Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-05 / 3. szám

/ Haladék Magyar film Hazai filmjeink sora is­mét esy vérszegény, egy igen gyenge művel gyarapo­dott. Az alapvető hiba az, hogy a forgatókönyvíró Fa­zekas Lajos Módos Péter semmitmondó, az igazi, a mindannyiunk által élt, ta­pasztalt valóságtól idegen tematikájú és cselekményű novelláját vitte — újat egy­általán nem adó értelmezés­ben — a kamerák elé. Saj­nos a rendező szerepkörét is ő vállalta, így aztán korábbi tévedéseit kedvére hatvá­nyozhatta. A kiagyalt történetnek semmi köze hétköznapjaink lüktetéséhez, megoldásra vá­ró gondjaihoz. Az utóbbiakat nagy ívben kikerüli, mivel a szerzőnek valószínűleg fo­galma sincs ezekről. Ö úgy véli, hogy a pesti konjuktú­Pótolják a lemaradást Vizsgáznak az adácsiak Tavaly ősszel 52-en kezd­ték meg tanulmányaikat Adácson a középiskolai ma­gánvizsgára előkészítő tan­folyamon. Az ottani és a környék­beli tanulni vágyók — fia­talok és idősebbek — azéét vették kezükbe újra a tan­könyvet, hogy pótolják azo­kat az ismereteket, amelye­ket korábban valamiért nem sajátíthattak el. Oktatóik 1979-ben Szente­sen tanfolyamon vettek részt, amelyen az ískolatí- jus követelményeivel ismer­kedtek meg. Ezt á Népmű­velési Intézet és az egri Megyei Művelődési Központ közösen rendezte részükre. Az adácsi elsőévesek ja­nuár utolsó hetében adnak számot az eddig tanultakról, többek között egy speciális tantárgyról. A közművelő­dési órákon a könyvtárak­kal és más kulturális intéz­ralovagok világában jára­tos. Ebből a légüres térben lebegő környezetből ragadja élő alakjait, a tehetséges, de adottságait aprópénzre váltó Sanyit és az álmait szorgo­san ápolgató Borit, aki míg férje a lakásra és a kocsira valóért gürizik, ír egy köny­vet. Ebben a fiktív és bán­tóan naiv mesében elérkez­tünk a kalapleemelés pilla­natáig. Hát igen, ez az asz- szony nemcsak ura forint­jainak melegében sütkére­zik, hanem alkot is. Azt so­ha nem tudjuk meg, hogy mit, s arról se hallunk, hogy ez az első munka egyáltalán értékes-e. El kell hinnünk — legalábbis ezt szeretné Fazekas Lajos —, hogy ez a „szellemi csoda” a nőt men­tesíti minden felelősségtől. Annál inkább vétkes vi­mények munkájával ismer­kedtek meg a hallgatók. A tanfolyam költségeit tel­jes egészében az MNK vál­lalta, hiszen tavaly is ők szervezték meg a megyében, hogy Párádon, Tiszanánón és Kiskörén is sokan vehették át a megkésett érettségi bi­zonyítványt. szont konok párja, aki azért alkalmanként — a konyako­zás és a vad kártyacsaták közti szünetekben lelkiisme- ret-furdalást is érez, sőt ad­dig is eljut, hogy megbarát­kozzék az öngyilkosság gon­dolatával. Részegen leugrik a trambulinról — nem tud­ni miért veszélyes teljesít­mény ez egy vízilabdacsapat edzőjétől — vagy gyógysze­reket old fel italában. de csak a mámorító nedű vesz­tét sajnálja. A nézők közben unatkoz­nak, bosszankodnak, sajnál­ják eltékozolt másfél óráju­kat. A rendező ugyanis — megcsodálva az önmaga ál­tal nagyra tartott forgató­könyvírói „erényeit” a leg­kisebb igényességről is le­mond. Ezt teszi — ebben az együttesben mást aligha csi­nálhatna Koltai Lajos, a kü­lönben jónevű operatőr is. A csőd teljes, s az alkotók­nak nincs semmilyen ment­ségük, még árra sem hivat­kozhatnak, mint az úgyne­vezett művészfilmek szülői. Ez a gárda ugyanis a film­szerű megjelenítés eszközei­nek bérezéséről is lemon­dott. A kudarc hiánytalan. Az ember úgy vélné, hogy en­nél r"’engébb művet már képtelenség fabrikálni. Még­se fogalmazzunk így. mert ki tudja, mit hoz a jövő... ? Pécsi István Újra: április 6-től Véget ért a téli vakáció Vasárnap véget ért a téli szünet: az általános és kö­zépiskolákban hétfőn folyta­tódik a tanítás. Ezen a na­pon az idén sem kapnak bi­zonyítványt a tanulók, mi­vel a tanév első fele január végén fejeződik be. A peda­gógusok a következő hetek­ben értékelik, összegzik a tanulmányi eredményeket. A félévi értesítőket február 6- án adják át. Nem osztályoz­zák az első és az ötödik osztályosok teljesítményét, valamint azoknak a tantár­gyaknak az elsajátítását, amelyek oktatását ebben a tanévben kezdték meg. Az általános és a közép­iskolák tanulói' három hó­nap múlva pihenhetnek új­ra. Április 6-án kezdődik, és 11-ig tart a tavaszi szünet, amely a tavalyinál hosz- szabb lesz, mivel az első ta­nítási nap április 13-a. A tanítás az általános is­kolákban és a középiskolák I—III. osztályaiban, vala­mint az egészségügyi, a gép- és gyorsíró szakiskolák I—II. osztályaiban június 12-én fejeződik be. A középisko­lák IV. osztályában és az egészségügyi szakiskolák III. osztályaiban május 9. az utolsó tanítási nap. Az írás­beli érettségi vizsgák a kö­zépiskolákban május 18-án, a dolgozók középiskoláiban június 1-én kezdődnek. Az érettségi-felvételi közös vizsgák ideje: május 25—26. flmatőrfilmes seregszemle Vasárnap Szegeden a szakszervezetek Juhász Gyu­la Művelődési Központjában díjkiosztó ünnepséggel feje­ződött be a XI. dél-alföldi amatőrfilmszemle. A Bács, Békés és Csongrád megyei művelődési központokban, ifjúsági házakban működő filmklubok tagjainak 32 al­kotását mutatták be. A ter­mészeti jelenségek, népmű­vészeti tárgyak, a különböző munkafolyamatok ihlette élet- és tájábrázolásokat két napig vetítették a zsűri előtt. NÉPI DEMOKRÁCIÁNK SZÜLETÉSE (3.) Urbanisztikai tanfolyam Kétéves urbanisztikai to­vábbképző tanfolyamot in­dít a Budapesti Műszaki Egyetem a magyar települé­sek fejlesztésében, rendezé­sében és igazgatásában érde­kelt szakemberek számára. Az ÉVM és a Magyar Ur­banisztikai Társaság kezde­ményezésére az idén har­madik alkalommal meghir­detett tanfolyam célja az, hogy a különböző alapkép­zettségű, de bizonyos gya­korlattal már rendelkező szakemberek elsajátítsák az urbanisztika szerteágazó tu­dományának korszerű isme­reteit, amelyek nélkülözhe­tetlenek az egyre bonyolul­tabb településfejlesztési fel­adatok megoldásához. |981. január 5., hétfő A győztes kisállamok A kélet-európai országok nemzetközi helyzetét dön­tően befolyásolta, hogy me­lyik oldalon vettek részt a háborúban, győztesnek, vagy vesztesnek számítottak-e. Csehszlovákia. Jugoszlávia és Lengyelország a szövetség gesek táborához tartoztak, s tagjai voltak az Egyesült Nemzeteknek. Jugoszlávia és Lengyelország nemzetközi státusza ennek ellenére csak hosszas viták után rendező­dött. 1944. július 21-én a szov­jet csapatok által felszabadí­tott Lublinban a népfrontba tömörült demokratikus erők kezdeményezésére a Len­gyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság (LNFB) néven megalakult az első lengyel népi kormány, amely min­den közösséget megtagadott a Londonban működő emig­ráns polgári kormánnyal és az ú,i. demokratikus Len­gyelország felépítésének programját hirdette meg. Anglia és az Egyesült Álla­mok nem voltak hajlandók elismerni a lublini bizott­ságot. s csak a londoni emig­ráns kormányt foeadták el törvényesnek. Állásoontju- kon azután sem változtattak, hogy az LNFB 1945. január 1-én — már Varsóban — ideiglenes kormánnyá ala­kult át. s a Szovjetunió a ma­ga részéről nyomban elis­merte és diplomáciai kap­csolatokat létesített vele. 1945 februárjában a krími csúcstalálkozón a nagyhatal­maknak végül sikerült ki­dolgozniok egy kompromisz- szumot: Roosevelt és Chur­chill beleegyeztek abba, hogy Lengyelország , új határait keleten az ún. Curzon-vonal mentén húzzák meg, Sztálin viszont hozzájárult ahhoz, hogy az ideiglenes kormányt — a londoni emigráns po­litikusok bevonásával átala­kítsák, s szabad választáso­kat rendezzenek az ország­ban. Hosszas tárgyalások után 1945. június 28-án ala­kult meg a lengyel nemzeti egység ideiglenes kormánya: 21 tárcából 5-öt töltöttek be polgári politikusok. A pol­gári miniszterek bevonása természetesen nem változtat­ta meg az erőviszonyokat sem a kormányban, sem az állami-politikai élet más te­rületén. A jaltai megállapo­dásokhoz tartva magukat az USA és Anglia, valamint a Szovjetunió 1945. július 5-én elismerték a lengyel nemzeti egységkormányt, s egyidejű­leg megvonták bizalmukat a londoni emigráns kormány­tól. amely ezek után felosz­lott. Jugoszlávia esetében a diplomáciai problémák gyö­kere az volt. hogy a háború első szakaszában az antifa­siszta nagyhatalmak csak a iondoni jugoszláv kor­mánnyal tartottak fenn dip­lomáciai kapcsolatot. A nép- felszabadító mozgalmat csak mint partizánmozgalmat. Titót csak mint nartizánve-- z.ért ismerték el Nem tekin­tették politikai mozgalom­nak és politikai vezetőnek őket. A harctéri sikerek azonban lehetővé tették a jugoszláv partizánok szá­mára, hogy létrehozzák sa­ját hatalmi szerveiket: 1942- ben megalakult a Népi Fel­szabadító Antifasiszta Ta­nács (AVNOJ), amelyet 1943- ban törvényhozó és végre­hajtó testületekké szervez­tek át, s 'Tito elnökletével életre hívták a Nemzeti Fel­szabadító Bizottságot. (Az utóbbi gyakorlatilag önálló kormányként működött.) A partizánok parlamentje ez­zel egyidejűleg több fontos döntést is hozott: nem is­merte el II. Péter királyt és a londoni emigráns kor­mányt Jugoszlávia törvényes képviselőjéül, a királynak megtiltotta, hogy visszatér­jen az országba, s bejelen­tette, hogy az államforma kérdésében népszavazást fognak tartani az ország tel­jes felszabadulása után. Az Egyesült Államok. Ang­lia és a Szovjetunió nem fo­gadták el az AVNOJ hatá­rozatait, Angol kezdeménye­zésre Tito és Subasic. a lon­doni emigráns kormányfő között 1944 nyarán hosszas tárgyalássorozat kezdődött amely november elején Ju­goszlávia jövője és a háború utáni berendezkedése szem­pontjából fontos döntések­kel zárult. A két politikus megegyezett abban. hogy Péter királv nem térhet visz- sza Jugoszláviába, de felállí­tanak egy régens tanácsot, amelynek tagjait a király nevezi ki. egyidejűleg mind B. Ű. É. ML Az óév elbúcsúzik' és az új bekopog. Megint itt van, pedig: Nincs pedig! Itt van, és kész. Minden más érzelmi ki­csordulás közhely, teljesen felesleges: számvetés, fogadkozá­sok, újévi szent elhatározások és eg, ebek. — Maga mit érez ilyenkor? — Öregebbek lettünk egy évvel. — Miért? Mit várt? Talán azt, hogy visszafelé pereg majd az idő? Olvasom az egyik újságban: „Az idők végtelen homok­óráján újra lepergett egy esztendő”. — Brrr. Hagyjuk már ezt a homokórát... — Látja, most rajtakaptam. Fél az öregedéstől, az elmú­lástól! Lekicsinylőleg nézek rá, hiszen én már megvívtam ma­gamban ezt a harcot, és igenis nem félek semmitől, meg aztán különben is. Mindenki öregszik. A gyerekek is! És ez megnyugtat. A természet rendje éppen úgy, mint a születés* vagy az elmúlás. Milyen bölcs is a természet... — Akkor nem is várja a szilvesztert? — Ki mondta, hogy nem? Beigli, kocsonya, kellemes társaság, tv-műsor. Rágyújt egy szivarra, kellemes illat árad a szobában, és rám mered. — Nem is határoz el semmit az új évre? — Nem! — Miért? — Mert már mindent elhatároztam év közben! Nem vette még észre, hogy az emberekkel a kis és nagy dolgok általában év közben történnek és nem feltétlenül a 365. napon? A szilveszteri fogadkozásokkal általában csak be­csapjuk magunkat, és a szent elhatározások általában fúl rövid ideig tartanak. Nem iszom, nem dohányzom, megfo­gadom. drága anyukám, hogy... Abbahagyom, igen gyorsan abbahagyom, csupán mind­ezeket arra, hogy hovatovább közhelyszámba mennek már a szilveszteri csecsebecsék is. — ön hogyan tekint a szilveszter elé? — Várom kellő tisztelettel. — Szóval összejövetel, éjfélkor Himnusz, könnyezés, pezsgő... Vagy nem? — De igen! Ez természetes. Ennyivel igazán tartozunk a búcsúzó esztendőnek. Természetesen lehet azért ez a nap egyesek számára az úgynevezett nagy elhatározások ideje is, de csak annyiban, mint egy nap a sok közül. — Te kisfiú, mit vársz a szilvesztertől, az újév napjától? — Nagy havat, szép telet! — És maga, nagylány? — A vőlegényemet várom haza a katonaságtól. Az öreg dédi nagymamától is megkérdezem. Könnybe lábad a szeme: — Egy újabb esztendőt várok! A nyolcvanadikat. .. — Egy pillanatra, ha nem zavarom. Csak egyetlen kér­dést: Mit vár 1981-től? — Azt, hogy jobbak, kedvesebbek lesznek egymáshoz az emberek! Mellbe csap a válasz. Erre nem is gondoltam! És meny­nyire igaza van ennek az asszonynak! Miért is ne? Milyen jó lenne! Gondoljuk csak el: kedvesek lennének velünk minden üzletben, az asszisztensnők a rendelőben, udvaria­sabbak és szolgálatkészebbek a tanácsnál. Jobbak és meg­értőbbek lennének a lakótársak, a házastársak, a gyerekek... És mindezek természetesen csak rajtunk, embereken múlnak. Akarat kell hozzá. És egy jó elhatározás: kezdjük mindjárt önmagunkon!... Szörnyű, mennyi minden eszébe jut az embernek így. év elején. Bocsánat. Elnézést a kalandozásokért. Csak még azt szeretném mondani: Boldog új esztendőt! Szalay István az emigráns kormány, mind a Nemzeti Felszabadító Bi­zottság feloszlik, és Tito ve­zetésével egységes jugoszláv kormány alakul, amelyben c. volt emigráns kormány tag­jai is részt vehetnek. E pon­tokat decemberben kiegé­szítették azzal, hogy a fel- szabadulás után általános választásokat tartanak. Ang­lia és a Szovjetunió egyet­értettek a megállapodással, amelyhez később az USA Is csatlakozott. A Tito—Suba- sic-egyezmény végrehajtása azonban Péter királynak és környezetének ellenállása, s különböző manőverei miatt vontatottan haladt, jóllehet a Szovjetunió és a nyugati nagyhatalmak többször, így Jaltában is, nyomatékosan sürgették életbe léptetését. A király végül is Churchill személyes nyomására be­adta a derekát, s így 1945. márc. 7-én Titó elnökletével megalakulhatott az ideigle­nes kormány. A 24 tagú ka­binetben hárman képvisel­ték a londoni emigrációból hazatérteket; Subasic kül­ügyminiszter lett. Anglia és a Szovjetunió hamarosan be­jelentették: készek diplomá- ciailag elismerni az új ju­goszláv kormányt. Az USA azonban csak 1946 áprilisá­ban rendezte véglegesen ál­lamközi kapcsolatait az új Jugoszláviával, azután, hogy a jugoszláv kormány köte­lezte magát az előző kormá­nyok nemzetközi kötelezett­ségének átvállalására. „Lengyelországtól és Ju­goszláviától eltérően Cseh­szlovákia viszonya a szö­vetségesekhez harmonikusan alakult. A Szovjetunió — a német támadás után — Í941 nyarán hivatalosan elismer­te a Benes "ezette csehszlo­vák emigráns kormányt, amely Londonban működött. Benes és környezete baráti kapcsolatok fenntartására törekedett mind a Szovjet­unióval, mind a nyugati nagyhatalmakkal. Felismer­ték azonban, hogy az ország felszabadítása és későbbi biztonsága szempontjából alapvető fontosságú a jó- szomszédság a Szovjetunió­val. Ezért közeledtek Moszk­vához, s 1943 végén — az 1942-es angol—szovjet szer­ződés mintájára — barátsá­gi és kölcsönös segítségnyúj­tási egyezményt kötöttek a szovjet kormánnyal. Lon­donban és Washingtonban, ha nem is túl nagy lelkese­déssel, de tudomásul vették a szövetségkötést. Elhárí­tották azonban azt a cseh­szlovák kérést, hogy. hason­ló egyezményt velük is köt­hessenek. 1945 áprilisában Moszkvában hosszas tárgya­lások utón megalakult az új csehszlovák kormány, amely­nek elnöke a szociáldemok­rata Fierlinger lett, s az emigráns polgári körök kén­viselői mellett részt vettek benne a kommunisták is. A már felszabadult Kassán áp­rilis elején meghirdették a csehek és szlovákok Nemze­ti Frontjának programiát. amely egyebek mellett a köz­társaság helyreállítását, a társadalmi-politikai viszo­nyok demokratizálását, az államosítások és a földre­form végrehajtását, s az el­lenséggel együttműködők fe­lelősségre vonását tartalmaz­ta. Bár az angol és az ame­rikai kormány a kommunis­ták befolyását túlzottnak tartotta, nem emeltek kifo­gást az új kormány és a kas­sai program ellen. Prága. London és Washington vi­szonyában 1945 őszéig fe­szültségek nem keletkeztek. Vida István

Next

/
Oldalképek
Tartalom