Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
lolly Joker asszony Kitörölhetetlen jókedv csillog a két. fényes, barna szemben, és már a legelső pillanatban elárulja, hogy e/, az asszony mókára, tréfára, vidámságra mindig kész. — Vigyázni, vigyázni, roppant észnél lenni! — szólal meg bennem valahol egy kis vészcsegő. amelynek Immár semmi köze a kellemes karácsonyi csilingeléshez —, ez az asszony bizonyára nagyon bátor, nem fél semmitől és senkitől, és bizonyára engem is kinevet, ha valami butaságot kérdezek. A sztereotip kérdés azonban már kicsúszott a számon,, vissza nem vonhatom: — Mit hozott számára a ki-, illetve elmúláshoz olyannyira közelgő 80-as év? — Nem lehetne inkább 79? — mert akkor, mint a Terr melőszövetkezetek Országos Tanácsának tagja, 12 felejthetetlen napot töltöttem egy TOT-csoporttal a Szovjetunió Kaukázuson túli, gyönyörű tájain: Tbiliszi, Jereván, Baku ... Vagy 76? — akkor kaptam utoljára kitüntetést, vagy 1959? akkor lettem tagja a hevesi Rákóczi Mgtsz-nek. Miközben sorolja, leplezetlen csodálattal nézem Sipeki Zsigmondnét, aki közben már azt is „bevallotta'’, hogy kezdettől munkacsapat-vezető, és' hogy 53 éves — amiből mellesleg tízet nyugodtan letagadhatna, hiába, a jókedv, meg a szívesen .végzett munka, úgy látszik, fiatalít. — Egyébként — úgy nézzen rám — Jolly Joker asz- szony vagyok itt, a téeszben: lóvezetéstől kezdve a zöldségpalántázáson át, a szőlő és a dohány valamennyi műveletével folytatva, egészen az irodai munkáig már mindent csináltam, és ha mégis ragaszkodik a B()-as év „nagy élményéhez”, akkor elárulhatom, hogy most kerültem abba a bizonyos krisztusi korba; éppen 33 éve vagyok a férjem felesége... És, képzelje, igazán még össze sem vesztünk, 'Éppen ezért határoztuk el, hogy idén nyáron — házasságunk óta először — közösen megyünk nyaralni, Harkányfür- döbe. De nem lett semmi a dologból: önként lemondtunk róla, hogy a két kis csodaunokánk mellett itthon gyakoroljuk, nagyon örömmel, nagyon szívesen — a dajka szerepét. És ezek után bizonyéra arra is kíváncsi, mit várok az új esztendőtől? — nézze, szerény vagyok: ne legyen rosszabb, mint a most elmúlt volt, vagy mint 79, amikor ismételten megkapta a brigádunk az aranykoszorús jelvényt, és hogy végre valóban eljussunk együtt a párommal valami jó kis vidám, zajos üdülőbe ... (b, kun) Mindenben helytállni... Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a megye egyik legfiatalabb tanácselnöke Tóth Tibor. Huszonévesen került a poroszlói nagyközségi tanács élére, s már túl van egy cikluson. — Nagy felelősséget vállaltam ezen a poszton, de nem bántam meg, hogy felcseréltem a mezőgazdasági pályát a közigazgatásii területtel. Az utóbbi években szépen fejlődött a község, s ez azt jelzi, hogy gondosan, megalapozottan döntött a tanácsi testület minden kérdésben. S hogy jó az együttműködés a különböző szervek, helyi intézmények, szövetkezetek és közöttünk. De mindenben számíthattunk a lakosságra is... Sétálunk a Tisza-parti falu hosszú utcáin, az elnök nem kis büszkeséggel mutatja az új létesítményeket: az iskola új, négytantermes számyré- szét, a tornatermet, a körzeti megbízottak új lakásait, 1981. január 1., csütörtök az ifjúsági házat, a könyvesboltot, az újjávárázsolt gyógyszertárat, az ifjúsági parkot, s a község megszépült „bevásárlóközpontját”. Űjlőrincfalván a karácsonyi Ünnepeket már az új napközi otthonban töltötték az idős emberek. Mindehhez hozzávetőlegesen másfél millió forintos segítséget adott a lakosság. Valóban szép összefogás ... — Beköszöntött a XX. század kilencedik évtizede, új esztendő, új tervciklus kezdődik. Mit várnak ettől a poroszlóiak? — A korlátozott anyagi lenét őségek ellenére is: a falu kiegyensúlyozott fejlődését. Máris érezhető, nagyobb lesz a differenciálás felelőssége, a - kívánságlistát úgy kell összeállítanunk, hogy okosan gazdálkodhassunk a pénztárcánkból ... A mai listán kétszáz fontos, vagy fontosnak tartott igény szerepel: iskolafélújítás, a nagyközségi öregek napközijének korszerűsítése, az idegenforgalom meghonosítása, a tűzés az úthálózat bővítése, a belvízgondok megoldása és így tovább... Mindezt körülbelül húszmilliós keretből kell megvalósítanunk. — Komoly munka lesz. De a tanácselnök magánember is... — Most vizsgázom a politikai főiskola első félévi anyagából. Szeretném sikeresen venni az akadályokat, s egyáltalán, mindenhol, mindenben helytállni, jó községi hangulatot teremteni, reális szemléletet kialakítani... A család? Szeretném, ha otthon továbbra is békességben és boldogan élnénk, s az iskolás gyerkőcből hosszú távon jó tanuló lenne, a kicsi pedig jő egészségnek örvendene a jövőben is..! — Kívánjuk, mindez maradék nélkül teljesüljönl (szilvás) Még boldogabb! új esztendőt! j Ilyenkor, az óév múltán, új esztendő kezdetén, J mindenki eg.y kis leltárt készít magában, milyen volt J a régi — eredményes, vagy eredménytelen, boldog. | vagy örömökben szegény, s terveket sző, álmokat dédelget, hogy milyen legyen az új. A vágyak, az el- J képzelések természetesen mindenkinél mások, egy- j ben azonban mégis közösek — mindenki még szebb, még boldogabb új esztendőt kíván magának, a csa- j Iádnak, de a társadalomnak is. Bárdos György köJözik, de nem igazol át Aligha van a megyében olyan ember, aki ne hallott volna a gyöngyösi Bárdos Györgyről. A fogathajtóról. A többszörös kontinens- és világbajnok-sportolóról. Számára igazán remekül sikerült az óév, megvédte egyéniben a VB-aranyérmes helyét, és ezzel a trónkövetelők ellenére szilárdan tartja első helyét a négyes fogatok hajtői között. Immáron harmadik esztendeje. A múltat csak egy mondattal kívánta „búcsúztatni”: — Ilyen legyen minden év. Azt azért, nem hallgatjuk el, hogy lapunk „szerezte” számára ' 1980 utolsó sportsikerét. A nemzetközi szövetség svájci kongresszusáról kiadott gyorshírében tudattuk vele: Fülöp herceg díszes ezüstserleget ajándékozott neki a hajtósportban elért kiemelkedő eredményeiért. — Mindenki tudott róla, úgy látszik, csak én nem. Mert engem senki nem hívott, ngm keresett azóta sem. — Mire vágyik 1981-ben? — Magam és családom számára az igazi nagy öröm az első negyedév táján lesz.. Ekkor költözhetünk be újonnan épülő családi házunkba. Ami a sportot illeti, szeretnék az új esztendőben is hasznos tagja maradni a magyar csapatnak. — Nem szerénység ez? — Ha mást mondanék, az hangzana nagyképűnek. Azt pedig nem szeretem. Amit ígérek, hogy még többet fogok dolgozni. Remélem, megkapom a kért ötéves csődön az ügetőről. Kinéztem magamnak, és tudnék első lovat faragni belőle, — Rebesgették, hogy átigazol. Igaz-e? — Volt szó róla, de Gyöngyöshöz akkor sem lettem volna hűtlen. A Gyöngyösi SE vezetése kínálta fel klubszíneit, én azonban maradok a MEDOSZ-nál. Ide köt a munkám, a lovasiskoia szak- ágvezetöje vagyok. A lényeg valóban az, hogy Heves megye legeredményesebb sportolója a megyében Gyöngyösön marad. (budavári) Legyen nyugodtabb esztendőnk... Veréb Józsefet, a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat, a KAEV egri gyárának igazgatóját nem a munkahelyén találtuk: a gyárban már karácsony előtt leálltak a gépek s csak az új év első munkanapján indulnak meg újra. — Néhány festő dolgozik benn csupán, a befejező munkákat végzik az utolsó gépünkön, éppen hozzájuk indulok. Sikerült időben teljesítenünk minden feladatunkat,' pedig igen nehéz volt az idei évünk. Harminc éve dolgozom itt, de ennyi gondunk-bajunk még egyszer sem volt Talán elég, h? csak annyit mondok: a második negyedévre rendelt import alkatrészek november közepén érkeztek meg. Hogy végül is jól sikerült minden, az év végi nagyon kemény munkának, az egész kollektíva összefogásának köszönhető. — Akkor már nem is kell kérdezni: mit vár a jövő esztendőtől... — Sokkal nyugodtabb, folyamatos, ütemes munkát. Csak így tudunk több eredményt elérni, gazdaságosabban dolgozni. S mellé még azt, — becsvágyunk ösztönöz erre —, hogy minél több gépünk külföldön, elsősorban nyugati piacokon találjon vevőre. A minőség ennek nem akadálya, nem kívánok lehetetlent. A folyamatos munka sem csak óhaj, mert úgy érzem, a következő esztendőt a mostaninál sokkal jobban előkészítettük, jól állunk megrendelésekkel, új, termelékeny gépeket is sikerült vásárolnunk. Amit tehát most mint kívánságot emlegetek, az a mi terveinkben is szerepel. .. — A gyáron kívüli elfoglaltság, a társadalmi munka a népfrontban, a megyei népi ellenőrzési bizottságban, tudományos egvesületben sok szabad időmet elvesz, de szívesen, örömmel végzem, s szeretném még végezni. Jó volna vis?ont többet együtt leaju az unokáimmal ia * • ffjífeeU) A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola épületének földszintjén toporgó csoportból választottam ki, hogy megkérdezzem tőle, mit vár az új esztendőtől. Kriston Zita első éves történelem—ének szakos hallgató kissé kipi- rultan az előtte álló feladattól. fél szemmel a „bűvös'’ ajtót figyelve sorolja kívánságait. — Sokat remélek 1981-től: először persze szerencsés vizsgákat. Az első éppen most lesz énekből. Népdalok ismeretét kérik tőlünk számon. Kissé szokatlan még ez az egész, hiszen nem olyan régen kerültünk a főiskolára. De majd csak belejövünk. .. Azután jó eljegyz.ést várok: talán a következő év végén lesz esedékes. A csoporttársaim közül többen is „összekötjük” magunkat a jövendőbelinkkel akkorra. A családban összhangot, megértést szeretnék: anyámmal és két öcsémmel élek együtt, mivel szüleim elváltak. Néha bizony összezördülünk, pedig jó volna békésebben meglenni. Nem is olyan régen rúgtuk össze a patkót... Nagy tervem van a nyárra: néhány társammal együtt elhatároztuk, hogy kihasználva az ifjúsági kedvezményeket, nyugat-európai körútra indulunk. Szeretnénk Franciaországot, Angliát. Olaszországot. a Benelux államokat és Jugoszláviát látni. Hozzátartozóim támogatnak, meg dolgozni is fogok, hogy összeszedjem azt az összeget — körülbelül 10 ezer forintot —. amelyre szükség van. Ha sikerül, felejthetetlen élmény lesz. A főiskolától tartalmasabb KISZ-életet, nagyobb „mozgást”, az ideinél sikeresebb gólyabált várok. Jó lenne belevágni valamilyen tudományos diákköri munkába is. S természetesen a tanároknak eredményes oktatást, s nem utolsósorban jókedvű vizsgáztatást kívánok. — nevet a végén. Közben nyílik az ajtó, s beszélgetőtársam elnézést kér: izgatottan belép. Rövid várakozás után, amikor újra megpillantom, sugárzik az arca. Úgy látom, a kívánságok teljesülése máris megkezdődött: boldogan int, hogv jelest kapóit... 'mibor) Több megbecsülést Régi vasutasfatníliából került a V—43-as villanymozdony vezetőfülkéjébe Gál Zoltán, aki mindössze 28 esztendős, családos, és a hatvani csomópont egyik büszkesége: két esztendeje „testhosszal” nyerte meg a KPM által szervezett „Ki minek mestere” szakmai vérsenyt. Azóta változatlanul járja a vaspályákat Budapest, Szolnok. Miskolc irányába, s ha jól utánaszámol, a kerekeken töltött tíz esztendő alatt csaknem félmillió kilométert vezetett különösebb baleset, üzemzavar nélkül. Mit remél az új esztendőtől? Szinte önkéntelenül tolul a szájára: — Elsősorban ne kelljen jegyzőkönyvezni! Mert az a mi szakmánkban mindig valami rossznak a következménye. Vagyis nem tévedhetünk, különben gyász, koszorú. vagy jelentős anyagi kár a következmény... Aztán, hogy vasutastársaim nevében is szóljak, a forgalom kiszolgálói talán több megbecsülést, anyagi dotációt érdemelnek. Ezen a téren kellene némi korrekciót kiharcolnia a szakszervezetnek. .. Otthon, a Dézsaszék utcában? összefogással sikerült tető alá hoznunk a családi házat, időközben beköltöztünk, megépítettem egy garázst is, csak éppen az nincs, amivel beleálljak. Hát ez tartozik még a jövő évi terveimhez, s ha másként nem, használt alkatrészekből össze is hozok egy Moszkvicsot... Ja, igen, Moszkvics, egyáltalán a közlekedés a Dézsaszék utcában. Hit ez még bit«. Mifelénk ugyanis «em járda. sem járható kocsiút. Ha télvíz idején betéved egy Járgány hozzánk, hétszentség, hogy Rába—Steigerrel kell. kivontatni. Szóval jövő évi álmaink, vágyaink között szerépei a tanács jótékony beavatkozása, segítségé, minden nehézség leküzdésé-, hez. Persze, ha kelj, magunkat sem kíméljük. Ha kiküldik a betont, ott leszünk, utcabeliek, és tesszük, amire szükség van. Ez a dolog különben azért fáj mindany- nyiunknak, mert a betonűt- építősök, az autópályások az idén, meg tavaly minden környező utcát helyre raktak. csak mi maradtunk ki a szórásból. És aztán a hálózati víz! Igen, azt is nagyon reméljük. De nem folytatom, mert telhetetlennek tűnök. Illetve maradjunk annyiban: ha vágyaim felét beteljesíti az új esztendő,’ nagyon sokan elégedettek leszünk a vasútnál, meg a Dézsüszék utcában. (moidvay) Szerencsés vizsgákat
