Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-17 / 40. szám

9 Sematizmus-e a sematizmus? A NEM EPPEN bölcsnek tűnő, szónoklat lanul szóno­ki kérdés a címben sem po­litizálni, sem esztéttzálni nem kívánja menyem! a* olvasót. Mégha a cím után és nyomén óhatatlan is egy kevéske politizálás és ugyan­csak mértékadóan kevés esz­tétikai töprengés, — egy régi magyar filmösszeállítás nyomán. Régi bizony, mert a három filmből a legfris­sebb is majd harminceszten­dős, a legidősebb még jóval túl is lépte a három ikszet. Három harmincéves ma­gyar film egy olyan héten, amikor a péntek 13-ra esett, s még ráadásul a fllmőssze- állítás címe Is Péntek 13,— és horribile dictu, mindez a tévében és fő műsoridő­ben .. .1 Ennyi rossz előjel egyszer­re még aligha figyelmeztet­te a magyar televíziónézőt: zárd el a készüléket, mégha Latabár Kálmán is a „fő­se” a történetkéknek, még­ha olyan arcokkal, nevek­kel is találkozol, mint a jó­emlékű Kiss Manyi, Tompa Sándor, valamint Ruttkai Éva és még sokan mások. És aki mégsem zárta el, nem riadt vissza emlékezni — már aki megélte — az ötve­nes évek sematikus korsza­kéra, vagy aki kíváncsi, hogy milyenek is voltak ezek á direktbe agitáló se­matikus filmburleszkek, — nos mindazok, velem együtt, nem bánták meg e film- és politikatörténeti visszapil­lantást. Vasárnap délutánonként Korda-sorozat a televízióban Folytatja a nagy filmmű­vészek életművét bemutató sorozatát a televízió. Korda Sándor alkotásaival márci­us 1-tól vasárnap délutá­nonként ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A Turkevén született mű­vész fiatalon, haladó szel­lemű újságíróként szerzett nevet magának; filmkriti­kusként kezdte pályafutá­sát. Filmrendezőként a ti­zes években tűnt fel. A Ta­nácsköztársaság Idején di­rektóriumi tag, a filmgyár­tás művészeti vezetője volt. Emiatt később el kellett hagynia Magyarországot. A húszas évektől Németor­szágban, Hollywoodban, Pá­rizsban, majd Londonban dolgozott és szárpos film- vállalat alapítása, felvirá­goztatása fűződik nevéhez. Sok irodalmi művet vitt filmvászonra, többek között Mikszáth Kálmán Szent Pé­ter esernyője, Jókai Mór Az aranyember című regényét. fiz angol filmipar mar­káns alakjaként számon tartott Korda Sándor — min.t producer — nagy gon­dot fordított filmjei pompá­zatos kiállítására, s elsősor­ban a kosztümös műfajt kédvelte. E filmjei közül elsőként az 1933-ban forga­tott Vili. Henrik magánéle­te éíműt tűzi műsorra a te­levízió. Az ötrészes sorozat további adásaiban képer­nyőre kerül az 1936-ban készült Rembrandt, az 1941- es „születésű” Lady Hamil­ton és Azy eszményi férj, amely az utolsó önálló ren­dezésében. Oscar Wilde színművéből 1947-ben ké­szült. Bemutatja a televízió a Bagdadi tolvaj című, Michael Powall rendezte filmet is, amelynek a pro­ducere volt Korda Sándor. (MTI) ilRtuíicAti ViíESSSSS , 1981. február 11., kedd Tekintsen el attól a ked­ves olvasó, hogy újfent le­írjam, milyen kitűnő színész volt Latabár Kálmán, s hogy filmbéli társai Is, legalábbis nagy többségük a magyar színház- és filmkultúra mar­káns képviselőivé váltak. Vagy voltak már, vagy let­tek azok! De attól ne te­kintsünk el, hogy a három kis agitáclós történet, hogy egyáltalán történetté válha­tott, hogy egy adott kor szük­séges — mert szükséges volt! — szinte napi agitá- ciót is felölelő politikai hét­köznapjai az eladhatóság, a meggyőzés és ráadásul a ne­vetős, mosolygós szórakozta­tás eszköze lehetett, abban egy nagyszerű, de egyszerű felismerés volt a döntő. A legjobbakat, a legtöbbet ígé­rő színészeket a filmre! Akiknek hisznek, akik el- hihetővé teszik még a hihe­tetlent is és hihetetlenné varázsolják az elhlhetőt is. A FELNŐTT GENERÁCIÓ tagjai közül sokan emlé­keznek ezekre a kis filmek­re, legtöbben talán és leg­inkább talán A selejt bosz- szújára, És nyugodtan a szí­vünkre tehetjük a kezünket, hogy ama kor, amelyet úgy aposztrofálunk sommásan, mint a sematizmus idősza­kát, talán nem is volt olyan egyértelműen és mindenben sematikus. Talán — sőt bi­zonyos —, hogy jó szándé­kú botlásai, az eladdig soha nem volt témák feldolgozá­sának nehézségei és egy po­litikai elképzelés gyakorlati feladatai ellenére, vagy ép­pen azért, egyfajta és sajá­tos maradandóságot is te­remtett. Filmben, könyv­ben, színműben — hogy csak a művészeti szférában mozogjunk — egyaránt. Nem a nosztalgia csendes moso­lyával, hanem harsány de­rűvel tekintettünk vlsáza az ötvenes évek elejére és ... A‘ HoROZOVAS’. Városunkban nagy karne­váli felvonulást terveztek. Amikor tudomást szereztem róla, rögtön a szervező bi­zottsághoz siettem. Éppen akkor fejezték be a kilence­dik ülést. — Szeretnék részt venni a felvonuláson — mondtam. — Van valami ötlete? — kérdezte a bizottság elnöke. — S/.atíraszekeret indít­ványoznék. — Hm... ez érdekes ... A szatíra valóban hiánycikk — jegyezte meg az önkéntes tűzoltóegyesület képviselője. — Szükségünk van rá, mint a levegőre, mint a víz­re, mint egy falat kenyérre — jelentette ki az elnökhe­lyettes. — És milyennek képzeli azt a szekeret? — Egyszerűnek, de hatá­sosnak. Ráültetünk minden semmirekellőt: részegest, hu­ligánt, selejtgyártót, meg­", és arcunkra fagyha­tott a mosoly is: uram ég, hát mindezt akát ma is és újra is el lehetne játszani filmen, képernyőn. A kép­zett beteg ma Is ott ül a hét vége előtt, vagy az új hét elején a rendelőintézetek folyosóin, csak most korsze­rűbbek lettek és ezért to­vább is tartanak a vizsgála­tok. A péntek tizenharmadi- ka is érvényes még, sőt ma már horoszkópot is készítet­tünk, mert hogy csak haladt azért elébbre fajzatunk a műveltség fokain az elmúlt három évtized alatt. És va­jon zakóról gomb, mennye­zetről vakolat, ma mór nem szakad? Ma mér Ismeretlen a selejt?. Ma nem járhatna úgy a kőműves, hogy a sa­ját maga építette panelház emeletén 6 kapjon olyan la­kást, amilyet másnak épí­tett, — púposodó parketták­kal, máló tapétákkal, lesza­kadt csempékkel? Változnak az idők és ben­ne nem mindig és nem min­denben változunk mi ma­gunk. Nemcsak örökzöld dalok vannak, nemcsak a szerelem örök, de úgy lát­szik: a selejt is. És talán még a bosszú is? NEM, ARRÓL PERSZE szó sincs, hogy ez a három kis filmtörténet a hazai film­művészet tartópillére len­ne, de arról igen, hogy ezek a filmek is szervesen hoz­zátartoznak ehhez a bizo­nyos magyar filmtörténet­hez, Ha tetszik a filmtörté­netnek, ha nem. S a Péntek 13-mal még nem is kell szé­gyenkeznie sem. Nem bizony: mert napjaink igényéhez, Ízléséhez képest tudatosan politizáló effajta kis törté­netkék azóta sem születtek. Sem filmen, sem képernyőn. És merthogy nem mindig sematizmus a sematikus. Ha szükséges, ízléses a „séma”, — akkor semmiképpen sem. Gyutkó Géza vesztegethető!:, üzemi szar­kát. Mindegyiket kipellen­gérezzük. Én fogom hajtani a kocsit. — Kitűnő ötlet — örven­dezett az elnök. — Pont ilyen szekér hiányzik a fel­vonulásról! Cselekedjék! Teljes támogatásunkról biz­tosítjuk. Lelkesültem rohantam ha. za. Otthon rögtön nekigyűr- kőztem, hogy tető alá hoz­zam a szatíra szekerét. Meg­állapodtam egy cigánnyal: harminc rubel fejében két napra kölcsönadta gebéjét. Ezután megfelelő szekér felkutatására indultam. Nagy sokára találtam egyet. Csak az volt a baj, hogy hiányzott az egyik kereke — elcsórta valaki. Lótottam- futottam, de kerék sehol sem volt kapható. Hiánycikk. El­mentem a tervbizottság el­nökéhez. — Nincs módunkban segí­teni — tárta szét a karját. — Kerékigényét egy évvel ezelőtt kellett volna beje­lentenie. Hanem miért ne lehetne a szekér háromkerekű? A kerékgyártó némi készpénz ellenében átalakította a sze­keret: egy kerék elöl, kettő hátul. Egyszerű és eredeti. A színház rendezője gon­doskodott kosztümös színé­szekről. Nekik önkritikus kuplékat kellett énekelniük. ... A főpróbát a város szélén, a lóversenypályánál rendeztem. Már felemeltem az ostort, amikor megszólí­tott valaki: — Hé, várjon csakl Aktatáskás férfiak siettek felém. — Mi vagyunk a döntőbi­zottság tagjai — mutatkozz „LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE KELL HALADNI Ipari szövetkezetek a munkásművelődésért A KISZÖV jelenleg me­gyénk 15 ipari szövetkezetét tömöríti: mintegy öt és fél ezer dolgozót. Jelentősége, súlya a következő években csak növekedni fog, hiszen ágazataiban nem* kis szere­pe van kis üzemeinek. Társadalmunk célja a mi­nél magasabb műveltség el­érése, mind szakmai, mind általános téren, A termelé­kenység. a minőség növelése és mindennapjaink szebbé- jobbá tétele múlik ezen. Így hát, amint dr. Holló Béla, a megyei szövetség elnöke hangsúlyozza, nemcsak pusz­ta kötelességtudatból érvé­nyesítik az erre vonatkozó előírásokat, hanem jól meg­fontolt gazdasági érdekből is. A feladatok megoszlanak: a beiskolázás elsősorban a munkahelyi vezetőkhöz tar­tozik, a közművelődés más területeit viszont a sajátos Önkormányzati szervek, a szövetkezeti bizottságok irá­nyítják. A szükségleteknek megfelelően — A legnagyobb felada­tunk, hogy eleget tegyünk a valóság által diktált köve­telményeknek: sajátossága­inkból' fakad, hogy arra tö­rekszünk: közülük minél többen szerezzenek második szakmát. Ezzel elejét vesz- sztak a munkaerőgondoknak, s tevékenységünk, szolgálta­tásaink sokszínűbbek lehet­nek, Az ismeretek megszer­zése tanfolyam keretében történik. Jó példa erre a Tarnamente Ipari Szövetke­zet, vagy az Agromechanika, ahol a hegesztést tanulták meg a lakatosok. Természe­tes volt az is, hogy amikor a tapéta közkedveltté vált, festőink elsajátították hasz­nálatát.. A különböző szük­ségletek nálunk hamar meg­érződnek, s tenni, lépni kell: önállóságunk ezt lehetővé is teszi, — Vannak olyan oktatási formák is, amelyekkel a meglevő tudást bővítjük: a fodrászok és a fényképészek rendszeresen részt vesznek ezeken. A továbbképzéseket szakmai vetélkedőkkel, kü­lönböző házi versenyekkel is ösztönözzük. Nem kis meg­terhelést jelent ez, hiszen évi 140 órát vesz igénybe. Mégis vállalkoznak rá, hi­szen másként nem is lehetne helytállni a mindennapi mun­kában, a fokozódó követel­mények között. Másrészt anyagi érdek is fűzi őket eh­hez. — Sokan képzik magukat az állami oktatásban is, bár elsőrendű szempontunk, hogy a munkahely száméra is hasznos legyen, amit elvé­geznek: például bölcsészeket kevésbé tudunk foglalkoztat­ni. Mégis ahhoz, hogy meg­lássuk ennek jelentőségét, elég az adatokat felsorolni: évente átlagosan kétszázan ülnek az iskolapadokba, kö­zülük legtöbben szakközép- iskolába vagy gimnáziumba iratkoznak be. Az, öregebbe­ket már nehéz rávenni, hogy bepótolják hiányosságaikat, egyetemre is kevesen men­nek. A szövetkezeti bizottságok feladata — Az általános műveltség, az ismeretek terjesztését ho­gyan támogatják, milyen le­hetőségei vannak a dolgozók­nak? — A sajátos szervezetünk, a szövetkezeti bizottság ha­táskörébe tartozik ez a fel­adat: itt választott tisztség- viselők, munkások határoz­nak a különböző kulturális kapcsolatfelvételek vagy brigádvállalósok felől. Saj­nos, jelenleg inkább csak a megyei szervezet szintjén va­lósul meg a közművelődési intézményekkel az összefo­gás — veszi át a szót Kocz- ka László, a szövetkezetpoli­tikai osztály vezetője. Szer­ződést kötöttünk például a Megyei Művelődési Központ­tal: rendszeresen értesítenek programjaikról, módszertani segítséget adnak különböző versenyeinkhez, rendezvé­nyeinkhez. A Megyei Könyv­tár egyelőre két letéti gyűj­teményt helyezett, el egysé­geinknél: Gyöngyösön a Ké­kes. Egerben a Fémelektro Szövetkezet adott- otthont ezeknek a köteteknek. Ter­vezzük ilyenek létesítését máshol is; jó, hogy ha „ház­hoz megy” az irodalom. — Nem könnyű egyébként Ilyen téren a helyzet, nehe­zen megy el egy-egy műsor­ra a megfáradt ember, kü­lönösen, ha két, esetleg há­rom műszakban munkáikon dík. Nagyon vonzó progra« mot kell ahhoz kínálni ne­ki, hogy vállalja a részvételt’ A bizottságok rendelkezned ehhez megfelelő anyagi alap­pal: ösztönözni tudják a brig gádokat, s támogatni törek­véseikben. Színházlátogatás­tól kezdve különböző kiránJ dulósokig, sokféléhez adhat­nak pénzösszegeket. Klubok és művészeti csoportok — A klubélet átmeneti fel­lendülés után visszaesett egy­ségeinkben, de ennek egy-’ szerű technikai oka is vanj helyiséggondok és szakem­berhiány. Esetleg a Mátravu déki Építő- és Szakipari, és a Gyöngyösi Kékes Szövet­kezetnél bukkanhatunk jó példákra. A mostani pangást! csak magasabb szint eléré­sével lehet meghaladni, ja­vítva az adottságokat és szakszerű vezetést biztosítva, —- Jelenleg három művé­szeti csoport működik közös fenntartásban, anyagi támo­gatósunkkal: a káli Bartók Béla férfikórus, Gyöngyösi Játékszín és az egerbocsl pá­vakor. Ezenkívül ettől az év­től hozzájárulunk az egri néptáncegyüttes munkájához is. Ez fontos és jó dologi lehetőségeinkhez képest a jövőben igyekszünk más együtteseket is segíteni. — Lépésről lépésre tudunk haladni — veszi át a szót újra dr. Holló Béla ~, ami­kor például az egyik letéti könyvtárunk kezelője elkese­redetten panaszolta, hogy csak húszán jöttek az első hónapban kölcsönözni, azt válaszoltam neki, hogy meg kell becsülni őkét, s aztán legközelebb már huszonöt ál­lít be. A módszeres, reális tevékenységünknek meglesz a gyümölcse, jelenleg első­rendű célunk, hogy szövet^ kezeteink a helybéli műve­lődési házakkal, könyvtá­rakkal. s más közművelődési intézményekkel építsenek ki kapcsolatokat. Csak hozzá­értő és fantáziadús progra­mok szervezésével lehet ered­ményt elérni. Előbb, vagy utóbb a módszeres munká­val célt érünk... Gábor László tak be a váratlan jövevé­nyek. — Minket bíztak meg azzal, hogy eldöntsük, meg­felel-e a szekér a követel­ményeknek. — Tessék, szemléljék meg! — indítványoztam. A bizottság tagjai körbe­járták a szekeret. Elsőnek egy szakállas férfi szólalt meg: — Miért nem gondolkodott az arányokon? — villantot­ta rám a szemét. — Miféle arányokon? — Részeges csak egy van, huligán viszont kettő. — A huligánok duettet' fognak énekelni! — És ha az emberek azt fogják hinni, hogy nálunk kétszer annyi huligán van, mint iszákos? — mondta a szakállas. — Akkor mi lesz?!... Az egyik huligánt el kell távolítani! Bocsánatot kértem a ki­sebbik huligán szerepére ki­szemelt Trumpikjaviehis villanyszerelőtől és haza- küldtem. — Hát ez a csodabogár mit ábrázol? — A selejtgyártót az általa varrt ruhában — magyaráz­tam készségesen. — Selejtgyártót? — cso­dálkoztak. — Tudja-e, hogy városunk vállalataihoz az idén mindössze három rek­lamáció érkezett? — Tudom. — Akkor meg minek álta­lánosítani? Minek eltorzítani a valóságot? Tüntesse el a selejtgyártót is! Eltüntettem. — És az a hosszú kezű, aki az új Volgát ölelgeti, csak nem a megvesztegeithe- tőt ábrázolja? — De igen. — Nem találja úgy, hogy az orra az autóalkatrész-bolt vezetőjének az orrára hason­lít? — Na* és, ha hasonlít? — Az ilyen hasonlóságok alapján egyesek helytelen következtetéseket vonhat­nak le. Nem érzi, hogy ez kínos? — magyarázta az egyik bizottsági tag, aki nemrégiben vásárolt Zsigulit. — Akkor ültessük a fie- lyére Trumpikjaviciust, aki a huligánt személyesítette meg. Üzentem a szerelőért. A bizottság tagjai figyelmesen tanulmányozták a fizimiská. ját. — Ez se jó. — Miért? — Mert a szakszervezeti bizottság volt elnökére ha­sonlít. Az emberek újból hi­bás következtetéseket von­nának le. — Tegyünk rá álarcot — javasoltam. — Ezt persze meg lehet csinálni, ám a legjobb lenne a megvesztegethetöt is tö­rölni. — Miért? — csodálkoz­tam. — Mert városunkban sen­ki sem megvesztegethető. Ha csak egy Is akadna, rög­tön a vádlottak padjára ke­rülne. Minek kell sötétebb képet festeni, mint amilyen a valóságban? Végül a bizottság az iszákos kivételével minden­kit leszállított a szekérről. Aztán azt mondották: — A szatírának pontosnak és konkrétnak kell lennie Mentesnek minden kétértel­műségtől !... Ezért feltétle­nül egy táblát kell kitenni, — Miféle táblát? — „A múlt csökevénye" felírással. — De hiszen ez a fiatal­ember már jóval a háború után született, a bajusza még csak most kezd pelyhedze- ni! — kiáltottam kétségbe-] esetten. — Akkor keressen egy idősebbet. 1— Honnan vegyek? In­kább szakállat ragasztok a fickónak! A bizottság tagjainak szi­gorú tekintete ekkor a lóra szegeződött, amely nyugtala­nul figyelte a szakállast. — Ilyen gebét a felvonu-' lásra? — háborogtak. — Er­ről szó sem lehet! A ló hirtelen meglódult; a szekér recsegett, és én ler zuhantam a kocsiról... .... Amikor felocsúdtam,’ ■ és kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy a szo­bámban ülök. Elaludtam a nagy tervezgetésben! Rövid gondolkodás után sorban feltárcsáztam valamennyi szereplőt: — Ne haragudjatok, fiúk; de holnap mégsem indítjuk a szatfraszekeret. Történt egy kis malőr... Tudjá­tok ... — Amint jó ürü­gyet kerestem, az ablakon át az udvarra tévedt a te­kintetem: ott állt a három­kerekű szekér, mindegyik kerekében négy küllővel. — Tudjátok, a mozgás alaptör­vénye szerint, hogy a kocsi elinduljon, a kerekekben a küllők száma nem lehet több a kerekek számánál... . Még szerencse, hogy vá­rosunkban megalkuvók sin- _ csenek! Fordította: Zahemszky Lásr*é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom