Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 8. szám
PÉNTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Csádi dilemmák PÁRIZS POLITIKAI BERKEIBEN meglehetős zavart keltett Líbia és Csád egyesülésének terve. Franciaország súlyos dilemma előtt áll: ha erélyesen föllép az egyesülés ellen, az arab országokhoz fűződő kapcsolatait — s ezzel olajimportjának zavartalanságát — kockáztatja. Ha nem, ezzel tekintélyén esik csorba egykori gyarmatai és jelenlegi afrikai szövetségesei körében. Ügy tűnik, mégis az előbbit kockáztatják a franciák, miután a francia külügyminisztérium éles hangú nyilatkozatban támadta az egyesülés tervét. Más kérdés, hogy a tripoli bejelentés milyen visszhangra talál magában az érdekelt országban, az 1960-ig a fra.' jia gyarmatbirodalomhoz tartozó, s azóta önálló Csádban. Valószínű, hogy a belső feszültség nem csitul el, s a törzsi viszályok továbbra is fennmaradnak. Annál is inkább, mert Libia már korábban is támogatást nyújtott Goukouni Oueddei államfőnek Hissene Habré hadügyi államminiszter lázadóival szemben. AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK 50 SZÁZALÉKA szudáni néger, 36 százaléka pedig arab. Szembenállásuk nem újkeletű: az északon élő mohamedánok és a déli szudáni eredetű, javarészt keresztény népesség régóta harcolt egymás ellen — a francia gyarmattartók alaposan ki is használták ezt az ellentétet. Habré szakadár egységei nemrég súlyos, de nem végleges vereséget szenvedtek’ s Libia — a csádi elnök kérésére — most csapatokat küld a belső biztonság megteremtésére, a rend helyreállítására. Az egyesülési terv tehát részben Tripoli katonai jelenlétére épül — a múlt év június 15-én írták alá a kétoldalú szövetségi és kölcsönös védelmi szerződést. Megfigyelők ugyanakkor kétlik. hogy a Csád számára létfontosságú déli országrészben az elnöknek sikerülne megszilárdítania helyzetét. GOUKOUNI OUDDEI EGYELŐRE hivatalosan semmiféle ígéretet nem tett Kadhafinak, s ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a tripoli megállapodás’ sorsáról a csádi minisztertanács közeli ülése dönt. Az egyesülés terve Párizsban mégis azonnal heves ellenzésre talált. Arra azonban a francia vezetés sém sszámít, hogy ezek után akár Afrikai Egészségszervezet, akár a csádi kormány lépéseket tenne, hogy Párizs ismét csapatokat vezényeljen N’Djamenába * azután, hogy 1979-ben végre kivonultak. Gyapay Dénes ! BEJRŰT. BAGDAD, TEHERÁN, NEW YORK A Bagdadban és Teheránban kiadott pénteki hadijelentésből kitűnik, hogy a khuzisztáni Dizful és Su- sanguerp, valamint tőlük északra fekvő Ghilan-E-Garb térségében nagyszabású csaták dúlnak az iráni és iraki erők között. Teheráni állítás szerint az iraki csapatokat az északnyugati front teljes hosszában több kilométerre visszaszorították, Bagdad szerint az irakiak tartják állásaikat KABUL, ÜJ-DELHI Pénteken befejezte afganisztáni látogatását, s visz- szaérkezett hazájába Ram- csandra Szathe indiai külügyi államtitkár. Afganisztáni látogatása során fogadta őt Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, állam- és kormányfő. valamint Sah Muhammad Doszt külügyminiszter. LISSZABON Több mint egy hónap után Portugáliának isimét van kormánya — pénteken Antonio Ramalho Ea- nes köztársasági elnök jelenlétében letette a hivatali esküt a szociáldemokrata Francisco Pinto Balsemao, aki a december 4-én repü- lőszerencsétlenség áldozatává lett Francisco sá Car- neiro utódjaként a szociáldemokraták, a keresztény- demokraták és a monarch- isták részvételével alakította meg 18 tagú kormányát. . PÁRIZS Pénteken délben párizsi „felhatalmazott források” bejelentették: Franciaország csapaiterősítéseket küld a Csáddal szomszédos Közép-afrikai Köztársaságba, amelynek jelenlegi kormányát a francia ejtőernyősök juttatták hatalomra, a Bo- kassa ..császár" ellen 1979 szeptemberében végrehajtott államcsíny során. Narm’bia-konfsrencía A SWAPO elfogadja az ENSZ rendezési tervét GENF A SWAPO Felszabadítási Szervezet reméli, hogy már a Genfben zajló Namíbia— konferencián aláírhatja a tűzszünetet a délnyugat-afrikai országot törvénytelen megszállás alatt tartó pretoriai kormányzattal. Theo Ben-Guirab, a SWAPO ENSZ-megfigyelője pénteki sajtóértekezletén leszögezte: a SWAPO teljes egészében elfogadja a világszervezet rendezési tervét, és nem követel módosításokat, így most már csakis attól függ a végső megállapodás megkötése, hogy a dél-afrikai kormányzat képviselői felhagynak-e időhúzó taktikájukkal, és a befolyásuk alatt álló namí- biai „belső pártok” szerepének felértékelését célzó sakkhúzásaikkal. Számos jele van annak, hogy a Biztonsági Tanács öt nyugati tagja (Egyesült Államok, Kanada. NSZK. Franciaország és Nagy-Bri- tannia). az ENSZ namíbiai rendezési tervének tényleges szerzői, mindenekelőtt a délafrikai rendszer tárgyalási pozícióinak javítására összpontosít. Diplomáciai források szerint a nyugati hatalmak (különösen az európaiak) a Zimbabwében szerzett tapasztalataik alapján hajlandók lennének „lenyelni” a SWAPO esetleges választási győzelmének következményeit. amennyiben' a hatalmi változást nem sínylik meg túlságosan a monopóliumok namíbiai gazdasági érdekeltségei. Ugyanakkor leghatalmasabb afrikai szövetségesük, a Dél-afrikai Köztársaság biztonságát is szem előtt kell tartaniuk. A felszabadítási szervezet küldöttségétől származó értesülések szerint a SWAPO a rendezési tervnek a tűzszünet megkötését követő több hónapos átmeneti időszakra vonatkozó részleteiben több olyan elemet talál, amely inkább a megszálló hatalomnak kedvez. A pretoriai kormányzatnak az átmeneti periódusban számos kedvező manőverezési lehetősége nyílhat arra, hogy megpróbálja elősegíteni a befolyása alatt álló — az ENSZ által el nem ismert — namíbiai pártok minél jobb választási szereplését. Az említett forrás szerint a SWAPO any- nyira bízik választási győzelmében, hogy a rendezési terv hátrányai ellenére is határozottan támogatja a tűzszünet mielőbbi végrehajtását. Haig-nyilatkozat „Következetesség, kiszámíthatóság, egyensúly“ „Következetesség, kiszámíthatóság, egyensúly” — ezeket a ' követelményeket állította az amerikai külpolitika elé Alekszander Haig kinevezett amerikai külügyminiszter pénteken a szenátus külügyi bizottsága előtt elhangzott nyilatkozatában. Ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy az Egyesült Államok legfőbb külpolitikai feladatát a Szovjetunióval való szembeszállásban jelöli meg. Alexander Haig a szenátus külügyi bizottsága elé terjesztett húszoldalas jelentésének három oldalát szentelte a Richard Nixon volt amerikai elnök mellett eltöltött több éves ténykedésének és a . Watergate-ügyben játszott szerepének. Azt Hangoztatta, hogy akkori ténykedése mindig a törvények szabta keretek között maradt. Az amerikai politika céljai Haig megfogalmazásában: „a Szovjetunió erejének ellensúlyozása, a normális nemzetközi gazdasági légkör helyreállítása, a fejlődő országok gazdasági és politikai felnőtté válásának elősegítése saját népeik javára, és a nemzetközi érintkezés ésszerű szabályainak biztosítása". Haignek a Szovjetunióval kapcsolatos állásfoglalása a Reagan-kormányzatnak azt az igényét tükrözi, hogy a nemzetközi erőviszonyokat az Egyesült Államok javára változtassák meg. További tételei mögött az olajexportáló országok megrendszabálvozá- sának igénye, a fejlődő orV1SZONTLÁTASRA, VIETNAM (5.) Egy nap Kambodzsában A háromszáz kilométeres távolság csak éppen a fel- emelkedéshez és a leszálláshoz volt elég a repülőgépnek, hogy Ho Si Minh-városból Phnom Penhbe, Kambodzsa fővárosába érjünk. Nagy várakozással készült valamennyi delegáció ebbe az országba, hiszen még most is megdöbbentő tényeket hallunk a Pol Pot-rendszer korábbi kegyetlenkedéseiről. Es újból a kérdések sorozata: mennyire konszolidálódott a helyzet, mennyi áldozata volt az önnepirtásnak. hogyan sikerül a társadalmat újjáteremteni ? Elsőnek egy két. hónapja feltárt tömegsírhoz vittek el bennünket. Körülbelül tízezer ember holttestét, illetve csontjait találták meg itt és sajnos még mindig nem tudják. hogy ehhez hasonló hol és hány van még az országban, Borzalmas látványt nyújtottak a gúlába rakott koponyák, emberi csontok. Szinte szótlanul néztük a borzalmas látványt. Kísérőink szerint az eddigi becslések kétmillió halottat állapítanak meg! A nyolcmilliós Kambodzsa lakosainak he gyede! Elsősorban az éne- miségieket, férfiakat irtották a Pol Pot-rendszer kato- n i. A iátottak még élénken foglalkoztattak bennünket amikor megérkeztünk egy iskolába. Bentlakásos, a háromévestől a ti zenhét-tizennyolc évesig körülbelül háW* ' WfM dSJn 1981. január 10., szombat romszáz gyerek él itt. Díszes, ünnepélyes fogadás, kezdünk felengedni az előző borzalmas élmény hatásából. Ekkor megtudjuk, hogy -ez az iskola árvák ’iskolája, valamennyi gyerek szüleit megölték a polpotisták! A nagygyűlést és az azt követő kultúrműsort nehéz szívvel néztük végig. A legmegrázóbb része az vojt. amikor a gyerekek előadták , a „Visszatérés Phnom Penhbe” című műsorukat. Arról szólt, hogyan irtották ki szüleiket. hogyan bujkáltak, éheztek, vándoroltak az országban. Szóltak arról, hogy milyen jól igyekszik gondoskodni az új népi rendszer róluk. Pótolni azonban nem tudja a pótolhatatlant. Szinte az első mondatoktól kezdve a szereplők és az iskola többi tanulója elkezdte a zokogást. Friss, mély sebeket szakított fel a gyerekekben a jelenet. Ezután felkérték a külföldi résztvevőket, táncoljanak a gyerekekkel! Nehéz volt valamennyiünknek! Szihanuk herceg volt palotájában fogadást adott Keo Chenda. a kormány kulturális és táíekoztal-isi mmsztJ- re. Kérdésekre válaszolva kifejtette. hogy az ország belső helyzete egyre iavul. Ezt a gyakorlatban is láthattuk. népesebbek a főváros utcái, jó termést igéi a csaknem méteres nagyságú rizs. Egymillió tonnát terveznek az idén betakarítani, jövőre pedig már exportképesek lesznek. Valamennyi közigazgatási egységben sikerült kiépíteniük az államhatalmi és a legfontosabb tömegszerveze- 'fcRet. Polpotis'c. oar.d»1-’ n- hány helyen még garázdálkodnak, de számuk jelentéktelen. hamarosan teljesen felszámolják őket. Nuch Than, a Kambodzsai Ifjúsági Szövetség elnöke elmondta. hogy a fiatalok is egyre több feladatot vállalnak, és oldanak meg sikeresen. Kiépült a szervezet apparátusa. egyre több fiatal kapcsolódik be a különböző akciókba. Egyelőre ez jelenti a szervezethez való tartozást. Nuch Than elvtárs egyébként 1979, márciusában egy népfrontküldöttség tagjaként már járt hazánkban. A kambodzsai elvtársak nagyra értékelik a testvéri szocialista országok szolidaritását, segítségét. A magyar fiatalok nevében biztosítottuk a kambodzsai fiatalokat további cselekvő szolidaritásunkról. Élményekkel, ismeretekkel gazdagodva tértünk vissza A királyi palota Phnom Penhben Hanoiba. Jól szervezett, gazdag programot készítettek vietnami elvtársaink. Mint minden ilyen program, ez is Egy tömegsír Kambodzsában elég „feszes” volt, szabad időié kevés lehetőségünk jutott. Vietnami kísérőinktől sokszor hallottuk: mot fut, ezzel sürgettek bennünket. Most futni kell, sietni, de miért mondják ilyen érdekesen? Kiegészítendő hézagos vietnami nyelvtudásomat, megkérdeztem, mit jelent. Mot fut=egy nerc! Így mé érthetőbb volt! Mintegy harmincezer kilométert repültünk tíz föl- és leszállást hajtottunk végre, gazdas programot eüesítet- tünk Ügv éreztük, a delegáció becsíiietlel képviselte a na gvar fiatalokat, -eljesitarte tel a-iá ui* őszintén hisszük, hogy a vie*nami nép. - fiat-n ik nag sikereket fognak még elérni a gazdasági építőmunkában, a szocia’izmu? építésében TAM BIET. VIETNAM! Viszontlátást a. Vietnam! Mlinkó László (VEGE) szagokra gyakorolt amerikai befolyás növelésének szándéka fedezhető fel — általában az az igény, hogy a nemzetközi kapcsolatokat mindenütt az amerikai érdekeknek megfelelően szabályozzák. Az új külügyminiszter igen nagy teret szentelt a Szovjetunió afganisztáni szerepével kapcsolatos nézeteinek, s közvetve bár, de elmarasztalta a Carter-kormányzatot a gabonaembargóért, és más „megtorló intézkedésekért”. Véleménye szerint hatékony politikát nem lehet napról napra, futó napi igények alapján kialakítani. Szavaiból kitűnt, hogy nem az agresz- szív amerikai fellépést, hanem annak „elégtelenségét” bírálta, s a jövőben „keményebb” fellépést követel a szocialista országok nemzetközi tevékenységének korlátozására „minden rendelkezésre álló eszköz felhasználásával'’. Haig általánosságban el. lenzi a „korlátozott nukleáris háború” elméletét. Gyakorlatilag azonban nem zárta ki a hadszíntéri nukleáris fegyverek bevetését sem. hozzátéve. hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben „nem lát olyan konfliktust, amely ilyen lépést szükségessé tenne". Elítélt riporterek Börtönbüntetéssel és magas pénzbírsággal sújtotta egy frankfurti bíróság a nagy példányszámú Bild-Zeitung öt túlbuzgó riporterét. 1979 első napjaiban a frankfurti rendőrség rutinszerű sajtótájékoztatója röviden utalt arra, hogy egy őrizetbe vett fiatalember kiskorú lányokat szoktatott kábítószerre, majd állítólag vért vett tőlük és ezt itta. Ä Bild- Zeitung frankfurti szerkesztőségének frissen kinevezett vezetője azonnal két riporterpárost is megbízott az ügy felderítésével. Az újságírókból és fotóriporterekből álló csoport feltörte az elhagyottan álló lakás ajtaját és húsz fényképet vitt magával. A Bild-Zeitung januári számaiban napokon át címlapon szei-epeltek a törvénytelenül szerzett fotók, befolyásolva a folyamatban levő bírósági eljárást és lincshanguiatot kelt-, ve a lakosság körében. A több mint egyhónapos per során a riporterek cinikus módon a „sajtószabadságra" és a „tájékoztatási kötelezettségre” hivatkoztak. Az államügyészség csak pénzbírság kiszabását javasolta, „ tárgyalásvezető bíró azonban 4-től 15 hónapig terjedő börtönbüntetéseket is kiszabott.