Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-14 / 11. szám

VÉRSZEGÉNY ELŐADÁS A GÁRDONYI SZÍNHÁZBAN ÜGYÉSZSÉGI VIZSGALATOK Labiche- Michel: Olasz szalmakalap Hogyan érvényesülnek törvényeink, milyen a jogalkalmazási gyakorlat? Véletlen találkozás a fél éve elhagyott szerelmessel. (Péva Ibolya és Szirtes Gábor) (Fotó; Szántó György) A néző csodálkozik az elő­adás láttán. Nem érti meg, hogyan maradhatott fönn több mint száz éven át ez a darab, -miért újítják föl egyre. Ül és feszeng, s va­lahogy kívül marad mind­azon, amj a szeme előtt vég­bemegy. Valamilyen enyhe unalom lengi be ugyanis a színpadot, közömbösen és nyugalmasan folynak az ese­mények Csendes egyhangú­ságba fullad a játék, ame­lyet — most nem derül ki, milyen okból — ördöngős gyorsaságúnak szoktak em­legetni. Afféle „diétás” pro­dukció ez, amelybe csak annyi humort csempésztek, hogy az infarktustól megkí­méljék a közönség szívbán- talmakban és magas vér­nyomásban szenvedő részét. A történet önmagában va­lóban nem sokat mond. Egy kalap körül zajlik a cselek­mény, amelyet egy párizsi magánzó, Fadinard lova fé­lig elfogyaszt. A tulajdonos: egy szabados hölgy, és szép- tevője: a gáláns tiszt addig nem szállnak le a nyaká­ról, amíg újat nem szerez. A felszarvazott férj ugyan­is — mint később kiderül — fontosabbnak tartja a drá­ga ruhadarabot, mint azt, hogy neje hol tölti az es­téit. A követelésükkel a leg­rosszabbkor jönnek, mivel a fiatalember esküvőre készül. Nem tágítanak, így hát kezdődhet a hajsza a külön­leges fejfedő után. míg a ■násznép Fadinard nyomába ered, mit sem sejtve. Sok bonyodalomba keverednek, míg kiderül, hogy az eskü­vői ajándékok között talál­ható hasonló „jószág”. Min­den összekeveredik, minden­ki félreérti a szituációkat: anyakönyvvezetónek nézik a kalapossegédet, kisvendéglő­nek az arisztokrata estélyét, olasz magánénekesnek Fa- dinardot. Alkalmas keret minden ahhoz, hogy fejte­tőre állítva a világot egy vígkedélyű és vérbő társu­lat legjobb erényeit és ko- médiázó kedvét fölmutassa, A legfontosabb 'hiányzik azonban az egri bemutató­ból, az a „csapat”, amely képes megeleveníteni az írott szöveget, megtölteni vidámsággal; bírva erővel azt az iramot, amelyet a bohózat diktál,-na! A rende­zés ugyan rendkívül világo­san és tisztán viszi végig a cselekmény vonalát, de any- nyira széteső a színészi já­ték. különbözőek a teljesít­mények, hogy végül Is ,az előadás Iskolás szinten ma­rad. A szereplók többségének még a hangja is alig jutát a rivaldán, arra pedig már végképp nem futja tőlük, hogy megteremtsék azt a különös közeget, amelyet Lablche megalkotott, ahol mindent a pénz és az em­beri butaság mozgat, s ahol bármi megtörténhet. Ez ab­ból fakad, a néhány egé­szen nyilvánvaló szerepoéz- tási tévedésen túl, hogy a rendező —, Horváth Z. Ger­gely — sem törekedett na­gyobb egység kialakítására. Nem csoda hát. hogy ha a „légüres térben" elsikkad a helyzetkomikum, és a poé­nok sora vísszhangtalanul csattan el. Kirí a társulatból Újlaki Dénes alakítása, aki a buta falusi faiskola-tulajdonos apóst formálja meg, már- már a burleszkbe hajló eszközökkel. Remekül kidol­gozta ezt a jellemet, de szin­te magánszámmá válnak je­lenetei. Másként, de szin­tén jól állja meg a helyét Csapó János, a süket nagy­bácsi szerepében. Bánó Pál ugyancsak szerez néhány kellemes percet a nézőknek anyakönyvvezetőnek nézett könyvelőként s kelekótya nemzetőrként. Sajnos, ők is többnyire sablonjaikból, ed­digi rutinjukból építkeznek. A többiek azonban nem­igen . túdták, hogy miként viselkedjenek, de szerencsé­re valamennyien mértéktar­tóan — s jól megtervezetten — mozognak a színpadon, A legszomorúbb az volt, hogy a főszereplő. Szirtes Gábor sem hangerőben, sem indu­latokban nem tudja vállal­ni a játékmesteri teendőket, pedig nagy feladatot ró rá a darab, Elveszik azonban ő is az általános szürkeség­ben. A zeneszámokat a műsor­füzet tanúsága szerint — Bereményi Géza szövegeivel — külön erre az alkalomra komponálta a fiatal szerző, Szúnyogh Balázs. Külön meg kell jegyeznünk, hogy a be­szédhanggal is sokszor hadi­lábon álló színészek a dalok előadásában sem jelesked­nek, s így nemigen derül ki, voltaképpen hogyan illesz­kednek a régi szöveghez ezek az új betétszámok, A díszlet használható és szép — Kovács Attila ter­vezte *—, de mivel mozgal­masság főleg ofcak abban a külsődleges formában jelentke­zik, hogy a násznép rend­szeresen többször megkerüli a kör alakú' épületet, unal­massá. s meglehetősen for­málissá válik szerepe. Mindent egybevetve nem volt a legszerencsésebb itt és most színpadra állítani ezt a bohózatot, hiszen ilyen körülmények között éppen sava-borsa veszett el. A meglehetősen középszerű produkció láttán a néző kis­sé szomorúan áll föl, hiába látott vígjátékot. S mivel csalódott nem tudom, el- hlszi-e — legalább becsület­szóra —, hogy igenis lehet, mert példa már volt rá, ki­tűnően is játszani ezt a mű­vet. Az iskolai könyvtárak ré­gi gondja, hogy az évenkén­ti állománygyarapítás során sok olyan művet is meg­vesznek. amelyet a tanulók csak ritkán, vagy pedig egy­általán nem forgatnak. Ezen a problémán segíte­nek Hatvanban. Az ország­ban itt először 1978-ban kí­sérletképpen bevezetett mód­szer szerint a város közpon­ti bibliotékájának megbízott szakembere válogatja ki és vásárolja még az öt alsófo­QáMkM MSI. január 14„ szerda kú oktatási intézmény könyveit. A pedagógusokkal egyez­tetve évente hatvanezer fo­rint értékben, több mint két és fél ezer kötetet vehetnek meg a hozzáértő könyvtáro­sok. Munkájuknak köszön­hető. hogy a polcokra való­ban azok az olvasmányok kerülnek, amelyeket a kis­diákok szívesen vesznek ke­zükbe. és egyben azokra szükségük is' van. örvendetes, hogy hazánk különböző tájain is felfi­gyeltek a hatvani példára, és ma már más ■ helységekben is használják ezt az új mód­szert. A megyében az elkö­vetkezendő esztendők során Egerben és Gyöngyösön ter­vezik az iskolai könyvtárak központi ellátásának beve­zetését. Gábor László A hatvani példa nyomán Segítség az iskolai könyvtáraknak A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG idei első félévi munkaterve alapján — az ország fő­ügyészségeinek bevonásá­val — hamarosan országos vizsgálatok kezdődnek: szá­mos jogterületen elemzik törvényeink érvényesülését, a jogalkalmazói gyakorlatot, s azokat a visszás jelensé­geket, amelyek megelőzése további hatékony intézkedé­seket követel. Egyik fontos feladatként megvizsgálják a társadalmi tulajdont sértő, a jelentős és különösen nagy kárt oko­zó szándékos bűncselekmé­nyek, valamint a társadalmi tulajdon elleni rablások és hűtlen kezelések nyomozási, vádemelési, valamint vád­képviseleti gyakorlatát. Vá­laszt keresnek arra, milyen okok, körülmények játsza­nak közre e súlyos bűncse­lekmények elkövetésében. A már lezárt ügyek tanulmá­nyozásakor arra is figyelem­mel lesznek, hogy minden esetben megtörtént-e a bűn- cselekmény elkövetését elő­segítő okok feltárása, s meg- t.eszik-e az érintett szervek a szükséges intézkedéseket ezeknek az úgynevezett kri- minogén tényezőknek a kikü­szöböléséhez. A társadalom védelme, a közrend és a közbiztonság megőrzése szempontjából is jelentősek a bűntető tör­vénykönyv szerint alkalmaz­ható mellékbüntetések. Ha­marosan valamennyi fő­ügyészség részvételével meg­vizsgálják, hogy a közügyek­től, a foglalkozástól, illetve a járművezetéstől eltiltás, a kitiltás és a kiutasítás mel­lékbüntetéseket az előirt mó­don és a törvényes határ­időn belül hajták-e végre. Az elkövetkezendő hóna­pokban országos tapasztala­tokat gyűjtenek a közleke­dési balesetek helyszíni szemléivel, a felderítést szolgáló különböző eljárá­sokkal kapcsolatos gyakor­latról, a helyszíni eljárások színvonaláról. Ezt követően a közúti forgalmi rehd ki­alakításáról és a közúti jel­zések elhelyezéséből szóló KPM-rendelet végrehajtásá­nak tapasztalatait gyűjtik csokorba. Az ügyészek fel­térképezik, hogy a tanácsi kezelésben levő közutakon kialakított forgalmi rend megfelel-e a forgalomszerve­zést előírásoknak, követel­ményeknek. A általános felügyeleti és polgári jogi szakterületen az idei esztendő első orszá­gos vizsgálata az elzárással is sújtható, s a közrendre, a közbiztonságra fokozottab­ban veszélyes szabálysérté­sek elbírálásának áttekinté­se lesz. E jogsértő maga­tartások — a közveszélyes munkakerülés, a garázdaság, a verekedés, a botrányos ré­szegség és a veszélyes fe­nyegetés, — elkövetőinek fe­lelősségre vonását vizsgálva az ügyészek arra keresnek választ, hogy a szabálysér­tési hatóságok megfelelően alkalmazzák-e az idevágó jogszabályokat. A TÁRSADALMI TULAJ­DONBAN keletkezett károk és bűncselekménnyel . lőidé- zett károkozások nemcsak büntetőjogi, hanem gyakran munkajogi felelősséget is maguk után vonnak. Ebben az időszakban törvényes­ségi vizsgálat kezdődik a munkajogi kártérítési fele­lősségre vonás szabályainak érvényesüléséről. Immár ha­gyomány, hogy a Legfőbb Ügyészség vizsgálataival is igyekszik előmozdítani egy- egy új jogszabály egységes alkalmazását, a joggyakor­lat törvényességét. Ezúttal a bírósági végrehajtás egy éve „élő” új szabályainak érvé­nyesülését veszik nagyító alá, azt, hogy a bíróság ál­tal megállapított vagyoni és nem vagyoni jellegű kötele­zettségek teljesítésének si­kerül-e megfelelően érvényt szerezni. (MTI) Az ünnepek színvonaláért Versmondó stúdió Egerben A vers eredeti formájá­ban szoros kapcsolatban van a beszéddel: többségében ér­tő előadóművészek tolmá­csolásában elevenednek meg a sorok. Ünnepeinken gyak­ran hangzanak el költemé­nyek: színesebbé, értékeseb­bé válik az emlékezés, a szé­pen, megformált gondolatok kíséretében. Ezért az egri Megyei Mű­velődési Központ versmondó stúdió indítását, tervezi: ja­nuár végétől kezdve olyan fiatalok számára kíván to­vábbképzési lehetőséget nyúj­tani, akik adottságot, tehet­séget éreznek magukban er­re a feladatra. Az a szán­dék is meghúzódik a vállal­kozás mögött, hogy segítsé­get nyújtsanak a Nagy László szavalóversenyre je­lentkezetteknek. A tervek szerint heti két alkalommal találkoznának a tagok, ked­di és csütörtöki napokon, s megismerkednének- a művé­szeti ág alapjaival, beszéd­technikái ismereteket sajá­títanának' el, de támogatnák őket a versválasztásban, -elemzésben és konkrét ta­nácsokat adnának a bemu­tatókra való felkészülésben. Azok, akik kedvet érezné­nek hozzá, szerepet kapná­nak különböző ünnepi al­kalmakkor, a könyvhét vá­rosi rendezvényein s a Bar- tók-évíörduló eseményein is. Ezenkívül ellátogatnak a közeljövőben a szolnoki Mű­velődési Központ hasonló csoportjához. Az együttes vezetője Somodyné Jámbor Ildikó, a Művelődési Köz­pont munkatársa, de alkal­manként vendégelőadók tar­tanának foglalkozásokat: így például- Montágh Imre, a Színművészeti Főiskola ta­nára jön el. voshoz, és nem hívatom ki. Beálltam a rendelőben a sor­ba; eljutottam a kis abla­kig, ahol elveszik az ember iratóit. Ekkor derült ki, hogy otthon felejtettem a szemé­lyi igazolványomat. Hazafu­tottam. Azután kezdődött elölről az egész. Nem számít — három óra múlva már a szimpatikus, fiatal doktornő szeme elé kerültem. Illetve „szeme elé” — ez nem megfelelő kifeje­zés, hiszen a doktornő fel sem emelte tekintetét az előt­te levő papírokról; sebesen, elszántan írt valamit. — Vetkőzzön le! — mond­ta, de olyan hangon, mintha éjfélkor mondta volna, egy elhagyatott sikátorban. Levetkőztem, — Mi a panasza? — Fáj a lábam, remeg a kezem, a . .. — Keze, lába?... A sebé­szetre! Tizenötös szoba, har­madik ajtó, a folyosón balra ... A következőt!.., — De... — Semmi de! Hozzon le­letet a sebészetről! Nővérke, vezesse ki a beteget! Kérem a következőt! A nővérke határozottan ki­tolt a folyosóra.. Elkullogtam a sebészetre. A sebész sze­mét sem láttam, ő sem né­zett rám, ő is a papírjaival foglalkozott. Elszántan, sebe­sen írt, mint egy gyorsíró. — Vetkőzzön le! Levetkőztem. — Mi a panasza? Megint olyasmit kottyan- tottam ki, amit nem kellett volna: — A feje? Az ideggyó­gyásznál volt már? — Még nem ... — Na, kérem... Először az ideggyógyászhoz menjen, az­tán ... — Nézze!., — Nem nézem! Menjen az ideggyógyászhoz, aztán ... kérem a következőt! Nagy nehezen elvánszo­rogtam az ideggyógyászhoz. És ott... Hát igen. ha az isten meg akar verni vala­kit. akkor nemcsak az influ­enzát küldi rá, hanem az eszét is elveszi. Az orvos kérdésére, hogy mim fáj, az,t válaszoltam, hogy semmim, de piros sapkás egereket lá­tok. Az ideagyógyász kapott az alkalmon, még a papírjaiból is felpillantott, úgy kérdezte: — Szemésznél volt? — Nem, de a látásomra ■nem panaszkodom . . — Elég baj az, barátocs- kám, elég baj, hogy elhanya­golja. Menjen előbb a sze­mészhez! — és kivezettetett a rendelőből. A szemész sem sokat baj­lódott velem. Ahogy meg­hallotta, hogy a derekam fáj, összecsapta a kezét, megcsó­válta a fejét és felkiáltott: — Menjen az urológushoz! Biztos a veséjével van vala­mi baj. Az urológián adtak egy kis üveget, és meghagyták, hogy másnap reggel hozzam visz- sza. Csak álltam ott. és ko­moran hallgattam. Ekkor az urológus így szólt a nővér­hez: — Ügy látszik, süket a be­teg. Nővérke, vezesse át a fülészetre! Amikor a fülész valami csillogó eszközt dugott a fü­lembe, teli torokból ordítani kezdtem, hogy ez már aztán sok. egy beteg ember meg- gyalázása; a panaszkönyvet kértem, követeltem, hogy hívják oda a főorvost. Csodák csodájára, szinte azonfil előkerült a főorvos. Együttérzően nézett rám, megcsóválta a fejét, majd így szólt: — Vigyék a zárt osztályra! Tudom, hogy teljesen nor­mális vagyok, hanem az na­gyon izgat, hogy a pszichiáter kinek passzol át! Fordította: Bratka Lászl&

Next

/
Oldalképek
Tartalom