Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-18 / 41. szám

Több mint joggyakorlás A szakszervezetek legkisebb tisztségviselőjének, az egyes csoportok bizalmijának rendkívüli a felelősse­ge. Amit rábízták, az jóval több, szebb, értékesebb, mint egyszerű joggyakorlás. (Fotó: Szabó Sándor) MEGHALT A KIRÁLY, ÉLJEN A KIRÁLY! Üj cs selyp! cementgyár falán Jóreszt a bizalmi munkája, magatartása, fellépése alap­ján .ítélik meg a dolgozók a szakszervezeti munkát, a mozgalom egész tevékenysé­gét. létet, létjogosultságát. A oizalmi feladata: szoros kap­csolatot tartani a tagsággal, segíteni a termelőmunkát, tartalmasabbá, eredménye­sebbé tenni a munkaver- seny-mozgalmat, védeni a doigozók érdekeit, megolda­ni a dolgozótársak kisebb- nagyobb gondjait, s végre­hajtatni a felsőbb szakszer­vezeti szervek határozatait. A bizalminak vállalnia keli- az őrző szerepét az üzemi demokrácia felett, s a dol­gozók érdekképviseletében tárgyalnia kell az állami és a politikai vezetőkkel, még­pedig egyeztetni igyekez­zék az egyéni, a közösségi és a társadalmi érdeket. Sokoldalúan, érzékenyen A szakszervezeti csoport­ján lévők nevelése sem cse­kély feladata a bizalminak. A nevelés a munkahelyen, a gyakorlati élet feladatai­nak végzése közben valósít­ható meg a legeredménye­sebben, épp azért fontos, hogy a bizalmi sokoldalúan művelt legyen, jártas a poli­tikai, a szakmai területeken. Csakis így, és csakis ekkor lehet alkalmas és képes ar­ra. hogy társait nevelje, hogy körükben agitáljon, hogy formálja őket. Mind­emellett ehhez azzal az em­beri többlettel is rendel­keznie kell, amelynek révén „ráérez” társainak bánatá­ra, gondjára, fájdalmára, és szinte a magáénak érzi munkahelyi, családi gond­jaikat. basár. A 3600 lakosú mátraalji község ne­vét messze földön híressé tették ízes borai. De nem­csak ezt köszönhetik a szor­gos itteniek a hegy oldalán megtermő szőlőnek. A für­tökből préselt nedű a megye egyik legmódosabb települé­sévé avatta a falut. Gomba­mód szaporodnak az új la­kóházak és minden második portán ott áll a Lada, a Wartburg, a Skoda, vagy a kis Trabant. Abasárnak a gazdagsága mellett van egy másik nagyon fontos jel­lemzője is. A város közelsé­ge. Gyöngyös, alig több mint 10 kilométerre fekszik a falutól. Ez a „távolság'’ autóval, vagy busszal néhány percre szűkült csupán. Eze­ket a gondolatokat forgatom a fejemben, míg végig­megyek a község „gerincén”, a Fő utcán. Óvatosan kerül­getem a tócsákat és a tőlem telhető legnagyobb ügyes­séggel lépek félre a kerekek alól felém spriccelő sár elől. A téesz , központi épületében Karsai Andrással, a szőlé­szeti ágazat vezetőjével ta­lálkozom. Szabad idő? Van ilyen? — mosolyodik el a fiatalember. — Nézze, én nemrégiben nősültem. Szinte most kezd­tem el a „komoly” életet. 1971-ben végeztem Gyöngyö­sön a főiskolán, s az azóta eltelt idő alatt nem sikerült félretennem. Amikor meg­házasodtam. nem volt sem­mink ... Szerencsére a téesz biztosított szolgálati lakást. De hát nem akarunk ott megöregedni. Otthonra gyűj­tünk. építeni akarunk. Egy autó is jó lenne ... Egy Trabant. De ezért keményen meg kell dolgoznunk. A fi­zetés csak kenyérre, sóra elég. . Van nyolcszáz négy­szögöl szőlőnk, azt művefpm. hogy legyen egy kis mellékes. Nyáron reggel ötkor kelek és bizony már este hat óra van, mire hazakeveredem. Akkor pedig irány a „saját”: kanálni, kötözni kell a tő- OiiíKíig van isit csi­Csakis az ilyen, a hozzá­értéssel és lelkiismeretesen dolgozó bizalmi munkája lát. tán mondhatja a tagság: a legutóbbi szakszervezeti vá lasztáson okosan döntött. Esze, lelke, buzdítója Sok gyárban, vállalatnál és intézménynél — ahol a szakszervezeti tagság lét­száma ezt megköveteli — a bizalmi testület legfőbb és legközvetlenebb segítője, tanácsadója: a főbizalmi Az elmondottakból adódó­an nem kétséges, hogy a fő bizalmi vállán hatványozott a jogi teher, az erkölcsi, a szakmai és a politikai fele­lősség — a bizalmiak, a tagság az ügy szolgálatában A bizalmi testületek ugyanis a főbizalmira bízták a ma­guk nevelését, irányítását, az egész tagság sn'-oldalú kép­viseletét a felsőbb szakszer vezeti szervekben. A főbizal­mi mindig és mindenütt a bizalmi testületek esze. lel­ke, buzdítója. Az ő felada­ta. hogy összefosia és irá­nyítsa a bizalmiak munká­ját. Neki kell szerveznie a felsőbb szervek határozatai­nak végrehaitását, segíteni a szakszervezeti bizalmiak és a csooortok eredményes tevékenységét. G tartja a kapcsolatot a szakszervezeti, bizottság és a bizalmiak kö­zött. ő biztosítia a rendsze­res és kölcsönös informáci­ót. ami sok o=°tben a meg­oldásra váró feladatok ser­kentője. előrevivője. Neki kell tudnia választ adni azokra a kérdésekre, ame­lyek váratlan feladatok elé állíthatják a bizalmit, neki kell higgadtsággal felelnie az ingerült felcsattanásra, ABASÁRI DIAGNÓZIS Forint és közöny? — Régen, amíg a felesé­gem a menyasszonyom volt, sokat jártunk Gyöngyösre, Egerbe, de még inkább Bu­dapestre. Operettszínház, Madách-kamara, Vidám Színpad. Sűrűn megfordul­tunk itt is, ott is, aztán jött a család, a gyerek. Lefoglal­ja minden percünket. Ta­lán majd, ha nagyobb lesz ... — Itt a művelődési ház, vagy a Helyőrségi Művelő­dési Otthon között választ­hatunk. Bizony ezek a ren­dezvények nem színházi elő­adások, csak kisebb műsoros estek, de egyelőre oda se nagyon jutunk el. Marad a tévé, meg a könyv ... TIT- tag vagyok, rendezvényeinkre neves előadókat szoktunk meghívni, ezekre eljárok, de mostanában kevés ilyen ese­mény van. Irány az általános iskola, s megint „vitustánc” a Fő utcán, A megye sok hely­ségében jártam már és se­hol ennyi büszke házat nem láttam még. Miért nem telik hát járdára? A nevelői szo­bában két fiatal pedagógus­nővel beszélgetek. Egyikük sem tősgyökeres abasári. — Én a férjem révén ke­rültem ide Egerből négy év­vel ezelőtt. Nagyon szép he­lyen fekszik a falu, de még­sem tudtam megszokni a mai napig sem. Hiányzik a város ... Amióta eljöttem on­nan, nem voltam színházban — mondja Vona Lászlómé. — A párom már két éve Budapesten tanul, én pedig itthon vagyok az ötéves fiammal. Nem nagyon tu­dok elmenni sehová. Szabad időmben csak kötögettem ott­hon, vagy olvastam. De hát ezt hiábavalónak éreztem, ezért tavaly ősszel beirat­koztam a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem ma­tematika szakára. Tanulok. Azt vet nag vn lehet,.; neki kell nemcsak határozot­tan kifogásolnia a gyenge és rossz minőségű munkát, de elvben és gyakorlatban neki kell megmutatnia azt is; mi­ként kell teljesebben ellátni a feladatokat. A főbizalmi nem ldnvilat- koztat, hanem agitál. "Nem legyőz. hanem meggyőz Nemcsak kijelent, de kérdez,/ is. Nemcsak tanít, de tanul is! Az élet és a munka min­den területén véleményével, magatartására!, egész lé­nyével példát ad társainak Kontrollal, önkontrollal Az elmondottakból úgy tűnhet: a főbizalmi makulát­lan és csalhatatlan ember. Makulátlan ez igaz! Annak kell lennie. Csalhatatlan? Ezt nem állítom. És hogy ezt ne higgye, szüksége van szünte­len kontrollra és önkont­rollra, arra a belső igény­re, amelynek révén képes lesz átgondolni előző, állás­pontját, s készsége arra. hogy a mások véleményét is meghallgatva, alkalomadtán — az okos érvek hatására -r- megváltoztassa a sajátját. A követelmény nagy, és mivel a főbizalmi feladata a legtöbb, neki kell a leg­felkészültebbnek lennie. Csakis attól várható el, hogy másoknak segítsen, aki tud másoknak önmagából adni, akinek van miből adrü. Na­gyon találóan mondta ne­kem a minap az egyik sop­roni főbizalmi: „Én állan­dóan tanulok, olvasok, kü­lönben hogyan lenne erköl­csi alapom ahhoz, hogy má­sokat tanulásra buzdítsak és elhitessem velük az önmű­velés fontosságát. Miféle em­ber lennék akkor... ? Vizet prédikálnék és bort innék. No. nem. Nem való az ne­kem. . „r Megvan hozzá a csönd és a nyugalom. — Sokat beszélgetünk már arról, miért nem tudtak Vonáék megszokni itt — vág közbe kolléganője, Juhász Józsefné. — Mi 77-ben ke­rültünk ide, s rögtön úgy döntöttünk, maradunk. Már házat is vettünk: közel van a Mátra, Gyöngyös és Bu­dapest. Jó itt. Bevásárolni, vagy szórakozni pedig be­beszaladunk a városba. Olyan ez, mint egy „Jciilsö kerület”. — Ez igaz. Nem is nagyon költöznek innen be Gyön­gyösre, sőt inkább ide tele­pednek ki a bérházakból — teszi hozzá Vonáné. — Mű­velik a szőlőt. — Már mi is vettünk — nevet fel Juhászné. — Van egy kis hobbitelkünk. Ezek szerint mi már igazi abasá- riak vagyunk. A szőlő lefog­lal minket, a férjem borász szakember, szereti csinálni. Ami időnk pedig marad, azt felemészti a tévé. — Igen, az itt döntő. Ná­lunk is a televízió és a könyv a főszereplő — told­ja meg Vonáné. — Bár amióta tanulok, száműztem őket. — Látja ott azt a mágne­ses táblát a falon? Azon szoktak a kartársaim üzen­getni egymásnak. „Gyerekek, itt meg itt, ez meg ez lesz! Aikt érdekel...” Eljutnak hozzánk a hírek. Tehát ad­va van a lehetőség,' de hát nem mindenki tudja ezt ki­használni. Czáka Andrásnéval. a mű­velődési ház igazgatójával és Kolozsváry, András gyógy­szerésszel, a TIT-csoport ve­zetőjével is a helyiek „sza- dab idős” szokásairól beszél­getünk. — Sokszor gondolkodom ni aaö». vajon *u annak az A hét évtizedes üzem fő­épületének falán új tábla fogadja a betérőt: Eternit Azbesztcementipari Válla­lat Selypi Gyára. A válto­zás új keletű, s lényegét, oka, hogy az egyetemekről, főiskolákról kikerülő fiatal szakemberek olyan „fárad­tak”? Egy pezsgő közélet­ből. kulturális légkörből ki­kerülve nem lehetne ilyen gyorsan eltespedni... Tu­dom én, hogy milyen nehéz a kezdés, aztán előbb-utóbb ott a család is, de ez nem lehet mindenre indok ... Az igazgatónő így folytat­ja: — Az is közismert, hogy itt rengeteg az autó, ami megkönnyíti az utazást a közeli városba egy-egy szín­házért, vagy jó moziért. De gondolnunk kellene arra, hogy itt, Abasáron is meg tudnánk csinálni ezeknek a rendezvényeknek a töredé­két. Például most indítottunk be egy filmbérletsorozatot. Nagy sikerrel fogadták, de ha mi nem törtük volna a. fejünket, hogy vajon mit akarnak, mire kíváncsiak, akkor ez sincs. Máskor pe­dig egyenként kell minden­kit „megfőznöm”, hogy jöj­jön él ide, vagy oda. Az lenne az igazi eredmény, ha megkeresnének minket el­képzeléseikkel, igényeikkel és nemcsak ímmeZ-ámmal elfogadnák a mi ötletein­ket. Nem az a baj, hogy el­járnak, ennek a szerencsés közelségnek örülnünk kell! De sokan e mögé bújva csak kifogást keresnek. Sokszor úgy érzem, hangoztatott igé­nyességükkel épp takargat­ják igénytelenségüket és megtévesztik önmagukat is... Már nincs más dolgom: sétálok a falu utcáin a szebb­nél szebb házak kerítései előtt. Kerülgetem a tócsákat a „van is, meg nincs is” járdákon. As egyéni gazdag­ság és a közös szegénység ellentéte jár a fejemben. Be­csapják Önmagukat?... indokát Bauer György igaz­gató fogalmazza meg. — A felszabadulást köve­tő nagyberuházások során, amilyen Bereménd, Hejő- csaba, Dunai Cement, majd Bélapátfalva cementgyára volt, olyan termelőkapacitás jött létre hazánkban, amely­be mai gazdasági viszonya­ink között nem illik bele a mi eléggé elavult gyárunk, évi 60—65 ezer tonnás ter­melésével. Ezért, magasabb szintű felmérés, tervezés nyomán, Nyergesújfaluval együtt, kiváltunk a Cement- és Mészművekböl, s 1981. január elsejétől önálló, új vállalat, az „Eternit” selypi gyáraként dolgozunk. A vál­tozás nem formális, komoly szerkezeti vonzata van. Fo­kozatosan, 1983-ig bezárólag, visszafejlesztjük cement- gyártó egységünket, majd az aztbesztcement nyomócső gyártása mellett, a Nyerges­újfaluból áttelepülő gépsor­ral, bevezetjük a hullámle- mez-tartozékok i készíté­sét. .. Visszafogják a cementgyártási A cementgyártást fokoza­tosan fejlesztik vissza. Eb­ben az évben csak az egyik kemencével állnak be, a másik esztendő végéig 91 ezer tonna kapacitással még dolgozik. Jobbára belföldi értékesítésű fehér cementet gyárt,, háromezer tonnányi mennyiségben pedig aluminát tűzálló cementet állít elő. Ez utóbbi cikknek jövője van, felfutása várható, mert ha­zánkban egyedül Selypen készítik, éspedig olyan mi­nőségben, amely versenyké­pessé tette a tőkés piacon is. A régi kemence leszere­lése, az új technológia átte­lepítése, a gyár arculatának szerkezeti megváltoztatása, természetesen, gondos előké­szítést igényelt. Főként a négy és fél száz munkás, al­kalmazott körében kellett széles körű tájékoztatást kifejteni. Ilyen szempont­ból, a járási szervek nael­lett. nagy segítségére volt a gazdasági vezetésnek Szőfhö- si Miklós pártszervezett tit­kár, aki Papp József szb-tit­kár. valamint az iíiúkom- munista szervezet életét irá­nyító Tóth Tibor társaságé- gában taggyűlésen. majd munkásgyűlésen érvelt a szerkezeti változtatás szük­sége, népgazdasági és egyéni haeaesfliga meűett. Segített az ügyön az a tény is, hogy a változás miatt senki nem maradt megélhetés nélkül. Az új technológia meghono­sítása, sikeres beépítése vé­gett pedig kisebb kollektíva tanulta, gyakorolta Nyerges­újfalun a lemezgépsor kezelését. Beruházás saját rezsiben — Új profilú gyárunk életében az első másfél hó­nap zökkenőmentesen, a vállalat Nyergesújfalun levő igazgatóságával összehangolt terv szerint telt el. A fej­lesztés műveletét háromfő­nyi stáb, Pásztor Miklós, Misinszki István és Fekete Dezső irányítja. És a gazda­ságosság elvére figyelemmel, saját rezsiben valósítjuk meg az egész beruházást — mondotta későbbiek során Bauer György igazgató. — A nagy munka folyamatos­ságát ezenkívül még egy té­nyező biztosítja döntően. A belső átcsoportosítással' együtt, amit nagy emberség­gel, apró részletekig megbe­szélve hajtottunk végre, a szocialista brigádmozgal­mat is segítségül hívtuk. Nem csalódtunk senkiben sem. Lukovszki Mihály, Kri- zsán Ferenc gépműhelyi, Kovács II. József villamos- műhelyi brigádjai, vagy ép­pen Oláh Lőrinc építői azon gondolkodtak, hogy az 1981. december 31-i határ­időre megvalósítják a mű­szakiak elképzelését. így a jövő esztendő első negyedé­ben indulhat gyárunkban a lemezgyártás, jobban mond­va a különböző azbesztce­ment elemek készítése, ame­lyek iránt igen nagy az ér­deklődés országszerte. Pél- < dájuk bizonnyal kihat az egész brigádmozgalomra, to­vábbá KISZ-eseinkre, akik mindig motorjai voltak a kommunista műszakok szer­vezésének, lebonyolításának is. Magam szintén b'ízom a sikerben, s csak . tisztelettel adózhatok dolgozóinknak a megértésért. Kiszolgált kemencék sorsa Mint az eddigiekből ki­derült, az idén csupán fehér és tűzálló» cementet gyárt az egyelőre lábon maradó kemence, a másik üzemegy­ség pedig aztbesztcement nyomócsövet készít. Hogy milyen mennyiségben? Ga­rantált kapacitása 1280 eter­nit-kilométer. A hazai és exportigények azonban en­nél többet követeltek. Ennek eredményeként, s figyelem­mel a technológiai fegyelem, a termelés hatékonyságának fokozására, az utóbbi évek­ben az említett mennyiség fölött teljesítette terveit a „kiváló gyár” címet három­szor is elnyert selypi üzem, amely szakvélemény sze­rint 1500 eternit-kilométer­nyi, közművesítésnél hasz­nálatos cső gyártására ké­pes. Reméljük, szükség lesz erre a teljesítményre, mi­ként a kereskedelem válto­zatlanul érdeklődik majd az éves szinten előállítható 800 ezer négyzetméternyi hullámlemez-tartozék ok iránt. Nem beszélve a még két esztendeig gyártandó fehér cementről. amelyet újdonságként 5 kilós csoma­golásban is piacra dobnak. Vagy az aluminát tűzálló cementről, amiben sok-sok keményvaluta rejtezik. Mi történik ugyanekkor a „ki­szolgált” kemencékkel, ma­lomalkatrészekkel ? Kö­zeljövőjük az olvasztó, ami után még mindig visszatér­hetnek az iparba, környe­zetünkbe. Tehát a természet rendje szerint elsorvad Selypen egy iparág, hogy helyébe lépjen az új. A köz javára hasznosabb, s a ben­ne dolgozók boldogulása szempontjából sem keve­sebb. Most ez itt a lénye­ges..­Mo Irtva y Győző SmmmSp fS-r< • 41 Szilágyi Andor 1WL fefersár sseeda

Next

/
Oldalképek
Tartalom