vékonyak vagy pufik, szemüvegesek, vagy nem azok, hosz- szú hajúak, vagy sem, kockás ing, farmer. Mintha egy iskolába csöppentem volna, azaz mégsem. A gyerekek fegyelmezetten figyelnek. Érdekli őket a téma. •k Az egyik fiú a társadalmilag elfogadott gyilkosság fogalmát elemzi. A másik a Solaris szuperintélligens élő óceánjának képességeit firtatja. Gyorsan telik az idő. •k Fél hét, a foglalkozás végének hivatalos időpontja. Csak ketten állnak fel, karjukkal jelezve, hogy menni készülnek. A fekete hajú lányt és a fiút már csak a folyosón érem utói. Kiderül, hogy főiskolások és házastársak. — Sokaknak, ha hallják a szót, sci-fi, csak színes bizgentyűk, szkafander, „idegenek”, varangyok, legfeljebb ezek jutnak eszükbe — mondja Vörös Ákos. — Igen. vannak ilyenek... — hümmögök zavartan. — Pedig ez több annál. Egy igazi mérvadó műben szó sincs ilyenekről. H. G. Wells, Huxlay, . Vonnegut meg sem említi ezeket. Lemnél is csak ürügy az űrhajó. De mégsem szabad megfeledkezni arról, hogy akik mór gyermekkorukban vonzódtak a képzeletüket megmozgató olvasmányokhoz, azok ilyennel kezdték, csak aztán következtek a komolyabbak — én is így voltam. Szerintem a huszadik században vannak olyan problémák, amelyeket a hagyományos irodalom szituációival nem lehet kifejezni. Vörösné Nagy Erzsébet: — Mi pártoló tagok vagyunk, hiszen vizsgaidőszakban nem tudunk jönni. Amikor van rá időnk, mindig itt vagyunk. Egyáltalán nem zavaró, hogy a legkülönbözőbb életkorúak járnak ide — áu alános iskolásoktól a hatvanadik évén túl járó bácsiig. S még egy valami: nem Egerből kerültünk a főiskolára, s úgy érezzük, ez is ideköt minket a városhoz. A jövőben pedig még nyelvtudásunkat is hasznosíthatjuk, hiszen beindul a klub „újságja”, amibe fordíthatunk angolból és oroszból. •k Bent javában folyik a vita. A fegyverkezésről, békéről és háborúról, a mai napok gondjairól. Murinké Lászlóval az egyik sarokba húzódunk, hogy ne zavarjuk a beszélgetést, ő a klub vezetője. — A Hyperon tavaly áprilisban született meg a Művelődési Központ és az Ország-Világ című hetilap Ve- ga országos sci-fi mozgalmának támogatásával. Jelenleg hatvanan vagyunk. Igyekszünk színes programot nyújtani tagságunknak, voltunk a Központi Fizikai Kutató Intézetben, közösen megnéztük a Lézer-shaw-t, kirándultunk a Hungarocon (magyar sci-fi klubok országos találkozója) rendezvényeire. de volt diaporámás ismeretterjesztő előadásunk is. Állandó, pártoló és tiszteletbeli tagjaink között vannak grafikusok, festők és novellisták is. Hamarosan megjelenik az újságunk, a Hyperon! Társadalmi munkában szereljük össze még az -idén a megyei TIT-szervezet 30 milliméteres csillagászati távcsövét. Van önálló mozisorozatunk — szóval: dolgozunk. Megbeszéljük új olvasmányainkat, elmondjuk gondolatainkat a világról, a jelenről és elképzeléseinket a jövőről. ★ Amikor elköszönök, még javában folyik a beszélgetés. Csoportok érvelnek, gondolkodnak, védik igazukat, és ha egymást nem is tudják meggyőzni oly könnyen, engem igen: jó kezdeményezés ez a klub. Hát nem fantasztikus?! Szilágyi Andor Ünnepi könyvheti készülődés Uj Magvető-sorozat: Gondolkodó magyarok IKREK Negyvenegy kötettel — a kiadók közül a leggazdagabb terméssel — jelentkezik az idei ünnepi könyvhéten a Magvető Könyvkiadó. Az idei — elsősorban a mai magyar írók, költők műveit bemutató — könyv-. szemlén indítják útjára a „Gondolkodó magyarok” című új sorozatukat. Olyan írások újrakiadására vállalkoznak, amelyekben írók, művészek, politikusok, tudósok koruk lényeges társadalmi kérdéseit elemzik. A kiadó a tervek szerint évente 12 füzettel jelentkezik, ebből az első hatot már a könyvhéten kézbe vehetik a könyvbarátok. Az első füzet Kossuth és Deák 1867-es „párbeszédét”, a második Babits Mihálynak a magyar jellemről írt tanulmányát tartalmazza. Megjelenik Széchenyi István híres akadémiai beszéde, amelyét a magyar nyelv tárgyában mondott 1842-ben, Vajda János Egy honvéd naplójából című prózai munkája; Kölcsey Ferenc Parainesis, valamint Apáczai Csere János Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról... című műve. Az új regénytermés között találjuk Moldova György, nek a Szent Imre-induló folytatásaként- írt regényét, az Elhúzódó szüzesség-e t, melyben az író a főhős fiatalemberré válását, lelki sérülésekkel terhes életét, a társadalomba való beilleszkedését kíséri nyomon 1956- ig. A két mű a könyvhét alatt egy kötetben jelenik meg. Nemeskürty István új. Parázs a hamu alatt című művében a Bach-korszak világába (1850—59) kalauzolja az olvasót. Kolozsvári QMwm 1981. február 20., péntek Grandpierre Emil az Árnyak az alagútban című könyvével folytatja nagy sikerű önéletrajzi sorozatát, melyet a Béklyók és barátok 1980-ban megjelent írásával kezdett. Bor Ambrus Jel című kötetében csaknem 20 éves pályájának legszebb, legfontosabbnak érzett elbeszéléseit adja közre. Oj kötetekkel bővül a memoárirodalom sorozata, a Tények és tanúk. Bárczy János, a Vádindítvány sikeres szerzője új művében, a Zuhanóugrás-ban az első magyar ejtőernyős hadosztály egyik szervezőjeként idézi a második világháborús éveket. Kiadják Indira Gandhi Az én igazságom című könyvét, amelyből az 1977-es választási bukása előtti pályafutását ismerheti meg az olvasó. Kosáry Domokos Széchenyi Döbling- ben című tanulmánykötete a magyar polgárosodás legjelentősebb alakjának élete utolsó tíz évét követi nyomon, azt vizsgálva, hogy a Bécs melletti döblingi elmegyógyintézet lakója valóban megháborodott-e, vagy csak így akarták távol tartani a közélettől. A költészet, kedvelői immár harmadik alkalommal találkozhatnak Nagy László Versek és versfordítások című kötetével, és Weöres Sándor egybegyűjtött írásainak eddigi legteljesebb kiadásával. A népszerű Ra-Re sorozatban érdekes vállalkozás többek között a fiatal költő, Sumolyi Zoltán Panel-halom című szociográfiai ihletésű munkája. Az idén is a könyvsátrakba — boltokba kerülnek a Körkép ’81, a Szép versek 1980 és a Rivalda 79—80-as kötetei, a hagyományoknak megfelelően — a könyvhét alatt — féláron. (MTI) (Befejező rész) Napról napra világosabbá, vált, hogy a fiatal orvos őszintén együtt érez Dzsim- szével. Gyakran tért be hozzá a szobába, csak úgy, beszélgetni egy kicsit. Közbei el-elgondolkodott valamin, néha sóhajtozott, máskor hosszan nézte, szomorú szemmel, vagy megérintette a kezét, miközben megigazította rajta a takarót. Dzsimsze szenvedett. Egyre szenvedélyesebben szerette ezt az embert, és meg volt győződve, hogy az sohasem fogja szeretni. Már alig evett, és szinte egvál- talán nem kelt föl. Ürrá tatt rajta a kétségbeesés. Dzsimsze állapotának romlása komolyan nyugtalanította az orvost. Gyakran még éjszaka is bejött megnézni, hogy van, s legalább úgy gondját viselte, mint a hozzátartozói. Alima változatlanul naponta látogatta. De láttára Dzsimsze sehogy nem tudott megszabadulni ellenséges érzéseitől. Azon a ragyogó tavaszi napon Dzsimsze ott könyökölt a terasz korlátján. Az orvos a reggeli vizit óta még nem került elő; nyilván elment valahová. A nővér többször hívta már ebédelni, de Dzsimsze nem ment Más lenne, ha itt volna az Üvegcserepek Mint jégkristályok csillognak a napfényben. A kocsi, amelynek üresen ásít a szélvédője, összelapított hűtőtetővel az árok falának dől. Az emberek — lehetnek húszán, harmincán —, beszélik, értékelik a karambolt, A rendőrkocsi az út mentén áll és mérőszalagok kerülnek elő. Valaki a kilomé- terkövön ül és a vérző arcához nyomogatja a zsebkendőjét. — Semmiség az egész! Szerencsére csak az üvegcserepek. .. Egy Zsiguli — alig veszi észre az ember — túl a műúton, a búzavetésen „parkírozik”. — Indulás tovább! Induljanak, kérem, ne akadályozzák a forgalmat! Mi ketten a helyszínen maradunk. A vérző arcú ember feláll a kilométerkőről és magyarázni próbál. — Látta a táblát? Az ember bólint. — Mit jelent ez a tábla? — Elsőbbségadás kötelező. — Megadta az elsőbbséget? i Hallgatás. — Válaszoljon, kérem! — Nem, Nem adtam meg. Űjabb mérések, a rendőrök jegyezgetnek a füzetbe, közben beszélgetés. Valaki a véres arcúhoz fordul. — Itt, Jancsikám, sajnos nincs mellébeszélés. Az csak a véres zsebkendőjét nyomogatja az állához. — Azt hittem, még kijutok előtte. Ki a fene gondolta, hogy addigra ideér... — Annyira sietős volt? — A fene megette! Csirketápért mentem. 11 Közben újabb kocsik állnak meg, jó messzire a hátunk mögött, de egyik-másik utas közelébb kíváncsiskodik. Néhány másodperc és mindenki előtt világos a kép. — Még jó, hogy tömegszerencsétlenség nem történt. Ilyen nagy forgalmú úton igazán elképzelhető... — Az a maga autója? A véres arcú bólint. — Harmincezerje legalább ugrik. Ketten a nézgelödők közül mögöttem beszélgetnek. — Rossz napja van, ráadásul még péntek is... Amaz felcsattan. — Menj már a pokolba te is! Mi az, hogy rossz napja van? Eszedbe ne jusson a pártjára állni. Itt a tábla, láthatta, ha nem vak. Nem adott elsőbbséget! ö csinálta az egész bajt. Érted? Még örülhet, hogy nem az eperfán kötött ki. Én. kérlek, azt mondom, az ilyen pasas megérdemli a sorsát! Elmennek a rendőrök, lassan eloszlik a gyülekezet. Egy motoros még odaszól a vérző arcúnak: — Látja, szakikám, maga nem okos ember. Mert a saját baján tanulta meg, hogy közlekedési szabályok is vannak a világon... Szalay István — Lehet, hogy nem gyóa gyűl meg? — Lehet... De én bízom benne. Fiatal, és uralkodni fog magán. Én így gondolom. Egy beteg számára nagyon nagy dolog a derűs lela kiállapot. „Hogy tudnék én uralkodni magamon?” * Csend lett. — Holnapután utazom Dzamin-Üdbe, gyakorlatra — hallatszott ismét Alima hangja. — Majd írj. — Jó. Majd írok. Alima kihívóan felnevel tett. — Azt mondod, jó? Hol itt a szerelem? — De, Alima, hiszen mi barátok vagyunk. Mindent megírok neked Dzsimszéről.' Alima hallgatott. Dzsimszének összeszorult a szíve. Valahol messze egy mozdony füttyentett, távolabbról egy másik válaszolt.' Madarak szava hallatszott. — Nem szeretsz? — Hogy mondjam? Nagyon rendes lány vagy... — De van más, akit jóba bán szeretsz. — Igen. És nem akarok hazudni neked. — Értem. Dzsimsze ujjai szorosan kapaszkodtak a tolószék karfájába, a lélegzete elakadt.' — Nyilván nem (akarod megmondani, ki az a’ másik; Dzsimszének teljesen mindegy volt, ki az. Szegény Alis ma! Mekkorát csalódott ebben az emberben. .. — Hogy? Ki? — kérdezte vissza riadtan Alima. — Jól értetted. Dzsimszét szeretem — válaszolt nyugodtan, érthetően az orvos.1 Dzsimzse halkan felkiáltott. vagy inkább felnyögött.' Elfehéredett ujjai, melyek az előbb görcsösen szorongatták a tolószékét, lassan-lassan szétnyíltak, mint egy virág.' Z. Vándor Anna fordítása orvos — neki soha és semmiben nem mondott ellent, megtett mindent, amit csak elvárt. Egész estig a teraszón maradt. Alkonyaikor langyos szellő kezdett fújdo- gálni, a párás tavaszi föld illatát hozta magával. Gyorsan sötétedett, elcsendesedett minden. Dzsimsze kezével eltakarta szemét, s még most is a tolószékben ült. Nem tudott megszabadulni gondolataitól. „Az orvos még nincs sehol... Ha egészséges lennék, nem pedig ilyen nyomorék, lenne egy barátom, s ilyen estéken lemennénk valahová, és sokat nagyon-nagyon sokat beszélnénk a szerelmünkről. Ilyen szerencsétlenséget! Hisz még csak most kezdem sejteni, mi az az igazi élet... Milyen szerencsétlen is vagyok. .. Ma szombat van, az orvos és Alima biztosan elment valahová. De boldog lehet Alima! Doktor, én szeretem magát, de ezt soha senkinek nem fogom elmondani. Soha senkinek! Az utolsó leheletemig magára fogok gondolni... egyedül csak magára...” Léptek hallatszottak. Dzsimsze fölrezzent, körülnézett. A még világos ég hátterében két sziluett jelent meg: áthaladtak a ritkás kert fái között, és eltűntek az épület árnyékában. Aztán újra megjelentek, s megálltak a terasszal szemközt. — Leülünk egy kicsit? Alima hangja volt. Dzsimszén mintha áram futott volna végig. Figyelni kezdett, összevissza vert a szíve. Messziről, a tóról, odahallatszott a ludak gágogása. — Dzsimsze nagyon rosz- szul van? — Nagyon. Az utóbbi időben úgy érzem, gyötri valami. ..
