Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-11 / 9. szám
A zöld narancs — Kerék szépen tizenöt deka... De ne a végét... — Miért, mit gondol, uram, azt nem kell eladni? — néz rám szigorúan az eladó és én megadom magam. Igaza van. Aminek kezdete van. annak végének Ts kell lennie, s aminek eladták az elejét, annak következésképpen el kell adni a végét is. Tehát megveszem, kifizetem, hazaviszem, otthon hülyének néznek — ismét. Ismét, mert az efféle „vége"-k gyakran megesnek velem. — Kérek szépen egy kiló narancsot... De ne zöldet, ha lehetne... — Ha lehetne? Jópofa az ur. .. És a zölddel mit csináljak? Azt is el kell adni. Nem igaz? Egyem talán meg? — Egy világért sem — tiltakozom még a gondolatától is, hogy a szegény 'eladó mind megegye azt a sok zöld narancsot. Valóban, igaza van, nemcsak a szép. az aranysárga, az érett, de a zöldet, a már soha be nem éró narancsot is el kell adni. Megveszem hát. Becsomagolja, hazaviszem, otthon hülyének néznek — ismét. Ismét, mert az efféle „zöld’'-ek gyakran megesnek velem; Balek vágyók: ;Bele kell nyugodnom a megváltoz- tathatatlanba: én vagyok az egyetlen ember, akire rásózzák az egyébként eladhatatlan kenyér-, szalámi-, disznósajtvégeket, az apró szemű szőlőt, a zöld narancsot, a túlérett banánt és társait. Belátóid ezt és titkon még büszke is vagyok rá. Ha ugvanis mihdig énrám sózzák, ha én vagyok az állandóan ügyeletes balek akkor voltaképpen társadalmi küldetést hajtok végre: megmentem a várárlótársaimat a .bóvlitól, a selejttój. ■ Ami velem történik és .amit én cselekszem az* voltaképpen hasznok méspediglen társadalmilag hasznos. Az. én egyéni érdekem megcsorbítása voltaképpen azt ielenti. hogy emiatt jobban kiteljesedik a csoport, de még annál is jobban a társadalmi érdek. Elálmodozom. Hajaj. Talán megérem, hogy a népfront felterjeszt a Legbalekabb Balek-medálra, amelyet egy szép, szabad szombatot megelőző péntek délután az eladók és vásárlók gyűrűjében, mosolygó arcok közepette. a hála könnyeivel kísérve ad majd át nekem egy , üzletvezető, aki egyben a népfront helyi megbízottja is. Mert az ember sok mindenre, még áldozatokra is képes, ha annak van látszatja, értelme, ha az emberek észreveszik és elismerik az egyén önfeláldozó tetteit a közösség érdekében. Egy pohárka ital mellett, ekképpen ábrándozva, és ábrándjaimat hányatott vásárlói, vevői sorsomat ekképpen ecsetelve is. a szánalom helyett inkább az irigységet bekaszírozni óhajtván, mesélem barátomnak, hogy milyen egyéni és egyedüli áldozata, egyben hőse vagyok én a kereskedelemnek. — Ne hülyéskedj már.. — förmedt rám. — Miért ne hülyéskedjek? Irigyled a nekem, az országban. az egész magyar társadalomban a csakis nekem joggal kijáró medált? — Irigyli a nyavalya. De akkor nekem is jár ilyen vacak. Odabiggyeszteném a vásárlókasaram szélére... Mert én is balek vagyok. Mert engem is hülyének néznek otthon, ha hazaviszem a disznósajt végét, vagy a hónaljam melegétől levált talpú cipőt... — Te hencegsz. Te túl akarsz tenni rajtam — tiltakozom és gyorsan felhajtom a kétcentes háromcentet, nehogy eligya előlem és ő legyen a balek. — Nem hencegek. Es eszem ágában sincs ebben túltenni rajtad. Es ne is átitasd magad. Nem csak én, és nem is csak ketten, hanem százan, ezren, egész hadsereg vagyunk, akik megértőén veszik tudomásul, hogy a dolgok végét is el kell adni... Ez szörnyű. Hasít belém a gondolat. Nem az, hogy ledőlt bennem egy önmagámnak önmagámról épített bálvány, miszerint, ha engem hülyének néznek és én azt hagyom, akkor társadalmilag fontos tettet hajtok végre. Sakkal inkább az, hogy ha én, te, ő, mi, ti, ők a zöld narancsot, a levált talpú cipőt, a kenyér végét és szárazát, valamint egyéb „vég”-társait hazavisszük, akkor ki viszi haza a nemvégét? Kiválasztottak elitje van valahol, szinte láthatatlanul? Nem. Észrevenném. Egyszer nem venném észre, kétszer se, talán tízszer se, de század- szorra észrevenném. hogy néhány ember titokban, mindig a közepét kapja a dolgoknak és az áruknak, míg mások, ezek szerint ez lenne a többség, mindig csak a végeket. Igen: feltétlenül észrevenném, észrevennénk. Akkor hát? A gondolat, amely nem • is felvillant, de belém nyilait ott belül, oly félelmetes, hogy leírni alig merem. Nem is gondolat ez, lomha,, nyálas, kígyó-gyanú. Uram ég, lehet, hogy a magyar ipar a magyar kereskedelem számára nem is gyárt közepét, csak végét? Lehet, hogy voltaképpen a zöld narancs az igazi narancs, az aranysárga a selejt, a fattyúgyerek ? Lehet, hogy a szaláminak a vége a közepe és a közepe a silány és a rögtön nem lyukadó férfizokni, a nem leváló talpú csizma, a gombjait napok múlva is megőrző zakó az a termék, amely miatt pironkodva fordul a fal felé — hogy ne lásson és ne lássák — az ipar és a kereskedelem? De ha ez így van. akkor én nem balek vagyok, hanem a szerencse fia. Akkor engem nem becsapnak, megkárosítanak, hanem megkülönböztetnek és megjutalmaznak. Akkor nekem protekcióm van. s akinek protekciója van. az nagy ember. És én úgy szeretnék nagy ember lenni. — Kedves kartársnö... Ne. ne a közepét, azt a szép madzagos végét kérem... És hozzá két kiló rothadt banánt is... Köszönöm, hogy így megtisztelt... — Min mosolyogsz? — kérdi meghökkenve a barátom. .. — Hogy milyen nagy ember is vagyok. .. — Megbolondultál? — és nem merem bevallani néki. hoav több. mint valószínű — meg kellene. Az értelmes értelmiség végére akarok kerülni ezzel, s ha ott vagyok a véaén. akkor voltaképpen én vagvok a kezdet! .'. csak ét ne fogyjon — én istenem, jó istenem — a narancs zöldje, míg odaérek... A templom belseje A bazilika A 75 Szent István bazilika B udapest egykori külvárosai, így a Lipótváros is, a múlt század elejétől gyorsan benépesültek. A túlnyomóan katolikus vallá- sú lakosok templomot igényeltek, s ezért a mai Szent István bazilika helyén 1817- ben Zitterbach János tervei alapján ideiglenes templomot ékítettek, és már 1845-ben gyűjtést kezdtek új, nagyméretű épület létesítésére. Felépítése 1849-ben egyszerre sürgős lett, mert a régi kis templom Hentzi bombáitól eltalálva leégett. Az új templom tervezésével Hild Józsefet bízták meg, az egri és esztergomi székes- egyház építőjét. Hild úgy vélte, hogy a kapott feladattal építészi pályafutását megkoronázza. Empire stílusú kupolás templomot tervezett, amely szépen beilleszkedett volna a Lipótváros hasonló stílusú házai közé. Az alapozást 1851-ben kezdték meg, de a munkát pénzhiány miatt többször abbahagyták. 1867-re a kupola belső bordáival 51 méter magasságig készen voltak, ekkor Hild váratlanul meghalt. Az építkezés leáll A munka folytatását Ybl Miklósra bízták, ő azonban leállította az építkezést, mert a kupola állapotát aggasztónak találta. A kupolát tartó vegyes kő- és téglafalazat egyenlőtlenül ülepedett, s emiatt repedések keletkeztek. A kiváló építész szerint ezen toldozgatással, aládúeo- lással bem lehetett segíteni, s a kupolának és tartó falainak teljes lebontását indítványozta. Megállapítását az illetékesek kételkedéssel fogadták és bizottságot küldtek a javaslat tanulmányozására. Mielőtt azonban döntés születhetett volna meg. 1878. január 21-én egy erő? vihar súlyosan megrongálta az épületet. Ybl jelentette a fővárosnak, hogy a falak hamarosan ledőlnek és az építkezés közeléből mindenkit^ eltávolított. Ezzel megelőzte, hogy emberéletben kár essen, mert a következő nap délutánján hatalmas rázkódta- tással az egész épület összeomlott. Ybl ezután új tervet készített. Hild elgondolásából csak az alaprajzot és az oldalhomlokzatokat tartotta meg, az empire stílust olaszos neoreneszánsszá alakította át. Ennek alapján a bazilikát elsősorban az ő művének kell tekinteni. Terve megfelelt a budapestiek óhajának is, mert nemcsak templomot akartak, hanem az egész főváros díszéül szolgáló monumentális épületet is. Az építkezéshez 1873-ban fogtak újra hozzá, de pénzhiány miatt továbbra is rendkívül lassan dolgoztak. Közmondássá lett: „Akkor váltja be ígéretét, ha készen lesz a bazilika”. A templomot ugyanis már elkészülte előtt ezen a néven emlegették, noha nem bazilika stílusú, de a bazilika, azaz királyi épület nevet szívesen adták más monumentális templomnak is. (Bazilika stílus: téglalap alaprajz, a főhajónál alacsonyabb oldalhajók, az ablakok az oldalhajók fölötti falon helyezkednek el.) Anyagi nehézségek A templom céljára állandóan gyűjtöttek, 40 000 forint volt az évi állami támogatás és 1882-ben felvetődött a gondolat, hogy a szükséges összeg egv' részét nyeremény- kölcsönr.el szerezzék meg. 1880-ban a bazilika felépítésére. valamint a Mátyástemplom. a kassai és bártfai műemlék templomok restaurálására a műemléki bizottság 800 000 öt forint névértékű kötvényt boc-sát-rtt ki Ennek hasznából a bazilika építésére csaknem 1 millió korona jutott (időközben áttértek a forintról a korona pénzegységre), adományokból összesen 576 000 korona folyt be, az állam 1 350 000 koronát adott, a költségek oroszlán- részét, több mint 5 millió koronát a főváros viselte. Mikor 1889-re az épület külseje nagyjából elkészült, Ybl elhunyt, anélkül, hogy a belső berendezésre tervet hagyott ^olna hátra. Az építés befejezését Kauser Józsefre bízták. Nagy volt a megdöbbenés, mikor Kauser közölte, hogy e célra még 1 300 000 korona szükséges. Bár ezt az összeget a fővárosi építkezési felügyelőség 1 millióra faragta le, ennek előteremtésé sem bizonyult könnyű feladatnak. Ezért húzódott el a munka még Ifi évig. összesen 54 esztendőig tartott az építkezés. Az ünnepélyes felszentelésre 1905. november 19-én került sor. Hatalmas kupola alatt A bazilika központi elrendezésű kupolás templom, alaprajza görög kereszt. Hosz- sza 86 méter, szélessége 55, magassága 30 méter, alapterülete 4147 négyzetméter. 7000 ember fér el benne. Ybl olyan kupolát akart létrehozni, amely messze kimagaslik Pest háztengere fölé. E cél elérésére magasságát,, amely 96 méter, a templombelsőhöz képest túl kellett méretezni. Nehogy azonban belülről kürtőszerűnek hasson, egy alacsonyabb belső kupolát is épített. A iőh^mlnkzatnn két karcsú torony közt széles ívvel egy oszlopcsarnok nyílik. Különösen sikerült a főbejárat ünnepi kiképzése. A fölötte levő timpanon szoborcsoportozatát. Magyarország nagyasszonyának és a magyar szenteknek képmásait, valamint a szentély és a kupola szobrait Fessler Leó tervezte. Belseje gazdag képzőművészeti remekekben, melyeket a korabeli legnevesebb művészek alkottak. A főoltár fölötti falat a Benczúr Gyula által tervezett öt mözaikkép díszíti; ezek egyes részeit szimbolizálják. A bazilikában elhelyezett többi festmény es mozaik alkotói: Feszty Árpád, Lotz Károly, Nádler József, Stettka Gyula, Rosko* vich Ignác, Székely Bertalan. Than Mór és id. Vastagh György, a szobroké: Damkó József, Fadrusz János, Fe- renczy Béni, Mayer Ede, Pátzay Pál, Sennyey Károly, Strobl Alajos és ifi. Vastagh György. Kár, hogy a bazilika elhelyezése nem szerencsés: lenyűgözőnek szánt homlokzatai a környező szűk utcák miatt nehezen érvényesülnek. A történelem viharaiban Szép volt az altemplom térhatása, de mikor 1944-ben a főváros levéltárát biztonsági okokból itt helyezték el, elválasztó falakkal részekre osztották. A levéltári anyag jelentős részét helyszűke miatt azóta is itt őrzik, noha az iratok az altemplom nedvessége miatt ki vannak téve-*at penész pusztításának. Budapest ostromakor a kupolán légvédelmi figyelőállást létesítettek és bizonyára ezért is irányítottak a bazilikára sok aknát. Ezek szerencsére nem okoztak helyrehozhatatlan pusztulást. A károk helyreállításához 1947- ben fogtak hozzá. A munkások a kupola belső részén dolgoztak, mikor egv szakszerűtlenül végzett forrasztás nyomán tűz keletkezett, s a külső kupola leégett. A belső főkupola s vele együtt a bazilika többi része a tűzoltók gyors munkája következtében séi teilen maradt. A főváros a kormánytól kapott 1 millió forintból azonnal megkezdte a helyreállítást ás újra vörösrézzel burkoltatta be a házak fölé magasló kupolát. Vértesy Miklós
