Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-09 / 7. szám

Nemcsak Egeré

U/ „gyógyszergyá próbaüzeme Egerben

Az automata kemencékből kikerülő oldatokat feliratokkal látják el. (Fotó: Szántó György)

Egerben, az úgynevezett kanadai városrészben nem szokatlan látvány áz építkezés. A napokban bontották el az állványokat a. megyeszékhely egyik jelentős beruházásaként épülő gyógyszergyártó laboratórium épülete körül is. Az év végén átadásra került gyógyszerké- szítő laboratórium 32 millió forintos költséggel épült. 1977-ben kezdtek hozzá . az építkezéshez, s az elmúlt év végétől már próbaüzemben készítik itt a kenőcsöket, tablettákat, különböző oldatokat a háromszintes, kétemeletes korszerű építményben

— Eddig sem volt problémánk a megye ellátásával

— kaptuk a tájékoztatást Végh Miklóstól, a Heves megyei Tanács Gyógyszertári Központjának igazgatójától.

— A Bajcsy-Zsilinszky utcában működő galenvsi labora- tóriumban elegendő mennyiségű gyógyszert, tudtunk előállítani azokból a készítményekből. amiknek gyártására hatósági engedélyünk van.

S hogy mit jelent ez az új laboratórium?. Ezt már dr. Körösi János gyógyszerészeti osztályvezető ismertette.

— Heves megye három kórházának infúziós ellátását tudjuk ■ biztosítani, de akár három megyét is elláthatunk az Egerben készült gyógyszerekből. Három részből áll. az infúziós oldatokat

előállító, a galenusi és a vizsgálati, vagy analitikai- mikrobiológiai laboratóriumnak valóságos kis „gyógyszergyár”.

— A jelenleg meglevő, s működő laboratóriumunk folyamatosan költözik ebbe az épületbe. Az eddig előállított készítményeinknek a sokszorosát tudjuk majd inGyöngyösön szeretik a színházat. És mit tehet egy olyan város, amely nem rendelkezik saját színészi gárdával, csak igényes közönséggel? Más vidékről hív meg társulatokat.

Itt a Mátra Művelődési Központ vállalta magára azt, hogy gondoskodik a színes és változatos választékról. Milyen hozzáértéssel? Erről tanúskodik az elmúlt lidőszak számtalan, forró sikerű színházi estje is és az, hogy az igény nem csappant mára sem.

Január 11-én este 7 órától a szolnoki Szigligeti Színházművészei mutatják be Harold Pinter darabját, a Születésnapot. Ebben a, hónapban 27-én a Fővárosi Ope- rettszínház vendégszereplésére is sor kerül. Heinén a gyógyszertárak, kórházak rendelkezésére bocsátani. Egyetlen megyében sincs ekkora, ilyen irányú létesítmény! Alapterülete

mintegy kétezer négyzetméter! Várhatóan a hónap végéig befejeződik a próbaüzem. ekkor 50 dolgozóval kezdődik a termelés.

A gyógyszerészet szintén azon szakmák közé tartozik, amelyek megkövetelik az állandó tanulást, a továbbképzést. Erre is gondoltak, hiszen létrehozták az 1200 kötetes könyvtárukat, ahol a szakkönyvek széles skálája áll rendelkezésükre. Természetesen járatják a szakfolyóiratokat is, a magyar nyelvű kiadványok mellett a német, osztrák, szovjet lapokat is rendszeresen tanulmányozhatják.

Nemcsak a termelékenység nő az országos átlag fölé, hanem ezzel együtt a laboratóriumok felszereltsége is. Több automata gépet vásároltak, amivel elérték, hogy országos viszonylatban is egy korszerű gyógyszergyártó laboratóriummal lett gazdagabb megyénk.

Kis Szabó Ervin

fai Jenő két egyfelvonásos zenés vígjátékát, A nagy nő, és az Interjú címűt délután 5 és este fél 8 órai kezdettel is bemutatják.

Az első félévi bérletterv szerint még két társulat játékában gyönyörködhetnek az itteniek. Február 22-én a Madách Színház játssza el Anna Habeck-Adameck művét Egy perc volt az életünk címmel, amely Csehovnak, a századforduló nagy orosz írójának és a moszkvai Művész Színház egyik művésznőjének levelezése alapján készült. Március 14-én pedig a debreceni Csokonai Színház lesz vendége a gyöngyösieknek. Ök Machiavelli Mandragora című darabjával érkeznek a Mátra aljára.

Közelebb az értelmiséghez

Ülésezett a TIT megyei elnöksége

Csütörtökön délután Egerben ülést tartott a TIT megyei elnöksége. A résztvevők megvitatták az 1981- íu szóló munkatervet és költségvetést. Hangsúlyozták: alapvető feladat az

1977-es küldöttgyűlés határozatainak maradéktalan végrehajtása. Ebben az esztendőben a korábbinál is nagyobb gondot fordítanak az értelmiséggel való kapcsolatok bővítésére, erősítésére. Szeretnének minél több orvost, pedagógust, mérnököt megnyerni az ismeretterjesztésnek, Arról sem feledkeznek meg természetesen, hogy nekik szóló, rájuk méretezett programokat alakítsanak ki. Újdonság az is, hogy 1981 októberében a barokk városban rendezik meg az országos műszaki vándorgyűlést. Eddig is szép eredményeket értek el a gyermekek ide- gennyelv-oktaitásában.

Ezt követően a' megyei szervezet által megkötött együttműködési szerződéseket értékelték, s arra is választ kerestek, hogy ezeket. miként lehetne még gyümölcsözőbbé tenni.

Végezetül hatan részesültek — kiemelkedő TIT- munkájuk elismeréseként — pénzjutalomban.

Pécs

szobrot állít Babits Mihálynak

Pécs szobrot állít egykori diákjának: Babits Mihálynak. Tíz éven át — 1891 és 1901 között — tanult a me- csekalji városban, előbb elemi iskolában, majd gimnáziumban. A Mátyás Király utcában emléktábla jelzi azt a házat, amelyben a szállása volt. A költő, író. műfordító pécsi szobrának megformálására Borsos Miklóst kérte fel a Baranya megyei Tanács. A bronzszobrot a történelmi város- központban, a megyei könyvtár közelében állítják majd fel.'

■—------ *------G

yöngyösi színházi esték

A pipa

Sok holmija van az embernek, egyikét megbecsüli, másikat

kevésbé, de ami leginkább hozzátartozik, azt szeme fényének tekinti. A becses dólgok nem mindig nagy értékűek, másoknak talán semmi sem jelentenének, legyintenének rájuk.

Csont János — nyugalmazott, tsz-paraszt — így vélekedik erről, miközben békésen pipázgat és maga elé pöfékeli a füstöt.

— Mióta pipázik?

— ötven. esztendeje.

Nagy idő! — tűnődik el a fél évszázadon az ember — és önkéntelenül is arra gondol, hogy ennyi év alatt ugyan hány

pipát küldött nyugdíjba? '

A jégvirágos ablakok mögül jól látszik a szálaserdős domboldal, a nyomokkal, a csapásokkal teli táj.

— Nem is cigarettázott?

Az öreg a fejével bólogat nemet és hosszan néz maga elé, látszik rajta, hogy mondani készül valamit. Am a pipás embereknél nem könnyen áll . a szó. háromszor is meggondolják. míg végül kiböknek valamit, bár pontosan ezt sem lehet tudni, mert lehet, hogy csak tűnődnek valamin.

Időbe kerü'. amíg mégis megszólal.

— Aztán, mi baja magának az én pipámmal?

Meglep a kérdés, de gondolom, azért sem sietem el a választ. csak had. tűnődjön az öreg.

Eközben kivette a pipát a szájából, kikaparta belőle a bagót, meg a dohánrmaradékot. többször megíújdosta. óvatosan az, asztal sarkához kocogtatta, forgatta az ujjal között, nézegette, majd előszedte a dohányt és nagy-nagy nyugalommal tömni kezdte a pipát. Én untam meg végül is, sokallot- tam az időt, így válaszolnom kellett:

— Nincs nekem semmi bajom a pipájával, csak azt akarom mondani, hogy a pipások valahogyan furcsa emberek.

Már felvillant a gyufa fénye, bütykös nagyujjának körmével nyomkodta vissza a dohányt, pöfékelt, aztán amikor már á pipából szép egyenletesen szállt felfelé a, bodor füst, megkérdezte:

— Miért furcsák?

Megint feladták a leckét, megint rajtam volt a sor. az öreg meg csak szívta a pipáját, pajkos gyerek módjára lesegette, nézegette a füstkarikákat.

— Ideges embert még nem láttam pipázni. A pipások nyugodtak, akkurátusak, megfontoltak, bölcsek.

Csont János hallgatta a szót, aztán, hogy a pipa nem füstölt, újra gyufát szedett elő.

— Tudja, a pipázáshoz sok gyufa kell! Van vagy harmincöt pipám, de ezt a vadrózsatöböl valót szeretem mégis a legjobban, habár a szelelése nem mindig helyénvaló.

Kint sűrűn havazott, a szemben lévő hegyoldalban gyerekek szánkáztak. nagyokat visongattak, havasan hemperegtek.

— Aki pipázik, annak nem kell nyugtatót szednie...

Újra csak nem szólt az öreg a pipára vonatkozóan, csak az asszonynak kiáltott ki, hogy hozzon'be egy üveg bort. öntött, aztán nyalogattuk a vinkót.

ö nem beszél a pipáról, én sem dicsérem a bort. — gondoltam. de aztán mégis megtörte a csendet.

— Ezt meg miért mondja?

— Csak úgy mondom! A pipás emberek mindig nyugodtak.

Újra töltött, aztán amikor lenyeltük a következő pohárkával, megkérdezte:

— Maga csakugyan azt hiszi, hogy a pipa teszi az embert ?

Szalay István

NÉPI DEMOKRÁCIÁNK SZÜLETÉSE (7.)

Helyreállítás és tolcekisafátitás

A kelet-európai országoknak, akár a győztesekhez tartoztak, akár a vesztesek közé számítottak a háború végén hihetetlenül nagy gazdasági nehézségekkel kellett megküzdeniük. A nácik a legyőzött, megszállt vagy szövetséges országokat gazdaságilag súlyosan kizsákmányolták, mindent kisajtoltak belőlük, amit lehetett. A háború, a felszabadító hadműveletek is emberéletben s anyagiakban hatalmas károkat okoztak. A legsúlyosabb háborúk veszteségek Jugoszláviában, Lengyelországban és Magyarországon keletkeztek, a pusztulás ezen országokban a lakosság 7, 11 és 22 százalékát, a nemzeti vagyon 20— 40 százalékát érintette. Az ipari üzemek ezrei hevertek romokban, megrongálódtak, az út- és vasútvonalak, megszakadt a telefon- és távíróösszeköttetés ; középületek, lakóházak tízezrei égtek ki, vagy dőltek össze. Az ipari és mezőgazdasági termelés a háború előtti állapotokhoz képest jelentősen visszaesett: az országok közötti, ill. az országokon belüli gazdasági kapcsolatok meglazultak, sőt sok esetben meg is szűntek: élelmiszer- és nyersanyag- hiány lépett fel. Jugoszláviában, Bulgáriában, Magyarora m&m

1881. január 9„ péntek

szágon a Németországba történő ellenszolgáltatás nélküli szállítások miatt a pénz romlása már a háború alatt megkezdődött, s a háború után — az ugrásszerűen megnőtt pénz, ill. tőkeszükséglet következtében — hatalmas lendületet vett. Különösen Magyarországon és Romániában szabadult el az infláció. Magyarország és Románia terheit emellett a jóvátétel fizetése is növelte, amely 1945-ben mindkét ország nemzeti jövedelmének 14— 17 százalékát vitte el. (Később ez az arány 5—7 százalékra csökkent.)

A súlyos gazdasági helyzet a társadalmi-gazdasági erők koncentrálását követelte meg, amely nemcsak az állami beavatkozás kiterjesztésével járt együtt, hanem a nagytőke gazdasági hatalmának fokozatos korlátozásához, majd később teljes felszámolásához is vezetett, A termelőeszközök köztulajdonba Vételében természetesen nemcsak a gazdasági szükségszerűség játszott közre, hanem a politikai akarat is, a munkáspártok azon törekvése, hogy áttörve a magántulajdon korlátáit, a burzsoáziát megfossza politikai uralma gazdasági alapjától, a gyáraktól, üzemektől, bankoktól és kereskedelmi cégektől.

Albániában, Csehszlovákiában. Jugoszláviában és Lengyelországban a tőkekisajátítás első lépése 1944— 1945-ben az ellenséges — német vagy olasz kézben levő,

ill. a kollaboráns vagyonok — kártalanítás nélküli elkobzása, vagy (pl. Csehszlovákiában) állami kezdésbe vétele volt. Ezt követte 1945 —46-ban az ipar, s a gazdaság egyéb ágazatainak, radikális államosítása. (Bankoknak, biztosító társaságoknak.) Az intézkedések következtében ezekben az országokban az iparban az állami szektor aránya 60—85 százalékra emelkedett.

Bulgáriában, Romániában és Magyarországon, a belső politikai erőviszonyok, s nemzetközi státusuk rendezetlensége miatt a felszabadulás utáni első években nem került sor ilyen széles körű és radikális államosításokra. Ezen országokban a tőkekisajátítás lassabban és szakaszosan ment végbe. Romániában az első jelentősebb államosítás 1946 december végén történt a Nemzeti Bank nacionalizálásával. Bulgáriában a Nagy Nemzet- gyűlés csak 1947 decemberében fogadta el a magánkézben levő iparvállalatok, bányák és a bankok államosításáról szóló törvényjavaslatot, amely az állami szektor addigi 6 százalékos részesedését nyomban 8ó százalékra emelte. A fokozatosság a tőkekisajátítás terén a ..legszabályosabban” Magyarországon • érvényesült

1946—1947 folyamán.

A tőkés magántulajdon s a kapitalista termelési viszonyok teljes felszámolására az iparban és a kereskedelemben 1947—48-ban a politikai hatalomátvétellel párhuzamosan vagy azt követően került sor. A szocialista szektor uralomra jutása a negyvenes évek végén megteremtette a szocialista iparosítás feltételeit.

A kelet-európai országok többségében az államosításokat megelőzően jelentős változások zajlottak le a mezőgazdaságban, s á földbirtokviszonyok terén is. A földreformokat az egyes országok társadalmi és gazdasági struktúrájától, a birtokmegoszlástól, az agrárszegénység nagyságától, s a baloldali pártok politikai megfontolásaitól függően különböző mértékben, ütemben és módszerekkel hajtották végre. A legradikálisabb és legkiterjedtebb volt a földreform Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon. Az első menetben — a német fasiszták, a háborús bűnösök, a volksbundisták földjeit bizonyos — alacsony- határon belül az úri birtokokat és magasabb plafont megállapítva a gazdagparaszti földtulajdont kobozták el. Az átalakulás Lengyelországban még 1944-ben. Magyarországon 1945-ben és Csehszlovákiában három szakaszban 1945 és 1948 között zajlott le.

A balkáni országokban — Albániában, Jugoszláviában, Bulgáriában és Romániában a földreformok méreteiket, radikalizmusukat tekintve kisebbek és mérsékeltebbek voltak. E régióban történeti okoknál fogva nem alakult ki a nagybirtok, s a föld zöme már az első világháború után paraszti kézbe jutott.

A földreformok gazdasági és politikai jelentősége abban állt. hogy végérvényesen telszámolták Kelet-Európában a nagybirtokrendszert, s gyökeresen átalakították, demokratizálták a földbirtokviszonyokat. A földbirtokos osztályok, az arisztokrácia és a dzsentri elvesztették anyagi alapjukat, s mint osztá- hc.k megszűntek létezni; a népi baloldal ősi ellenségei kerültek így a történelem süllyesztőjébe. A földreform eredményeként (Bulgáriát nem számítva, ahol végképp jelentéktelen az agrárreform — a megművelhető terület 2 százalékát érintette — a parasztság társadalmi struktúrájában figyelemreméltó eltolódások következtek be: a gazdag parasztság — a falusi burzsoázia — súlya, gazdasági ereje csökkent; nagy mértékben apadt az agrárszegénység és a szegényparasztság létszáma. Abszolút számát, parasztságon belüli részarányát tekintve viszont megnőtt a kis- és középparasztok száma, sőt megalapozottan mondható, hogy Kelet-Európa szerte a középparaszt vált a „falu központi figurájává”. Az átrétegződés politikai hatása kettős volt. A parasztság körében nemcsak a munkáspártok befolyása növekedett, hanem — az előzőeknél nagyobb mértékben — a parasztpártoké. A földreform — pontosabban az általa uralkodóvá vált kisüzemi gazdálkodás — azonban a gazdasági feladatokat, mindenekelőtt a lakosság élelmiszer-ellátásának biztosítását nem oldotta meg. A gazdasági szükség is megkívánta a kollektivizálást, amelybe az első lépések néhány országban, mint pl. Albániában, Bulgáriában, és Jugoszláviában már 1948 előtt megtörténtek.

Az újjáépítéshez és helyreállításhoz, az infláció megállításéhoz, s az egyéb súlyos gazdasági nehézségek leküzdéséhez tervszerűségre, az anyagi erőforrások, a munkaerő, s a termelési eszközök tudatos elosztására, fel- használására volt szükség.

1947-ben szinte valamennyi kelet-európai országban elkészültek az újjáépítési tervek. (Csehszlovákiában és Bulgáriába^ kétéves, Lengyelországban és Magyarországon hároméves, Romániában egyéves, míg Jugoszláviában már ötéves tervet állítottak össze.) E tervek nagyjából hasonló elveken alapultak: a helyreállítás

mielőbbi befejezését, a háború előtti termelési szint elérését tűzték ki célul; inkább az iparra, mint a mezőgazdaságra helyezték a hangsúlyt; a beruházásokra szánt összegeket termelési javak előállítására koncentrálták. Csehszlovákiát kivéve nem a termelékenység fokozásával. hanem új munkaerő munkába állításával kívánták az ipari termelés emelkedését biztosítani.

A tervszerűség, a hatékony állami beavatkozás, s a munkásság lelkesedése, szorgalma hamarosan meghozta az eredményét. 1948 végére — Romániát kivéve — a keleteurópai országok ipari termelése elérte a háború előtti szintet. A nemzeti jövedelem azonban már lassabban emelkedett. Az újjáépítési periódusban a kelet-európai gazdaságokban mér jelentkeztek azok a tendenciák, (a mező- gazdaság háttérbe szorítása, a nehézipar fokozottabb fejlesztése, a könnyűipar lemaradása), amelyek túlhajtása később súlyos torzulásokhoí vezettek,

'*'*■ Vida István 1