Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-06 / 4. szám
OTBAM A NÉPMŰVELŐKKEL. Közművelődési gondok — közelről Ahol biztatónak látják a jövőt... Cigánysors a gyöngyösi járásban Az Idő csípős, mindent betakar kint a határban a hó. Hideg szál jár: néhány napja még elakadt jármüvekről hallottunk híradást. Ma mégis útra kelUnk, bár aggódunk. „Pilótánk” azonban megnyugtat: ha igyekszünk, még sötétedés előtt biztonságban hazaérhetünk. Űtitársaim — a Megyei Művelődési Központ népművelői — régi ismerősök. Korban, külsőben hasonlatosak hozzám, a szó azonnal tréfára áll: — Újságíróként jössz, vagy barátként: elvegyíilsz-e közénk? — /pérem, hallgatok csak, és figyelek! —• No, azt meg nem állód. Rutinlátogatás. Szaniszlő Zoltán, az egri járás terület- felelőse szinte hetente járja a gondjaira bízott községeket. Ápolni kell a személyes kapcsolatokat, hiszen itt végül is minden az emberek igényességén múlik. Hogyan lehet eldönteni, hogy valaki egy helyen miért tárja szét a karját: azért-e. mert valóban elképesztően nehezek a körülmények, vagy azért, mert nem képes ő maga többre? Kevés az objektív mutató, nem mérhető az eredmény. Ismeri, s kissé már a belenyugvás reménytelenségével sorolja Zoli a tényeket. Kollégájával — a frissen idekerült Ujváry Imrével — a hátsó üléseken békétlenke- dünk. A gépkocsi falja a kilométereket, s közeledünk öncéljaink felé. Tamaleleszt keressük fel először, majd Pé- tervására felé vesszük az irányt. Nemrég fejeződtek be a járásban a művészeti hetek, szeretnénk megtudni, milyen sikerrel, ★ A leleszi’ művelődési otthon kopott épületébe belépve Zay Ignác igazgató fogad bennünket. Éppen év végi elszámolásra készül, Köszöntjük, majd helyet foglalunk az apró iroda székein. Cüe- rástalálkezó, táncház... Bólogat; mindegyiken aránylag szépen voltak Majd másra terelődik a szó. Nem könnyű ezen a területen a munka. Négy község: Fedémes, BükksZénter- zsébet, Tarnalelesz, Szentdomonkos: összesen háromezer lakossal. Közös a tanács, de a népművelők gondja is. Magas a cigánylakosság aránya, s ez más igényeket, lehetőségeket jelent. Elsősorban kiscsoportokat támogatnak. A cigányklub. a citérazenekar; Erzsébeten férfikórus működik. Megkérdezem, hogy mennyi jut a költségvetésből, támogatásból műsorok szervezésére. A fejét rázza; — Ha a legszükségesebbekre fordított összegeket leszámítjuk, majdnem semmi; nem lehet belevágni ilyesmibe. — A közös fenntartás nem hoz valamit a konyhára? Érre már csak elkeseredett legyintés a válasz. Nagyon sok az eljáró dolgozó: rengetegen indulnak reggelente az Ózdi Kohászati Üzemék, vagy a Borsodnádasdi Lemezgyár felé. Anyagi támogatást azonban semmiféle módon sem sikerült kapni ezektől a cégektől. Talán az a baj, hogy más megyében vannak? Nemigen lehet itt továbblépni, amig az üzemek nem „szállnak be”. A népművelők többször próbálkoztak, de eddig falba ütköztek a kísérletek. Jó lenne pedig, ha például legalább évente egyszer tlPniiísSa WJ/JWM*UjSUMfi ÜKL január 6., kedd megvendégelnék a férfikórus tagjait, akik munkaidő után, fáradtan járnak ,de. Kicsit még elüldögélünk « pénztárfülke szerepét is betöltő irodában, majd elindulunk. Elbúcsúzunk a művelődési ház vezetőjétől, aki egyszemélyes felelőse és mindenese az itteni kulturális életnek. ★ Pétérvásárán is barátkéht fogadnak bennünket. A két „újoncra” csak néhány fürkésző pillantást vetnek: nem lepődnék meg, hiszen nem ritka az ismeretlen arc, a friss ember ezen a pályán. Lakatos Öáspárné a gazdasági ügyekkel foglalkozik, míg Hegedűs Zsuzsanna a művészeti előadó, fiatalok, kedvesek, főállásban dolgoznak itt, de az igazgató tiszteletdíjas, a diákotthon vezetője is egyben, felemás helyzet, de a megye más településén is találkozhatunk hasonlóval. Miután megkaptuk a művészeti rendezvényekről a szükséges felvilágosítást., az elmúlt hét eseményei felől puhatolózom. Zsuzsa előveszi a naptárt, s már sorolja Is: hétfőn nem volt semmi, kedden délután a termelőszövetkezet termelési értekezletet tartott, szerdán a kisteremben pértoktatás volt, a háziipari szövetkezet itt szedte be bedolgozóitól az árut, este filmklub volt, fiatalok számára. Csütörtökön az áfész rendezett itt KÖJAL-okta- tást, pénteken nem volt program, szombaton a zeneiskola órái voltak, majd ifjúsági klubfoglalkozás. Vasárnap a nyugdíjasok jöttek össze, majd este a Pótkerék együttes játszott, de igen gyér közönség előtt. Amikor megkérdezem, mikor volt Utoljára valamilyen műsoros est, gondterheltté válik az arca. — A községi tanács hozott egy olyan határozatot, hogy egyetlen rendezvény sem lehet ráfizetéses. Így nem merünk belevágni semmibe, csak esetleg koncertet, dis- eót, vagy bált rendo Unk. Valamikor én is ilyen ábrándosán kezdtem, hogy jó lenne ez, vagy az. De amikor például Madaras József színművészt meghívtuk, alig féltucatnyi néző jelent meg. Nem jártunk különbül a tervezett brigédvetélkedőkkel sem; hiába szerveztünk, hiába rohangáltunk ide-oda: csupán két csapat jött el, — Valami baj van itt a szemlélettel, hiszen egy-egv kláüításmegnyltóra. vagy más alkalomra a falu vezetőinek küldünk meghívót, de nem méltatnak bennünket arra, hogy meglélogassanak. Pedig példamutatás nélkül nem mehetünk semmire. Legutóbb is csak a községi katolikus pap jött el. Közben egy nagy darab, lezseren öltözött fiatalember lép be az irodába: hakniszervező. Mindennapos jelenség a hozzá hasonló a művelődési házakban, hiszen az Országos Rendező Iroda árai borsosak, magánúton — hogy, hogy nem — feléért is eljönnek a művészek. Virágzik a szórakoztatóipar feketepiaca. Beszélgetőtársam azonban nem,tudja fogadni az ajánlott együttest, Így hát újdonsült barátunk percek alatt távozik. Még sok községet kell meglátogatni: valamelyik csak bejön. Még az előadó végzettsége felől érdeklődöm: gimnáziumi érettségivel dolgozik itt. Már többször jelentkezett a népművelés szakra, de nem vették fel. Most egyre kilá- tástalanabbnak érzi a munkáját. ★ Amikor hazafelé megyünk a fehér, hóval borított mezők között, Zoli már magyarázkodik a lányok nevében: — Azt látni kellene, hogy mennyire próbálnak itt valamit tenni, hány emberrel beszélnek, de érdektelenség veszi őket körül. Valahogy nem moccan itt a levegő... Mi meg a hátsó ülésen hivatkozva közművelődési törvényre, párthatározatra, próbálunk érvelni. így, vitatkozva válunk el. Nem egyeztünk meg, csupán annyiban, hogy nehezen lehet a jelenlegi helyzeten változtatni, ahol anyagi gondokban és részvét- lenségben próbálják tenni a dolgukat a közművelődés szakemberei. Gábor László Kár lenne tagadni, hogy manapság még . igen sok gondot okoz a cigányiakns- ság. Az átlagon felüli erőfeszítések ellenére se szakítanak könnyen múltjuk kóros Örökségével, s az is tény, hogy beilleszkedésük meglehetősen vontatottan halad. Éppen ezért megnyugtató arról hallani, hogy akadnak olyan járások, rthol e téren is kiemelkedő eredmények születnek. Ilyen például a gyöngyösi, Az itt elért sikketekről és azok okairól, összetevőiről beszélgettünk Kiss Istvánnéval, a megyei cigányügyi koordinációs bizottság titkárával, aki a legutóbbi ülés kapcsán számos érdekes információt nyújtott. Beszédes adalék Az mindjárt kiderült, hogy a lakáskörülmények Igen kedvezően formálódtak az utóbbi esztendők során. — A huszonhat településen 2132 cigány él, az összlakosság három százaléka. Hadd említsek mindjárt egy örvendetes jelenséget: a családtétszám közelit az ideális felé, azaz a legtöbb helyütt két, illetve három gyerek van. A VI. ötéves tervben még hat telep — Adácson, Domoszlón, Gyön- gyöspatén, Halmajugrán, Nagyfügeden, Csányon és Apcon — várt felszámolásra, ma viszont csak az utóbbi két faluban mostohák az adottságok. Ismeretes, hogy igen kedvező feltételek mellett juthatnak otthonhoz az arra rászorulók. Ennek ellenére akadnak olyanok, akik a minimális összeget sem képesek előteremteni. Az építkezéssel járó teendőktől érthetően húzódoznak,1 ezért ilyen kölcsönre sem tartanai« igényt, pedig a tanácsok — például Csányban és Nagyfügeden — ingyen is adnának telket. A vásárlásra biztosított százezer forint viszont kevés ahhoz, hogy tágas, jó állapotban levő és minél komfortosabb ingatlant vegyenek. Ez persze nem helyi, hanem országos jelenség. A megoldást természetesen keresni kell, mert a telepi putrik vizesek, dohosak, kicsik, alapterületük nem haladja meg a tizenkét négyzetmétert. Ráadásul a Villány sem köthető be, s vezetékes víz sincs, — A községekbe költözőket nem mindenütt fogadják szívesen... — Ez így igaz, hiszen a beilleszkedés nem megy máról holnapra, s gyakori a visszaesés is, így aztán megtörténik, hogy a cigányok által vett házak mellől pánikszerűen menekülnek a szomszédok, s azt sem bánják, ha áron alul talál gazdára otthonük. Több türelemre, megértésre lenne szükség, de ezt könnyebb ajánlani, mint bizonyítani. Teljes foglalkoztatottság Adatok sora igazolja viszont azt, hogy az állandó törődés hosszú távon meghozza gyümölcsét. — Meglepőnek tűnik, de tény; minden munkaképes korú dolgozik. A legtöbben az iparban és az építőipar területén tevékenykednek, Zömük segédmunkás, az azonban biztató, hogy a vállalatok — lehetőségeikhez képest — mindent megtesznek továbbtanulásuk érdekében. A Gagarin Hőerőmű Vállalatnál az utóbbi időben ketten végezték el a nyolcadik osztályt, szaktan- folyamokon tizennégyen szereztek targoncakezeíöi, turbina- és algépészeti képesítést. — Az üzemek különösképpen a szorgalmasabbakat, a kitartóbbakat alkalmazzák szívesen, Ilyenek a kisnánaiak és a halmajug- raiak, akik több éves munkaviszonnyal büszkélkedhetnek. A helytállást számos példa jelzi, s az is megnyugtató, hogy egyre kevesebben töltenek csak tizennyolc napot a cégeknél. Ennyi ideig kell ugyanis dolgozniuk, hogy megkaphassák a családi pótlékot. Iskola és egészségügy Elismerés jár a pedagógusoknak azért, hogy kiemelten foglalkoznak a cigány- gyerekekkel, s nem feledkeznek meg a szülök felvilágosításáról, sok gonddal járó neveléséről sem. Sikereikhez az is hozzájárul, hogy a tanácsi vezetőkben és alkalmazottakban aktív szövetségesekre lelnek, s közösen ’ munkálkodnak a nemes ügy javára. — Alapelv az, hogy minden óvodás korú kicsit felvegyenek a gyermekintézményekbe, ahol hely hiányában érre nincs lehetőség, ott a hátrányos és a veszélyeztetett helyzetűeket részesítik előnyben. Az viszont elszomorítójhogy néhány helyütt az apák és az anyák nem engedik el otthonról fiaikat, lányaikat, nem is sejtve, hogy ezzel mekkora kárt okoznak nekik. Az óvónők, a körzeti orvosok és a védőnők együtt derítik fel a tanköteles korúakat. Eredmény a javából az, hogy a cigánydiákok többsége — kilencvenöt százalékuk — rendszeresen jár iskolába. Ez nem elsősorban az adminisztratív intézkedéseknek, hanem a tanítók és a tanárok hatékony meggyőző munkájának köszönhető. — A napközibe is bejuthatnak, ahol képzett nevelők gondoskodnak másnapra való felkészítésükről. A mát- ravidéki erőműi iskolában, Lőrinciben, Vécsett, Kisné- nán Adácson és Apcon ingyenes étkeztetést is biztosítanak számukra. A sokoldalú törődéssel magyarázható az, hogy egyre többen fejezik be nyolc esztendő alatt tanulmányaikat és soraikban olyanok is akadnak, kik szakmunkásképző intézetekbe kerülnek. Egészségügy terén még bőven van tennivaló. A védőoltásokon nem mindig jelennek meg, s a tisztálkodás sem mindenki erénye. — Miként összegezné a tapasztalatokat? — Az előbb felsorolt tények jelzik: ez a járás nagy ott lépett előre. Igaz, vannak még nehézségeink, de ezeket fel lehet számolni, különösképpen, ha ez legalább olyan következetességgel társul, amely az eddigi munkát jellemezte. Egy biztos, jó úton járnak. Sikereikre, bévált módszereikre másutt is érdemes felfigyelni... Pécsi István NÉPI DEMOKRÁCIÁNK SZÜLETÉSE (4.) A volt csatlósok Bulgária, Magyarország és Románia — a vesztes államok nemzetközi státuszának rendezése még súlyosabb problémákat vetett fel, s a nagyhatalmiak között további összeütközésekhez vezetett. A volt „csatlós országok” — Hitler szövetségesei — az 1044 őszén, 1045 elején a velük kötött fegyverszüneti egyezmények értelmében nemzetközi ellenőrzés alá kerültek, s elvesztették szuverenitásuk jó részét. (A fegyverszüneti egyezmények végrehajtásának ellenőrzésére felállított ún. Szövetséges Ellenőrző Bizottságok (SZEB) mindhárom országban szovjet elnökséggel működtek, amelyekben a nyugatiak a háború befejezéséig csak mint megfigyelők vettek részt, később hatáskörük bővült ugyan, de a SZEB gyakorlati tevékenységét továbbra is a szovjet misszió intézte. Ez a helyzet mindhárom országban a demokratikus erőknek kedvezett.) A Szovjetunió, hogy elősegítse a legyőzött kis államok belső demokratizálódását, és segítsen nemzetközi elszigetelődésük felszámolásában. 1945. május végén javasolta az angol és az amerikai kormánynak, hogy a nagyhatal- ' mák — még a békeszerződés megkötése előtt — vegyék fel a diplomáciai kapcsolatot Bulgáriával és Romániával, s egy későbbi időpontban Magyarországgal. Truman azonban elutasította Sztálin ajánlatát arra hivatkozva, hogy bolgár és romén népi demoíkráeiák nem demokratikus rendszerek, Ott nincs szólásszabadság, s a kormányzat nem képviseli a nép akaratát. Ha finomabb fogalmazásban, de hasonlóképpen foglalt állást Churchill is. A nyugati neheztelések mögött valójában az húzódott meg, hogy Romániában 1045. március B-án szovjet támogatással — Petra Groza vezetésével baloldali kormány alakult, amelyből kimaradtak a nagy polgárt pártok — a Nemzeti Parasztpárt és a Liberális Párt — emberei, Bulgáriában pedig május végére kiszorították a kormánykoalícióból az angolszász orientációjú polgári köröket s a Földművesszövetség — a bolgár parasztpárt — élén is balol-. dali fordulatra került sor. Sztálin persze nem fogadta el Truman és Churchill érvelését, így az újabb levélváltások sem vezettek eredményre. Potsdamban szintén felmerült a kérdés, s a nyugati politikusok azzal a követeléssel léptek fel, hogy a baloldali bolgár és romén kormányokat alakítsák át, Vonják be azokba a polgári erők képviselőit is, különben nem járulnak hozzá diplomáciai elismerésükhöz. A Szovjetunió ezzel nem értett egyet, s Potsdam után a maga részéről rendezte államközi kapcsolatait egykori ellenfeleivel. 1945. augusztus eleién Romániával, majd egy hét múlva Bulgáriával, végül szeptember 25-én Magyarországgal létesített diplomáciai viszonyt. Magyarország esetében némiképp másként alakult a helyzet. Mivel a romén és bolgár kormány diplomáciai elismerésének kérdésében a külügyminiszterek londoni értekezletén sem sikerült az ellentéteket áthidalni, Byrnes amerikai külügyminiszter. hogy a feszültséget csökkentse, váratlan gesztusként bejelentette, hogy az USA kész Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatokat felvenni, ami 1945. november 2-án meg is történt. A bonyolult hélyzetre végül 1945 decemberében, a moszkvai külügyminiszteri értekezleten sikerült kölcsönös engedményekkel megoldást találni. Az angol és amerikai kormány — bár korábban teljes átszervezést követelt —, beleegyezett abba, hogy a romáh Groza- és a bolgár Geöfgiev-kormányt 2—2 ellenzéki politikussal kiegészítsék. Cserébe ígéretet kaptak arra, hogy Romániában megtartják a szabad választásokat, s mindkét országban a polgári ellenzék nagyobb működési lehetőséget kap. A moszkvai egyezmény végrehajtására azonban csak Romániában került sor, Bulgáriában az ellenzék kevésnek találta az engedményt, s nem volt hajlandó belépni a koalíciós kormányba. Így Románia diplomáciai elismerése 1946. február 5-én megtörtént, míg Bulgáriával a két nyugati nagyhatalom csak 1947 őszén vette fel a diplomáciai kapcsolatot. A volt csatlós országokkal a békeszerződés mielőbbi megkötésének gondolatét az angol diplomácia vetette fel azzal a hátsó szándékkal, hogy annak aláírása után a szovjet hadseregnek el kell hagynia Közép- és Délke- let-Európát, s a nyugatiak ezután könnyedén visszaszerezhetik politikai befolyásukat a térségben. A potsdami konferencián az USA és a Szovjetunió is elfogadták azt a tervet, hogy a náci Németország volt szövetségeseivel békét kell kötni, de már a tárgyalások során nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati hatalmak az olasz békeszerződés kérdését el akarják különíteni, s Olaszországnak kedvezményeket szeretnének biztosítani. Hoszszas előkészületek után 1946 nyarán kezdődött meg a párizsi békekonferencia, amely kidolgozta a volt Csatlós országokkal kötendő békeszerződések szövegét, amelyet végleges formájukban a külügyminiszterek New-York-i értekezlete hagyott jóvá. Az aláírásra 1947. február 10-én került sor. A békeszerződések kisebb módosításokkal lényegében a fegyverszüneti egyezmények előírásait tartalmazzák. Románia és Magyarország esetében semmissé nyilvánították az ún. bécsi döntéseket, s visszaállították a háború, ill. az 1940 előtti határokat, s mindkét országot jóvátétel fizetésére kötelezték. (Erdély kérdésében 1946. május 7-én született meg a döntés, mely szerint Erdélynek teljes egészét Romániának kell juttatni.) Bulgáriában, Magyarországon és Romániában korlátozták a hadsereg létszámát, s nyomatékosan sürgették a fasizmus maradványainak felszámolását, valamint a politikai szabadság- jogok biztosítását. Ezekben a kérdésekben a nyugati hatalmak elfogadták a szovjet álláspontot, részben hogy mielőbb be lehessen fejezni a tárgyalásokat, részben azért, mert a Szovjetuniótól az olasz békeszerződésnél vártak „ellenszolgáltatásokat”. A békeszerződések 1947 őszén léptek életbe. Bulgária, Románia és Magyarország ekkor nyerték vissza teljes szuverenitásukat. Vida István
